Part

 1 1 |   gondoltam.~De persze ez hetekig tartott. Dolgom is volt: szántás-vetés.
 2 2 |            De azért szivart mégse tartott otthon. Gondolom, sajnált
 3 3 |            Azon a három héten még tartott a kánikula, és nem volt
 4 4 |    ebédelt aztán velünk. A gyerek tartott bennünket szóval. Elmondta,
 5 4 |         De ez csak egy pillanatig tartott. Aztán ismét az előbbi komoly,
 6 4 |          szemével, hol a markában tartott bádogfényképre.~Én azonban
 7 6 |        sajnos: éjfél után kettőig tartott a teljes megszületése.~Persze
 8 6 |        alkalmas lett volna!~S így tartott megint napokig. Jártak,
 9 7 | nyilatkoznom.~De nem is tudom, mi tartott vissza. Talán az, hogy júniusban
10 7 |        Idához. Tudj’ az isten, mi tartott vissza.~A következő napon
11 9 |       állomásfőnökkel. Csak a pap tartott velünk nagy kedvetlenül.~-
12 9 |        kertajtó előtt. Vén szilfa tartott afölött örökös árnyékot.
13 9 |   lehetett várni. De az engem nem tartott vissza. Igazi festő bizonyára
14 9 |           érdeme, hogy nem sokáig tartott. Az imádságokat is hamarosan
15 10|           talán csak három percig tartott, míg fölkeltem, a kezét
16 10|     habverő szerszámot, amekkorát tartott a kezében. Mintha a kalendáriumi
17 10|        Tizenöten voltak az ölében tartott csecsemővel együtt, tehát
18 10| elvehettem volna, engem ugyan nem tartott volna vissza tőle tizennégy
19 11|      kastélyból jött ki, és felém tartott. A kezén kesztyű. Pomádés
20 11|       elszöktem.~Talán négy napig tartott a keservek ideje, mikor
21 11|        foglalkoztatott, de órákig tartott, míg végre ki bírtam nyögni:~-
22 11|         választom meg a zugolyban tartott, bimbós virágok közül.~Akkor