Part

 1 1 |   hibája?~A vállát vonogatta:~- Sokat kérdez.~Csak bámultam rá.~-
 2 1 |     kérdez.~Csak bámultam rá.~- Sokat kérdez? Hát olyan nagy baj
 3 2 |      kérdeztem. - Magának olyan sokat kell tanulnia?~- Ez nem
 4 3 |       abban? Magyar könyvet nem sokat olvasunk. Kit olvassunk?
 5 4 |       valamelyest, az igaz. Nem sokat. De mán neki a kevés is
 6 4 |     hozzám simult.~- Nemigen... Sokat feleselünk...~S a vállamra
 7 6 |      kárpitot, s lenézek, hát a sokat átkozott mókus ott ül a
 8 7 |      maga írt?~- Bizonyosan nem sokat várt a tudakozódástól. Ki
 9 7 |         De azért ne cigarettázz sokat. Ha megszoktad is, árt.~
10 8 |         olvas.~Elmosolyodott:~- Sokat olvasok. Anyámnak. Esténkint.
11 8 | hadnagyod... Fenomenális ember. Sokat nevettünk.~- És a bal kesztyűd? -
12 9 |      vele.~A fejét rázta.~- Nem sokat ér az.~- Nem sokat?~- A
13 9 |          Nem sokat ér az.~- Nem sokat?~- A hangot nem lehet az
14 9 |        is megígértem, hogy ha a sokat emlegetett Gyuszit nem bocsátanák
15 9 |    Aztán arra gondoltam, hogy a sokat emlegetett Gyuszi ezen a
16 9 |        tudja, miféle ember az a sokat emlegetett Gyuszi?! Csak
17 10|        nem is örökölheti.~Aztán sokat kellett tanulnom. Nagy törekvések
18 11|    gyámja.~A kisleány akkoriban sokat sírt. Hiába adtak babát
19 11|   Kalács megy tehozzád és Márta sokat Siratott mikor elmentél
20 11|   mellel azt a szót, hogy Márta sokat siratott.~A küldeményt megettem.
21 11|         közepét olvastam: Márta sokat siratott.~És mintha a bútorok,
22 11|       azt susogták volna: Márta sokat siratott!~Gondolkoztam.