Part

 1 3 |            valami tündérkéz. Aztán a hold is fölkelt a somogyi hegyek
 2 3 |         világon - feleltem -, hogy a hold is megcsodálja.~Aztán arról
 3 3 |             párkányára könyökölök.~A hold épp kel. Nagy, fényes feje
 4 3 |            Duna-partit sétálja?...~A hold emelkedik. Ablakom előtt
 5 4 |             én kilépni sötétben.~- A hold világít. Bemegyek a kertetekbe.~-
 6 4 |        omlott pince mellett, mikor a hold fölkel.~És engedte, hogy
 7 4 | érdeklődéssel kerestem a naptárban a hold keltét! Micsoda nagy szívszorongások
 8 4 |       előcsillan a távoli fák közt a hold sarlója.~Jön-e már? Jön-e?
 9 4 |       füleltem az éjjeli csendben. A hold már megérkezett, az égi
10 4 |             olykor, az akol felől.~A hold már kétméternyire áll az
11 4 |             az emléke hosszú, mint a hold árnyéka a hegyen. De még
12 4 |            mintha őt várnák velem. A hold is mintha kedvezni akarna,
13 4 |              ezen az estén nem süt a hold! Valameddig mégiscsak láthatná
14 6 |              és jártam utána, mint a Hold a Föld körül.~Egyszer aztán
15 7 |       megjegyzéseket mondott.~- Az a hold kissé hideg. A fák nyáriak.
16 9 |          szemmel, mint a holdkóros a hold felé.~S odaérkezek.~A lélegzetem
17 11|           volt sötét.~- De.~- Nem. A hold világított kissé. És én
18 11|    alázatosan magyarázta, hogy a tíz hold új szőlőnek magasabb az
19 11|            de aztán belenyugodott.~A hold világoskodott gyönyörűn.
20 11|            még. Miénk volt a park, a hold, az olajfaillat és a fülemilék
21 11|            felhős volt az ég, vagy a hold megfogyott, vagy a járása
22 11|              homályos volt az est. A hold még nem kelt föl. Csak a