Part

 1 2 |       Miteccik. Cammog egyenest felém. Ijedten húzódok a falhoz
 2 3 |       lapul. Fülel. Les ki. Les felém.~Beigazítja a kulcsot a
 3 3 |       Fülel és les. Les ki. Les felém. A pince ajtaját halkan-lassan
 4 4 |       Meglepődéssel látom, hogy felém tartanak. Újra leülök a
 5 4 |     leány csak akkor pillantott felém, mikor a kutyája - borzas,
 6 4 |    egyik kezét hárítón tartotta felém, s olykor fenyegetgetett
 7 4 |        a sötétségben is. És néz felém, néz. Hogy épp ezen az estén
 8 6 |       napernyőjük néhány percig felém volt fordulva: csak a szoknyáját
 9 7 |        üdvösség kelyhét nyújtja felém egy mennyei kéz.~A leány
10 8 | árnyékából előlépve vicsorított felém.~S ha magamban voltam, a
11 8 |          Ilda még háttal maradt felém: a tükörbe nézett, és egyet
12 9 |         parasztforma ember siet felém. Szőke és kis potrohos,
13 9 |     Napóleon-csizmákban gázolja felém a kákát. Közben röppenő
14 9 |    azonban kérdő szemmel fordul felém:~- Kit ábrázol?~A tanító
15 9 |         tótnak a munkálkodását.~Felém tekint: nagy, kerek arc,
16 9 |          csak épp a ruhája más.~Felém fordította az arcát. A szemöldöke
17 10|          Hát azért nem is nézel felém. No, mindegy.~És vastag
18 10|       átvág az utcán, egyenesen felém.~A pávatoll végigvonul rajtam
19 10|        rajtam a sarkamig.~S jön felém.~Én csak szemlélem, mint
20 10|       búgó, nyáréji bogár kerül felém a sötétség mélyéből. De
21 11|        A kastélyból jött ki, és felém tartott. A kezén kesztyű.
22 11|     volt.~Jött!~Megállt.~Nézett felém.~Intettem neki a kalapommal.~