Part

 1 1 |           vőlegény koromban is. De egyre halogattam. Tízesztendős
 2 1 |             hiába, igen hegyes.~És egyre ritkábban látogattam el
 3 2 |            hát kitől félnék?~Aztán egyre hangosabban, mint ahogy
 4 4 |       obsitolják. Mert az öreg már egyre fájósabb térdű.~- És várton-várják
 5 4 | megismétlődött. És a nyáj kolompja egyre bűvösebb zenéjévé lett a
 6 4 |       elszállongtak, elszélengtek, egyre oszlóbban szanaszét, szanaszét.~
 7 4 |         amint távolodtam, a tűz is egyre kisebbedett.~De azért sokáig
 8 5 |             hogy visszaforduljunk. Egyre hevesebben, harago­sabban
 9 6 |            kipp-kipp, egyre-másra, egyre feljebb.~És a gázláng is
10 6 |         hajolnának...~Kipp-kipp... egyre közelebb...~És az én nyelvem
11 6 |            szégyenletes! S ő halad egyre feljebb... szinte repül.
12 9 |           nő vékony, csontos ujjai egyre gyöngébben libegtek a billentyűk
13 9 |    beszélgettünk még. Csak arra az egyre emlékszem, hogy a szép atillás
14 9 |       házikutyát.~S Marcsa eközben egyre növekvő hévvel lehelt tovább
15 9 |     megcsókoljam, és csókoljam, és egyre közelebb az ajkához, aztán
16 9 |         szívünk mérlegén így aztán egyre könnyebbedik, oszlik, mint
17 9 |           térden!~És a sok gondban egyre hátrább és hátrább szorul
18 10|        varrtam a gombjaimat, mégis egyre pötyögősebbé vált rajtam
19 10|         együtt a kettős asztalnál, egyre növekvő fizetéssel, boldogan.~
20 10|          lehet élni. A fizetésemet egyre emelik. Nagy jövőm van itt.~
21 11|        járnék. Aztán éreztem, hogy egyre lassabban vánszorgok. De
22 11|             A szívem el-elszorult. Egyre fogyóbb reménységgel füleltem