Part

 1 1 |         hogy hullámos tengerről beszélt, nem tudtam hamarosan, hogy
 2 1 | beszéljünk róla.~De aztán mégis beszélt:~- Hej, öcsikém - sóhajtott,
 3 2 |        ember volt, ha valakivel beszélt, máskülönben komor és lomha
 4 3 |    annál bűvölőbb volt! Keveset beszélt, de bizalmasan nézett, és
 5 4 |       professzorom már májusban beszélt a szülőimmel, hogy küldjenek
 6 4 |         ilyen vénemberbe...~Úgy beszélt velem, mintha régi bizalmasa
 7 4 |  mindenféle levelet tudok.~Amíg beszélt, elgyönyörködve állt rajta
 8 4 |      volt benne. De ha nyájasan beszélt is velem, a szemében volt
 9 4 |   fájdalmasan.~- Hát akkor mért beszélt róla? Az a pajtása se igaz?~-
10 7 |    mondani, amit érzek.~S ahogy beszélt, gyönyörű, fehér fogsor
11 7 |   boltosasszonyok szoktak, s ha beszélt, egy aranyfog csillogott
12 7 |         volt. Mindig Szmirnáról beszélt, ahol ifjúságában tartózkodott,
13 9 |      mosolyogva. - Apácskám már beszélt önről, festő úr.~Kedves,
14 9 |     halkult hangon, fontoskodva beszélt tovább, mintha valami nagy
15 9 |        hát Marcsával még nem is beszélt.~S a kutya felé csapott
16 10|        járnom-kelnem. Franciául beszélt velem. Kezdte a köszöntéseken,
17 10|         szemöldökén.~Rosszabbul beszélt franciául, mint én: olasszal
18 10|        vagy hogy már a papleány beszélt neki valamit, vagy csak
19 10|          hogy valahányszor vele beszélt, mindig engem emlegetett.
20 11|        Szorgalomról, vagy miről beszélt. Én azonban jobban az üvegajtóra
21 11|      Nem bírtam többet mondani.~Beszélt, vigasztalón beszélt, ahogy
22 11|   mondani.~Beszélt, vigasztalón beszélt, ahogy csak az életet ismerő