Part

 1 4 |           egészséges, erős népet, amely az égető naptűzésben csorgó
 2 4 |          zöld kalapféle látszott, amely árnyékot terített az arcára
 3 4 |         kacsát és vagy tíz ludat, amely valamennyi ijedten csobogott
 4 4 |   gondoltam, a földi boldogságra, amely mindig rövid és múló, mint
 5 4 |     késleltethetném vele az időt, amely ki fogja bontani a karomból,
 6 7 |            nekem a Munkácsy képe, amely a Kálvária főcsoportját
 7 7 | árnyékpehely a felső ajka fölött, amely máskor annyira ingerlőn
 8 8 |           mérges szemű oroszlánt, amely szikla árnyékából előlépve
 9 8 |           régi, szép aranyláncot, amely a kezünket együvé békózta.~
10 9 |      oktávos, régifajta zongorát, amely már csak antik bútorkereskedőknél
11 9 |      szomorú-szép ázsiai melódia, amely még az ősi sátorok között
12 9 |           nem lehetett kitalálni, amely a fejemre repülhetett volna
13 9 |      aztán olyan fekete szalagot, amely alkalmasnak látszott. Gyászszalag
14 9 |         Az a mese jutott eszembe, amely a királyfiról szól és a
15 9 |         florentin szalmakalapban, amely ugyancsak illett neki! De
16 9 |         is ünnepi volt az a perc, amely az imént egyesítette az
17 9 |          ügyről, az ólomteherről, amely a szívünk mérlegén így aztán
18 10|        kis dimberedés-domborodás, amely fölé ő azt a rózsát tűzte.~
19 10|        kis szőke, apró pehellyel, amely az orrom alatt a bajusz
20 11|           Végre abban a szobában, amely szentek és Máriák képével
21 11|        fészkéből kiesett verébfi, amely ide-oda vergődik a világban,
22 11|       Márta!~Vajon hol az az erő, amely Mártát visszatarthatja?