Part

 1 3 |       hiszen szinte skandalum volt, mennyire kitüntetett! Másokkal alig
 2 4 |     egyet-mást róla, hogy lássátok, mennyire fölötte lebeg a végzet némely
 3 4 | rózsaszín-virágos fehér szoknya. És mennyire magasabb termetű cipőben!~
 4 4 |             jó, megboldogult Jókai! Mennyire áldottam, hogy annyi latin
 5 5 |         megnyugtassalak, hogy lásd, mennyire nem ellenkezésképpen beszéltem,
 6 6 |         Arról nem is beszélek, hogy mennyire aljasnak éreztem magamat.~
 7 7 |             azt a tanút, és hogy az mennyire kész hittel bizonyítani
 8 7 |             mondogattam:~- Meglásd, mennyire fogod őket szeretni.~Ida
 9 7 |            hogy a boldog arc látása mennyire enyhítő az élet gondjaiban!
10 7 |  kérdezhetsz ilyen banalitásokat?~- Mennyire szeretsz?~- Ahogy csak téged
11 8 |             küldte, hogy tudja meg: mennyire vagyok?~- Hát ön is... katona?~-
12 8 |   döngicsélt. Nem is sejtette, hogy mennyire más regényt olvasok én őróla.~-
13 8 |           egyet simított a haján.~- Mennyire vártam! - szólaltam meg
14 8 |          Maga nem is képzeli talán, mennyire boldog vagyok, ha magát
15 9 |        leányok elmondták Marcsának, mennyire ismerem A falu rosszát,
16 9 |       elmenekült.~Aztán nevettek:~- Mennyire megijedtünk.~Szedtük a virágot
17 9 |       nézéssel.~Végre megszólalt:~- Mennyire van a pályáján? Meg lehet
18 10|   szemérmesen, boldogan suttogta:~- Mennyire szeretem önt, möszjő Kovaksz!~
19 10|       hosszan, forrón, üdvözítőn.~- Mennyire szeretem önt, Kovaksz!...~
20 10|                Hát a tanulmányokkal mennyire vagyunk?~- Gyakorlom a nyelvet
21 11|         hogy ki és mi volt a férje, mennyire szerette. Szolgabíró volt.