1-500 | 501-707
Part
1 Inc| karácsony estéje van - szólal meg egy fakó hang a bőrszék
2 Inc| kongjon a kaszinó. Magam is meg vagyok híva. De csak vacsora
3 Inc| teljesen kopasz fej jelenik meg. Tarkóig kopasz kis öregúr,
4 Inc| vacsorázzunk együtt. Utána meg kártyázzunk. Valami szokatlan
5 Inc| víg, kerek arca jelenik meg előttük.~- No, végre! -
6 Inc| át épp most. A kis művész meg Palermóban kószál.~A szmokingos
7 Inc| vidraprém bundás bankigazgató, meg egy öreg tanár, akinek a
8 Inc| papos arcú öregúr állította meg őket:~- Hova?~- Tarts velünk,
9 Inc| É-é-érdekes! - szólalt meg a csupa-szakáll báró.~De
10 Inc| családos apákat - szólalt meg a paposan beretvált arcú,
11 Inc| nők sok életet rontottak meg! - vélekedett a tanár.~A
12 Inc| mert józanon nem házasodna meg senki.~A tanár fölemelte
13 Inc| Helyes! Helyes!~- Mert én meg azt gondolom, nem úgy vagyunk
14 Inc| köztünk. Katona van. Kezdd meg te Aladár!~Ebben a pillanatban
15 Inc| lángocskával égő karácsonyfa jelent meg az ajtóban. Fehér leányka
16 Inc| megleptelek? A kaszinóban tudtam meg, hogy itt vagytok.~S vidáman
17 Inc| beszélni, miért nem házasodott meg.~- No, ez érdekes lesz.
18 1 | hogy én mért nem házasodtam meg? Igazán... nem is tudom
19 1 | Egyszer, igaz, csaknem meg is házasodtam. Hadnagy koromban.
20 1 | gondoltam egyszerre.~Csakhamar meg is ismerkedtünk, meg is
21 1 | Csakhamar meg is ismerkedtünk, meg is egyezkedtünk. Csak épp
22 1 | királyné volna. Az asszonyka meg, mintha a bátyám nem is
23 1 | csak ramszteket süt jól, meg holmi francia szuflékat.~-
24 1 | hát szólj, az isten áldjon meg! Ki bántott?~Felölelném.
25 1 | szerencse, hogy épp ezt találta meg! - gondoltam. De hogy került
26 1 | könyörgött, hogy bocsássak meg neki.~Ideje - gondoltam -,
27 1 | válláról. Láttam, hogy elájul. Meg kellett kapnom. Akkor aztán
28 1 | milyen bolond is voltam, hogy meg nem mutattam neki előre
29 1 | voltam a nyeregben.~- Nézd meg a fényképre írt sorokat:
30 1 | papirosaim. Tessék: nézd meg azokat is, ha nem hiszel.~
31 1 | levelek után bedobnom. Aztán meg az elszenesedett papiroslapokat
32 1 | ajtót is nyitva hagyja. Én meg azalatt előkapom a kulcsot,
33 1 | Vagy csak akkor látott meg, hogy fölegyenesültem?~Mármost
34 1 | olyan különösen? - szólalt meg gyanút lehelő hangon.~-
35 1 | Nincs ott? - szólaltam meg végre unatkozó hangon.~-
36 1 | Elhívatom a cigányt - szólalt meg végre. - Az ki tudja nyitni.~-
37 1 | Gondoltam, hadd győződjön meg, hogy nincs nálam.~Jolán
38 1 | vörösből. A pap jön hozzánk, meg a jegyző.~- Ilyen korán?~-
39 1 | Visszahoppoltam a székbe.~Akkor meg az villanik az eszembe,
40 1 | nézett rám:~- Hát nem várod meg a vendégeidet?~- Nem, lelkem.
41 1 | Csak nem találták talán meg? Hátha begurult valami a
42 1 | Vissza kellett térnem. Meg kellett várnom, míg újra
43 1 | Átkozott zsámoly! De a kulcsot megtaláltam. Hova rejtsem?~
44 1 | reggelizek, csak lóhátról kiáltom meg a Juli cselédnek, hogy küldjék
45 2 | annak, hogy nem házasodtam meg.~Én akkor még rövidnadrágos
46 2 | Miklós bácsi! - szólaltam meg kedvetlenül.~- Jó reggelt,
47 2 | csöndesség, a szakácsasszonynak meg a cselédnek az alázatossága,
48 2 | azokon is préselt kereszt -, meg aztán hogy keresztvetést
49 2 | ne mulasszam a miatyánkot meg az üdvözletet.~Azonban a
50 2 | kissé rideg, a csönd benne, meg a sok szentkép, meg hogy
51 2 | benne, meg a sok szentkép, meg hogy lábujjhegyen kellett
52 2 | Mindenféle ajándékot kaptam tőle, meg a káplántól - persze szentképet
53 2 | persze szentképet legtöbbet, meg egy gyöngyház olvasót. De
54 2 | ember, aki álltában fagyott meg, s tudj’ az isten, hogy
55 2 | rossz ember. Csak szentül meg volt győződve, hogy aki
56 2 | van. Az a két verés ostoba meg nem értése volt a gyermeki
57 2 | végzetesen jó hatásúnak ismertem meg később a lelki fejlődésemre.
58 2 | benne.~A délelőtti órákban meg este maga Rosenberg forgatta
59 2 | hogy csak a szeme kerülete meg az orra maradt ki belőle.
60 2 | halványsága okozta, hogy a szeme meg a haja is feketébbnek látszott
61 2 | Kiválasztotta nagy nehezen. Meg is fizette az utolsó garasával.
62 2 | valakitől krajcárt kaptam, meg kellett mondanom előre,
63 2 | el a templom környékét. Meg egy pince volt ott látható,
64 2 | egy szép grófkisasszony meg egy gróf.~S ámuldozva nézett
65 2 | parasztleányka is belépett. Az meg édesgyökeret kért.~Vágyón
66 2 | az én éretlenségemen, én meg örültem a barátságának,
67 2 | a boltnak a kincseit.~Az meg elképzelhetetlen valami
68 2 | két iskolás leányka állott meg az ablakunk alatt: hat-hét
69 2 | másik fehér.~- Hogyan osszuk meg?~- Nekem a rózsaszínűt.~-
70 2 | végre is abban egyezett meg, hogy mind a kettőt megfelezik.~
71 2 | No, nem most, ne ijedjen meg: majd ha megnől. Köztünk
72 2 | Nekem van pénzem is, meg ez a bolt is az enyém lesz
73 2 | megcsaptam a lovat, és sehogy meg nem tanálom, a Ponciusát...~
74 2 | aztán megcsókol-e érte?~- Meg.~Fölkelt. Odatette a széket
75 2 | Belegöngyölte.~- No, hát csókoljon meg szépen.~Áthajolt a pulton,
76 2 | Csak a bátyám valahogy meg ne tudja!~A mandulát nem
77 2 | Tűnődtem, hogyan egyem meg, hogy mentül tovább tartson.
78 2 | kellemetlen, keserű íz lep meg. Eldöbbenve nézem az ujjam
79 2 | sorsomat adom Fáninak, ő meg egy penészes, romlott mandulát
80 2 | Miteccik becammogott.~Én meg ijedt elképedéssel tűnődtem:
81 2 | ablak felé: belesekedtem. Meg visszaosontam a pincéig.
82 2 | pinceajtóig.~Hová húzódjak, hogy meg ne lássanak? Meg hogy én
83 2 | húzódjak, hogy meg ne lássanak? Meg hogy én mégis belássak a
84 2 | hely. Akárki más kilép, meg nem láthat. Csak akkor pattanok
85 2 | nevemet kérdezte volna valaki, meg nem bírtam volna mondani.~
86 2 | alleluja!~Alleluja, és én meg sírban ülök!~Sok könnyes
87 2 | kopogok rajta, míg csak meg nem hallják. De addig hiába,
88 2 | már nemcsak a bátyám rak meg, hanem zsidóék is. S ismét
89 2 | betűig. De ezt már hagyjuk meg rossz emléknek.~Csak annyit
90 3 | reumás nyakú, mert ahányszor megszólalt, egyet vont a nyaka
91 3 | Egy fiatal férj kollégám meg, akivel egyfelé laktam,
92 3 | néztem.~De hát mégiscsak meg kell látogatnom - gondoltam -,
93 3 | pajkosságból szemet festett meg bajuszt. Azt csak nem vették
94 3 | nyelvismeret. Kit úgy tanultak meg, kit bolyongás közben szedtek
95 3 | hogy amíg él, ne váljon meg tőle.~Őszintén megvallom,
96 3 | S ez lengyelül lehelne, meg angolul, meg olaszul. Fülem
97 3 | lengyelül lehelne, meg angolul, meg olaszul. Fülem hallatára
98 3 | belerohanni a házasságba; meg a foglalkozásom is számokkal
99 3 | mondottam. - Beszéljék meg, angyalom, a mamával. Higgye
100 3 | rezgő szívvel csókoltam meg az arcát és a kezét, és
101 3 | utcába.~Röstelkedéssel vallom meg, hogy nemigen sajnáltam
102 3 | csomóját maga a sors oldja meg. Vikit sajnáltam én, hogy
103 3 | Még nem, de nem éri meg a reggelt.~- Péntek volt -
104 3 | nem mehetek.~De nem halt meg aznap a mama. Még másnap
105 3 | Velünk fog élni a mama! Meg fogjuk édesíteni az öreg
106 3 | tekintett:~- Ebben ismertelek meg, fiam, hogy milyen nemes
107 3 | téged ér baj, akkor ismered meg.~S hogy Viki a vállát karolva
108 3 | Siófokra. A siófoki szél meg visszafújta. Így mulattak
109 3 | ettünk csirkét. A vizet meg átszűrtük asztalkendőn -
110 3 | gügyögte Viki. - És ha végtére meg kell halnunk, bárcsak együtt
111 3 | ugye, soká? És én halok meg hamarabb?~A cigányasszony
112 3 | kártya: vizet jelent. Ez meg holdat, napot. Amelyikük
113 3 | gyertek haza, az isten áldjon meg benneteket- könyörgött a
114 3 | Megértettem, és boldogan csókoltam meg érte.~- Náni - szóltam én
115 3 | holnap csak egyszer csókolod meg, s akkor is csak röviden,
116 3 | üvegdugó. A hidegről hozott víz meg az egy pohárnyi levegője
117 3 | voltam szerelmes. De akkor meg éppen szívesen szórakoztam
118 3 | csikorgás. Alig ismerem meg, hogy a konyhaajtó zára
119 3 | táján jéghegyek indulnak meg az Északi-sark tengerén,
120 4 | Elvégre nem a ruha választja meg, melyik lélek úri, melyik
121 4 | ma se tudom, miért halt meg, micsoda viharban, micsoda
122 4 | domb alatt előtűnt a hodály meg az itató. De előfehérlett
123 4 | olvassák, és lexikonban nézik meg, hogy a lucernát mikor jó
124 4 | kalapját, hogyan találta meg a répaföldön.~Csak bámultam.~
125 4 | a majom az anyjába. A ló meg vágtatott, száguldott, robogott.~
126 4 | megszólal:~- Nem ütődött meg, úrfi?~- Nem.~- A ló elszaladt.
127 4 | zsebében viszi ki. Odaki eszi meg.~- Jó-jó.~Három perc múlva
128 4 | Sietek.~Útközben nézem meg, hogy mit szokott reggelizni
129 4 | egy karajka barna kenyér, meg kétujjnyi szalonna.~Soha
130 4 | nyár a hűvös Váci utcán meg a Városligetben. Beiratkozom
131 4 | fehér a napernyője, egyé meg zöld.~De még akkor is olyan
132 4 | egy-egy panaszos beee... meg a náthás harang kolompszava.
133 4 | rászaladt a nyelvem. Bocsásson meg. Látom, hogy nem szereti.~
134 4 | nevem Erzsébet - szólalt meg a nyájra pillantva. - Ne
135 4 | megszínesedett.~- Az én nevem meg Tamás - feleltem -, Szathmáry
136 4 | kellett volna vele kezdenem! Meg kellett volna kérdeznem,
137 4 | neki, hogy dörgölje vele, ő meg megitta. Aj, kérem, úrfi,
138 4 | Bizonyára másképp néztem volna meg azt a képet, ha tudtam volna...
139 4 | tagadta, de az okot nem mondta meg. Csak annyit tudok, hogy
140 4 | visszatért.~- Bocsásson meg, Erzsike - mondottam. -
141 4 | keserűlapu-levél hevert ott, alatta meg egy kenyér nagyságú, lapos,
142 4 | láttam. Két kisasszony. Meg is csókolták magát.~Elmosolyodott:~-
143 4 | nyáron mindenféle levelet meg virágot próbáltam a mezőn,
144 4 | bogáncs a legszebb levelű, meg a borostyán, meg a pimpónak
145 4 | levelű, meg a borostyán, meg a pimpónak a levele, mikor
146 4 | levelet. Az ereket rajzolta meg előbb benne, aztán csipkézte
147 4 | nyújtottam neki:~- Isten áldja meg, Erzsike. Viszontlátásra.~
148 4 | földre nézett.~- Isten áldja meg...~Láttam az arcán, hogy
149 4 | akar mondani. Csakugyan meg is szólalt:~- Ne jöjjön
150 4 | cselédünket. Írós vajat hozott meg kenyeret uzsonnára.~- Jaj,
151 4 | akkor nem csókolták volna meg. A szeme állása se olyan.
152 4 | juhászékhoz. Ott adtak. Az asszony meg a leány.~A néném elmosolyodott.~-
153 4 | egy éjjel tisztek szálltak meg a faluban. Szanaszét osztották
154 4 | asszony... Szülésben halt meg.~Gondolkodva nézett a pipájának
155 4 | fiatalembert lát. Talán meg is veri szegényt.~De azért
156 4 | szót.~S fölkeltem.~De aztán meg azt gondoltam, hogy legjobb
157 4 | ember, ifiuram - szólalt meg az asszony. - De mért tetszik
158 4 | kertjében. Többnyire csak a pap meg a tanító, de arra a délutánra
159 4 | előtt.~Mink a bátyámmal meg a Laci gyerekkel kocsira
160 4 | a krajcárleső gyerekek meg a kerítésre könyöklő és
161 4 | emelkedne a végén, aztán meg lesüllyedne.~- Baja van? -
162 4 | lesüllyedne.~- Baja van? - szólal meg anyásan az egyik leány. -
163 4 | azért küldték, hogy nézzen meg.~De annyira ellustított
164 4 | Csak hallgatom, hogyan áll meg az ajtóban. Egy percnyi
165 4 | Az Istenre kérem: mondja meg, hogy híjják?~- Mért érdekel
166 4 | nézett reám:~- Nem mondja meg?~- De.~- Hát mondja.~- Most
167 4 | gondolkodott.~- Hát nem mondja meg?~- Este.~- Este?~- A házatok
168 4 | rámnézett esdeklőn.~- Mondja meg.~- Hiába könyörögsz. Ha
169 4 | nyájat. De akkor megmondja?~- Meg.~Vonzón pillantott rám.
170 4 | egy-egy kis rés nyílott meg az angyalok és szentek dunyhái
171 4 | szemmel.~Aztán ő szólalt meg:~- Megmondja-e, amire kértem?~-
172 4 | Már csak azért se mondom meg, hogy kérj.~Hallgattunk.
173 4 | szemmel.~- Mondja!~- Mondd meg előbb te igaz lelkedre,
174 4 | valami kellemes helyünk. Meg is zavartak olykor bennünket.
175 4 | csak épp hogy cifrák, te meg olyan vagy, mint a vadon
176 4 | mondja, de igazán mondja meg: úri-e az én képem, vagy
177 4 | nagy füles kosár.~Az eső meg nem állt éjjel se. Másnap
178 4 | Kártyáztak a verandán. Én meg álltam mellettük, mint az
179 4 | húzódnom a bokrok közé. Ő meg elfutott, mintha a nyájat
180 4 | ült.~- Beee! - szólamlott meg vastagon egy vén birka mellettünk,
181 4 | Vállat rántottam:~- Én ugyan meg nem ijedek tőle, ha nyolc
182 4 | vadvirágot pillantottam meg: harangvirágot, fehér zsályát,
183 4 | Beszél. Ritkán szólal meg, de tisztán, mindig érthetőn.~-
184 4 | legelőn... Hogy rettentem meg, mikor a köpönyegemet megfogta
185 4 | már lassabban is mentem. Meg is álltam olykor, és hallgatództam.~
186 4 | bágyadt fénnyel világosodik meg. A hegyoldalban előfeketéllnek
187 4 | Édes-halk suhogással érkezik meg.~Tárt karokkal rebbenek
188 4 | kijöttem. Később gondoltam meg, hogy helytelen, amit cselekszem,
189 4 | rajta. Azért is nem ismertem meg azonnal. Kibontakozott a
190 4 | gyerekkorában is, hát ütött, én meg ríttam.~- Az a kérdés, hogy
191 4 | juhásznak a helyébe. Ki mentené meg a karvalytól az én szép
192 4 | megcsókolom... Maga azt meg fogja érezni, ugye?~Lekísértem
193 4 | szívemben szólalt volna meg, s azt mondta volna:~- Soha!...~
194 4 | a könnyei.~- Isten áldja meg... Tamás.~~Mikor este nyolckor
195 5 | gyászruhában. Valami rokona halt meg, azt gyászolta a; többivel.~
196 5 | asszony csak akkor szólalt meg.~- No, de Ágnes!... Nem
197 5 | huszonharmadikán? - szólalt meg az apa is.~- Huszonharmadikán
198 5 | örökös nyugtalanság. Én meg már csak a mesterségemre
199 5 | el mellettünk, az zavarta meg a figyelmét.~- Fogja meg! -
200 5 | meg a figyelmét.~- Fogja meg! - kiáltotta. - Fogja meg!~
201 5 | meg! - kiáltotta. - Fogja meg!~Soha életemben nem szaladgáltam
202 5 | hűséges-meleg szemmel néz rám! Meg fogom tanítani latinra és
203 5 | Ágicám - mondom -, nézze meg majd a péknél, hány az óra.~-
204 5 | előtt aztán én szólalok meg:~- Nem felejtettél el valamit,
205 5 | perc múltával a kapu újra meg fog nyílani.~No, nem nyílik.~
206 5 | várok. Odabent bizonyosan megkérdezik, hogy mi baja.
207 5 | ajak csak mosolyogni tud, meg csókolni. Hm. Tehát alkalmilag
208 5 | Szarvasba. Tokaji borral ittuk meg a jó hír áldomását.~Ebéd
209 5 | hazatérek, nem tudom, mi szállt meg. Ágnesra gondoltam: ellágyultam.
210 5 | elvesztett? Ej: nyissuk meg a hidat a megtérő bűnös
211 5 | akkoriban virágkereskedés. Az meg, hogy átküldjem: Pestre
212 6 | lehetne a címe: Miért buktam meg a negyedik osztályban?~Tizennégy
213 6 | Vendel.~A kapu alatt néztem meg persze, az ő kapujuk alatt.
214 6 | Üllei útra nyílt, másik meg a; Stáció utcára. Én az
215 6 | pőtye bőrű öregasszony meg úgy nézett, mint valami
216 6 | szokott. Leül. Kiszólít. Meg se tudok mukkanni.~Hallatlan
217 6 | csak a haját, a nyakát meg a kezét. Elbájoló volt!~
218 6 | omnibuszok is nem állanak meg, hogy nézzék, bámulják.~
219 6 | íme, egy tünemény jelenik meg az utcán, leánylábon haladó
220 6 | a nagy eskü: darabig ha meg is álltam, hogy nem néztem
221 6 | csattant, ha verkli szólalt meg, ha veréb röppent az udvarra,
222 6 | udvarra, arra gondoltam, hogy meg kell néznem: mi csattant? -
223 6 | alája írtam magam. Azután meg folytonos rettegésben éltem,
224 6 | Flórára nem gondolok többé. ~Meg is álltam két hosszú napon
225 6 | mellett, hogy a kirakatát meg ne nézzem.~Ott, ahogy szemlélgetem
226 6 | Flóra arcát festették volna meg az angyal arcának.~Megvártam,
227 6 | úrnak. De soha címszalag úgy meg nem volt csodálva és becsülve.
228 6 | végre-valahára három órakor meg is jelent. Láttam a kék
229 6 | pőtye vénasszony jelent meg. Elvette a kék levelet.
230 6 | persze ő se járt iskolába. Meg kellett lesnem, mikor látogat
231 6 | gondolat!~Akárhogyan is meg kell vele ismerkednem!~De
232 6 | Micsoda szóval szólítsam meg?~- Bocsánat, kisasszony...~
233 6 | kisasszony...~Vagy:~- Engedje meg, hogy...~Vagy:~- Talán megengedheti...~
234 6 | közös ismerősünk. Engedje meg hát hogy...~Ezt oly tökéletes
235 6 | elképzeltem, hogy Flóra meg fog ugyan döbbenni, de végre
236 6 | most az egyszer sántuljon meg mindenki, aki fölülről vagy
237 6 | Ahogy lépkedek én is lefelé, meg kell állanom.~S ő jön: kipp-kipp...~
238 6 | nyűgözné le s merevítené meg a lábamat is... S ő ellebben
239 6 | feljebb... szinte repül. Én meg állok, süllyedek lekókadt
240 7 | áthelyezték, a művészke meg Itáliában kóborol.~~Az én
241 7 | kóborol.~~Az én történetem meg az olyan könyvhöz hasonlít,
242 7 | csodálkozással láttam, hogy meg tudja becsülni a művészi
243 7 | meghívtak, hogy én is nézzem meg az ő szőnyegeiket. Mikor
244 7 | felejtette a ridiküljét, az anyja meg a lornyettjét.~Azonnal küldöttem
245 7 | Gondoltam: miért ne nézzem meg közelebbről? A női társaság
246 7 | öccse vagy bátyja? - szólalt meg ábrándosan.~- Dehogy nincs.~
247 7 | azt ajánlotta, hogy nézzük meg holnap délután együtt a
248 7 | Aranyban.~Csak elámultam.~Meg se vártam, hogy hazajussak,
249 7 | mennyi válóper fordult meg csak az én kezemen is! Mennyi
250 7 | megbeszélésünk szerint együtt nézzük meg a kiállítást.~- Ne menjünk
251 7 | Margitszigeten.~A következő napra meg a Svábhegyre híttak, hogy
252 7 | a kuglóf mellett. Mikor meg magunkra maradtunk, Ida
253 7 | ifjúságában tartózkodott, meg a pénzről, hogy legjobb
254 7 | Biztosra vettem, hogy ha meg is adja a súlyomat, a kulcsokat
255 7 | a súlyomat, a kulcsokat meg az órámat kiveteti a zsebemből.~
256 7 | gyönyörű embervirágot: csak meg kell mozdulnom érte, hogy
257 7 | síp...~- Miért nem nősült meg? - kérdezte bágyadtan.~És
258 7 | kézzel fogta a kezemet. Aztán meg tapsolt örömében.~A Jenő
259 7 | erre a mellemre borult. Én meg még jobban odaöleltem.~-
260 7 | kissé rövidebb, az álla meg nem annyira hegyes, szépnek
261 7 | vadgalambszín ruhás. Meghökkenve áll meg az ajtómban.~Eléje sietek,
262 7 | Ma még nem mondhatom meg.~- Tehát kétséges!~És aggodalmasra
263 7 | érdekel. Különben: ne mondja meg. Jobb, ha nem tudom. Hiszen
264 7 | legközelebbi nőismerősét nevezze meg - faggatott tovább -, azt,
265 7 | nem bírta ki a vendéglőt meg a lakást. Nyomorúságos fürdőcske
266 7 | rólam.~S egyszerre mintha meg akarna rohanni, rám villant
267 7 | leánypajtásom telegrafálta meg.~Aztán egyszerre a nyakamba
268 7 | négyszobásat, az Erzsébet téren meg a Múzeum utcán. Az ő óhajtása
269 7 | jobbat. Csak azért is nézzük meg. Ha nem is vesszük ki, nézzük
270 7 | nem is vesszük ki, nézzük meg, báránykám.~Beültünk újra
271 7 | valamit... De ne haragudj meg.~- Nem haragszom, csak mondd,
272 7 | Jenő gyereket pillantom meg. Cigarettázik a kölyök vígan,
273 7 | budai reálba járt át. Én meg az Egyetem utcán laktam.
274 7 | valami pajtását látogatja meg. Talán megengedték neki.
275 7 | sógor, a cigarettáért! Ha meg van tiltva, értsd meg, hogy
276 7 | Ha meg van tiltva, értsd meg, hogy a szülőknek való engedelmesség
277 7 | hogy hogyan ismerkedett meg az urával, és hogy az miket
278 7 | forintot megér a hallgatás.~Meg is egyeztünk. Háromszáz
279 7 | rebegi. - Nem, nem állhatom meg...~És szokása szerint átölel,
280 7 | toronynak a kupoláján.~- Valld meg - mondottam nevetve -, te
281 7 | lámpást már jóval öt előtt meg kell gyújtanom.~Az inasom
282 7 | Hiszen három hét alatt meg lehet fordulni.~Ki tudja,
283 7 | Talán írni-olvasni se tanult meg? Napszámos lett, vagy pálinkaszagú
284 7 | Micsoda rút idő! Engedje meg, hogy előbb melegedjek kissé.~
285 7 | igazítok közénk, s rá a lámpást meg a teát. Magamnak is adatok
286 7 | örömarccal apróra, hogyan találta meg azt a tanút, és hogy az
287 7 | fordulok a bárónéhoz:~- Engedje meg, méltóságos asszonyom: a
288 7 | szép gondolat, Ida. Ezért meg kell, hogy csókoljalak!~
289 7 | Kicsodák maguk? - szólalok meg végre, szinte reszketve
290 7 | bátyjának a gyermekei. Én meg a cselédje...~- Az ő gyerekei?
291 7 | szempilláján könnyek jelennek meg. A zsebkendőjét a szeméhez
292 7 | szobámba, nem zavarta volna úgy meg a fejemet.~Csak álltam és
293 7 | mikor én ötéves voltam, ő meg hat. És éppígy árvák maradtunk,
294 7 | Megcsókolta a gyerekeket. Azok meg a cselédnek egy halk angol
295 7 | kiverte.~- No, csak mondd meg. Köztünk marad.~S barátságosan
296 7 | megráztam a vállát.~- Mondd meg, no. Kapsz valamit.~- Ida
297 7 | Kapsz valamit.~- Ida bízott meg...~- Hogy rám lesekedj?~-
298 7 | amiért lestél? No, csak mondd meg, megjutalmazlak.~- Hatost.
299 7 | kapsz egy hatost, éntőlem meg ötöt. Aztán majd nevetünk
300 7 | hát azt a bárónét mégis meg kellett volna látogatnunk.
301 7 | látogatnunk. Hiszen fél óra alatt meg lehetett volna fordulnunk.
302 7 | szép levelet írok, hogy meg fog engesztelődni. Franciául
303 7 | kívánsága? Csak gondold meg: ha a családban püspök van,
304 7 | Mégis, a gyermekeket hát meg kellene látogatnia.~De aztán
305 7 | pláne örömest.~- Esküdj meg! Nem, ne esküdj meg. Csak
306 7 | Esküdj meg! Nem, ne esküdj meg. Csak úgy magadtól tedd
307 7 | Csak úgy magadtól tedd meg, amire kérlek. Hát nézd:
308 7 | Kettő a kezemet ragadta meg, a Gyulu gyereknek már csak
309 7 | Gyere el, és beszéljük meg.~Készültem egész délután,
310 7 | maradtam.~A következő napon meg mindenszentek délutánja
311 8 | csak pólyás baba.~- Csókold meg, Ferike, a menyasszonyodat! -
312 8 | falióra halk petyegését, meg olykor a dunai propellerek
313 8 | ez.~- Remélem - szólalt meg mosolyogva az anyám. - De
314 8 | kérdezte az anyám.~- Meg - felelte szemérmesen a
315 8 | ijedt tyúké.~- Engedjen meg egy kérdést - szólaltam
316 8 | egy kérdést - szólaltam meg, mikor a bevezetésnek a
317 8 | Belemámorosodott. Egy-egy mondat végén meg is állt. Mint az utazó,
318 8 | alattok egy követ, tudd meg, hogy egy családi boldogság
319 8 | mondás mély húrokat rezdített meg bennem.~Csakugyan vannak
320 8 | állatot!~Egy pajtásomnak meg az anyja volt olyan csupa
321 8 | ajtóhoz. Óvatosan nyomta meg a kilincset, mintha attól
322 8 | akármelyik iskolás pajtásom. Meg is csókoljuk egymást, mikor
323 8 | szót: fenomenális.~Egyszer meg is szóltam érte:~- Te, Berta,
324 8 | nappal, szegénykét! Maga meg nem szólna, Ilda!...~S árnyékra
325 8 | Ildácska?~- Úszómester. Télen meg vívómester, vagy lovaglómester.
326 8 | vagy a kis svájci órát. Ha meg jobbra fordultam, a fali
327 8 | rózsák előtt sohasem állok meg.~És egész éjjel hallottam
328 8 | Berta - mondottam -, engedje meg, hogy bemutassam magának
329 8 | szép mondásokkal. Berta meg azt vélte, hogy én megmondtam
330 8 | meglátogatni.~A hadnagynak meg Villecz ügyvéd volt a jó
331 8 | levette az orvos a karomról meg a fejemről. Talán az okozta,
332 8 | ezredesem küldte, hogy tudja meg: mennyire vagyok?~- Hát
333 8 | értettem, hogy mi zavarta meg annyira. Az olvasása is
334 8 | gondolkodtam. De ne mondja meg, ha nem akarja.~Mosolyogva
335 8 | Megmondjam? Nem, nem mondom meg...~- Mondja meg, édes kis
336 8 | nem mondom meg...~- Mondja meg, édes kis Ilda. Magának
337 8 | katonával ne álljak szóba. És én meg is mondtam, mikor hazamentem.
338 8 | nincs társadalmi állása. Meg hát... hiszen menyasszonya
339 8 | a Karthauzi? Most jelent meg egy jó regény: Utazás a
340 8 | hallgatott. Az óra ketyegését meg lehetett hallani a közénk
341 8 | Mi lelt ma? - szólalt meg végre Berta faharang-hangon. -
342 8 | tekintetem a szőnyegen állt meg. A vicsorgó oroszlán, amint
343 8 | az anyám belépése zavart meg. Megállt az ajtóban. Elnyílt
344 8 | nevetett Berta délután se, meg az utána való napokban se.
345 8 | lap van hátra - szólalt meg, mintha magában beszélne.~-
346 8 | a szobában.~Olvasott.~Én meg tovább gyönyörködtem az
347 8 | Ildácska - szólaltam meg forró hangon -, pihenjen
348 8 | enyémben.~Elveszem! A nőt meg kell választani, mert ő
349 8 | tudakolta, hogy min különböztem meg Bertával. Hogy én vagyok-e
350 8 | hogy a jóakaratú szülők meg akarták előzni a természetet.~-
351 8 | festő, aki azt a mozzanatot meg tudná festeni!~S pillantgattam
352 8 | Mennyire vártam! - szólaltam meg mámorosan. - Csakhogy itt
353 8 | oly rövid a betegségem: meg leszek fosztva a maga kedves
354 8 | is vettem volna, ha magát meg nem ismerem.~- Istenem...~-
355 8 | hogy közelről ismerjen meg, Ilda... hogy én méltó vagyok...
356 9 | abban az időben ismerkedtem meg a zöld posztónak a vonzóerejével.
357 9 | helyre, ahol senki sem ismer, meg ahol klavírlárma nincsen.~-
358 9 | De ha a Csöndesség a Fő, meg hogy Úri Családok ne legyenek
359 9 | fővároson. Mindössze Budakeszit meg Békásmegyert meg Soroksárt
360 9 | Budakeszit meg Békásmegyert meg Soroksárt ismertem az országból.
361 9 | az országból. A tavakat meg éppen csak képekből ismertem.
362 9 | hogy mindig tavat festett meg gólyát.~Hát mondom: a tó
363 9 | kis festőállványt vettem, meg egy rend olajfestéket ólomtubusban.
364 9 | könyvcsomó, egy táska fehérnemű, meg a pakolópapirosba kötött
365 9 | kereket alatta; fölötte meg egy gyalulatlan kis deszkát,
366 9 | járnom, hogy a félcipőm meg ne merüljön.~- Micsoda sárban
367 9 | holmimat a taligába.~Én meg tűnődve nézem, hogy azon
368 9 | letörülte a kezével; a kezét meg beletörülte a ruhájának
369 9 | jobbra-balra forgatta a fejét, meg hátra a kis állomásra.~-
370 9 | bele! Nem mozdul ez, míg meg nem indítják.~Nem értettem
371 9 | indítanám, a holló egye meg!~- Hát mér nem indul?~-
372 9 | természete, a holló egye meg...~És megint csapkodja a
373 9 | amelyik elmozdult helyéről, én meg hanyatt be a taliga mélyébe.
374 9 | cilinderkalapom is leesik. Meg se kaphatom. Mert rohanvást
375 9 | a következő pillanatban meg fölfelé, föl, meredeken,
376 9 | cilinderemet; a hóna alatt meg az ülésdeszkát.~Csak az
377 9 | Szegény cilinderem úgy meg volt nyomorodva, hogy a
378 9 | Az alsó kertjét bérlem, meg a tavát. Mert, tetszik tudni,
379 9 | a káka nem takarmány. Én meg, tetszik tudni, mindenre
380 9 | gyékényt fonok belőle, meg méhkast.~A tornácon künn
381 9 | éppen hogy egy ágy a bútora, meg egy asztalka, meg egy szék.
382 9 | bútora, meg egy asztalka, meg egy szék. Sétálni bizony
383 9 | az ágyon pirosló paplanra meg a fehér vánkosra. Hogy fogok
384 9 | Az arcomra száradt sár meg a vonati kőszénpor mosakodásra
385 9 | Kérdezte, hogy az ággyal meg vagyok-e elégedve, és hogy
386 9 | úrnak való. De egy nap csak meg tetszik benne lenni.~A kertészre
387 9 | holnap délutánra tisztítsa meg az asszony.~- Holnap délutánra! -
388 9 | sárfröccsök nyomában! A töréseket meg semmiféle simogatással el
389 9 | festékesládikát. Kenem a kobaltot meg a halványpirosat pazarul.
390 9 | réten a falu felől. Mögötte meg egy másik, egy vékony derekú,
391 9 | iskolás gyerekként hajol meg. Huszonhat éves forma, barna,
392 9 | puskámat. A penész egye meg! Mindig azt gondolom, hogy
393 9 | hátha az Isten azért jelölte meg azzal a fehér nyakfolttal...
394 9 | ruhám úgyis aligha tisztul meg délutánra, mért ne mulatnék
395 9 | enyém csak délutánra lesz meg, ha ugyan meg lehet addig
396 9 | délutánra lesz meg, ha ugyan meg lehet addig tisztítani.~
397 9 | De kabátom sincsen.~- Azt meg ad a tanító úr. Az enyém
398 9 | fülemig lejtett, csizmát meg még nem is kaptam. A papé
399 9 | a lábamon, patkós csizma meg azóta se. De hát mit meg
400 9 | meg azóta se. De hát mit meg nem tesz az ember egy őzért!
401 9 | folyton. - A penész egye meg azt a háhogó Szilágyit!~
402 9 | ágas-bogas szarvat világít meg. Egy kerülőféle ember felaggatja
403 9 | vártuk az urakat - szólalt meg szelíd-kedvesen.~S hogy
404 9 | csodás szem, nem várhattam meg, míg az erdész apa megnevez:
405 9 | nyújtott kezet. Akkor láttam meg a szeme állásán, hogy vak.~
406 9 | másik tállal leborítottan, meg egy másik tál, fehér asztalkendő
407 9 | hogy dalolt!... Egerben meg a Szép Helénát láttam. Egy
408 9 | megfordulnak, mind róla beszélnek, meg Pálmairól. Hogy micsoda
409 9 | hasonlításokat az ő szeméről meg a színpadi szemekről. Vakok
410 9 | valami járványos állatbajról, meg erről, meg arról, csupa
411 9 | állatbajról, meg erről, meg arról, csupa lokális semmiségről,
412 9 | Zrínyit is vaddisznó ölte meg.~Ilka felvonta a vállát,
413 9 | tudatlanságát szapulták, s mintha meg akarná lopni az alkalmat,
414 9 | Tessék még pogácsa - szólalt meg hangosan.~A papnak is kínált:~-
415 9 | rólam a kabátját, a pap meg a csizmáját.~Másfelé iparkodtam
416 9 | novellái, régi divatlapok meg erdészeti lapok és vadászlapok.~
417 9 | krajcáron egy tajtékpipát, ő meg vett egy összehajtogatható
418 9 | hogy babliszt, a méteren meg Szilágyi konstatálta, hogy
419 9 | arcán két piros folt jelent meg.~- Nono - mondotta szemérmesen -,
420 9 | ügy, csak másnap értettem meg.~- Ma nem danolok - felelte
421 9 | olyan jártas a zenében, hogy meg tudnám mondani. De annyit
422 9 | könyökölt a kláviszon. S most meg azt mondom: hol az a szobrász,
423 9 | tapsolnak. Csak bólintanak, meg azt mondják: szép volt.~-
424 9 | üvegfuvola szólalt volna meg...~Még a lábam szárán is
425 9 | ti is ismeritek az Opera meg a Vigadó énekeseit. De ahogy
426 9 | mentünk, mintha én ittam volna meg az erdésznek minden borát.~
427 9 | neki:~- Ezt nem hálálhatom meg másképp, csak azzal, hogy
428 9 | féltékenység ébred irántam. A képet meg el se tudom kezdeni, nemhogy
429 9 | se tudom kezdeni, nemhogy meg tudnám cselekedni. De ki
430 9 | az a vékony lánc maradt meg, amit az Ilka karperecnek
431 9 | Csak a pénz érték neki, meg a tehén. A gyémántot ez
432 9 | ruha csak délutánra lesz meg - hebegi. - El tetszik-e
433 9 | beretválkoznom kell. Hát ki beretvál meg engem?~A gyerek a vállát
434 9 | Ruhát kértem hazulról, meg új szalmakalapot, nyakkendőket,
435 9 | elküldtem neki: vasalja meg, ahogy tudja.~Hát a ruha
436 9 | ahogy tudja.~Hát a ruha meg is lett délutánra. De a
437 9 | volt nekem, hogy sehogy meg nem állt a fejemen. Máig
438 9 | van ma. Táncol itt egyet, meg a kocsma előtt. És pálinkát
439 9 | csak két napernyő jelenik meg az ablak alatt. Mind a kettő
440 9 | Épp az ablak előtt állnak meg. Talán be is jönnek? Beszélgetnek.
441 9 | válla széles. A kalapja meg éppen furcsa: fehér strucctollas
442 9 | holott gesztenyeszínű. Meg a kalap: a nőket úgy elváltoztatja
443 9 | úgy elváltoztatja a kalap, meg a más frizura...~Egy pillanatra
444 9 | bizonyára négy méternyire meg lehetett volna rajtam érezni.~
445 9 | ruhájában szokott nyáron, én meg mindig fehérben.~- Jó a
446 9 | megörvendeztette őket.~Nekem meg főképpen azért tetszett,
447 9 | karosszékbe, a liliomszál meg melléje a másikba. Az erdész
448 9 | babráltam. Ilka negyedóra múlva meg is szólalt:~- Látszik-e
449 9 | Minden vonalat ki kell mérni, meg kell nézni akkurátusan.~
450 9 | libalegeltetéssel bízta meg az anyja: vissza kellett
451 9 | két bájos szem vonalait, meg az orrvonalat, s körül a
452 9 | csicsergő madárka.~- Mutassa meg a kertjüket - mondottam
453 9 | első csárdásra mindjárt meg is kérem - feleltem elmosolyodva. -
454 9 | Én is csak azért tudtam meg, mert meg kellett hozatnunk
455 9 | csak azért tudtam meg, mert meg kellett hozatnunk a könyvet.
456 9 | hozatnunk a könyvet. A papunk meg a tanítónk eszelte ki. Az
457 9 | kertésznek? Ezért látogattak meg mindjárt másnap? Ezért hívtak
458 9 | Arra kérem, hogy ne lője meg.~- De hiszen...~- Értem,
459 9 | csodálkozik. De azért ne lője meg. Ismer engem az őzike, mint
460 9 | kenyeret.~- De hiszen a pap meg a tanító, meg még egypár
461 9 | hiszen a pap meg a tanító, meg még egypár úr évek óta lövöldöz
462 9 | káposztatenger.~- Ki eszi meg ezt a sok káposztát? - fakadtam
463 9 | arra kérné, hogy magyarázza meg neki, mi a sinus és cosinus,
464 9 | ott még több az ember.~- Meg a bál - vetette oda a tanító. -
465 9 | szemében könnycsepp jelent meg.~- Tanítson meg rá! - könyörgött. -
466 9 | könnycsepp jelent meg.~- Tanítson meg rá! - könyörgött. - Mondja
467 9 | Később, évek múlva tudtam meg, hogy a festők a kék szemet
468 9 | Csupán a helyét hagytam meg, s egynehány ráncot az agg
469 9 | át. És utána nem jelent meg többé a csillag.~- Iluska -
470 9 | oda nem adjuk - szólalt meg aztán szíves hangon. - De
471 9 | forgolódtam.~- Elégedj meg annyival - csillapítottam
472 9 | Bandi gyerek azzal lepett meg, hogy tisztába volt öltözve.
473 9 | volt ruházva.~A képe is úgy meg volt mosva, mintha kicserélték
474 9 | Az orgona akkor szólalt meg. Állva maradtam, s nézegettem
475 9 | szívdobbanással fedeztem fel Ilkát meg az apját, meg a makaróni-kalapos
476 9 | fel Ilkát meg az apját, meg a makaróni-kalapos lányt.
477 9 | derekú, atillás öregúr. Meg egy öreges úrinő is. Annak
478 9 | gyümölcsöt terem, a rossz fa meg kivágatik és tűzre vettetik.~
479 9 | parasztszem rajtam állt. Én meg persze nem nézhettem Ilkára.
480 9 | megszokott ember. Ilkát meg talán a napernyő védte.
481 9 | újra nevetésbe vidulva -, meg Gyuszié, aki Göndör Sándort
482 9 | Mert a színpad kérdése már meg volna oldva - mondotta szorongva
483 9 | a kezüket nyújtották.~- Meg van adva!~- Mert magam is
484 9 | Hogy ez a szereposztás meg nem másul.~Szívesen megtették.~-
485 9 | az erdőt is így csináljuk meg: fát, bokrot sűrűn. Lipóczy
486 9 | malomkő asztalnál pillantottam meg. Ott ültek mint a hárman.
487 9 | nem alhatok.~- Nyugodjon meg - mondottam. - Én akárhányszor
488 9 | dühös uhogása szakította meg a beszélgetésünket. Ilka
489 9 | lesz a színpadon, akkor ez meg Slézinger Tercsi lesz! Ilyen
490 9 | gondolkodnom, hogyan vakarhatnám meg a hátamat.~A leányok persze
491 9 | kettő dalolhat: a legény meg az egyik nő. Csak a Finum
492 9 | Matild vonakodva. - De várjuk meg talán Marcsát...~- Mindjárt
493 9 | iskola épületében kezdi meg a dalt, s ott először háttal
494 9 | dallamok? Marcsa még nem kapta meg a kótákat - folytatta a
495 9 | Dalolja el! Az Isten áldja meg.~Eldúdoltam nekik. Szinte
496 9 | hogy a kláviszhoz üljön. Én meg kettős gyönyörűséget vártam:
497 9 | Én tudok róla - szólaltam meg végre a gyötrelmes csöndességben. -
498 9 | ebéden, és ott tanácskoztuk meg, hogy maga a nehezebbik
499 9 | pillogva. - Már bocsássanak meg, de minden pénzem ott van
500 9 | beszélhetett.~A szemünk.~Ki írhatja meg a leányszem szótárát? Hol
1-500 | 501-707 |