Part

 1 4 |           lesz ennek a vége, teremtő Istenem?!~Hát az lett a vége, hogy
 2 4 |             néztünk egymásra édesen.~Istenem, milyen nap! Milyen szép
 3 4 |             megérzem a ruháján át.~- Istenem - susogja lihegve -, milyen
 4 5 |        Köszönöm.~Mily boldog voltam, istenem! Mindig irigy szemmel néztem
 5 7 |       novembert, mint én.~De ő is.~- Istenem - mondotta a keblemen pihegve -,
 6 8 |          miért?~Felvonta a vállát:~- Istenem, hát... én nem merem érteni.~-
 7 8 |             magát meg nem ismerem.~- Istenem...~- De az ember sorsát
 8 8 |              rebegte zavarodottan. - Istenem... Ön oly jó... és én csak
 9 8 |             töredezetten susogott:~- Istenem!... Térjen eszméletre!...
10 9 |                 Millió béka!~Teremtő istenem, hogy fogok én itt aludni?~
11 9 |            tűzű gyémánt viselőjével!~Istenem, istenem, milyen különös
12 9 |        gyémánt viselőjével!~Istenem, istenem, milyen különös az élet!
13 9 |        Micsoda két kék szem. Teremtő Istenem! Micsoda mennyből származott,
14 9 |            édesítette a fantáziámat. Istenem, micsoda boldog kor, mikor
15 9 |  kulisszafestés problémáján.~Teremtő Istenem! Adj valami mentő gondolatot!~
16 10|                És a kezét nyújtotta.~Istenem, milyen szentséges szép
17 10|     véletlenül találkoztunk volna.~- Istenem - mondottam -, fáj a szívem,
18 10|            Csak még holnap reggel.~- Istenem...~S a feje ismét lecsüggedt.
19 11| zavart-pirosan bámultunk egymásra.~- Istenem - rebegte -, hogy megnőtt...
20 11|           még mindig szomorú volt.~- Istenem - szólalt meg végre. - Tudom,
21 11|         hívat.~Mit hazudjak, teremtő istenem? Mit hazudjak?~S ezerféle