Part

 1 1 |           hogy idegen nő.~Leült.~Hallgatott.~A levegő nyomottá vált
 2 2 |         körmét, s néhány minutát hallgatott.~Aztán fölemelte a fejét:~-
 3 4 |       téged?~Lesütötte a szemét. Hallgatott. A kertben koppant-gurrant
 4 4 |     pirosság ömlött el az arcán. Hallgatott. A szeme fénylett.~Aztán
 5 4 |    Barátságosan.~- Megcsókoltad?~Hallgatott. Hozzám simult:~- Ne beszéljen
 6 4 |            A királykisasszonykám hallgatott. Halvány volt. Csak az a
 7 4 |         jövő nyáron, Örzsikém...~Hallgatott. Fölvett egy olyan golyóba
 8 5 |    mellettem, de ő érdeklődéssel hallgatott. Csak ha pillangó repült
 9 5 |       korábban zárták a kapukat.~Hallgatott. Az ajkát harapdálta. A
10 6 |     hívták a fiút. Érdeklődéssel hallgatott, és hát tetszettek neki
11 7 |      számítom...~Ragyogó szemmel hallgatott. Az anyja is. Aztán mikor
12 7 |        arcú.~Félig hunyt szemmel hallgatott.~Aztán a kezét fölemelte,
13 8 |        reám. Ilda is megkövülten hallgatott. Az óra ketyegését meg lehetett
14 8 |   valóban holt vagyok-e?~Ilda is hallgatott. Éreztem, hogy aggódva és
15 9 | örökíteni?~Félig behunyt szemmel hallgatott. Látszott rajta, hogy a
16 9 |  szájacskáját is elnyitotta, úgy hallgatott. S mikor a végére értem,
17 9 |     nekem:~- Tudom.~De az ajkunk hallgatott.~Festettem némán. Olykor
18 9 |     szemű zsidóleány volt. Mikor hallgatott is, a mutatóujjára támasztotta
19 9 |           A két rák is dermedten hallgatott. Sőt még én is elfeledtem
20 10|      szólni Zsorzsethez, és ő is hallgatott. De mikor Lüpen kifordult
21 11|  elmondtam apróra. Érdeklődéssel hallgatott. A szeméből jóságos, szelíd