Part

 1 1 |         a földön.~Egyszer, igaz, csaknem meg is házasodtam. Hadnagy
 2 1 | csakugyan az.~Igen röstelkedett. Csaknem a lábamat csókolta, úgy
 3 1 |         expediáljam. Egyszer már csaknem rajta felejtettem a kulcsot
 4 1 |       másik szobába. A zsámolyon csaknem keresztülbukfenceztem. Csak
 5 2 |      lábujjhegyen kellett járni, csaknem mindig. Mert ha otthon ült
 6 2 |        új tollszopókásat.~Én hát csaknem mindennap ellátogattam a
 7 2 |     Miteccik.~Rettenve hátrálok. Csaknem behanyatlok a pincébe. Ha
 8 6 |          S ő ellebben mellettem, csaknem érint a ruhája.~Kiáltani
 9 7 |          Szürke szakálla benőtte csaknem a szemét is. A keze is szőrös
10 8 |           A Duna-parton laktunk, csaknem szemben a Rác fürdővel.~
11 9 |   szürkült-szőke ember. A szemén csaknem ujjnyi vastag, csillogó
12 9 |          fogát vacogtatta. A pap csaknem földhöz vágta a puskáját.~-
13 9 |      étel pogácsa volt, s azt is csaknem mind elfogyasztottuk.~A
14 9 |     kivágatik és tűzre vettetik.~Csaknem félóra hosszat terelgette
15 9 |          A tanító bosszankodott, csaknem a haját tépte.~- S éppen
16 9 |         inam megrogyott. A botom csaknem kihullt a kezemből.~Megőrültem-e?
17 10|          csemegekereskedés előtt csaknem belebotlottam az utcára
18 10| Szálankint húsz szantim, möszjő.~Csaknem lerogytam.~Legalább tíz
19 10|          sűrűbben, mint azelőtt! Csaknem mindennap!~S én a Malom
20 11|     Ilona asszony volt. Szidott, csaknem megpofozott. Félve pislogtam
21 11|       nem ott, feljebb, feljebb, csaknem Pozsonynál. Úszok, ha az