Part

 1 1 | hirtelenében, hogy idegen nő.~Leült.~Hallgatott.~A levegő nyomottá
 2 3 |   elég volt neki, de alighogy leült, és én hívtam, legott felkelt,
 3 4 |       megcsóválta a farkát, s leült büszkén a szűr mellé, a
 4 4 |   Hozzám jött. Körülszaglált. Leült elém, és nézett nyájasan.~-
 5 7 |     velük szokott.~- Velük.~S leült. A legkisebbet az ölébe
 6 8 |      kövön. Nyivogott. Megint leült, megint rázta a fejét, megint
 7 8 |    szeretem, ha maga olvassa.~Leült, és csakhamar újra beleédesedett
 8 8 |    párnán is igazított. Aztán leült maga is az ágyam mellé,
 9 8 |     felelte Ilda nyugodtan.~S leült a székbe.~Berta belépett.
10 8 |       Aztán a könyvért nyúlt. Leült. Látszott rajta, hogy kerüli
11 8 |     kezét kivonta a kezemből. Leült, és szorgosan forgatott
12 9 | Megtapintotta a székvállat, s leült. Eltapintott az avassárga
13 9 |    tessen tartani semmitűl.~S leült ő is a földre. A vizespoharamat
14 9 |      megkezdtük. Az öreg kóró leült egy karosszékbe, a liliomszál
15 9 |   nevetést.~Egy pad volt ott: leült, és az arcát a két tenyerébe
16 9 |  akkora szitakötőt. Egyszerre leült előttem egy kiálló, mohos
17 9 |       cibálta, dobálta. Aztán leült rá, és vakaródzott egyet.
18 9 | emlékemet... a kincsemet...~S leült a boglya mellé, a szénára.
19 10|     hogy a képet nézem. Az is leült közénk újra, és úgy nevetett,
20 11|    szokott lenni.~Nem felelt. Leült az ablakhoz. Nekem is a