Part

 1 1 |    nézett, és megvidámult:~- Hál’istennek. Igen nyugtalanított az
 2 1 |     megint nekibotlottam, de hál’istennek nem olyan zörgéssel. Átkozott
 3 2 |         gálócsi dohány füstje az Istennek is kedvesebb, mint a tömjéné.~
 4 3 |       elé, és úgy hálálkodott az Istennek.~Már akkor én is annyira
 5 3 |       vak csöndességben.~No, hál’istennek, most már alhatok.~Oltanám
 6 4 |          volna ki a virágteremtő istennek a műhelyéből!~Mosolygott,
 7 4 | egyenletesen, aprószeműen.~- Hál’istennek - mondogatták az emberek -,
 8 6 |         Ó, de gyönyörű virága az Istennek!~Ha az ember szíve vasból
 9 6 |      láttam ma, gyönyörű csodát:~Istennek legszebb fehér angyalát!~
10 9 |        Az éjjel bőven esett, hál’istennek.~Ezt mondva berakja hátul
11 9 |   nádtető. Mégis szobaforma, hál’istennek. De átkozottul kicsi! Csak
12 9 |       jutott eszembe.~- No, hála istennek. Hát mármost a ruhám...
13 9 |       biztatott a pap. - No, hál’istennek!~Soha életemben nem volt
14 9 |     szeme állásán, hogy vak.~Hál’istennek (uram bocsá!), legalább
15 9 |         Belehevertem nyakig. Hál’istennek, csakhogy egyszer itt vagyok!~
16 9 |      testembe! Átkozott férge az istennek! De hiszen ha belapulok
17 10|  nagybácsi él? De gondoltam: hál’istennek, hogy él, hiszen negyven
18 10| ritkábban. Nem lesz zivatar, hál’istennek.~Csak a nagy sötétség.~Az
19 11|           Mihály, Gábor... És az Istennek is fia van, és nem lánya.~-
20 11|    ahelyett hogy megköszönném az istennek, hogy kisgyermekkoromba