1-500 | 501-673
Part
1 Inc| agglegény~- Az vagyok biz én. A három fiam voltaképpen
2 Inc| voltaképpen három unokaöcsém. Én neveltem őket, hát úgy szoktam
3 Inc| beszélgessünk.~- Éppen azt javaslom én is. Nézzétek: mink mind
4 Inc| Helyes! Helyes!~- Mert én meg azt gondolom, nem úgy
5 Inc| No, ez érdekes lesz. Én is elmondom a magamét.~-
6 1 | bajuszát.~~- Hát... hogy én mért nem házasodtam meg?
7 1 | Otthon nem tudtak semmit az én boldog ismeretségemről.
8 1 | bátyámat nevettem előre.~- Én is házasodok ám, Pali! -
9 1 | boldogságát festette:~Végre hát én is megtaláltam a szívemnek
10 1 | hegyesebb az orra, mint az én Katicámnak. De hát gondoltam:
11 1 | hittem a szememnek, hogy az én bükkfaderekú bátyám annyira
12 1 | egyet rikkantok:~- Házasodok én is!~De tudj’ az Isten: haboztam.
13 1 | Vagy hogy te nem?...~- Én is csakúgy. Nem, erről szó
14 1 | megmártogatott engem az én feleségecském. Tudod, mi
15 1 | feleségecském. Tudod, mi vagyok én? Szakállas Magdolna. Az.
16 1 | magyarázata magától is:~- Az én mézesheteim csak három nap
17 1 | Micsoda?~- Az, hogy én vagyok-e a szívedben az
18 1 | mondtál neki, valami sértőt.~- Én?~Berohanok. Jolán ott sír
19 1 | trombitás mise!~Gondoltam én erre már vőlegény koromban
20 1 | sírt, mint a Niagara.~Én csak kifordultam a házból.
21 1 | Hitetlenül nézett rám, de én már akkor benne voltam a
22 1 | ígérkezett. Az asszonyka ismét az én simuló báránykámmá vált.~
23 1 | ajtót is nyitva hagyja. Én meg azalatt előkapom a kulcsot,
24 1 | kőoroszlán a kapu tetején.~Én nem mozdulhatok - gondoltam.
25 1 | asztalt leszedik, Jolán marad.~Én is csak pipázok.~Két óra
26 1 | Ki az? Jézus!... Pali!~- Én vagyok - feleltem a lábam
27 2 | Semmilyen történetem nincsen: én nem voltam szerelmes soha.~-
28 2 | De így van. Józan voltam én mindig, mint a vizeskancsó.
29 2 | hogy nem házasodtam meg.~Én akkor még rövidnadrágos
30 2 | házában.~Hogy hogy kerültem én kálvinista létemre pápisták
31 2 | szegény. Mostantul fogva az én fiam.~Este azonban, mikor
32 2 | Harmadnapra már vígan ficánkoltam én az új iskolás pajtásaim
33 2 | dorombolgat:~Az Úr Isten az én világosságom,~és üdvösségem,~
34 2 | eretnek mag! Majd megtanítalak én mindjárt hogy kitűl rettegj!~
35 2 | mozdulatomat.~Hiába hánytam én buzgón a keresztet; hiába
36 2 | tanító szénás pajtájában. Én is ledobtam a kabátomat,
37 2 | Mit mondtál, gazember!?~Én csak elképedek, hogy mi
38 2 | elítélitek azt az embert. Én nem ítélem el.~Nem volt
39 2 | maga szivarjára, mikorra én megtértem, és így egy britannika
40 2 | kapott, új tollszopókásat.~Én hát csaknem mindennap ellátogattam
41 2 | Különben nemigen foglalkoztam én az ő arcával. Sokkal inkább
42 2 | érdeklődéssel szemlélgettem én mindig a boltnak legmagasabb
43 2 | kettétört krajcárnak a fele, de én mégis örömmel fogadtam.~
44 2 | maga nem érti.~- De értem. Én ne érteném, mi az élet?~
45 2 | beszélgettünk. A leány mulatott az én éretlenségemen, én meg örültem
46 2 | mulatott az én éretlenségemen, én meg örültem a barátságának,
47 2 | kendős, a másik fehér kendős.~Én a nyitott ablakban ültem,
48 2 | is az enyém lesz akkor. Én leszek a boltosné, maga
49 2 | mosolygott:~- Örülni fog, mert én a maga kedvéért kereszténnyé
50 2 | maradékra.~No, ez kínos ügy! Én a jövendő házas sorsomat
51 2 | míg ő az ámenig eljut, én is eljuthatok a boltba.~
52 2 | Beviszi a fáskamrába. Én behúzódok a pincébe, az
53 2 | megvatat. Hát csak meglapultam én a pinceajtó mellett, s még
54 2 | mertem.~Miteccik becammogott.~Én meg ijedt elképedéssel tűnődtem:
55 2 | meg ne lássanak? Meg hogy én mégis belássak a konyhába?
56 2 | alleluja!~Alleluja, és én meg sírban ülök!~Sok könnyes
57 2 | eljátszotta az életét. No, én egy manduláért játszottam
58 2 | annyit mondok még, hogy én is voltam aztán fiatal koromban
59 3 | nők legádázabb ellensége.~~Én már vőlegény is voltam.
60 3 | boltban.~Nem is igen jártam én bálokba. Józan szemmel néztem
61 3 | a lépvessző. Nem vagyok én csíz! Megállítottam a bérkocsit:
62 3 | neki, de alighogy leült, és én hívtam, legott felkelt,
63 3 | maszlagol majd, mint az én húgaim a vőlegényeiket?~-
64 3 | pulzusom. De hiába aludtam én: a rezgések a szívem gyökerén
65 3 | olyan rókamájú, mint az én húgaim és kuzinjaim!~Mégis
66 3 | ismertem aznaptól.~„Az igazi.” Én volnék hát az igazi, akit
67 3 | csakhamar kiderült, hogy valóban én vagyok az igazi.~Egy hónap
68 3 | az a mama nevén állott, s én magam ajánlottam, hogy amíg
69 3 | hallgatásukban érezzem, hogy az én apám és öregapám csak porcelántányért
70 3 | való dolgozás volt, hát biz én gondolkodtam rá egy-két
71 3 | megmondtam Vikinek, hogy én csak őt magát óhajtom feleségül
72 3 | oldja meg. Vikit sajnáltam én, hogy szenved, és nincs
73 3 | ne lépjen ki a házból.~- Én is mondtam - zokogta Viki. -
74 3 | hálálkodott az Istennek.~Már akkor én is annyira együttéreztem
75 3 | együttéreztem velük, hogy én is örültem.~- Velünk fog
76 3 | töltöttem. Az öregasszonyt én emeltem ki az ágyból, mikor
77 3 | hogy fölkelhetett, s az én karom volt a támasza, mikor
78 3 | ez ritka jó szív, ez az én leányom! Majd ha téged ér
79 3 | emlékoszlop illet Siófokon. Én voltam ott az első fürdő-idegen.
80 3 | szobát foglalták el. Az én szobámat hátul rendezték
81 3 | vissza! Jaj, jaj, jaj!~S én le-lebuktam, rémítgettem,
82 3 | Csak nem gondolja, hogy én ebből csak egy szót is elhiszek?~
83 3 | De soká, ugye, soká? És én halok meg hamarabb?~A cigányasszony
84 3 | Krisztus öt sebére gondol.~- Én nem mondtam - mentegetődzött
85 3 | életében: a vőlegénység kora. Én ezt házasembertől hallottam.~
86 3 | meg érte.~- Náni - szóltam én is a leányra -, csak vigye
87 3 | Nem, úgy tegye, ahogy én rendeltem!~- De hátha megszomjazik,
88 3 | nyikordult: bezárkóztak.~Én is belépek. Bezárkózok.
89 3 | lelátogatok Siófokra. Hát hogy én három hétig ne lássam az
90 3 | három hétig ne lássam az én pávaszemű, szép páromat!...
91 3 | halk zengése hallik.~Az én szép pávácskám bizonyára
92 3 | nyakát, és sápadt arca az én ablakom felé fordul.~Néz.
93 3 | okozza a májusi fagyokat.~Az én szívemen is mintha egy jéghegy
94 4 | Szívesen kijelentem, hogy én fizetem a pezsgőt. Mert
95 4 | fizetem a pezsgőt. Mert az én történetkém fájdalmas-gyászos
96 4 | fájdalmas-gyászos valami.~Arról a nőről én soha nem is beszéltem. Olyan
97 4 | még leánytestben. És ha én azt elvehettem volna...~
98 4 | az a gondolat, hogy talán én voltam az oka a halálának.~
99 4 | mért ítélték csak öt évre.~Én állíttattam szegénynek a
100 4 | Én még akkor csak surján legényke
101 4 | emelte a kezét.~Az volt az én Józsi bátyám.~Ma már alig
102 4 | Gyí!~A ló megszalad. Én ijedtemben azt se tudom,
103 4 | csak a ló nagyot ugrott, és én repültem...~Valami puhára
104 4 | megmozdul, hogy fölemeljen. De én fölkeltem magamtól.~Akkor
105 4 | fantáziámban.~De hiszen nem vagyok én telegramkihordó. Odaérek,
106 4 | postaépület.~A levél elment. És én titkos örvendezéssel jártam
107 4 | Akácfasor vitt hozzája, s én andalogva mentem az árnyékon.~
108 4 | vállára. Hát azt néztem én napernyőnek?~Körülötte a
109 4 | sértődötten.~Gyönyörű volt! S én még inkább megzavarodtam.
110 4 | kalapommal legyezve magamat -, én nem ismerem magát, és valaki
111 4 | Ismeretlen vagyok ám én itt. Csak tegnapelőtt jöttem.
112 4 | megvető-büszke arcot láttam.~- Az én nevem Erzsébet - szólalt
113 4 | ismét megszínesedett.~- Az én nevem meg Tamás - feleltem -,
114 4 | ifiuram.~- Az vagyok. De én most vízért jöttem volna.
115 4 | Hogyne, ifiuram. Adok én kész szívvel. Vagy talán
116 4 | mondotta. - Hajnalban hoztam én ezt. Jó hideg.~- Poharat
117 4 | kettészakított fénykép is, az én fényképem.~Az ispán bátyámat
118 4 | leány; nem tudja, miért.~Én bezzeg tudtam.~Szegény,
119 4 | tartott bádogfényképre.~Én azonban csak fél füllel
120 4 | gondoltam - hebegtem. - Én bizony csak fölhúztam a
121 4 | megszólalt jólelkűen:~- Iszik az én korsómból?~- Hát hogyne.~
122 4 | mérges-tüzesen sütött, de én csak ottmaradtam. Kivettem
123 4 | palatáblán körül kell vonni. Én aztán nyáron mindenféle
124 4 | Igaz - feleltem -, az én hibámból késett. Igen megszomjaztam
125 4 | csúfságból.~S kiment.~Azonban én nem hagytam annyiban, a
126 4 | Dehogy fut - felelem -, tudok én korsóból is.~S nyúltam a
127 4 | hegyét megnyálazva -, az én korsómból nem ivott.~S hosszút
128 4 | tulokszem-baka volna a bitorló, és én az igazi vőlegény!...~A
129 4 | Megkívánom.~- Veszek pipát én is. Abbahagyom a gyerekes
130 4 | azazhogy csak a bátyám szundít. Én csak kábuldozok, mint a
131 4 | Nem biliárd ez, Matyi!~Én is szeretnék virtuskodni.
132 4 | gyarapodott. Messziről lódulok én is, de a golyóm is lódul:
133 4 | Mellékesen szólva, igen lenéztek. Én voltam az egyetlen fiatalember
134 4 | pillantásra látták rajtam, hogy én még csak könyves diák vagyok.~
135 4 | megálljatok, majd imponálok én nektek mindjárt!~Szólok
136 4 | Elmosolyodott.~- Nem merek én kilépni sötétben.~- A hold
137 4 | remegett át. Nem gondoltam én több semmi megbízásra. A
138 4 | a lelkem mélyébe nézne. Én mintha a szemében a végtelenség
139 4 | milyenek azok a városi leányok? Én még sohasem jártam városban.
140 4 | igazán mondja meg: úri-e az én képem, vagy paraszti?~-
141 4 | magtárban foglalkoztatta őket.~Én minden órában a felhőket
142 4 | a hajójába - mondogattam én -, hogy maradt volna minden
143 4 | kávészínű habarék folydogált. És én csak mentem az árokpart
144 4 | Kártyáztak a verandán. Én meg álltam mellettük, mint
145 4 | hordóba.~- Mennyit szenvedek én érted! - kezdtem másnap
146 4 | vagy, milyen jó vagy. De én nem szeretem. Semmi édességet
147 4 | kellett keresnie. Eközben én is melléje álltam, és segítettem
148 4 | nézett rám.~- Ó!~S hogy én káprázó szemmel és égő arccal
149 4 | Bandiba.~S nézett rám, mintha én volnék második Gál Bandi.~
150 4 | Bandi.~Vállat rántottam:~- Én ugyan meg nem ijedek tőle,
151 4 | magamnak kell mosnom. És én szeretem a tisztát.~- Csak
152 4 | annyira éhes rám a szemed!~És én néztem a szép ív metszetű
153 4 | Nem él? Hogyne élne!~- Én úgy hallottam...~Sóhajtott.~-
154 4 | mellettem.~- Képzelődöl!~- Nem én. Érzem. Mindig érzem. Olykor
155 4 | gyerekkorában is, hát ütött, én meg ríttam.~- Az a kérdés,
156 4 | örült a kis vénasszony, s én megvárhattam mellette gyanúfogás
157 4 | ismételte. - Nem látom én magát többé soha.~- Férjhez
158 4 | mentené meg a karvalytól az én szép kis galambocskámat!?~
159 4 | barbár!~Arra gondoltam, hogy én veszem el. A fővárosban
160 4 | visszanézek.~- Itt fogok állni. És én is nézek arrafele, amerre
161 4 | vállamra hajtotta a fejét.~- Én pedig gondolni fogok rád
162 4 | emlékezetünkbe egymásnak a vonásait.~Én egy füves hancsokon ültem.
163 4 | anyja abban a percben az én szívemben szólalt volna
164 4 | széle vonalát se láttam.~És én mégis mindig arra néztem:
165 5 | latin és görög nyelvet.~~Én a nőtlenségemet egy pék
166 5 | áll a padlásablakban.~És én éjjel is hallottam a bűvös-lágy
167 5 | is megismerhetett engem. Én is őt. Időpazarlás lett
168 5 | mert hiszen az esküvőt én mindjárt másnapra szerettem
169 5 | Inkább korábbit! - szóltam én izgatottan. - Hiszen nekem
170 5 | valami örökös nyugtalanság. Én meg már csak a mesterségemre
171 5 | Városmajorba, Svábhegyre is. És én végigmagyaráztam Ágnesnek
172 5 | téren. Ő belép a boltba. Én künn maradok. Sétálok föl
173 5 | megsétálom a ház hosszát, az én Ágicám még mindig bent késik.~
174 5 | Várja az öreganyja, várom én is, és ő lityi-lotyi, ottfeledkezik.~
175 5 | Zöldkoszorú előtt aztán én szólalok meg:~- Nem felejtettél
176 5 | itt van: egypár lépés.~- Én nem megyek vissza. Ha mondom,
177 5 | nincs!~- De hiszen...~- Én nem megyek!~És semmiképpen
178 5 | rikácsolt:~- Hát nincs és nincs!~Én is bosszús voltam, de azért
179 5 | velem szépen vissza, és...~- Én nem megyek vissza! Ott nincs
180 5 | többet.~- Ágnes szívem! Én addig nem ülök a vacsorához.
181 5 | könnyek gördültek alá.~Az én szívemre ólomterhek nehezedtek.~-
182 5 | Gyere vissza... Lásd, hogy én nem vagyok olyan.~A kapu
183 5 | kinyílik. Nagysebten befordul.~Én künn maradok persze. Künn
184 5 | rám gondolt csupán, hogy én künn várom, s nem az órára.
185 5 | és ő hibát követ el, és én figyelmeztetem... Vajon
186 5 | Vajon akkor is sír-e, ha én a könyvet eléje tartom?~-
187 5 | tegnap a harag?.... Hm. Én azt hittem: az a szép ajak
188 5 | időbe került volna. És én annyira örültem a gondolatomnak!
189 5 | az, instálom. Azazhogy... Én csak odaadtam a levelet,
190 5 | Simogatta a halántékfürtjét.~Én megkövültem.~- És semmit
191 5 | mondta: firkálni.~No, hát én nem is firkáltam több levelet.
192 6 | magaviseletére gondolok.~~Az én történetem olyan, mint mikor
193 6 | sem a címet. Ámbátor az én regényrészemnek lehetne
194 6 | hogy éljen és tanuljon.~Én főképp annak örültem, hogy
195 6 | szoknyás, olyanforma korú, mint én. Szőkésbarna hajában türkizszín,
196 6 | másik meg a; Stáció utcára. Én az Üllei úti részen laktam,
197 6 | mikor vizes az udvar.~De én mégis áhítatos tisztelettel
198 6 | láttam parókát először.~Én hát gyakorta lekandikáltam
199 6 | haza az iskolából, mint én.~A következő nap már vártam
200 6 | megjelenik a járókelők közt az én kék tündérem. Jön azzal
201 6 | könyvcsomó. De sose láttam én könnyebben lépő lábat,
202 6 | színűt, mint az ő csokra.~Én hát azon az estén is tanulás
203 6 | tenoristát, hogy éppen az én szobácskámmal szemben bérelt
204 6 | nem gondol a vízre. Tehát én is azért gondolok a lányra,
205 6 | mint az ibolya~Varrogat az én kis kedvesem...~Följegyeztem
206 6 | könyvcsomó.~Akkor eszmélkedek én is, hogy már háromnegyed
207 6 | beléje kiáltott szót, az én lelkem tizenhatezerszer
208 6 | Micsoda őrültség is, hogy én egy ismeretlen leánnyal
209 6 | búcsúzni. No, hát ennyit én is megengedhetek magamnak.~
210 6 | Az ajtójuk tárva volt, és én egy kék szoknyácskát láttam,
211 6 | szombat délután volt, s én négy óra felé a Váci utcában
212 6 | kőlapnak a közepén állt. És én attól fogva gyakran bámultam
213 6 | udvarra.~S Flóra bement.~Én mint valami őrült rohantam
214 6 | a többi része.~De hátha én is küldenék valamit a postán?~
215 6 | Szinte futni szerettem volna én is, és kurjongatni:~- Megvan!
216 6 | üres volt a lépcsőház, s én emelkedő szívdobogás daráltam
217 6 | egyre közelebb...~És az én nyelvem remegve ismételgeti:
218 6 | feneketlen szamárságot eszeltem én össze? Másvalamit kell mondanom,
219 6 | rogyadozni érzem. Ahogy lépkedek én is lefelé, meg kell állanom.~
220 6 | feljebb... szinte repül. Én meg állok, süllyedek lekókadt
221 7 | meg Itáliában kóborol.~~Az én történetem meg az olyan
222 7 | Kérdeztek; feleltem. Én csak azt tudom mondani,
223 7 | feleltem -, úgy állok én, mint a kútágas a Hortobágyon.
224 7 | a csodálatos abban, hogy én sohasem jártam Párizsban.
225 7 | nevelték.~Aztán meghívtak, hogy én is nézzem meg az ő szőnyegeiket.
226 7 | De micsoda tea volt az! Én a Koronában szoktam teázni,
227 7 | hasonlítanak egymásra.~- Én is azt gondolom. Gyerekkorunkban
228 7 | jön, engem csak megkeres. Én nem tudhatom, hogy ő hol
229 7 | kellett volna hagynom, hogy én vagyok az az irigyelni való
230 7 | haza.~De nem hazamentem én, hanem Mehemednek a boltjába.~-
231 7 | pislantott:~- Hát... ha én választom a vőlegényt, annyi
232 7 | Ida lehetett hatvan kiló. Én valami hatvannyolc. Ha egy
233 7 | válóper fordult meg csak az én kezemen is! Mennyi kétségbeesett
234 7 | arccal fog a nyakába borulni.~Én azonban még mindig nem nyilatkoztam.
235 7 | lehetett mindennap.~Pedig hát én is kívántam látni. Ha egy
236 7 | erre a mellemre borult. Én meg még jobban odaöleltem.~-
237 7 | Ilyen embert kerestem én! - toppintott örömre gyulladt
238 7 | Elmosolyodok a kérdésére.~- Ha én azt mind el tudnám sorolni.~-
239 7 | Leggyakrabban? Kivel is beszélek én leggyakrabban? Leggyakrabban
240 7 | Miért nem, angyalom?~- Hogy én mindig a József nádor hátát
241 7 | lucskos-szeles novembert, mint én.~De ő is.~- Istenem - mondotta
242 7 | pihegve -, mi lett volna az én életem, ha véletlenül nem
243 7 | szőnyeget mutat a papa, és én megveszem, nem is váltottunk
244 7 | feje, a mellemre hajolt.~Én is úgy éreztem, hogy nélküle
245 7 | a budai reálba járt át. Én meg az Egyetem utcán laktam.
246 7 | megengedték neki. No, majd befűtök én neked, kis sógor, a cigarettáért!
247 7 | csak intézkedik. Hiszen már én is mindent a segédeimmel
248 7 | bizonyára, s jobb módú, mint én. Ő fogja énvelem a vagyonát
249 7 | komédiáznak!... Azt hiszik, hogy én ostoba vagyok!... Milyen
250 7 | Amerikából jön valaki, és én nem vagyok itthon, csak
251 7 | mint három kis bagoly.~De én is bámulok, tátulok.~- Kicsodák
252 7 | alázatosan az asszony.~- Én vagyok.~- Ezek a gyerekek
253 7 | úr bátyjának a gyermekei. Én meg a cselédje...~- Az ő
254 7 | Csak álltam és bámultam én is a három kis mákszín havlokos,
255 7 | mi gyermekkorunk, mikor én ötéves voltam, ő meg hat.
256 7 | a gyümölcsei, amelyiknek én, csak a gally más, de az
257 7 | válik.~- Tudjátok, ki vagyok én?~- Kálmán bácsi - felel
258 7 | le azt a denevérszárnyat.~Én magam is segítettem a kicsinek
259 7 | Tehát a második fiát az én nevemre kereszteltette.~-
260 7 | gondolkodón:~- Hova teszed őket?~Én még mindig az elbeszélés
261 7 | tanította a gyermekeit. És én elvesztettem őt? Nem látom
262 7 | legkisebbet az ölébe vette. Én is odaültem, és gyönyörködve
263 7 | már te vagy a mi papánk?~- Én, kedves, én.~Aki fogadalmat
264 7 | mi papánk?~- Én, kedves, én.~Aki fogadalmat esküszik,
265 7 | szíve szavával, mint ahogy én mondtam ezt a három szót:
266 7 | mondtam ezt a három szót: Én, kedves, én.~Aztán a cselédhez
267 7 | három szót: Én, kedves, én.~Aztán a cselédhez fordulok:~-
268 7 | cigarettáztál.~Elvörösült.~- Nem én.~- A macska hiába tagadja,
269 7 | félj - mondottam -, hiszen én csak mulatok ezen. Mondok
270 7 | nálam volnának, mintha az én tulajdon gyermekeim volnának.~
271 7 | lekutyateremtettézve a püspökök, mint ahogy én azt az ismeretlen püspököt
272 7 | kimentettem a báróné előtt én magam.~Áldott jó lélek volt
273 7 | boldog lenni. Te, Idám, én csak most tudom, hogy a
274 7 | hanem szeretet is. Ó, az én rideg gyermekkorom!... A
275 8 | menyasszonyom. Mikor bemutatták, én már ábécés-tanuló voltam,
276 8 | arabus paripáé.~Mikorra én elvégeztem a jogot, növésben
277 8 | Jó - felelte Berta -, én is körülnézek, hogy valami
278 8 | tovább Berta. - Jobban, mint én... Olvastattam vele egy
279 8 | Ilda? Mennyit kíván?~- Mán én megegyeztem vele! - felelte
280 8 | szekrényben.~Csend maradt utánuk.~Én hallgatva ültem az ágyban.
281 8 | Anyám ezt szereti legjobban. Én is.~- És miféle könyvei
282 8 | a fejét, megint forgott.~Én persze kacagtam, hogy dőlöngtem
283 8 | ő nem melegebb tőle, se én. Aztán vannak olyan szokásai,
284 8 | megbosszankodott rám.~- Én nem tudom, hogy mi az értelme?
285 8 | volna is, hogy szenvednék, én nem félek semmi szenvedéstől.~
286 8 | csillogó szemmel. - Ó, az én anyácskám...~Aztán elgondolkodva
287 8 | Ferenc a zongorán, az vagyok én a női szíveken - szokta
288 8 | Akkor léptették ki, mikor én tiszthelyettes voltam.~Egyszerre
289 8 | Berta meg azt vélte, hogy én megmondtam a menyasszonyi
290 8 | megszeppenve pillantgat rám, de én csak mosolygok.~- Örülök -
291 8 | tette a kezét a kezembe.~- Én is örülök - rebegte -, hogy
292 8 | katonával ne álljak szóba. És én meg is mondtam, mikor hazamentem.
293 8 | rám-rám pillantva vallott.~És én azon éjjel megint vele álmodtam.
294 8 | mondogattam neki. - Te vagy az én igazi párom!~Akkor a karja
295 8 | hadnagy udvarias úriember, s én azt gondoltam, neked cselekszik
296 8 | menyasszonyod vagyok...~- Én ugyan nem mondtam. És mi
297 8 | magam elé. Sápadt lehettem én is.~Éreztem, hogy a hajóm
298 8 | tréfás ön - mondotta, míg én a két tenyerembe fogtam
299 8 | nem beszéltünk. Olvasott. Én megint nem figyeltem reá.
300 8 | csend a szobában.~Olvasott.~Én meg tovább gyönyörködtem
301 8 | mennyire más regényt olvasok én őróla.~- Ildácska - szólaltam
302 8 | gyertyákat? Benne van-e az én nevem is az Ildikó templomában?
303 8 | különböztem meg Bertával. Hogy én vagyok-e a hibás, vagy Berta?~-
304 8 | egyetlenegy! Nekem olyan, mintha én volnék a mesebeli Árgirus
305 8 | szakadt.~- Nézze, Ildácska, én nem leszek mindig beteg.
306 8 | Mert ha azt mondja: nem, én föl nem kelek!~Elmosolyodott:~-
307 8 | Ilda! Hát maga se őszinte? Én azt hittem, hogy találtam
308 8 | behunyta, s mosolygott.~- Én nem vagyok őszinte? Sőt
309 8 | vállát:~- Istenem, hát... én nem merem érteni.~- Beszéljek
310 8 | folytattam. - Néhány hónap múlva én magam mögé vetem a katonai
311 8 | ismerjen meg, Ilda... hogy én méltó vagyok... a maga bizalmára...
312 8 | Istenem... Ön oly jó... és én csak szerencsémnek ismerhetném...~
313 8 | Térjen eszméletre!... Én nem gondoltam... De gyermekkorom
314 9 | gumikerekűs kocsit.~~Hogy én mért maradtam agglegény?
315 9 | Nagy az a tó?~- A tóra biz én nem emlékszem. Mondom, kicsi
316 9 | koromban jó rajzoló voltam én, és vízfestékkel úgy lefestettem
317 9 | ember csak képekből ismer. Én danoltam boldogságomban. (
318 9 | más embert nem láttam.~- Én magam volnék Izsák János,
319 9 | hátul a holmimat a taligába.~Én meg tűnődve nézem, hogy
320 9 | azon. De hát hogy üljek én oda a szépen kivasalt pepita
321 9 | Indítják? Hát indítsa!~- Hászen én indítanám, a holló egye
322 9 | vezesse.~- Csakhogy akkor én itt maradok.~- Hát majd
323 9 | tüzes ördögök kergetnék.~Én ijedtemben azt se tudtam,
324 9 | amelyik elmozdult helyéről, én meg hanyatt be a taliga
325 9 | zöcskölésben.~Szerettem volna én kiugrani vagy legalábbis
326 9 | tessen felülni.~- De nem ülök én!~- De csak tessen...~- Örülök,
327 9 | különbek hevernek.~- Hát én nem bánom - felelte búsan
328 9 | hogy mi a fenének indultam én ilyen ismeretlen világba
329 9 | annak a kertésze?~- Nem, én csak a bérlője vagyok, feles
330 9 | tudni, a káka nem takarmány. Én meg, tetszik tudni, mindenre
331 9 | mutatva. - Mán itt vagyunk.~- Én nem látok itt semmi vizet
332 9 | volt. Mármost minek hoztam én úszónadrágot kettőt is?~
333 9 | volt gémberedve, mintha én volnék az a bibliai ember,
334 9 | szedte a retyemutyámat. Én azalatt meglepődve éreztem,
335 9 | fehér vánkosra. Hogy fogok én itt aludni!~A kunyhó mégis
336 9 | és megmosom.~- Csakhogy én más ruhát nem hoztam ám.~-
337 9 | Teremtő istenem, hogy fogok én itt aludni?~S körülnéztem
338 9 | micsoda békaországba jutottam én!~Szidtam Tóth Gazsit. S
339 9 | Cseppet se zavarja, hogy én nem nyújtok neki kezet,
340 9 | festeni, ajánlja az övét.~- Én csak eget festek: felhőket
341 9 | voltam már:~- Hát azért, mert én a napfölkeltét sose látom.
342 9 | mondtam, hogy ezt várom én mán húsz esztendeje! Mer
343 9 | feleltem ridegen -, de én csak eget festek: kék eget,
344 9 | pap tovább cseveg:~- Az én lapomat kéri el olykor a
345 9 | magát nem lehet meglőni.~- Én már úgy vagyok azzal az
346 9 | sincsen?~- Nincs.~- Adok én egy párt kölcsön. Nekem
347 9 | megmarasztott. (Miket beszélek majd én arról! Hogy bámulnak majd
348 9 | A főnök a fejét rázta.~- Én is sejtek affélét - erősítette
349 9 | gondolni se lehetett, hogy az én városi lakk félcipőmben
350 9 | találta el. Szidta Szilágyit. Én nem lőttem semmire, nehogy
351 9 | hölgyek ne legyenek?...~- Én mégis hazamegyek - mondom
352 9 | micsoda szemekkel!...~És én abban a lötyögő, komisz
353 9 | kinyitotta az ajtót:~- Tessék.~- Én nem lépek be előre.~Megfogtak:
354 9 | klávisz mellett áll, amelyet én a hangjáról cimbalomnak
355 9 | lánynak kék szem!~No, hát én láttam sok bódító szemű
356 9 | karperecet.~De láttam is én akkor a kezét! A szeme foglalt
357 9 | maga nem látta még?~- Nem. Én sose jártam Pesten. Csak
358 9 | Jászai nem?~- Az nem.~- Én csak kétszer voltam színházban -
359 9 | Vaddisznó is jár itt.~- Jár. De én nem félek tőle. Télen a
360 9 | nézett rám, hogy a vaddisznót én veszedelmes állatnak ismerem.~
361 9 | De’iszen - erősködtem én -, Zrínyit is vaddisznó
362 9 | vannak hangjai. No, hát az én szívemnek volt abban a percben.
363 9 | volt abban a percben. Az én szívem kiáltott: Ezt a leányt
364 9 | szívem kiáltott: Ezt a leányt én elveszem feleségül!~A leány,
365 9 | lányoké szokott lenni.~- De én egy kis mézet ennék még! -
366 9 | olyan keserűséget, mint én, aki elásott kincset örököl,
367 9 | kérdeztem szomorúan.~- Én nemigen - felelte Ilka szégyenlősként -,
368 9 | kék szemével a tanítóra, én csak álmélkodtam rá.~Hol
369 9 | lelke hallgat.~A végén csak én tapsoltam. Falusi emberek
370 9 | minden szó...~Hallottam én azóta nagy énekeseket. Szakállas
371 9 | hazafelé mentünk, mintha én ittam volna meg az erdésznek
372 9 | hazafelé. Elöl a pap, utána én, mögöttem a tanító.~De csak
373 9 | délután eljövök, és lefestem!~Én bizony Ilkát szerettem volna
374 9 | a házba, nem karperec!~- Én azt hittem, hogy maga...~-
375 9 | azt hittem, hogy maga...~- Én? - felelte szinte sértődött
376 9 | Tizenkilenc éves koromban már én tanítottam, és ő egy kis
377 9 | csirke volt akkor. De hogy én ilyet... Háromszáz forint
378 9 | csurgott a szeméből.~És én is sírtam...~~De hát most
379 9 | tessen rám bízni. Borotváltam én mán mást is.~Ezt mondva
380 9 | Mer az igazat megvallva, én csak gyisznót szoktam beretválni
381 9 | De a kalap...~- Próbáltam én evvel mindent - mondotta
382 9 | nem vélekedtem rá azonnal?~Én este nyúlánkabbnak láttam.
383 9 | az ajtó közt állt, s az én magas ajtókhoz szokott szememnek
384 9 | az úton is, amelyen biz én nem találtam volna oda egymagamba.~
385 9 | elutazott!~- Dehogy utaztam. Ha én egyszer valamit megígérek...~
386 9 | ruhájában szokott nyáron, én meg mindig fehérben.~- Jó
387 9 | mindig fehérben jár, azon én nem csodálkozom: a liliomszín
388 9 | püspöki erdész vagyok én. És hát egyik püspök megy,
389 9 | kerül?~Megnyugtattam, hogy én csak a tájképeket festem
390 9 | Mert, mondom, titok még. Én is csak azért tudtam meg,
391 9 | lássa, nem engedik, hogy én legyek a Finum Rózsi. Azt
392 9 | hogy, nem nekem való. De én tudom, hogy ez csak intriga.
393 9 | Rózsiból ne engedjek.~- Én is azt mondom.~- Hát mármost
394 9 | járása.~Elkomolyodott.~- Én egyáltalán sajnálok minden
395 9 | Akácfát, eperfát, nagyot. Mert én már próbáltam, de irtóztató
396 9 | falut, például a színpadon? Én ezen a kérdésen megbolondulnék,
397 9 | mint városon?~- Jobb.~- Én pedig azt gondoltam. Nagymamuka
398 9 | Azok bizony tülkölnek.~- Én csak három várost láttam:
399 9 | Sugárzott kéken és melegen.~Az én nézésem azt mondta neki:~-
400 9 | azt a kék csodáját akartam én minden erőmmel és találékonyságommal
401 9 | figyelmeztetett. De hát törődtem is én akkor az időjárással!~A
402 9 | hogy a díszköntöst levesse.~Én persze csak ezt vártam.
403 9 | tovább a karláncocskán.~- Én nem ismerem a csillagokat -
404 9 | Iluska - suttogtam forrón -, én úgy szeretnék magával beszélni.
405 9 | csendességben. Vagy hogy az én lelkem volt akkor olyan
406 9 | csupa virágzás volt akkor az én fiatal lelkem.~A falu népe
407 9 | nyitottak utat. Mert biz én befelé igyekeztem, hogy
408 9 | is álltak, nők is. S az én érkezésem látható érdeklődést
409 9 | téve a kezemet -, hiszen én fiatalabb vagyok.~Az orgona
410 9 | parasztszem rajtam állt. Én meg persze nem nézhettem
411 9 | Nem színpadi arc.~- Az én arcom inkább?~S csillogott
412 9 | gyémánt.~A nap tüzesen sütött. Én még mindig hajadonfővel
413 9 | teszi föl a kalapját?~- Én így szoktam. Csak esőben
414 9 | kérdezné:~- Szebb vagyok?~És az én mámoros szemem azt felelte
415 9 | Szeretettel pillantott rám, és én boldog voltam, hogy ez utolsó
416 9 | tűnődtem, hogy hogy is fogom én azt az Ilka megbízását teljesíteni?~
417 9 | volt a leves az asztalon.~Én persze színleltem, hogy
418 9 | függött rajtam a szemük.~Én persze mindent helyeseltem,
419 9 | izgatottak voltak. Csak én ettem nyugodtan.~Már akkor
420 9 | éppen itt a bökkenő. Én azt a hölgyet nem ismerem,
421 9 | Nyugodtan folytattam:~- Én a minap, hogy az önök kedves
422 9 | szeptemberi paradicsom.~Én csak hallgattam, játszogattam
423 9 | szentimentális parasztleánynak.~Én mintha vasszéken ültem volna,
424 9 | Meszet is kérünk tőle.~- Majd én kiszabom - ajánlkoztam jó
425 9 | sietve vinni, mint ahogy én lódultam neki az útnak.
426 9 | jött néhány lépést.~- Hát én játszom? Igazán én játszom?~
427 9 | Hát én játszom? Igazán én játszom?~Szinte reszketett
428 9 | Apukám! - kiáltotta. - Én játszom! Én játszom a Finum
429 9 | kiáltotta. - Én játszom! Én játszom a Finum Rózsit!~
430 9 | alszik emiatt. Most már én leszek az, aki nem alhatok.~-
431 9 | Nyugodjon meg - mondottam. - Én akárhányszor láttam Blahánét
432 9 | mélytenger bizalmát.~Azonban én nemigen merülhettem aznap
433 9 | szednem! Micsoda szamár vagyok én, micsoda hatökör, hogy olyan
434 9 | persze nem sejtettek az én gyötrődésemből semmit. Mind
435 9 | Gondoltam: előre mennek, és én hátul vakaródzhatok egyet.~-
436 9 | hogy a kláviszhoz üljön. Én meg kettős gyönyörűséget
437 9 | Hát nem te akartad?~- Én? Becsületemre mondom neked,
438 9 | úgy segítsen engem, hogy én se a papnak, se a tanítónak
439 9 | dermedten hallgatott. Sőt még én is elfeledtem a nagy feszültségben
440 9 | feszültségben a bajomat.~- Én tudok róla - szólaltam meg
441 9 | hanem csak úgy könyvből... S én átnéztem a Boriska-szerepet:
442 9 | kellemesebb mulatság nincsen. Én most is szívesen beleugranék
443 9 | országát kínálta egy paripáért. Én egy kád vízért adnék most
444 9 | éppen jó volt színpadnak. Én rendeztem: ki merről lépjen
445 9 | Sándor szerepét ideiglenesen én olvastam papirosról, s csináltam
446 9 | bocsátanák haza a katonaságtól, én játszom el a szerepét.~A
447 9 | négy órakor kezdődtek, hát én már két órakor erdészéknél
448 9 | mentül vastagabban!~S keverem én másnap bőven a festéket,
449 9 | feküdhetnek le olyan fejjel, mint én, a tábori nyoszolyájukra.~
450 9 | leányok ott elszéledtek. Én Ilka mellett maradtam, s
451 9 | meglesz!~- Meglesz - mondtam én is. - És ha mégse lenne
452 9 | És ha mégse lenne meg, én éppen olyat fogok magának
453 9 | szívszorulásom elmúlik. Aztán én is keresek.~Maradtam persze,
454 9 | kincset vesztett el, és én egy egész kincstárt találtam
455 9 | engem?~- Imádom.~- Tudtam én ezt...~- Látta a szememből.~-
456 9 | kezét megragadva -, hogy én azon az első estén azzal
457 9 | annyi kerék, mint amennyin én fontam: hogy hogy és mint
458 9 | vihetem ki az erdőből az én alkirályné tündéremet a
459 9 | valljam meg nekik, hogy én csak Ilkáért fogtam a festésbe?
460 9 | inogni a trónusát, mint én! De hát majd csak kivágjuk
461 9 | Saját sorsom iránt!~És én még csak ki se bontottam
462 9 | ha a pap is hallja, hogy én még csak közel se jártam
463 9 | persze ajándékot gondolt, én főképpen csak leveleket.~
464 9 | nevetnének rajtam, hogy én egy falusi leányba belebódultam!~
465 9 | távol elrejtett kincsére. Az én kétmillió forintos kincsem...
466 9 | érkezett a faluból, amilyet én küldtem.~Felbontom. Az Ilkának
467 9 | két csodálatos szeme, az én elrabolt, kétmilliót érő,
468 9 | ernyőzte a kezét. Nézett.~Én csak lépdelek meredező szemmel,
469 9 | Ki ez?~De ez mégse az én vakom! - eszmélkedem. -
470 10 | ellegyintettem.~Hát, az én történetem abban az időben
471 10 | plébánosunk biztatta rá. Én már akkor is éreztem, hogy
472 10 | átkoztam a sorsomat, hogy én születtem hatodiknak.~Hát
473 10 | sokan vagyunk, sokan!~Az én iskolázásomra aztán már
474 10 | bátyám -, nem is házasodok én meg, hacsak olyan lányt
475 10 | Szeptemberig megtanul. Én magam tanítom meg.~És a
476 10 | Nem is filológus akartam én lenni, hanem festő vagy
477 10 | megírni haza...~- Jó, majd én megírom.~S följegyezte a
478 10 | köze a tapétagyárnak az én családfámmal?~De igen kedves
479 10 | beszélt franciául, mint én: olasszal keverte a francia
480 10 | a macskája.~S nevetett.~Én is elmosolyodtam. Mihelyt
481 10 | A möszjő Kovaksz persze én voltam. Végigbizsergett
482 10 | kollégának. S pláne, az én kettős asztalomnál van neki
483 10 | Szemben velem! Hogy fogom én gyakorolni a francia beszédet!~
484 10 | harmóniumakkord. De persze csak én hallottam. És az olaszra
485 10 | Egyszerre rám néz. Persze én lesütöm a szememet. Néhány
486 10 | megszólal halkan:~- Ön?~- Én. Remélem, szívesen fogadja.~-
487 10 | értesít, hogy menyasszony, én viszont arról értesítem,
488 10 | erre azt mondja: mégis, én meg azt válaszolom: csak
489 10 | azt válaszolom: csak az én vérző holttestemen át!...~
490 10 | möszjő Kovaksz.~- De az én koromban csak nem lehet?~-
491 10 | is, Zsorzset - mondottam én is kigyulladt arccal -,
492 10 | csodálatos - felelte nyugodtan. - Én nem is mehetek férjhez sokáig,
493 10 | férjhez.~A papa belépett.~És én egész éjjel azon tűnődtem:
494 10 | A karja is, az arca is. Én meg hogy a fagyos időben
495 10 | ketten abbahagytuk a munkát. Én olyan szemmel és ájtatos
496 10 | Jó fizetést kap. Talán én is.~- Boldog vagyok én anélkül
497 10 | Talán én is.~- Boldog vagyok én anélkül is - feleltem -,
498 10 | meghatottan pillogott a földre:~- Én nem is sejtettem - felelte
499 10 | hozzásietve -, ne sírjon, édeském. Én nem is értem...~És megfogtam
500 10 | Zsorzset, ne sírjon. Amíg én élek...~Ahogy ott ölelgettem,
1-500 | 501-673 |