Part

 1 1 |        szót kimondom: kulcsot, úgy érzem, mintha puskaporos torony
 2 4 |            azonban nem telik bele, érzem, hogy a fejem dagad, nehezül.
 3 4 |              Képzelődöl!~- Nem én. Érzem. Mindig érzem. Olykor látom
 4 4 |              Nem én. Érzem. Mindig érzem. Olykor látom is a járását.
 5 4 |      sóhajtott.~- Nekem elég, hogy érzem az anyámat, és hogy beszél
 6 4 | tiltakozott az anyja ellene.~- Úgy érzem, ez az utolsó, ez az utolsó! -
 7 4 |           úgyis tudom, nem jön el. Érzem: nem jön el.~- De eljövök.~-
 8 4 |           néztem: ott áll-e vajon? Érzem, hogy ott áll a sötétségben
 9 5 |           most már elmondja. Most, érzem, most beszéli el a disputánkat...
10 6 |         Szédülés fog el. Ünnepinek érzem a percet és szentnek. A
11 6 |         értéktelennek, sőt butának érzem ezt a megszólítást: Szokatlan
12 6 |   vakmerőség! Az inamat rogyadozni érzem. Ahogy lépkedek én is lefelé,
13 6 |               Flóra! Flórácska!~De érzem, hogy ez illetlen volna
14 7 |        nyugodtan - igen jószagúnak érzem a pörét.~Végül aztán a báróné
15 7 |  Gellérthegyet, a királyi palotát. Érzem, hogy ott találtunk volna
16 8 |  balsorssal jegyeztek el? Évek óta érzem, hogy nem egyez a gondolkodásunk.
17 9 |          szólt, tovább susogtam:~- Érzem, hogy a mi csillagaink egymás
18 9 |       mondja -, milyen érdekes!~De érzem a hangján, hogy nem fogadja
19 10|       Elképedve néznek rám. Szinte érzem, hogy elhűvösödik köztünk
20 10|       nekem nem elmúlás. Hiszem és érzem, hogy akik meghaltak, csak