Part

 1 2 |         Csendes voltam aznap és szomorú. Csak akkor enyhült a lelkem
 2 4 |         ide.~Kérlelőn mondta és szomorú mosolygással. Aztán az arca
 3 4 |       az?~- Nem baj talán. Csak szomorú valami.~Hallgattunk. Néztünk
 4 4 | oszlóbban szanaszét, szanaszét.~Szomorú szemmel nézett utánuk.~-
 5 6 |         égen, árnyék a világon.~Szomorú volt minden...~Reggel persze
 6 7 |        a temetési menet?~Hát az szomorú is. Mindig megállok, és
 7 9 |        mért maradtam agglegény? Szomorú történet ez...~Nem is tudom,
 8 10|   esőfelhőkön át az őszi nap.~- Szomorú újság, möszjő Kovaksz.~-
 9 10|         rá. Nekem örömhír, neki szomorú?~- Fogadja részvétem kifejezését -
10 10|       Csak a Mariska arca marad szomorú.~- No, csak mulassatok -
11 10|       ott áll! Ott áll szegény! Szomorú mosolygással várja a köszöntésemet.~
12 10|         szép leányt, mint maga.~Szomorú, szép szeme boldogan ragyogott.~-
13 10|       Mintha az is azt kérdezné szomorú kérdéssel a violáktól:~-
14 11|    csupa szelídség és jóság, és szomorú egykedvűség. Hiszen beteg
15 11|        is elcukroztam, de azért szomorú maradt az én karácsonyom.~
16 11|        elvesztette az országát.~Szomorú töprengéssel feküdtem le.~
17 11|       És az én arcom még mindig szomorú volt.~- Istenem - szólalt
18 11|   parkban. És mégis volt valami szomorú abban a kertben. Mintha
19 11|        letörölte a könnyeit, és szomorú szemmel kérdezett, hogyan