Part

 1 6 |        Vagy:~- Csodálkozom az ön vakmerőségén!~Vagy:~- Szemtelen
 2 7 | szemembe nézett:~- Nem viselt ön azelőtt kis szakállt? A
 3 7 |       a leányom nyom.~- És ha ön éppen azt választaná, akit
 4 7 |    Kis idő múlva megszólal:~- Ön igen lekötelezett. Ön igen
 5 7 |         Ön igen lekötelezett. Ön igen szíves úriember. Nem
 6 8 |        mennyire vagyok?~- Hát ön is... katona?~- Huszár vagyok.~
 7 8 |  mozdulatban!~- Milyen tréfás ön - mondotta, míg én a két
 8 8 |    zavarodottan. - Istenem... Ön oly jó... és én csak szerencsémnek
 9 9 |    papucsra való vagyona...~- Ön igazán okos ember! - feleltem
10 9 |     elmondani. Mit cselekedne ön, ha a falusi bíró egyszer
11 9 |      van. Milyen áldott ember ön, művész úr! Milyen áldott
12 10|  Zsorzset megszólal halkan:~- Ön?~- Én. Remélem, szívesen
13 10|         Szegények háza? Tudja ön, mi a szegények háza?! Gyalázat!
14 10|       meg a tanítóné.~- Bámul ön, ugye? - kiáltotta vígan
15 10|          Hiszen már nem titok ön előtt, Lüpen uram.~Lüpen
16 10| kérdést.~- Tessék.~- Ugyebár, ön nem tud fuvolázni?~- Fuvolázni?~-
17 10|    alkalom! Én megtanítom rá. Ön tanít engem románul, én
18 10|  mikor itt az alkalom. Hiszen ön mondta, hogy gyönyörű hangszer.~-
19 10|      előtt fuvolázna egyet... Ön úgyis sok port szív az iskolájában.