Part

 1 1 |         benne a gyanú. Ahányszor künn járt a konyhán vagy a padláson
 2 3 |    tíznél tovább nem időzhettünk künn. Az öregmama korán lefeküdt,
 3 4 |         csak nem nyájaskodok. De künn a pusztán... Aztán hát ő
 4 5 |      téren. Ő belép a boltba. Én künn maradok. Sétálok föl és
 5 5 |          Nagysebten befordul.~Én künn maradok persze. Künn maradok,
 6 5 |          Én künn maradok persze. Künn maradok, mert következetes
 7 5 |        mert következetes vagyok. Künn maradok, mert otthagyott.~
 8 5 |          gondolt csupán, hogy én künn várom, s nem az órára. Aztán
 9 5 |         nem az órára. Aztán hogy künn figyelmeztettem, röstellte
10 6 |         pőtye bőrű vénasszony is künn áll, s beszól nagy vastag
11 9 |          meg méhkast.~A tornácon künn uzsonnázott a Soma család.
12 9 | virágoskertben jó lesz. Vagy tán künn a malomkő asztalnál?...~
13 9 |    szobában olyan képet, amelyet künn a napvilágon kezdett. De
14 9 |         felére árnyék terült. Ha künn festem, nincs árnyék, s
15 9 |    térddel érintették a követ. S künn, hogy kiléptek a sekrestyéből,
16 9 |        Ekkor azonban uhu-buhu? - künn a láncos kutya. A lányok
17 10|         Verébijesztő figura volt künn az utcán.~Az öregúr kifordul
18 10|         sarkamig.~Még nem láttam künn, de azért megismertem. Nem
19 11|        tornácának az ajtaján.~Én künn maradtam. Szepegve füleltem: