Part

 1 4 |      vannak. Le is ülnek. Mintha a földre ülnének, és valami hírlapot
 2 4 |           leány, ahogy ott áll egy földre terített, ócska szűr mellett
 3 4 |        kezét a kezembe, miközben a földre nézett.~- Isten áldja meg...~
 4 4 |            az arca elpirosodott. A földre nézett.~Hánykódó szívvel
 5 4 |            szemmel nézett. Aztán a földre pillogott, elmosolyodott:~-
 6 4 |           az örvény. Aztán ismét a földre gondolkodott.~- Hát nem
 7 5 |         mondja tiszteletesen.~És a földre pislog.~- Őneki magának?~
 8 7 |      gyermekeit nevelik.~A leány a földre pillogott, mintha szégyellné,
 9 8 |     nekivágódott a falnak. Aztán a földre tette a fejét, és tolta
10 9 |       leülni ide a kunyhó elé.~- A földre?!~- A földre vagy a küszöbre.~-
11 9 |       kunyhó elé.~- A földre?!~- A földre vagy a küszöbre.~- Hát nem
12 9 |           semmitűl.~S leült ő is a földre. A vizespoharamat maga mellé
13 9 |    forgatja. A nap rásüt. Ő csak a földre néz, mintha az árnyékának
14 9 |     magának legjobban.~Elpirult. A földre pillantott vagy hármat.
15 9 |         mindig habozva pillogott a földre.~- Titok még... Mert a szomszéd
16 9 |            a tanító is.~Még mindig földre lógó fejjel jártak, s reménytelen
17 10|            meghatottan pillogott a földre:~- Én nem is sejtettem -
18 11| Megszeppenve bocsátkoztam vissza a földre. Márta is fölvette a bábuját.
19 11|     cserepek közé.~Mikor leugrok a földre, két ember ragad meg.~-