Part

501 10 |                     is a mellemen maradt, s én vissza sem léphettem, mert
502 10 |               asztalra borulva sírt tovább.~Én csak álltam meredten és
503 10 |                   hozassam el a holttestét. Én hozassam el? Én, szegény,
504 10 |                 holttestét. Én hozassam el? Én, szegény, koldus ember?!~-
505 10 |                hazavihetem-e Zsorzsetet, az én eleven szép kincsemet? Vagy
506 10 |                 testvérei, s azok majdan az én testvéreim lesznek. Nagy
507 10 |                 karácsonyfájuk: illik, hogy én is vigyek rá valamit.~Tűnődve
508 10 |                  Tehát többen is vannak! És én csak két bárányt hoztam.~
509 10 |                 elveszett a kiáltozásban:~- Én is nyalom! Én is nyalom!~
510 10 |               kiáltozásban:~- Én is nyalom! Én is nyalom!~Lüpen kitárta
511 10 |            mosolygott, megszólalt:~- Nem az én képem, möszjő Kovaksz.~-
512 10 |                   három szál gyöngyvirág az én gyöngyvirágomból.~Már messziről
513 10 |                  dolgoztunk, mint szoktunk.~Én olykor vizsgálódva szemlélgettem.~...
514 10 |                    ugyanitt ült Lüpen, ahol én, és talán ugyanott ült az
515 10 |         gödröcskéjét! Ez a perc a miénk!~És én fölkeltem, és megöleltem,
516 10 |                    csókolt meg, csak akkor. Én úgy megrészegültem, hogy
517 10 |                 szükségem rájuk. Nem leszek én tanár. Megélek én így is.
518 10 |                    leszek én tanár. Megélek én így is. Meg lehet élni.
519 10 |                 házasodok.~- A manót?~- Meg én.~- Ilyen fiatalon?~- Svájcban
520 10 |                  szemmel pillantgatott rám. Én is boldogan pillantgattam
521 10 |              nefelejcset dugott a zsebembe.~Én is könnyezve feleltem:~-
522 10 |              akkasztófáravaló!~No, hát amit én azután szenvedtem, azt kilenc
523 10 |                    a bátyáim.~Hej, üttettem én a legmennydörgősebb ménkűvel
524 10 |                   előttem a levegőben. Csak én haljak meg?~Elővettem a
525 10 |                      Küzdj az élettel, mint én. Csak ne felejts, csak ne
526 10 |                akasztottam.~Sokáig viseltem én azt.~A gyászos nagy keserűség
527 10 |                   csak maradjon állhatatos. Én mérnökséget tanulok Pesten.
528 10 |                     nem a világ. Azalatt az én szívemben szüntelenül égnek
529 10 |                     a magáé:~ Georgette~Hát én tanultam is, és írtam is
530 10 |            Kaszinóhoz való közelségért.~~Az én történetem szimpla kis história.
531 10 |                  elmondani, ami muzsika?~Ha én azt a leányt elvehettem
532 10 |                papnak taníttatott volna. De én éppen a történetemből eredőleg
533 10 |             alezredes volt akkor már, mikor én az érettségin átjutottam,
534 10 |                 hogy töltsem a nyarat nála.~Én bizony nem nagy kedvvel
535 10 |                  Fiúk közt nincs helyed!~És én pokoli örömmel néztem, hogyan
536 10 |              társasága nem érdekel. Hát biz én csak kószálok, unatkozok,
537 10 |               kellett kelnem.~Mit csináljak én reggel öt órakor?~Mit tehettem
538 10 |              oltárnál. A hívek letérdelnek. Én beülök a padba. A szemem
539 10 |                    kisétáltam a templomból.~Én nemigen gondoltam többet
540 10 |                    a sarkamig.~S jön felém.~Én csak szemlélem, mint a fiatalemberek
541 10 |              kérdezhettem mást, és talán... Én különben a papnak a leánya
542 10 |                Megemeltem a kalapomat:~- Az én nevem Sáfár, Sáfár Sándor.
543 10 |              feleltem -, nincs ismerősöm.~- Én is csak a tanítóékhoz járok -
544 10 |                    Kár. Igen kedves család. Én minden csütörtökön ellátogatok
545 10 |             tanüggyel?~Hétfő volt aznap. És én csütörtökig mégis mindig
546 10 |                   De hát minek beszélgessek én Máriával?~Egy óra múlva
547 10 |                  fogok tanulni. Viszonzásul én meg latinra meg görögre
548 10 |                      Úgy fog beszélni, akár én. És nem is erdélyi románosan,
549 10 |                    nyelv egy is a latinnal. Én Vergiliust is szótár nélkül
550 10 |                    Legyintett.~- Koplalnak. Én nem koplalok. Szegény vagyok,
551 10 |                 délelőttönként a gőzmalmos: én intézem a román levelezést.
552 10 |                  hat lyuk és egy billentyű. Én például furulyán kezdtem,
553 10 |                   hát akkor itt az alkalom! Én megtanítom rá. Ön tanít
554 10 |                     Ön tanít engem románul, én tanítom önt fuvolául, azazhogy
555 10 |                      Legyintett.~- Nyolckor én már lefekszem.~- Az nem
556 10 |                    attól, fiatalember, hogy én drágán tanítom. Fizessen,
557 10 |                        Hát jó - feleltem. - Én éppen nem sokallanám a negyvenet
558 10 |               hálaérzésére bízom a pótlást. Én azt a szeméből látom, hogy
559 10 |                lányok kezet csókolnak neki. Én is, hogy bemutatnak. Elena
560 10 |                      mondom elszántan -, és én is az vagyok.~Elképedve
561 10 |                tőlem, röstelkedve mondom:~- Én csak azért járok a katolikus
562 10 |                 igaz hangon tud hazudni!~De én, csak én láttam a szemét,
563 10 |                    tud hazudni!~De én, csak én láttam a szemét, hogy valóban
564 10 |                    ostobának látszott. Hogy én románul tanuljak? És hogy
565 10 |                     hát mért ne érdeklődjek én tovább is a miszticizmus
566 10 |                    szállna a trónusáról, az én apám nem szállna le a maga
567 10 |               fürdőbe.~De sose hittem volna én, hogy a víz annyira nyomja
568 10 |                  nyomja olykor a mellet! Az én mellem fájt a nyomástól.
569 10 |               Marica pirultan szabadkozott. Én azonban szigorúan védtem
570 10 |                     S beszökkent a pitarba.~Én persze utána.~- Királyasszonyom,
571 10 |               azelőtt! Csaknem mindennap!~S én a Malom utca sarkán várogatom.
572 10 |                     Szomorúan nézett rám.~- Én sokszor gondoltam már arra -
573 10 |                    szobában hál, amelyikben én, és ha alszik is, oly ébren
574 10 |                nézett rám édes-szomorún.~És én is szorítottam az ő kezét,
575 10 |                  kinyithatom.~- Várni várok én akár éjfél utánig is. De
576 10 |                    el a sötétségben. De már én nem hallgatok reá. A szívem
577 10 |                     milyen bolond is vagyok én, hogy idejövök, itt álldogálok.
578 10 |                     csókok borítanak el. Az én viszontcsókomra megrettenve
579 10 |                 volt az! Marica tudta, hogy én nem térhetek a vallásukra,
580 10 |               vallásukra, az apám miatt, és én is tudtam, hogy ő nem térhet
581 10 |                tudtam, hogy ő nem térhet az én vallásomra, az apja miatt.
582 10 |                  elé, s azt mondom: - Uram, én egy luteránus prédikátornak
583 10 |                  született. Az első fiát az én nevemre kereszteltette.~
584 11 |                     rájuk.~- Hát, barátaim, én őszintén szólva több rossz
585 11 |                   házasság szerencsétlen-e?~Én ismerek igen vidám férjeket.
586 11 |                     Az igazi házasság ellen én csak egy argumentumot ismerek,
587 11 |                     Mi az az egység? - csak én tudom. Gyerekkoromtól fogva
588 11 |                Gyerekkoromtól fogva éreztem én azt, és akkor éreztem leginkább,
589 11 |                   felemtől.~De hát elmondom én is, hogy hogyan maradtam
590 11 |                     maradtam agglegény.~~Az én történetem annyira a gyermekkoromban
591 11 |                     gyerek voltam akkor. És én is a kastélyban laktam.
592 11 |             játszótársa voltam Mártának.~Az én apám ugyanis bognár volt
593 11 |             akkoriban fenn a kastélyban, és én is vele voltam.~A kis Márta
594 11 |                     A kis Márta rám bámult. Én az anyám szoknyája mögé
595 11 |                    a kastélyban.~De mondom, én ezekre már nem emlékszem,
596 11 |                     koromban hallottam már. Én csak arra a napra emlékszem
597 11 |                    a siető asszony mellett. Én bizonyára sápadt voltam.~
598 11 |              kastély tornácának az ajtaján.~Én künn maradtam. Szepegve
599 11 |                  már. Rám bízták Mártát, és én vigyáztam is rá: úgy bántam
600 11 |                megkarmolta a Márta kezét, s én megfogtam. Márta meg: ollót
601 11 |                    fejét fiúsan nyírták. És én csak a szemére emlékszem,
602 11 |                gondolkodva nézett rám.~- Ha én asszony leszek, te leszel
603 11 |                    Nem. Mer maga úri fajta, én meg nem vagyok úri fajta.~
604 11 |                      Aztán a fejét rázta:~- Én nem leszek másnak a felesége.~-
605 11 |                visszahurcolt a csőszhöz. De én megint csak elszöktem.~Talán
606 11 |                     férhetett. S mivel hogy én voltam mindig legközelebb
607 11 |                   már engem senki. És aztán én is visszacsókoltam azt a
608 11 |                     nyakamat, és megcsókol. Én is átölelem, és visszacsókolom.
609 11 |                  Valamennyi hazagondolt.~És én is haza gondoltam, haza.~
610 11 |                  mellel tűnődtem: mehetek-e én is haza?~Nekem Márta volt
611 11 |                     ki az iskolaajtón, csak én magam kullogtam szomorúan.~
612 11 |                     azért szomorú maradt az én karácsonyom.~Újra meg újra
613 11 |           gondolatba: nini, hiszen kérhetek én pénzt lakatoséktól. A mester
614 11 |                  tőlük kérjek, és írjam fel én is, aztán három hónaponkint
615 11 |               megmondom.~Eltoltak onnan. És én töprenkedve ácsorogtam az
616 11 |                     szára átnedvesedett. De én azért csak jöttem. Olykor
617 11 |                 olykor. Rossz útra tévedtem én, bizonyosan rossz útra.
618 11 |                     csahol... Nem bánom már én, ha megesz is! Aztán valaki
619 11 |              kinyílik, és beröppen rajta az én Mártám.~- Kelen! - kiáltja. -
620 11 |                     Hát tanulni tanultam is én. Nem voltam épp az elsők
621 11 |              kaktuszoknál!...~Hej, rohantam én, ahogy csak a lábam bírta.~-
622 11 |              szabadulhatott, hozzám futott. Én a kőfalra könyököltem, ő
623 11 |                     vele, mióta nem láttam. Én is elmondtam, amik velem
624 11 |                    gondolj rám minden este. Én is rád. Csókollak édes,
625 11 |           Szorgalomról, vagy miről beszélt. Én azonban jobban az üvegajtóra
626 11 |                 Kelennek szólított.~- Ugye, én is megváltoztam, Kelen?~-
627 11 |                    ketten megrezzentünk, és én sietve búcsúzkodtam.~Az
628 11 |                    rám, Kelen, gondolj rám. Én imádkozni fogok érted, minden
629 11 |                  hogy ott várom.~Nyarankint én az iskolában háltam, kiléphettem,
630 11 |             halottak meg szoktak állni. Bár én is olyan halott volnék inkább,
631 11 |                   hold világított kissé. És én akkor is féltem. De most,
632 11 |                 ítéletét váró rab a bíróra.~Én aztán kimondtam a keserűségemet:~-
633 11 |                     Ő a kaktuszokra nézett, én a kőfal mohos tetejére.
634 11 |                 kőfal mohos tetejére. És az én arcom még mindig szomorú
635 11 |                    hogy haragszol rám... És én olyan nehezen vártam, hogy
636 11 |                    meg nyelveket.~Aztán meg én mondtam el, mik történtek
637 11 |                  ruhát kell vennem, és hogy én restellek már továbbra is
638 11 |                      feküdt, kínlódott - és én nem is tudtam róla!~Az volt
639 11 |                     Az ugyan nem adja át az én levelemet.~Ki ápolta? Ki
640 11 |             eszmélkedtem: hogyan találkozok én ezentúl délutánonként Mártával?
641 11 |                        De...~- Semmi de. Ha én azt mondom, pap légy, hát
642 11 |                     kisbírótól.~- Felviszem én magam - feleltem -, délután
643 11 |                    jó valamire.~Aztán, hogy én nyugtalanul tekingettem
644 11 |          találkozhatunk?~- Hogyan gondolod? Én most már még inkább félek.~
645 11 |              sétáltunk a platánok alatt, és én éreztem, hogy mit gondol.~
646 11 |                    volna jönni.~Azonban, ha én ott voltam - a sárgarigó
647 11 |                     helyre volt állítva, és én lassan, óvatosan illesztettem
648 11 |                   és egynehány forintot.~És én este már a vasúti állomáson
649 11 |                   ha nem is nekem nevelték, én valahogyan egy vagyok vele.
650 11 |                 tőlem lassankint. Vagy hogy én őtőlük. Kisbéres egyik-másik.
651 11 |                   hírlapokba kerül. Majd az én nevem is, és akkor megtudja.~
652 11 |               voltak is némi viharzások, és én mindig az első sorban viharoztam.
653 11 |                összekerülünk mink mégis. Az én szívemnek fele nála van,
654 11 |                gazdasszonyom a kávém mellé. Én mondtam neki, hogy vegyen
655 11 |             Arrafelé, amerre ő lakik. Hátha én is rnennék? Belevetném magam
656 11 |        gyermekkoromtól párom volt nekem. És én soha nem hittem volna...
657 11 |                  ismerő öregurak tudnak. De én csak a hangját hallottam.~
658 11 |              becsületes. Hát nézze: ajánlok én valamit, ami magát is megmenti,
659 11 |                   is megmenti, nekem is jó. Én birtokos ember vagyok Temesben,
660 11 |                      és csak a matematikát. Én magát arannyal fizetem.
661 11 |                      Aztán engem kérdezett. Én is elmondtam neki a bánatomat.
662 11 |             elveszem, szolgabíró leszek, és én nem ülök majd töltött puskával
663 11 |                mellett.~Különben se volt az én természetem. Igen vidám
664 11 |                    előle.~- Nem, Éva nem az én Évám! - gondoltam, valahányszor
665 11 |               valahányszor ránéztem. Hol az én Évám, hol? Hogyan él? Milyen?
666 11 |                fehérebb lélek szeretetével, én csak arra gondolok, hogy
667 11 |                     mi történt ott.~És lám, én még hibáztattam szegényt.
668 11 |                   velem a minap, december 7-én.~Mindig tartok otthon virágot
669 11 |              árnyékosabb, de azért ő, ő! Az én fehér virágom, az én lelkem
670 11 |                     Az én fehér virágom, az én lelkem édes-jó fele!~- Márta! -
671 11 |                     megint egy évre. Hiába; én minden év végén azt mondtam:
672 11 |                   és nem! Aztán meghalt, és én bent maradtam, és évről
673 11 |                  kedves barátaim: a pezsgőt én fizetem. Mert ez az est