1-500 | 501-586
Part
1 Inc| csontos lábát.~- No, de hát ezt mégse gondoltam, hogy
2 Inc| vacsora utánra ígérkeztem. Hát egy tarokkot...~Senki se
3 Inc| bajszú úr dugja be a fejét:~- Hát mégis van itt valaki?~A
4 Inc| Egyik fiam sincs otthon, hát nincs hol töltenem az estét.
5 Inc| unokaöcsém. Én neveltem őket, hát úgy szoktam mondani.~- A
6 Inc| valamennyien nevettek.~- Hát nem veszedelem? - szólt
7 1 | Magdolna~Az első elbeszélő hát a katona. Látszik rajta,
8 1 | vastag, szürke bajuszát.~~- Hát... hogy én mért nem házasodtam
9 1 | értem rá, vagy mi.~- De hát szerelmes csak voltál?~-
10 1 | vannak lánynevekkel. De hát régen volt az! Még akkor
11 1 | szép, hogy ha itt állna, hát érette egyszerre megbocsátanátok
12 1 | olyannak.~Megnéztem a képet, hát a profil-fényképen csakugyan
13 1 | boldogságát festette:~Végre hát én is megtaláltam a szívemnek
14 1 | mint az én Katicámnak. De hát gondoltam: az a fő, hogy
15 1 | egyszer túl van a hatvanon. De hát a sógorasszonyka szintén
16 1 | elmosolyodott. Rám nézett:~- Hát tik esztek-e efféléket ott
17 1 | francia szuflékat.~- De hát csak vacsorázol néha másutt
18 1 | beszélj ilyen bolondokat!~- De hát mégiscsak van valami hiba?~-
19 1 | mégiscsak van valami hiba?~- Hát anélkül nincsen. Lóról is
20 1 | bámultam rá.~- Sokat kérdez? Hát olyan nagy baj az? Hiszen
21 1 | orrú ember van a világon, hát azt mind ki kell-e zárni
22 1 | vagyok-e a szívedben az első?~- Hát persze, hogy te vagy - feleltem
23 1 | mondod, becsületedre mondod?~Hát mondd, mit feleltél volna?
24 1 | szakadozna a lelke.~- De hát szólj, az isten áldjon meg!
25 1 | hüledezve, hogy melyik?~Hát egy primadonnának a fényképe.
26 1 | egyszer átélem az életemet. Hát a januáriusok be is vannak
27 1 | a kályhához lép először.~Hát csak zsebre valamennyit,
28 1 | azokat is, ha nem hiszel.~No, hát ezzel a vakmerő ajánlattal
29 1 | és röstelkedve mondta:~- Hát jó, tedd el azokat a fényképeket,
30 1 | szólni:~- Mégis megkeresem hát azt a kulcsot a zsebedben.~
31 1 | Csodálkozva nézett rám:~- Hát nem várod meg a vendégeidet?~-
32 2 | voltam szerelmes soha.~- De hát az lehetetlen - fakadt ki
33 2 | hívják, hogy vigasztaljon, és hát a tanítóm is alázatos tisztelettel
34 2 | a breviáriumot olvasta.~Hát jó ember is volt. Nem panaszkodom
35 2 | világosságom,~és üdvösségem,~hát kitől félnék?~Aztán egyre
36 2 | ereje, jól tudom:~ki volna hát,~akitől rettegnék?~Ahogy
37 2 | hogy kitűl rettegj!~No, hát úgy kiporolva nem volt még
38 2 | valami kutyasorba kerül. És hát minden úgy van jól, ahogy
39 2 | forintokat kiadni szivarért. Hát olyankor a délutáni órákban
40 2 | kapott, új tollszopókásat.~Én hát csaknem mindennap ellátogattam
41 2 | közben, rálép a pipára.~Hát akkor láttam Fánit is nevetni.~
42 2 | Azt nem engedett vennem. Hát az első verésig irkát, ceruzát,
43 2 | szegények pörsölyébe soha.~Hát nagy érdeklődéssel szemlélgettem
44 2 | körülötte üres portékás ládák.~Hát kilestem: mikor ül Fánika
45 2 | felholdazta a szemöldökét.~- Hát mi?~- Regény. Maga még nem
46 2 | Mit nevet? - mondottam. - Hát mi az élet?~- Az élet? -
47 2 | ráfintorítottam a könyvre.~- Olvassa hát.~- Nem szoktam ilyen német
48 2 | milyen urak vannak ebben...~- Hát milyen urak?~- Grófok. Van
49 2 | kérjek a házon kívül semmit.~Hát csak sóvárogva nézegettem
50 2 | Bontsd már elő! Bontsd hát elő.~A piroskának valami
51 2 | néztem: mi van a papirosban. Hát két gyönyörűséges cukros
52 2 | szeret engem, ugye...~- Hát hogyne - feleltem szemérmesen -,
53 2 | szeretni szeretem...~- Akkor hát megegyezhetünk. Mért haboz?
54 2 | megtörtént már. Nyilatkozzék hát, Gabika, el fog-e venni,
55 2 | hátha el is vehetem?~Akkor hát bizonyos, hogy enyim lesz
56 2 | mosolygott édesen, bizalmasan.~- Hát - feleltem az utolsó gyertyacseppet
57 2 | ki. Belegöngyölte.~- No, hát csókoljon meg szépen.~Áthajolt
58 2 | vélni, hogy uzsonnázok.~De hát először is csak felét...~
59 2 | ujjam közt maradt felét. Hát szörnyűség! - a vékonyka
60 2 | elkerülök az udvar közepe felé. Hát csakugyan megpillantom,
61 2 | hogy kivallat, megvatat. Hát csak meglapultam én a pinceajtó
62 2 | A kulcs nyikordul...~No, hát abban a pillanatban, ha
63 2 | megpillanthatom, kiálthatok is neki.~Hát nem lehetett.~Visszaereszkedtem
64 2 | fogalma a végtelenségről. No, hát nekem van!~Nem is hallottam,
65 3 | leütött a szépségével.~Pedig hát engem nem lehetett egykönnyen.
66 3 | nőnek, ameddig meleg!~Aztán hát, amint említettem: voltak
67 3 | bizalmatlanul néztem.~De hát mégiscsak meg kell látogatnom -
68 3 | fogok józanodni!~Elmentem.~Hát ott már csakugyan nem volt
69 3 | öregasszony egyet vont a nyakán:~- Hát mi van abban? Magyar könyvet
70 3 | aznaptól.~„Az igazi.” Én volnék hát az igazi, akit az álmaiban
71 3 | számokkal való dolgozás volt, hát biz én gondolkodtam rá egy-két
72 3 | minden tekintetben. És hát a leány bizonyára tapasztalta
73 3 | ez volt az enyém. - De hát hol van olyan fürdő?~- Csak
74 3 | Isten majd eligazít.~No, hát engem emlékoszlop illet
75 3 | mikor ott a Balaton!~Ittuk hát azt a vizet, amelyikben
76 3 | pincébe, hogy hideg legyen.~És hát fürödtünk is délutánonkint.
77 3 | kísértetektől vagy mitől.~Mink hát tízre nagy kelletlenül mindig
78 3 | palack víz is a szobában.~Hát csak beszélgetünk addig
79 3 | szívesen virrasszon. Így hát megkaptuk az engedelmet.~
80 3 | mondotta álmodozva Viki -, hát nem olyan, mintha az is
81 3 | foga is vacogott féltében.~Hát nem maradhattunk ki tíznél
82 3 | vasárnaponkint lelátogatok Siófokra. Hát hogy én három hétig ne lássam
83 3 | platty...~Végre megtalálom: hát nem béka, hanem az üvegdugó.
84 3 | hátha valami béka betéved?~Hát csak az ablakot. Törülközőkendővel
85 4 | juhásznak?~- Olyanféle.~- Hát nem az?~Vállat vont:~- Lehet,
86 4 | kisasszony.~Megint vállat vont.~- Hát úgy is híjják, hogy kisasszony.~-
87 4 | rokoni csókkal fogadtak.~- Hát ilyen vékony fa terem a
88 4 | itten a jó magyar ájjeron!~- Hát a Laci? - kérdezte az asszony.~
89 4 | tekintve.~Magam is odanézek. Hát akkor nyargal be veszett-vágtatást,
90 4 | kupéban hajnalig.~- No, hát akkor gyere ki velem az
91 4 | vége, teremtő Istenem?!~Hát az lett a vége, hogy egyszer
92 4 | a szemüvegének a fénye, hát másfelé néztem. Valami fehérlett
93 4 | oldalt is. Odapillantok, hát egy fehér inges parasztleány.
94 4 | Nincs bajod? Atteremtéssit, hát mér nem mondtad, hogy nem
95 4 | mondta volna, hogy tíz.~- Hát ti ilyen korán keltek?~A
96 4 | szokott reggelizni a bátyám. Hát egy karajka barna kenyér,
97 4 | nevetett:~- A postaépület? Hát majd reggel ide állít egy
98 4 | és új cigarettát sodrok.~Hát csakugyan arra az útra térnek.
99 4 | az arcára és a vállára. Hát azt néztem én napernyőnek?~
100 4 | kisasszony. Olyanforma is. Hát csak rászaladt a nyelvem.
101 4 | baja? - kérdem hüledezve.~- Hát csak lefeküdt, szegény.
102 4 | Részeg ez az ember!~- Hát ivott is valamelyest, az
103 4 | szeme állása volt olyan.~- Hát mér nem fekteti ágyba az
104 4 | akartam rontani a kedvét, hát csak ráhagytam:~- Ismerem,
105 4 | Iszik az én korsómból?~- Hát hogyne.~Megfordult. Fél
106 4 | Erzsike. Igen lekötelezett. De hát mért nem adott az előbb?~
107 4 | cérnával kivarrja a rajzát.~- Hát ők nem tudnak rajzolni?~-
108 4 | tudnak rajzolni?~- Nem.~- Hát magát ki tanította, Erzsike?~
109 4 | Ma vette fel talán? De hát kedden aligha szoktak ezek
110 4 | juhászleányt?~- Az Örzsit?~- Azt!~- Hát hogyne ösmerném. Ámbátor
111 4 | imádkozik.~- A botjának?~- Hát. Fadarabot köt rá keresztbe.
112 4 | gyanakvón és pajkosan.~- Hát azér - felelte. - Azér is.~
113 4 | és nem tudtam, hol igyak, hát lekerültem juhászékhoz.
114 4 | híjják kisasszonynak?~- Hát csak - felelte mosolyogva
115 4 | a bajszod: elmondhatom. Hát az a leány, szegény, alighanem
116 4 | kanásznak a felesége, vagy hát később a juhásznak a felesége.
117 4 | hit nélkül voltak házasok, hát egy karácsonyon cseréltek.
118 4 | az a szegény leány.~- De hát...~- Várd el a végit. Hát
119 4 | hát...~- Várd el a végit. Hát a kanász már abban az időben
120 4 | járt velem.~- Értem. De hát ez mégis bizonytalan valami.~-
121 4 | mégis bizonytalan valami.~- Hát bizonytalan. De a tiszt
122 4 | kényeztették... A feleségem. De hát annak már ez a sorsa.~Egész
123 4 | vetek rá egy pillantást.~Hát a juhokat láttam is, de
124 4 | Délután megint elnéztem arra. Hát a juhokat a tömzsök asszony
125 4 | rám szerelmes szemmel.~- Hát nem is - feleltem. - De
126 4 | Meglepődve fordulok hátra, hát csakugyan jön, jődögél,
127 4 | a gyepre vetődött akkor. Hát az az árnyék olyan volt,
128 4 | volna. Ámulva néztem.~- Hát az ember mindenütt ember,
129 4 | látható költségekre.~Megyek hát a boltba. De mikorra megválasztom,
130 4 | künn a pusztán... Aztán hát ő nem is cseléd, csak segítő.~
131 4 | azzal a csodás leánnyal! De hát lehetetlen szóba állnom
132 4 | minden ajtaja odanéz, és hát talán megint durrogtatna
133 4 | Gyújtom. Szívom, mint ők.~Hát ízlik is. Illatos, édes,
134 4 | Nem mondja meg?~- De.~- Hát mondja.~- Most nem.~- Hát
135 4 | Hát mondja.~- Most nem.~- Hát mikor?~- Máskor. Amikor
136 4 | a földre gondolkodott.~- Hát nem mondja meg?~- Este.~-
137 4 | És pajkosan mosolygott.~- Hát ahol te akarod. Nem bánom,
138 4 | szívesen, csak gyere ki.~- De hát minek? Igazán, nem is lehet.~-
139 4 | Igazán, nem is lehet.~- Hát jó. Azt hittem, igen akarod
140 4 | ajtót, s bedugta a fejét:~- Hát jó - susogta szégyenkező,
141 4 | női kéz művészetének. De hát még a feje: iszalagkoszorút
142 4 | hogy láthassam az utat.~- Hát legalább te gyere közelebb.~
143 4 | hogy benne volt: Fáj!~- Hát jó, nem kérdezem többé.
144 4 | kérdezem többé. És ha akarod, hát most már megmondom, amit
145 4 | szemmel leste a szavamat.~- Hát azt az embert nem híjják
146 4 | rám, aztán fájdalmasan.~- Hát akkor mért beszélt róla?
147 4 | akartam mondani neked.~- De hát mért éppen azt?~- Mert elküldtél,
148 4 | lábát keresztbe tette.~- De hát mért?~És a szemében titkolhatatlan
149 4 | pillantott.~- Várt?~- Vártalak hát! Itt vártalak az esőben.~
150 4 | ugye, az ilyen leánytól.~- Hát felét elfogadom, az egyiknek
151 4 | érdeklődéssel figyelmezett. - Hát ez az...~Aztán hogy tovább
152 4 | ömlött rajtam végig. És hát akaratlanul is átöleltem
153 4 | övé vagy?~- Nem azért...~- Hát?~- Szörnyű legény az! Igen
154 4 | jobban belátni.~S fölkeltem.~Hát csakugyan lenn mos a királylány
155 4 | Mintha azt mondta volna: hát csak nézz, ha már annyira
156 4 | a kökényesben:~- No, jó: hát egyszer kijövök, egy-két
157 4 | ég narancsszín kárpitján!~Hát még aztán, hogy hazajuthattam:
158 4 | vagyok! De már megígértem, hát kijöttem. Később gondoltam
159 4 | nagyobb volt gyerekkorában is, hát ütött, én meg ríttam.~-
160 4 | neki csodálatosan illett!~- Hát nem bolond ez?! - mondotta
161 4 | kell megváltoztatnia.~De hát a szülőim... Bizonnyal keményen
162 4 | A név mindegy.~- Mégis hát, hogy halljam egyszer tőled.
163 5 | hosszúhajú veszedelem. De hát megkörnyékezett. Életemben
164 5 | tovább halogassam.~- No, de hát most már mikor legyen az
165 5 | a napot választotta.~De hát nem nyilatkozott. Ma se
166 5 | kerék egy tengelyen. És hát a fiatal, legénykedő élet
167 5 | klasszikusok nyelvén beszélünk. Hát a latinba bele is egyezett.
168 5 | ajtón, hogy miért késik. Hát látom, hogy ott könyököl
169 5 | mondom, hogy nincs.~- De hát gyere vissza, édeském, hiszen
170 5 | mondom, hogy nincs óra, hát nincs óra.~- Ott van, lelkem,
171 5 | megmutatom.~- Ugyan...~- De hát ezzel egyszerre vége szakad
172 5 | egész boltban nincsen.~- De hát nem értem a csökönyösségedet.
173 5 | mondod, hogy nincs...~- Hát nincs és nincs!~- De hiszen...~-
174 5 | és szinte rikácsolt:~- Hát nincs és nincs!~Én is bosszús
175 5 | ellenkezésképpen beszéltem, hát éppen ezért gyere most velem
176 5 | ólomterhek nehezedtek.~- Hát nem bánod - szóltam rezgő
177 5 | nem ott.~De különös volt!~Hát ilyen is az a lány olykor?~
178 5 | No, és nem felelt?~- Hát... nemigen.~- Nem írt semmi
179 5 | valamit csak mondott?~- Hát... nemigen.~- De hát mit
180 5 | Hát... nemigen.~- De hát mit mondott mégis?~Lukács
181 5 | halántékára fésült, ősz fürtjén.~- Hát... Nemigen mondott semmit.~
182 5 | No, és ő mit csinált?~- Hát... feltépte a levelet. Elolvasta.~-
183 5 | kétfelé.~- És aztán?~- Aztán hát, izé... elém vetette a fődre.~
184 5 | mondott...~- Mit mondott?~- Hát... Igen mérges vót... iszontató
185 5 | megmondom; úgy, ahogy mondta. Hát biz az aszonta, hogy ne
186 5 | Így mondta: firkálni.~No, hát én nem is firkáltam több
187 6 | cselédszoba volt az valamikor. De hát diáknak minden jó. A fő
188 6 | ablak a szobácskán. Pedig hát jobb lett volna azt az ablakot
189 6 | Üllei úti részen laktam, hát arra jártam ki a Kálvin
190 6 | láttam parókát először.~Én hát gyakorta lekandikáltam hozzájuk.~
191 6 | színűt, mint az ő csokra.~Én hát azon az estén is tanulás
192 6 | hogy el ne felejtsem, és hát szemléltem a leányt tovább.~
193 6 | hogy kiül a folyosóra. Hát ki is lép nagy sokára, de
194 6 | fejemet! Flóra mosolygott, hát mosolygott. Mi közöm vele
195 6 | szokott tőle búcsúzni. No, hát ennyit én is megengedhetek
196 6 | más lakók is lenéznek. És hát a veréb: csupán csak természetrajzi
197 6 | aljasnak éreztem magamat.~No, hát akkor már keményen és könnyes
198 6 | Érdeklődéssel hallgatott, és hát tetszettek neki a verseim
199 6 | nagy szívdobogással. - Nézd hát!~- Melyik?~- Még kérdezheted?
200 6 | délután lestem a levélhordót.~Hát végre-valahára három órakor
201 6 | reggel a kárpitot, s lenézek, hát a sokat átkozott mókus ott
202 6 | ismerősünk. Engedje meg hát hogy...~Ezt oly tökéletes
203 7 | gyermekek szoktak lenni. De hát csupa energia a gyermek.
204 7 | beszélte el az anekdotáit.~Hát belépek.~Két hölgy beszélget
205 7 | szeme feketeségétől.~No, hát az a szem csoda volt! Ma
206 7 | kútágas a Hortobágyon. De hát megszoktam: gyermekkorom
207 7 | érhessen. Szivarra gyújtottam hát az ágyamban, és gondolkodtam.~
208 7 | milyen kedves ékessége. Hát még ha egy ilyen beszélő
209 7 | öt óra tájban léptem be, hát mindjárt a teásasztalhoz
210 7 | Koronában szoktam teázni, hát persze megéreztem a különbséget.
211 7 | az öregnek tréfásan. - De hát mit feleljek, ha kérdik,
212 7 | s ravaszul pislantott:~- Hát... ha én választom a vőlegényt,
213 7 | belevonok a számvetésembe...~De hát még akkor is a fő kincs
214 7 | mondjátok rá: a temetési menet?~Hát az szomorú is. Mindig megállok,
215 7 | posztóruha van rajtuk. Pedig hát árvák maradnak azok akkor
216 7 | selyemkárpitos poklok!~De hát végre is nem muszáj énnekem
217 7 | lehetett mindennap.~Pedig hát én is kívántam látni. Ha
218 7 | láttam, beteg voltam belé.~Hát még ő: milyen szemrehányón
219 7 | ugyan, de falumbeli volt, hát vele kellett töltenem a
220 7 | édes Ida...~- Mondd ki hát már egyszer... - rebegte
221 7 | becsületesebb ügyvédet nem ismerek.~Hát egy elszegényedett báróné.
222 7 | aggodalmasan néz reám:~- Hát mint vélekedik, ügyvéd úr?
223 7 | azok között akar élni.~- Hát csak a legközelebbi nőismerősét
224 7 | Végül rácsodálkoztam:~- De hát honnan tudja, hogy az a
225 7 | vaskorpás, meleg tóban.~Hát vele töltöttem egy délutánt.
226 7 | fürdőben vegyen ki lakást. Hát másnap a báróné is vonatra
227 7 | nyugtalanított az Ida állapota:~- De hát mégis, Idácskám, hát...~-
228 7 | De hát mégis, Idácskám, hát...~- Eh - legyintett -,
229 7 | nem kételkedik talán? És hát honnan tudja? Hiszen épp
230 7 | Ugye, megijesztettelek?~- Hát ezért voltál beteg?~S elmondtam
231 7 | hogy fás helyen lakjunk.~Hát a József téren találtunk
232 7 | az ablakon.~És tapsolt.~Hát nem is igen alkudtam, csak
233 7 | Mondanék valamit báránykám.~- Hát csak mondd, kis angyal.
234 7 | Nem bizalmi kérdés.~- Hát csak mondd, akármi.~- Nekem
235 7 | néznem, hogy valamit lássak.~Hát a bandát nemigen látom,
236 7 | holdvilágnál a korondi fürdőn.~De hát csak engedtem forogni a
237 7 | Nem, nem lehet.~- No, de hát mégis... Orvos van nála?
238 7 | ebbe betegedtél bele!~- Hát ki volt az a fekete ruhás
239 7 | azt bontom fel először.~Hát két levél is fordul ki belőle.~
240 7 | vagy négyezer forintot.~Hát nagy boldogan ülünk a kályha
241 7 | azt a szőnyegesboltot, és hát Idával meglakhatunk az Egyetem
242 7 | Ida boldogan borul rám:~- Hát egy hét múlva.~- És addig
243 7 | felelem -, ha akarod, hát eljöhetsz minden délután
244 7 | legkisebbet.~- Gyulu.~- Hát neked? - kérdi a legnagyobbat.~-
245 7 | legnagyobbat.~- Jancsi.~- Hát neked? - kérdi a középsőt.~-
246 7 | ugye, milyen szép mama?~- Hát nincs anyjuk? - kérdi Ida
247 7 | mintha süllyedezne a padló.~- Hát majd csak meglesznek - feleltem,
248 7 | át? Kinek a költségén?~- Hát bizony... Nekem volt egy
249 7 | Afelől nyugodt lehet. De hát annyira szegény sorsú volt
250 7 | már hét felé jár...~- De hát a bárónéhoz ma már nem mehetünk...~-
251 7 | ez az ügy igen elfoglal, hát csak végezd.~Megcsókolta
252 7 | süteményért küldtem az inasomat.~- Hát, gyerekek - mondottam újra
253 7 | csak mögöttük maradt.~- Hát csak üljön oda maga is,
254 7 | neve magának?~- Julcsa.~- Hát aztán, Julcsa - folytattam -,
255 7 | Röstelkedve pislogott maga elé.~- Hát - mondotta mentegetődzve -,
256 7 | Egy se lakik erre.~- Hát akkor miért álldogáltál
257 7 | hétkor odanézek Idáékhoz. Hát csakugyan három vendég asszony
258 7 | Ejnye ejnye - mondottam - hát azt a bárónét mégis meg
259 7 | később együtt vizitelünk.~- Hát így is jó - hagytam rá elégedetten.~
260 7 | esztendő!~Ida rámpillantott:~- Hát mit tehetünk, ha a papának
261 7 | eskethet-e más bennünket?~No, hát még úgy nem voltak lekutyateremtettézve
262 7 | püspököt elkerítettem.~De hát éreztem, hogy respektálni
263 7 | ő. Mégis, a gyermekeket hát meg kellene látogatnia.~
264 7 | elfelejtett írni. Röstelltem, de hát kimentettem a báróné előtt
265 7 | őket, a kis amerikaiakat. Hát elvittem őket kocsin. Oly
266 7 | Mosolygott.~- De ha kívánnám.~- Hát jó: tudod, hogy még a bolondságaidat
267 7 | bolondságaidat is teljesíteném.~- Hát ha valami okosat kérnék
268 7 | tedd meg, amire kérlek. Hát nézd: vannak igen jó nevelőintézetek;
269 7 | ott várnak, várogatnak...~Hát elbúcsúztam:~- Ma nem maradhatok.~
270 7 | különösen Svájcban... De hát ki tudja, hogy bánnak velük?
271 7 | hallottam rémséges történeteket. Hát még a fiúinternátusokban?
272 7 | szegénynek az aggodalmát. De hát nem kívánja ő olyan igen
273 7 | Fölnéztem a lakásom ablakára. Hát ott les kifelé a három kis
274 7 | teljesíteni, amire kért, hát pedig választanom kell:
275 8 | beszéli el a történetét. De hát végre is szivarra gyújt,
276 8 | mosolyogva az anyám. - De hát hogyan díjazzuk, Ilda? Mennyit
277 8 | azelőtt...~És sóhajtott.~- De hát maga csak nem olvas katonai
278 8 | leány vasárnap is eljött.~- Hát hogyne - felelte mosolyogva
279 8 | meg: mennyire vagyok?~- Hát ön is... katona?~- Huszár
280 8 | beszélne.~Elmosolyodtam:~- Hát baj az? A beteg katonát
281 8 | hogy... maga huszár.~- De hát mi van ebben kellemetlen?~-
282 8 | nincs társadalmi állása. Meg hát... hiszen menyasszonya van.~
283 8 | kérdeztem egykedvűen.~- Hát... ott nem a legjobban.
284 8 | előleppen a sziklák árnyékából. Hát az emberi lélekben is lappang
285 8 | volt, elvitte.~Fogja ki hát mindenki a magáét:~Ne szeresse
286 8 | Becsukjam az ablakot?~- Hát csak csukja, Ilda, ha zavarja
287 8 | kissé kellemetlen figura, de hát el lehet távolítani. Hidegség,
288 8 | kelek!~Elmosolyodott:~- De hát miért?~- Ó, Ilda, Ilda!
289 8 | miért?~- Ó, Ilda, Ilda! Hát maga se őszinte? Én azt
290 8 | vagyok, mint kellene.~- Hát akkor mért kérdezi, hogy
291 8 | Felvonta a vállát:~- Istenem, hát... én nem merem érteni.~-
292 8 | hogy őszintén beszélek.~- Hát nyújtsa ide a kezét - esdekeltem
293 8 | Elképedt:~- Né-né-négy óra!~De hát még néhányan nem mondták
294 8 | mo-mo-mondani egy mo-mo-mondatban.~- Hát mondd el Az ember tragédiáját
295 9 | fantáziámat.~Közzétettem hát az Egyetértésben egy kis
296 9 | neveztem magamat festőnek? Hát csak azért, mert a festők
297 9 | csakis toronyszoba a jó.~Hát kaptam is aztán mindenféle
298 9 | tavat festett meg gólyát.~Hát mondom: a tó igen tetszett
299 9 | téged, aztán agyonver.~- Hát a puska mire való?~- Aztán
300 9 | ott semmi más kocsiféle.~- Hát bizony ezen, tekintetes
301 9 | inkább visszafordulni. De hát gondoltam: egyszer az életben
302 9 | kérdezem a kertészt.~- Hát bizon, tekintetes uram -
303 9 | ülni.~No, bizony azon. De hát hogy üljek én oda a szépen
304 9 | sárosabb volt, mint fölül, hát letörülte a kezével; a kezét
305 9 | dünnyögte. - De most mán hát nem tehessünk róla.~S hozzátörülte
306 9 | Nem látok semmi affélét.~Hát hogy a manóba szoktak felülni?
307 9 | Mégis, mennyi időbe kerül?~- Hát... félórába se, tekintetes
308 9 | hátulsó lábát emelinti.~- Hát mért nem megy ez a ló?~-
309 9 | értettem az ügyet.~- Indítják? Hát indítsa!~- Hászen én indítanám,
310 9 | indítanám, a holló egye meg!~- Hát mér nem indul?~- Mer nem
311 9 | akar a cudar.~- Nem akar? Hát mér nem akar?~- Mer olyan
312 9 | vezeti néhány lépést.~- Hát szálljon le, aztán vezesse.~-
313 9 | akkor én itt maradok.~- Hát majd felül. Egypár lépést
314 9 | gyalogolhat.~- Ph! Ha lehetne.~- Hát mér nem lehet?~- Mer nem
315 9 | Örülök, hogy leszállhattam.~- Hát gyalog tetszene?...~- Inkább
316 9 | szemétdombon különbek hevernek.~- Hát én nem bánom - felelte búsan
317 9 | láttam, hogy nem győzöm, hát csak az arcomról törülgettem.~
318 9 | kúria bontakozott elő.~- Hát itt urak is laknak?~- Nem -
319 9 | is fogok vadászgatni.~- Hát hol az a tó? - kérdeztem
320 9 | látok itt semmi vizet se.~- Hát ilyenkor nincs is - felelte
321 9 | tóparton vadászkunyhó”.~- Hát az is - felelte változatlan
322 9 | mikor minek a divatja van.~- Hát jár ide vadlúd?~- Most mán
323 9 | hogyan nevetnének...! Hát még a pajtásaim a Hangliban!~
324 9 | dombsorként ragyogtak. De hát engem a kunyhó jobban foglalkoztatott.~
325 9 | bizony nem látok rajta.~- Hát nincs itt ablak?~- Bezony
326 9 | hajnalban lesen lehessen. De hát ki tetszik nyitni az ajtót,
327 9 | ösztönzött. Körülnéztem:~- Hát lavoár?~- Micsoda?~- Lavoárt
328 9 | Mi az, kéremássan?~- Hát lavór.~- Lavór?~- Az. Mosdani
329 9 | szeretnék.~- Mosdani?~- Hát persze hogy mosdani. Alig
330 9 | mosdanak?~- Mink bizony nem.~- Hát mibűl?~Izsák felvonta mind
331 9 | idehozzák?~- Idehozzák.~- No jó. Hát reggelre... Mit szokott
332 9 | csokoládét.~- Csokoládét? Hát az micsoda, kéremássan?~-
333 9 | feleségem szakácsné vót.~- Hát maguk mit reggeliznek?~-
334 9 | eszembe.~- No, hála istennek. Hát mármost a ruhám... van itt
335 9 | Csodálkozva nézett rám:~- Hát akkor... Hátha az uram ruháját
336 9 | hallottam a békavartyogást. De hát az csak annyi volt, mint
337 9 | hogy rövid is, bő is. De hát fel kell vennem, különben
338 9 | tűbe.~Bosszús voltam már:~- Hát azért, mert én a napfölkeltét
339 9 | kunyhómba betekintve. - De hát a művészek ilyenek, tudom.~
340 9 | gondoltam - megpróbálom hát csakugyan az eget: ha már
341 9 | árnyékszíneket is próbálgatom belé. Hát a színek csak virítanak,
342 9 | ne legyek annyira lompos.~Hát a nadrág húzódik is feljebb,
343 9 | lenni. Csak most kezdtem.~- Hát persze! - kiáltott a pap. -
344 9 | levizsgáztunk, tanító uram! Hát persze: iszen látnivaló,
345 9 | zsírvonalas gallérjára. De hát az őz, az őz, a halhatatlan
346 9 | csizma meg azóta se. De hát mit meg nem tesz az ember
347 9 | s folytatjuk az utunkat.~Hát belépünk. Valami láncos
348 9 | Fekete lánynak kék szem!~No, hát én láttam sok bódító szemű
349 9 | róla beszélnek. Szép?~- Hát maga nem látta még?~- Nem.
350 9 | színpadról beszéltek.~- Hát ki játszik benne? - fűzte
351 9 | szívnek is vannak hangjai. No, hát az én szívemnek volt abban
352 9 | Nem alhatok a békáktól.~- Hát elutazik?~- Nem. Ebben a
353 9 | tudom, nem így élnek. De hát faluhelyen csak így szoktuk.
354 9 | megjegyzést ne mondjak.~De hát nem tanácsos. Még ellenem
355 9 | hogy nem figyeltem rájuk, hát Lipóczy nekem is elmondta,
356 9 | ravaszkodja elő az alkalmat!~- No, hát csak azért se fogok ma!~
357 9 | fényképezéssel lehetne...~- No, hát egy kis muzsikát, asszonynéni -
358 9 | szerettem volna lefesteni, de hát azt nem mondhattam.~A tanítóban
359 9 | mint az afrikai paraszt. Hát a szem nem gyémánt? Az Ilka
360 9 | És én is sírtam...~~De hát most csak arról a nyárról
361 9 | a bolt mellett laknak.~- Hát küldd ide a borbélyt.~-
362 9 | mondotta a fejét fölemelve.~- Hát ki beretválja a papot?~-
363 9 | A főurat? Nem tudom.~- Hát nem a borbély beretválja?~-
364 9 | borbély beretválja?~- Nem.~- Hát kit beretválnak itt a borbélyok?~-
365 9 | nekem beretválkoznom kell. Hát ki beretvál meg engem?~A
366 9 | aggasztó valami volt.~De hát nem mehetek Ilka elé kétnapos
367 9 | elé kétnapos sertével!~- Hát szokott apád mást is beretválni?~-
368 9 | Beretválni? Beretválni?~- Azt hát: beretválni.~A gyerek a
369 9 | No - mondja aztán -, hát tessen leülni ide a kunyhó
370 9 | földre vagy a küszöbre.~- Hát nem székre?~A fejét rázta.~-
371 9 | vasalja meg, ahogy tudja.~Hát a ruha meg is lett délutánra.
372 9 | olyan kicsiny a koponyája!~Hát most már mindegy: a kezemben
373 9 | vörhenyesre fakult.~De hát mire való a bolt?~Megnéztem
374 9 | látszott. Gyászszalag volt, de hát kalapra is jó.~Míg a boltosné
375 9 | hogy csapjanak fel! De hát csak annyit kell mondani:
376 9 | köp egyet, és odábbáll.~- Hát adjon neki egy pohár pálinkát.
377 9 | Erre nem is gondoltam!~Hát majd szünetelek, gyakran
378 9 | Egy fontos kérdés... Mégis hát... Hiszen azt akartam tegnap
379 9 | püspöki erdész vagyok én. És hát egyik püspök megy, a másik
380 9 | arcképet még nem is próbáltam, hát azt csak magam mulattára
381 9 | mulattára fogom csinálni.~- De hát nagy munka az... Nem kívánhatom
382 9 | is őszinte elámulással.~- Hát még mikor az olvadás kezdődik,
383 9 | jégverem, gémeskút. De hát mindezt csak átfutó pillantásban
384 9 | engedjek.~- Én is azt mondom.~- Hát mármost arra kérem, legyen
385 9 | pártomon.~- Szívesen, de hát hogyan?~- A papunknál, tanítónknál.
386 9 | Molnos Gyuszi lesz az.~- Hát akkor mire küldött az isten?~-
387 9 | küldött az isten?~- Mire? Hát hogy megfesse a színfalakat.~
388 9 | kivilágosodott az utcám. Hát innen a nagy érdeklődés?
389 9 | Azok lövöldözhetik.~- De hát ne lövöldözzék azok se!
390 9 | néznek azok engem...~- De hát lelövik...~Mosolyogva rázta
391 9 | kellene rajta gondolkodnom.~- Hát azt bajos is elmondani.
392 9 | ferde, kínai szemével.~- Hát olyan nagy valami az?~Vállat
393 9 | csodálkozó szemmel nézett rám:~- Hát jobb, mint városon?~- Jobb.~-
394 9 | hogy sehogyse boldogulok, hát kértem egy rongyocskát,
395 9 | távozásra figyelmeztetett. De hát törődtem is én akkor az
396 9 | Valamit mondani...~- Mit? Hát szóljon.~- Nem lehet ilyen
397 9 | azonnal megért mindent.~Hát csak hánykolódtam, forgolódtam.~-
398 9 | távoli muzsika volt nekem, de hát mért ne lehessen addig is
399 9 | emberfinomító intézetben.~- Hát mi nap van ma, hogy úgy
400 9 | Nem volt más tükröm.~No, hát az is valami kedves látvány
401 9 | hálásan pillantott reám:~- Hát az lenne...~- Finum Rózsi?~-
402 9 | teszem föl a kalapomat.~- De hát süt a nap.~- Az a jó. Festőnek
403 9 | elcsodálkozva Lipóczy. - Hát Molnos Bandi, a fösvény
404 9 | késként szúródott a szívembe. Hát neki is Gyuszi? S hátha
405 9 | segítek nekik!~Tapsolt.~- Hát... hát ha jó hírrel jön,
406 9 | nekik!~Tapsolt.~- Hát... hát ha jó hírrel jön, már messziről
407 9 | szükséges kulisszájukat.~De hát még nem volt a leves az
408 9 | jóakarattal válaszoltam:~- Hát iszen az nem olyan nagy
409 9 | kiderült.~- Nem nagy kérdés? De hát sokba kerül az! A festék...
410 9 | megvolt a gondolatom.~- Hát - mondottam -, ezt csak
411 9 | a nők, a nők...~- A nők? Hát Tercsinek ott van Szilágyi
412 9 | noha kissé keleti típus. De hát az se baj, hiszen ismeri
413 9 | tódította a pap.~- No hát - mondottam nyugodtan -,
414 9 | asztalra csapott.~- No jó: hát ha már annyira a fejébe
415 9 | Szívesen megtették.~- No, hát most már beszéljünk a kulisszákról -
416 9 | urakat becsületszó köti... Hát először is: nem este való
417 9 | Szent István királykor.~- Hát akkor rendben vagyunk. Akkor
418 9 | látják a valóságos falut. És hát az eperfát se kell festeni:
419 9 | kiugorjak ebből a kérdésből. De hát a bibliában is benne van,
420 9 | Furcsa - mondottam végre -, hát ne a színpadot emeljük,
421 9 | a görög színházakban.~- Hát persze, persze.~A továbbiak
422 9 | elém jött néhány lépést.~- Hát én játszom? Igazán én játszom?~
423 9 | leendő Bátki Tercsit. No, hát ha Ilkára azt mondták, hogy
424 9 | öltözik a pesti Bátki Tercsi. Hát Feledi Boriska? Hát Finum
425 9 | Tercsi. Hát Feledi Boriska? Hát Finum Rózsi? Két ágba fonják-e
426 9 | olyan lobogva rohanok ide! Hát nem okosabb lett volna fürödnöm
427 9 | Mindjárt itt lesz. De hát mondja, művész úr: a könyvben
428 9 | kívül énekli az első dalt. Hát hol lesz az a kívül? Ez
429 9 | Tűszúrás a combomon.) Hát kívül...~S gyorsan keresztbe
430 9 | falunkban nem lop senki.~- És hát Marcsával még nem is beszélt.~
431 9 | rávenni, hogy eljöjjek.~- De hát mi bajod történt? - faggatták
432 9 | a kezét összecsapva. - Hát mért vennék el?~- Te tudod! -
433 9 | Nekem? - képedezett Ilka.~- Hát nem te akartad?~- Én? Becsületemre
434 9 | És te még sírtál!~- De hát... a tanító, a litánia előtt
435 9 | hogy te leszel Finum Rózsi. Hát...~- Nekem még nem szóltak
436 9 | tovább a művészetért.~- De hát hogyan lesz az az ugrás?
437 9 | folyó. Vízbe kell ugrani?~- Hát hídnak valóságos híd lesz.
438 9 | No, már azt pedig...~- Hát nem muszáj, ha nem akarja.
439 9 | Odatapintok, hogy mi az. Hát valami puha, nyúlós ismeretlenség,
440 9 | volna.~Fölemelem a lábamat, hát egy fekete pióca.~Ijedten
441 9 | magamra kapkodom a ruhámat. De hát a pióca... Hiszen beleeszi
442 9 | leányok éppen idefutnak.~Hát csak néztem rá dermedten.~
443 9 | eszébe fordul az embernek.~Hát csak még a végét mondom
444 9 | mindig négy órakor kezdődtek, hát én már két órakor erdészéknél
445 9 | történt ezzel a képpel?~Hát biz azzal az történt - azt
446 9 | tolvaj jár a ház körül.~Hát csak a próbákra való sétálások
447 9 | Mondtam is a papnak:~- No hát, ugye? Blaháné se dalol
448 9 | felelnie: ~- De azért eljön?~- Hát hogyne: örömest.~- Eljönnek
449 9 | gyönyörű árnyékon. Aztán hát kisétáltunk az erdőbe.~Mi
450 9 | keresek.~Maradtam persze, és hát részvéttel néztem reá.~-
451 9 | részvéttel néztem reá.~- De hát Iluska, hiszen megtaláljuk.~
452 9 | megfogtam a kezét:~- De hát Iluska! Hát térjen magához!
453 9 | kezét:~- De hát Iluska! Hát térjen magához! Hiszen meglesz...
454 9 | eltartani a keresetemből?~Hát csak megpillogtam a kérdését:~-
455 9 | megpillogtam a kérdését:~- Hát még nem vagyok teljesen
456 9 | a trónusát, mint én! De hát majd csak kivágjuk valahogy
457 9 | nyugodtan.~- No, Izsák gazda, hát mi újság?~- Jó reggelt kívánok!~
458 9 | vót nyomtatva, hogy föstő. Hát aztán azt mondta, hogy átgyön
459 9 | kunyhó, onnan induljak el.~Hát biz a kunyhó eltűnt már.
460 9 | gondolkodjon, majd eszébe jut. Hát a gyerekek? Vagy nem házas?~-
461 9 | volna nem mennem tovább.~De hát mentem, sétáltam andalogva.~
462 9 | idegenül nézett reám.~No, akkor hát szóhoz jutottam:~- Jó napot,
463 10 | szólítják:~- Kovács Imrus.~- Hát te mért nem házasodtál meg,
464 10 | rajta, s ellegyintettem.~Hát, az én történetem abban
465 10 | divatoztak a rajztanításban.~De hát apámmal nem ellenkezhettem.~
466 10 | tajtékpipájú szolgabíró. És hát abból a kis fizetéséből
467 10 | én születtem hatodiknak.~Hát még, mikor kikerültem az
468 10 | Nekem már nem volt öcsém, hát engem már nem respektált
469 10 | majd hozzám a pénzét!~De hát azért tisztességesen éltünk.
470 10 | ha négy krajcárt elnyer.~Hát annak a papnak a fejében
471 10 | nem is tért vissza többé.~Hát annak a szárnya alatt akart
472 10 | Csak ámuldoztunk.~- De hát még egy baj van: a fiúnak
473 10 | az már életrevaló ember. Hát jó. Hol lakol öcsém?~- Egy
474 10 | Harmadnap izent értem.~- Hát nézd - mondotta. - Van itt
475 10 | pörsenéses bőrűek vagy szeplősek. Hát csak ráragadt a szemem.~
476 10 | szabadságot kért az esküvőjére. Hát végre kedvem szerint beszélgethettem
477 10 | tükröcskéjét: belenézett.~- Hát már nem él?~Vidáman tekintett
478 10 | Honnan?~- Ausztráliából.~- Hát ott él?~- Ott.~- Gyáros?~
479 10 | terjedtek el.~- Ó! Ó!~- De hát, Zsorzsetke - mondottam
480 10 | a szívem remegett.~- De hát hogy vigasztaljam, édes
481 10 | engem is megrezdített, de hát azért vigasztaltam. Gondoltam:
482 10 | angyalnak az orrát.~- De hát ez...~- Nem, nem mind az
483 10 | tudtam, hogy ennyien vannak, hát csak két báránykát hoztam.~
484 10 | Elgyönyörködve nézte.~- No, de hát most már terítsetek! - dobbantott
485 10 | Lüpen kitárta az ajtót, hát az aprók mind az asztalon
486 10 | Zsorzsetre pillantottam.~- No, hát így eltalálva...~Valamennyien
487 10 | mintha azt mondta volna:~- Hát jer, és ölelj meg! Leheld
488 10 | akinek nincs gyermeke, pedig hát az anyjának volt.~És boldogan
489 10 | dörmögi. - Eszembe jutottál... Hát hogy vagy, öcsém?...~- Mint
490 10 | bátyámuram.~- Örülök, örülök. Hát azért nem is nézel felém.
491 10 | a leányra is pillant.~- Hát a tanulmányokkal mennyire
492 10 | itt.~Az öreg bólogat.~- Hát úgy is jó.~- És hát - folytatom
493 10 | bólogat.~- Hát úgy is jó.~- És hát - folytatom diadalmasan -,
494 10 | Aztán van ennek valamije?~- Hát nem elég valami ő maga?
495 10 | kisasszonynak?~- Hány testvére? Hát izé... tizennégy.~- Hm.~
496 10 | fölkelt, kezet nyújtott.~- Hát előre is gratulálok - mondotta
497 10 | kétségbeejtő volt a szívemnek.~Hát amint benyitok, az apám
498 10 | vagy, akkasztófáravaló!~No, hát amit én azután szenvedtem,
499 10 | tizennyolc éves koromban... És hát ki az ördög lövi magát főbe
500 10 | Örökre a magáé:~ Georgette~Hát én tanultam is, és írtam
1-500 | 501-586 |