Part

 1 1 |         talán a járás fokozza a lelkem zavargását. De fekve se
 2 1 |         tegyem el.~- A kulcsot, lelkem?... A kulcsot?... Az íróasztalom
 3 1 |       meg a vendégeidet?~- Nem, lelkem. Most jutott eszembe, hogy
 4 2 |   szomorú. Csak akkor enyhült a lelkem nyomottsága, mikor a bátyám
 5 4 |      egymás szemébe. Ő mintha a lelkem mélyébe nézne. Én mintha
 6 5 |        ott óra, Ágnes.~- Nincs, lelkem.~- De van.~- De nincs; mondom,
 7 5 |       hát nincs óra.~- Ott van, lelkem, a szekrény fölött.~- Csalódol.~-
 8 6 |     beléje kiáltott szót, az én lelkem tizenhatezerszer ezt a gyönyörű
 9 7 |     Szomjas volt rá a szemem, a lelkem. Ha pedig két napig nem
10 7 |         csak üljön oda maga is, lelkem - mondom. - Hiszen velük
11 8 |        élném túl.~Ezt már olyan lelkem mélyéből buzogón, olyan
12 9 |        ballagott nekem ottan. A lelkem ott maradt minden gondolatommal
13 9 |  csendességben. Vagy hogy az én lelkem volt akkor olyan csendes,
14 9 |         volt akkor az én fiatal lelkem.~A falu népe a templomba
15 11| elégetett, kihalt világ volna a lelkem, s a gondolataim némán átszálló
16 11|  bizalmas lehessek. Hiányzott a lelkem fele, a lelkem szebbik fele.
17 11|      Hiányzott a lelkem fele, a lelkem szebbik fele. Mint ahogy
18 11|         én fehér virágom, az én lelkem édes-jó fele!~- Márta! -