Part

 1 2 |         megint csak felcsillant bennem: hátha a kulcslyukon ki
 2 6 |         a kezét. Elbájoló volt!~Bennem ismét vers született:~Fejét
 3 6 |   tetszett. Gondolatok ébredtek bennem, hogy talán a katolikus
 4 7 | értettem, hogy mégis kételkedik bennem.~Egy szeptemberi vasárnapon
 5 7 |         hogy a vér is megdermed bennem.~Aztán rám. S tragikai mozdulattal
 6 7 |  védőügyvéd mindjárt megszólalt bennem: a menyasszonynak tengernyi
 7 8 |      mély húrokat rezdített meg bennem.~Csakugyan vannak olyan
 8 8 |  Egyszerre nagy érdeklődés kelt bennem az ismeretlen apa iránt.~-
 9 8 |       éreztem újra, hogy kering bennem. Mégis szép az élet! És
10 8 |   boldog eltökéléssé érlelődött bennem.~Szinte sajnáltam, hogy
11 9 |        éppen annyi lélek maradt bennem, hogy a gyeplőt nem bocsátottam
12 9 |       forgó napjaként szikrázik bennem mindenféle mentő gondolat,
13 9 |    mintha száz hangya mászkálna bennem!...~Lehetetlen volt tovább
14 9 |  mindent hamisnak gyanít, éppen bennem találjon egy új bizonyítékot?
15 10|      zeneszerző, mint amilyenek bennem zengedeztek! De micsoda
16 10|    elérjem.~De Lüpen érezte már bennem az ötszáz frankos fizetést
17 10|         egyben fel is ágaskodik bennem a protestáns büszkeség.~-
18 11|         mondás erősítgette csak bennem a lelket: Ákos úrnak a mondása,