Part

 1 4 |      Megállt vagy ötméternyire tőlem. A botjára könyökölt, s
 2 4 | elmosolyodott:~- No, ne féljen tőlem.~A nyájra pillantott. Rendbe
 3 7 |      úrinőt. Talán el is veszi tőlem a pörét...~Ida a székre
 4 9 |    Csak tartózkodó. Félrevonul tőlem, és csak messziről pislog.
 5 9 |       székre rogyva - elveszik tőlem!~A szája szélét harapdálta,
 6 10|        mozgékony emberkét, aki tőlem távolacskán háttal állt
 7 10|        bámulok rá. Idevaló, és tőlem kérdi, hogy merre a Malom
 8 10|     mintha valami nagyot várna tőlem.~- Nem - feleltem -, nincs
 9 10|       hogy magyarázatot várnak tőlem, röstelkedve mondom:~- Én
10 10|     Ennyi figyelmet megérdemel tőlem. Holnaptól kezdve aztán
11 11|         És a kis Márta valóban tőlem tanult meg írni, olvasni,
12 11|     mégis nagy summa. Megkapod tőlem, ha nagykorú lész. Mehetsz.~
13 11|   iskolába, mind elidegenültek tőlem lassankint. Vagy hogy én
14 11|      fő az, hogy Márta megvált tőlem, félretett. Félretett!!!
15 11|    állt az oltárnál? Hogy bírt tőlem úgy elszakadni? - De sokszor
16 11|   intéző hatalom elválasztotta tőlem, legalább a leánykori képe
17 11|        rá:~- Ne féljen annyira tőlem, majd megszokjuk egymást.~