1-500 | 501-573
Part
1 Inc| lelkeken is.~A kaszinóban már jóval négy óra előtt meggyújtották
2 Inc| orra vereslik elő.~Az idő már akkor nyolc felé járt.~A
3 Inc| Itt vacsorázunk.~A szoba már várta őket.~Csillogó teríték
4 Inc| megisszuk.~- Helyes! Helyes!~De már a tányérokat is elhordták,
5 Inc| mondta a szmokingos. - Te már végeztél. De ha csak ilyen
6 1 | karácsonyünnep. Hazagondolok.~Már egy esztendeje nem voltam
7 1 | akkoriban házasodott. Azazhogy már akkor esztendős házas is
8 1 | faragott, árkádiai nimfa!~Stb.~Már negyvenesztendős volt akkor.
9 1 | szülők aztán azt mondták: már akkor inkább a Palinak fusson.~
10 1 | Hány lánynak csavartad már el a fejét?~Mosolygott,
11 1 | Minduntalan a nyelvemen volt már, hogy egyet rikkantok:~-
12 1 | mondd, mit feleltél volna? Már akkor benne voltam a mártásban.
13 1 | fenekére expediáljam. Egyszer már csaknem rajta felejtettem
14 1 | mise!~Gondoltam én erre már vőlegény koromban is. De
15 1 | vannak írva rendesen, de már a többi hónapokból csak
16 1 | a miatyánk.~No, de most már...~Csakhogy azokban a napokban
17 1 | te gyűjteményed.~A lámpás már égett, mikor hazakerültem.
18 1 | vízvesztegetés, mint az első volt.~- Már nem hiszek - felelte bús-megvetően. -
19 1 | Hitetlenül nézett rám, de én már akkor benne voltam a nyeregben.~-
20 1 | levelet. Csaptam a kályhába.~Már akkor tavaszodott. Olykor
21 1 | egy-egy kis takarításra.~Már akkor annyira vigyáztam,
22 1 | könyvecskét vesz elő.~- Nézd már - mondja -, a cselédeink
23 1 | zúg a fejem, mint a malom.~Már bizonyos, hogy a díványig
24 1 | az az asszony!~A kávémat már megittam. Még mindig ott
25 1 | fogja megtalálni.~Akkor már aztán kaptam a kalapomat
26 1 | a kulcsot a párnám alá.~Már akkor az éjfél utáni kettőt
27 1 | A vetőgép ott fog várni már hat órakor a dűlő végén.
28 1 | Kapkodva öltözködök. A lovam már nyerít az ablak alatt. Nem
29 2 | alkalmazkodik. Harmadnapra már vígan ficánkoltam én az
30 2 | pajtásaim között. A bátyám már nem látszott olyan félelmesnek.
31 2 | az életemnek!~Attól fogva már igazán nem volt kérdés,
32 2 | rá egy harmadik verés.~Az már nem váratlanul ért, de pogányabb
33 2 | ha rövid időre érkezett, már rágyújtott a maga szivarjára,
34 2 | fog lakni?~- Itt.~Aztán már ritkábban szólt hozzám.
35 2 | boltban. Szívesen néztem már az arcára, és vártam, hogy
36 2 | nem olvas regényt?~- De már olvastam.~- Mit?~- Robinsont.~
37 2 | áprilisi napsütésben, és már előbb hallottam a fehérke
38 2 | fehérke nógatását:~- Bontsd már elő! Bontsd hát elő.~A piroskának
39 2 | Akkor mért nem azt?~Nekem már mindenféle cukrom volt az
40 2 | megtudja?...~- A bátyja? Akkor már nem is él talán. Vagy ha
41 2 | leszek. Ez sokszor megtörtént már. Nyilatkozzék hát, Gabika,
42 2 | marad-e akkorra? A mandulára már rákapott az a két leány
43 2 | De íme, harangoznak.~Most már mennem kell - gondoltam. -
44 2 | kérdezte Fánika, mikor már a kocsis ellépett. - Nos?
45 2 | Visszaviszem!... Nem, nem lehet már. A bátyám minden pillanatban
46 2 | expressz.~Szerettem volna már az utcáról kiáltani:~- Fánika!
47 2 | elrökönyödve látom, hogy már be van csukva. Még az ablakán
48 2 | Belesekedek. Az udvar már árnyékos. Senki...~De a
49 2 | türelmetlenségemben. De már az ablakon se láthatok jól
50 2 | Nem, nem lép ki.~De most már nem várhatom. Csak egy percet
51 2 | bemenjen Miteccik, most már elnyargalok.~Nézem, hogyan
52 2 | tűnődtem: meddig kell most már várnom? Biztos, hogy elkések
53 2 | csak leány lehet, mikor már biztos abban, hogy elveszi
54 2 | elveszi valaki.~Az öregnek már nem volt a kalapja a fején,
55 2 | Visszaosontam, és remegtem. Már a könny is facsargott a
56 2 | lapulok. Szinte ájuldozok már kétségbeesésemben.~Egyszer
57 2 | bolti drágaság...~No, most már nemcsak a bátyám rak meg,
58 2 | játszottam el!~Mi fog most már történni velem? - nem tudtam.
59 2 | A fejsze... A pincébe már be vagyok zárva...~És még
60 2 | hiába; aztán a bátyám... Az már kiszedte belőlem az igazat
61 2 | az utolsó betűig. De ezt már hagyjuk meg rossz emléknek.~
62 3 | legádázabb ellensége.~~Én már vőlegény is voltam. És hogy
63 3 | Bál van itt?~- Bál.~Ha már frakk van rajtam, fölmegyek,
64 3 | táncolni. A következő percben már benne voltam a leányforgatagban -
65 3 | ígérkezett.~A négyes alatt már éreztem, hogy Viki mellém
66 3 | hogy a szívének vannak már történetei. Egy fiatal férj
67 3 | az ilyen szépségek? S ha már ennyire szép, hogyan van,
68 3 | józanodni!~Elmentem.~Hát ott már csakugyan nem volt annyira
69 3 | közben. - Az asztalosok ma már nem faragnak efféle bútorokat.~
70 3 | nézett rám.~- Sok? Mink már ötször is végigolvastuk.~-
71 3 | Jókai az egyetlen. Azt már mind elolvastuk, amit eddig
72 3 | bolyongás közben szedtek fel. Már értettem, miért keresztelték
73 3 | beleszövődött az is, hogy Viki már sokszor férjhez mehetett
74 3 | az igazi.~Egy hónap múlva már jegyesek voltunk.~Az esküvőnk
75 3 | szállítja a férjéhez.~Túl voltam már azon a koron, amelyikben
76 3 | leány bizonyára tapasztalta már, hogy anyás feleséget venni
77 3 | érdekes idő járt akkor. Bizony már nem tudom, hogy a török-orosz
78 3 | kezemből.~A következő percben már konflison ültem, és robogtam
79 3 | gondoltam, hogy Vikivel most már megesküdhetek, mihelyt kissé
80 3 | csillapítom. Magam is sírok már, annyira rám ragad a Viki
81 3 | hálálkodott az Istennek.~Már akkor én is annyira együttéreztem
82 3 | emeltem ki az ágyból, mikor már annyira volt, hogy fölkelhetett,
83 3 | karom volt a támasza, mikor már úgy-ahogy járhatott is.~-
84 3 | igazi. Illesz Vikihez. Ő már kicsikorában is olyan volt...
85 3 | öregasszony valahova fürdőbe.~Már akkor járt-kelt, mintha
86 3 | legalább tizenegyig. Mert már csak még egy estét tölthetek
87 3 | mosolyogva.~Viki is nevette:~- Már igazán... Igen hiszékenyeknek
88 3 | Össze-összecsókolództunk, hogy no, most már jójcakát, de aztán még ez,
89 3 | az ablakot:~- Viki, gyere már be!~S Náni is kilép:~- Tessék
90 3 | Náni is kilép:~- Tessék már aludni jönni, kisasszony.~
91 3 | lelátogass Siófokra! S Vikit már holnap csak egyszer csókolod
92 3 | No, hál’istennek, most már alhatok.~Oltanám is a lámpásomat,
93 3 | épp kel. Nagy, fényes feje már félig előbújt a rozsdaszín
94 3 | bizonyára boldogan alszik már. Mit álmodik vajon? Folytatja
95 3 | Balaton-parti sétát? Vagy már a Duna-partit sétálja?...~
96 3 | Veri az éjfélt.~De most már ideje, hogy ágyba térjek.
97 3 | kilépek felöltözötten, Viki már az eperfa alatt rendezi
98 4 | hajtása. Egy professzorom már májusban beszélt a szülőimmel,
99 4 | a mezei világ.~A gabona már mindenfelé sárgult. Itt-ott
100 4 | mindenfelé sárgult. Itt-ott már arattak is. Az égboltozat
101 4 | Csodálva néztem. Az úton már vagy öt nyájjal találkoztam,
102 4 | volt az én Józsi bátyám.~Ma már alig látni afféle régimódi,
103 4 | javában alszom, a házban már mozgást hallok. A Laci gyerek
104 4 | Te, Laci - mondom neki -, már reggel van?~- Az!~- Hány
105 4 | van?~- Az!~- Hány óra?~- Már öt, Tamás bácsi.~De ezt
106 4 | gyerek csodálkozva néz rám.~- Már öt óra.~Megértettem, hogy
107 4 | buzgóságom.~Mikorra kilépek, Laci már ott ül a falusi tanítóval
108 4 | nem a tömzsök asszony áll már ott, hanem a leány, az elátkozott
109 4 | látom. Közelebb-közelebb... Már bizonyos, hogy nincs ott
110 4 | térnek. Kíváncsian vizsgálnak már messziről.~Mikor elém érkeznek,
111 4 | valami titok lappang!~De most már mégis odamegyek. Vizet kérek
112 4 | magyarázta el, hogy a fia már három éve katona, és hogy
113 4 | obsitolják. Mert az öreg már egyre fájósabb térdű.~-
114 4 | Horog dűlő felé. Öt órakor már ott kellett volna lennem.
115 4 | mondotta szemrehányón. - Már itt akartam hagyni az edényt.~
116 4 | történet az. Ámbátor iszen már ütközik a bajszod: elmondhatom.
117 4 | el a végit. Hát a kanász már abban az időben nem szerette
118 4 | feleségem. De hát annak már ez a sorsa.~Egész éjjel
119 4 | az a Dani jogosítva van már arra, hogy az Örzse öltözködésére
120 4 | lánynak: Látlak!~Másnap már nem néztem feléje, de egész
121 4 | visszautazásra is küldtek már. De még az előbbi pénzemből
122 4 | megveszem a pipát, a kocsink már a ház előtt áll. Dél van,
123 4 | finomkán.~- Hogy kerülsz ide?~Már akkor könnyebb volt tegeznem.~-
124 4 | főtisztelendő!~A tanító már az energiának az embere.
125 4 | szeretnék virtuskodni. Az erőm már az alatt a rövid pár nap
126 4 | Ó, te lovaglóművész!~Ő már tudatos biztossággal, szinte
127 4 | mulattassák magukat. Azonban ők már a huszadik évet meghaladták,
128 4 | hetykélkedni, hogy nincs bajom, de már voltak némi tapasztalataim.~-
129 4 | és egy óra nem telt belé, már éreztem is, hogy fölkelhetek.~
130 4 | S lódultam a fasornak.~Már messziről meglátott. A nyáj
131 4 | Beee!~Mikorra odaértem, már a kökényes közelében legeltek
132 4 | Örzsike, igaz, hogy te már le vagy kötve? Annak a katonának...~
133 4 | vagy, mikor így kérsz... Már csak azért se mondom meg,
134 4 | És ha akarod, hát most már megmondom, amit kérdeztél.~
135 4 | mondta ijedten. - Menjen most már. Erre a kukoricás felé.
136 4 | egy kis tisztulás? Délben már nyugtalan voltam. Találkozunk-e
137 4 | a víz vékonyabban csurog már a csatornán a hordóba.~-
138 4 | álltam, és segítettem nézni.~Már nem emlékszem, mi szavak
139 4 | Tudja-e, hogy ült is már? Hét hónapot ült.~- Beee! -
140 4 | volna: hát csak nézz, ha már annyira éhes rám a szemed!~
141 4 | Anyádnak? Hiszen nem él már a te anyád.~- Nem él? Hogyne
142 4 | Mit mond?~- Azt, hogy most már menjen, menjen! Jönnek:
143 4 | nézett.~~Félszázadra terjed már vissza az emlékezetem. Az
144 4 | vagy csipkebokrocska!~S ott már lassabban is mentem. Meg
145 4 | közt a hold sarlója.~Jön-e már? Jön-e? Eljön-e egyáltalán?~
146 4 | éjjeli csendben. A hold már megérkezett, az égi királykisasszony;
147 4 | égi királykisasszony; most már a földi is érkezhetne!~Az
148 4 | olykor, az akol felől.~A hold már kétméternyire áll az éghatár
149 4 | milyen bolond vagyok! De már megígértem, hát kijöttem.
150 4 | arcomhoz.~A következő percben már eltolt:~- Tisztességgel...
151 4 | eddig. Csak Rozál néném már úgy nevelt bennünket. Hogy
152 4 | sóhajtoztunk. Ölelhettem már, csókolhattam már - nem
153 4 | Ölelhettem már, csókolhattam már - nem tiltakozott az anyja
154 4 | miként tér haza az a katona már öt hét múltával. Miként
155 4 | fog, de nem esett.~Akkor már nem is a kökényes aljra
156 4 | nyolckor kocsira ültem, már sötét volt. Sötét, mint
157 4 | csak visszanéztem.~Akkor már láttam a hegyet. Tűz égett
158 5 | pék órájának köszönhetem.~Már akkor működő professzor
159 5 | megfordult, rám tekintett.~Már a templomban is rám pillantott
160 5 | júniusban történt.~Egy hét múlva már ott ültem a gyászruhás fehér
161 5 | hanem vele maradt dajkája.~Már akkor tudtam azt is, hogy
162 5 | zenéje.~Egy hónap múlva már jegyesek voltunk.~Nem szoktam
163 5 | halogassam.~- No, de hát most már mikor legyen az esküvőnk?~
164 5 | izgatottan. - Hiszen nekem már szeptember elsején iskolába
165 5 | örökös nyugtalanság. Én meg már csak a mesterségemre való
166 5 | munkámból fáradtan hazatérek, már égjen a lámpás, és doromboljon
167 5 | Albrecht-kapu mellett. ~Az idő már sötétes volt. Előveszem
168 5 | Sétálok föl és alá.~Azonban már nyolcszor-tízszer is megsétálom
169 5 | és nincs igaza! - szólt már szinte fuldokolva a dühtől. -
170 5 | vissza! Ott nincs óra!~És már akkor sírt.~- No, de most
171 5 | akkor sírt.~- No, de most már éppenséggel vissza kell
172 5 | vissza, no... Gyere szépen...~Már akkor a kapu előtt álltunk.~
173 5 | felelt, csak sírt. De, most már elmondja. Most, érzem, most
174 5 | fogja a kalapját... Most már nyílik az ajtó... Áthalad
175 5 | hogy ő újságolta, hogy ő már menyasszony. Eközben érezte,
176 5 | hogy sietnie kell; és mikor már kijött, rám gondolt csupán,
177 5 | Igen, megbánta, s most már nem azért sír, mert a hazugságát
178 5 | névjegyemre:~Ágneskám! Van-e már óra a péknél?~Nem is hordártól
179 5 | Az öreg szinte beleizzadt már a vallatásba:~- És azt mondta...
180 6 | termete ugyan éretlen még, de már helyenkint duzzadozni kezdő.~
181 6 | Mint a rózsabimbó, mikor már a belső színei mutatkoznak!~
182 6 | az ajtón.~Másnap délután már nem véletlenül néztem le
183 6 | topánkában!~A következő napokban már tudtam, hogy a család feje
184 6 | mint én.~A következő nap már vártam a kapujuk előtt,
185 6 | ablakomon.~A többi professzornak már úgy-ahogy tudtam volna felelni,
186 6 | eszmélkedek én is, hogy már háromnegyed elmúlt.. Délután
187 6 | a kitűnő bizonyítványnak már fütyültek!~El voltam keseredve,
188 6 | szél a faleveleket. Flóra már meleg kabátban járt: búzavirágszín
189 6 | lábáról faragtam verseket.~Már akkor annyi szekunda volt
190 6 | éreztem magamat.~No, hát akkor már keményen és könnyes szemmel
191 6 | orvosnál, és neki is volt már titkos oltárképe. Az ő oltárképe
192 6 | Flóra elé. Annyit hallott már róla, hogy látni kívánta.~
193 6 | beszéltem vele. Harmadnap már egyáltalán nem beszéltem
194 6 | Még évek múlva is, mikor már rég elmúlt minden, ha arra
195 6 | fekete tintával, mert a lilát már gyűlöltem. És öngyilkossági
196 6 | rajtam végig.~A következő nap már nem a Papnevelő utcán vártam,
197 6 | valami, hogy...~De mikor már Flóra az első fordulóhoz
198 6 | mondhatok egyebet!~Az arcom már előbb is égett, de egyszerre
199 6 | állanom.~S ő jön: kipp-kipp...~Már csak tíz lépcső választ
200 6 | tíz lépcső választ el...~Már csak öt...~Rámpillant szinte
201 6 | Öt tárgyból buktam.~Azt már nem lehetett az apám előtt
202 6 | láttam többé. Tudom, hogy ma már - ha ugyan még él - csakolyan
203 7 | tartoznak.~A vacsora elején már megmondta, hogy miért vacsorázik
204 7 | Úgy harmincéves koromban már háromszobás, pompás lakásom
205 7 | Belépek a boltba.~Jártam már ott néhányszor. Ismertem
206 7 | Ötvenévesforma örmény volt az, de már pesti születésű ember. A
207 7 | rátekintettem olykor-olykor.~Már teljes korú szépség volt,
208 7 | másvalami is maradt ott, amit már nem lehetett utánuk küldenem:
209 7 | lakásába!~Azonban, hogy már harmincéves ésszel tűnődtem
210 7 | járt Párizsban?~- Alig. Ha már Európába jön, engem csak
211 7 | valamiképpen szívességükre járt. - Már nem tudom, miképpen...~-
212 7 | kincs a leány! Pénzem van már énnekem, hogy megélek vígan.
213 7 | maradnak azok akkor is, mikor már felbajuszosodnak.~És akinek
214 7 | oda - mondotta Ida, mikor már a fiákerben ültünk. - Menjünk
215 7 | de szinte lihegett értem.~Már a második héten elkérdezte,
216 7 | beszéltem.~A harmadik héten már magam éreztem szükségesnek,
217 7 | dolgaimat. Igen érdeklődött. Már akkor a vagyoni állapotomat
218 7 | valami bérelt nyaralóba. Már oda bajos volt mindennap
219 7 | Svábhegyről.~Másnap elmentem. Már a kertkerítésnél várt, lesett
220 7 | latakiát. Az is megszokta már, hogy a családhoz tartozom.
221 7 | kérdezte bágyadtan.~És akkor már mozdultam, hogy megragadjam
222 7 | édes Ida...~- Mondd ki hát már egyszer... - rebegte fuldokolva,
223 7 | úgyis tudod.~A papa elé már karon fogva mentünk.~~Abban
224 7 | Tán harmadik hete voltam már vőlegény, mikor egyszer
225 7 | tudom. Hiszen novemberben már úgyis megismerem őket.~November
226 7 | hortenziavirágos kalap...~- Tudom már, tudom: kliensem az a hölgy.~
227 7 | találtam persze. A beteg már javult valamennyire, de
228 7 | megismerkedjünk. És most már... nem tudnék nélküled élni!...~
229 7 | mondottam nevetve -, te már megint gyanakszol! Te ebbe
230 7 | megcsókoljalak.~Kezdett már idegesíteni.~Máig is emlékszem
231 7 | tüzet rakatok. A lámpást már jóval öt előtt meg kell
232 7 | csak intézkedik. Hiszen már én is mindent a segédeimmel
233 7 | kutyával? Lehetetlen emberek már kicsi korában igába fogták?
234 7 | szegények. Hanem mikor van már jó nagy kenyér, akkor azt
235 7 | haza, hogy Ida, ha netalán már ott van, ne nyugtalankodjon.~
236 7 | Magamhoz ölelem őket. Éreztem már, hogy velem egy vér mind
237 7 | Az inas bizonyára mondta már neki, hogy amerikai emberek
238 7 | beszélgessetek - mondotta. - Az óra már hét felé jár...~- De hát
239 7 | De hát a bárónéhoz ma már nem mehetünk...~- Hagyjuk
240 7 | Mi kell, Gyulu?~- Most már te vagy a mi papánk?~- Én,
241 7 | Azért egy forintot.~És akkor már elhalványodva és aggodalmasan
242 7 | hogy nekem olyan, mintha már régen nálam volnának, mintha
243 7 | átalakult miattuk a házam. Már nem a vendéglőbe jártam.
244 7 | a kicsi azt mondta: Most már te vagy mi papánk... Látnád
245 7 | Megdöbbentem.~- Ilyen bolondot már mégse kívánj.~Mosolygott.~-
246 7 | otthon csak tejet szoktak. Már nyolc óra, és azok szegények
247 7 | ragadta meg, a Gyulu gyereknek már csak a lábam szára jutott.
248 8 | gyújt, és beszél.~~Nekem már gyermekkoromban megvolt
249 8 | menyasszonyom. Mikor bemutatták, én már ábécés-tanuló voltam, ő
250 8 | vinnem. Szívesen tettem. Már akkor nem fintorgattam rá
251 8 | mondogatta az anyám -, hiszen már rekedt vagy.~- Hagyd abba,
252 8 | mint a fürdésről.~Délután már beállított egy félénk leánnyal.~-
253 8 | a Karthauzit.~Értettem már, hogy miért olvas oly színesen
254 8 | nézett reám:~- Olvassak még? Már két órája... Azt mondták:
255 8 | eljöhetne.~Másnap a leány már délelőtt tízkor megjelent.~
256 8 | mondotta kitérőn. - Anyám már kicsi koromban megtanított
257 8 | te, mi a szerelem?~Másnap már az órára nézegettem: de
258 8 | megrökönyödésén.~Azonban akkorra már nyílott az ajtó, s maga
259 8 | holnap délutánra...~Berta már akkor megszeppenve pillantgat
260 8 | Kesztyűsre is.~S délután már kezet nyújtottam Ildikónak:~-
261 8 | nem fogja magát bántani. Már tíz napja, hogy nem szivaroztam.~
262 8 | mint a galamb.~És másnap már nem azért nyújtottam örömmel
263 8 | mondottam sóhajtva. - Ma már, úgy látom, végzünk is.~-
264 8 | A színed jó. A szemed már nem olyan bágyadt. Még mindig
265 8 | állott a szobám közepén.~Már akkor nem néztem reá, csak
266 8 | kerüli a tekintetemet.~- Már csak egynehány lap van hátra -
267 8 | elém hoz az élet. És most már látom hogy a női lélek a
268 8 | vált. Nem a köznapi levegő már a lelkük levegője. A gondolkodásuk
269 8 | az Ildikó templomában? Ő már oltárkép az enyémben.~Elveszem!
270 8 | volna hamarabb is?~- El.~- Már megint elfelejt valamit...~
271 8 | Valamit szeretnék mondani.~- Már megtaláltam: Ha a nyár elmúlik...
272 8 | leszek mindig beteg. Ma már lefaragták rólam a gipszet
273 8 | megszólalt félénken:~- Most már olvashatok?~- Mindjárt olvashat,
274 8 | fordítva a szemét - önnek már van... gyémántja.~Legyintettem.~-
275 8 | hiszem, nem élném túl.~Ezt már olyan lelkem mélyéből buzogón,
276 8 | alig hallhatóan susogta:~- Már nem vagyok szabad.~S behunyta
277 8 | óta... És ő méltó ember... Már hajóskapitány... A propelleren...
278 8 | kinyitottam a szememet, már nem volt a szobában.~És
279 8 | nyolckor.~Lehet, hogy akik már elmondták a történetüket,
280 8 | Hi-i-iszen elbeszéltem már: a kooomtessz kkkeveslett
281 9 | lehet, hogy festett -, de már a halántékon ritkul. Kacsafarkban
282 9 | is.~Az idő rám érett, és már csak két hónapom volt hátra.
283 9 | tanulj, tanulj, hogy végezz már valahára!~- Zugligetbe?
284 9 | maradok három hónapot.~Most már csak el ne kaparintsa valaki
285 9 | vonatra ültem, s Gödöllőn már gyöngyözött is a vonatablak
286 9 | akart rám erőltetni, de már azt nem engedtem.~No, boldog
287 9 | ügyelnem. Az állomás mögött már nincs kavics. A kertész
288 9 | kezébe véve.~Gondoltam, most már ha kordéra kerültem is,
289 9 | aggasztó ügy volt. A nap már kisütött ugyan, de a fűszálakon
290 9 | végig ne vigyen a falun.~Már akkor annyi volt a sár a
291 9 | nem lehet járni. A cipőm már megmerült.~- Hiába kerülnénk,
292 9 | útból félre. A sásos fú közt már ott mindenfelé elszórt tükörcserepekként
293 9 | elmerültek.~No, de most már, ha ennyire átvergődtem,
294 9 | nagy magányosság.~A nap már lefelé ereszkedett a hegyek
295 9 | zöld halastálat, amelyre már körös-körül fel van rakva
296 9 | káka és nád termett ottan.~Már előbb is hallottam a békavartyogást.
297 9 | Nyitom az ajtót.~Bandi már ott ül. S vele valami tíz
298 9 | gyerek bámul: - Friss ez.~- Már hogy volna friss!~- De.
299 9 | fűz a tűbe.~Bosszús voltam már:~- Hát azért, mert én a
300 9 | hát csakugyan az eget: ha már annyit emlegetem, talán
301 9 | a pap. - Hallottunk mink már sok mindent a művész urakról.
302 9 | hirdetését is. Micsoda: már készül a kép? Nézze már,
303 9 | már készül a kép? Nézze már, tanító úr: így festik.~
304 9 | Mégpedig hátultöltő. Nézze már, tanító úr: hátultöltő.
305 9 | legalábbis háromszázszor lőtt már rá. (Igaz-e, tanító úr?)
306 9 | villám. Lelövöldöztek arról már két őzre való szőrt is,
307 9 | nem lehet meglőni.~- Én már úgy vagyok azzal az őzzel,
308 9 | hogy fehér nyakfoltos, már remeg a kezem, mielőtt elsütném
309 9 | kezük fejét rázták.~- Most már mehetünk vissza!~- Ugyan,
310 9 | hazamegyek - mondom szorongva.~- Már hogy menne! - szól rám szinte
311 9 | Lipóczy.~S a pap is rá:~- Itt már ez a szokás. Vadászat után
312 9 | Patkós csizmában!...~- Már vártuk az urakat - szólalt
313 9 | felelte mosolyogva. - Apácskám már beszélt önről, festő úr.~
314 9 | régifajta zongorát, amely már csak antik bútorkereskedőknél
315 9 | jelentkezett más senki.~Az asztalon már ott állt az étel: egy lapos,
316 9 | gyönyörűsége. Nem éppen új már, de még mindenütt azt játszották,
317 9 | pénzt, nem a szüleitől.~- Már nincsenek igazi apák! -
318 9 | az erdész. - Hiszen most már szabadul.~- István-királyra
319 9 | többire pillantott, akik már az állatorvos tudatlanságát
320 9 | marad?~- A faluban? Bizony már ma délután el akartam utazni.
321 9 | igazi.~- Semmi se igazi ma már! - mondotta bosszúsan az
322 9 | tanító elé.~- Ki látott már vacsora után mézet? - mondotta
323 9 | odavezette a kláviszhoz.~Már értettem, hogy mért zengett
324 9 | nekem az a leány.~Tudtam már akkor, hogy minden leány
325 9 | néhány régi nótát játszott. Már nem emlékszem, miket. Csak
326 9 | ez a sor: Minden alszik már! Különösen az a minden szó...~
327 9 | De ki az ördög is látott már vak arcképet? Ilyen bolond
328 9 | öregebbiket adják. Annak már nincs foga. Korpán él.~Bámulva
329 9 | fiukra. Gyakorló erdész most már, de borzasztó sok költségbe
330 9 | Tizenkilenc éves koromban már én tanítottam, és ő egy
331 9 | esztendő múltával! Akkor már maga zongorázta nekem. S
332 9 | ajtót.~A maszatos gyerek már ott kapózik, s megrettenve
333 9 | borbélyok?~- Senkit.~Értettem már, hogy csak nagy bés borbélyok
334 9 | kicsiny a koponyája!~Hát most már mindegy: a kezemben fogom
335 9 | rozsdás hajdúkard. Idős már. Lehet ötvenéves. Szürke
336 9 | verebek az Erzsébet téren.~Már látom az Ilka arcát. Mily
337 9 | diónyi, tiszta foltján át. Már megvan az is, hogy mit mondok
338 9 | netán ide lép be.~No, most már mégis válnak.~Mind a kettő
339 9 | találtam volna oda egymagamba.~Már nem aggasztott, hogy hogyan
340 9 | körülötte sem látszottak már olyan fantasztikus fekete
341 9 | erdőbe.~Ott várt, lesett már a kerítés fölött kikandikálva
342 9 | tetőt is javíttatnom. Hiába, már a püspökök sem igaziak.~-
343 9 | elernyedt strucctoll. Az már az ötvenes évek divatjának
344 9 | is szólalt:~- Látszik-e már valami?~- Már kezd valami
345 9 | Látszik-e már valami?~- Már kezd valami látszani - felelte
346 9 | De azért örvendezett:~- Már látszik, hogy... lesz valami!~
347 9 | fa kell, vagy ha a leves már forr. Gondolná-e, hogy még
348 9 | eperfát, nagyot. Mert én már próbáltam, de irtóztató
349 9 | Pesten milyen nyüzsgés van. Már korán reggel tülkölnek a
350 9 | állnak az alja.~S aznap már a festéket is elővettem.
351 9 | fogadtam el. A zivatar azonban már morgadozott. Sietve elbúcsúztam,
352 9 | aranytányér savószínre fakult már. Lám-lám, még a festett
353 9 | cikogott.~- Mit nevetsz már annyira? - mordult rá Lipóczy.~-
354 9 | hát ha jó hírrel jön, már messziről intsen a zsebkendőjével.
355 9 | Finum Rózsinak nem való már csak a termete se, annyi
356 9 | ballagtam tovább.~A pap már várt. Persze, a tanító is
357 9 | Mert a színpad kérdése már meg volna oldva - mondotta
358 9 | Csak én ettem nyugodtan.~Már akkor megvolt a gondolatom.~-
359 9 | Finum Rózsi lesz! Bátor! Már játszott az apácáknál is.
360 9 | kérem, az egy... Hiszen már a figurája... - hebegett
361 9 | csapott.~- No jó: hát ha már annyira a fejébe állt annak
362 9 | megtették.~- No, hát most már beszéljünk a kulisszákról -
363 9 | feleltem. - És mivel most már az urakat becsületszó köti...
364 9 | gondoltunk! Hiszen akkor már túl is lehettünk volna rajta?~
365 9 | igen be volt fűtve. Ilka már vár! - gondoltam. Mekkorát
366 9 | nem alszik emiatt. Most már én leszek az, aki nem alhatok.~-
367 9 | lovagokon a páncélderék.~- Már nem titok! Már nem titok! -
368 9 | páncélderék.~- Már nem titok! Már nem titok! - újságolta nekik
369 9 | örvendezve Ilka. - Most már a művész urat is megnyerték.
370 9 | Marcsáért kérdezné.~- Csak már jönne! - szólt olykor türelmetlenül. -
371 9 | kéklő szép mélységeibe. Már a beszélgetések elején is
372 9 | fölfelé sétált a gerincemen, s már a lapockámon is éreztem.~
373 9 | rémlik, nyitva felejtettem.~- Már hogy menne!... - szólt Ilka
374 9 | könyörgésének nem engednem.~Pedig már egyszerre három helyen is
375 9 | mondotta a leányoknak. - Már a nagymama is játssza.~S
376 9 | is játssza.~S az agg vak már mozdult is, hogy a kláviszhoz
377 9 | Boriskát. Mert maga játszott már az apácáknál. És a Boriska-szerepbe
378 9 | Azt mondták, hogy maga már kipróbált színpadi tehetség.~-
379 9 | ismerem A falu rosszát, s hogy már apróra kikérdezték, melyik
380 9 | is csodálkoztam rajta.~De már akkor tíz helyen is jelentkeztek
381 9 | jókora vizeskádba.~- No, már azt pedig...~- Hát nem muszáj,
382 9 | mondottam a levegőbe pillogva. - Már bocsássanak meg, de minden
383 9 | Talán félórát is hevertem már ottan, mikor egyszerre valami
384 9 | gomba fehérlik ki belőle.~Már megmozdult a nyelvem, hogy
385 9 | vízben megizzadtam.~Most már biztos, hogy a leányok idefutnak!~-
386 9 | No, de hosszúra nyúlik már a történetem... Röviden
387 9 | órakor kezdődtek, hát én már két órakor erdészéknél ültem,
388 9 | másnapra megint lecsorgott.~Már a festékben a hiba! - tűnődtem
389 9 | Lipóczy a fejét csóválta:~- Már ezt is hamisítják!~- Vagy
390 9 | átnedvesült... Hozok másikat.~Már negyedik hete voltam ott,
391 9 | nélkül. Epret szedjünk? Az már nincs. Vargányát csak nem
392 9 | háromig se olvashattunk volna, már elirrant, elmúlt a kaszáló
393 9 | boldogan múldogált.~Mikor aztán már minden lánynak volt egy
394 9 | amerre jöttünk.~A leányok már akkor szorgos figyelemmel
395 9 | látnak-e meg bennünket? De azok már ahányan vannak, annyifelé
396 9 | csókoltam, csókoltam.~- Ne, most már ne többet - nyögte, eltolva
397 9 | régi nótát: Mindenki alszik már...~Mosolygott, elhallgatott.~
398 9 | Ne keressétek! Megvan már! Megvan!~S meglepődve láttam,
399 9 | rá a szegény múmia, aki már egy hónapja üldögél a képnek,
400 9 | terítenem eléjük a valóságot, ha már annyira jutottam, hogy Ilkát
401 9 | tanulásban. De bocsáss meg, már aggódom, hogy valami bajod
402 9 | tanítónak is. S délután kettőkor már ott ültem szomorún, könnyes
403 9 | S délután három órakor már ott voltam a faluban. A
404 9 | Hát biz a kunyhó eltűnt már. A kákás, nádas pocsolya
405 9 | visszafordulni? Az emlékezés pohara már itt színig teljes - hátha
406 10 | volt rá időm. Nem tudom már, mi volt az igazi oka.~De
407 10 | plébánosunk biztatta rá. Én már akkor is éreztem, hogy nem
408 10 | fel. Mikorra énrám jutott, már kétszer megfordította az
409 10 | az asztal végére.~- Most már nagy fiú vagy: illő, hogy
410 10 | kellett a bátyáimat. Nekem már nem volt öcsém, hát engem
411 10 | nem volt öcsém, hát engem már nem respektált senki.~Így
412 10 | Az én iskolázásomra aztán már a bátyáim is pótolgattak.
413 10 | pótolgattak. Apámnak akkor már valamelyes adóssága is volt.
414 10 | sok. De igen neheztelte.~- Már ezt tik fizetitek meg, gyerekek! -
415 10 | aznap tanultam. Szeptemberre már beszéltem franciául.~Meg
416 10 | tekintett. Elmosolyodott.~- Ezt már szeretem - mondotta. - Ha
417 10 | hogy utcát seperjen, az már életrevaló ember. Hát jó.
418 10 | Különösen a szeme. Fekete, de már szürkülő dakszli, vidám,
419 10 | behatolt, de egy óra múlva már megszoktam. Sőt annyira
420 10 | elődomborítani a figurákat.~Már vagy öt napja vagyok ott,
421 10 | ismeretségünk.~A pulzusom aznap már kétszer olyan sebesen vert,
422 10 | hallottam. És az olaszra már az első órában kémlelő pillantásokat
423 10 | jegygyűrű van az ujján. Tehát már házas vagy vőlegény. Egyszerre
424 10 | vérző holttestemen át!...~Már akkor nem is tudtam másról
425 10 | möszjő Kovaksz?~- Vőlegény. Már túl van a húszon, tehát
426 10 | ezüstpapirosos csokoládéra:~- Már megint, möszjő Kovaksz?
427 10 | S nem hagyhattam abba. Már megszokta: délelőtt csokoládé,
428 10 | gallér éktelenül bő volt már decemberben. Szinte elrémültem,
429 10 | boltos megfelelőnek.~Akkor már Lüpen is sejtett vagy tudott
430 10 | elérjem.~De Lüpen érezte már bennem az ötszáz frankos
431 10 | tükröcskéjét: belenézett.~- Hát már nem él?~Vidáman tekintett
432 10 | gazdag ember, és Zsorzset már választott, és Zsorzset
433 10 | vigasztaltam. Gondoltam: ha már a mellemre borult, szabad
434 10 | látom, hogy Lüpen bent van már a teremben.~És az volt a
435 10 | tartotta, hogy ha a halott már el van temetve, a kriptával
436 10 | reggelenkint Lüpen, és engem már annyira a családhoz tartozónak
437 10 | alig tette le a kalapját, már újságolta:~- Jó hír, jó
438 10 | kellett annyiszor mosdanom.~Már a milliós örökség elputtyant,
439 10 | gyermekarasznyi cukrászmű. Az már alkalmasabbnak látszott.~-
440 10 | hozott pénz elfogyadozott már. A negyven frankhoz is kellett
441 10 | Zsorzsetnek virágot kell vinnem! Már hiába: kell vinnem virágot!
442 10 | vinnem: két frank.~A boltos már bevette a virágot, és elém
443 10 | kezét:~- Sok jót hallottam már önről, möszjő Kovaksz.~Sose
444 10 | leányka. A sor túlsó végén a már ismert, mohos bajszú lajhár.~-
445 10 | még hiányzik!~A hiányzó már akkor futott. Leány volt,
446 10 | nézte.~- No, de hát most már terítsetek! - dobbantott
447 10 | az üvöltő kukacot!~Zsül már akkor a terítéssel foglalkozott.
448 10 | möszjő Kovaksz, nevetni!~S már előre nevetett. Zsorzset
449 10 | az én gyöngyvirágomból.~Már messziről mosolygott rám.
450 10 | tizennégy.~- Hm.~Untam már. Az ecsetemre néztem. Az
451 10 | fogja adni! Nekem! Talán már a tavaszra!...~Ó, tavasz!...
452 10 | Ó, tavasz!... Csak jönne már a tavasz!~De még a tél közepén
453 10 | kedves leányra... Hiszen már nem titok ön előtt, Lüpen
454 10 | felejts!...~A pisztolyt másnap már eladtam. Az árán egy aranyozott
455 10 | Fehér szakálla oly ritkás már, mint az árvalányhajjal
456 10 | keresztapám alezredes volt akkor már, mikor én az érettségin
457 10 | De történt valami.~Mikor már vagy tizedszer látom a leányt,
458 10 | Kiderül, hogy látásból már ismerjük egymást. Ő korán
459 10 | csinálsz, Mariska! Csukd be már azt az ablakot!~Amire Mariska
460 10 | Zempléni? Messze van. De most már itt fog lakni?~- Nem. Még
461 10 | Van itt egy asszony, aki már százéves. Lukácsnénak hívják.~
462 10 | megint: kár elfelejteni, ha már egyszer megtanultam.~Másnap
463 10 | megtanultam.~Másnap reggel már nagyot köszöntem Máriának,
464 10 | Bemutatkozok.~- Látásból ismerem már - mondja barátságosan, de
465 10 | Legyintett.~- Nyolckor én már lefekszem.~- Az nem egészséges.
466 10 | említése hatott-e rá, vagy hogy már a papleány beszélt neki
467 10 | Mondjunk, huszonötöt. Az már csak potomság!~- Hát jó -
468 10 | kanalat.~Az érkezettek akkor már előttünk álltak. Kezet csókoltak
469 10 | gavallér. Látásból ismertem is már. Az üveges boltja előtt
470 10 | említi, hogy találkoztunk már. Kezet nyújt. S nem is lányosan,
471 10 | papirosom.~Adtam neki, noha már csak két szorongatott papirosforintom
472 10 | pogány. Nem fog ott állni.~Már messziről lestem: áll vagy
473 10 | köszöntésemet.~De hát a templomba már mégse megyek el többé. Hatan
474 10 | Holnaptól kezdve aztán már se az ablak előtt nem járok
475 10 | állt-várt hiába az ablakban. Ha már egyébért nem, csak azért
476 10 | összejövetel elmarad. De ötkor már megjelent a pénztáros fiú
477 10 | Pirult, szabadkozott. De most már Petru is hangoztatta, hogy
478 10 | nyögdécselte. - No, de most már menjen. Igen szégyellem...~
479 10 | minden keze szorítása után.~Már akkor csak tíz nap volt
480 10 | Én sokszor gondoltam már arra - mondotta -, hogy
481 10 | néz.~- Holnapután... Hát már holnapután...~- Reggel ötkor,
482 10 | este. Tizenegy után talán már kinyithatom.~- Várni várok
483 10 | kezemet az ablakon. Esik-e már? Még nem esik. Csak az ég
484 10 | előtt valamivel, ott állok már szemben az ablakkal, alig
485 10 | rezeg el a sötétségben. De már én nem hallgatok reá. A
486 10 | mindig villámlik olykor, de már ritkábban. Nem lesz zivatar,
487 10 | halkan nyitja is ki. Hiszen már azt is hallom, hogy az óra
488 10 | idő teknősbékalábon halad. Már a tizenkettőt is bongatja
489 10 | fordul-tárul az ablakszárny kifelé.~Már akkor az arca is előfehérlik
490 10 | következő évben kiküldtek már júniusban Jénába, hogy ott
491 10 | különben is elhelyezték már onnan. Csak levélben mentegetőztem:
492 10 | csoda nemegyszer történt már a világon; hátha idő múltával
493 10 | mondogatta szomorún.~S mikor már betegeskedett, megkérte
494 11 | ELBESZÉLÉSE~Hol vagy, Éva?~Már csak az elnök elbeszélése
495 11 | szenvedte, az egybekelés után már a másik baját is. Nem minden
496 11 | hagynia aznapra. Másnap reggel már küldtek értem.~Így szoktam
497 11 | kastélyban.~De mondom, én ezekre már nem emlékszem, csak nagyobb
498 11 | nagyobb koromban hallottam már. Én csak arra a napra emlékszem
499 11 | magam is nagynak éreztem már. Rám bízták Mártát, és én
500 11 | elkárogta a panaszt, és most már csak engem várnak, hogy
1-500 | 501-573 |