Part

 1 11|    közelében.~Egyszer aztán látom Ákos urat - az uraságot -, ahogy
 2 11|          csak a fejét látom. Mert Ákos úrnak akkora feje volt,
 3 11|      látom, hogy ott áll előttünk Ákos úr. Áll, és néz ránk, mint
 4 11|           tornácablakba. Állított Ákos úr elé.~Komoly szemmel nézte
 5 11|            Tudtam, hogy ebéd után Ákos úr aludni szokott.~Belopództam
 6 11| erősítgette csak bennem a lelket: Ákos úrnak a mondása, hogy ameddig
 7 11|          Csak akkor fordult ismét Ákos úrra a figyelmem, mikor
 8 11|              Mehetsz! - ismételte Ákos úr.~- A tekintetes asszony?... -
 9 11|      restellek már továbbra is az Ákos úr erszényén élősködni,
10 11|         forintot, s megírta, hogy Ákos úr bosszankodott: ha eddig
11 11|         bőrtáskába. A másik kulcs Ákos úrnál van. Az ugyan nem
12 11|         nyárra már nem fogadok el Ákos úrtól támogatást.~- Akár
13 11|     következzen, másnap, mikor az Ákos úr látogatására gombolom
14 11|     verejték gyöngyözött.~Azonban Ákos úr nem várta meg: bosszúsan
15 11|           a jelentkezéssel, tehát Ákos úr kénytelen-kelletlen majd
16 11|          kastélyba: visszafizetem Ákos úrnak, amit rám költött.
17 11|           a kopasz angol hízóé az Ákos úr majorjában. A kezében