Part

501 11 |       könnyeimen át látom meg, hogy jön már értem Ilona asszony, csak
502 11 |                mellett. Abban az időben már nem tartottak szakácsot
503 11 |                 Ez a gyerek tűrhetetlen már! - mondta akkor a tekintetes
504 11 |              csak engem sírt.~Nem tudom már, mi baja volt. Orvos is
505 11 |               Ír ő is.~Néhány hét múlva már az ábécéskönyvemet silabizálom
506 11 |                 ő is silabizál. Újévkor már ő is olvas.~A kastélyban
507 11 |                 halála után nem csókolt már engem senki. És aztán én
508 11 |             állotta.~Hát egyszer, mikor már tízéves vagyok, ott játszunk
509 11 |                  Beíratott.~Nekem olyan már mindez, mintha álomképeknek
510 11 |                 elővettem a levelet, és már csak a közepét olvastam:
511 11 |                  egész testemben fáztam már, de azért csak jöttem.~Egyik-másik
512 11 |               változott volna. S mintha már nem is a lábam hordozna,
513 11 |                 a havas végtelenségben. Már száz esztendeje jöttem,
514 11 |           végtelen volna, mint az út...~Már akkor sírtam is olykor.
515 11 |                  bizonyosan rossz útra. Már régen haza kellett volna
516 11 |            fejemnél csahol... Nem bánom már én, ha megesz is! Aztán
517 11 |                 ki vagyok? Hova megyek?~Már akkor nem voltam messze,
518 11 |           helyreigazított, hogy délután már meg is szólított a tanító:~-
519 11 |           tanító:~- Talán fel is tudnál már kelni?~- Fel.~Amint leszállok
520 11 |                voltál ennyi ideig? Most már visszajössz, ugye, a kastélyba?
521 11 |          kaktuszoknál.~Említettem talán már, hogy a park hátulján üvegház
522 11 |              Márta! Márta! - kiáltottam már messziről.~A kis Márta megrebbent.
523 11 |                 Franciát is tanulok, és már kétszer kitűnőre feleltem.
524 11 |            nőnek, nekem leveledznek. De már a második évben nem rohantam
525 11 |           azelőtt, s nem is olyan szőke már, mint a kukorica selyme,
526 11 |       műveltséget a hajadonoknak.~Márta már akkor nyugodtabban nézett
527 11 |           szoktak vacsorázni, és tízkor már fekszenek. Nyáron ő lent
528 11 |         tetszett.~S elosontam a parkhoz már kilenc órakor. Áttörtem
529 11 |         tartózkodnia? Hátha nem ott hál már, hanem az emeleten?~De hátha
530 11 |               ott dolgoznia. Tíz órakor már kitolták az asszonyt a kerekes
531 11 |            utazó, érzéstelen halott, ha már egyszer Márta elidegenült
532 11 |             rózsaszínű folt közeledett. Már nem olyan gyors volt a mozgása,
533 11 |                  Azt jelenti, hogy maga már...~Várakozón, szinte félve
534 11 |                 a keserűségemet:~- Maga már nem az, aki eddig.~Megrándult,
535 11 |         beszélgethetünk nappal is. Most már nem vagyok annyira rab.
536 11 |               olyan hangon folytatta:~- Már akartam neked mondani, hogy
537 11 |              magázol engem? Nem vagyunk már gyermekek. És te úriember
538 11 |        Visszatekintett a kertbe.~- Most már megyek.~És átölelt. A vállamra
539 11 |                fülembe susogott:~- Most már nem haragszol, ugye?~Mikor
540 11 |            vennem, és hogy én restellek már továbbra is az Ákos úr erszényén
541 11 |                se nézett. A nevelőanyja már akkor nem élt. Azon az őszön
542 11 |            legjobban: legalább a nyárra már nem fogadok el Ákos úrtól
543 11 |                  Akár ide is szállhatsz már ma este - mondta a jegyző -,
544 11 |              betoppan az irodába.~- Ni, már itthon vagy?~- Az este érkeztem.
545 11 |                 is virágzásra tarkultak már. Minden zöldellt, virult.
546 11 |       ráspollyal nyomogatták volna meg. Már elmúlt róla a vörösség,
547 11 |           újságoltam meg, hogy a nyarat már hivatalban töltöm.~S a kezembe
548 11 |                  Tudod-e, hogy a bátyám már a férjhez adásomon tűnődött?
549 11 |               Hogy azt mondja: - Bizony már nagylány vagy, férjhez menő.
550 11 |                 betegségem után azonban már nem emlegette a valamit.~
551 11 |                Hogyan gondolod? Én most már még inkább félek.~És látszott
552 11 |              ijedten. - Nem tudod, hogy már hadnagy?~- Jár ide?~- Dehogy
553 11 |               Méltóságos úr.~A vendégek már nyitották a folyosóajtót.~-
554 11 |               pillantott.~Alig ismertem már meg. Vékony lábszárú, nyurga
555 11 |                hogy minden este kijött.~Már akkor, hogy a bajuszom is
556 11 |           mertünk róla beszélni.~Másnap már nem is fárasztottam Mártát
557 11 |           kastélyig. Ő az emeleten hált már akkor a nevelőanyjának a
558 11 |             Vigyáztam persze. A kaktusz már helyre volt állítva, és
559 11 |         vezetett. A rinocerusz ott ült. Már a szeme állása se volt jó.~-
560 11 |          egynehány forintot.~És én este már a vasúti állomáson ültem,
561 11 |         reménykedtem, hogy megnézem, ha már a jogot is elvégeztem.~De
562 11 |              intézte el a megbízásomat.~Már az első évnek a végén jártam,
563 11 |              kezdtem figyelni rá, mikor már a sírás megkönnyebbített.~-
564 11 |            leánynak voltam valaki. Most már magamnak se vagyok semmi
565 11 |               bátyja volna.~- Mit ér az már nekem! - gondoltam csüggedten. -
566 11 |                 hogy csak ketten ültünk már ott, elmondtam apróra. Érdeklődéssel
567 11 |              Egy hónapra a temetés után már táncolt volna. S különösen
568 11 |                 Az utóbbi években aztán már enyhült valamennyire az
569 11 |           maradt volna, odatettem volna már az íróasztalomra, vagy megfestettem
570 11 |       megfestettem volna nagyba, hogyha már a sorsunkat intéző hatalom
571 11 |                hát mentegetni is tudtam már. Nem mehetett ő férjhez
572 11 |          virágosboltba, a Rákóczi úton.~Már ösmernek. Az asszony rám
573 11 |               Márta! - kérdeztem, mikor már felocsúdott. - Hát nem vagy