Part

 1 10|          vagy amint ők mondták: Marica - szóval se említi, hogy
 2 10|    legyintett:~- Nyugodt lehet.~Marica elkomolyodva kezdte rajtam:~-
 3 10|   kérdés, hogy ott fog-e állani Marica az ablakban?~Nem fog ott
 4 10|        érek a papház elé, mikor Marica kilép.~S mintha valami láthatatlan
 5 10|    mellette.~Az öreganyja volt.~Marica rögtön engem keresett a
 6 10|  pénztáros fiú a húgával. Aztán Marica a violavirágos kalapjában,
 7 10|       szólítsam őt királynénak!~Marica pirultan szabadkozott. Én
 8 10|  különösebb ítéletet mondott.~- Marica, megcsókolod mind a két
 9 10| fiatalembert, kendőn át persze.~Marica igen neheztelte a büntetést.
10 10|        az az asszonyrokon, hogy Marica miért jár hozzá sűrűbben,
11 10|         és két kislány is vele. Marica megijedt. A ránk néző ablakokra
12 10|       odafutnak a csodára.~Csak Marica marad az asztalnál. A pince
13 10|   holnapután...~- Reggel ötkor, Marica. Nem is láthatom többé.
14 10|        tán el? Lehetetlen, hogy Marica elaludt volna!~De milyen
15 10|   hosszan-hangosan a toronyóra. Marica nem jön.~Állok. Várok.~De
16 10|      különös levelezés volt az! Marica tudta, hogy én nem térhetek