Part

 1 1|          Igazán remekeltél vele.~Jolán elmosolyodott. Rám nézett:~-
 2 1|       feleltem. - Mire gondolsz, Jolán?~- Tudod te, hogy mire gondolok.
 3 1|         sértőt.~- Én?~Berohanok. Jolán ott sír a díványon. Hason
 4 1|         könyvek közé keveredett. Jolán bizonyosan a port törölgette
 5 1|          zokogott.~- Nem hittem, Jolán, hogy ennyire igazságtalan
 6 1|       rávetem.~Ahogy kifordulok, Jolán épp befelé tart a baromfiudvarról.
 7 1|        Aggodalom fogott el, hogy Jolán elhagyott, vagy talán még
 8 1|          anyámmal a lámpa alatt. Jolán sápadt volt, mint a húsvéti
 9 1| Nyugodtságot erőltettem magamra.~Jolán nagyböjti arccal nézett
10 1|         keverem a feketekávémat, Jolán az almáriumból egy zöld
11 1|       leültem vissza a kávémhoz.~Jolán belép.~Nem merek ránézni,
12 1|       alatt a kis idő alatt, míg Jolán az asztalhoz ért, még a
13 1| győződjön meg, hogy nincs nálam.~Jolán azonban nem mozdul.~- Iszen
14 1|        ott.~Az asztalt leszedik, Jolán marad.~Én is csak pipázok.~
15 1|        villanik az eszembe, hogy Jolán belép, és így fog szólni:~-
16 1|          arccal, szinte lihegve.~Jolán épp akkor lépett ki a pincéből.