Part

 1 4 |     leányainak a könyvébe.~Az ég borult volt, mintha velünk érezne;
 2 4 |       Ott még egyszer a mellemre borult, és a nyakamat elárasztották
 3 7 |         kezét.~Ő erre a mellemre borult. Én meg még jobban odaöleltem.~-
 4 7 |       Aztán egyszerre a nyakamba borult, és nevetett:~- Ugye, megijesztettelek?~-
 5 8 |     vöröskeresztes apáca.~Gondba borult arccal ült le. Valamivel
 6 9 | hallottam ennél szebbet!~~Másnap borult volt az ég. Zivatart lehetett
 7 9 |         hogy napos-e az idő vagy borult. Mindig tudja.~Később gondoltam
 8 10|  Zsorzset fölkelt, és a mellemre borult, mintha a szívemre akarná
 9 10|     Gondoltam: ha már a mellemre borult, szabad az arcát megcsókolnom.
10 10|          látott volna bennünket, borult arccal járt föl és alá mellettünk.~
11 10|    család.~Ilyen hol derült, hol borult hírekkel lépett be reggelenkint
12 10|      ketten.~Zsorzset a nyakamba borult a peronon, és sírva csókolt
13 11|       Aztán mégiscsak a nyakamba borult.~- Kelen! Édes Kelen!~Így
14 11|          Mivé lettem!~A nyakamba borult. A mellemen sírt tovább.~-