Part
1 Inc| tarokkot...~Senki se mozdul.~Aztán jön megint egy, és sokára
2 Inc| megint egy kaszinói tag. Aztán egy kopasz fejű és vastag
3 Inc| kezét melegíti a kályhánál.~Aztán egy csupa-szakáll báró érkezik.
4 Inc| az esztendő többi napján aztán nem irigylem őket.~- A nők
5 Inc| adott, és elbocsátotta.~Aztán közéjük ült. Mindjárt el
6 1 | Tiszának futott. A szülők aztán azt mondták: már akkor inkább
7 1 | kalamárisa.~Igen meglepett aztán, mikor a bátyám megvénült
8 1 | csak nátha se volt rajtam.~Aztán az anyám jött elém. Azon
9 1 | homlokát. Elvonul.~Akkor aztán, hogy magunkra maradtunk,
10 1 | Ne beszéljünk róla.~De aztán mégis beszélt:~- Hej, öcsikém -
11 1 | képnek: Csókollak, mucus!~Aztán kint maradt a fénykép. Takarításkor
12 1 | primadonnákkal van tele.~Aztán elmondtam, hogy a képet
13 1 | levelekkel egybekeveredetten. Aztán a sokféle apró kacat...
14 1 | Meg kellett kapnom. Akkor aztán úgy elájult, hogy föl kellett
15 1 | hogy majd elsüllyedtem.~Aztán egyszerre kiömlött a könny
16 1 | megjelent egy könnycsepp, aztán a másik.~- Látod - mondottam
17 1 | csak rólam álmodik valamit, aztán újra ébred benne a gyanú.
18 1 | a levelek után bedobnom. Aztán meg az elszenesedett papiroslapokat
19 1 | egy percet várok óvatosan, aztán hipp-hopp, be a kulcsért
20 1 | percig megnyugodtam rajta. Aztán arra gondoltam: hátha almát
21 1 | fogja megtalálni.~Akkor már aztán kaptam a kalapomat is. Nyomtam
22 2 | néhány minutát hallgatott.~Aztán fölemelte a fejét:~- Ezentúl,
23 2 | is préselt kereszt -, meg aztán hogy keresztvetést kellett
24 2 | üdvösségem,~hát kitől félnék?~Aztán egyre hangosabban, mint
25 2 | olykor egy percre kipirult, aztán megint visszahalványodott.
26 2 | fizette az utolsó garasával. Aztán szárat kért ráadásul. Adtak
27 2 | Itt fog lakni?~- Itt.~Aztán már ritkábban szólt hozzám.
28 2 | bátyám, ha kések. Elsiettem.~Aztán még gyakrabban beszélgettünk.
29 2 | rózsaszínűt, és kettéroppantotta. Aztán a fehér színűt is.~Nekem
30 2 | mint ünnep előtt szokás.~Aztán magunk maradtunk Fánikával.~
31 2 | pulton időzött leghosszabban. Aztán megint mély gonddal kapirgáltam
32 2 | felelte készségesen -, de aztán megcsókol-e érte?~- Meg.~
33 2 | percre homályba gyengül, aztán megint erősödik. Bizonyosan
34 2 | történni velem? - nem tudtam. Aztán rémledezés fogott el: a
35 2 | keresésemre, felfalásomra.~Aztán sokára, sokára egyszer valami
36 2 | marad a halk zúgás egyforma. Aztán csipp-csupp, lassú csepegés
37 2 | először a zsidóék - ők hiába; aztán a bátyám... Az már kiszedte
38 2 | mondok még, hogy én is voltam aztán fiatal koromban szoknyafutó
39 3 | a nőnek, ameddig meleg!~Aztán hát, amint említettem: voltak
40 3 | Gondoltam: még egyet alszom, aztán nyugodtabban ver a pulzusom.
41 3 | röstelkedve nézett reám, aztán az anyjára.~Az öregasszony
42 3 | beszélgetésünkből fakadt aztán az a családi történetük,
43 3 | bátyámnak semmit. A bátyám aztán meghozta a leányt. A leány
44 3 | gondolkodtam rá egy-két napot. Aztán kereken megmondtam Vikinek,
45 3 | Függetlenséget, a Verhovay cikkét, aztán a háborút, aztán a híreket.~
46 3 | cikkét, aztán a háborút, aztán a híreket.~Egyszer csak
47 3 | hogy elnyelt a Balaton.~Aztán, ha fasor nem is volt, sétálhattunk
48 3 | Náni kinyitotta a kaput. Aztán még néhány percet beszélgettünk
49 3 | sose jutottunk a végére.~Aztán összecsókolództunk, és szép
50 3 | estét tölthetek Siófokon, aztán lehet, hogy az a másnapi
51 3 | volna be valami tündérkéz. Aztán a hold is fölkelt a somogyi
52 3 | hogy a hold is megcsodálja.~Aztán arról beszéltünk, hogy olyan
53 3 | felelem szintén németül -, aztán felizgatja vele a fantáziáját.~-
54 3 | nemsokára úgyis összekeltek, aztán sétálhattok a Duna-parton,
55 3 | no, most már jójcakát, de aztán még ez, még az, csak tovább
56 3 | százszor is megcsókoltam.~Aztán nagy nehezen kibontakozott
57 3 | akkor is csak röviden, és aztán soha többé!~ - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
58 3 | szobámban.~Utána csend.~Aztán megint...~Ez valami állat!...~
59 3 | szelet a szobában. Pű! Pű!~Aztán az ablak párkányára könyökölök.~
60 3 | ahogy az utcára nézett.~Aztán egyszerre megmozdul, s nagy
61 4 | mondja kitüzesült arccal -, aztán elragadt. Alig bírtam hazahozni.~
62 4 | Attila-ivadékot.~Más nem is ebédelt aztán velünk. A gyerek tartott
63 4 | gyere ki velem az aratókhoz. Aztán ha segíteni akarsz nekem
64 4 | képekként kísértek valameddig. Aztán ég és föld egybekavargott
65 4 | hogy nem tudsz lovagolni?~Aztán gyalog mentünk föl a hegyre.
66 4 | akácfasoros kocsiútra. Onnan aztán megláttam a nyájat. De nem
67 4 | van a fején, barna kendő.~Aztán, hogy még közelebb mentem,
68 4 | összecsókolódzik a zöld napernyőssel. Aztán a másik fehér napernyős
69 4 | egy pillanatig tartott. Aztán ismét az előbbi komoly,
70 4 | Tetszik tudni: mán öreg, aztán fájós a térgye. Lefekszik
71 4 | mingyán kiesett két fogam. Aztán nem is uram ez nekem, ez
72 4 | nyakkendőmtől a cipőm orráig. Aztán gondolkodva nézett rám,
73 4 | Gyanakodva nézte, szaglálta, aztán mindjárt fel is falta papirosostól.~
74 4 | mindenféle levelet rajzol. Otthon aztán a két kisasszony színes
75 4 | palatáblán körül kell vonni. Én aztán nyáron mindenféle levelet
76 4 | levele, mikor még tavaszi. Aztán annyiszor próbáltam, hogy
77 4 | kézmozdulattal intett a Pulinak. Az aztán össze-összeugatta az elszéledező
78 4 | ibolya szép-e, ha kivarrják. Aztán megmutattam nekik. Igen
79 4 | Habozva nézett a könyvre, aztán mégis elvette, s gyors kézzel
80 4 | rajzolta meg előbb benne, aztán csipkézte körül fűrészfogasan.~
81 4 | leánnyal arra mentünk. Egyszer aztán megállt, s gondolkodó arccal
82 4 | és szomorú mosolygással. Aztán az arca elpirosodott. A
83 4 | azér - felelte. - Azér is.~Aztán elvörösödött. Elfordult.
84 4 | becsületes!~A vacsorán aztán megtudtam a titkot.~- Te,
85 4 | ember asszonyt cserélt. Aztán ott született a hetedik
86 4 | erre. A király is járt itt. Aztán egy éjjel tisztek szálltak
87 4 | kedves szót.~S fölkeltem.~De aztán meg azt gondoltam, hogy
88 4 | Egy-két falásra bekebelezte, aztán a farkát csóválva kísért
89 4 | ballagtam mellette. A kapuban aztán megnéztem az órámat, és
90 4 | nyájaskodok. De künn a pusztán... Aztán hát ő nem is cseléd, csak
91 4 | A mamájuk nem jött el.~Aztán megérkezik a pap is a tanítóval.~
92 4 | Gyürint egyet a kabátja ujján, aztán messziről lódul a dobásnak.
93 4 | mintha emelkedne a végén, aztán meg lesüllyedne.~- Baja
94 4 | ajtóban. Egy percnyi csend. Aztán a kilincs megnyikkan. Az
95 4 | Visszapillant a folyosóra, aztán beljebb lép.~- Mondja -
96 4 | Elnyílt szemmel nézett. Aztán a földre pillogott, elmosolyodott:~-
97 4 | vonzón, mint az örvény. Aztán ismét a földre gondolkodott.~-
98 4 | kinézett rajta a konyha felé. Aztán rámnézett esdeklőn.~- Mondja
99 4 | máskorra?~Habozva pillogott. Aztán a fejét rázta:~- Nem, nem
100 4 | váltogatják egymást.~Négy óra tájt aztán megjelent a legelő zöld
101 4 | Szemlélődik nyugatnak, keletnek. Aztán lesétál hozzám.~Aznap fakó,
102 4 | Megszoktam.~És ő sóhajtott.~Aztán megint elmosolyodott:~-
103 4 | egymásra gondolkodó szemmel.~Aztán ő szólalt meg:~- Megmondja-e,
104 4 | dobogását.~Az útra pillantott, aztán ismét közelebb lépett. Ismét
105 4 | Behunyta a szemét. Elkomolyult.~Aztán a szeme megnyílt. Rosszallón,
106 4 | Kételkedve nézett rám, aztán fájdalmasan.~- Hát akkor
107 4 | kutyájának:~- Puli! Puli!~Aztán szétnézett az úton is. Visszatért
108 4 | Hallgatott. A szeme fénylett.~Aztán egyszerre összerezzent.
109 4 | megrezdült. Hallgatva nézett. Aztán elmosolyodott.~- Mondja,
110 4 | paraszti, tündéri.~Szombaton aztán igazán megeredt az ég csatornája.
111 4 | gólya a tóparton.~Estefelé aztán örömmel újságoltam nekik,
112 4 | Még az is szenvedés.~Aztán elkomolyodott:~- Nem tudja
113 4 | Méltóságos komolyan nézett reám!~Aztán hogy látta a megszeppenésemet,
114 4 | belenyúlt a tarisznyájába. Aztán mégse vette ki az olvasmányát.~-
115 4 | figyelmezett. - Hát ez az...~Aztán hogy tovább keresett, a
116 4 | szavakat, hogy nem ügyelt rám. Aztán az arcom is hozzásimult
117 4 | övéhez, úgy néztük a könyvet. Aztán gondoltam: ha az arcom hozzáérhet
118 4 | cselekedni?!~- Véletlenül..~Aztán egyszerre ijedtre vált a
119 4 | nézett, mintha arra nézne...~Aztán egyszerre elmosolyodott:~-
120 4 | elmozdított a bocskora orrával. Aztán visszasétált hozzám.~Újból
121 4 | megcsókol.~Álmodozva nézett rám.~Aztán elmosolyodott.~- Maga nem
122 4 | narancsszín kárpitján!~Hát még aztán, hogy hazajuthattam: micsoda
123 4 | a csősszel találkozzak! Aztán a legelőn... Hogy rettentem
124 4 | harmatpárás levegőben.~A hegytetőn aztán új aggodalmak: hátha valaki
125 4 | sütöttek volna el mellettem.~Aztán vártam, vártam, míg keleten
126 4 | kilométerről hozzám hallatszik.~Aztán az is elhalkul, elmúlik.
127 4 | ő nem mutatkozik még, ő.~Aztán harangszót is hallok a távolból,
128 4 | vállamra hajtotta a fejét.~Aztán feligazodott. Összevonta
129 4 | pillantásokat váltottunk.~Aztán a kis tömzsök asszonnyal
130 4 | Nyújtózkodott a két első lábán, aztán a hátulsón, és ásított.
131 4 | éjjel, és mindig, és mindig. Aztán a jövő nyáron itt várj engem
132 4 | ezek is együtt voltak...~Aztán, hogy a nyáj lefelé ereszkedett
133 4 | egy nagy-rajzú, égő szív.~Aztán amint távolodtam, a tűz
134 5 | választottam szakomnak.~Este aztán, mikor fáradtan hazatértem,
135 5 | ottfeledkezik.~Egyszer aztán kilép. Megint a karomba
136 5 | semmit.~A Zöldkoszorú előtt aztán én szólalok meg:~- Nem felejtettél
137 5 | enni egy falatot se.~Otthon aztán átgondoltam az ügyet töviről
138 5 | künn várom, s nem az órára. Aztán hogy künn figyelmeztettem,
139 5 | válaszul a kis durcástól, és aztán... rohanok hozzá: újságolom
140 5 | leszünk, milyen boldogok! És aztán... okkal-idővel majd magamhoz
141 5 | levelet. Elolvasta.~- No, és aztán?~- Aztán... elszakította.~-
142 5 | Elolvasta.~- No, és aztán?~- Aztán... elszakította.~- Elszakította?~-
143 5 | Elszakította?~- El a, kétfelé.~- És aztán?~- Aztán hát, izé... elém
144 5 | kétfelé.~- És aztán?~- Aztán hát, izé... elém vetette
145 5 | küldenem. Mi is van még?~Aztán eszmélkedtem, hogy az eolhárfának
146 6 | ember valami regénynek. Aztán keresi a folytatást egész
147 6 | mint aki imádkozik. De aztán láttam, hogy könyv van az
148 6 | imádkozóforma komolysága is. Aztán az is szép volt, ahogy a
149 6 | lengett.~Csak néztem.~Egyszer aztán kilép egy ősz hajú, de fiatalos
150 6 | hullámosan fodorítva.~Egy reggel aztán csodálkozva láttam, hogy
151 6 | fejecske az ablakhoz hajolt.~Aztán óra hosszat vártam, lestem,
152 6 | csak, igazán kis ideig, aztán nyugodtan dolgozok tovább.~
153 6 | a leányt tovább.~Egyszer aztán látom, hogy fölkel. Várom,
154 6 | betűt faragtam magam elé.~Aztán valami különös véletlen
155 6 | Hold a Föld körül.~Egyszer aztán rám pillantott. Nyugodt
156 6 | és reggel adtam postára.~Aztán egész délután lestem a levélhordót.~
157 6 | Rámpillant szinte csodálkozva, aztán lesüti a szemét.~Most kellene
158 7 | Eleinte csak gyári szőnyegek. Aztán brüsszeliek. Aztán perzsák.~
159 7 | szőnyegek. Aztán brüsszeliek. Aztán perzsák.~Egyszer egy kirakatban
160 7 | Megbolondultál, Ida?!~Aztán nevetésre fakadt. Félrevetette
161 7 | Sajnáló szemmel nézett reám. Aztán hogy az anyja a szévri tányéraimat
162 7 | kellett volna alkalmaznia.~Aztán egyszerre a szemembe nézett:~-
163 7 | hogy őt Párizsban nevelték.~Aztán meghívtak, hogy én is nézzem
164 7 | vicénének nem adhatom oda. Aztán azt se tudom, törökök-e
165 7 | szimpátiás nyomását éreztem.~Aztán az országos kiállításról
166 7 | gyönyörű ígéret, leánykorában - aztán mikor férjhez mennek, nem
167 7 | hallgatott. Az anyja is. Aztán mikor a klientúrám becsléséhez
168 7 | néhány percet maradtam. Aztán kezet nyújtottam Idának:~-
169 7 | kézzel fogta a kezemet. Aztán meg tapsolt örömében.~A
170 7 | jószagúnak érzem a pörét.~Végül aztán a báróné aggodalmasan néz
171 7 | leánypajtásom telegrafálta meg.~Aztán egyszerre a nyakamba borult,
172 7 | tapétával vonassuk be. Egyszer aztán elhallgat. Elkedvetlenül.~-
173 7 | mint a hóhérpallos fénye. Aztán rám: hogy megzavarodok-e.~
174 7 | Ezer forintot küldök neki! Aztán kétfelé osztom a vagyonomat,
175 7 | ráhullt esőcseppeket leverje.~Aztán a kályhához megy. Tartja
176 7 | vér is megdermed bennem.~Aztán rám. S tragikai mozdulattal
177 7 | szeme lecsukódik. Nyel. Aztán kínosan vonagló arccal fordul
178 7 | báróné volt nálam.~Akkor aztán a két tenyerébe takarta
179 7 | rajcsúrozzon a házunkban?~Aztán eszembe villant a mi gyermekkorunk,
180 7 | meredten bámult a cselédre. Aztán a gyerekekre.~Aztán rám.~
181 7 | cselédre. Aztán a gyerekekre.~Aztán rám.~S megszólalt halkan,
182 7 | álomnyomás alatt volnék. - Aztán átköltözködünk: lesz helyük.~
183 7 | látnám, mikor nekünk is...~Aztán nagy étvággyal estek neki
184 7 | három szót: Én, kedves, én.~Aztán a cselédhez fordulok:~-
185 7 | magának?~- Julcsa.~- Hát aztán, Julcsa - folytattam -,
186 7 | hatost, éntőlem meg ötöt. Aztán majd nevetünk rajta. De
187 7 | hagytam rá elégedetten.~Aztán a gyerekekről beszélgettünk,
188 7 | Ida is a lámpásba bámult.~Aztán Idának a tekintete rám fordult:~-
189 7 | meg kellene látogatnia.~De aztán a védőügyvéd mindjárt megszólalt
190 7 | hunyt szemmel hallgatott.~Aztán a kezét fölemelte, és nekem
191 7 | nyakamat, magához vont, aztán a szemembe nézett mélyen.~-
192 7 | mint a gazdátlan kutya!~Aztán Idára gondoltam.~Értem szegénynek
193 8 | elfintorítottam rá az orromat.~Berta aztán felnőtt. Barna leány lett
194 8 | lesütött szemmel ült előttem, aztán rám nézett: ~- Mit olvassak?~-
195 8 | melegedjen bele a helyzetébe, aztán majd mást olvastatok vele.~
196 8 | hogy örül a dicséretemnek.~Aztán tovább olvasott.~Csodálkozva
197 8 | az ő anyjáról volna szó. Aztán egyszerre felocsúdott, s
198 8 | először csak a fejét rázta, aztán a lábával próbálta lekaparni.
199 8 | lábával próbálta lekaparni. Aztán forgott, hogy a szájával
200 8 | hogy nekivágódott a falnak. Aztán a földre tette a fejét,
201 8 | nem melegebb tőle, se én. Aztán vannak olyan szokásai, amiket
202 8 | Visszaigazította az ablakfedőt, aztán nevetett.~- Még elsüttetnéd
203 8 | a párnán is igazított. Aztán leült maga is az ágyam mellé,
204 8 | hüledezve nézett utána és aztán reám:~- Unalmas?~- Nem,
205 8 | A parkettre pillogott. Aztán felvonta a vállát, mosolygott:~-
206 8 | Ó, az én anyácskám...~Aztán elgondolkodva nézett maga
207 8 | zavar - felelte pillogva.~Aztán elmosolyodott. Egy laza
208 8 | szobában, az ebédlőben.~Aztán nyílott az ajtóm: belépett
209 8 | ismerős...~- Terringésit! Az aztán leány! Fene gyönyörű kis
210 8 | Mosolyogva nézett rám, aztán a széknek a karjára könyökölt.~-
211 8 | Habozva nézett maga elé, aztán megmondta:~- Megdöbbentem,
212 8 | rémült arccal bámult reám. Aztán mélyen behunyta a szemét,
213 8 | fontos. Délután majd nevet. Aztán megint sír, megint nevet.~
214 8 | pillantást vetett a tükörbe. Aztán a magával hozott sárga dáliát
215 8 | s vetette ki az ablakon.~Aztán a könyvért nyúlt. Leült.
216 8 | tűnődne, hogy micsoda hang az. Aztán becsukta a belső ablakot
217 8 | megtalálod te is - a fogsorodat.~Aztán elnevettük az ügyet.~Még
218 8 | virágot másik dáliával. Aztán az anyám visszavonult.~Ilda
219 8 | kezek intézik...~Pillogott. Aztán fölemelte az arcát: rámnézett.~-
220 8 | szerencsémnek ismerhetném...~Aztán egyszerre elsápadt. Aggodalmasan
221 8 | gyászos, vigasztalan, hideg.~Aztán Ilda töredezetten susogott:~-
222 8 | a hallgatásban.~Egyszer aztán hallom, hogy fölkel. A szoknyája
223 8 | nyomban reá meleg bársony is. Aztán egy forró, puha ajk az arcomra
224 9 | toronyszoba a jó.~Hát kaptam is aztán mindenféle ajánlatot.~Az
225 9 | fogok olyankor a tóparton.~Aztán az is eszembe villant, hogy
226 9 | éhenkórász. Odacsal téged, aztán agyonver.~- Hát a puska
227 9 | Hát a puska mire való?~- Aztán ki tudja, milyen rossz helyed
228 9 | lépést.~- Hát szálljon le, aztán vezesse.~- Csakhogy akkor
229 9 | eleinte a zökögős kocsiúton, aztán lefelé valahova, mintha
230 9 | közé akarna száguldani. Aztán ki valami szántóföldnek,
231 9 | répán, lóherén, kukoricán, aztán egy dimbes-dombos legelőn.
232 9 | Néhány lépést ballagott vele, aztán félreugrott. A Csillag megint
233 9 | megint nekiiramlott kissé, de aztán csakhamar megrendesedett.~
234 9 | térdemről, lábam száráról; de aztán láttam, hogy nem győzöm,
235 9 | a két vállát:~- Szájbul.~Aztán az asztal alá nézett.~-
236 9 | hogy nekem mosdótál kell. Aztán ő kérdezett:~- Mit tetszene
237 9 | hiszen meleg az idő.~Aztán magamra maradtam.~Képzeljetek
238 9 | kiáltottam még utána is.~Aztán bevontam az ajtót. Kerestem
239 9 | odatettem támasztéknak.~Aztán ágyba. Az ágy rövid volt
240 9 | sincsen. De sose gondolt rá. Aztán maholnap meghal szegény:
241 9 | szemüvegén át a nadrágomra. Aztán meghítt, hogyha éppen unatkozom,
242 9 | és fújtam, mint a bika. Aztán arra gondoltam, hogy a puska
243 9 | ajtóhoz, hogy száradjon.~Aztán azon gondolkodtam: mivel
244 9 | lebocsátani a magasból, de aztán meggondolkodott, s a hegy
245 9 | érkezett volna.~A jegyző aztán egyet csavart a fején, és
246 9 | Ettem, mint az éhes farkas.~Aztán, hogy letettem a kést, villát,
247 9 | elgondolkozva nézett maga elé.~Aztán ismét fölemelte a fejét.
248 9 | akarná látni Szép Helénát.~Aztán álmodozó szemmel nézett
249 9 | vak asszonyé is.~A tanító aztán Ilkához is intézett néhány
250 9 | a pap is a pártjára kel. Aztán szó szóba - a vége az lesz,
251 9 | avassárga billentyűk fölött is. Aztán fölemelte az arcát, mintha
252 9 | nem.~Sehogy sem akart.~De aztán az apja toppantott egyet.~-
253 9 | primitívumot.~- No - mondja aztán -, hát tessen leülni ide
254 9 | kereskedésében találtunk is aztán olyan fekete szalagot, amely
255 9 | mezítlábas és mind sietve járó.~Aztán egyszerre gyereklárma, valami
256 9 | pillantott vagy hármat. Aztán habozva szólott:~- A nagymama
257 9 | ide a mályvabokor mellé.~Aztán jött a két hölgy is. A vakon
258 9 | mikor az olvadás kezdődik, aztán éjjel megfagy, s reggelre
259 9 | mezítláb jár az iskolába. Aztán... (a szeme panaszosra változott)...
260 9 | pillangó tapad a virágra. Aztán tovább festettem a szemét.~
261 9 | és néztem minden este. Aztán egyszer sokáig felhős volt
262 9 | elámultan tekintett rám, aztán a két tenyerébe takarta
263 9 | nem adjuk - szólalt meg aztán szíves hangon. - De az női
264 9 | Széket vitt az úri pad felé. Aztán hozzám nyomakodott, és hívón
265 9 | festett asszony is megvénül!~Aztán a prédikálószék alatt csoportozó,
266 9 | fölvenném.~De nem találtam.~Aztán azon tűnődtem, hogy hogy
267 9 | dobálta, cibálta, dobálta. Aztán leült rá, és vakaródzott
268 9 | barátját is elhozza magával. Az aztán elvégzi az utolsó simításokat.~-
269 9 | Föl-alá járt a szobában. Aztán egyszerre megállt, mint
270 9 | persze, persze.~A továbbiak aztán az ötletemből szinte maguktól
271 9 | tovább -, vágnak azt is. Aztán az erdőt is így csináljuk
272 9 | semmit.~Szinte röstelkedtem aztán, hogy úgy megszeppentem
273 9 | még ott is örvendezett. Aztán egyszerre elhalványult.~-
274 9 | a közönségnek fordulva, aztán lassacskán kifordulva, hogy
275 9 | kinyújtózkodott, ásított egyet. Aztán mellém ült a padlóra: fölemelte
276 9 | melyik hogyan öltözzön.~Akkor aztán Marcsa rakta ki a kérdéseit.
277 9 | festettem egy jó órát. Onnan aztán Ilkával sétáltam a lombos,
278 9 | erdejében minden boldog.~Aztán rám pillant.~S hallgatva
279 9 | kárpitozott, gyönyörű árnyékon. Aztán hát kisétáltunk az erdőbe.~
280 9 | barátszegfű virított mindenfelé. Aztán a patakocska mellett még
281 9 | Journal kritikusa volna!~Aztán egyszerre elhallgatott valamennyi.~
282 9 | amerre az őz elmenekült.~Aztán nevettek:~- Mennyire megijedtünk.~
283 9 | boldogan múldogált.~Mikor aztán már minden lánynak volt
284 9 | szívszorulásom elmúlik. Aztán én is keresek.~Maradtam
285 9 | egyre közelebb az ajkához, aztán az ajkunk összetapadt.~Akkor
286 9 | egyesítette az ajkunkat.~Aztán, hogy a Szilágyi lány letérdelve
287 9 | Igaz! Gyönyörűen igaz!~Aztán arra gondoltam, hogy a sokat
288 9 | postást az úton tanáltam. Aztán aszongya, hogy ide is van
289 9 | is tanálkoztam - mondotta aztán, mikor a levelet a zsebembe
290 9 | nyomtatva, hogy föstő. Hát aztán azt mondta, hogy átgyön
291 9 | amely a szívünk mérlegén így aztán egyre könnyebbedik, oszlik,
292 9 | oszlik, mint a kámfor.~Aztán a vizsgálatok emberfaló
293 9 | vagyok a minisztériumban?~Aztán a bálok kezdődnek. Rendezői
294 9 | más neveken.”~~Évek múlva aztán elhalványult lassankint
295 9 | szép kék, olyan tündéri!~Aztán lassankint megöregedtem.~~
296 9 | mondottam a kocsisnak. - Aztán úgy egy óra múlva állj a
297 9 | Csak a tetejét először, aztán a falát, ahogy átfehérlett
298 9 | átfehérlett a lombokon. Aztán a vén szilfát előtte...
299 10 | a Péter bátyám. Amint az aztán kinőtt a ruhájából, a következő
300 10 | sokan!~Az én iskolázásomra aztán már a bátyáim is pótolgattak.
301 10 | elég lesz a fiúnak. Később aztán tanítson gyerekeket, vagy
302 10 | mikor feljöttem Pestre.~- Ez aztán a legény! - mondotta egy
303 10 | olvasta el az ajánlólevelemet. Aztán unottan nézett rám vastag,
304 10 | ezeket olvasgasd. Akkor aztán esztendő múlva beiratkozhatsz.~
305 10 | kellett festenem vízfestékkel. Aztán megbírálták. A legalkalmasabbat
306 10 | bepillant jobbról, balról. Aztán sovány kis kezébe léniát
307 10 | mosolygott. A tenyerébe nézett, aztán rám. És egyszerre elkomolyodott:~-
308 10 | Ó, möszjő Kovaksz...~Aztán aggodalommal pillantott
309 10 | percre földerült a szeme, aztán ismét elborult.~- Szegények
310 10 | fillérét.~Továbbhaladtam.~Aztán megint megálltam. Nem mehetek
311 10 | mehetek ajándék nélkül! És aztán vacsorát úgyis kapok náluk,
312 10 | Megvettem a két bárányt.~Aztán egy virágkereskedés állított
313 10 | gyerekek kiáltottak.~Lüpen aztán sorba bemutatta őket. Tizenöten
314 10 | a cukorbárányt. A többi aztán utána.~- Szilansz! - dörgött
315 10 | megégette a száját, és üvöltött. Aztán sorra elálmosodtak, és
316 10 | Eltalálta, bátyámuram.~- Hm. Aztán van ennek valamije?~- Hát
317 10 | bólintott neki. Az is vissza. Aztán tovább beszélgettünk magyarul.~-
318 10 | hajfürtjét és a kis nefelejcset, aztán egyszer csak megérjük a
319 10 | hiszen más nem is örökölheti.~Aztán sokat kellett tanulnom.
320 10 | megírni, hogy gondolok reá.~De aztán közbejött valami: a levélírást
321 10 | levélírást másnapra halasztottam.~Aztán másnap megint más foglalt
322 10 | megint más foglalt el...~Aztán az idő elmúldogált. Elvitte
323 10 | meg is állna.~Rámpillant. Aztán átvág az utcán, egyenesen
324 10 | mint a tyúk, mikor iszik.~Aztán ismét rám nézett, elmosolyodott:~-
325 10 | György úr is megragadt.~Aztán egyszer csak megint nyílik
326 10 | ez csak egy percig tart. Aztán az arca búsra változik.~
327 10 | bement.~Darabig csevegtünk. Aztán hát persze négy lány és
328 10 | olyan gyalázatosan rosszul.~Aztán a lányokra került a sor.
329 10 | tőlem. Holnaptól kezdve aztán már se az ablak előtt nem
330 10 | pénztáros fiú a húgával. Aztán Marica a violavirágos kalapjában,
331 10 | a feje ismét lecsüggedt. Aztán bágyadt mozdulattal simította
332 10 | hangú kutyácska ugat alól.~Aztán a macska elcsendesül. A
333 10 | vakkanással bosszankodik, aztán az is elhallgat. Újra csendes
334 10 | némán kezet szorít velem, aztán az ablak megint bezárul,
335 10 | virágcserepet hangtalanul emel be.~Aztán, ahogy ott állok, egyszerre
336 10 | kereszteltette.~A hetedik évben aztán meghalt szegény. Valami
337 11 | tornác közelében.~Egyszer aztán látom Ákos urat - az uraságot -,
338 11 | Csakhogy - mondottam aztán a fejemet rázva -, nem adják
339 11 | úri fajta.~Elgondolkodott. Aztán a fejét rázta:~- Én nem
340 11 | ügyeltek rá. De egyszer aztán végzetessé vált mind a kettőnkre.~
341 11 | csókolt már engem senki. És aztán én is visszacsókoltam azt
342 11 | boltban öltöztettek fel.~Aztán elvitt egy lakatoshoz. Hosszan
343 11 | persze gyorsan zsebre tettem. Aztán olvastam a vastag tollal
344 11 | kalácsot is küldött - és aztán a végén még egy hetet is
345 11 | kérjek, és írjam fel én is, aztán három hónaponkint küldjem
346 11 | hogy újra kérjek jegyet. Aztán meg arra gondoltam, hogy
347 11 | velem. Olyankor is letértem.~Aztán rám sötétedett az est, de
348 11 | jutnom, ha jó úton járnék. Aztán éreztem, hogy egyre lassabban
349 11 | bánom már én, ha megesz is! Aztán valaki kiált, és a kutya
350 11 | volt szalmával. Beletettek. Aztán a tanítóhoz vitt a kocsi.
351 11 | pillantott maga elé. De aztán megint hozzám fordult.~-
352 11 | jöttek érte: Ilona asszony, aztán egy ismeretlen, cvikkeres,
353 11 | Az iskolai év végeztével aztán értem jött megint a tanító.
354 11 | darabka kalács. De most aztán kotródj! Meg ne lásson a
355 11 | Kinézett rajta a kertbe. Aztán visszatért.~- Ne bőgj -
356 11 | Csak a parkot kerülgettem aztán.~De magas a kőfal, de magas!
357 11 | Intett, hogy bújjak el. Aztán, ha a kisasszonyától csak
358 11 | csinál ott annyi ideig?~Akkor aztán Márta összecsókolt, és futott
359 11 | Egy percig habozva állott. Aztán mégiscsak a nyakamba borult.~-
360 11 | gazdasági napló az asztalán. Aztán oldalt az az üvegajtó...~
361 11 | záporként pergett a nyakam közé. Aztán az ég tisztult. Csillagok
362 11 | ítéletét váró rab a bíróra.~Én aztán kimondtam a keserűségemet:~-
363 11 | Visszapillantott a kertbe, aztán egyszerre átkapta a nyakamat:
364 11 | a lélegzete forróságát.~Aztán nedves szemmel, fülig pirosan
365 11 | tanul tovább, meg nyelveket.~Aztán meg én mondtam el, mik történtek
366 11 | bácsi alszik.~Hallgattunk. Aztán ő, mintha nem is szakadt
367 11 | Mártát, himlősen, éktelenül. Aztán a könny kibuggyant a szememből.
368 11 | borulva sírt hosszasan.~Aztán letörölte a könnyeit.~-
369 11 | hiszek neki, nem hiszek!~Aztán letörölte a könnyeit, és
370 11 | a himlő is jó valamire.~Aztán, hogy én nyugtalanul tekingettem
371 11 | felelt, csak habozva nézett. Aztán a vendégek fogadására sietett.
372 11 | első percben megdöbbent, de aztán belenyugodott.~A hold világoskodott
373 11 | Mártát visszatarthatja? Aztán hát az öreg sem él örökké.
374 11 | elmerülök, egyet horkantok még, aztán csak a víz visz tovább némán,
375 11 | gyászos gondolatokból. De aztán megint elmélyedtem. Könnyben
376 11 | becsületes fiú - mondotta aztán. - Aki így meg tud állni
377 11 | némán ültünk egymás mellett. Aztán, hogy a fájdalmunk elcsillapult,
378 11 | ment a töltés.~Újra sírt. Aztán engem kérdezett. Én is elmondtam
379 11 | gondolkodva nézett reám.~Bécsben aztán megismerkedtem a fiúval
380 11 | agglegény.~Az utóbbi években aztán már enyhült valamennyire
381 11 | képe álljon a szobámban.~Aztán hát mentegetni is tudtam
382 11 | nem vagy asszony?~- Nem.~Aztán, hogy teljesen eszméletre
383 11 | az apácákhoz. Egy évre. Aztán megint egy évre. Hiába;
384 11 | azt mondtam: nem és nem! Aztán meghalt, és én bent maradtam,
|