Part

 1 1 |     nézett, és megvidámult:~- Hál’istennek. Igen nyugtalanított
 2 1 |      megint nekibotlottam, de hál’istennek nem olyan zörgéssel.
 3 3 |      a vak csöndességben.~No, hál’istennek, most már alhatok.~
 4 4 |  egyenletesen, aprószeműen.~- Hál’istennek - mondogatták az
 5 9 |   esik. Az éjjel bőven esett, hál’istennek.~Ezt mondva berakja
 6 9 |    nádtető. Mégis szobaforma, hál’istennek. De átkozottul
 7 9 |        biztatott a pap. - No, hál’istennek!~Soha életemben
 8 9 |      szeme állásán, hogy vak.~Hál’istennek (uram bocsá!),
 9 9 | iszapos. Belehevertem nyakig. Hál’istennek, csakhogy egyszer
10 10|   nagybácsi él? De gondoltam: hál’istennek, hogy él, hiszen
11 10|    öreganyám abban a szobában hál, amelyikben én, és ha alszik
12 10|  ritkábban. Nem lesz zivatar, hál’istennek.~Csak a nagy sötétség.~
13 11|   tartózkodnia? Hátha nem ott hál már, hanem az emeleten?~