Part

 1 10|         vajon megszólal-e valaha Zsorzsetnek a mellében is a zenélőóra,
 2 10|    gondokkal, bajokkal van tele. Zsorzsetnek az arca azonban boldogságot
 3 10|          a makaróni! - mondottam Zsorzsetnek.~- Miért, möszjő Kovaksz?~-
 4 10|  zenélőórámról, noha még magának Zsorzsetnek se nyilatkoztam. Hogy is
 5 10|         de sajnáltam rá a pénzt! Zsorzsetnek azonban mindennap megvettem
 6 10|    foszlott aljú nadrágban, hogy Zsorzsetnek legyen. Vannak olyan fösvény
 7 10|      hozzánk, s bemutatták, hogy Zsorzsetnek a bátyja. Egyszer meg két
 8 10| cukorbáránnyal! Micsoda butaság! Zsorzsetnek virágot kell vinnem! Már
 9 10|         a lámpásra.~Átnyújtottam Zsorzsetnek a virágot.~Elérzékenyült:~-
10 10|       Valóban meglepődtem.~A kép Zsorzsetnek a képe volt. Gyönyörű akvarell!
11 10|        nyögöm. - Szegény apám...~Zsorzsetnek könnybe borul a szeme. Elővonja
12 10|          levelet szült. Megírtam Zsorzsetnek, hogy rászedtek, kegyetlen