Part
1 Inc| az ezredes. - Ámbátor... azt is biztosan elcsípték ma.~
2 Inc| legbolondabb hazárdjáték. A játékos azt se tudja, mire játszik.
3 Inc| javaslok valamit.~- Hadd azt a kártyát, inkább beszélgessünk.~-
4 Inc| inkább beszélgessünk.~- Éppen azt javaslom én is. Nézzétek:
5 Inc| Helyes! Helyes!~- Mert én meg azt gondolom, nem úgy vagyunk
6 Inc| tele vagy ötletekkel!~- Azt gondolom, nem tölthetjük
7 1 | micsoda égi szelídségű! Azt mondanom se kell, hogy formára
8 1 | Tiszának futott. A szülők aztán azt mondták: már akkor inkább
9 1 | bátyám annyira hajlékony. Azt láttam volna inkább rendjén
10 1 | tartottam. Ha itthon is azt mondják rá, hogy hegyes
11 1 | ember van a világon, hát azt mind ki kell-e zárni a házasságból?~
12 1 | gurul olyan kis szelence.~Azt mondja ugyanis a harmadik
13 1 | hogy sikkassza el nekem azt a fényképet.~No, ritka szerencse,
14 1 | Órák kellettek volna rá. Azt sem mondhattam, hogy bezárom
15 1 | volna raknom rámába a falra. Azt kellett volna mondanom,
16 1 | fiókjaim kulcsa is. Zárnom kell azt az asztalt, mert benne vannak
17 1 | meredő szemét látom. A ménkű azt a tükröt! Éppen úgy áll,
18 1 | hogy te a tükörből nézel. Azt véltem hirtelenében, hogy
19 1 | megittam. Még mindig ott ülünk. Azt várom, hogy kifordul, és
20 1 | zsebembe: kaparászok.~- Ménkű azt a kulcsot! Hátha mégis nálam
21 1 | Mégis megkeresem hát azt a kulcsot a zsebedben.~Ez
22 2 | szemetekből, hogy elítélitek azt az embert. Én nem ítélem
23 2 | pipázva olvasta. Bizonyára azt gondolta, hogy a templomban
24 2 | portékát.~Annyira megszoktam azt a búskedvűségét, hogy szinte
25 2 | alkalommal cukrot mondtam. Azt nem engedett vennem. Hát
26 2 | krajcáron. A verés után azt mondtam:~- A szegények pörsölyébe
27 2 | bágyadt mosolygással. - Maga azt hitte, Gabi, hogy tanulókönyv
28 2 | Belenéztem. Német könyv volt. Azt bizony nem értettem.~A leány
29 2 | éppolyan jó.~- Akkor mért nem azt?~Nekem már mindenféle cukrom
30 2 | fontolgattam a súlyos kérdést. Ha azt mondom: nem veszem el, megsértődik,
31 2 | egyszerre bekapom az egészet. Azt fogja vélni, hogy uzsonnázok.~
32 2 | lúd gegeg. Vajon tömik-e azt a ludat? Vagy csak etetik?
33 2 | Mondhattam volna, hogy azt jöttem kérdezni, nyitva
34 2 | be vagyok zárva...~És még azt mondják a tudósok, hogy
35 3 | mint a páva tollán.~Eleinte azt gondoltam, hogy nem is fővárosi
36 3 | volna, hogy meglátogassam, azt felelte volna:~- Nem messze,
37 3 | szemet festett meg bajuszt. Azt csak nem vették zsibárusnál?~
38 3 | olvassunk? Jókai az egyetlen. Azt már mind elolvastuk, amit
39 3 | de mindenik jelentkezőre azt mondta:~- Nem az igazi,
40 3 | pincsit. A pincsi meghozta azt a rossz szokását, hogy nem
41 3 | egyszerre magamhoz ölelem, és azt kiáltom:~- Jól van, no,
42 3 | másnap is élt.~Harmadnap azt mondta az orvos, hogy nem
43 3 | csókolt neki.~Augusztus elején azt tanácsolta az orvos, hogy
44 3 | Mikor belement a vízbe, azt vártam, hogy a Balaton kicsap
45 3 | A Balaton-vidékiek ma is azt tartják, hogy minek a kút,
46 3 | ott a Balaton!~Ittuk hát azt a vizet, amelyikben Lőwné
47 3 | szelek a homokkal.~Mégis azt mondhatom, hogy az volt
48 3 | holdvilágnál sétál!~Csak azt sajnáltuk, hogy tíznél tovább
49 3 | furcsa lett volna, ha valaki azt mondta volna akkor:~- Hallod-e,
50 4 | még leánytestben. És ha én azt elvehettem volna...~Mert
51 4 | megszalad. Én ijedtemben azt se tudom, hova kapjak. Végre
52 4 | olyan hangon mondta, mintha azt mondta volna, hogy tíz.~-
53 4 | Eszembe jutott, hogy a bátyám azt mondta: Nézz ki reggel legelsőben
54 4 | Odaérek, amikor odaérek. Azt fogom mondani, hogy elvétettem
55 4 | ízlett.~S bágyadozva néztem azt a csodálatosan egészséges,
56 4 | arcára és a vállára. Hát azt néztem én napernyőnek?~Körülötte
57 4 | ismerem magát, és valaki azt mondta, hogy maga kisasszony.
58 4 | tetszik tudni, káplár, Pesten. Azt mondják, maga is pesti,
59 4 | másképp néztem volna meg azt a képet, ha tudtam volna...
60 4 | Tudna-e valamit? A fényképemre azt mondta, hogy az ő albumából
61 4 | vissza a leányhoz.~Végre is azt eszeltem ki, hogy tőle is
62 4 | tarisznyájára pillantottam.~- Talán azt is maga hímezte?~- Csak
63 4 | mondom neki -, ismered te azt a juhászleányt?~- Az Örzsit?~-
64 4 | juhászleányt?~- Az Örzsit?~- Azt!~- Hát hogyne ösmerném.
65 4 | térgyepöl neki.~- Mért híjják azt a lányt kisasszonynak?~Felvonta
66 4 | Mondhatatlanul sajnáltam azt a leányt. Micsoda sors!
67 4 | fölkeltem.~De aztán meg azt gondoltam, hogy legjobb
68 4 | magát először megláttam. Azt hittem, egy pesti pajtásom
69 4 | megnéztem az órámat, és azt mondtam, hogy sajnálom,
70 4 | szeme el van tágulva, mintha azt kérdezte volna: hol van
71 4 | Most mért nem?~- Mert azt akarom, hogy beszélhessek
72 4 | nem is lehet.~- Hát jó. Azt hittem, igen akarod tudni
73 4 | hittem, igen akarod tudni azt a nevet.~Elkomolyodott.
74 4 | kedves-szívesen bégtek. Mintha azt kérdeztem volna:~- Be szabad-e
75 4 | Szíved szerint választottad-e azt a legényt?~Behunyta a szemét.
76 4 | leste a szavamat.~- Hát azt az embert nem híjják sehogy
77 4 | neked.~- De hát mért éppen azt?~- Mert elküldtél, és nem
78 4 | arccal mosolygott. Mintha azt mondta volna: hát csak nézz,
79 4 | is hallom.~- Mit mond?~- Azt, hogy most már menjen, menjen!
80 4 | végre a sok esdeklésemre, azt mondta ott a kökényesben:~-
81 4 | omlott, és hozzádörzsölte azt a kakukkfűillatos, bársonyos-meleg
82 4 | Mért emlegeti mindig azt a Danit? Nekem nem jegyes
83 4 | és megcsókolom... Maga azt meg fogja érezni, ugye?~
84 4 | papirosba, és hozzátakartam azt az új tízforintost is, amit
85 4 | szívemben szólalt volna meg, s azt mondta volna:~- Soha!...~
86 5 | komoly intézménynek éreztem azt a hetedik szentséget.~A
87 5 | Valami rokona halt meg, azt gyászolta a; többivel.~Tizennyolc-tizenkilenc
88 5 | oltári képeken.~Öt perc múlva azt mondtam:~- Ez a nő lesz
89 5 | dajkája.~Már akkor tudtam azt is, hogy a telekkönyvhivatalban
90 5 | most megszólalna a Sors, és azt mondaná:~- Válassz: a lány
91 5 | megmondja, hogy miért éppen azt a napot választotta.~De
92 5 | őszintén sajnáltam, hogy nem azt a tudományt választottam
93 5 | megfeledkezett az óráról. Csak azt érezte, hogy őt a pékleánynak
94 5 | az ártatlan hazugságban? Azt vélte-e, hogy ha igen erősködik,
95 5 | igen erősködik, végre is azt fogom gondolni, hogy tévesen
96 5 | emlékszem az órára? Hogy azt fogom gondolni, más boltban
97 5 | akkor toppantani fog, és azt feleli:~- Nem igaz!~- De
98 5 | tegnap a harag?.... Hm. Én azt hittem: az a szép ajak csak
99 5 | tetszett parancsolni. Még azt is mondtam, hogy mondok:
100 5 | beleizzadt már a vallatásba:~- És azt mondta... Má csak megmondom;
101 6 | Pedig hát jobb lett volna azt az ablakot befalazni!~Az
102 6 | énfelém. Az első pillanatban azt véltem, hogy vak. Mert a
103 6 | ember szíve vasból volna, azt mondanám, hogy izzó szívvel
104 6 | attól fogva gyakran bámultam azt a kőlapot.~Még évek múlva
105 6 | becsülve. Összecsókoltam azt a szalagot, és az arcomhoz
106 6 | követtem őket. Még csak azt akartam tudni, hogy a kapu
107 6 | emeleten.~...Ez se lesz jó. Azt a mókust lövöm le előbb
108 6 | volna mennem, de apámnak azt írtam, hogy némely tanulmányomban
109 6 | látszott alkalmasnak. Hátha ő azt feleli:~- Micsoda illetlenség!~
110 6 | de végre is kezet nyújt. Azt a kis kiskesztyűs kezét
111 6 | Lépdel fölfelé.~Mégiscsak azt kell elmondanom: Szokatlan
112 6 | következett. Öt tárgyból buktam.~Azt már nem lehetett az apám
113 7 | testvérbátyám, a Jancsi - de azt még kicsikoromban kifújta
114 7 | rokonunk vitte ki magával. Azt se tudtam, él-e vagy meghalt.~
115 7 | Kérdeztek; feleltem. Én csak azt tudom mondani, amit érzek.~
116 7 | képeimet, s egy tájképre azt tanácsolta, hogy akasszam
117 7 | ha a feleségemet megunom, azt a vicénének nem adhatom
118 7 | vicénének nem adhatom oda. Aztán azt se tudom, törökök-e ezek,
119 7 | szőnyegárusnak a házában vagyok, azt gondoltam volna, hogy valami
120 7 | És hasonlít magához?~- Azt nem tudom. Még igen kicsinyek
121 7 | hasonlítanak egymásra.~- Én is azt gondolom. Gyerekkorunkban
122 7 | fejünkben. Végre is Ida azt ajánlotta, hogy nézzük meg
123 7 | leányom nyom.~- És ha ön éppen azt választaná, akit a leánya?~-
124 7 | legszomorúbb látvány?~Ugye, azt mondjátok rá: a temetési
125 7 | seregét látom az utcán.~Azt gondoljuk, hogy csak addig
126 7 | valami: a másik szív.~És azt keresi, keresi. Mikor nem
127 7 | A magányos ember mindig azt érzi, hogy nincs beleilleszkedve
128 7 | szeretett-e oly igen? Vagy azt a párizsi eleven másomat? -
129 7 | kiment a szobából. Bizonyosan azt vélte, hogy mikorra visszatér,
130 7 | árván nőtt ember örül, ha azt érezheti, hogy van valaki
131 7 | azzal fogadott, hogy valaki azt kérdeztette, nem vagyok-e
132 7 | megragadjam a kezét, és azt feleljem: - Mért nem jöttél
133 7 | kocsis nyugtalankodik, hogy azt mondja: csak hétig vállalkozott.~
134 7 | apróra ezeket az írásokat. Ha azt látom, hogy csakugyan kétséges,
135 7 | Elmosolyodok a kérdésére.~- Ha én azt mind el tudnám sorolni.~-
136 7 | meg - faggatott tovább -, azt, akivel leggyakrabban beszél.~-
137 7 | lefolyó árkában.~A báró orvosa azt ajánlotta, hogy a Lukács
138 7 | Februárban hagyjuk ott azt a helyet.~- Jó: otthagyjuk.~-
139 7 | nem élhetek tovább. Csak azt nem értettem, hogy mégis
140 7 | Töviről hegyire elbeszélte még azt is, hogy hogyan ismerkedett
141 7 | Semmim, senkim ott. Mégis azt bontom fel először.~Hát
142 7 | kellett volna még egy tanú, és azt is felkutatta a báróné.
143 7 | is felkutatta a báróné. Azt hozta hírül olyan nagy örömmel.
144 7 | apróra, hogyan találta meg azt a tanút, és hogy az mennyire
145 7 | Hogy komédiáznak!... Azt hiszik, hogy én ostoba vagyok!...
146 7 | szülőknek, mi történt. S azt ajánlottam, hogy ne várjunk
147 7 | vasárnapra csak be lehet zárni azt a szőnyegesboltot, és hát
148 7 | már jó nagy kenyér, akkor azt mondják: no, kinek szeljek
149 7 | Itthon vagytok. Tegyétek le azt a kalapot. Vessétek le azt
150 7 | azt a kalapot. Vessétek le azt a denevérszárnyat.~Én magam
151 7 | Vidámodjatok! Tudjátok-e azt a verset, hogy:~Volt egyszer
152 7 | ejnye - mondottam - hát azt a bárónét mégis meg kellett
153 7 | püspökök, mint ahogy én azt az ismeretlen püspököt elkerítettem.~
154 7 | ahol püspök esket.~Csak azt nem értettem, hogy tíz nap
155 7 | magamat, mikor az a kicsi azt mondta: Most már te vagy
156 7 | Habozás nélkül.~- Ha azt kívánnám, hogy te is koldus
157 8 | mind egyszínű volt. Akár azt olvasta, temetés, akár azt,
158 8 | azt olvasta, temetés, akár azt, hogy nevetés vagy nevelés,
159 8 | olvasok talán?~- Sőt, éppen azt csodálom, hogy olyan jól
160 8 | negyedik osztályos koromban azt a mulatságot találtam ki,
161 8 | szóródott maradványai?~Csak azt a két nőt ismertem olyan
162 8 | Olvassak még? Már két órája... Azt mondták: két órát...~- Köszönöm -
163 8 | művelt nő lehet.~- Meghiszem azt - felelte csillogó szemmel. -
164 8 | után a szoba, mikor elment.~Azt a szobát különben is lelkemből
165 8 | szép mondásokkal. Berta meg azt vélte, hogy én megmondtam
166 8 | felelte nyugodtan. - És azt is tudom, hogy a betegekre
167 8 | folytattam nyugodtan. - Azt fogja kérdezni, hogy átadhatja-e
168 8 | Vagy hogy elküldje? Ha azt válaszolod, hogy küldje
169 8 | udvarias úriember, s én azt gondoltam, neked cselekszik
170 8 | szívességet, hogy...~- Nekem?~- Azt véltem, mivelhogy barátod...~-
171 8 | viselkedtem?~- Éppen nem. Csak azt gondoltam, talán alkalmatlan
172 8 | többé hozzánk. Lehet, hogy azt várta: írok neki. Bizony,
173 8 | Édes elandalodással néztem azt a tubarózsa arcát, szép
174 8 | hogy elandalodva néztem azt az álomleányt, arra fordult
175 8 | Hogyan nincs festő, aki azt a mozzanatot meg tudná festeni!~
176 8 | fogom-e magát látni? Mert ha azt mondja: nem, én föl nem
177 8 | Hát maga se őszinte? Én azt hittem, hogy találtam végre
178 8 | maga vonzalmát, Ilda... azt hiszem, nem élném túl.~Ezt
179 8 | esdekeltem forró lélegzettel -, azt a gyógyító kis kezét!...~
180 8 | e-e-ember trragédiáját? Azt e-e-egy szóval is: A-a-asszony.~~[
181 9 | kaparintsa valaki előlem azt a vadászkunyhót!~Még abban
182 9 | cigarettás skatulyák közé, hogy azt mondja, hátha valami dohos
183 9 | akart rám erőltetni, de már azt nem engedtem.~No, boldog
184 9 | valahova a városba, megszokta: azt véli, másnak is jó. De milyen
185 9 | kergetnék.~Én ijedtemben azt se tudtam, hova kapjak,
186 9 | megrúgja a fenékdeszkát. No, azt hittem, sose szakad vége
187 9 | valamelyes a nád között.~- Maga azt írta nekem, hogy „tóparton
188 9 | diadalmasan. - Oszt még azt tetszett mondani, hogy itt
189 9 | tornázó gyermekek, mikor azt kiáltják nekik: Helybenjárás!~
190 9 | áradna be az ajtón, hogy azt szóval ki se lehet fejezni.~
191 9 | hogy. Rántott levest is, de azt csak télen.~- Tejet csak
192 9 | sokasága látogatott be, és csak azt várták, hogy kiüljek a kunyhó
193 9 | a nevem, erdész vagyok.~Azt szerettem volna felelni,
194 9 | Eszerint színfalakat is?~- Azt nem.~Csodálkozva nézett
195 9 | magamban gondoltam:~- Csak azt várd!~Barátságosan kezet
196 9 | No, gondoltam, lefestem azt a felhőt, de pirosas színnel,
197 9 | penész egye meg! Mindig azt gondolom, hogy hátha az
198 9 | De kabátom sincsen.~- Azt meg ad a tanító úr. Az enyém
199 9 | folyton. - A penész egye meg azt a háhogó Szilágyit!~Az erdész
200 9 | véltem. Hiszen ismeritek azt az öt-hat oktávos, régifajta
201 9 | új már, de még mindenütt azt játszották, mindenütt azt
202 9 | azt játszották, mindenütt azt emlegették, ha színpadról
203 9 | remegni éreztem a szívemet.~Azt mondják, a szívnek is vannak
204 9 | tál étel pogácsa volt, s azt is csaknem mind elfogyasztottuk.~
205 9 | örököl, s mikor fölvenné, azt látja, hogy másvalaki megelőzte.~
206 9 | rá.~Hol az a festő, aki azt a nézést megörökítse! Nincs
207 9 | a kláviszon. S most meg azt mondom: hol az a szobrász,
208 9 | hol az a szobrász, amelyik azt a lágy vonalú karcsúságot
209 9 | tapsolnak. Csak bólintanak, meg azt mondják: szép volt.~- Valami
210 9 | nem emlékszem, miket. Csak azt tudom, hogy az első az volt,
211 9 | bodor a levele.~Nem ismertem azt a nótát, és rám úgy hatott,
212 9 | csillagos eget, mint ott azt az erdei lombok fekete csipkekárpitján
213 9 | vak asszonynak a kezét, s azt mondtam neki:~- Ezt nem
214 9 | volna lefesteni, de hát azt nem mondhattam.~A tanítóban
215 9 | nyelegetve:~- Jól jár az, aki azt az Iluskát elveszi.~- Mért? -
216 9 | a házhoz. Ámbár tehenet azt mégis adnak vele. Kettő
217 9 | házba, nem karperec!~- Én azt hittem, hogy maga...~- Én? -
218 9 | kedves!... Eldanoltatom vele azt a nótát holnap is! Eldanoltatom
219 9 | különös az élet! Hallottam azt a nótát, igaz, még egyszer.
220 9 | Beretválni? Beretválni?~- Azt hát: beretválni.~A gyerek
221 9 | repülő kalucsnit is. Csak azt a kalapot nem lehetett kitalálni,
222 9 | szalagja volna valamivel újabb! Azt bizony valami rossz matériából
223 9 | Nem veszedelmes?~- Nem. Azt képzeli, ha rájön az órája,
224 9 | mondjak, ha belép a boltba.~Azt csak nem mondhatom neki,
225 9 | kútban lakó tündérleányról.~Azt a mesét a nép fantáziája
226 9 | szünetelek, gyakran szünetelek. Azt mondom, hogy pihentetem
227 9 | beszélgetünk majd.~Talán azt is megmondja ma, azt a fontos-bizalmas
228 9 | Talán azt is megmondja ma, azt a fontos-bizalmas valamit,
229 9 | kérdés... Mégis hát... Hiszen azt akartam tegnap először is...~
230 9 | kérőn nézett rám, mintha azt várná, hogy találjam ki,
231 9 | még nem is próbáltam, hát azt csak magam mulattára fogom
232 9 | én legyek a Finum Rózsi. Azt mondják, hogy, nem nekem
233 9 | Rózsiból ne engedjek.~- Én is azt mondom.~- Hát mármost arra
234 9 | Göndör Sándorrá tenni?~- Azt nem. Hiszen a Molnos Gyuszi
235 9 | Háromszázszor lőtt rá! Azt mondják, legalábbis háromszázszor.~-
236 9 | tanító azért jött, mert azt mondja, kíváncsi a festésemre,
237 9 | pislogott, hümmögött.~- Azt szeretném látni - mondotta
238 9 | rajta gondolkodnom.~- Hát azt bajos is elmondani. Mit
239 9 | este a békák hallgatnának, azt gondolnám néha: kipusztult
240 9 | városon?~- Jobb.~- Én pedig azt gondoltam. Nagymamuka gyakorta
241 9 | Egert. Úgy szerettem nézni azt a sok embert, sok nőt. Ha
242 9 | Zavartalanul nézhettem Ilkára. Azt vélem, engem is lefesthetett
243 9 | és melegen.~Az én nézésem azt mondta neki:~- Rabod vagyok,
244 9 | embervirág!~Az ő nézése azt mondta nekem:~- Tudom.~De
245 9 | gyöngyszemhez.~Az emberi szemnek azt a kék csodáját akartam én
246 9 | mosolygott.~- Szép lesz? Azt mondták, hogy fiatalkoromban
247 9 | egyszer egy csillagot, s azt mondtam, az az enyém. És
248 9 | mordult rá Lipóczy.~- Hogy azt mondja: sárga lány!~És szinte
249 9 | És az én mámoros szemem azt felelte rá:~- Remeke vagy
250 9 | tűnődtem, hogy hogy is fogom én azt az Ilka megbízását teljesíteni?~
251 9 | éppen itt a bökkenő. Én azt a hölgyet nem ismerem, de
252 9 | hörkent rám a pap.~- De éppen azt - feleltem angol egykedvűséggel. -
253 9 | óhajtását. De tegye le, kérem, azt a dögöt. Hiszen láthatja,
254 9 | fűzte a pap tovább -, vágnak azt is. Aztán az erdőt is így
255 9 | elhalványult.~- Mármost csak azt tudnám, hogyan lesz az?
256 9 | Tercsit. No, hát ha Ilkára azt mondták, hogy Finum Ilka
257 9 | érzést kell önteni, hogy azt csak magától várhatják.
258 9 | mondták.~Sohasem felejtem el azt a hálás nézést, amellyel
259 9 | rebegte hitetlenkedve.~- Így. Azt mondták, hogy maga már kipróbált
260 9 | litánia előtt beszéltem vele, azt mondta, hogy te leszel Finum
261 9 | jókora vizeskádba.~- No, már azt pedig...~- Hát nem muszáj,
262 9 | nagyjából a mozdulatait is. Sőt azt is megígértem, hogy ha a
263 9 | csupa szerelem. Mintha azt mondaná: Gyönyörűm, gyönyörűm,
264 9 | Hát biz azzal az történt - azt is csak később tudtam meg
265 9 | átöleltem, újra keblemre vontam azt az édes, kis selymes virágfejet,
266 9 | mikor hozzánk lépett.~- Maga azt megérezte akkor?~- Meg.
267 9 | Meg. És mikor daloltam azt a régi nótát: Mindenki alszik
268 9 | visszafelé keresett tovább.~- De azt nem tudja - susogtam a kezét
269 9 | kulisszák gondolatára is azt mondja, hogy képtelenség,
270 9 | folytatta a kertész -, hogy ő azt jobban tudja. De - mondok -
271 9 | nyomtatva, hogy föstő. Hát aztán azt mondta, hogy átgyön ma délután,
272 9 | gazember! Elszántja a szívemnek azt a gyönyörű birtokát!~Tessék
273 9 | levelemet. S mit írjak? Azt, hogy lézengő nulla vagyok
274 9 | állomáson:~- Te, Károly - azt mondja -, ha te okos ember
275 9 | egyszerre. S mintha valaki azt susogta volna:~- Ilka vár
276 9 | ebéd után a bricskáját. Azt se mondtam meg, miért.~S
277 9 | teljesen kiesett a tudatomból: azt éreztem, amit akkor, mikor
278 10 | senki.~Így éltünk. Mindig azt kellett éreznünk, hogy sokan
279 10 | országos vihar fújta ki azt az embert oda, s nem is
280 10 | nyelvet, öcsém?~- Egész nyáron azt tanultam.~- Egész nyáron?~
281 10 | menjek haza? Megszégyenítsem azt a jó papot is?~- Nem megyek
282 10 | hamleti kérdés.~Végre is azt mondtam:~- Nem uzsonnázni!~
283 10 | dimberedés-domborodás, amely fölé ő azt a rózsát tűzte.~És hálásan,
284 10 | kezdve a reggelizésre is azt mondtam: fölösleges találmány.~
285 10 | vásároltam. S ha ő erre azt mondja: mégis, én meg azt
286 10 | azt mondja: mégis, én meg azt válaszolom: csak az én vérző
287 10 | hullongott volna ránk a magasból.~Azt mondtam, óra volt, pedig
288 10 | Kovaksz. Nagy, okos ember. Azt a pénzt onnan küldte.~-
289 10 | vigasztaljam, édes Zsorzset? Hiszen azt mondta az imént, hogy nem
290 10 | vagyona a genfi sírbolt, és azt kívánja, hogy hozassam el
291 10 | Mert az a kripta érték, azt el lehet adni.~Lüpennek
292 10 | ügyet, ahányan voltak. Egyik azt tartotta, hogy a kripta
293 10 | váltható örökség, Másik azt tartotta, hogy ha a halott
294 10 | jóváhagyás kell. A harmadik azt mondta, hogy a kripta ötven
295 10 | Mire is költötte volna azt a nagy fizetését?~De vajon
296 10 | Táguljatok, kölykek!~Azt se tudom, mit mondtam, azt
297 10 | Azt se tudom, mit mondtam, azt se tudom, mit gondoltam,
298 10 | se tudom, mit gondoltam, azt se tudom, hogyan szedték
299 10 | Lehetetlen volt teljesítenem azt a szándékomat, hogy beteggé
300 10 | bizalmas mosolygással, mintha azt mondta volna:~- Hát jer,
301 10 | amit én azután szenvedtem, azt kilenc tapétagyárnak a festékeivel
302 10 | legmennydörgősebb ménkűvel azt a svájci Mikes Kelement.
303 10 | akasztottam.~Sokáig viseltem én azt.~A gyászos nagy keserűség
304 10 | elmondani, ami muzsika?~Ha én azt a leányt elvehettem volna,
305 10 | Attól nem búcsúzott senki. Azt nem siratta senki. Hallgatva
306 10 | oláh?~Mégis inkább oláh. Azt mindjárt az első nap láttam,
307 10 | oltáros.~Egyszer meg is néztem azt a templomot. Unatkoztam,
308 10 | mélyeszti.~Unatkoztam, hát azt a csekély mulatságot is
309 10 | csinálsz, Mariska! Csukd be már azt az ablakot!~Amire Mariska
310 10 | Máriával?~Egy óra múlva azt mondtam: hátha mégis teljesíteném
311 10 | tanítom. Értettem valamennyire azt a hangszert, és igen szerettem.
312 10 | Később azonban meguntam. Azt untam meg rajta, hogy fújni
313 10 | port szív az iskolájában. Azt a port mind kifúvogatná
314 10 | hálaérzésére bízom a pótlást. Én azt a szeméből látom, hogy jóérzésű
315 10 | mondott ő szegényke, csak azt nem, amiért igazán haragudott -
316 10 | büntetések kiszabásában. Rám azt ítélte: csókoljak kezet
317 10 | volna.~Sose felejtem el azt az augusztus végi éjszakát!~
318 10 | nyitja is ki. Hiszen már azt is hallom, hogy az óra a
319 10 | tapad.~Hogyan beszéljem el azt az őrületesen mennyei és
320 10 | mennyei és pokoli órát? Azt a randevút, amelyen a két
321 10 | kitagadjon? Hiszen mihelyt azt a szót kimondom: oláh pópa,
322 10 | elszántan a szeme elé, s azt mondom: - Uram, én egy luteránus
323 10 | jeges-nyugodt szemmel, és azt fogja felelni: - Haljon
324 10 | megírtam Mariskának is, és azt ajánlottam neki: ne forduljon
325 10 | fölöttünk.~Mintha az is azt kérdezné szomorú kérdéssel
326 11 | van, és nem lánya.~- De azt is a nőnek a szívére bízta
327 11 | címere a házaséletének?~Ám azt is elfogadom, hogy lehet
328 11 | meggondolt, megfontolt, csak azt az egyet nem, hogy mi a
329 11 | egy argumentumot ismerek, azt, hogy a földi törvények
330 11 | beleavatkoznak.~Mert az égi törvények azt mondják: a házasság addig
331 11 | földi törvények azonban azt mondják: együtt kell maradnotok,
332 11 | harmóniája.~Ti ketten-hárman nem azt néztétek a nőben, ami benne
333 11 | benne becsülni való, hanem azt, ami gyöngeség benne. S
334 11 | Gyerekkoromtól fogva éreztem én azt, és akkor éreztem leginkább,
335 11 | hogy ki, de azért gyűlöltem azt a valakit.~És ott bőgicséltem
336 11 | ívű a halántékán, mintha azt is vasból verték volna,
337 11 | tudós madár, aki a papra azt kiáltja:~- Laudetur! Laudetur!~
338 11 | Érdekes volt hallgatni azt, hogy hogyan kergette el
339 11 | aztán én is visszacsókoltam azt a kedves kis fehérbárány
340 11 | és megint.~Egyszer csak azt látom, hogy ott áll előttünk
341 11 | húszkrajcáros pottyant ki. Azt persze gyorsan zsebre tettem.
342 11 | elolvastam. Mindig csodálkozva azt a szót, hogy édes Kelemen
343 11 | mindig elnehezülő mellel azt a szót, hogy Márta sokat
344 11 | mintha a bútorok, falak is azt susogták volna: Márta sokat
345 11 | az utolsók közt se. Csak azt nem értettem, hogy mért
346 11 | volt a kezében. Ő vitte azt olykor az emeletre.~Hát
347 11 | oldalt az az üvegajtó...~Azt a szobát nem ismertem. A
348 11 | volna, hogy Kelemennek mond, azt véltem volna, nem ő, csak
349 11 | Mért beszélsz latinul?~- Azt jelenti, hogy maga már...~
350 11 | szúrtam volna.~- Ne mondd azt, Kelen! Mért mondasz ilyeneket?~-
351 11 | dehogy...~- De haragszol. És azt is tudom, miért.~- Miért?~
352 11 | a tanítónak. Elköltenéd azt a kis pénzt, és mikor kilépsz
353 11 | De...~- Semmi de. Ha én azt mondom, pap légy, hát másra
354 11 | is elsimul.~- Az orvos is azt mondja - kapott a szavamon. -
355 11 | mondja - kapott a szavamon. - Azt mondja, hogy teljesen visszanyerem
356 11 | elmondom neki.~Hát csak azt újságoltam meg, hogy a nyarat
357 11 | tűnődött? A himlő előtt. Hogy azt mondja: - Bizony már nagylány
358 11 | mindjárt az első estén. - Azt akarják, hogy pap legyek.~
359 11 | eloszlatta az aggodalmaimat:~- Azt fogja gondolni, hogy macska
360 11 | látszott legjobbnak, ha azt mondom, hogy embert láttam
361 11 | Micsoda csalódás!!!~S még csak azt se gondolhatom, hogy erőltették.
362 11 | gratulálnak, hanem egy halott is.~Azt hittem, elájulok, mikor
363 11 | van valaki a világon, aki azt kérdezi, mi bajom?~Rátekintek.
364 11 | arannyal fizetem. És ha azt látom, hogy a fiú szeretni
365 11 | kétségbeesés mentőösztöne azt a gondolatot sugallta, hogy
366 11 | táncolt volna. S különösen azt nem szerettem benne, hogy
367 11 | élet megtanított arra, hogy azt becsüljem meg, amit ád az
368 11 | Hiába; én minden év végén azt mondtam: nem és nem! Aztán
|