Part
1 Inc| ezredesi címmel kvietált.~S mintha kopaszok versenye volna,
2 Inc| vélekednek a házasságról, mintha az valami virágos sziget
3 Inc| virágos sziget volna, s ők mintha elvesztették volna a révgarast,
4 Inc| kellemesebben az estét, mintha ki-ki elbeszéli: miért maradt
5 1 | figyelmes az asszonyka iránt, mintha valami hozzánk vetődött
6 1 | volna. Az asszonyka meg, mintha a bátyám nem is ura volna,
7 1 | ura volna, hanem lakája. S mintha arra az egy napra megengedte
8 1 | angyalom! Mi bajod?~Csak sír, mintha darabokban szakadozna a
9 1 | kevergetem a kávémat tovább, mintha semmi se történt volna.~
10 1 | Este úgy rémlik nekem, mintha a feleségem hallgatagabb
11 1 | kimondom: kulcsot, úgy érzem, mintha puskaporos torony robbant
12 2 | pirosan, foga-fehérkedőn, mintha egy más lánnyá változott
13 2 | ablak előtt, s varr valamit, mintha kesztyűre varrna gombot.~
14 2 | a nyugvó nap sugaraitól, mintha kifényesített réztükrök
15 2 | Ráfordítja a kulcsot, levonja.~Mintha mennykő csapott volna belém.~
16 2 | kábultan, megsemmisülten, mintha taglóval ütöttek volna fejbe.
17 2 | zúgnak-búgnak tompán, hosszasan, mintha a föld mélyében harangoznának.
18 2 | zuborgás-zübörgés kezdődött, mintha távolról jönnének a hangok,
19 3 | beszéde olyan tartózkodó volt, mintha életében először volna bálban.
20 3 | bálban. A tánca azonban - mintha minden estéjét táncban töltötte
21 3 | vont a nyaka bal felén, mintha attól tartana, hogy a nyaka
22 3 | körülszemlélődtem.~Csupa ódon-ó bútor, mintha egy elmúlt századba tévedtem
23 3 | Bizony nem mennyei arc, hanem mintha etnográfiai kép volna, egy
24 3 | fürdőbe.~Már akkor járt-kelt, mintha semmi se történt volna vele,
25 3 | volt! A Balaton tükrét is mintha csillaggal szórta volna
26 3 | álmodozva Viki -, hát nem olyan, mintha az is nézne bennünket?~-
27 3 | Aznap is tiszta volt az ég, mintha üvegből öntötték volna ki.
28 3 | fagyokat.~Az én szívemen is mintha egy jéghegy vonult volna
29 4 | és úgy másztam feljebb, mintha valami kerítésre másznék.~
30 4 | figura. A szoknyája is fehér, mintha csak alsószoknya volna rajta.
31 4 | hallatszott olykor alulról, mintha valami náthás harangocska
32 4 | ezt olyan hangon mondta, mintha azt mondta volna, hogy tíz.~-
33 4 | legyes, tüzes-katlan világot, mintha sosem is jártam volna benne!~
34 4 | ott vannak. Le is ülnek. Mintha a földre ülnének, és valami
35 4 | szemlélem a ritkás felhőket: mintha egynehány marok hattyúpelyhet
36 4 | A megkövült arcon erre mintha mosolygás futott volna át.
37 4 | mutatott fűzfa felé. A birkák mintha gúnyosan kiáltottak volna
38 4 | megemelte a kezét, a fejét is, mintha föl akarna kelni.~- Részeg
39 4 | vénemberbe...~Úgy beszélt velem, mintha régi bizalmasa volnék. S
40 4 | tőle is újból vizet kérek, mintha nem is jártam volna náluk.~
41 4 | hónál fehérebb fogsora!... Mintha ma került volna ki a virágteremtő
42 4 | bizalmaskodnom.~Olyan volt, mintha csakugyan valami mesebeli
43 4 | olyan nekem - mondottam -, mintha csakugyan úrileány volna.~
44 4 | az az árnyék olyan volt, mintha egy koronás nőnek az árnyéka
45 4 | hunyorgott a leányra.~A leány, mintha nem is róla volna szó, unatkozó
46 4 | egész nap rá gondoltam. Mintha tövis állna a mellemben!
47 4 | tövis állna a mellemben! Mintha nekem is valakim volna az
48 4 | valakim volna az a leány! Mintha az a tulokszem-baka volna
49 4 | dagad, nehezül. A diófa mintha dőlne. A tekepálya mintha
50 4 | mintha dőlne. A tekepálya mintha emelkedne a végén, aztán
51 4 | halk csesszegést hallok, mintha lábujjhegyen jönne valaki.~
52 4 | a szeme el van tágulva, mintha azt kérdezte volna: hol
53 4 | esett.~Az ég reggel is, mintha kirakták volna a mennyország
54 4 | fehér-foszlányos felhők alatt, mintha egy antik világi képet látnék.~
55 4 | kedves-szívesen bégtek. Mintha azt kérdeztem volna:~- Be
56 4 | hogy kérj.~Hallgattunk. Mintha arra hallgatództunk volna,
57 4 | Elmélyedtünk egymás szemébe. Ő mintha a lelkem mélyébe nézne.
58 4 | lelkem mélyébe nézne. Én mintha a szemében a végtelenség
59 4 | a Petki Farkas leányait. Mintha bizony lehetne olvasni,
60 4 | bokrok közé. Ő meg elfutott, mintha a nyájat kerítené. Mikorra
61 4 | Gál Bandiba.~S nézett rám, mintha én volnék második Gál Bandi.~
62 4 | ránézek...~És rám nézett, mintha arra nézne...~Aztán egyszerre
63 4 | szemérmes arccal mosolygott. Mintha azt mondta volna: hát csak
64 4 | nem füllel hallom. Hanem, mintha a szívemnek volna füle,
65 4 | sindely. Úgy hatott rám, mintha puskát sütöttek volna el
66 4 | rejtelmekkel teljes. A csillagok is mintha őt várnák velem. A hold
67 4 | várnák velem. A hold is mintha kedvezni akarna, elbúvik
68 4 | álomhomály takarja el.~Végre mintha valami zördült volna!...~
69 4 | És csak öleltem, öleltem, mintha késleltethetném vele az
70 4 | bírom.~És görcsösen átölelt, mintha a szívével a szívemet akarta
71 4 | könyvébe.~Az ég borult volt, mintha velünk érezne; s aggódtam,
72 4 | egymásra szomorún, hosszasan. Mintha mind a ketten be akarnánk
73 4 | ismételgettem -, a jövő nyáron....~S mintha az anyja abban a percben
74 4 | íj-metszetű ajka volt piros, mintha még az éjjeli csókok emléke
75 5 | őmellette úgy lépegetett, mintha a lába térdben rosszul megkent
76 5 | unokája iránt olyan figyelmes mintha nem is öreganyja volna,
77 5 | zengzetet. És úgy tetszett, mintha az ő lelkének volna a zenéje.~
78 5 | Olyan ő a fehér blúzában, mintha a békesség galambja volna.
79 5 | hiába van nyitva a szeme -, mintha nem volna nyílt. Nem lehet
80 5 | tapasztaltátok-e, hogy némelyik nap mintha az angyalok ünnepe volna:
81 5 | nagy pénz, de nekem akkor mintha az égből pottyant volna.
82 6 | lógott az arcán és a nyakán. Mintha nem is a maga bőrében járna,
83 6 | pálcával járt, és úgy járt, mintha borsó volna a cipőjében.
84 6 | lábat, mint az övé! Jött, mintha annyi súlya nem volna a
85 6 | nézve senkire, rám se, s mintha egy virágzó orgonabokor
86 6 | énekelnek az apácanövendékek! Mintha mennyből szállana alá a
87 6 | egyszer!...~És az isten mintha meghallgatta volna az imádságomat:
88 6 | feljebb.~És a gázláng is mintha növekedne... Mintha az is
89 6 | gázláng is mintha növekedne... Mintha az is lobogva örülne a nagy
90 6 | és szentnek. A levegőben mintha angyalszárnyak lebegnének.
91 6 | angyalszárnyak lebegnének. A lépcső mintha inogni kezdene alattam.
92 6 | kezdene alattam. A falak mintha hajolnának...~Kipp-kipp...
93 6 | előbb is égett, de egyszerre mintha tüzes kemence lángjában
94 6 | szólnom, most!...~De a nyelvem mintha ólommá vált volna: nem mozdul.
95 6 | vált volna: nem mozdul. Mintha átok nyűgözné le s merevítené
96 7 | rubinfüggőkkel olyan volt, mintha valami tűzfényben született
97 7 | anyjára is rátekintett, mintha kérdezné: Hogyan lehet ez?~
98 7 | leány a földre pillogott, mintha szégyellné, hogy őt Párizsban
99 7 | olyan bizalmas örömmel, mintha régi ismerősük volnék.~A
100 7 | merengő szemmel nézett reám, mintha holdvilágos tájkép volnék.~-
101 7 | Úgy beszéltünk a képekről, mintha Röszkinnek a műértése volna
102 7 | fátyolozott lombok mélyén, mintha üvegsípocskát próbálgatna:
103 7 | Megszorította a kezemet, mintha a lelkét is bele akarná
104 7 | emberen olyan színváltozást: mintha a márványszobrát öltöztették
105 7 | rút volt: a szemöldökét mintha szénnel porozták volna a
106 7 | beszéljünk rólam.~S egyszerre mintha meg akarna rohanni, rám
107 7 | bocsánatot.~S letérdelt, mintha máris ott volna a báróné
108 7 | Megvan, megvan!~És úgy örült, mintha az ő bátyja került volna
109 7 | mozdulást érzek a mellemben: mintha a bátyám szólt volna, a
110 7 | gyermekkori kis bátyám. És mintha az nézne a szemembe annak
111 7 | alatt voltam. Úgy éreztem, mintha süllyedezne a padló.~- Hát
112 7 | csak meglesznek - feleltem, mintha álomnyomás alatt volnék. -
113 7 | elkomolyodtak. A szobában mintha gyászárnyékok lebegtek volna
114 7 | fénylő szemű, rövid nyakú. Mintha magamról látnék egy elhibázott
115 7 | nyakukba köti az asztalkendőt.~Mintha csak az anyámat látnám,
116 7 | csodálatos, hogy nekem olyan, mintha már régen nálam volnának,
117 7 | már régen nálam volnának, mintha az én tulajdon gyermekeim
118 7 | elkísértem az iskolába.~Mintha csak magamat láttam volna,
119 7 | pompája. Még a szeme is mintha piros rubin volna.~Elbájoltan
120 8 | eleven, szinte lobogó vérű, mintha gyorsforralót hordozna a
121 8 | olyan hangosan olvasott, mintha valami városligeti gyülekezetnek
122 8 | és folyékonyan.~A leány mintha látná a gondolatomat, röstelkedve
123 8 | anyám.~Behunyta a szemét, mintha az ő anyjáról volna szó.
124 8 | finomság, csupa melegség, mintha nem is földi lélek volna.~
125 8 | olyan volt az olvasása, mintha méhek zümmögnének a szobámban.
126 8 | letette a könyvet gyöngédeden, mintha üvegből volna, az asztalkára,
127 8 | nyomta meg a kilincset, mintha attól tartana, hogy zajt
128 8 | után.~Nekem olyan volt, mintha álomból ébrednék.~Ha Berta
129 8 | fülem, fáradt voltam utána, mintha manőverről kerültem volna
130 8 | hajlékony nyak! És a haja, mintha vörösrézszínben fénylő selyemmé
131 8 | hangon mondja ezt, Ilda, mintha valami nagy ügy előtt állana,
132 8 | szemléltem. Micsoda gyöngéd arc! Mintha ő is tubarózsa volna.~~Tizenegy
133 8 | tudtam - mondta halkan, mintha magában beszélne.~Elmosolyodtam:~-
134 8 | nyugodtan és félvállról mondtam, mintha az időjárásról beszélnénk.~
135 8 | nagyot!~Berta olyat nyögött, mintha a fogát rántották volna
136 8 | van hátra - szólalt meg, mintha magában beszélne.~- Valami
137 8 | fordítón maradt a keze, mintha tűnődne, hogy micsoda hang
138 8 | egyetlenegy! Nekem olyan, mintha én volnék a mesebeli Árgirus
139 8 | szorította mind a két kezét. Mintha attól tartana, hogy erővel
140 8 | szabad.~S behunyta a szemét.~Mintha mellbe lőttek volna - ágyúgolyóval.
141 8 | csakolyan volt a hangja, mintha valami kriptában hevernék,
142 8 | gomolygó sötétségben, és mintha a hideg őszi szél susogna,
143 8 | mély csend állt köztünk. És mintha száz esztendő vonult volna
144 8 | Közelebb lép. Illatot érzek. Mintha valami meleg selyem érintené
145 9 | pepita ruhámban?~A kertész mintha megértette volna a gondolatomat,
146 9 | emelint a hátulsó lábán, mintha legyet rázna le, s marad
147 9 | ló nem mozdul. Csak áll, mintha oda volna kötve, csak éppen
148 9 | majd hanyatt estem. Vágtat, mintha tüzes ördögök kergetnék.~
149 9 | aztán lefelé valahova, mintha valami mélységbe vitt volna;
150 9 | fölfelé, föl, meredeken, mintha a felhők közé akarna száguldani.
151 9 | úgy el volt gémberedve, mintha én volnék az a bibliai ember,
152 9 | világosság annyi...~S legyintett. Mintha oly sok világosság áradna
153 9 | ébreszt fel. Az orrom hegyébe mintha varrótűt mélyesztene bele
154 9 | olyan bágyadtságot éreztem, mintha valami csatamezőn ébredtem
155 9 | valami nagy havas hegy. Mintha a teremtő egy havas hegyet
156 9 | égen. Közel van, közel! Mintha a földön volna, a rét közepén.~
157 9 | jön. Köszön mosolyogva, mintha ismerőse volnék. Az arca
158 9 | éreztem, mikor jártam benne, mintha a lábamat is kicserélték
159 9 | ember egyszerre megáll, mintha a lábát leragasztották volna.
160 9 | arccal néznek egymásra, mintha egyszerre mind a négynek
161 9 | uhog ránk a kapu mellől, mintha ugató ágyú volna. Azonban
162 9 | ruhában áll ott az ajtóban, mintha egyenesen a pesti korzóról
163 9 | behunyta egy percre a szemét, mintha újra akarná látni Szép Helénát.~
164 9 | elveszem feleségül!~A leány, mintha meghallotta volna a szívem
165 9 | tudatlanságát szapulták, s mintha meg akarná lopni az alkalmat,
166 9 | Aztán fölemelte az arcát, mintha a magasságból szedné az
167 9 | Nem volt erős a hangja, de mintha lágy öblű üvegfuvola szólalt
168 9 | mikor hazafelé mentünk, mintha én ittam volna meg az erdésznek
169 9 | kezemben fogom lógatni, mintha a meleg miatt járnék hajadonfővel.
170 9 | fagottot próbálja a fagottos.~S mintha valaki dalolna is: rekedtes,
171 9 | rásüt. Ő csak a földre néz, mintha az árnyékának táncolna.~
172 9 | fehéres gyökérből, vagy inkább mintha vékony makaróniból volna
173 9 | tűnt a gémeskút mellett. Mintha csak elnyelte volna az a
174 9 | Olyan volt az a kerítés, mintha sárgászöld színű dunyhákkal
175 9 | szilfa, oly mohos derekú, mintha zöld selyemplüssel volna
176 9 | szemüvegén át kérőn nézett rám, mintha azt várná, hogy találjam
177 9 | csodálatos zenét hallunk. Mintha ezernyi citera szólana!
178 9 | lépésekkel haladt át a tornácon, mintha látna.~A leány elmosolyodott
179 9 | fontoskodva beszélt tovább, mintha valami nagy államtitkot
180 9 | aggodalmasan pillantott rám, mintha attól tartana, hogy elárulom
181 9 | szempillája félig leereszkedett, mintha a gondolat szárnyain átszállott
182 9 | S kevertem az olajjal, mintha soha egyebet nem is cselekedtem
183 9 | bádogszemével. Nézett közénk. Mintha kettőnk között egy harmadik
184 9 | képe is úgy meg volt mosva, mintha kicserélték volna valami
185 9 | a besereglett nép arca: mintha királyi palotába gyűltek
186 9 | az énekük... A kántor is, mintha minden hangja deszkarecsegés
187 9 | mosolygó szemmel nézett rám, mintha kérdezné:~- Szebb vagyok?~
188 9 | mohos kőre, s nézett rám, mintha ő is gondolkodna velem a
189 9 | szentimentális parasztleánynak.~Én mintha vasszéken ültem volna, nem
190 9 | Rózsit illető érdeklődéseit! Mintha csak Molnos Marcsáért kérdezné.~-
191 9 | hogy az oldalamon belülről mintha egy hajszál sétálgatna.
192 9 | Szúró érintés a derekamon. Mintha budakeszi csalánnal érintettek
193 9 | helyen is éreztem a csalánt, mintha tüzes varrótűcskék érintgettek
194 9 | három országot is.~S újra... mintha száz hangya mászkálna bennem!...~
195 9 | érzek a bal lábam szárán, mintha szerbtövis szúródott volna
196 9 | puha, nyúlós ismeretlenség, mintha gyermekujjnyi kis gumidarab
197 9 | elhagyni. Marad, ragad, mintha belenőtt volna a testembe.~
198 9 | epedés, csupa szerelem. Mintha azt mondaná: Gyönyörűm,
199 9 | arc, a kalpag, a mente, mintha csak bádogból csinálnám.
200 9 | a gyönyörű két kék szem: mintha csatában verték volna ki...~
201 9 | kritikus rigó közéjük: Srrrek. Mintha a Neues Pester Journal kritikusa
202 9 | éreztem, hogy megszorítja, mintha bele akarná forrasztani.~
203 9 | alhattam. Boldog voltam, mintha legalábbis alkirálynak neveztek
204 9 | belebetegszel” stb.~Úgy éreztem, mintha egy dézsa hideg vizet öntene
205 9 | jóérzés borzongott rajtam át.~Mintha a mesebeli életvízzel öntöttek
206 9 | éves lettem egyszerre. S mintha valaki azt susogta volna:~-
207 9 | a pipacsot. Itt az erdő. Mintha csak azok a fák állanának
208 9 | helyét, a helyét, a helyét...~Mintha csak tegnap történt volna.
209 9 | csak tegnap történt volna. Mintha ma volna annak a vasárnapnak
210 10 | hozzám, nekem mindig olyan, mintha franciául kérdezne valaki.~
211 10 | fizetik - mondotta. - Annyi, mintha két diplomája volna, mikor
212 10 | kérdést intézett hozzám, mintha rendőrkapitány volna. Ki
213 10 | mosolyogva emelint a szemöldökén, mintha valami farsangi tréfaszót
214 10 | Zsorzsetről.~Olyan volt nekem, mintha nem is földi emberfajnak
215 10 | emberfajnak a leánya volna. Mintha az isten őt külön alkotta
216 10 | egyszerre olyanná vált a terem, mintha virágfüzéres, lampionos
217 10 | átkerült az asztalomhoz, mintha a színpróbák iránt érdeklődne.~
218 10 | töltötte el a szívemet, és mintha valami mennyei almafának
219 10 | ismertem reá. A két szemöldöke mintha egybenőtt volna, az orra
220 10 | egybenőtt volna, az orra mintha megnyúlt volna. Alig fogadta
221 10 | fölkelt, és a mellemre borult, mintha a szívemre akarná sírni
222 10 | volt a furcsa, hogy ő is, mintha nem látott volna bennünket,
223 10 | megindultam olyan érzéssel, mintha csak hazamennék.~Zsorzset
224 10 | vékony volt a lába szára, mintha nádból volna, s vígan futkostak
225 10 | amekkorát tartott a kezében. Mintha a kalendáriumi telt holdnak
226 10 | ott. Az az érzésem volt, mintha valami iskolába tévedtem
227 10 | De azért úgy szeretjük, mintha az is miénk volna.~S rákurjantott
228 10 | a kezemben. Úgy fogtam, mintha üvegből volna. S bizonyára
229 10 | éjjel olyan volt a fejem, mintha a háborgó Balaton volna
230 10 | egyszerre elmúlt minden bajom. Mintha napfénnyel telt volna meg
231 10 | bizalmas mosolygással, mintha azt mondta volna:~- Hát
232 10 | hajfürtöt és a nefelejcset. S mintha az a nefelejcs megszólalt
233 10 | aranyozás. Olyanná vált, mintha bazári bádogportéka volna.~
234 10 | szemű. De milyen szemű! Mintha bársonnyal volna a szeme
235 10 | körülszegve. S a nézése!... Mintha nyílt szemmel is valami
236 10 | egybesugárzik, a hátamon mintha pávatollat vonnának végig
237 10 | két szegfűbokor fölött, mintha valami rámában álló kép
238 10 | kezében valami papirostekercs, mintha kóta volna. De bájos!~Akármi
239 10 | jércelányoké. De a járása!... Mintha pillangószárnyakon lebegne!~
240 10 | meglassúdik. Egy percre mintha meg is állna.~Rámpillant.
241 10 | epedő szemmel nézett rám, mintha valami nagyot várna tőlem.~-
242 10 | arca meg olyan agyagszínű, mintha a Teremtő lehelete csak
243 10 | forint előleget? Nem azért, mintha... De lássa, idehozták ezt
244 10 | elé, mikor Marica kilép.~S mintha valami láthatatlan kéz fordított
245 10 | gornyadt asszonysággal, aki mintha ólomtestet hordozna a lábán,
246 10 | tanulást.~Hévvel tanított, mintha egy óra alatt akarna megtanítani.
247 10 | találkoztunk a Malom utca sarkán, mintha véletlenül találkoztunk
248 10 | szóljon. Még súgva se. Csak mintha némák volnánk. A boldogságos
249 10 | arca, annyira asszonyos, mintha tíz évvel idősebb volna.~
250 10 | Állok. Várok.~De nini, mintha valami fehér foltot látnék
251 10 | kimondom: oláh pópa, annyi, mintha aszondanám: varangyos béka.
252 10 | dongadozott közöttünk, fölöttünk.~Mintha az is azt kérdezné szomorú
253 11 | Mindenkinek megvan a maga társa. Mintha a két lélek egy volt volna,
254 11 | kemény ívű a halántékán, mintha azt is vasból verték volna,
255 11 | úrnak akkora feje volt, mintha valami nálánál nagyobb emberrel
256 11 | szántóföld felé. A fák is mintha alázatosan húzódtak volna
257 11 | Nekem olyan már mindez, mintha álomképeknek hosszú sora
258 11 | Márta sokat siratott.~És mintha a bútorok, falak is azt
259 11 | végtelennek látszott, és a lábam mintha ólommá változott volna.
260 11 | ólommá változott volna. S mintha már nem is a lábam hordozna,
261 11 | száz esztendeje jöttem, és mintha az idő is oly végtelen volna,
262 11 | Egyszer csak a föld is, mintha jobbra-balra vonszolnák
263 11 | meg. Egyik-másik társam mintha megalacsonyodott volna.~
264 11 | És mink szétrebbentünk, mintha bűnt követtünk volna el.~
265 11 | az eszembe.~Csak álltam, mintha hozzáragadt volna a lábam
266 11 | eltávolodás van köztünk. Mintha köztünk nyílt volna meg
267 11 | szárnnyal kerengett, s olykor mintha állt volna a levegőben.~
268 11 | aki eddig.~Megrándult, mintha szíven szúrtam volna.~-
269 11 | alszik.~Hallgattunk. Aztán ő, mintha nem is szakadt volna szünet
270 11 | Csak bámultam a levélre, mintha benne látnám Mártát, himlősen,
271 11 | szomorú abban a kertben. Mintha hiányozna belőle két boldog
272 11 | bizony olyanná vált mégis, mintha ráspollyal nyomogatták volna
273 11 | nyakába dobják, ahhoz simul?~Mintha hideg kígyók kanyarogtak
274 11 | kényszerítettek!~Úgy éreztem, mintha elomlott, eldúlt, elégetett,
275 11 | felfordult az érzésemben: mintha az Isten trónjára a Sátán
276 11 | levélnek a nevemet. A mellemre mintha malomkő nehezült volna,
277 11 | könnyen beledobta a Dunába, mintha csak narancshéj volna.~-
278 11 | bámultam rá. Úgy éreztem, mintha apám lett volna, arra jogosult
279 11 | s maga úgy bánik vele, mintha bátyja volna.~- Mit ér az
280 11 | nyomát is az orra körül...~Mintha villám futott volna át rajtam:
281 11 | fel.~De nekem olyan volt, mintha mindez csak valami üdvözítő,
282 11 | olyan örömmel gratuláltak, mintha abban az egy történetben
|