Part
1 Inc| ilyen röviden mondjuk is el a történetünket, az is érdekes.~
2 Inc| egyszerre vaksötétség borította el. Csak a szivarok tüze vöröslött
3 Inc| Aztán közéjük ült. Mindjárt el is mondták neki, hogy épp
4 Inc| programja: minden agglegény el fogja beszélni, miért nem
5 1 | Hány lánynak csavartad már el a fejét?~Mosolygott, de
6 1 | megházasodol, hegyes orrú leányt el ne végy.~Ez a mondása éppen
7 1 | borbélynak, hogy sikkassza el nekem azt a fényképet.~No,
8 1 | a szívnek! - Ne felejtsd el a te holtig szerető Marcsókádat! -
9 1 | akták.~S lódultam volna el tőle mentül hamarabb és
10 1 | mennem. Aggodalom fogott el, hogy Jolán elhagyott, vagy
11 1 | érdekel, hogy hová csavarod el.~- Hová csavarom el? Egész
12 1 | csavarod el.~- Hová csavarom el? Egész délután nem voltam
13 1 | A kulcsokat nem fogadta el persze. Bocsánatkérően nézett
14 1 | röstelkedve mondta:~- Hát jó, tedd el azokat a fényképeket, ha
15 1 | a kulcsodat, hadd tegyem el.~- A kulcsot, lelkem?...
16 1 | van minden - a manó vigye el -, a bakakorombeli Kaszír
17 1 | mondom a kisbéresnek. - Kérd el a feleségemtől a franciakulcsot.~
18 1 | egyre ritkábban látogattam el hozzájuk. Végre el is maradtam.
19 1 | látogattam el hozzájuk. Végre el is maradtam. Átpártoltam
20 2 | és figyelmeztetett, hogy el ne mulasszam a miatyánkot
21 2 | az embert. Én nem ítélem el.~Nem volt rossz ember. Csak
22 2 | nehéz illattal árasztotta el a templom környékét. Meg
23 2 | Nyilatkozzék hát, Gabika, el fog-e venni, vagy nem?~Nagycsizmás
24 2 | Ha azt mondom: nem veszem el, megsértődik, megharagszik...
25 2 | megharagszik... De hátha el is vehetem?~Akkor hát bizonyos,
26 2 | egyezségünknek.~Zúgó fejjel rohantam el. Mármost mindegy: elveszem,
27 2 | egy manduláért játszottam el!~Mi fog most már történni
28 2 | Aztán rémledezés fogott el: a pince mélysége felé meredt
29 3 | Egy barátom olyan nőt vett el, akiről kitudódott, hogy
30 3 | hogyan van, hogy nem vette el eddig senki?~Igen kívántam
31 3 | Szinte kábultan jöttem el tőlük. Hiába volt ott a
32 3 | bátyám is olyan leányt vett el, aki özvegy mama mellett
33 3 | ő csak a Terkáját vette el, a mama ottmaradt, mint
34 3 | Három napig nem jövök el - mondottam. - Beszéljék
35 3 | angyalom, a mamával. Higgye el: a maga boldogságáért cselekszem
36 3 | hogy Vikit nem vesztem el. Jó fogás voltam nekik,
37 3 | majd az iskolában költi el. S kitudódott, hogy egy
38 3 | az utcai szobát foglalták el. Az én szobámat hátul rendezték
39 3 | kártyából világosan látható, el nem hagyja.~- Soha, ugye,
40 3 | Csak a halál választja el - felelte a cigányasszony
41 3 | kártyát, hogy az se válasszon el.~Veti a banya a kártyát.
42 3 | akartok.~És akkor beszélte el, hogy Náni az előző estén
43 3 | boszorkánytörténetet mondott el neki, úgyhogy a foga is
44 4 | Mert elvettem volna. El. Pedig nem is volt úrileány.~
45 4 | szülőimmel, hogy küldjenek el nyárra valahova a porosz
46 4 | tengerészsapkás figurák foglalják el, akik a boglya árnyékában
47 4 | keresztül-kasul; hogyan vesztette el a kalapját, hogyan találta
48 4 | hegyre. Onnan mutogatták el: melyik tájon aratnak, melyiken
49 4 | csak a kenyeret költöttem el.~A nevezett dűlő messze
50 4 | cserfa alatt.~Dehogy megyek el anélkül, hogy legalább egyszer
51 4 | Igen hegyesen sétáltak el mellettem, és csak a szemük
52 4 | isten! Talán csak nem apadt el? Szent isten!~- Nem apadt
53 4 | Szent isten!~- Nem apadt el, csak ronda. Gondoltam,
54 4 | szóáradattal magyarázta el, hogy a fia már három éve
55 4 | Visszakanyarodtam a kúthoz. A kúttól el a legelőre.~A leány ott
56 4 | szemmel, mosolyogva magyarázta el, hogy vásznat, gyolcsot,
57 4 | beszélgetésben intézték el. Elég annyi, hogy a két
58 4 | leány.~- De hát...~- Várd el a végit. Hát a kanász már
59 4 | A tízforintost nem vette el az asszonytól. Szegény asszony...
60 4 | félcipő. A mamájuk nem jött el.~Aztán megérkezik a pap
61 4 | milyen esetlenül gurdítják el a tekét.~A papnak mindig
62 4 | büszke kegyességgel fogadják el a gyújtómat.~Mellékesen
63 4 | szédülök, ha fölkelek. S talán el is aludtam volna, ha egy
64 4 | egyezik az enyémmel.~S a szeme el van tágulva, mintha azt
65 4 | mennyország minden fehér dunnáját, el volt borítva felhővel.~Aggódtam,
66 4 | tudom, mi vagy. De ha ma el kellene innen mennem, akkor
67 4 | Halvány pirosság ömlött el az arcán. Hallgatott. A
68 4 | elborult.~- Nem fogadja el, ugye, az ilyen leánytól.~-
69 4 | egyiknek a felét. Csakhogy el ne magyarázd.~Egy szekér
70 4 | Gyors mozdulattal hárította el a karomat. Kiegyenesült.
71 4 | szebbet! Éjjel olvastam el, mécses mellett. Ma is elolvastam
72 4 | délután is. Rozál néném el akarta venni, hogy a tűzbe
73 4 | megint.~Ő azonban annyira el volt foglalva, oly mohó
74 4 | és édes illattal árasztja el a kertet.~Az éjjeli viola!...~
75 4 | Óvatosan, lassan lépkedtem el az omlott pince falához.
76 4 | mintha puskát sütöttek volna el mellettem.~Aztán vártam,
77 4 | újra álomhomály takarja el.~Végre mintha valami zördült
78 4 | a kérdés, hogy váltatok el.~Vonakodva felelt:~- Barátságosan.~-
79 4 | gondoltam, hogy én veszem el. A fővárosban nem tehetém,
80 4 | De úgyis tudom, nem jön el. Érzem: nem jön el.~- De
81 4 | nem jön el. Érzem: nem jön el.~- De eljövök.~- Anyám is
82 4 | Világosodik... Nézzen el délután a legelőre: talán
83 4 | egyszer láthatom. És küldje el nekem majd Pestről a képét.
84 5 | Mátyás-templom előtt mentem el, és bevont az orgonaszó.~
85 5 | Csak ha pillangó repült el mellettünk, az zavarta meg
86 5 | szólalok meg:~- Nem felejtettél el valamit, kedves?~- Nem.
87 5 | Most, érzem, most beszéli el a disputánkat... No, az
88 5 | Éjfél után sokára aludtam el. S reggel, hogy megébredtem,
89 5 | beszélünk, és ő hibát követ el, és én figyelmeztetem...
90 5 | nevelem.~_ - No, csak vigye el Lukács, ezt a menyasszonykámnak.
91 5 | elszakította.~- Elszakította?~- El a, kétfelé.~- És aztán?~-
92 6 | külön szobácskában helyeztek el a harmadik emeleten. Bizonyára
93 6 | Szégyen és keserűség borított el. Könnyezve átkoztam a parókás
94 6 | Följegyeztem sebten, hogy el ne felejtsem, és hát szemléltem
95 6 | hogy többé nem szórakozok el. Tanultam is aznap, mint
96 6 | bizonyítványnak már fütyültek!~El voltam keseredve, mint a
97 6 | amitől megválik az ember, el szokott tőle búcsúzni. No,
98 6 | orgonabokor suhant volna el mellettem...~A nyomába indultam.
99 6 | Hét vezér volt a címe, s el volt benne mondva, hogy
100 6 | könyveket, és soha nem mentem el könyvesbolt mellett, hogy
101 6 | arra jártam, sohasem mentem el úgy ott, hogy oda ne pillantottam
102 6 | vallomás hosszú volt és cifra. El volt benne mondva, hogy
103 6 | kellett lesnem, mikor látogat el hozzájuk a fiatalember,
104 6 | ezekkel az izgalmakkal telt el.~Végre találtam egy formát,
105 6 | következendőknek.~Szédülés fog el. Ünnepinek érzem a percet
106 6 | csak tíz lépcső választ el...~Már csak öt...~Rámpillant
107 7 | tiszteletére... De csakhamar el is lobbant megint. Elfoglalt
108 7 | nevetett, ha anekdotát mondott el. Olyankor ijesztő volt az
109 7 | szerencsére ritkán beszélte el az anekdotáit.~Hát belépek.~
110 7 | anyja.~És akkor beszélték el, hogy mikor Idát hazahozta
111 7 | Olyanféle érzéssel váltam el tőlük, mint aki pezsgős
112 7 | gondoltam, addig úgyse vehetem el - majd augusztusban együtt
113 7 | Ha egy napom nélküle múlt el, rosszul aludtam. Szomjas
114 7 | hogy csakugyan kétséges, el se fogadom.~- Ilyen embert
115 7 | értékéből.~- Csak tízet fogadok el.~Hálálkodva és örömtől csillogó
116 7 | kérdésére.~- Ha én azt mind el tudnám sorolni.~- Mégis,
117 7 | Keszthely mellett mentem el. Gondoltam, megnézem Hévizet
118 7 | csak azután mosolyodott el:~- Erre jártam; felfutottam
119 7 | Megsértetted ezt az úrinőt. Talán el is veszi tőlem a pörét...~
120 7 | villámhárítónak... Engem nem áltatsz el!... Nem vagyok falusi!...
121 7 | hogy ne haragudjak rá. El fog menni a bárónéhoz, és
122 7 | gyermekek anyját kocsi ütötte el az utcán. Az apa éppen akkor
123 7 | Hagyjuk holnapra. Ne kísérj el. Kocsin vagyok. Most téged
124 7 | ott. Épp akkor búcsúztak el.~- Ejnye ejnye - mondottam -
125 7 | az eszembe. Azzal váltam el tőlük, hogy vacsorára várhatnak.
126 7 | ablakon át.~Másnap nem mentem el Idához. Tudj’ az isten,
127 7 | Barátok a nevelők. Gyere el, és beszéljük meg.~Készültem
128 7 | mennek. Megint úgy múlt el a nap, hogy nem láttam Idát.~
129 8 | hogy ő se szívesen beszéli el a történetét. De hát végre
130 8 | fizetésre kapni. De még el se foglalhattam a helyemet,
131 8 | volt. Szívesebben maradt el a bálról, mint a fürdésről.~
132 8 | Karthauziból. Fenomenális! El is hozta. Igen művelt leány
133 8 | csínyekért másképp bánt el velem, rövidebben és csattanósabban.
134 8 | mit jelent az a szó. Hidd el, hogy nevetnek érte a hátad
135 8 | talán a balsorssal jegyeztek el? Évek óta érzem, hogy nem
136 8 | mondottam. - És ne vegye el olyan hamar, mint tegnap.
137 8 | a magas sarkú cipőjében. El kellett bocsátanom az Ilda
138 8 | akkor kedvetlenség fogott el. Talán az a bólintás bántott,
139 8 | válaszolod, hogy küldje el, nem fogja elküldeni. De
140 8 | Mert hiszen ha Kesztyűs el is kísérte és mulattatta,
141 8 | lelte Bertát? Sírva ment el.~Vállat vontam.~- Leánysírás.
142 8 | feleségül?~Mért ne venném el?~Nemsokára olyan fizetésem
143 8 | kellemetlen figura, de hát el lehet távolítani. Hidegség,
144 8 | csecsemőnek, hogy a fogzás kérdése el legyen vele intézve. Az
145 8 | Eljött volna hamarabb is?~- El.~- Már megint elfelejt valamit...~
146 8 | könyvében.~- Hol is hagytam el?~- Ne keresse, Ilda. Valamit
147 8 | elmúlik... Ugye, itt hagytuk el? Ha a nyár elmúlik, a rózsa
148 8 | jót akarnak. Elfogadtam. El is vettem volna, ha magát
149 8 | égi kezek intézik. Higgye el: égi kezek intézik...~Pillogott.
150 8 | száz esztendő vonult volna el rajtunk abban a hallgatásban.~
151 8 | szobában.~És nem is jött el többé.~~A báró elővonta
152 8 | még néhányan nem mondták el a történetüket.~- Holnapra.
153 8 | mo-mo-mondatban.~- Hát mondd el Az ember tragédiáját egy
154 9 | Kacsafarkban művészkedi el a fürthiányokat.~Nappal
155 9 | három hónapot.~Most már csak el ne kaparintsa valaki előlem
156 9 | még egy öltözet ruhát vigy el.~- Minek? Elég ez az egy
157 9 | kétszázharminchárom csontom? Nem törött-e el a lábam szára?~Csak azután
158 9 | Csak az esernyőm veszett el.~- Mán nem tehessünk rúla -
159 9 | az ülésről. A lábam úgy el volt gémberedve, mintha
160 9 | magamra maradtam.~Képzeljetek el egy kilométernyi hosszú,
161 9 | micsoda esztelenséget követtem el, amikor csak úgy vaktában
162 9 | meg semmiféle simogatással el nem lehet egyengetni.~Közben
163 9 | hogy a kezét nyújtotta, el kellett fogadnom.~- No,
164 9 | éppen unatkozom, látogassak el hozzá. A falu innenső végéről
165 9 | puska vajon nem törött-e el, mikor a kordéról leesett.~
166 9 | gondolkodtam: mivel töltsem el a délelőttöt? Hátha - gondoltam -
167 9 | cseveg:~- Az én lapomat kéri el olykor a kertész, hogy olvassa
168 9 | délután!... Tanító úr, izenjen el Lipóczynak hogy délután
169 9 | soha életemben nem sütöttem el, de nem nagy mesterség az.
170 9 | szobából -, hogy a művész úr el fogja ejteni az őzet.~A
171 9 | durrantott, de egyiket se találta el. Szidta Szilágyit. Én nem
172 9 | úrileány. S képzeljetek el egy fekete, görögfrizurájú
173 9 | hatású rám.~Képzeljetek el egy tizenhét éves Diana-arcot,
174 9 | a kezét! A szeme foglalt el, a szeme, a szeme!...~A
175 9 | kisétálunk nagymamukával, el se futnak tőlünk.~Oly mondhatatlanul
176 9 | faluban? Bizony már ma délután el akartam utazni. Nem alhatok
177 9 | Ebben a percben tökéltem el, hogy nem.~- Tehát marad.
178 9 | vásáron járt, a lovát adta el ott, és egy hamisított forintot
179 9 | s a dal halkan enyészett el az alsó akkordokban.~- No,
180 9 | csodahangját. Minek mondjak el egy névlajstromot, hiszen
181 9 | ébred irántam. A képet meg el se tudom kezdeni, nemhogy
182 9 | beszélek.~Nehezen aludtam el, s másnap megint az agyonvert
183 9 | délutánra lesz meg - hebegi. - El tetszik-e utazni?~- Nem
184 9 | tetszik-e utazni?~- Nem utazok el. Hanem te gyerek, valami
185 9 | mondom a gyereknek -, vezess el engem a boltba.~A rossz
186 9 | ökrös szekér lassálkodik el a bolt előtt. Mellette hosszú
187 9 | lestem Ilka után, míg csak el nem tűnt a gémeskút mellett.
188 9 | este említett - ha máig el nem felejtette.~A ház nappali
189 9 | Negyedórát, félórát itt töltök, el is beszélgetünk.~A cseléd
190 9 | mondotta. - Vacsorára el ne eresszétek a festő urat!~
191 9 | mondani tegnap...~- Jaj, majd el is felejtettem - rezzent
192 9 | A falu rosszát játszatná el...~- Műkedvelőkkel.~- Úgy.
193 9 | akárhányszor a kezemből veszi el a kenyeret.~- De hiszen
194 9 | született. Még nem jutott el a Bükk hegység erdői közé.~
195 9 | könyörgött. - Mondja el még egyszer.~S letörülte
196 9 | jó lesz...~Nem fogadtam el. A zivatar azonban már morgadozott.
197 9 | oda.~Az ének zúgott: Jöjj el Szentlélek-isten. A pap
198 9 | kapujukban búcsúzkodtam.~- El, hogyne. Hiszen az ebéden
199 9 | ha keresztülerőltetem, el kell vállalnom a kulisszafestést,
200 9 | bizonyos.~De hogyan vállaljam el? Soha életemben nem láttam
201 9 | türkizszínű szitakötő cikázott el a szemem előtt, mint valami
202 9 | A Csap utcán.~- Dalolja el! Az Isten áldja meg.~Eldúdoltam
203 9 | összecsapva. - Hát mért vennék el?~- Te tudod! - fakadt ki
204 9 | a nehezebbik szerepet is el tudja játszani: a Boriskát.
205 9 | mondták.~Sohasem felejtem el azt a hálás nézést, amellyel
206 9 | csak még a végét mondom el.~A próbákat néhány nap múlva
207 9 | katonaságtól, én játszom el a szerepét.~A próbák mindig
208 9 | derekú bükkfa mellett megyünk el.~- Nézze - mondom -, egy
209 9 | hangján, hogy nem fogadja el a maga szemének.~- Még nem
210 9 | mehettem hozzájuk. Tudtam, hogy el van foglalva a házzal, konyhával.
211 9 | Majd földobta, megkapta. El is ejtette egyszer a tanító
212 9 | Sebes rohanással robog el közöttünk. A tanítót majd
213 9 | vannak, annyifelé nyelte el őket az erdő.~- Iluska -
214 9 | maga kincset vesztett el, és én egy egész kincstárt
215 9 | baj, legalább nem ragad el. Egykor itt legyen. Ebédet
216 9 | kincsem... nem rabolta-e el azóta valaki? És ő, a szegény,
217 9 | angyalnak, hogy juttasson el egy levelet titkon az Ilka
218 9 | a kunyhó, onnan induljak el.~Hát biz a kunyhó eltűnt
219 10 | volt rá időm. Vagy hogy el is felejtettem, nem is akartam,
220 10 | süllyedt fejjel a karosszékben, el nem képzelhettem, hogy az
221 10 | valaha.~Nyugodtan olvasta el az ajánlólevelemet. Aztán
222 10 | fizetéssel úgyse vehetném el Zsorzsetet. Őszintén szólva:
223 10 | himnuszzsongása töltötte el a szívemet, és mintha valami
224 10 | csakhamar vízfoltok terjedtek el.~- Ó! Ó!~- De hát, Zsorzsetke -
225 10 | azt kívánja, hogy hozassam el a holttestét. Én hozassam
226 10 | holttestét. Én hozassam el? Én, szegény, koldus ember?!~-
227 10 | Mert az a kripta érték, azt el lehet adni.~Lüpennek elkerekült
228 10 | becsüléssel tapadt reám.~- El lehet adni - ismételtem
229 10 | tartotta, hogy ha a halott már el van temetve, a kriptával
230 10 | táncoltak belé.~Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a tányérok
231 10 | másnap megint más foglalt el...~Aztán az idő elmúldogált.
232 10 | örömmel néztem, hogyan bánik el Bandi a feleségemmel!~De
233 10 | volna semmi egyéb, régen el is felejtettem volna - a
234 10 | az a szép eleven színe... El tudnám nézni naphosszat!~
235 10 | papi pályára, vagy végezze el magánúton a jogot. Ha pedig
236 10 | egyszer se rám, nem megyek el a tanítóhoz.~De rámpillantott,
237 10 | nevem.~És sietve mondtam el, hogy itt töltöm a nyarat
238 10 | templomba már mégse megyek el többé. Hatan is tudják,
239 10 | az ablak előtt nem járok el, se a templom előtt nem
240 10 | csakugyan kerülő úton sétáltam el a fürdőbe.~De sose hittem
241 10 | hogy szombathoz egy hétre el kell utaznom, és még csak
242 10 | Hacsak lehet.~- Jöjjön el!~S hogy nézett, rám! Milyen
243 10 | esdekléssel kért:~- Jöjjön el!~Az utca végén egy oláh
244 10 | fájdalmasan nézett reám.~- Jöjjön el holnap búcsúzásra.~- De
245 10 | idősebb volna.~Sose felejtem el azt az augusztus végi éjszakát!~
246 10 | lámpás mellett némán libben el egy denevér. Lehet, hogy
247 10 | utolsó hang elmúlón rezeg el a sötétségben. De már én
248 10 | várjak?~Csak nem aludt tán el? Lehetetlen, hogy Marica
249 10 | tapad.~Hogyan beszéljem el azt az őrületesen mennyei
250 10 | S újra csókok borítanak el. Az én viszontcsókomra megrettenve
251 10 | viszontcsókomra megrettenve bocsát el olykor. S fülelünk. De nem
252 11 | fiatalember mosolyogva rongyolja el az egész életét. Csak a
253 11 | nem azért nem vettétek el, amit gondoltok, hanem azért,
254 11 | Hol hálok? És hát örökre el leszek-e szakítva Mártától?~
255 11 | hát lám: hibát követtem el, és kivetnek! Kivetnek!
256 11 | előttem és zord szóval űz el a kertből. Azonban csak
257 11 | azt, hogy hogyan kergette el őket mostohájuk, és hogyan
258 11 | gesztenyefák környezték, szinte el is takarták. Örökös volt
259 11 | kertészgyerek előttünk megy el gereblyével. Rám szól:~-
260 11 | a vasút mellette megyen el, és kelet felé vinne a vonat.
261 11 | három hónaponkint küldjem el neki.~Kinéztem az ablakon:
262 11 | meglátott. Intett, hogy bújjak el. Aztán, ha a kisasszonyától
263 11 | Kelen!~Márta~Nem mondom el az ifjúságom történetét;
264 11 | mintha bűnt követtünk volna el.~Engem úgy megzavart a találkozásunk,
265 11 | utolján este búcsúztunk el.~Tudtam, hogy nyolckor szoktak
266 11 | rózsaszínű folt villant el a fák között.~A szívem megdobbant.~
267 11 | nyelveket.~Aztán meg én mondtam el, mik történtek velem, mióta
268 11 | a nyárra már nem fogadok el Ákos úrtól támogatást.~-
269 11 | rám, de abban a percben el is pirosodott, olyanná vált,
270 11 | szemét könnyek öntötték el.~- Nézz rám! Nézz rám! Mivé
271 11 | adhat többé szállást, menjek el a faluból. A pénzt felosztja
272 11 | sem tudom, hogyan intézte el a megbízásomat.~Már az első
273 11 | Kényszerítették - mondotta -, higgye el, kényszerítették Mártát.
|