Part

  1 Inc|               vereslik elő.~Az idő már akkor nyolc felé járt.~A Hungária
  2 Inc|              és hallgatva nézték. Csak akkor ocsúdtak fel, amikor a kaszinóban
  3 1  |              De hát régen volt az! Még akkor éltek tündérek a földön.~
  4 1  |               házasodott. Azazhogy már akkor esztendős házas is volt.
  5 1  |              Már negyvenesztendős volt akkor. És hogy hullámos tengerről
  6 1  |          szülők aztán azt mondták: már akkor inkább a Palinak fusson.~
  7 1  |        megvetés is volt a szemében. Ha akkor vidámnak látom a szemét
  8 1  |           Palinak a homlokát. Elvonul.~Akkor aztán, hogy magunkra maradtunk,
  9 1  |            hogy ő nem szeret úgy, mint akkor?~- Még jobban.~- Vagy hogy
 10 1  |                mit feleltél volna? Már akkor benne voltam a mártásban.
 11 1  |            Néhány pajtásom volt nálam. Akkor vettem elő. A Besenyey fiúnak
 12 1  |   íróasztalomon. Ha azokra is rátalál, akkor lesz csak nagy trombitás
 13 1  |            elájul. Meg kellett kapnom. Akkor aztán úgy elájult, hogy
 14 1  |   nyugtalanságom. Estig odabódorogtam.~Akkor mégis csak haza kellett
 15 1  |       Hitetlenül nézett rám, de én már akkor benne voltam a nyeregben.~-
 16 1  |                Csaptam a kályhába.~Már akkor tavaszodott. Olykor egy-egy
 17 1  |           egy-egy kis takarításra.~Már akkor annyira vigyáztam, hogy
 18 1  |     galoppoztam a díványhoz? Vagy csak akkor látott meg, hogy fölegyenesültem?~
 19 1  |                 felelte színtelenül.~- Akkor kint esett ki a magtárban.
 20 1  |              Visszahoppoltam a székbe.~Akkor meg az villanik az eszembe,
 21 1  |              Ott nem fogja megtalálni.~Akkor már aztán kaptam a kalapomat
 22 1  |              szinte lihegve.~Jolán épp akkor lépett ki a pincéből. Csodálkozva
 23 1  |              kulcsot a párnám alá.~Már akkor az éjfél utáni kettőt is
 24 2  |            hogy nem házasodtam meg.~Én akkor még rövidnadrágos gyerek
 25 2  |          voltam aznap és szomorú. Csak akkor enyhült a lelkem nyomottsága,
 26 2  |                akitől rettegnék?~Ahogy akkor oldalt pillantok, látom,
 27 2  |             egyért. Egynél többet csak akkor vetetett velem, ha vendége
 28 2  |        asszonyka ült mindig a boltban. Akkor ott volt mellette a leánya
 29 2  |            közben, rálép a pipára.~Hát akkor láttam Fánit is nevetni.~
 30 2  |                mégis örömmel fogadtam.~Akkor néztem rá figyelmesen először.~-
 31 2  |                 A fehér éppolyan jó.~- Akkor mért nem azt?~Nekem már
 32 2  |                 szeretni szeretem...~- Akkor hát megegyezhetünk. Mért
 33 2  |                a bolt is az enyém lesz akkor. Én leszek a boltosné, maga
 34 2  |               megtudja?...~- A bátyja? Akkor már nem is él talán. Vagy
 35 2  |                De hátha el is vehetem?~Akkor hát bizonyos, hogy enyim
 36 2  |            kilép, meg nem láthat. Csak akkor pattanok ki, ha Fánika jön...~
 37 3  |                A Józsefvárosban laktam akkor, és bekeveredtem egy ottani
 38 3  |                Valami érdekes idő járt akkor. Bizony már nem tudom, hogy
 39 3  |           hálálkodott az Istennek.~Már akkor én is annyira együttéreztem
 40 3  |         leányom! Majd ha téged ér baj, akkor ismered meg.~S hogy Viki
 41 3  |      öregasszony valahova fürdőbe.~Már akkor járt-kelt, mintha semmi
 42 3  |    fürdő-idegen. Bódé is csak egy állt akkor még a Balatonban. Egy éktelen
 43 3  |              kánikula, és nem volt ott akkor se fasor, se erdő, se kút.
 44 3  |         hetenkint csak egyszer vágtak, akkor is többnyire csak birkát.
 45 3  |      Duna-parton, amennyit akartok.~És akkor beszélte el, hogy Náni az
 46 3  |           időznek. A gyorsvonat járása akkor még nem alkalmazkodott a
 47 3  |                valaki azt mondta volna akkor:~- Hallod-e, azon a három
 48 3  |                egyszer csókolod meg, s akkor is csak röviden, és aztán
 49 3  |            Oltanám is a lámpásomat, de akkor látom, hogy félméteres fekete
 50 3  |              szerettem a holdat nézni, akkor is, mikor nem voltam szerelmes.
 51 3  |               nem voltam szerelmes. De akkor meg éppen szívesen szórakoztam
 52 3  |               ropog.~Viki eltűnik.~Még akkor se tudtam mire vélni a dolgát.~
 53 4  |                                 Én még akkor csak surján legényke voltam.
 54 4  |            voltam. Tizennyolc éves. És akkor végeztem a hetediket.~Az
 55 4  |           hegyet meghagyták legelőnek.~Akkor is legelt ott vagy ötven-hatvan
 56 4  |                 Magam is odanézek. Hát akkor nyargal be veszett-vágtatást,
 57 4  |            kupéban hajnalig.~- No, hát akkor gyere ki velem az aratókhoz.
 58 4  |              De én fölkeltem magamtól.~Akkor láttam, hogy a hodály mögött
 59 4  |               elszaladt. Majd hazatér.~Akkor robogott oda a bátyám is,
 60 4  |          Fővárosban nőttem: nem tudtam akkor még megkülönböztetni a búzát
 61 4  |          jusson a világ kenyeréből.~De akkor nem erre gondoltam. Három
 62 4  |             földképet, amit rajzoltam: akkor látom, hogy a cselédföldeken
 63 4  |      napernyője, egyé meg zöld.~De még akkor is olyan távol voltam tőlük,
 64 4  |     tisztességes szalmakalapom, afféle akkor is divatos, lapos szélű,
 65 4  |                 vastagon.~A leány csak akkor pillantott felém, mikor
 66 4  |               homloka is megszínesült.~Akkor láttam, hogy nem kalap van
 67 4  |          ifiuram. Egyszer emeltem föl, akkor is olyat csapott az öklivel
 68 4  |              is falta papirosostól.~És akkor barátságosan és hálásan
 69 4  |              Lehetetlen! A zsidólányok akkor nem csókolták volna meg.
 70 4  |              árnyéka a gyepre vetődött akkor. Hát az az árnyék olyan
 71 4  |                  Hogy kerülsz ide?~Már akkor könnyebb volt tegeznem.~-
 72 4  |          palackot. Mikor kilépünk, épp akkor gurul be az ispán komáék
 73 4  |              terelem majd a nyájat. De akkor megmondja?~- Meg.~Vonzón
 74 4  |            hogy ha szikla lettem volna akkor is megmozdultam volna.~-
 75 4  |               aztán fájdalmasan.~- Hát akkor mért beszélt róla? Az a
 76 4  |               el kellene innen mennem, akkor se felejtenélek soha.~És
 77 4  |                sajnálattal nézett rám. Akkor is koszorú volt a fején,
 78 4  |       hozzáérhet.~És az is megtörtént.~Akkor érzett fel csak. Megvonaglott,
 79 4  |          cigarettás szelencémet.~- Sz’ akkor nem is méltó...~- Nem, nem
 80 4  |               ott, azon az egy helyen. Akkor tudom, hogy ő jár körülöttem.
 81 4  |               még azon az őszön!...~De akkor csak a boldogságra gondoltam,
 82 4  |             megyek. Ha kerékbe törnek, akkor se megyek!~- Dehogynem mégy...~
 83 4  |              csak a gőzöst nem hallom. Akkor tudom, hogy magát viszi.~
 84 4  |                esni fog, de nem esett.~Akkor már nem is a kökényes aljra
 85 4  |              megint csak visszanéztem.~Akkor már láttam a hegyet. Tűz
 86 5  |              órájának köszönhetem.~Már akkor működő professzor voltam.
 87 5  | megkörnyékezett. Életemben egyszer. És akkor az egyszer igen kívánatos,
 88 5  |               vele maradt dajkája.~Már akkor tudtam azt is, hogy a telekkönyvhivatalban
 89 5  |                án.~Az agg asszony csak akkor szólalt meg.~- No, de Ágnes!...
 90 5  |             Lehet, hogy ő se tudja.~És akkor még tetszett is nekem, hogy
 91 5  |     Zöldkoszorú kocsmával szemben volt akkor a boltja, az Albrecht-kapu
 92 5  |              este felhúzni. Az is csak akkor az egyszer történt életemben.~-
 93 5  |          vissza! Ott nincs óra!~És már akkor sírt.~- No, de most már
 94 5  |              no... Gyere szépen...~Már akkor a kapu előtt álltunk.~Várnunk
 95 5  |          megnyissák, mert a Lovas úton akkor még alig öt ház állott:
 96 5  |                figyelmeztetem... Vajon akkor is sír-e, ha én a könyvet
 97 5  |                  Nézd a szabályt.~És ő akkor toppantani fog, és azt feleli:~-
 98 5  |                Nem nagy pénz, de nekem akkor mintha az égből pottyant
 99 6  |             oktondi kamasz. Itt laktam akkor Pesten egy postatisztnél,
100 6  |               míg végre megláttam.~Épp akkor lépett ki az ajtón az ősz
101 6  |                 Igen rányílt a szemem: akkor láttam parókát először.~
102 6  |             esett, mégis vártam rá. De akkor hiába, mert nekik csütörtökön
103 6  |              viaszosvászon könyvcsomó.~Akkor eszmélkedek én is, hogy
104 6  |         lábáról faragtam verseket.~Már akkor annyi szekunda volt rajtam,
105 6  |               éreztem magamat.~No, hát akkor már keményen és könnyes
106 6  |              volt időm a társaséletre. Akkor mindjárt az év elején szükségét
107 6  |               le, vagy föl, mindig épp akkor kellett valakinek a lépcsőt
108 7  |         fiákeren kezdtem járni. De még akkor se az eladó lányok iránt
109 7  |               komolynak ismertem. Csak akkor nevetett, ha anekdotát mondott
110 7  |          szőnyegeiket. Mikor elmentek, akkor láttam, hogy Ida az asztalomon
111 7  |              társaság mindig üdítő, ha akkor hagyhatjuk ott, amikor nekünk
112 7  |                 ismételte az anyja.~És akkor beszélték el, hogy mikor
113 7  |            számvetésembe...~De hát még akkor is a fő kincs a leány! Pénzem
114 7  |                hát árvák maradnak azok akkor is, mikor már felbajuszosodnak.~
115 7  |       dolgaimat. Igen érdeklődött. Már akkor a vagyoni állapotomat is
116 7  |                 kérdezte bágyadtan.~És akkor már mozdultam, hogy megragadjam
117 7  |               te tündérek testvére!~De akkor odacsörtetett a kavicsos
118 7  |         Nyomorúságos fürdőcske volt az akkor, és a dunántúli koldusok
119 7  |               sápadtan lépett ki elém. Akkor láttam sápadtnak először,
120 7  |              rohant rajtam végig, mint akkor.~A bátyám! Nem lehet más,
121 7  |           valóban a báróné volt nálam.~Akkor aztán a két tenyerébe takarta
122 7  |                minden délután négykor. Akkor érkeznek a leveleim. Bontsd
123 7  |                 hogy csókoljalak!~Csak akkor, hogy a leveleket emlegettük,
124 7  |                van már jó nagy kenyér, akkor azt mondják: no, kinek szeljek
125 7  |              el az utcán. Az apa éppen akkor betegen feküdt: szívbajos
126 7  |               Egy se lakik erre.~- Hát akkor miért álldogáltál ott a
127 7  |                 Azért egy forintot.~És akkor már elhalványodva és aggodalmasan
128 7  |           vendég asszony járt ott. Épp akkor búcsúztak el.~- Ejnye ejnye -
129 7  |          meggyszín selyemotthonka volt akkor rajta, s piros török papucs
130 8  |           vinnem. Szívesen tettem. Már akkor nem fintorgattam rá az orromat.~
131 8  |        képzettséggel fiatalon lehetett akkor jó fizetésre kapni. De még
132 8  |              Huszárönkéntes voltam még akkor. Egy augusztusi reggelen
133 8  |          dőlöngtem belé.~A néném éppen akkor jött.~Egy pillantással látta,
134 8  |        augusztus végén járt az idő. De akkor mégse szóltam, se nem csengettem.~
135 8  |             apja úszómester. Kár érte. Akkor léptették ki, mikor én tiszthelyettes
136 8  |          holnap délutánra...~Berta már akkor megszeppenve pillantgat
137 8  |                a szivaromhoz tartotta. Akkor láttam, hogy a keze remeg.~
138 8  |                vagy az én igazi párom!~Akkor a karja megmozdult, és a
139 8  |            hallgattam a csevegését, de akkor kedvetlenség fogott el.
140 8  |           állott a szobám közepén.~Már akkor nem néztem reá, csak nyugodtan
141 8  |              levegőre megy.~De mondom, akkor is furcsa volt nekem, hogy
142 8  |        szakadást.~A nyelvemen lebegett akkor, hogy szólok Ildáról, de
143 8  |            vagyok, mint kellene.~- Hát akkor mért kérdezi, hogy miért?~
144 9  |             hely?~- Jártam ott, de biz akkor még kicsi voltam. Búcsún
145 9  |             Corneville-í harangok volt akkor az új operett.)~Végre megérkezek.
146 9  |              aztán vezesse.~- Csakhogy akkor én itt maradok.~- Hát majd
147 9  |             göndör lett volna a hajam, akkor is zsindelyszögekként meredt
148 9  |           végig ne vigyen a falun.~Már akkor annyi volt a sár a nadrágomon,
149 9  |                Ha nem akarnék tanulni, akkor is ráfordítana a nagy magányosság.~
150 9  |          Csodálkozva nézett rám:~- Hát akkor... Hátha az uram ruháját
151 9  |           Pestre.~Megmosdottam. De még akkor is olyan bágyadtságot éreztem,
152 9  |                S behúzódok a kunyhóba. Akkor látom, hogy a cilinderem
153 9  |             tanító úr: hátultöltő. No, akkor rávisszük a művész urat
154 9  |             mosolyogva nyújtott kezet. Akkor láttam meg a szeme állásán,
155 9  |            karperecet.~De láttam is én akkor a kezét! A szeme foglalt
156 9  |           nekem az a leány.~Tudtam már akkor, hogy minden leány rajong
157 9  |                   Még egyszer, Iluska!~Akkor még büszkécskén mosolygott.
158 9  |               kis nyaffadt csirke volt akkor. De hogy én ilyet... Háromszáz
159 9  |             Harminc esztendő múltával! Akkor már maga zongorázta nekem.
160 9  |            kell mondani: Német vagyok! Akkor köp egyet, és odábbáll.~-
161 9  |           pillantottam volna rájuk, de akkor ott a nádas házak között,
162 9  |        nagyobbnak látszott, mint este. Akkor a tető egybeolvadt a fák
163 9  |              volt a szemem.~- De’iszen akkor... Ha akarja, nagysád, hogy
164 9  |       rámcsodálkozott.~- Télen? Hiszen akkor a legszebb! Mikor a reggeli
165 9  |            este, olyan beszédessé vált akkor. S csacsogott boldog szemmel,
166 9  |           Molnos Gyuszi lesz az.~- Hát akkor mire küldött az isten?~-
167 9  | figyelmeztetett. De hát törődtem is én akkor az időjárással!~A vak leoldotta
168 9  |            Vagy hogy az én lelkem volt akkor olyan csendes, mint a hallgató
169 9  |               mert csupa virágzás volt akkor az én fiatal lelkem.~A falu
170 9  |            fiatalabb vagyok.~Az orgona akkor szólalt meg. Állva maradtam,
171 9  |           várja a tésuramat.~Ilka csak akkor nyújtott kezet. Az apja
172 9  |         előtárja a nagy titkot...~- És akkor pártolni fog engem?~Hogy
173 9  |     mesterséget. S ha láttam volna is, akkor se tudnám megfesteni!~A
174 9  |                én ettem nyugodtan.~Már akkor megvolt a gondolatom.~-
175 9  |                István királykor.~- Hát akkor rendben vagyunk. Akkor megmondhatom,
176 9  |             Hát akkor rendben vagyunk. Akkor megmondhatom, hogy itt nem
177 9  |            erre nem gondoltunk! Hiszen akkor már túl is lehettünk volna
178 9  |             mondta a boltos, hogy csak akkor bolond, ha rájön az órája.~
179 9  |           Finum Ilka lesz a színpadon, akkor ez meg Slézinger Tercsi
180 9  |       színpadnak nem lesz fala. Hiszen akkor a közönség látja... Marcsát.~-
181 9  |                  Te tudod! - fakadt ki akkor könnyekben a leány. - Hiszen
182 9  |       tanítónak egy szót se szóltam.~- Akkor nem értem - szólt Marcsa,
183 9  |                melyik hogyan öltözzön.~Akkor aztán Marcsa rakta ki a
184 9  |             csodálkoztam rajta.~De már akkor tíz helyen is jelentkeztek
185 9  |               belém vesz, lármát csap? Akkor a leányok éppen idefutnak.~
186 9  |                 mint kellett volna. De akkor persze nem is sejtettem.
187 9  |          amerre jöttünk.~A leányok már akkor szorgos figyelemmel hajladoztak,
188 9  |           aztán az ajkunk összetapadt.~Akkor kibontakozott a karomból.
189 9  |                   meglátnak.~S valóban akkor fehérlett elő a fák közül,
190 9  |           lépett.~- Maga azt megérezte akkor?~- Meg. És mikor daloltam
191 9  |           hitben, hogy festő vagyok, s akkor terítenem eléjük a valóságot,
192 9  |             vagy októberben... A képet akkor fejezem be. Hamisítatlan
193 9  |               ítéletnapon átjutottunk.~Akkor a családnak minden elméje
194 9  |         végigmenni a falun, mint ahogy akkor jártam, hogy teljes legyen
195 9  |           Hanem a falu az csak az, ami akkor. Nem épült ott harminc esztendő
196 9  |          tudatomból: azt éreztem, amit akkor, mikor két óra tájban festeni
197 9  |               agg néni hangja.~A leány akkor megpillantott. A szeme fölé
198 9  |             kezét a szeméről. Fölkelt. Akkor láttam, hogy a szeme fekete.~
199 9  |              idegenül nézett reám.~No, akkor hát szóhoz jutottam:~- Jó
200 9  |           ráncai sem olyan mélyek...~S akkor a vak pillái még inkább
201 10 |        plébánosunk biztatta rá. Én már akkor is éreztem, hogy nem nekem
202 10 |              festettem, mint amilyenek akkor divatoztak a rajztanításban.~
203 10 |                is pótolgattak. Apámnak akkor már valamelyes adóssága
204 10 |                 hogy ezeket olvasgasd. Akkor aztán esztendő múlva beiratkozhatsz.~
205 10 |                fizetése - nagy pénz ez akkor! -, és mégis foszlott aljú
206 10 |                holttestemen át!...~Már akkor nem is tudtam másról gondolkodni,
207 10 |          ítélte a boltos megfelelőnek.~Akkor már Lüpen is sejtett vagy
208 10 |                hiányzik!~A hiányzó már akkor futott. Leány volt, tizennégy
209 10 |               üvöltő kukacot!~Zsül már akkor a terítéssel foglalkozott.
210 10 |                önt, möszjő Kovaksz!~És akkor ő csókolt meg: az ajkát
211 10 |               nem is csókolt meg, csak akkor. Én úgy megrészegültem,
212 10 |             keresztapám alezredes volt akkor már, mikor én az érettségin
213 10 |               nézni naphosszat!~De még akkor is igen idegen volt nekem.
214 10 |                S ha nem volna idevaló, akkor is láthatná, merre a nagyhosszú
215 10 |             napig tart a cúg...~De hát akkor még csak az utcán beszélgettünk,
216 10 |     rámpillantott, s nem is egyszer.~S akkor egyszerre heves vágy szállt
217 10 |        Gyönyörű hangszer az.~- No, hát akkor itt az alkalom! Én megtanítom
218 10 |               a kanalat.~Az érkezettek akkor már előttünk álltak. Kezet
219 10 |               most visszafordulok, épp akkor érek a papház elé, mikor
220 10 |           kötélen: visszasétáltam.~Épp akkor lépett ki egy öreg, gornyadt
221 10 |               keze szorítása után.~Már akkor csak tíz nap volt hátra
222 10 |                ablakszárny kifelé.~Már akkor az arca is előfehérlik a
223 11 |                 amelyek neve házasság, akkor a két lélek együttélése
224 11 |         otthona. Ha nincs is gyermeke, akkor is otthona. És aki megtalálta
225 11 |               fogva éreztem én azt, és akkor éreztem leginkább, mikor
226 11 |               mezítlábas gyerek voltam akkor. És én is a kastélyban laktam.
227 11 |               mink nem is igen bántuk: akkor ért a vadszeder. Ettünk
228 11 |              tűrhetetlen már! - mondta akkor a tekintetes asszony. -
229 11 |                szemére emlékszem, hogy akkor nagy volt és tiszta világoskék.
230 11 |               Nem. Megmondom nekik, és akkor te leszel az uram. Jó?~-
231 11 |            földhöz csapta a babáját.~- Akkor sírunk, és végre is beleegyeznek.~
232 11 |         gondoltam, haza.~Mi volt nekem akkor a haza?~A falu?~Nem.~Az
233 11 |       Egyik-másik bakter rám kiáltott. Akkor letértem egy darab útra
234 11 |               volna, mint az út...~Már akkor sírtam is olykor. Rossz
235 11 |               vagyok? Hova megyek?~Már akkor nem voltam messze, talán
236 11 |                csinál ott annyi ideig?~Akkor aztán Márta összecsókolt,
237 11 |        bizonyítványomat a kastélyba, s akkor hallom az asszonynak mennyei
238 11 |             rebegte. - Kelen.~A tanító akkor nem jött velem, és őmögötte
239 11 |              könyvtárszobában fogadott akkor, s az is zavaróan hatott
240 11 |             Mártát meglátogassam.~Csak akkor fordult ismét Ákos úrra
241 11 |                hajadonoknak.~Márta már akkor nyugodtabban nézett rám.
242 11 |                világított kissé. És én akkor is féltem. De most, nem
243 11 |             Nem - feleltem boldogan.~S akkor megindult a beszélgetésünk
244 11 |              nézett. A nevelőanyja már akkor nem élt. Azon az őszön halt
245 11 |         ruháimat a szekrénybe.~És csak akkor eszmélkedtem: hogyan találkozok
246 11 |              nyakkendőmet.~Nem szóltam akkor a délelőtti találkozásomról.
247 11 |                minden este kijött.~Már akkor, hogy a bajuszom is pelyhedzett,
248 11 |                simult:~- Emlékszem.~És akkor megcsókoltuk egymást. És
249 11 |                 Ő az emeleten hált már akkor a nevelőanyjának a volt
250 11 |         füttyét jól tudtam utánozni -, akkor előbátorodott. A kastély
251 11 |             vagy felhős holdújuláskor, akkor nem találkozhattunk. De
252 11 |                a kertbe, az állványra.~Akkor is homályos volt az est.
253 11 |            Pestet nem láttam még. Csak akkor reménykedtem, hogy megnézem,
254 11 |                Majd az én nevem is, és akkor megtudja.~Hát tavasz felé
255 11 |               míg beszélhetek vele. És akkor kézen fogom:~- Jer, Márta!~
256 11 |              előbb megszabadul tőle, s akkor nincs köztünk többé se fal,
257 11 |                hangját hallottam.~Csak akkor kezdtem figyelni rá, mikor
258 11 |               hogy elbeszélgettünk.~És akkor, hogy ránéztem, a kétségbeesés
259 11 |             kezemben van. De még talán akkor se.~Ilyen vértől csepegő
260 11 |         tartott, bimbós virágok közül.~Akkor is belépek úgy uzsonnatájt
261 11 |             magukra hagyták őket, csak akkor könyörgött a fiatalembernek,