Part
1 Inc| elcsípték ma.~Épp indulnának, mikor az ajtó megnyílik, és egy
2 1 | Katica!~Elég annyi, hogy mikor megláttam, csak hátratenyereltem
3 1 | kalamárisa.~Igen meglepett aztán, mikor a bátyám megvénült arccal
4 1 | Elhőköltem, mint a kutya, mikor macska pöki szembe. Még
5 1 | Olvashatatlan firkantás volt, de mikor megmondtam, hogy Besenyey
6 1 | majd elrendezek mindent. De mikor olyan napom volt, hogy ráértem
7 1 | gyűjteményed.~A lámpás már égett, mikor hazakerültem. Beleselkedtem
8 1 | Eh, csak képzelődöm.~De mikor lefekszem, megint eszembe
9 1 | megsarkantyúzom a lovamat.~Mikor belépek a szobába, Jolánt
10 1 | elbeszélése gondolkodóba ejtett.~Mikor visszatértem, gyanakodva
11 2 | sanyarú idők jártak rám, mikor abban a korban voltam? Vagy
12 2 | szinte büszke vagyok rá, mikor olvasom a lapokban a szerelmi
13 2 | szerelmi öngyilkosságokat, vagy mikor egy-egy fényképész-kirakatban
14 2 | játszópajtásoktól. S másnap, mikor kinyitja a szemét, egy idegen
15 2 | szemlélgettem, mint a kutya, mikor új házba kerül. Furcsa volt
16 2 | Könnybe lábadt a szemem, mikor ezt a szót kellett mondanom
17 2 | enyhült a lelkem nyomottsága, mikor a bátyám délután sétára
18 2 | az én fiam.~Este azonban, mikor lefeküdtem, mégiscsak éreztem,
19 2 | félhettem annyira tőle, mikor hétköznap is vasárnapi ebédeket
20 2 | vasárnapi ebédeket eszünk; mikor minden koldusnak ő ad legtöbb
21 2 | reá. Csak mint a macska, mikor boldog a meleg helyen, s
22 2 | ahogy a gyerek szokott, mikor játszik, végre teljes hangon
23 2 | Felbontotta a levelemet, mikor a postára indultam, noha
24 2 | kedvesebb, mint a tömjéné.~Néha, mikor kedvező időben hosszú sétára
25 2 | hogy szinte meglepett, mikor egyszer nevetni láttam.~
26 2 | portékás ládák.~Hát kilestem: mikor ül Fánika a boltban. Szívesen
27 2 | nyálam, mint juhászkutyáé, mikor a gazdája szalonnát eszik.~
28 2 | Nos? - kérdezte Fánika, mikor már a kocsis ellépett. -
29 2 | nyugodt csak leány lehet, mikor már biztos abban, hogy elveszi
30 2 | nekem van!~Nem is hallottam, mikor elszűnt a harangozás, csak
31 2 | megzavarta a józanságomat. Mégis mikor arra került volna a sor,
32 3 | forintos bankhivatalnokocska -, mikor megismerkedtem a leánnyal.~
33 3 | mosolygó, mámoros arc.~Mikor elvégződött a keringő, a
34 3 | végigjárta velem a táncot.~Mikor lekísértem a kocsihoz, illett
35 3 | napját akkorra határoztuk mikor egy fokkal feljebb jutok
36 3 | én emeltem ki az ágyból, mikor már annyira volt, hogy fölkelhetett,
37 3 | én karom volt a támasza, mikor már úgy-ahogy járhatott
38 3 | elhízott, fehér elefánt. Mikor belement a vízbe, azt vártam,
39 3 | tartják, hogy minek a kút, mikor ott a Balaton!~Ittuk hát
40 3 | szebb érzés a világon mint mikor a vőlegény a menyasszonyával
41 3 | házasembertől hallottam.~Mikor hazatérünk, Náni szokása
42 3 | holdat nézni, akkor is, mikor nem voltam szerelmes. De
43 4 | nézik meg, hogy a lucernát mikor jó kaszálni.~A kocsizörgésre
44 4 | ünnepi nyugalom érzése. Mikor fölnyitottam a szememet,
45 4 | andalogva mentem az árnyékon.~Mikor kiérek az árnyékból, látom,
46 4 | vizsgálnak már messziről.~Mikor elém érkeznek, látom, hogy
47 4 | akkor pillantott felém, mikor a kutyája - borzas, dühös,
48 4 | fölnevelhettem a háznál. Ötéves vót, mikor idehoztam. Iszen, ha az
49 4 | meg a pimpónak a levele, mikor még tavaszi. Aztán annyiszor
50 4 | megint elém rúgtatott, de mikor hozzám ért, egyszerre abbahagyta
51 4 | kedveskedőn -, igen meglepődtem, mikor magát először megláttam.
52 4 | vonogatva, simítgatva. - Mikor vendég van, mindig berendelnek.~
53 4 | Megtöltünk húsz palackot. Mikor kilépünk, épp akkor gurul
54 4 | mondja.~- Most nem.~- Hát mikor?~- Máskor. Amikor akarod.~-
55 4 | leány.~- Oly szép vagy, mikor így kérsz... Már csak azért
56 4 | bizony lehetne olvasni, mikor tündérjelenést les az ember!~
57 4 | semmiségek. De abban a korban, mikor az emberi szív először ismer
58 4 | sok mindent. Tudom. Lássa, mikor haldoklik valaki, a kutyák
59 4 | volt olyan nagy ügy, mint mikor ő, végre a sok esdeklésemre,
60 4 | az omlott pince mellett, mikor a hold fölkel.~És engedte,
61 4 | legelőn... Hogy rettentem meg, mikor a köpönyegemet megfogta
62 4 | mosolyogva a tömzsök asszony, mikor látta, hogy a koszorút bámulom. -
63 4 | halljam egyszer tőled. És mikor távol leszek, a fülembe
64 4 | a szemembe.~- Majd este, mikor a kocsin megyen, nézzen
65 4 | mindjárt az első éjszakán, mikor megtudod, hogy megérkeztem.
66 4 | tragopogon néven a botanika. Mikor az a virág magzik, olyan
67 4 | Isten áldja meg... Tamás.~~Mikor este nyolckor kocsira ültem,
68 4 | láthatná a kocsimat.~És mikor elhagytuk a hegyet, megint
69 5 | halogassam.~- No, de hát most már mikor legyen az esküvőnk?~S a
70 5 | legtermészetesebb társa a nő. Mikor a munkámból fáradtan hazatérek,
71 5 | röppenjen elém egy női blúz, mikor belépek. Mily nagy boldogság,
72 5 | választottam szakomnak.~Este aztán, mikor fáradtan hazatértem, órákig
73 5 | érezte, hogy sietnie kell; és mikor már kijött, rám gondolt
74 6 | én történetem olyan, mint mikor csak az első ívét olvashatja
75 6 | kezdő.~Mint a rózsabimbó, mikor már a belső színei mutatkoznak!~
76 6 | szokott úgy járni otthon, mikor vizes az udvar.~De én mégis
77 6 | előválik közülük Flóra, mint mikor a cserépbögrék közül előtűnik
78 6 | mámorosan.~Vállat von:~- Csinos.~Mikor elváltunk, hidegen szorítottam
79 6 | kőlapot.~Még évek múlva is, mikor már rég elmúlt minden, ha
80 6 | iskolába. Meg kellett lesnem, mikor látogat el hozzájuk a fiatalember,
81 6 | hozzájuk a fiatalember, s mikor mennek együtt valahova.~
82 6 | hanem az Üllei út sarkán. S mikor előtűnt a Kecskeméti utca
83 6 | valakinek a lépcsőt koptatnia.~S mikor Flóra elhaladt mellettem,
84 6 | éppen abban a pillanatban, mikor Flóra az első lépcsőre lebbent,
85 6 | Szokatlan valami, hogy...~De mikor már Flóra az első fordulóhoz
86 6 | a világ teremtése előtt, mikor hegyek, földek, tengerek,
87 7 | nézzem meg az ő szőnyegeiket. Mikor elmentek, akkor láttam,
88 7 | látszott, de abban a korban, mikor egyszerre háromféle grammatikával
89 7 | igen kicsinyek voltunk, mikor elváltunk egymástól. Azóta
90 7 | akkor beszélték el, hogy mikor Idát hazahozta az anyja
91 7 | szomorúbb látvány is van: mikor az árvaházi gyermekek kis
92 7 | maradnak azok akkor is, mikor már felbajuszosodnak.~És
93 7 | És azt keresi, keresi. Mikor nem is gondol reá, keresi.~
94 7 | ígéret, leánykorában - aztán mikor férjhez mennek, nem tudják
95 7 | mégse oda - mondotta Ida, mikor már a fiákerben ültünk. -
96 7 | hallgatott. Az anyja is. Aztán mikor a klientúrám becsléséhez
97 7 | a cipó a kuglóf mellett. Mikor meg magunkra maradtunk,
98 7 | hete voltam már vőlegény, mikor egyszer Ida kérdi, kik azok
99 7 | megvan.~Úgy történt.~De mikor a házmester visszaolvasta
100 7 | mint a haldokló galamb, mikor lekonyul a feje, a mellemre
101 7 | nemegyszer megtörtént, hogy mikor női kliens ült nálam, betoppant.~
102 7 | találkoznánk?~Hatéves volt, mikor elváltunk, és még előttem
103 7 | szerencsétlen! - mondom, mikor visszatértem. - Megsértetted
104 7 | megvallani, hogy szegények. Hanem mikor van már jó nagy kenyér,
105 7 | villant a mi gyermekkorunk, mikor én ötéves voltam, ő meg
106 7 | bizonyára rám gondolt, mikor erre a versre tanította
107 7 | csak az anyámat látnám, mikor nekünk is...~Aztán nagy
108 7 | minap, amott a kapu alatt? Mikor a katonabandát is nézted.~
109 7 | valami nagy érzés volt, mikor hátitáskát vettem neki és
110 7 | csak magamat láttam volna, mikor olyan kicsi voltam.~Este
111 7 | gondolat az agyamban. De mikor abban a Jancsi gyerekben
112 7 | gyerekben megéreztem a bátyámat, mikor abban a Kálmán gyerekben
113 7 | gyerekben megéreztem magamat, mikor az a kicsi azt mondta: Most
114 8 | megvolt a menyasszonyom. Mikor bemutatták, én már ábécés-tanuló
115 8 | kérdést - szólaltam meg, mikor a bevezetésnek a végére
116 8 | ünnep a hétköznapok között!~Mikor még latin iskolás tanuló
117 8 | Meg is csókoljuk egymást, mikor jön, mikor megy. Mint ahogy
118 8 | csókoljuk egymást, mikor jön, mikor megy. Mint ahogy az anyámat
119 8 | meggondolták-e a szülőim, mikor eljegyeztek vele, hogy talán
120 8 | kissé. Tegnap is sajnáltam, mikor elment, hogy egyszer se
121 8 | mellett.~Olvasott tovább.~Mikor végzett, utána néztem. Igen
122 8 | üres maradt után a szoba, mikor elment.~Azt a szobát különben
123 8 | órára: hátha mégis eljön?~Mikor a tízet verte az óra, hallom,
124 8 | érte. Akkor léptették ki, mikor én tiszthelyettes voltam.~
125 8 | lábam volt még gipszben.~Mikor elment, egyszerre visszabágyadtam
126 8 | szóba. És én meg is mondtam, mikor hazamentem. De anyám megnyugtatott,
127 8 | még a véremben kerengett, mikor a délelőtti olvasásra megjelent.~
128 8 | milyen szemmel felelt, mikor kérdeztem: beszélget-e szívesen
129 8 | Meg-meglátogatnám, Ildácska mikor felkelek. És ha nem tudnám
130 9 | Borongós június végi nap volt, mikor a vonatra ültem, s Gödöllőn
131 9 | feleli -, ilyen az út, mikor eső esik. Az éjjel bőven
132 9 | Vadludat, vadkacsát, mikor minek a divatja van.~- Hát
133 9 | mint a tornázó gyermekek, mikor azt kiáltják nekik: Helybenjárás!~
134 9 | Szalonnát, vereshagymát, mikor hogy. Rántott levest is,
135 9 | az csak annyi volt, mint mikor az operában, a játék előtt,
136 9 | hunyorgat, mint a szabó, mikor cérnát fűz a tűbe.~Bosszús
137 9 | kacsázó, büszke járását, mikor egy vadászpuskás, tiroli
138 9 | puska vajon nem törött-e el, mikor a kordéról leesett.~Előhúzom,
139 9 | Felhúztam. Úgy éreztem, mikor jártam benne, mintha a lábamat
140 9 | elásott kincset örököl, s mikor fölvenné, azt látja, hogy
141 9 | bársonyosan...~Szinte tántorogtam, mikor hazafelé mentünk, mintha
142 9 | különös dú-dú hangok, mint mikor a zenekarban a fagottot
143 9 | Ilka, csak testvére. De mikor megláttam a szemét... A
144 9 | Sokszor eltűnődtem később is, mikor úgy eszembe jutott az a
145 9 | Hiszen akkor a legszebb! Mikor a reggeli napfény megaranyozza
146 9 | őszinte elámulással.~- Hát még mikor az olvadás kezdődik, aztán
147 9 | sajnálok minden állatot. Mikor hajtóvadászat van, és leterítik
148 9 | elnyitotta, úgy hallgatott. S mikor a végére értem, a szemében
149 9 | fuldoklott, kacagott, mint mikor a káposztát kacagta.~Az
150 9 | Istenem, micsoda boldog kor, mikor még az ember gyöngyvirágokkal
151 9 | nem lehetett föltennem. Mikor a faluból kiértünk, egy
152 9 | Délután eljön-e? - kérdezte, mikor a kapujukban búcsúzkodtam.~-
153 9 | Minek ide festett falu, mikor itt a valóságos! Az iskola
154 9 | Nem ügyeltem rá. Csak épp mikor a patakocska mellett haladtam,
155 9 | őrülttel találkozni! Ki tudja, mikor milyen kereket vált a bolondsága,
156 9 | okosdi szemű zsidóleány volt. Mikor hallgatott is, a mutatóujjára
157 9 | De gondoljon a hatásra: mikor a víz szétloccsan!~S magamban
158 9 | félórát is hevertem már ottan, mikor egyszerre valami bántó szúrást
159 9 | fiatal dobogó szív hallat, mikor egymás mellett sétál.~S
160 9 | marad hideg, ordító kék!~S mikor félbe kell hagynom, magam
161 9 | megfogja.~Másnap délután, mikor leveszem, majd kiejtem a
162 9 | idő boldogan múldogált.~Mikor aztán már minden lánynak
163 9 | Ilka sápadtan rebegi:~- Mikor az első virágot szakítottam
164 9 | Az első pillantásában, mikor hozzánk lépett.~- Maga azt
165 9 | megérezte akkor?~- Meg. És mikor daloltam azt a régi nótát:
166 9 | prózai világába?~Hogyan és mikor?~Hogyan valljam meg nekik,
167 9 | édességeket...~Tíz óra lehetett, mikor a legyek felzavartak. Az
168 9 | tanálkoztam - mondotta aztán, mikor a levelet a zsebembe tettem -,
169 9 | barátom - nyögtem végre -, mikor indul a délutáni vonat?~-
170 9 | azután se csillapulnak, mikor a nagy ítéletnapon átjutottunk.~
171 9 | andalogva.~Hogy vert a szívem, mikor a házikót megpillantottam!
172 9 | azt éreztem, amit akkor, mikor két óra tájban festeni siettem
173 10 | pipát szí. Szinte furcsa, mikor a nevén szólítják:~- Kovács
174 10 | abban az időben kezdődik, mikor az érettségi után kimentem
175 10 | születtem hatodiknak.~Hát még, mikor kikerültem az elemiből,
176 10 | mintha két diplomája volna, mikor végez, s a két diploma kettős
177 10 | bátyám alig ismert rám, mikor feljöttem Pestre.~- Ez aztán
178 10 | macska, de mennyei macska!~Mikor a papa kifordul az ateliéből,
179 10 | és ő is hallgatott. De mikor Lüpen kifordult a műteremből,
180 10 | dobog a szívem az örömtől, mikor reggelenkint megérkezik,
181 10 | decemberben. Szinte elrémültem, mikor a boltban a kisebb számúakat
182 10 | barátom, maga okos ember!~S mikor a delet csengették, rámszólt:~-
183 10 | bosszúsan rázta a haját, mint mikor a dakszli a fülét rázza.~
184 10 | utca hosszat.~Hét óra volt, mikor az ajtajukon csengettem.~
185 10 | a válasz belülről, mint mikor egy huszárszázad robog át
186 10 | Ilyen volt az anya is, mikor Lüpen megszerette. Lehetetlen
187 10 | nem. Tizennégy... az sok!~Mikor Lüpen kiment az olasszal
188 10 | lesz, mint az anyja, de mikor lesz az? És az a sok gyerek,
189 10 | öcsém?...~- Mint a fa, mikor virágzik - feleltem vígan. -
190 10 | magával négy hónapra Angliába. Mikor hazatértem, még a csillagos
191 10 | alezredes volt akkor már, mikor én az érettségin átjutottam,
192 10 | az álomlátó nézésével.~És mikor arra megyek, rámnéz, persze,
193 10 | virágot is.~De történt valami.~Mikor már vagy tizedszer látom
194 10 | Ne legyen olyan egykedvű, mikor itt az alkalom. Hiszen ön
195 10 | megemelte a nyakát, mint a tyúk, mikor iszik.~Aztán ismét rám nézett,
196 10 | pénzből. De hát mit tehettem, mikor románul csakis nála lehetett
197 10 | milyen kedvesen furcsa volt, mikor Mariska nekem dobta a kendőt,
198 10 | S megdobbant a szívem, mikor láttam, hogy ott áll! Ott
199 10 | akkor érek a papház elé, mikor Marica kilép.~S mintha valami
200 10 | mondogatta szomorún.~S mikor már betegeskedett, megkérte
201 11 | szívére bízta az Isten, mikor lebocsátotta erre a földi
202 11 | persze nem beszél a pap se, mikor esket. Sem a pohárköszöntők
203 11 | a maga életét szolgálja, mikor a nőnek az életét szolgálja
204 11 | is; valaminthogy a nő is, mikor a férfit szolgája a maga
205 11 | akkor éreztem leginkább, mikor érzéstelen emberek elválasztottak
206 11 | uradalomban. Ötéves se voltam, mikor meghalt.~Akkoriban történt,
207 11 | megismétlődött ez a jelenet! Mikor nyitva találtuk a park hátulján
208 11 | vissza a kastélyba.~Hát még mikor az erdőre szöktünk ki, és
209 11 | ki, és eltévedtünk. Hát mikor megtettük az ezüst teáskannát
210 11 | bogárgyűjtő szelencének. Hát mikor a papagáj megkarmolta a
211 11 | tartott a keservek ideje, mikor egyszer megint csak jött
212 11 | boldogan állotta.~Hát egyszer, mikor már tízéves vagyok, ott
213 11 | és Márta sokat Siratott mikor elmentél de most mán Gubernáttya
214 11 | rá a takaróm alól, hogy mikor emeli rám a kezét, és csodálkozva
215 11 | Kelen, Kelen.~S másnap, mikor ismét meg akartam Mártát
216 11 | fenyegető volt az a szemölcs!~Mikor Márta rám tekintett, láttam,
217 11 | fölött.~Abban az évben, mikor a hetedik osztályt jártam,
218 11 | Magam is csodálkoztam, mikor láttam, hogy egyre-másra
219 11 | megalacsonyodott volna.~S év végén, mikor egy esős napon dobogó szívvel
220 11 | ismét Ákos úrra a figyelmem, mikor az Ilona asszony nevét hallottam
221 11 | még inkább csodálkozott, mikor az öregúr közeledtére mind
222 11 | volna-e? Mért nem csókolt meg, mikor találkoztunk? Megcsókolt
223 11 | Idejöhetsz minden ebéd után, mikor a bácsi alszik.~Hallgattunk.
224 11 | már nem haragszol, ugye?~Mikor a nyolcadikba járok, írok
225 11 | csütörtök következzen, másnap, mikor az Ákos úr látogatására
226 11 | Elköltenéd azt a kis pénzt, és mikor kilépsz az életbe, nincs
227 11 | bokrok árnyékától. Pláne, mikor felhős volt az ég, vagy
228 11 | lábamat a cserepek közé.~Mikor leugrok a földre, két ember
229 11 | Mártának nem is írtam. De mikor egy kúriai bíró rám bízta
230 11 | első évnek a végén jártam, mikor egyszer, egy esős-hideges
231 11 | is.~Azt hittem, elájulok, mikor alája írtam a levélnek a
232 11 | Csak arra ocsúdtam fel, mikor az utazó megszólalt:~- Fiatal
233 11 | akkor kezdtem figyelni rá, mikor már a sírás megkönnyebbített.~-
234 11 | nekem, ha arannyal fizetnek, mikor a gyémántom elveszett!~És
235 11 | Milyen? Gondolt-e rám, mikor ott állt az oltárnál? Hogy
236 11 | fele!~- Márta! - kérdeztem, mikor már felocsúdott. - Hát nem
237 11 | hangot se bírt nyögni, s hogy mikor magukra hagyták őket, csak
|