Part
1 Inc| sovány, csontos lábát.~- No, de hát ezt mégse gondoltam,
2 Inc| arca jelenik meg előttük.~- No, végre! - üdvözli a szmokingos. -
3 Inc| ismer belőle, amennyit a nő mutat. Van annyi esze minden
4 Inc| hosszúhajúak...~- Minden nő veszedelem!~- A hosszúhajú
5 Inc| cserépkályhára.~- Voltaképp csak a nő él - mondotta. - A férfi
6 Inc| nevettek.~- Szegény prímás!~- No jó! - mondta a szmokingos. -
7 Inc| miért nem házasodott meg.~- No, ez érdekes lesz. Én is
8 1 | házában mindig a férfi az úr. No lám, hogy a nyakára kerekedett
9 1 | el nekem azt a fényképet.~No, ritka szerencse, hogy épp
10 1 | az olvasóban a miatyánk.~No, de most már...~Csakhogy
11 1 | feleltem zavarodottan. - No, isten veled!~- Pali! -
12 1 | azokat is, ha nem hiszel.~No, hát ezzel a vakmerő ajánlattal
13 1 | tapogattam a zsebeimre.~- No, nézd, elvesztettem.~Láttam
14 1 | hirtelenében, hogy idegen nő.~Leült.~Hallgatott.~A levegő
15 2 | vizeskancsó. Soha semmiféle nő ki nem bírt bolondítani
16 2 | Dicsértessék a Jézus Krisztus!~No, az első nap borongós nap
17 2 | mindjárt hogy kitűl rettegj!~No, hát úgy kiporolva nem volt
18 2 | csak ez az egy garasom. No, mondok, veszek rajta pipát.
19 2 | bámultam rá, nevetett:~- No, nem most, ne ijedjen meg:
20 2 | tépett ki. Belegöngyölte.~- No, hát csókoljon meg szépen.~
21 2 | mered a szemem a maradékra.~No, ez kínos ügy! Én a jövendő
22 2 | konyhába. Nem látok senkit.~No, bizonyosan a szobában vannak.~
23 2 | Éppen elfordul, eltűnik.~No, bizonyosan visszatér.~Várom,
24 2 | a feje, meglátott volna.~No, most biztos kilép eléje...~
25 2 | Be egyenest a konyhába. No, most biztosan kijön! Ki
26 2 | ahogy a fejsze huppan. No, csak bemenjen Miteccik,
27 2 | elkések a feltámadásról! No, lesz nekem ezért!~És tipródtam
28 2 | láttam, hogy bemegy a boltba.~No, ha meglátja a mandulás
29 2 | sötétség. A kulcs nyikordul...~No, hát abban a pillanatban,
30 2 | valami más bolti drágaság...~No, most már nemcsak a bátyám
31 2 | csikóért eljátszotta az életét. No, én egy manduláért játszottam
32 2 | fogalma a végtelenségről. No, hát nekem van!~Nem is hallottam,
33 3 | azt kiáltom:~- Jól van, no, csak ne sírj.~Így csak
34 3 | jó Isten majd eligazít.~No, hát engem emlékoszlop illet
35 3 | szent sebére is gondol.~- No, persze - mondottam mosolyogva.~
36 3 | hiszékenyeknek vél bennünket! No, de ilyet, hogy aki holnap
37 3 | vízből egy teljes pohárral.~- No, most csak vigye oda a pohárral
38 3 | Össze-összecsókolództunk, hogy no, most már jójcakát, de aztán
39 3 | plattyogott a vak csöndességben.~No, hál’istennek, most már
40 3 | akadt? A siófoki legények... No lám!~S elmosolyodva lesek
41 3 | Csakugyan egy fehér ruhás nő lebben ki. Ing és alsószoknya.
42 4 | birka.~És egy fehér ruhás nő állt a birkák között. Állt,
43 4 | csodálkozott a bátyám. - No, majd megerősödöl itten
44 4 | Aludtam a kupéban hajnalig.~- No, hát akkor gyere ki velem
45 4 | irányban, mint kellett volna.~No, vissza! A legelő mellett
46 4 | pillantottam a képre.~- Derék.~No, derék. Bizonyára másképp
47 4 | hogy valamit mondjak.~A két nő csodálkozva nézett rám.
48 4 | diófás, árnyékos kertbe.~- No, gyerekek, állogassatok!~
49 4 | úgy félvállról fogadták.~No, megálljatok, majd imponálok
50 4 | egyszerre elmosolyodott:~- No, ne féljen tőlem.~A nyájra
51 4 | mondta ott a kökényesben:~- No, jó: hát egyszer kijövök,
52 5 | múlva azt mondtam:~- Ez a nő lesz a feleségem, vagy senki!~
53 5 | hogy tovább halogassam.~- No, de hát most már mikor legyen
54 5 | csak akkor szólalt meg.~- No, de Ágnes!... Nem tudtál
55 5 | legtermészetesebb társa a nő. Mikor a munkámból fáradtan
56 5 | nincs; mondom, hogy nincs.~- No, gyere vissza.~- Dehogy
57 5 | óra!~És már akkor sírt.~- No, de most már éppenséggel
58 5 | igazságnak. Gyere vissza, no... Gyere szépen...~Már akkor
59 5 | kapu újra meg fog nyílani.~No, nem nyílik.~Elmegyek néhány
60 5 | beszéli el a disputánkat... No, az apja most fogja a kalapját...
61 5 | majd magamhoz nevelem.~_ - No, csak vigye el Lukács, ezt
62 5 | fél szemmel:~- Őneki.~- No, és nem felelt?~- Hát...
63 5 | tanár úr, ezt küldte.~- No, és ő mit csinált?~- Hát...
64 5 | a levelet. Elolvasta.~- No, és aztán?~- Aztán... elszakította.~-
65 5 | firkálni. Így mondta: firkálni.~No, hát én nem is firkáltam
66 6 | vénasszonyt is aki velük lakott. No, az csúnya volt! Pergamenszín,
67 6 | mellé basszistának.~A három nő mégis hasonlított valamennyire
68 6 | van órája. Tanulni késő. No, majd ott...~Megint kihínak,
69 6 | gyászos szekunda volt...~No, a kitűnő bizonyítványnak
70 6 | el szokott tőle búcsúzni. No, hát ennyit én is megengedhetek
71 6 | aljasnak éreztem magamat.~No, hát akkor már keményen
72 6 | végre meglököm Jancsit...~- No? - kérdezem halkan, mámorosan.~
73 7 | ábrándozásokról szó sincs. A nő éppoly versenyfél az életküzdelemben,
74 7 | mégis a szeme feketeségétől.~No, hát az a szem csoda volt!
75 7 | házaséletünkben is: szép nő, szép mosolygás, szép illatú
76 7 | leány az anyjára nézett:~- No, de ez a hasonlóság csodálatos!~-
77 7 | ezen a héten megkérem.~- No, csak ne hamarkodj vele -
78 7 | Épp az a baj, hogy minden nő gyönyörű ígéret, leánykorában -
79 7 | ha csak egy is elvész... No, ez az ügy nem jól kezdődik!~-
80 7 | Talán megengedték neki. No, majd befűtök én neked,
81 7 | helyett azonban egy fiatal nő lép be. Fekete ruhás, fekete,
82 7 | menni?~- Nem, nem lehet.~- No, de hát mégis... Orvos van
83 7 | mutat a bárónéra:~- Ki ez a nő?!~Fölkelek, és elsavanyult
84 7 | kenyér, akkor azt mondják: no, kinek szeljek még belőle?~-
85 7 | fejezte be a cseléd. - Angol nő volt az az asszony, de nem
86 7 | izzadtság is kiverte.~- No, csak mondd meg. Köztünk
87 7 | megráztam a vállát.~- Mondd meg, no. Kapsz valamit.~- Ida bízott
88 7 | kaptál azért, amiért lestél? No, csak mondd meg, megjutalmazlak.~-
89 7 | eskethet-e más bennünket?~No, hát még úgy nem voltak
90 7 | folytathattuk. Az anyja lépett be.~- No, gyertek: a vacsora az asztalon
91 8 | állát.~- Ne idegenkedjen, no. Jó család ez.~- Remélem -
92 8 | A maga anyja igen művelt nő lehet.~- Meghiszem azt -
93 8 | magamban -, ez a harmadik nő, a harmadik brüsszeli csipke,
94 8 | kunkori bajszú... Értem. No, azért ne búsulj. Majd megtalálod
95 9 | lenyerített a papirosról. No, veszek vásznat, olajfestéket.
96 9 | de már azt nem engedtem.~No, boldog voltam! Érdeklődéssel
97 9 | a másik két motyómat. - No, mehetünk.~Vezet a kis állomásház
98 9 | ezen lovagolni is lehet!~No, lovagolok olykor. Hajnalonkint,
99 9 | deszkácskán fogunk-e ülni.~No, bizony azon. De hát hogy
100 9 | pejnek a hátához is.!~- No, most mán jó lesz.~Nézem,
101 9 | oldalt?~Mégiscsak oldalt.~No, jer elő tornásztudomány:
102 9 | megrázogatja a gyeplőt:~- No, isten segíts! Gyű, Csillag!
103 9 | rázna le, s marad állton.~- No, Csillag, gyű!~- Mi baj? -
104 9 | megint rásújt a lovára:~- No, Csillag, gyű! Az apád teremtésit!~
105 9 | fenékdeszkákkal együtt.~No, még a két szemem golyója
106 9 | megrúgja a fenékdeszkát. No, azt hittem, sose szakad
107 9 | feligazította az ülésdeszkát is.~- No, tessen felülni.~- De nem
108 9 | színpadon. Blaháné, Tamássy...~No, igazat mondott Tóth Gazsi,
109 9 | Hogyan nem mutatkozik még?~No, bizonyosan a falunak a
110 9 | valami négy városias öltözetű nő. Láttunkra a hölgyek zsiráfokként
111 9 | nézgelődtem, hogy hol a tó.~No, bizonyosan kis tó, hogy
112 9 | völgyecskén túl erdő zöldült elő. No, ez kedves! Az erdőben is
113 9 | húzatott. Azóta nemigen.~No, ez lesújtó felfedezés volt.
114 9 | megállította a lovát:~- No, itt leszállunk, tekintetes
115 9 | Hiszen itt víz van!~- No, ugye! - rikoltott Izsák
116 9 | zsombékra tessen hágni.~No, ha ezt a testvéreim látnák -
117 9 | bele, és legott elmerültek.~No, de most már, ha ennyire
118 9 | várom, hogy megmosdhassak.~- No, persze - mondotta pislogva.~-
119 9 | idehozzák?~- Idehozzák.~- No jó. Hát reggelre... Mit
120 9 | Hogy nem jutott eszembe.~- No, hála istennek. Hát mármost
121 9 | nagy gyorsan az odúmba. No, fene kellemetlen!~A három
122 9 | róla a sarat fogkefével.~No, csúnya sárga foltok maradnak
123 9 | el kellett fogadnom.~- No, furcsa tanyát tetszett
124 9 | hegy a levegőben maradt.~No, gondoltam, lefestem azt
125 9 | Hozzám jönnek-e ezek is?~No, hozzám.~A pap egészséges,
126 9 | persze! - kiáltott a pap. - No, mink levizsgáztunk, tanító
127 9 | tanító úr: hátultöltő. No, akkor rávisszük a művész
128 9 | Ilyen buta babonás az ember! No, talán a művész úr szerencsés
129 9 | addig szerez alkalmasat.~No, az ebéd remek volt: aranyszín
130 9 | csizmát, mert éppen fejelik.~No, ez kedvetlen hír volt!~
131 9 | jó! - biztatott a pap. - No, hál’istennek!~Soha életemben
132 9 | lábamat is kicserélték volna.~No, indulunk. Gyönyörű figura
133 9 | csillantotta rá a szemüvegét.~- No, nézd: még mire nem puskáz!
134 9 | fehér fejkötős, sovány, agg nő. Az egy ódon-ó klávisz mellett
135 9 | állt a fehér fejkötős, agg nő, állt valami lila-szürke
136 9 | ilyen ruhában...~Az agg nő mosolyogva nyújtott kezet.
137 9 | Fekete lánynak kék szem!~No, hát én láttam sok bódító
138 9 | volt a Fatinica. Gyönyörű nő! S hogy dalolt!... Egerben
139 9 | Esze ágában sincs.~- No, majd egyszer esik, ami
140 9 | szívnek is vannak hangjai. No, hát az én szívemnek volt
141 9 | majd ő segít a bajon.~- No, ha elváltod, fele a tied.~
142 9 | öreganyám virtuóz.~A vak nő mosolyogva pislogott, és
143 9 | ravaszkodja elő az alkalmat!~- No, hát csak azért se fogok
144 9 | fényképezéssel lehetne...~- No, hát egy kis muzsikát, asszonynéni -
145 9 | jövetelünkkor. A szegény vak nő előre tudta, hogy jövünk:
146 9 | lélegzett, és sóhajtott. Az agg nő vékony, csontos ujjai egyre
147 9 | el az alsó akkordokban.~- No, valamit, Ilka!... - szólt
148 9 | érzésemmel az erdészlakban.~No, nagy merészség és talán
149 9 | sértődött elbámulással.~- No igen, hiszen tegezi is.~-
150 9 | forint fizetés, és még egy nő, aki a Der Bazárt olvassa,
151 9 | szokott. A lovat is megnyírja.~No, ha nyírni szokott - gondoltam -,
152 9 | múzeumba illő primitívumot.~- No - mondja aztán -, hát tessen
153 9 | idehajtani a fejét a combomra.~No, azóta se láttam fényes
154 9 | Hiába: nem fogja a vas.~No, végigéreztem a Boka kesergőjét
155 9 | neki, ha netán ide lép be.~No, most már mégis válnak.~
156 9 | tiroliból a kertben, a vak nő mellett. Mint valami vörös-szőke
157 9 | szemem világa - rebegte a nő.~És zsebkendőjét a szemére
158 9 | kénytelen lesz előttem ülni.~No, megkezdtük. Az öreg kóró
159 9 | fűszálat meglátok benne.~A nő szeme olyan, mint a hegyekben
160 9 | Ugye, nagymamuka?~Az agg nő mosolyogva bólintott.~Fölkelt.~-
161 9 | játszassák Finum Rózsit.~- No, és a másik titok?~Elmosolyodott:~-
162 9 | könnyet a szeméből.~Az agg nő is könnyezett:~- Sose hallottam
163 9 | cselekedtem volna.~Az agg nő ült, mint valami koporsóból
164 9 | egynehány ráncot az agg nő arcán. A kalpagon is vontam
165 9 | gondoltam arra, hogy az agg nő az időnek ezzel az említésével
166 9 | hogy a leggyengébb elméjű nő is azonnal megért mindent.~
167 9 | tócsához. Nem volt más tükröm.~No, hát az is valami kedves
168 9 | szólt a fekete kalapos, öreg nő, s a leány még egyszer pát
169 9 | a két szép kék szemét:~- No? Látta? Mit szól rá?~S megindultunk.~-
170 9 | csoda! - tódította a pap.~- No hát - mondottam nyugodtan -,
171 9 | megbátorodnak. És az a hang...~- No, de kérem, az egy... Hiszen
172 9 | pap az asztalra csapott.~- No jó: hát ha már annyira a
173 9 | másul.~Szívesen megtették.~- No, hát most már beszéljünk
174 9 | a leendő Bátki Tercsit. No, hát ha Ilkára azt mondták,
175 9 | dalolhat: a legény meg az egyik nő. Csak a Finum Rózsi, mint...~
176 9 | látja... Marcsát.~- Marcsát? No, persze hogy Marcsát, azazhogy
177 9 | fehér főkötős múmiával.~No ez alatt az egy perc alatt
178 9 | valami jókora vizeskádba.~- No, már azt pedig...~- Hát
179 9 | jönnek! Éppen erre jönnek! No, ez az ördög neve napja!~
180 9 | piócámmal együtt hazafelé.~~No, de hosszúra nyúlik már
181 9 | boldog állatkák! Az egyik nő, a másik férfi. Mily boldogok!~-
182 9 | egy-egy meleg kézszorítással - no meg hogy a próbákon beszélgethettünk.~
183 9 | Mondtam is a papnak:~- No hát, ugye? Blaháné se dalol
184 9 | gördültek végig.~- Ne sírj, no, ne sírj! - kiáltotta visszafordulva
185 9 | színész lehet, ha barátja. No, vége a színügyi miniszterségnek!~
186 9 | képtelenség, szamárság! No, Heródes nem érezte úgy
187 9 | s pipázik nyugodtan.~- No, Izsák gazda, hát mi újság?~-
188 9 | vagy éppen az erdőn át. No, szép elcsodálkozás lesz,
189 9 | képe nőttön-nő, óriássá nő, és kiszorít minden egyéb
190 9 | hol van most a kérdezett nő. Nem sokkal a színjáték
191 9 | belecsapok a tenyerébe:~- No, egy napra, nem bánom.~S
192 9 | is ismer?~- Bizony...~- No, csak gondolkodjon, majd
193 9 | S idegenül nézett reám.~No, akkor hát szóhoz jutottam:~-
194 10 | Hiszen tudod, hogy...~- No, majd holnap...~És másnap
195 10 | beiratkozhatsz.~És rámnézett:~- No, mi bajod még?~- Nem merem
196 10 | Genfben ritkaság a szép nő. Nagylábúak, kapafogúak,
197 10 | és búsan pillantott reám.~No, fene kutyaszorítóba éreztem
198 10 | Lüpennek elkerekült a szeme.~- No lám! Ez eszünkbe se jutott.~
199 10 | Elgyönyörködve nézte.~- No, de hát most már terítsetek! -
200 10 | után szintén megjelent. No, a földön nehézkesebb volt
201 10 | átadta újra az új szárasat.~- No - mondotta vígan -, még
202 10 | Zsorzsetre pillantottam.~- No, hát így eltalálva...~Valamennyien
203 10 | talán ugyanott ült az a nő, ahol Zsorzset. Tehát minden
204 10 | azért nem is nézel felém. No, mindegy.~És vastag héjú,
205 10 | Akkasztófáravaló! - kiáltja vígan. - No, csakhogy itthon vagy, akkasztófáravaló!~
206 10 | vagy, akkasztófáravaló!~No, hát amit én azután szenvedtem,
207 10 | valami szép álmot látna.~No, valami úrnak a háza. Szép
208 10 | Nem őrültem meg!~- No, hiszen az...~- Mi lehetnék?~-
209 10 | Gyönyörű hangszer az.~- No, hát akkor itt az alkalom!
210 10 | Mariska arca marad szomorú.~- No, csak mulassatok - mondja
211 10 | Jaj! - nyögdécselte. - No, de most már menjen. Igen
212 11 | hárman példázgattátok, hogy a nő ilyen meg amolyan veszedelem
213 11 | veszedelem a férfira. A nő, vagy talán inkább a házasság.~
214 11 | miért görbék?~Mindenütt a nő miatt? Talán nem.~A legtöbb
215 11 | végtelenség egy sugarában. Nő és férfi azonos porszemnek
216 11 | a maga életével. Mert a nő élete az ő élete. Tehát
217 11 | szolgálja is; valaminthogy a nő is, mikor a férfit szolgája
218 11 | többivel nem törődött.~- No, jó - mondotta -, míg a
219 11 | bosszúsan szidott tovább:~- No, hát mit akarsz? Éhes vagy?
220 11 | a tengernyi sok liliom. No meg a kaktuszok alattam,
221 11 | felviszem.~- Felviszed? No, derék fiú vagy.~Így mehettem
222 11 | nőrokonunk, akire rábízhatnálak. No, majd gondolunk valamit. -
223 11 | főhadnagy cs. kir. kamarás...~No, nem ettem több meggyet.
224 11 | Fogadok, hogy szerelmes. No, csak vallja meg. Bolondság.
225 11 | vallja meg. Bolondság. A nő csak addig érték, ameddig
226 11 | szinte fuldokolva. - De ez a nő gyermekkoromtól párom volt
227 11 | a leánya az a gyászruhás nő, özvegy. Két hónapig volt
|