Part
1 Inc| tehát megalakultnak jelentem ki. Tisztikar nem kell. Szabályok
2 Inc| szivarozgatva üldögéltek. Ki teát ivott, ki kávét.~-
3 Inc| üldögéltek. Ki teát ivott, ki kávét.~- Ezen az egy napon
4 Inc| elmondani a maga történetét.~- Ki kezdje?~- Pap nincs köztünk.
5 1 | a világon, hát azt mind ki kell-e zárni a házasságból?~
6 1 | hogy majd a világot rázza ki a sarkából.~A manó tudta,
7 1 | mártásban. Nem mászhattam ki belőle, mint a légy: mocskosan.~
8 1 | szólj, az isten áldjon meg! Ki bántott?~Felölelném. Ellök.~-
9 1 | gondoltam. De hogy került ki ez az egy is az íróasztalomból?
10 1 | neki előre a fényképeket! Ki kellett volna raknom rámába
11 1 | színtelenül.~- Akkor kint esett ki a magtárban. Vagy a mezőn.~
12 1 | szólalt meg végre. - Az ki tudja nyitni.~- Jó - felelem
13 1 | felelem nyugodtan. - Nyittasd ki a cigánnyal. De hátha elrontja
14 1 | zárt? Wertheim-zár. És ha ki is nyitja, bezárni nem tudja.
15 1 | tájban megszólal:~- Nem mégy ki a vetésre?~- Fölösleges -
16 1 | is. Nyomtam a fejemre. S ki a házból sült-főtt arccal,
17 1 | Jolán épp akkor lépett ki a pincéből. Csodálkozva
18 1 | A feleségem fölriadt:~- Ki az? Jézus!... Pali!~- Én
19 1 | vágtatok a magtárba. Kísérem ki a gépet a szántóföldre.
20 2 | hát az lehetetlen - fakadt ki a tanár. - Lehetetlen, hogy
21 2 | vizeskancsó. Soha semmiféle nő ki nem bírt bolondítani a józanságomból.
22 2 | szentek mindenfelé a falon. Ki aranytányéros, ki csak aranykarikás,
23 2 | falon. Ki aranytányéros, ki csak aranykarikás, de valamennyi
24 2 | életemnek ereje, jól tudom:~ki volna hát,~akitől rettegnék?~
25 2 | lelki fegyverzettel lépjek ki az élet nagy útjára, következett
26 2 | kerülete meg az orra maradt ki belőle. Nyájas, kedveskedő
27 2 | selyempapirost is tépett ki. Belegöngyölte.~- No, hát
28 2 | másik felét utálattal ejtem ki a számból. Köpöm a keserűt.
29 2 | kéményéből füst gomolyog ki. Száll lefelé, hogy szinte
30 2 | percet várok még. Ha azalatt ki nem jön...~A kapu előtt
31 2 | kilép eléje...~Nem, nem lép ki.~De most már nem várhatom.
32 2 | No, most biztosan kijön! Ki kell jönnie! A macska a
33 2 | konyhán a húst kerülgeti. Ki kell jönnie!~Bent világ
34 2 | belém.~Mármost hogy megyek ki?~Semmi baj se történik,
35 2 | s kérem, hogy eresszen ki. Mondhattam volna, hogy
36 2 | vagy lámpafény vetődött ki a konyhából. Elvilágított
37 2 | láthat. Csak akkor pattanok ki, ha Fánika jön...~S lapulok.
38 2 | bennem: hátha a kulcslyukon ki lehet látni, és Fánikát
39 2 | mélysége felé meredt a szemem. Ki tudja, micsoda szörnyetegek
40 2 | elmondanom, hogyan szabadultam ki reggel, hogyan vallattak
41 3 | gondoltam rá, hogy nekem is ki van téve a lépvessző. Nem
42 3 | málnalét ittam a bálban. Ki lehet az a leány? Bizonyára
43 3 | bolondító zene se szól: ki fogok józanodni!~Elmentem.~
44 3 | vörösre sírt szemmel lép ki a szobából, és a nyakamba
45 3 | Mondtuk, hogy ne lépjen ki a házból.~- Én is mondtam -
46 3 | öregasszonyt én emeltem ki az ágyból, mikor már annyira
47 3 | olyan fürdő?~- Csak eredj ki az állomásra, és indulj
48 3 | öregségére abban nyugodja ki az őrlésben és vámolásban
49 3 | ne féljen: hadd maradjunk ki tizenkettőig, vagy csak
50 3 | mintha üvegből öntötték volna ki. A holdnak ugyan még később
51 3 | féltében.~Hát nem maradhattunk ki tíznél tovább.~De az is
52 3 | lám!~S elmosolyodva lesek ki a kárpiton.~Csakugyan egy
53 3 | egy fehér ruhás nő lebben ki. Ing és alsószoknya. Mezítláb.
54 3 | Újra lapul. Fülel. Les ki. Les felém.~Beigazítja a
55 3 | előlebben. Fülel és les. Les ki. Les felém. A pince ajtaját
56 4 | történt, hogy reggel szálltam ki a mezei kis állomáson.~Egy
57 4 | az asszony.~Nem tudtam, ki az a Laci.~- Kiküldtük eléd.
58 4 | hajnalig.~- No, hát akkor gyere ki velem az aratókhoz. Aztán
59 4 | bátyám azt mondta: Nézz ki reggel legelsőben is az
60 4 | Jó.~- Ő a zsebében viszi ki. Odaki eszi meg.~- Jó-jó.~
61 4 | valamennyi ijedten csobogott ki a vízből. Mocskos szárnyukat
62 4 | hogy bizonyára titkon vette ki náluk a leány; nem tudja,
63 4 | leányhoz.~Végre is azt eszeltem ki, hogy tőle is újból vizet
64 4 | Mintha ma került volna ki a virágteremtő istennek
65 4 | rajzolni?~- Nem.~- Hát magát ki tanította, Erzsike?~Vállat
66 4 | csomó keserűlapu kandikál ki. A hosszú juhászbotot a
67 4 | akárcsak ágyúból lőtték volna ki - beleütközik a pálya falába.~-
68 4 | is, de a golyóm is lódul: ki a bábokig a levegőben. Ott
69 4 | Várlak szívesen, csak gyere ki.~- De hát minek? Igazán,
70 4 | tarisznyájába. Aztán mégse vette ki az olvasmányát.~- Kalendárium -
71 4 | Megvonaglott, s azzal a mozdulattal ki is fejlett a karomból.~-
72 4 | szívszorongások közt nyitottam ki a kertre néző ablakomat.
73 4 | aprózom, hogyan lopakodtam ki még sötéttel a házból az
74 4 | a köpönyegembe húzódva, ki a majorból! Hogy siettem,
75 4 | vén juhásznak a helyébe. Ki mentené meg a karvalytól
76 4 | késleltethetném vele az időt, amely ki fogja bontani a karomból,
77 6 | megláttam.~Épp akkor lépett ki az ajtón az ősz hajú, fiatal
78 6 | laktam, hát arra jártam ki a Kálvin téri gimnáziumba.
79 6 | Ők a másik kapun jártak ki.~És csakhamar ismertem egy
80 6 | megfogadtam, hogy többet ki se pillantok az ablakomon.~
81 6 | lányra, mert nem pillantok ki. Nézem kissé, ha kint van.
82 6 | hogy kiül a folyosóra. Hát ki is lép nagy sokára, de kalaposan
83 6 | másnap egy tanár se szólított ki.~Ebéd után térek a szobácskámba.
84 6 | verőfény. Miért ne nyitnám ki az ablakot?~S nyitottam,
85 6 | adott át nekik.~Flóra lépett ki és vette át. Egy percre
86 6 | szarvasbőr színű télikabátot.~Ki lehet ez? - tűnődök képedezve.~
87 6 | hogy egyszer se nyitottam ki az ablakomat. De azért délután
88 7 | ott lakó rokonunk vitte ki magával. Azt se tudtam,
89 7 | És Sajóládon tudják, hogy ki vagyok, merre élek. Nem,
90 7 | a leány mindennap talált ki valamit, hogy velük legyek.
91 7 | végén a Svábhegyre költöztek ki valami bérelt nyaralóba.
92 7 | meleg-halkan, édesen:~- Vegyen ki egy villát itt a közelünkben.~-
93 7 | Ida, édes Ida...~- Mondd ki hát már egyszer... - rebegte
94 7 | Fürkészőn nézett a szemembe.~- Ki az az úri hölgy, aki délután
95 7 | magát meglátogatni?~- Engem? Ki is?~- Vadgalambszín ruha,
96 7 | valamennyire, de nem bírta ki a vendéglőt meg a lakást.
97 7 | a Lukács fürdőben vegyen ki lakást. Hát másnap a báróné
98 7 | elhőköltem, olyan sápadtan lépett ki elém. Akkor láttam sápadtnak
99 7 | mint két hideg tőrhegy:~- Ki volt az a hölgy, akivel
100 7 | nézzük meg. Ha nem is vesszük ki, nézzük meg, báránykám.~
101 7 | ebbe betegedtél bele!~- Hát ki volt az a fekete ruhás dáma?~
102 7 | Hát két levél is fordul ki belőle.~Az egyik háromsoros,
103 7 | alatt meg lehet fordulni.~Ki tudja, milyen sorsba jutott.
104 7 | mozdulattal mutat a bárónéra:~- Ki ez a nő?!~Fölkelek, és elsavanyult
105 7 | múlva - mondom. - Addig ki tudom járni, hogy fölmentsenek
106 7 | sokat várt a tudakozódástól. Ki tudja, milyen nagy állású
107 7 | meleggé válik.~- Tudjátok, ki vagyok én?~- Kálmán bácsi -
108 7 | különösen Svájcban... De hát ki tudja, hogy bánnak velük?
109 8 | voltak, ahogy ő ejtette ki.~...Minden bús vala körültem,
110 8 | azt a mulatságot találtam ki, a kapunk előtt, hogy egy
111 8 | Kár érte. Akkor léptették ki, mikor én tiszthelyettes
112 8 | iránt.~- Mért léptették ki?~A hadnagy vállat vont.~-
113 8 | rebegte -, hogy jobban van. Ki volt az a tiszt délelőtt?~-
114 8 | emberből mágneserő sugárzik ki?~- Tudom - felelte nyugodtan. -
115 8 | Utazás a tenger alatt. Ki is írta?... Valami francia.
116 8 | a fogát rántották volna ki. Láttam, hogy a zsebkendőjéért
117 8 | vette le róla, s vetette ki az ablakon.~Aztán a könyvért
118 8 | leány volt, elvitte.~Fogja ki hát mindenki a magáét:~Ne
119 8 | lélek a nevelésben bontja ki a virágát. A Karthauzi...
120 8 | Kápolnaablakok az éjszakában. Ki láthatja az oltárt? Az égő
121 8 | szerint az anyám nyitotta ki, s bebocsátotta. Ott is
122 9 | puska mire való?~- Aztán ki tudja, milyen rossz helyed
123 9 | gyeplőt nem bocsátottam ki a markomból.~Mondanom se
124 9 | akarna száguldani. Aztán ki valami szántóföldnek, keresztül-kasul
125 9 | a kunyhóba. Belefekszem, ki sem mozdulok két hónapig.
126 9 | hajnalban lesen lehessen. De hát ki tetszik nyitni az ajtót,
127 9 | az ajtón, hogy azt szóval ki se lehet fejezni.~Az arcomra
128 9 | béka.~Hármat ugrasztottam ki a redves lábú ágy alól.~
129 9 | háhogó beszédével fejezi ki az örvendezését, hogy valahára
130 9 | parasztház udvarából lépett ki. Az udvaron álló borjú,
131 9 | tisztásán házikó fehérlik ki a homályból, s két kis narancsszín
132 9 | léptem elébe, és megmondtam, ki vagyok. De egyúttal mentegetődztem
133 9 | színpadról beszéltek.~- Hát ki játszik benne? - fűzte tovább
134 9 | nincsenek igazi apák! - fakadt ki az erdész. - Hiszen most
135 9 | mézet tett a tanító elé.~- Ki látott már vacsora után
136 9 | érzelmesebben dalolt. De hogy jött ki az ajkán ez a sor: Minden
137 9 | meg tudnám cselekedni. De ki az ördög is látott már vak
138 9 | a fejét fölemelve.~- Hát ki beretválja a papot?~- A
139 9 | beretválkoznom kell. Hát ki beretvál meg engem?~A gyerek
140 9 | aura rá se haugassék!~- Ki ez? - kérdezem.~- A Bolond
141 9 | akármelyik színt veszem ki belőle.~- És bent, vagy
142 9 | azt várná, hogy találjam ki, amit mondani szeretne.~-
143 9 | fotografálás ez. Minden vonalat ki kell mérni, meg kell nézni
144 9 | papunk meg a tanítónk eszelte ki. Az iskola javára. Mert
145 9 | káposzta. Egy káposztatenger.~- Ki eszi meg ezt a sok káposztát? -
146 9 | sok káposztát? - fakadtam ki elcsodálkozásomban.~A leány
147 9 | asszony. Az arca nem fejezett ki se örömet, se türelmetlenséget.
148 9 | félúr, félparaszt lépett ki ájtatos járással a sekrestyéből.
149 9 | pártolni fog engem?~Hogy mondta ki az engem szót!~- Amennyire
150 9 | tanító.~- És félénk is. Ki se bírja nyitni a száját,
151 9 | bivalyok vagyunk, hogy ezt mink ki nem találtuk!~Föl-alá járt
152 9 | erdőben őrülttel találkozni! Ki tudja, mikor milyen kereket
153 9 | a lábukon, vagy csizma? Ki kell-e az arcukat festeniük?
154 9 | Megrándultam.~- Nem ülnénk-e ki a malomkő asztalhoz? Itt
155 9 | el?~- Te tudod! - fakadt ki akkor könnyekben a leány. -
156 9 | Akkor aztán Marcsa rakta ki a kérdéseit. Kezdett érdeklődni
157 9 | fekete pióca.~Ijedten kelek ki a vízből. Fogom, húzom,
158 9 | Egy csomó gomba fehérlik ki belőle.~Már megmozdult a
159 9 | színpadnak. Én rendeztem: ki merről lépjen rá, hol álljon,
160 9 | hol álljon, hol menjen ki.~A szereplők - életemben
161 9 | beszélhetett.~A szemünk.~Ki írhatja meg a leányszem
162 9 | mintha csatában verték volna ki...~Elképedve nézzük mind
163 9 | elszabadították esténkint: ki tudja, éjjel hogyan gondolkodik
164 9 | azok. Csak a tanító jött ki a kedvemért. Az meg előre
165 9 | A napernyőjét nem hozta ki. Séta közben lekapcsolta
166 9 | alkirálynak neveztek volna ki a mesebeli Tündérországba,
167 9 | hogy hogy és mint vihetem ki az erdőből az én alkirályné
168 9 | sorsom iránt!~És én még csak ki se bontottam az ócska plédszíjból
169 9 | fösti, meg az újságba is ki vót nyomtatva, hogy föstő.
170 9 | tunni fogja Balázs úr, ki a.~Csak néztem rá, mint
171 9 | Mert a pap paphoz megyen. Ki tudja, melyik úton jön:
172 9 | fel és alá a szobámban.~Ki tudja, miféle ember az a
173 9 | Ilkának szóló levelem fordul ki belőle. Mellette egy másik
174 9 | hívón: Jer!~Meg is néztem, ki ül benne. Tetszett is néha.
175 9 | is azon gondolkodik, hogy ki vagyok.~Szinte gépiesen
176 9 | Látszott rajta a tűnődés:~- Ki ez?~De ez mégse az én vakom! -
177 9 | nyújtotta, s mosolygott:~- Ki is... maga?~~
178 10 | negyvenkilencediki országos vihar fújta ki azt az embert oda, s nem
179 10 | mintha rendőrkapitány volna. Ki és mi az apám, anyám? Vannak-e
180 10 | tréfaszót mondott volna.~- És ki a negyedik?~- A gattina.~
181 10 | egész éjjel azon tűnődtem: ki az a rejtelmes nagybácsi?
182 10 | az előtte való nap adtam ki a hazai vagyonkámnak az
183 10 | kiáltott Lüpen -, vidd ki ezt az üvöltő kukacot!~Zsül
184 10 | íróasztalom kulcsa: hozd ki a képet. Nevetni fogjuk
185 10 | éves koromban... És hát ki az ördög lövi magát főbe
186 10 | leányok, gyermekek kísérték ki őket. És a parton a nyakukba
187 10 | megfogta, kilódította:~- Ki, kese! Ki innét! Fiúk közt
188 10 | kilódította:~- Ki, kese! Ki innét! Fiúk közt nincs helyed!~
189 10 | ablaka alatt, az falusias.~Ki szoktak ülni ők is ünnepeken?~
190 10 | sétálok tovább a fürdő felé.~Ki lehet az a leány?~Zsidó-e,
191 10 | Olykor az erdőre mentem ki, a fenyvesbe. Olykor a katonai
192 10 | Helyette egy anyóka lép ki. Vén, mint a szebeni kapu.
193 10 | a magyar templomból jött ki.~Rámnéznek. Elpirulok. De
194 10 | sorsra.~Zálogok gyűltek. Ki kellett váltani.~Elena volt
195 10 | visszasétáltam.~Épp akkor lépett ki egy öreg, gornyadt asszonysággal,
196 10 | levelet kaptam. Helyben. Vajon ki ír nekem? A pecsét Szűz
197 10 | bármi halkan nyitja is ki. Hiszen már azt is hallom,
198 10 | emelt mutatóujjal nyúlik ki. Az arca visszafordul. Hallgatódzik.~
199 11 | Ne disputáljunk: mossuk ki a homokból az aranyat.~Konstatálom,
200 11 | Hova menjek, ha kivetnek? Ki ad ennem? Kalácson éltem,
201 11 | játszadozni. Más gyerek! Vajon ki?~Nem tudom eltalálni, hogy
202 11 | Nem tudom eltalálni, hogy ki, de azért gyűlöltem azt
203 11 | járásával. A kastélyból jött ki, és felém tartott. A kezén
204 11 | Hiszen beteg lábú asszony. Ki se mozdul soha a szobájából.~-
205 11 | mikor az erdőre szöktünk ki, és eltévedtünk. Hát mikor
206 11 | társaim örvendezve robogtak ki az iskolaajtón, csak én
207 11 | ezüst húszkrajcáros pottyant ki. Azt persze gyorsan zsebre
208 11 | itatott velem. Vallatott: ki vagyok? Hova megyek?~Már
209 11 | órákig tartott, míg végre ki bírtam nyögni:~- Mester
210 11 | hogy továbbra is terjessze ki rád a jóságát.~Este érkeztünk
211 11 | gyere! Mert bottal verlek ki.~A vendég - tudtam, kicsoda:
212 11 | félénken. - Miként fejezzem ki a tiszteletemet?~- Majd
213 11 | ablakú szobában. Onnan jött ki az utolsó estén búcsúzásra
214 11 | De hátha azért nem jött ki, mert megnőtt?~Ez a gondolat
215 11 | el-elszoruló szívvel. - Ha nem jön ki, ó, bár meghalnék!...~A
216 11 | adja át az én levelemet.~Ki ápolta? Ki vigasztalja?
217 11 | én levelemet.~Ki ápolta? Ki vigasztalja? Az a zord ember
218 11 | Nagy vigyázatokkal jöhetett ki csak. És jólesett neki,
219 11 | egyezett a mi járásunkkal, ki se mert volna jönni.~Azonban,
220 11 | két ember ragad meg.~- Ki vagy?~De abban a percben
221 11 | kulcsait.~Hogyan mentem ki a házból, nem tudom. Csak
222 11 | szülői?~Elmondtam neki, ki vagyok, mi vagyok.~- Rongy
223 11 | beszédet. Elmondta, hogy ki és mi volt a férje, mennyire
224 11 | Csak arra pillantottam ki az ablakon, hogy a hajó
225 11 | elbúsulásomban gondoltam. Ki tudja, hogyan gázolták le
226 11 | gázolták le az akaratát? Ki tudja, hogy vergődött a
227 11 | az, ha ott előttem nyílik ki.~Magam megyek hát be minden
|