Part
1 Inc| Az se, csak hasonlít rám: unokaöcsém.~A tizenkét
2 1 | vele.~Jolán elmosolyodott. Rám nézett:~- Hát tik esztek-e
3 1 | produkáltál.~Hitetlenül nézett rám, de én már akkor benne voltam
4 1 | persze. Bocsánatkérően nézett rám, és röstelkedve mondta:~-
5 1 | fali tükörben Jolánnak a rám meredő szemét látom. A ménkű
6 1 | áll, hogy az előszobából rám lehetett látni.~Egy minutáig
7 1 | nélkül.~Jött, és bámult rám.~- Mért néztél olyan különösen? -
8 1 | Nem felelt. Csak nézett rám azzal a hideg nézéssel,
9 1 | folyosóra. Hátha megfordul, és rám nyillantja az ajtót épp
10 1 | pincéből. Csodálkozva nézett rám:~- Hát nem várod meg a vendégeidet?~-
11 2 | hogy sanyarú idők jártak rám, mikor abban a korban voltam?
12 2 | bácsi csak keresztet vetett rám, és figyelmeztetett, hogy
13 2 | üldögélt ott. És az volt rám a végzetes, hogy Fánika
14 2 | mandulát.~Végzetes üveg volt az rám, az a kis porszennyes üveg,
15 2 | maradt.~Kicsinylőn nézett rám, szinte összecsukta fekete
16 2 | is lehet, hogy nem akarta rám tékozolni a boltnak a kincseit.~
17 2 | hogy meglep valaki. Ha rám bukkannak, és kérdik: mért
18 3 | talán?~Melegen ragyogtatta rám a kék sugarakat. Kissé habozott.~-
19 3 | harmadik utcában.~Ő azonban rám nézett, és szemérmes pillantással
20 3 | még melegebben ragyogtak rám, mint a bálban.~Egy klematiszvirágos
21 3 | Viki csodálkozva nézett rám.~- Sok? Mink már ötször
22 3 | Magam is sírok már, annyira rám ragad a Viki keserve.~A
23 3 | szerencsétlenség.~És a hálakönnyeken át rám tekintett:~- Ebben ismertelek
24 3 | nem lehet más, csak béka! Rám mászik az átkozott az éjjel!
25 3 | Viki mosolyogva pillant rám. Fogja a palackot: tölt
26 4 | Egy bőrüléses bricska várt rám ott. És csak egy unatkozó,
27 4 | napsütésben. Csak bámul rám:~- Ej!~Bántott a szemüvegének
28 4 | A gyerek csodálkozva néz rám.~- Már öt óra.~Megértettem,
29 4 | szemük szögletéből vetettek rám egy-két pillantást.~Tehát
30 4 | és sötéten szegeződött rám a szeme a ráhajló, fekete
31 4 | holtszín halványra vált.~Nézett rám büszkén, sértődötten.~Gyönyörű
32 4 | beszéltem, nyugodtan nézett rám. Közelről sárgásbarna volt
33 4 | asszony boldogan nézett rám.~- Beszélni nem tetszett
34 4 | Aztán gondolkodva nézett rám, s megszólalt jólelkűen:~-
35 4 | barátságosan és hálásan csillogott rám a szeme a ráhajló fürtök
36 4 | Nyugodtan és mosolyogva nézett rám, de olykor a nyájra is elbolyongott
37 4 | vigyorgott. Furcsán nézett rám, gyanakvón és pajkosan.~-
38 4 | farkát csóválta. Nézett rám csillogó szemmel.~A reggeli
39 4 | kötényében szösz. Nézett rám szerelmes szemmel.~- Hát
40 4 | két nő csodálkozva nézett rám. Látszott rajtuk, hogy egyszerre
41 4 | Meg.~Vonzón pillantott rám. Becsukta halkan az ajtót.
42 4 | lépett. Oly esdeklőn nézett rám, hogy ha szikla lettem volna
43 4 | botjára könyökölt. Nézett rám könyörgő szemmel.~- Mondja!~-
44 4 | Rosszallón, panaszosan nézett rám.~- Miért kérdez ilyeneket?~
45 4 | világon.~Kételkedve nézett rám, aztán fájdalmasan.~- Hát
46 4 | Gondolkodva és sajnálattal nézett rám. Akkor is koszorú volt a
47 4 | szavakat, hogy nem ügyelt rám. Aztán az arcom is hozzásimult
48 4 | szemérmes röstelkedéssel nézett rám.~- Ó!~S hogy én káprázó
49 4 | birka mellettünk, a szemét rám meresztve.~A leány feléje
50 4 | legénybe, Gál Bandiba.~S nézett rám, mintha én volnék második
51 4 | ránézek. Csak ránézek...~És rám nézett, mintha arra nézne...~
52 4 | is, anélkül azonban, hogy rám nézett volna. A szeme fürkészve
53 4 | nézz, ha már annyira éhes rám a szemed!~És én néztem a
54 4 | megcsókol.~Álmodozva nézett rám.~Aztán elmosolyodott.~-
55 4 | korhadt sindely. Úgy hatott rám, mintha puskát sütöttek
56 4 | könyékre támasztva nézett rám szomorún. Előtte, a szűrön
57 5 | papa.~S ahogy megfordult, rám tekintett.~Már a templomban
58 5 | tekintett.~Már a templomban is rám pillantott egyszer. De az
59 5 | utcasarkon azonban határozottan rám nézett. A nézése egykedvű
60 5 | Tíz percet.~Nem pillantott rám többet. Csak nézte a tájat,
61 5 | hűséges-meleg szemmel néz rám! Meg fogom tanítani latinra
62 5 | kell; és mikor már kijött, rám gondolt csupán, hogy én
63 5 | háromezer forintot hagyott rám. Nem nagy pénz, de nekem
64 5 | fődre.~Röstelkedve pislogott rám. Simogatta a halántékfürtjét.~
65 6 | csillagesőként hullottak rám a tanévek végén. Az apák
66 6 | Az apák úgy mutogattak rám otthon és a szomszéd falvakban,
67 6 | szemmel, nem nézve senkire, rám se, s mintha egy virágzó
68 6 | Föld körül.~Egyszer aztán rám pillantott. Nyugodt és komoly
69 7 | egyszer se.~- Csodálatos!~És rám bámult. Az anyjára is rátekintett,
70 7 | Akármerre fordultam, nézett rám. Még éjjel is nézett, mosolygott,
71 7 | Ida oly olvadóan nézett rám, hogy fölösleges volt nyilatkoznom.~
72 7 | milyen szemrehányón nézett rám olyankor!...~Egyszer délelőtt,
73 7 | A hölgy igen hálásan néz rám. Mellém ül. Kis idő múlva
74 7 | mintha meg akarna rohanni, rám villant a szeme, és rajtam
75 7 | előszobában gyulladt arccal néz rám:~- A kisasszony beteg. Le
76 7 | ábrázatokkal ül együtt. Meregetik rám a szemüket.~- Mi baja Idának?
77 7 | hóhérpallos fénye. Aztán rám: hogy megzavarodok-e.~S
78 7 | megdermed bennem.~Aztán rám. S tragikai mozdulattal
79 7 | mindent.~Ida boldogan borul rám:~- Hát egy hét múlva.~-
80 7 | Kerek szemmel bámulnak rám, s félénken, aggodalmasan,
81 7 | És vizes szemmel bámulnak rám mind a hárman.~Egyszerre
82 7 | teszi a tenyerét, és fölnéz rám.~- Tálmán bátyi - mondja
83 7 | Aztán a gyerekekre.~Aztán rám.~S megszólalt halkan, gondolkodón:~-
84 7 | Szegény bátyám, bizonyára rám gondolt, mikor erre a versre
85 7 | hogyan esznek.~Egyszer rám fordítja a szemét a legkisebbik:~-
86 7 | Ida bízott meg...~- Hogy rám lesekedj?~- Nem, csak a
87 7 | Aztán Idának a tekintete rám fordult:~- Ha te véletlenül
88 8 | szögletéből vizsgálón pillantott rám.~Kedves hangja volt: mint
89 8 | szemmel ült előttem, aztán rám nézett: ~- Mit olvassak?~-
90 8 | olvasni?~Csodálkozva nézett rám:~- Az iskolában.~- De azon
91 8 | zengetnek.~Hallgatva nézett rám. Látszott az arcán, hogy
92 8 | a csiptetőt. Eldobta. S rám se pillantott többé. Fölment
93 8 | mögött.~Még megbosszankodott rám.~- Én nem tudom, hogy mi
94 8 | magának.~Hálásan nézett rám, és mosolygott:~- Köszönöm.
95 8 | megszeppenve pillantgat rám, de én csak mosolygok.~-
96 8 | nem.~Csodálkozva nézett rám. A kezét lassan kivonta
97 8 | akarja.~Mosolyogva nézett rám, aztán a széknek a karjára
98 8 | Ismét csodálkozva pillantott rám, s a fejét rázta:~- Nem.
99 8 | női szobor.~Csak nézett rám meredten.~Ilda fölkelt,
100 8 | anélkül, hogy e művelet alatt rám nézett volna.~A tubarózsát
101 8 | elmaradt.~Ijedten pillantott rám:~- Mi?~- A kéznyújtás.~Elmosolyodva
102 8 | jóakaratú szülők? - fortyant rám az apám.~- Fogsort csináltak -
103 8 | legédesebb leány! Csak nézzen rám egy percre legalább. Mondja,
104 9 | hanem az aranyat is.~Az idő rám érett, és már csak két hónapom
105 9 | másik húgom teafőzőt akart rám erőltetni, de már azt nem
106 9 | Nem?~Csodálkozva nézett rám:~- Hát akkor... Hátha az
107 9 | láttam, hogy a ruhája nem fog rám illeni.~- Csak nadrág kell -
108 9 | Karikára álló szemmel bámulnak rám valamennyien.~- Mit akar
109 9 | tulajdon anyám se ismert volna rám hátulról. A nadrág bő volt,
110 9 | Már hogy menne! - szól rám szinte megbotránkozva Lipóczy.~
111 9 | szelíd-kedvesen.~S hogy rám fordult az a két csodás
112 9 | tekintete olyan bűvös hatású rám.~Képzeljetek el egy tizenhét
113 9 | mosolyogva csodálkozott rám.~- Mitől?~A múmia is:~-
114 9 | Szinte kicsinylően nézett rám, hogy a vaddisznót én veszedelmes
115 9 | Iluska legott fölkelt, s rám nézett mosolyogva:~- Magának
116 9 | ismertem azt a nótát, és rám úgy hatott, mint valami
117 9 | borotvál?~- Csak tessen rám bízni. Borotváltam én mán
118 9 | szemüvegén át kérőn nézett rám, mintha azt várná, hogy
119 9 | laknak maguk.~Habozva nézett rám:~- Beljebb nem szép...~-
120 9 | bizalmas...~És kérőn nézett rám:~- ...bizalmas.~- Megesküdjek?~-
121 9 | ribiszkelevelet. Morzsolta, és rám nézett.~- Az első csárdásra
122 9 | elcsodálkozásomban.~A leány rám nézett. A következő percben
123 9 | urak?~Meglepődve bámult rám ferde, kínai szemével.~-
124 9 | aggodalmasan pillantott rám, mintha attól tartana, hogy
125 9 | csodálkozó szemmel nézett rám:~- Hát jobb, mint városon?~-
126 9 | Ilka persze szintén nézett rám, és sugárzott. Sugárzott
127 9 | kedves!~Tekintetét a láncról rám emelte. Boldog és biztató
128 9 | Ilka elámultan tekintett rám, aztán a két tenyerébe takarta
129 9 | volt, hogy beszéd közben rám meregette a szemét.~Engem,
130 9 | Ilka kérdően csillantotta rám a két szép kék szemét:~-
131 9 | bizalmasan, kedvesen sugárzott rám; és tündérkéken, mint a
132 9 | mosolygó szemmel nézett rám, mintha kérdezné:~- Szebb
133 9 | Szeretettel pillantott rám, és én boldog voltam, hogy
134 9 | kiálló, mohos kőre, s nézett rám, mintha ő is gondolkodna
135 9 | mondottam -, ezt csak bízzák rám. Szívesen eligazítom ezt
136 9 | kukorékol.~Elképedten néztek rám.~Nyugodtan folytattam:~-
137 9 | Ilkát gondolja? - hörkent rám a pap.~- De éppen azt -
138 9 | fél kézre emelkedett, és rám meresztette a szemét.~Megdöbbentem.~
139 9 | legkékebb sugarait árasztotta rám a szeméből.~Bementünk a
140 9 | Ahogy ott lapulok, fülelek, rám meredő emberi szemmel találkozik
141 9 | erdejében minden boldog.~Aztán rám pillant.~S hallgatva sétálunk
142 9 | gondolkodik. Szegény...~És rám pillant.~Egy-két harangvirágocskát
143 9 | belőtte a mellembe, a többit rám hagyta.~Végre az látszott
144 9 | félre egy páfránybokrot, rám nézett boldogan és mosolyogva:~-
145 9 | Ha valaki abban a percben rám szólt volna:~- Nem lépsz
146 9 | Ilkát? Ilkát!~Hogy néz rám Ilka is, ha megtudja délután?...~-
147 9 | lélek; bizonyára szüntelen rám gondol. Vár és vár, és könnyek
148 9 | Az a ló is érez!~Az ember rám bámul:~- Honnan tetszik
149 9 | templom mellé. Ott várj rám.~Gyalog akartam végigmenni
150 10 | orvos bátyám alig ismert rám, mikor feljöttem Pestre.~-
151 10 | ajánlólevelemet. Aztán unottan nézett rám vastag, vörös szeme héja
152 10 | nyelvet tökéletesen.~Az öreg rám tekintett. Elmosolyodott.~-
153 10 | megfordul, ránk néz. Kacsint rám, és nevet.~Igazán macska -
154 10 | vet a virágon.~Egyszerre rám néz. Persze én lesütöm a
155 10 | Kovaksz! S hogy nézett rám azzal a melegen hunyorgó
156 10 | hálásan, melegen nézett rám, hozzám lépett: a kezét
157 10 | És olyan édesen nézett rám, hogy ha a Montblánra úgy
158 10 | tenyerébe nézett, aztán rám. És egyszerre elkomolyodott:~-
159 10 | nem él?~Vidáman tekintett rám a tükör mellől:~- Hogyne
160 10 | Titkon rápillantottam. Ő is rám. A papa egykedvűen pipázott,
161 10 | nem is várta a kérdésemet, rám nézett. Olyan szomorúan
162 10 | Olyan szomorúan nézett rám, mint az esőfelhőkön át
163 10 | egy szeretett család vár rám, és a karácsonyest meleg-kályhás,
164 10 | Már messziről mosolygott rám. Szívesen engedte, hogy
165 10 | asztalomhoz került.~És nézett rám üdvözítő, bizalmas mosolygással,
166 10 | örvendetes meglepődés vár rám; bepillantott az igazgatóság
167 10 | örömsugaras szemmel pillantgatott rám. Én is boldogan pillantgattam
168 10 | belőle: fog-e még egyszer rám nézni?~Egyszer csak csengetnek
169 10 | olyan epedő szemmel nézett rám, mintha valami nagyot várna
170 10 | Ha nem pillant egyszer se rám, nem megyek el a tanítóhoz.~
171 10 | sarkát szögezi az asztalon.~Rám bámul. A papucsszögezés
172 10 | érdeklődéssel és becsüléssel nézett rám. Nem tudom, hogy az alezredes
173 10 | de igen szívesen nézett rám. Le is ült velem szembe
174 10 | csak az kellene! - hörkent rám a tanító. - Az asszonyok
175 10 | mikor iszik.~Aztán ismét rám nézett, elmosolyodott:~-
176 10 | vagyok.~Elképedve néznek rám. Szinte érzem, hogy elhűvösödik
177 10 | is megállt: megfordult, rám pillantott.~De hát mért
178 10 | büntetések kiszabásában. Rám azt ítélte: csókoljak kezet
179 10 | és költeményeket sugároz rám. A keze szorítása meg...
180 10 | eleget.~Szomorúan nézett rám.~- Én sokszor gondoltam
181 10 | és szorította, és nézett rám édes-szomorún.~És én is
182 10 | Jöjjön el!~S hogy nézett, rám! Milyen fájdalmas esdekléssel
183 10 | hajfürtjét se simítja félre.~Rám néz.~- Holnapután... Hát
184 10 | vagy meghal - az a pap rám fog nézni jeges-nyugodt
185 11 | vele voltam.~A kis Márta rám bámult. Én az anyám szoknyája
186 11 | is nagynak éreztem már. Rám bízták Mártát, és én vigyáztam
187 11 | Azonban csak éppen hogy rám pillantott: elrobogott a
188 11 | hallgatva és szörnyülködve bámul rám komoly, okos, fekete szemével.~
189 11 | előttünk megy el gereblyével. Rám szól:~- Te, ha meglát az
190 11 | Márta gondolkodva nézett rám.~- Ha én asszony leszek,
191 11 | jöttem.~Egyik-másik bakter rám kiáltott. Akkor letértem
192 11 | Olyankor is letértem.~Aztán rám sötétedett az est, de azért
193 11 | takaróm alól, hogy mikor emeli rám a kezét, és csodálkozva
194 11 | mert nem szabad, de gondolj rám minden este. Én is rád.
195 11 | a szemölcs!~Mikor Márta rám tekintett, láttam, hogy
196 11 | s az is zavaróan hatott rám. Az a körülfal-könyv, a
197 11 | rámkaffogó öregasszony hagyta rám a pénzét? Lehetetlen!~Azonban
198 11 | akkor nyugodtabban nézett rám. Bemutatott a hölgynek:~-
199 11 | bizalmassággal ragyogott rám. És tegezett, mint azelőtt,
200 11 | Futott hozzám.~- Gondolj rám, Kelen, gondolj rám. Én
201 11 | Gondolj rám, Kelen, gondolj rám. Én imádkozni fogok érted,
202 11 | Várakozón, szinte félve nézett rám, mint a halálos ítéletét
203 11 | Tudom, hogy haragszol rám... És én olyan nehezen vártam,
204 11 | Tudom, hogy haragszol rám.~- Nem - feleltem szomorún -,
205 11 | volt benne.~Sajnálón nézett rám.~- Szegény Kelen, csakhogy
206 11 | Csodálkozó szemmel tekintett rám, de abban a percben el is
207 11 | könnyek öntötték el.~- Nézz rám! Nézz rám! Mivé lettem!~
208 11 | öntötték el.~- Nézz rám! Nézz rám! Mivé lettem!~A nyakamba
209 11 | megtudná, hogy néznének rám?~Hintógördülés hallatszott.
210 11 | hallottam, hogy beteg volt.~S rám is pillantott.~Alig ismertem
211 11 | akadt meg.~Márta nézett rám onnan. Nézett, könyörgőn,
212 11 | De mikor egy kúriai bíró rám bízta a fiát, hogy tanítsam,
213 11 | amit Ilona asszony hagyott rám, és vigye fel a kastélyba:
214 11 | visszafizetem Ákos úrnak, amit rám költött. Csak a gorombaságát
215 11 | hölgy csodálkozón nézett rám: továbbsétált.~Az öregúr
216 11 | Hogyan él? Milyen? Gondolt-e rám, mikor ott állt az oltárnál?
217 11 | találkozástól. Hogy nézne rám? A szemembe merne-e nézni
218 11 | kedvesen, női szem nézett rám melegen, mindig ő jutott
219 11 | Már ösmernek. Az asszony rám mosolyodik, és néz a sarokba,
220 11 | egyik megfordul.~A szeme rám mered. Amúgy is fehér arca
|