10-arcke | arcna-belee | belef-boszu | botan-delne | delta-elfor | elfuj-enyel | enyem-felel | felem-fordu | foren-gyong | gyony-helye | helyr-inseg | inspi-kapos | kapoz-kezun | kezze-korul | koszo-latva | latya-lovon | lovun-megje | megjo-mezes | mezok-nezte | nezun-olaja | olajf-pipar | pipas-retre | rette-sutot | sugal-szinl | szinm-tas | taska-trefa | trefo-valta | valth-viszo | vitez-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
1 10 | kamarában. Szent Viktor utca 10. Hat frankon béreltem.~Felírta.~-
2 5 | mosolygott:~- Augusztus 23-án.~Az agg asszony csak
3 5 | Hozzáigazítom az órámat: 8 óra és 27 perc.~Sétálok tovább, s
4 5 | Hozzáigazítom az órámat: 8 óra és 27 perc.~Sétálok
5 8 | Azt e-e-egy szóval is: A-a-asszony.~~[A KILENCEDIK AGGLEGÉNY „
6 6 | elmulasztásával, olykor az ebéd abbahagyásával.~Ahogy félrehúzom egy reggel
7 4 | Megkívánom.~- Veszek pipát én is. Abbahagyom a gyerekes cigarettázást.~
8 10 | kifordult, mind a ketten abbahagytuk a munkát. Én olyan szemmel
9 10 | papucsszögezés egy percre abbamarad. Bemutatkozok.~- Látásból
10 8 | Mikor bemutatták, én már ábécés-tanuló voltam, ő még csak pólyás
11 11 | Néhány hét múlva már az ábécéskönyvemet silabizálom otthon. Márta
12 7 | vettem neki és palatáblát, ábécét, és elkísértem az iskolába.~
13 10 | festetlen falóca ott a lány ablaka alatt, az falusias.~Ki szoktak
14 6 | mókus ott ül a szobájuk ablakában egy ingre vetkezetten, s
15 11 | szemléltem a kastély emeleti ablakait. Vajon melyik az asszonyé,
16 2 | már be van csukva. Még az ablakán is rajta van a vastábla.~
17 7 | értem. Fölnéztem a lakásom ablakára. Hát ott les kifelé a három
18 6 | föl a szobácskámba.~És az ablakba könyököltem, és epedezve
19 7 | keze árnyékával játszik az ablakdeszkán. Ahányszor lámpát gyújtanak,
20 1 | az ablak mellett, és az ablakdeszkára borulva zokogott.~- Nem
21 2 | lopódzok a fal mellett az ablakig. Lebukok alatta, s tovább...
22 10 | ott állok már szemben az ablakkal, alig egy ölnyire.~A városka
23 3 | és újra odakönyököltem az ablakocskába.~Emelkedik, emelkedik a
24 9 | Míg a boltosné varrta, az ablakocskához álltam, és néztem az utcát
25 3 | náddal fedett jegespince. Az ablakokon vasrostély. A molnár azért
26 10 | Marica megijedt. A ránk néző ablakokra pillantott. A kezét nyújtotta:~-
27 7 | az Egyetem utca táján. Az ablakomhoz lépek, és kinézek. Oldalt
28 9 | kesztyűs íme, szembefordul az ablakommal. Csakugyan úrileány. Hosszúkás,
29 6 | többet ki se pillantok az ablakomon.~A többi professzornak már
30 9 | az iskola udvarára. Egy ablakos tót kocogtatott ott egy
31 10 | lassan-lassan fordul-tárul az ablakszárny kifelé.~Már akkor az arca
32 8 | órában be szokták csukni az ablaktáblát, mert amint említettem:
33 2 | iskolás leányka állott meg az ablakunk alatt: hat-hét évesek. Az
34 9 | adjon annyi zabot. De mindig abrakolják, mindig.~Mit tehettem egyebet,
35 7 | neveli az embert. Diákkori ábrándozásokról szó sincs. A nő
36 2 | kálvinista vagyok, és így minden ábrándozásnak született ellensége? Nem
37 7 | család is bibliai hosszú ábrázatokkal ül együtt. Meregetik rám
38 9 | Ránéztem a kínai szabású ábrázatra, és ugyancsak fékeznem kellett
39 9 | gerendás szobán. A falon régi acélmetszetű képek, fenyőtobozzal díszített
40 11 | postaládába.~Egy bosnyák ácsorgott ott. A portékái közül valami
41 6 | hogy látni kívánta.~Állunk, ácsorgunk a Papnevelő utca sarkán.
42 9 | helyeseltem, a gondolatot, az ácsot. Szilágyit, Lipóczyt és
43 9 | szorongva a tanító. - Van egy ácsunk, aki a nemes ügyet tekintve
44 11 | azt becsüljem meg, amit ád az isten, addig, ameddig
45 11 | Évát elvesztette volna. S Ádám szívében bizonyára holtáig
46 11 | hogy a bátyám már a férjhez adásomon tűnődött? A himlő előtt.
47 11 | tanulok, lakatosinasnak adat.~Hát tanultam, eminenter
48 7 | meg a teát. Magamnak is adatok egy csészét, hogy a bárónénak
49 10 | vizespoharában...~És a zenélőóra adázsiókat muzsikált.~- Hogy ez a rózsa?~-
50 11 | többé.~A tanítóm is: nem adhat többé szállást, menjek el
51 9 | plébános úr csak estére adhatja oda a csizmát, mert éppen
52 10 | tarkóját vakarva -, nem adhatna egy forint előleget? Nem
53 7 | vagytok? Ó, kis ínségesek! Mit adjak?~- Tejesz távét - feleli
54 4 | legyen pénzem.~De hogyan adjam neki oda? A fényképet elfogadja,
55 2 | járásorvosnak a kocsisa lépett be.~- Adjanak egy ostorszíjat. Leesett,
56 4 | kökényt zölden.~Csak az isten adna egy jó gondolatot, hogy
57 8 | még inkább elbájolt.~- Nem adná ide a szivartárcámat? -
58 9 | neki. Hiszen az apja kezébe adnák a levelemet. S mit írjak?
59 11 | új szőlőnek magasabb az adója, mint a szántóföldeké.~Könyveket
60 11 | kereste a jegyzőt. Emelték az adóját, bosszankodott.~A jegyző
61 9 | mondta a tanító.~Majd az adóról beszéltek, majd valami járványos
62 10 | Apámnak akkor már valamelyes adóssága is volt. Nem sok. De igen
63 11 | hogy pap légy.~S elfordult.~Adóügyben kereste a jegyzőt. Emelték
64 11 | volna, s ezen a reggelen adták volna át neki a mennyország
65 7 | megcsillantva. - Olyan intézetbe adtuk, ahol csupa előkelő családok
66 9 | kezüket nyújtották.~- Meg van adva!~- Mert magam is szeretem
67 7 | Gondoltam, majd megtérül...~- Afelől nyugodt lehet. De hát annyira
68 9 | előtt. Vén szilfa tartott afölött örökös árnyékot. Vén szilfa,
69 10 | kérdeztem óvatosan.~- Eszem ágába sincs! - feleli nyugodtan.~
70 9 | olajlámpás ég, és egy nagy sor ágas-bogas szarvat világít meg. Egy
71 10 | Elpirulok. De egyben fel is ágaskodik bennem a protestáns büszkeség.~-
72 9 | Boriska? Hát Finum Rózsi? Két ágba fonják-e a hajukat vagy
73 9 | oda egymagamba.~Már nem aggasztott, hogy hogyan festem le az
74 4 | mint ha gyászkárpitokkal aggatták volna be az eget.~A hegynek
75 11 | tőletek.~Mert hiszen az aggleányok is így beszélnek:~- A férfiak
76 11 | Kelemené, a legfiatalabb agglegényé, aki a karácsonyfával családias
77 7 | hogy miért vacsorázik az agglegényekkel: a két önkéntest áthelyezték,
78 Inc | helyreigazítjuk, megerősítjük az agglegényi sorban. Erre való lesz a
79 3 | szoktam. De hogy ne legyen aggodalma... Hozzon egy poharat, Náni.~
80 11 | Márta azonban eloszlatta az aggodalmaimat:~- Azt fogja gondolni, hogy
81 9 | komoly úr -, jött a jegyző - aggodalmas szemű, szívbajos öregúr.~
82 9 | ad, ami kell, ingyen.~S aggodalmas-várakozón függött rajtam a szemük.~
83 7 | még összébb húzódnak. Még aggodalmasabban meresztik a szemüket.~-
84 2 | Az ügy így hirtelenében aggodalmasnak tetszett nekem. A pulton
85 7 | meg.~- Tehát kétséges!~És aggodalmasra vált szemmel néz reám.~-
86 9 | mellett.~Az ügy kezdett aggodalmassá válni. Ma se tudom, hogy
87 7 | gondoltam.~Értem szegénynek az aggodalmát. De hát nem kívánja ő olyan
88 1 | takarékpénztárba. Mármost azon aggódik, hogy ellopják. Add csak
89 9 | templomi Mater dolorosa.~- Ne aggódjon annyira - vigasztalom. -
90 9 | tanulásban. De bocsáss meg, már aggódom, hogy valami bajod van.
91 11 | néztem:~- Tempora mutantur...~Aggódón pillogott az arcomra.~-
92 9 | kerítés ajtaját:~- Jaj, de aggódtunk, hogy elutazott!~- Dehogy
93 9 | faluban. Kérdezte, hogy az ággyal meg vagyok-e elégedve, és
94 9 | vadász. Megáll, beköszön:~- Aggyisten! Mán tegnap hallottam, hogy
95 5 | És én végigmagyaráztam Ágnesnek a botanikát és mineralógiát,
96 5 | a kenyereskosárba. Ránéz Ágnesre:~- Nem lesz elég a kenyerünk.~-
97 5 | Sétálok tovább, s mosolygom Ágnest. Várja az öreganyja, várom
98 9 | jogot végzettek hamar zöld ágra jutnak a postán, vasútnál.~
99 11 | gézengúz! Te vadkörte? Te ágrúl szakadt! Nem mondták, hogy
100 11 | fekete agyú revolver. Az agya a szokásos bosnyák cirádákkal
101 4 | a mathiola bicornis - ágya fehérlik, szinte világít
102 10 | lőcslábú. Az arca meg olyan agyagszínű, mintha a Teremtő lehelete
103 11 | még pirosan, fehéren az ágyakban. A hársfák is virágzásra
104 10 | butaság az, ami forgatja az agyam kerekeit! Oly távol állunk
105 7 | Szivarra gyújtottam hát az ágyamban, és gondolkodtam.~A leány
106 9 | pillanat alatt átcikázott az agyamon, hogy ha Tóth Gazsi átjön,
107 8 | távolabb vonta a székét az ágyamtól.~A tartózkodása még inkább
108 11 | szokták vetni a segédnek az ágyát.~Kaptam rajta.~Átvittem
109 11 | hogy egy vén cselédasszony agyba-főbe csapkod a tenyerével, s
110 9 | kiszorít minden egyéb képet az agyból.~S az izgalmak még azután
111 9 | hatszor is pihen egy nap. Az agynak még többször kell a pihenés.
112 10 | lépett: a kezét nyújtotta.~- Agyő, möszjő Kovaksz.~A szemembe
113 9 | gyönyörűséggel néztem az ágyon pirosló paplanra meg a fehér
114 9 | éhenkórász. Odacsal téged, aztán agyonver.~- Hát a puska mire való?~-
115 9 | aludtam el, s másnap megint az agyonvert ember érzéseivel ébredtem.~
116 11 | Fel.~Amint leszállok az ágyról, az ajtó kinyílik, és beröppen
117 9 | madzagolom be az ajtót, de az ágyterítőt magamra kerítem, hogy a
118 11 | revolver. Nagy, durva, fekete agyú revolver. Az agya a szokásos
119 9 | kapu mellől, mintha ugató ágyú volna. Azonban az erdész
120 4 | dobásnak. A golyó - akárcsak ágyúból lőtték volna ki - beleütközik
121 8 | Mintha mellbe lőttek volna - ágyúgolyóval. A fejem a párnára hanyatlott.
122 9 | semmiségről, ami azonban az ő agyuknak minden kerekét foglalkoztatta.~
123 9 | Víznek... egy jó kád víz.~- Ah!...~- Sose tartson tőle.
124 10 | felelem boldogan.~- Magyar? Ahá: osztrák-magyar.~- Nem,
125 10 | malom mellett hallgattam az ahajtos beszédű székelyeket. Olykor
126 9 | tétován. - Igaz-e, hogy ahány ember a földön, annyi csillag
127 2 | gyóntam, áldoztam olyan áhítattal, mint valami rózsafüzéres
128 4 | Nem találkoztál vele?~- Ahon gyün a! - mondotta csillogó
129 11 | lélek egy volt volna, ott, ahonnan minden élet ered, s két
130 9 | kátyúnál, minden pocsaknál, ahová a pej beletoccsantotta a
131 10 | Entendez vous~Lá, dans les airs, des chants si doux?~A vacsora
132 4 | dörgölje vele, ő meg megitta. Aj, kérem, úrfi, nem lehet
133 5 | Én azt hittem: az a szép ajak csak mosolyogni tud, meg
134 10 | kérem - rebegi kedves-félénk ajakkal -, melyik a Malom utca?
135 10 | megint megálltam. Nem mehetek ajándék nélkül! És aztán vacsorát
136 9 | belerohantam az Izsák kertész ajánlatába.~A tojásrántotta egy negyedórára
137 9 | az látszott valamennyire ajánlatosnak, hogy a tanítót kicsalom:
138 9 | kaptam is aztán mindenféle ajánlatot.~Az egyik így szólt:~Tekintetes
139 1 | No, hát ezzel a vakmerő ajánlattal teljesen csatát nyertem.
140 7 | igen szíves úriember. Nem ajánlhatna nekem egy megbízható ügyvédet?~-
141 7 | a legbecsületesebbet.~- Ajánlhatok. Éppen van nálam névjegye
142 9 | kúriát le akarok festeni, ajánlja az övét.~- Én csak eget
143 9 | tőle.~- Majd én kiszabom - ajánlkoztam jó szívvel.~- Oda akácfa
144 10 | Nyugodtan olvasta el az ajánlólevelemet. Aztán unottan nézett rám
145 7 | gyermeknevelő intézetet ajánlottak: Bécs mellett van. Olcsó.
146 4 | megerősödöl itten a jó magyar ájjeron!~- Hát a Laci? - kérdezte
147 9 | Megállított, hogy aszongya: - Ájjon meg csak, hé! Ott van-e -
148 9 | csókoljam, és egyre közelebb az ajkához, aztán az ajkunk összetapadt.~
149 7 | fogsor tűnt elő pirosló ajkai közül.~A boltos újra fölvette
150 4 | hozzáérhet az arcához, az ajkam is hozzáérhet.~És az is
151 10 | csókol és csókol. Csókolja az ajkamat, a szememet, az arcomat,
152 9 | virágot?~- Nem tudom.~- Az ajkammal. És ha magának se volna
153 2 | boldogan, valahogy az ajkamra kerül a huszonhetedik zsoltár.
154 9 | elővette a zsebkendőjét, az ajkára szorította, úgy cikogott.~-
155 5 | Nem - felelte vonagló ajkkal. - Ha maga olyan...~- Gyere
156 5 | szép ajk is... Azon a szép ajkon vonaglott tegnap a harag?....
157 9 | az imént egyesítette az ajkunkat.~Aztán, hogy a Szilágyi
158 2 | a könyvesszobájának az ajtajában. Áll, mint egy megfagyott
159 11 | a kastély tornácának az ajtaján.~Én künn maradtam. Szepegve
160 2 | ott látható, örökké nyílt ajtajú, vörös téglapince, s körülötte
161 6 | lövöm szíven magamat az ajtajuk előtt. Ha kilépnek, csak
162 10 | Hét óra volt, mikor az ajtajukon csengettem.~Nagy dübörgés
163 10 | kóruson valami kanyargós ájtatosságú melódiát. S a cérnahangok
164 9 | bele valaki.~Légy volt.~Az ajtóhasadékon besütött a nap.~Nézem az
165 9 | közt állt, s az én magas ajtókhoz szokott szememnek az ő termete
166 8 | ebédlőben.~Aztán nyílott az ajtóm: belépett mosolyogva. Fehér
167 7 | Meghökkenve áll meg az ajtómban.~Eléje sietek, és mosolyogva
168 8 | nem beszélgethettünk. Az ajtómon kopogtattak.~A postahivatalból
169 11 | Egyszer, hogy fönn az emeleten ajtónyikkanás hangzik, Ilona asszony felszökken.
170 9 | elzavarja a szívbeli képeket egy ajtónyitás, egy új hír, a fővárosi
171 9 | belsejében. Beleakasztja az ajtószegbe. Gyakorlott kézzel csattogtatja
172 2 | jön...~S lapulok. Szinte ájuldozok már kétségbeesésemben.~Egyszer
173 10 | Kisváros. Hegyes, völgyes, akácfás, kedves, mint minden erdélyi
174 4 | fű, fa kívánta a vizet.~Akácfasor vitt hozzája, s én andalogva
175 4 | láttam. Átkanyarodtam az akácfasoros kocsiútra. Onnan aztán megláttam
176 9 | rajzolnak fát?~- Milyen fát?~- Akácfát, eperfát, nagyot. Mert én
177 10 | némi mellékes jövedelem is akad. Behívat olykor délelőttönként
178 8 | hivatalú. A szülőim nem fognak akadályozni abban, hogy ne a szívem
179 10 | kimentem külföldre.~Az apám akarata volt, hogy filológiát tanuljak
180 11 | sugallta, hogy az isten akaratából találkoztam vele. Szeretni
181 11 | tudja, hogyan gázolták le az akaratát? Ki tudja, hogy vergődött
182 5 | nem. Látszik rajta, hogy akaratos. Látszik a szemén. És az
183 10 | hát visszatarthat-e engem, akárha özönvíz esik is?~S tizenegy
184 6 | volt nekem ez a gondolat!~Akárhogyan is meg kell vele ismerkednem!~
185 4 | ahol te akarod. Nem bánom, akárhol. Várlak szívesen, csak gyere
186 9 | Malvin leány. - Hiszen a dal akárhova beilleszthető a színművekbe.~-
187 11 | mindjárt az első estén. - Azt akarják, hogy pap legyek.~Elképedt.~-
188 2 | pincegádorba. Az éppen jó hely. Akárki más kilép, meg nem láthat.
189 9 | vezető. Úgy jár-kel, mint akármelyikünk. A konyhán is dolgozik:
190 9 | benne lakható. A berendezése akármilyen lehet. A fő a csend és távolság
191 4 | Mintha mind a ketten be akarnánk vésni az emlékezetünkbe
192 9 | mozdulok két hónapig. Ha nem akarnék tanulni, akkor is ráfordítana
193 9 | képedezett Ilka.~- Hát nem te akartad?~- Én? Becsületemre mondom
194 3 | a Duna-parton, amennyit akartok.~És akkor beszélte el, hogy
195 7 | tájképre azt tanácsolta, hogy akasszam lejjebb, mert sík mezőt
196 10 | fogjuk szeletelni. Addig akaszd fel, Zsül, ide a lámpásra.~
197 10 | úgy remegett, mint akit az akasztófa alá állítanak.~Alig vártam,
198 8 | Következett tehát a szmokingos, akiből az elbeszélések gondolata
199 11 | hiányzott. Hiányzott egy lélek, akihez teljes bizalmas lehessek.
200 7 | trafikos asszonnyal beszélek; akinél szivart veszek reggelenként.~
201 11 | nincs olyan nőrokonunk, akire rábízhatnálak. No, majd
202 3 | barátom olyan nőt vett el, akiről kitudódott, hogy a szívének
203 2 | pipájából a szárát...~- Akkasztófára való eretnek mag! Majd megtanítalak
204 9 | klávisz néhány bevezető akkordja után rákezdte:~Jer az ablakomra,
205 9 | halkan enyészett el az alsó akkordokban.~- No, valamit, Ilka!... -
206 3 | szemmel néztem a nőket. De akkornap az egyik vezérigazgatónknak
207 9 | kell mérni, meg kell nézni akkurátusan.~S míg rajzolgattam, törölgettem,
208 4 | hallatszik alulról olykor, az akol felől.~A hold már kétméternyire
209 7 | De hiszen nézd, itt az aktacsomó. Olvasd!...~- Odakészítetted
210 7 | mellé:~- Méltóztassék.~Az aktákat is fogom, és odateszem a
211 11 | olvastam a vastag tollal írt ákumbákumot:~Édes Kelemen fijam nem
212 10 | Zsorzsetnek a képe volt. Gyönyörű akvarell! Zsorzsetet ábrázolta fehér
213 10 | csinált virágocska meg egy akvarellképecske.~Ha rágondolok arra a finom
214 7 | legyezőpálma alatt, a szalonban két alabástrom mellszobor állt, kétfelől.
215 7 | csak úgy impurumban maradt, aláiratlanul. Arra kellett volna még
216 10 | zápfogon pipázgat egy tojás alakú tajtékpipából.~Tehát ezzel
217 Inc | az estét. Javaslom, hogy alakuljunk társasággá: Karácsonyesti
218 Inc | érkezett: a társaság körré alakult, s minden évben csak két-három
219 2 | minden koldusnak ő ad legtöbb alamizsnát; a betegekhez is őt hívják,
220 Inc | Éljen! Éljen!~- A társaság alapszabályai egyetlen sor: Célja: minél
221 8 | s ha négy fát látsz, s alattok egy követ, tudd meg, hogy
222 7 | anya ráfenyegetett, s a fiú alattomos mosolygással távozott.~-
223 7 | katalpa-fa alatt, és néztük az alattunk elterülő Pestet. A mama
224 9 | feleségem elé, vagy pedig alávetnem magamat az Izsák János bizonytalan
225 1 | valónak, ha az asszonyka alázatoskodik mellette. A mezei ember
226 9 | sekrestyés megint hozzám alázatoskodott.~- Tisztelteti a főúr, ebédre
227 2 | szakácsasszonynak meg a cselédnek az alázatossága, a káplánnak a sok könyve -
228 9 | Sárba sodort falevelek az Albrecht úton. Gondolnom se lehet
229 5 | volt akkor a boltja, az Albrecht-kapu mellett. ~Az idő már sötétes
230 4 | fényképemre azt mondta, hogy az ő albumából való, és hogy bizonyára
231 4 | kiloptam a fényképemet az albumból, és kivittem hozzá a legelőre.
232 11 | asszonyok beszélgetnek, a kamasz albumot-mit néz, és ásítozik. Márta
233 5 | borral ittuk meg a jó hír áldomását.~Ebéd után, hogy hazatérek,
234 2 | responzóriumokat; hiába gyóntam, áldoztam olyan áhítattal, mint valami
235 6 | Velem felfordult a világ!~Aléldozó szívvel követtem őket. Még
236 6 | történendőket, hogy szinte aléldoztam belé.~A csengetésre a pőtye
237 10 | bukaresti nyelven. Olvasni fogja Alexandrinak a költeményeit.~- Előre
238 7 | egy hét alatt is nyugodtan alhass. Kezdd holnap. Négyre várlak.~-
239 9 | éjszakán még kevesebbet alhattam. Boldog voltam, mintha legalábbis
240 9 | három skatulya cigaretta. Az Aliz húgom egy üveg odkolont
241 4 | könyvet. A birkák a bokros alj felé legeltek, a legelő
242 4 | Kakasszó hangzott a hegy aljából. Az égtávol szélén szürkülő
243 11 | odateszi majd szépen a park aljára, a kanyarodóhoz, ahova a
244 6 | beszélek, hogy mennyire aljasnak éreztem magamat.~No, hát
245 10 | megfordította az anyám, és a kabát alját hosszúra hagyta, hogy ne
246 4 | Akkor már nem is a kökényes aljra mentem, hanem fel. Hiszen
247 10 | gyermekarasznyi cukrászmű. Az már alkalmasabbnak látszott.~- Mi az ára?~-
248 8 | Csak azt gondoltam, talán alkalmatlan olykor neked, hogy kötve
249 7 | mint a borjúé.~Nem sokáig alkalmatlankodott: behörpölte a teáját, és
250 2 | lélek hamar felejt, hamar alkalmazkodik. Harmadnapra már vígan ficánkoltam
251 3 | gyorsvonat járása akkor még nem alkalmazkodott a fürdőkhöz. Nem lehetett
252 7 | vörös színt kellett volna alkalmaznia.~Aztán egyszerre a szemembe
253 9 | hogy jó ideig díjtalan alkalmazott leszek, de azután...~S következnek
254 5 | meg csókolni. Hm. Tehát alkalmilag dühöngő galamb is! Hm.~Föl
255 2 | mit veszek rajta. Az első alkalommal cukrot mondtam. Azt nem
256 9 | voltam, mintha legalábbis alkirálynak neveztek volna ki a mesebeli
257 9 | vihetem ki az erdőből az én alkirályné tündéremet a pesti aszfalt-hazám
258 9 | falu tornyát. Formátlan alkotású, szegényes, hegyes torony,
259 7 | tapsolt.~Hát nem is igen alkudtam, csak lefoglalóztam a lakást.~
260 4 | mindig arra néztem: ott áll-e vajon? Érzem, hogy ott áll
261 7 | orra kissé rövidebb, az álla meg nem annyira hegyes,
262 9 | tovább, mintha valami nagy államtitkot közölne velem:~- A papunk
263 8 | mintha valami nagy ügy előtt állana, amelyben szenvednie kell.~
264 6 | lovak, omnibuszok is nem állanak meg, hogy nézzék, bámulják.~
265 9 | Mintha csak azok a fák állanának benne, hűsen, lombosan.~
266 6 | tüzes kemence lángjában állanék. Micsoda éktelen vakmerőség!
267 6 | lépkedek én is lefelé, meg kell állanom.~S ő jön: kipp-kipp...~Már
268 9 | pipára gyújtott. Ott kellett állanunk, míg a harmadik masinával
269 9 | hanem mert a szerelmes állapot betegség: a boldogság nyavalyája.~
270 7 | Engem nyugtalanított az Ida állapota:~- De hát mégis, Idácskám,
271 7 | érdeklődött. Már akkor a vagyoni állapotomat is eléje tártam:~- Van egy
272 4 | próbáltam lerajzolni abban az állásában!)~- Ne jöjjön közelebb -
273 9 | Akkor láttam meg a szeme állásán, hogy vak.~Hál’istennek (
274 11 | az ötödikben iparkodjak állásra vergődni. De soha többé
275 7 | tudakozódástól. Ki tudja, milyen nagy állású ember? Eszébe ötlöttem.
276 8 | megsimította a leánynak az állát.~- Ne idegenkedjen, no.
277 9 | beszéltek, majd valami járványos állatbajról, meg erről, meg arról, csupa
278 2 | Véget vetett a gyermek állati gondtalanságnak: gondolkodóvá
279 9 | játszanak.~- Nézze: mily boldog állatkák! Az egyik nő, a másik férfi.
280 9 | Ahogy ott vesződök a makacs állatkával, egyszerre női hangokat
281 9 | hóhérját meg kell büntetni állatkínzásért!~Az embernek minden színe
282 9 | vaddisznót én veszedelmes állatnak ismerem.~A múmia is mosolygott.~-
283 4 | ijedeznek. Miért? Mert az állatok látják a lelkeket a sötétségben.
284 10 | Petru lovaggal tótágast állatott.~Sose láttam cvikkeres tótágast!~
285 9 | istentelenkedjen azzal a szegény állattal. Abban a pillanatban megismerem
286 8 | asszony: a kettős tokájú állával, halántékára simuló, ősz,
287 8 | szalonban? Talán délig is ott álldogált?~De nem kérdezhettem.~Pláne
288 7 | erre.~- Hát akkor miért álldogáltál ott a minap, amott a kapu
289 10 | szívemmel. De csak maradjon állhatatos. Én mérnökséget tanulok
290 7 | Fölkeltem - rebegi. - Nem, nem állhatom meg...~És szokása szerint
291 4 | postaépület? Hát majd reggel ide állít egy mezítlábas gyerek lóháton.
292 10 | mint akit az akasztófa alá állítanak.~Alig vártam, hogy Lüpen
293 5 | hogy pozitívumba ütközik az állítása. Micsoda logikával vélhette
294 5 | értelek, Ágnes, hogyha valamit állítasz, és valaki az ellenkezőjét
295 4 | öt hét múltával. Miként állítják a vén juhásznak a helyébe.
296 9 | előadás előtt való órában, s állítsák be a színpadra azon gallyasan,
297 4 | ítélték csak öt évre.~Én állíttattam szegénynek a sírjára márványkeresztet.~
298 9 | Aztán úgy egy óra múlva állj a templom mellé. Ott várj
299 4 | De hát lehetetlen szóba állnom vele. A béresházak minden
300 9 | redengotban jár, és magas állógallért visel. Megszokta még fiatalságában,
301 4 | kertbe.~- No, gyerekek, állogassatok!~Sose véltem, hogy olyan
302 8 | itt a közelben van az állomása. Ha talán zavarja a füttyögés,
303 7 | bárónőért ötöt.~- És a vasúti állomásért?~- Azért egy forintot.~És
304 9 | A jegyző visszatért az állomásfőnökkel. Csak a pap tartott velünk
305 9 | No, mehetünk.~Vezet a kis állomásház mellett a ház mögé. Egy
306 11 | felülről érkező halottak ott állomásoznak azon a kanyarodón. Megijedtünk.
307 7 | láttam a menyasszonyomat: az állomásról egyenest hozzá hajtattam.~
308 11 | virágocskát, és ő mindig boldogan állotta.~Hát egyszer, mikor már
309 8 | családi boldogság sírkövénél állsz: alatta nyugszik anyám.~
310 10 | gondoltam, hogy szegényke ott állt-várt hiába az ablakban. Ha már
311 9 | meg.~Behunyta a szemét, s állta, hogy még egyszer és még
312 9 | legyet rázna le, s marad állton.~- No, Csillag, gyű!~- Mi
313 10 | S a vastag derekú, tokás állú asszony nyájasan mosolyogva
314 9 | napnyugtakor volna.~Leülök az állványomhoz, és előbontom a festékesládikát.
315 11 | bebocsátkoztam a kertbe, az állványra.~Akkor is homályos volt
316 9 | érezni.~A vásznat, festéket, állványt az édes Bandi vitte előttem,
317 7 | enyémhez, mint egyik fél alma a másikhoz!~S ezernyi kérdés
318 11 | Végre megszólalok, mint aki álmában rebeg:~- Márta!~- Kelen! -
319 9 | Beljebb néhány szőlőtőke, almafa, szilvafa. A kert végén
320 10 | és mintha valami mennyei almafának a fehér virágesője hullongott
321 3 | volnék hát az igazi, akit az álmaiban várt?~Ez a kérdés persze
322 10 | maradékocskája jutott, az almának leghitványabbja, diónak
323 1 | feketekávémat, Jolán az almáriumból egy zöld borítékos könyvecskét
324 1 | bárkazongora mellett és almáriumon őrzött, penészes befőttek
325 8 | feküdtem, egy elfeketült, vén almáriumot kellett mindig látnom, s
326 1 | Aztán arra gondoltam: hátha almát hoznak le a padlásról, és
327 10 | mácsonyabugát, violát, almavirágot, kökörcsint, mindenfélét,
328 3 | minden álmom, mert rólad álmodok!~S talán százszor is megcsókoltam.~
329 3 | édes!~- Szép lesz minden álmom, mert rólad álmodok!~S talán
330 6 | bejártam,~De ilyen szép leányt álmomba se láttam.~Végül Lehel megfújja
331 10 | nyílt szemmel is valami szép álmot látna.~No, valami úrnak
332 2 | lassú csepegés hangzott alólról a pincéből. Megértettem,
333 11 | valami üdvözítő, boldog álomban történne.~Csak nézem, nézem.
334 8 | Nekem olyan volt, mintha álomból ébrednék.~Ha Berta olvasott,
335 4 | felhők alá, s a tájat újra álomhomály takarja el.~Végre mintha
336 9 | S következett persze egy álomképekkel teljes, álomtalan éj: szavakba
337 11 | olyan már mindez, mintha álomképeknek hosszú sora volna.~Karácsony
338 8 | elandalodva néztem azt az álomleányt, arra fordult a gondolatom,
339 9 | csillagos volt és csendes, és álommal teljes az erdő. Sohasem
340 7 | meglesznek - feleltem, mintha álomnyomás alatt volnék. - Aztán átköltözködünk:
341 9 | A gyöngyvirág-gondolat álomra édesítette a fantáziámat.
342 9 | vihetem.~S vártam augusztusra álomszépségű napokat. A tündérkert kapuja
343 10 | ma ezreket adnék érte.~Álomszínekkel festett, gyönyörű képecske
344 9 | egy álomképekkel teljes, álomtalan éj: szavakba nem foglalt
345 9 | i-vel és lágyan, melegen, altató bársonyosan...~Szinte tántorogtam,
346 7 | villámhárítónak... Engem nem áltatsz el!... Nem vagyok falusi!...
347 1 | fájását szívogatva. - Csak aludj tovább. Ne nyugtalankodjál.~-
348 10 | Meddig várjak?~Csak nem aludt tán el? Lehetetlen, hogy
349 4 | Nem tetszene-e egy kis aludttej? Adok szívesen. Van két
350 10 | egybeállt darabot a rengő aludttejből, és megemelte a nyakát,
351 10 | hosszúkás veres fazekat.~- Aludttejet szoktam ilyenkor enni -
352 8 | ott nem a legjobban. Amanda még mindig az urát kesergi.
353 7 | de annál inkább engem. Amarántszín selyemruha volt rajta, és
354 8 | szalonban-ibolya, de otthon... Amazok mellett olyan, mint a brüsszeli
355 10 | akkora habverő szerszámot, amekkorát tartott a kezében. Mintha
356 4 | Elővettem a jegyzőkönyvecskémet, amelybe az előbbi napon a gabonatáblákat
357 11 | társadalmi formák szerint, amelyek neve házasság, akkor a két
358 9 | sárga és vöröses színekből, amelyekből a testszínt keverhetni véltem.
359 10 | égnek azok a szent lángok, amelyeket ő gyújtott benne. S így
360 8 | Persze olyan kesztyűket, amelyekhez emlék fűzte. Rámában, könnyen
361 1 | az az egy leányfénykép, amelyikért nem volt sírnivalója. Krecsányi
362 9 | gólyafészek volt azon a házon, amelyiknél vendégeskedtünk. Csak eredj
363 3 | jelent. Ez meg holdat, napot. Amelyikük holnap előbb iszik a Balaton
364 2 | farag húsvétra: míg ő az ámenig eljut, én is eljuthatok
365 9 | forog annyi kerék, mint amennyin én fontam: hogy hogy és
366 7 | minden nyomorúságon! Pláne Amerika: hányszor hallottam, hogy
367 7 | kicsikoromban kifújta a szél Amerikába. Az anyám halála után egy
368 4 | minden krumpli és kukorica Amerikában!~Négykor fogtam az esernyőt:
369 7 | Vigyem hozzá őket, a kis amerikaiakat. Hát elvittem őket kocsin.
370 9 | gépiesen fordultam arra, amerről Izsák jött, s íme, távol,
371 2 | katolikus.~A keze súlyát is amiatt éreztette velem először.~
372 9 | olyasmiről társalogtak, amihez nem szólhattam. Vidéki szokás.
373 11 | láttam. Én is elmondtam, amik velem történtek. Úgy beszélgettünk,
374 2 | de oly nyugodtan, mint amily nyugodt csak leány lehet,
375 9 | feleltem olyan hangon, amilyenen egy mellbe szúrt ember felelhet -,
376 1 | disznóölés után való csupajó, aminek csak a szagára is félóráig
377 11 | volt eddig, meleg napfény, aminő tavasszal bimbót, virágot
378 4 | városligeti fényképet, aminőkre huszonöt krajcárért csúfították
379 4 | összefűzve, körültekergetve, aminővel Pesten a süteményeket szokták
380 7 | És még hány pokol van, amiről nem is tud a világ! Tapétás
381 6 | arra is gondoltam, hogy amitől megválik az ember, el szokott
382 3 | szólt reá Viki. - Ma este amoda tegye be a vizet, a vőlegényem
383 11 | példázgattátok, hogy a nő ilyen meg amolyan veszedelem a férfira. A
384 4 | rekkenő melegben. De talán amonnan, a hegy válláról jobban
385 7 | nekünk tetszik.~Vörösbor-szín ampírben fogadott, és olyan bizalmas
386 11 | megfordul.~A szeme rám mered. Amúgy is fehér arca még inkább
387 2 | szólított, és nem csekély ámulatomra sorra megmatatta minden
388 10 | A fő az igyekezet.~Csak ámuldoztunk.~- De hát még egy baj van:
389 7 | kis aranykereszt...~Csak ámultam, bámultam.~A négyméteres
390 4 | nőnek az árnyéka volna. Ámulva néztem.~- Hát az ember mindenütt
391 5 | mosolygott:~- Augusztus 23-án.~Az agg asszony csak akkor
392 8 | susogta.~S fogta a kalapját, andalgó járással ment az ajtóhoz.
393 10 | után, ahogy a gyár felé andalgok, egy virágárus asszony kosarán
394 3 | hegyek mögül.~Összeölelkezve andalogtunk a parton. A táj csöndes
395 7 | szerencsére ritkán beszélte el az anekdotáit.~Hát belépek.~Két hölgy
396 7 | Csak akkor nevetett, ha anekdotát mondott el. Olyankor ijesztő
397 10 | kivitt magával négy hónapra Angliába. Mikor hazatértem, még a
398 Inc | ülőkre.~Szintén öregúr. Angolbajuszos. A haját a füle mellől fésüli
399 10 | S a felhőkből egy rózsás angyalarc mosolygott reám.~Szinte
400 3 | is. Méternyi távolságban angyalbőrön is látszanak a pórusok.
401 10 | köszöntem Máriának, és ő angyali mosolygással bólintott vissza.
402 11 | kisgyermekkoromba játszótársul egy angyalkát adott, az ifjúságomat is
403 11 | földi ruhácskába öltöztetett angyalkával. De hát lám: hibát követtem
404 6 | néztem rá. Hogyne: annak az angyalképű leánynak a papája! Különösen
405 5 | hajlása: mint az imádkozó angyaloké a régi oltári képeken.~Öt
406 6 | szentnek. A levegőben mintha angyalszárnyak lebegnének. A lépcső mintha
407 10 | Festett-e valaha ennél szebb angyalt Murillo?~S megtörölte az
408 7 | Margitszigetre. Ott nem járnak annyian.~És sétáltunk a Margitszigeten.~
409 9 | azok már ahányan vannak, annyifelé nyelte el őket az erdő.~-
410 10 | ügyvédekkel tanácskozott. Azok annyiféleképpen fogták fel az ügyet, ahányan
411 3 | inkább leány maradok. Van annyink, hogy szegényen, de tisztességesen
412 10 | arról a nagybácsiról.~- Anri bácsiról? - felelte boldog-bágyadtan. -
413 11 | meg egy asszonyság.~- Az Anti - felelte ijedten. - Nem
414 10 | tankönyvek jegyzéke. Vedd meg antikváriusnál s minden szabad idődet arra
415 8 | a Berta olvasása vagy az anyámé.~Berta olyan hangosan olvasott,
416 1 | az ablakon. Ott ültek az anyámmal a lámpa alatt. Jolán sápadt
417 1 | az anyánkat: szoktam-e? Anyánk csodálkozott volna leginkább.~
418 1 | volna. Megkérdezte volna az anyánkat: szoktam-e? Anyánk csodálkozott
419 4 | Baja van? - szólal meg anyásan az egyik leány. - Olyan
420 4 | kézzel-lábbal, mint a majom az anyjába. A ló meg vágtatott, száguldott,
421 10 | nincs gyermeke, pedig hát az anyjának volt.~És boldogan pillantgattam
422 8 | Behunyta a szemét, mintha az ő anyjáról volna szó. Aztán egyszerre
423 2 | ugyanaznapon megválni az anyjától, testvéreitől, családi fészektől,
424 10 | levelet megírja. Helyette egy anyóka lép ki. Vén, mint a szebeni
425 3 | árult a Sebestyén téren. Az anyós mindig ellene lehel a vőnek.
426 3 | A legangyalibb anya is anyóssá savanyodik, mihelyt a leánya
427 4 | a Halál ül, s aki három apában válogathat, de egyet se
428 3 | ártatlan hangú, mint az apácáké.~- Minek az a sok könyv
429 7 | hogy bánnak velük? Még apácákról is hallottam rémséges történeteket.
430 6 | Milyen szépen énekelnek az apácanövendékek! Mintha mennyből szállana
431 9 | micsoda ártatlan, nyugodt apácatekintet!~Csak a keze nem volt olyan
432 9 | is...~- Hé, gyerek! Küldd apádat, de rögtön jöjjön a beretvájával!~
433 9 | Hallod-e, méltó magzatja apádnak: nekem beretválkoznom kell.
434 8 | mondtam volna? Az, hogy apáink tréfából egymásnak szántak
435 Inc | mégis irigylem a családos apákat - szólalt meg a paposan
436 10 | átjutottam, és Erdélyben lakott. Apámhoz nemcsak a komaság kötötte,
437 7 | kis versre, amelyre még apánk tanított:~Vót eccer egy
438 2 | mindig egyedül ült ott: apja-anyja a zsinagógában. Bizonyára
439 10 | önök öröksége.~A leány az apjára nézett. Az apa a leányára
440 10 | nem először állnak így az apjuk előtt.~- Kiáltsátok: Vive
441 8 | beteg katonát apácák is ápolják. Gondolja, hogy vöröskeresztes
442 11 | adja át az én levelemet.~Ki ápolta? Ki vigasztalja? Az a zord
443 9 | szolgálatjára - feleli.~S valami áporodott, furcsa szag árad a ruhájából.
444 3 | kapitányságig vitte, de az apósa ezredes volt. Innen a sok
445 9 | hogy ahol szorítják az apostolt, a Szentlélek rögtön kisegíti.~-
446 3 | Olvastam, hogy április vége táján jéghegyek indulnak
447 2 | nyitott ablakban ültem, az áprilisi napsütésben, és már előbb
448 4 | Fölkel. Mosolyog. A baltát az aprított fába dobja. Zavarodottan
449 11 | katekizmust, bibliát és mindazt az apró-cseprő tudományt, amire a falusi
450 10 | kitárta az ajtót, hát az aprók mind az asztalon nyüzsögtek.
451 2 | hogy mentül tovább tartson. Aprókat harapva? Szopogatva? Vagy
452 10 | menazsériás vadak. S az apróknak maszatossá vált a képük.~-
453 7 | persze és nem oda tartozó apróságokkal, de csak hallgatom
454 4 | bűnjelek közé be volt írva, az apróságok közé, egy kettészakított
455 7 | elújságoltam Idának mindezeket az apróságokat. És örvendezve mondogattam:~-
456 4 | csak esett egyenletesen, aprószeműen.~- Hál’istennek - mondogatták
457 4 | éjjeli viola!...~De nem aprózom, hogyan lopakodtam ki még
458 6 | forrant fel a vér...~Minek aprózzam tovább: február elsején
459 9 | festő úr, nagymama, akivel apuka le akarta festetni.~- Bocsánatot
460 9 | Szinte reszketett örömében.~- Apukám! - kiáltotta. - Én játszom!
461 8 | feje mozdulatai: mint az arabus paripáé.~Mikorra én elvégeztem
462 9 | Mintha oly sok világosság áradna be az ajtón, hogy azt szóval
463 3 | mérte a hájat.~Az udvarra áradó tepertőszagban elenyészett
464 Inc | szárnyára kitárult. Fény áradt be. S egy száz lángocskával
465 9 | hogy olvassa benne a piaci árakat. Így látta a művész úrnak
466 4 | összeért. Valami édes villamos áramlat ömlött rajtam végig. És
467 10 | pisztolyt másnap már eladtam. Az árán egy aranyozott ezüstmedaliont
468 11 | egyszer, hogy valami zöld aranybogár száll az oszlop tetejére.
469 9 | megaranyozza a havas fákat. Aranyerdő!...~- Az csakugyan szép
470 7 | szoktak, s ha beszélt, egy aranyfog csillogott elő a felső ajka
471 4 | s a kalászkoszorú olyan aranyfonállal volt összefűzve, körültekergetve,
472 4 | hirtelenében. Hozzánk is jutott egy aranygalléros hatodmagával. De a béresházakba
473 2 | ujjain csillogó három kis aranygyűrűre.~Egy asztalos csendült be
474 2 | Ki aranytányéros, ki csak aranykarikás, de valamennyi idegen. S
475 7 | szentképek. Ida nyakában is kis aranykereszt...~Csak ámultam, bámultam.~
476 9 | elvesztett érzéseimet! Egy-két aranymorzsát a fiatalságomból!~A barátomnak
477 7 | megtudakoltam, hogy egy kiló aranynak mennyi az értéke.~- Körülbelül
478 10 | megkopott. Lekopott róla az aranyozás. Olyanná vált, mintha bazári
479 9 | méltóságos parasztemberek, aranypártás menyecskék, virágos lányok,
480 11 | rosszallással néznek reám az aranyrámákból. Végre abban a szobában,
481 2 | lógadozó fejjel -, ménkű az Aranysasba! Nem maradt reggelre, csak
482 9 | No, az ebéd remek volt: aranyszín tyúkleves, korai tök és
483 8 | székbe.~Berta belépett. Aranyszínbe játszó, lilaszín selyemruha
484 2 | szentek mindenfelé a falon. Ki aranytányéros, ki csak aranykarikás, de
485 4 | napernyővel. Az oldalán másfél araszos kis tarisznya, ibolyahímzés
486 Inc | cserépkályha kellemes meleget áraszt.~Leültek az asztal köré.~-
487 4 | tányér, és édes illattal árasztja el a kertet.~Az éjjeli viola!...~
488 4 | Milyen szép volt aznap az aratás! Milyen kedves volt a hangja
489 4 | mutogatták el: melyik tájon aratnak, melyiken kapálják a kukoricát
490 4 | dűlőneveket. Mert kétfelé is aratunk. Jó, ha olykor meg-megjelensz
491 9 | minden színe elszáll az arcából, csak az orra változik kékre
492 10 | levette a zsebkendőt az arcáról, és a szeme figyelemmel
493 2 | nemigen foglalkoztam én az ő arcával. Sokkal inkább érdekelt
494 9 | feketéje mind leszállt az arcba: az arcszín mind leszállt
495 10 | német.~És mosolyog. Gyönyörű arcgödröcskével mosolyog, miközben a meggyszín
496 9 | arc. Árnyékba került az archorpadás s a csontos állnak az alja.~
497 9 | erősebb volt, mint olyan archoz illett volna, bár formásan
498 3 | A falon régi olajfestésű arcképek. Egy megbarnult arcú Madonna-kép
499 4 | Levelezést kezdtek vele. Az arcképemet is elküldték neki. A vége
500 9 | játékában.~- Láttam egyszer az arcképét.~S elgondolkozva nézett
501 9 | lombok árnyékában.~Csak az arcképfestés halad lassan!~Mindennap
|