10-arcke | arcna-belee | belef-boszu | botan-delne | delta-elfor | elfuj-enyel | enyem-felel | felem-fordu | foren-gyong | gyony-helye | helyr-inseg | inspi-kapos | kapoz-kezun | kezze-korul | koszo-latva | latya-lovon | lovun-megje | megjo-mezes | mezok-nezte | nezun-olaja | olajf-pipar | pipas-retre | rette-sutot | sugal-szinl | szinm-tas | taska-trefa | trefo-valta | valth-viszo | vitez-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
1503 5 | végigmagyaráztam Ágnesnek a botanikát és mineralógiát, s a kettőnek
1504 9 | Reggeltől estig haladoztak és botladoztak a skálák lefelé-fölfelé,
1505 11 | értettem.~Végiggondoltam minden botlásomat. Mindent végigvizsgáltam:
1506 9 | gyönyörűség!~Az inam megrogyott. A botom csaknem kihullt a kezemből.~
1507 9 | kellett térnie. Magamban nem botorkálhattam haza az esti sötétségben.~
1508 9 | Micsoda Soma?~- Szilágyi Soma. Bótos vót azelőtt itten.~- Maga
1509 9 | az a Tizian, nincs az a Botticelli! Pedig az a duzzogó szem
1510 3 | a leányával egyszerű és bővített mondatokat, csupa ismeretlen
1511 9 | árkon-bokron, sziklán, bozóton át. Barangoltunk rogyásig
1512 9 | megkezdődött a koncert: rekeke, brekeke, ung-ung, kroá-kroá... Millió
1513 4 | állomáson.~Egy bőrüléses bricska várt rám ott. És csak egy
1514 9 | csak elkértem ebéd után a bricskáját. Azt se mondtam meg, miért.~
1515 2 | én megtértem, és így egy britannika megtakarult. Ha pedig hosszabb
1516 2 | küldött át a boltba egy britannikáért. Csak egyért. Egynél többet
1517 4 | vagyunk, mint a rezgefű, a briza media - és ezek a semmiségek,
1518 7 | csak gyári szőnyegek. Aztán brüsszeliek. Aztán perzsák.~Egyszer
1519 9 | rejtelem! Nincs benne az a bűbájos mosolygás!~Ő maga is idegenül
1520 8 | eltörött. A karomon és a fejem búbján is kegyetlen zúzódások.~
1521 11 | Muzsikaszó zengett a faluban. Búcsú volt, vagy mi. A faluvégen,
1522 9 | akkor még kicsi voltam. Búcsún voltunk ott egyszer az apámmal.~-
1523 3 | Folytatása Pesten - szóltam utána búcsút intve.~- A Duna-parton -
1524 6 | az ember, el szokott tőle búcsúzni. No, hát ennyit én is megengedhetek
1525 8 | ajtóból pillantott vissza egy búcsúzó szempillantással.~De milyen
1526 10 | köztük egymagában. Attól nem búcsúzott senki. Azt nem siratta senki.
1527 7 | asszony járt ott. Épp akkor búcsúztak el.~- Ejnye ejnye - mondottam -
1528 11 | tavaly a nyár utolján este búcsúztunk el.~Tudtam, hogy nyolckor
1529 9 | érintés a derekamon. Mintha budakeszi csalánnal érintettek volna.~
1530 9 | kívül a fővároson. Mindössze Budakeszit meg Békásmegyert meg Soroksárt
1531 7 | Ida kérdi, kik azok a nők Budapesten, akiket ismerek.~Elmosolyodok
1532 1 | a szememnek, hogy az én bükkfaderekú bátyám annyira hajlékony.
1533 10 | találékony volt aznap a büntetések kiszabásában. Rám azt ítélte:
1534 10 | Marica igen neheztelte a büntetést. Pirult, szabadkozott. De
1535 10 | Néha furcsa ötletekkel büntetett.~Petru lovaggal tótágast
1536 9 | lovak hóhérját meg kell büntetni állatkínzásért!~Az embernek
1537 11 | Átgázoltam a magasra nőtt bürkön, keserűlapun. Felhágtam
1538 9 | egyszer, Iluska!~Akkor még büszkécskén mosolygott. S még érzelmesebben
1539 9 | rajzállvány. A puska is ott büszkélkedik köztük avas bőrtokban. A
1540 10 | ágaskodik bennem a protestáns büszkeség.~- A keresztapám luteránus -
1541 9 | szinte dagadozik a mellem a büszkeségtől. Várom is, hogy valami dicsérő
1542 2 | egyszer csak megkondulnak, búgnak, bongnak a harangok: a beharangszó
1543 10 | Csak olykor egy halkan búgó, nyáréji bogár kerül felém
1544 9 | fityegős marad, mint a szerbek bugyogója.~Hozzám jönnek-e ezek is?~
1545 11 | s oly búsan, mint valami bujdosó király, aki elvesztette
1546 11 | meglátott. Intett, hogy bújjak el. Aztán, ha a kisasszonyától
1547 3 | szélű felhőkből. Mint a bujósdit játszó gyerek mosolygó fél
1548 10 | románosan, hanem elegáns bukaresti nyelven. Olvasni fogja Alexandrinak
1549 4 | szárnyukat rázogatva és bukdácsolva, sápogva-gágogva futottak
1550 2 | hogy meglep valaki. Ha rám bukkannak, és kérdik: mért ácsorgok
1551 11 | remete helyett a kerülő bukkant ránk, és visszavitt bennünket
1552 11 | bizonyítványomat. Bólogatott.~- Jó. Nem buktál meg, az a fő. Taníttatlak,
1553 7 | várlak.~- Nem - felelte bűnbánó szemmel Ida -, nem megyek
1554 10 | engedte, hogy lesegítsem a bundácskáját. Levonta a kesztyűjét is,
1555 Inc | egy öreg tanár, akinek a bundája gallérjából csak épp az
1556 9 | tanító hátradőlt a széken. A bundáska visított.~- Az lehetetlen! -
1557 9 | is.~Fölvettem a nyifogó bundáskát az ölembe, és iparkodtam
1558 9 | hallgattam, játszogattam a bundáskával.~Hiába bizonygatták nekem,
1559 4 | Csak annyit tudok, hogy a bűnjelek közé be volt írva, az apróságok
1560 11 | kastélyba.~Mert az volt a bűnöm, hogy a kastélybeli kisasszonykával
1561 11 | mink szétrebbentünk, mintha bűnt követtünk volna el.~Engem
1562 11 | annyira nagynak rikoltotta a bűnünket, magam is nagynak éreztem
1563 1 | Már nem hiszek - felelte bús-megvetően. - De azért csak beszélj:
1564 11 | délelőtti találkozásomról. Nem búsítom most, gondoltam. Majd holnap
1565 3 | Vetkőzök. Fekszek.~De igen búsított, hogy másnap utaznom kell.
1566 2 | Annyira megszoktam azt a búskedvűségét, hogy szinte meglepett,
1567 10 | percig tart. Aztán az arca búsra változik.~Látom, hogy magyarázatot
1568 8 | elhagyott.~Hosszú ú-val mondta a búst, és bánatos szemmel: elhagyott.
1569 7 | de az is szomszédos.~- Ne búsuljatok - mondom ellágyultan.~A
1570 Inc | ököritói vigalomba, s aznap búsultak. De bezzeg örültek másnap!
1571 4 | felhős volt.~Hallgattunk, búsultunk, sóhajtoztunk. Ölelhettem
1572 6 | egyszerre értéktelennek, sőt butának érzem ezt a megszólítást:
1573 Inc | szokatlan játékot... Valami butaságot. Kártyázzunk pénz helyett
1574 3 | körülszemlélődtem.~Csupa ódon-ó bútor, mintha egy elmúlt századba
1575 9 | Csak éppen hogy egy ágy a bútora, meg egy asztalka, meg egy
1576 9 | zongorát, amely már csak antik bútorkereskedőknél látható. Spinétnek is nevezik.
1577 3 | már nem faragnak efféle bútorokat.~Egy kettős szekrény könyv.
1578 7 | Maradt valamijük: eladták a bútort. Majd tetszik kapni írást.~
1579 3 | a pávaszemű leány annál bűvölőbb volt! Keveset beszélt, de
1580 1 | szőke, barna, téli, nyári, bűvös-boglyas és ártatlan fonatos. De
1581 5 | én éjjel is hallottam a bűvös-lágy zengzetet. És úgy tetszett,
1582 4 | És a nyáj kolompja egyre bűvösebb zenéjévé lett a szívemnek.~
1583 10 | Meglátszik rajta, hogy bácskai búzaföldön termett.~Mentem nagy büszkén
1584 4 | akkor még megkülönböztetni a búzát a rozstól.~Eleinte érdeklődéssel
1585 4 | hajfonatában egy csokor búzavirág. Jön, közeleg a királykisasszony,
1586 4 | kalászkoszorút tett és egy kis csokor búzavirágot a homloka fölé, s a kalászkoszorú
1587 6 | már meleg kabátban járt: búzavirágszín kék bársonyban, és ugyanolyan
1588 4 | mindjárt az első nap kitessék a buzgóságom.~Mikorra kilépek, Laci már
1589 8 | már olyan lelkem mélyéből buzogón, olyan forró szavakkal mondtam,
1590 8 | engem, fééérjhez ment egy c-c-cigányprímáshoz.~Következett tehát a szmokingos,
1591 7 | asszonyféle, a Jenő gyerek cammogott mellettünk.~A leány - máig
1592 4 | Csak egy mezítlábas asszony caplatott az úton: a fején a felső
1593 9 | mint a grotta azura kékje a Capri-szigeti barlangban.~Pipacs virított
1594 1 | haza! Katica külön erre a célra fényképeztette le magát.
1595 1 | váróterem, ahol mindenféle cemende megfordul. Fuj, de utálatos!
1596 10 | ájtatosságú melódiát. S a cérnahangok közül kibőgdözött olykor
1597 2 | hangon is, afféle gyerekes cérnahangon:~Ő életemnek ereje, jól
1598 10 | igen komolyan misézett. És cérnahangú gyerekek vagy lányok énekeltek
1599 8 | matrózkalap. A kezén fehér cérnakesztyű. Egy kopott, karmazsin bőrkötésű
1600 4 | próbaképpen. Nincs nekem arra való cérnám. Ez egy szétfejtett selyemrongyból
1601 9 | hunyorgat, mint a szabó, mikor cérnát fűz a tűbe.~Bosszús voltam
1602 4 | a két kisasszony színes cérnával kivarrja a rajzát.~- Hát
1603 9 | torony, mint a megfaragott ceruza.~S látom a nádtetős házakat
1604 9 | völgyhajlásban meglátom a ceruzahegyű vörös tornyot.~Valami különös
1605 10 | Lüpen belépett. Fogta a ceruzáját, és dolgozott.~Az ő dolga
1606 9 | mögöttem pipázott.~Persze csak ceruzával kezdtem, és egyenesen az
1607 10 | vous~Lá, dans les airs, des chants si doux?~A vacsora cseresznyeleves
1608 Inc | engem, férjhez m-m-ment egy ci-ci-cigányprímáshoz.~Ezen ismét nevettek.~-
1609 9 | szobából, s ide-oda dobálta, cibálta, dobálta. Aztán leült rá,
1610 4 | mint te vagy, csak épp hogy cifrák, te meg olyan vagy, mint
1611 4 | paksiói vannak. Mindig mosdik, cifrálkodik ez. A szent se győzné szappannal,
1612 1 | nyugodtan. - Nyittasd ki a cigánnyal. De hátha elrontja a zárt?
1613 9 | bokáját:~- Hej, haj! Húzd rá, cigány!~Járja a verbunkost. Csapkodja
1614 7 | asszonynak a Valentin Haldokló cigánya tetszett legjobban, Idának
1615 9 | csizmadia, a cigányokat igazi cigányok.~A katonaságnál veszteglő
1616 9 | kántort a falusi csizmadia, a cigányokat igazi cigányok.~A katonaságnál
1617 11 | lógatta.~És nagy volt azon a cigányosan barna fejen minden: a homlok,
1618 9 | Ahun a parton a kunyhó.~Egy cigánysátor-forma, barna nádkunyhó állt vagy
1619 1 | a tükörbe.~- Elhívatom a cigányt - szólalt meg végre. - Az
1620 10 | raktam a nyári ruháimat, cigarettadohányomat, fuvolámat, és öt sovány
1621 7 | befűtök én neked, kis sógor, a cigarettáért! Ha meg van tiltva, értsd
1622 4 | elszontyolodva.~És eldobtam a cigarettámat.~Mert egyszerre megértettem,
1623 4 | is. Abbahagyom a gyerekes cigarettázást.~Pénzem volt. A visszautazásra
1624 7 | Te, Jenő - mondom -, te cigarettáztál.~Elvörösült.~- Nem én.~-
1625 7 | nevetünk rajta. De azért ne cigarettázz sokat. Ha megszoktad is,
1626 9 | se nem kisebb. Szitakötők cikáznak fölötte. A színén hallgató
1627 9 | Egy türkizszínű szitakötő cikázott el a szemem előtt, mint
1628 3 | Függetlenséget, a Verhovay cikkét, aztán a háborút, aztán
1629 9 | az ajkára szorította, úgy cikogott.~- Mit nevetsz már annyira? -
1630 10 | azért jár olyan vedlett cilinderben, olyan foszlott aljú nadrágban,
1631 9 | végigéreztem a Boka kesergőjét a cilinderemen! Annál szomorúbb cilindert
1632 9 | a sarat a ruhámról és a cilinderemről. Szegény cilinderem úgy
1633 6 | Esernyő alatt persze. A cilinderes mókus tartja az esernyőt.
1634 9 | patkós csizmában és kajla cilinderkalapban! Máig is sajnálom, hogy
1635 10 | kapjak.~Végre fogta a vedlett cilinderkalapot. Intett az olasznak, s vele
1636 8 | mindig látnom, s rajta a cilinderskatulyámat, és még két kalapskatulyát.
1637 9 | röpködtek a billentyűkön. S a cimbalomhangú, régi hangszerből olyan
1638 9 | amelyet én a hangjáról cimbalomnak véltem. Hiszen ismeritek
1639 9 | még mindig hangzik a halk cimbalomzengés.~Uram-teremtőm, ha még több
1640 9 | puskánkat a fogasra. Közben halk cimbalomzengést hallok, s abból megértem,
1641 4 | szép juhászleánnyal.~Mi címen menjek hozzá?~Vizet kérek
1642 10 | S följegyezte a papnak a címét is.~Mentem a tapétagyárba.~
1643 9 | soha, de sokszor láttam a címfestőket az utcán - semmi az!~A húgaim
1644 6 | Janovics Vendel úrnak. De soha címszalag úgy meg nem volt csodálva
1645 6 | mint kincsét a tolvaj.~A címszalagon a tenorista neve állt: Janovics
1646 9 | nálunk a fűszerkereskedők címtáblái. De a besereglett nép arca:
1647 3 | szobájában megszólal a falióra: cin-cin-cin... Veri az éjfélt.~De most
1648 7 | teljes korú szépség volt, cinege termetű, csupa elevenség.
1649 10 | méteres rajzpapirosokra: cinniát, mácsonyabugát, violát,
1650 7 | mamák olyan prózaiak! Mint a cipó a kuglóf mellett. Mikor
1651 4 | mennyire magasabb termetű cipőben!~Rámmosolyodik, szomorún,
1652 3 | szekrény alá.~Semmi.~Nézek a cipőimre, a gerendára, a ruhám mögé,
1653 9 | átcserélnem valahogy a magam cipőire!~A lány kinyitotta az ajtót:~-
1654 9 | barátságtalanul, miközben a két vizes cipőjére pillantok.~- Napnyugovást?
1655 6 | csendes. Csak az ő halk cipőkoppanásai hangzanak: kipp-kipp, egyre-másra,
1656 9 | meglepődve éreztem, hogy a cipőmbe víz nyomul.~Ijedten lépek
1657 7 | kis mákszín havlokos, nagy cipős, nagy kalapos gyerkőcére.
1658 11 | agya a szokásos bosnyák cirádákkal van beöntve.~- Van-e patronja
1659 10 | sávok közé. Gyakorta nyúlt a cirkalomhoz. Olykor meg tussal próbálta
1660 3 | ruhájában, mint valami cirkuszi sovány-vén csimpánz, csak
1661 2 | tizennyolc...~Az udvaron a cirmos iramlik át. Be egyenest
1662 9 | hallunk. Mintha ezernyi citera szólana! Ugye, nagymamuka?~
1663 8 | kezében egy arasznyi hosszú, citromszínsárga dália.~- Ha talán szereti
1664 7 | Állomásfőnök az ura jó helyen, de civakodó természetű, vad ördög.~Két
1665 9 | hang, mint amilyen a Sacre coeur-beli halványkák hangja szokott
1666 9 | készséggel szedi-fogja a cókmókomat. Nyakába a puskát, hóna
1667 9 | érdekelni.~- Kívül? (Tűszúrás a combomon.) Hát kívül...~S gyorsan
1668 9 | Tessen idehajtani a fejét a combomra.~No, azóta se láttam fényes
1669 9 | boldogságomban. (Ha jól emlékszem: a Corneville-í harangok volt akkor az új
1670 9 | meg neki, mi a sinus és cosinus, amit számolás közben emlegettek
1671 11 | férjeket. És ismerek pocakos családapákat, akiknek az arcán szinte
1672 10 | köze a tapétagyárnak az én családfámmal?~De igen kedves volt az
1673 11 | agglegényé, aki a karácsonyfával családias érzést vitt be az előző
1674 7 | kérdezett:~- Mégis, milyen családokkal ismerős maga?~Elmondtam.~
1675 9 | tanulnivaló! A nagy felelősség a családom iránt! Saját sorsom iránt!~
1676 11 | embernek csak lakása van. A családosnak otthona. Ha nincs is gyermeke,
1677 7 | keresett volna valami jó családot, vagy valami elsőrendű árvaházat...~-
1678 9 | csend és távolság minden úri családtól. Toronyszoba bármily magas
1679 9 | derekamon. Mintha budakeszi csalánnal érintettek volna.~Megrándultam.~-
1680 9 | három helyen is éreztem a csalánt, mintha tüzes varrótűcskék
1681 9 | elmémet eltereljem a vándorló csalántól, hévvel magyaráztam, hogy
1682 Inc | sikkasztásokat, rablásokat, csalásokat, öngyilkosságokat, vagy
1683 11 | engedi elválni azokat, akik csalódtak egymásban, s ha véletlenül
1684 9 | csaptam a kitisztíthatatlan, csámpás cilindert, és fújtam, mint
1685 7 | mint a gumilabda: a sorsnak csapásai alatt csak ugrik, de nem
1686 9 | egy hajtókára kiitta.~- Csapj fel, öcsém! - mondotta a
1687 9 | Szólongatja is az embereket, hogy csapjanak fel! De hát csak annyit
1688 11 | cselédasszony agyba-főbe csapkod a tenyerével, s végül rúg
1689 3 | ablakot. Törülközőkendővel csapkodom a szelet a szobában. Pű!
1690 7 | nevette, röhögte. A térdére csapkodott, a hasát fogta, a kezét
1691 7 | grófias lakodalmat akarnak csapni. A püspök kedvéért.~Valóban
1692 11 | így beszélnek:~- A férfiak csapodárok, hazugok, gonoszak. Azért
1693 4 | Megyünk a pincébe. Ütünk csapra egy penészes hordót. Megtöltünk
1694 11 | magát nekem.~Márta földhöz csapta a babáját.~- Akkor sírunk,
1695 9 | és rám nézett.~- Az első csárdásra mindjárt meg is kérem -
1696 9 | rá, mint ahogy a József császár kitömött szerecsene nézhetett
1697 8 | éjszakánkint az asztalt a Török Császárban. A felesége tartja.~- A
1698 8 | és bicegő járású öregúr. Császárszakállt visel és középen elválasztott,
1699 9 | bágyadtságot éreztem, mintha valami csatamezőn ébredtem volna fel a halottak
1700 1 | vakmerő ajánlattal teljesen csatát nyertem. A kulcsokat nem
1701 11 | csatolhatja magához, sem az nem csatlakozhatik.~Szerintem csak a gyermekek
1702 9 | elsietett.~Persze Ilkához csatlakoztam.~A leány felvonta a napernyőjét.
1703 10 | bátorságom arra, hogy hozzájuk csatlakozzak. A két kisleánynak olyan
1704 9 | az ismeretség okán hozzám csatlakozzon. Az iskolától kezdve az
1705 11 | meg a párját, sem ő nem csatolhatja magához, sem az nem csatlakozhatik.~
1706 11 | tanítómnak.~Megírtam neki, hogy csatolja ahhoz a pénzhez, amit Ilona
1707 2 | Helyette a Mária-üdvözlést csatolták hozzá. Könnybe lábadt a
1708 4 | aztán igazán megeredt az ég csatornája. Az aratók is bevonultak.
1709 4 | vékonyabban csurog már a csatornán a hordóba.~- Mennyit szenvedek
1710 8 | el velem, rövidebben és csattanósabban. De az nem fájt annyira,
1711 9 | ajtószegbe. Gyakorlott kézzel csattogtatja rajta a múzeumba illő primitívumot.~-
1712 7 | lett, vagy pálinkaszagú csavargó, vagy talán éppen tömlöctöltelék?
1713 1 | beszélj: érdekel, hogy hová csavarod el.~- Hová csavarom el?
1714 1 | hová csavarod el.~- Hová csavarom el? Egész délután nem voltam
1715 9 | volna.~A jegyző aztán egyet csavart a fején, és káromkodott.
1716 1 | mire gondolok. Hány lánynak csavartad már el a fejét?~Mosolygott,
1717 4 | hanem hogy a haja fel volt csavarva a fejére koszorúsan, s egy
1718 10 | inges, mezítlábas, komoly csecsemő. Az is fekete szemű.~- Táguljatok,
1719 8 | Fogsort csináltattak a csecsemőnek, hogy a fogzás kérdése el
1720 10 | levette a fél karját a komoly csecsemőről: engem ölelt át vele. Bevezetett
1721 10 | voltak az ölében tartott csecsemővel együtt, tehát tizennégy
1722 9 | rátaláltam. De a víz ott csekélyes volt benne. Keresgélnem
1723 7 | ahányszor hazaérkezem! És milyen csekélységek boldogítják őket! Hiába,
1724 5 | támaszkodnom?... És ha ilyen csekélységekben ennyire ingerült és csökönyös
1725 Inc | fiatalságát, hogy mi bolondokat cselekedtünk a nőkért, vagy a
1726 1 | Nézd már - mondja -, a cselédeink vagyonosodnak. A Juli négy
1727 4 | rajzoltam: akkor látom, hogy a cselédföldeken járok, épp ellenkező irányban,
1728 7 | bátyjának a gyermekei. Én meg a cselédje...~- Az ő gyerekei? És a
1729 1 | benne vannak a szerződések, cselédkönyvek, egyéb megtartani való papirosaim.
1730 9 | danol... úgy rikítva, mint a cselédlányok.~S olyan megvetően nézett
1731 7 | Ida kővé meredten bámult a cselédre. Aztán a gyerekekre.~Aztán
1732 11 | találkoznunk. Mit gondolsz, ha ez a cselédség megtudná, hogy néznének
1733 6 | harmadik emeleten. Bizonyára cselédszoba volt az valamikor. De hát
1734 7 | Véletlenül arra járt a cselédünk.~Megmosolyogtam. Még kedves
1735 4 | Horog dűlőn ott találtam a cselédünket. Írós vajat hozott meg kenyeret
1736 4 | sürgölődik a verandán a cselédünkkel. Amint megfordul, csak eldobban
1737 2 | arra, hogy a nyelvemre és cselekedeteimre vigyázzak. Véget vetett
1738 9 | terelgette a jámbor nyájat a jó cselekedetek mezejére. S nekem ugyancsak
1739 9 | közepén.~Nekem az volt az első cselekedetem, hogy nagy gőzölögve, lihegve
1740 1 | vagy talán még rosszabbat cselekedett. De milyen bolond is voltam,
1741 9 | látott Európa! Mármost mit cselekedjek?~Kalapot csak nem kérhetek
1742 9 | bajos is elmondani. Mit cselekedne ön, ha a falusi bíró egyszer
1743 1 | abba dugtam.~És ezt jó volt cselekednem. Egy délben, ahogy a karosszékben
1744 8 | én azt gondoltam, neked cselekszik szívességet, hogy...~- Nekem?~-
1745 11 | fehér denevér? S talán csellel, ravaszsággal is dolgoztak?
1746 10 | issza. Apró kortyokban itta, csemcsegette, nyalintgatta...~Igazán
1747 10 | meleg-kályhás, boldog nyugalma.~Egy csemegekereskedés előtt csaknem belebotlottam
1748 Inc | kopasz bíró. - Az egér csak a csemegét látja...~A bankigazgató
1749 11 | a kerekes széken, s ő a csendességet kedvelte, a méhek döngését,
1750 8 | szobába boldog várakozásnak a csendje szakadt.~- Nézze, Ildácska,
1751 6 | szinte aléldoztam belé.~A csengetésre a pőtye vénasszony jelent
1752 10 | okos ember!~S mikor a delet csengették, rámszólt:~- Tartson velünk,
1753 10 | Melyik a tanítóé?~Tehát az a csengettyűtornyos.~Ej, mi közöm nekem csengettyűtoronnyal
1754 10 | csengettyűtornyos.~Ej, mi közöm nekem csengettyűtoronnyal és egyáltalán a román tanüggyel?~
1755 4 | távol leszek, a fülembe csengjen.~- Nem, nem bírom.~És görcsösen
1756 Inc | Kinél van gyújtó! Hol a csengő?~Ekkor az ajtó kitárult,
1757 2 | ellátogattam a közeli kis csengős boltba.~Csak olyan boltocska
1758 2 | teknő van oda téve, abba csepeg. Csepeg-csupog hosszasan,
1759 2 | van oda téve, abba csepeg. Csepeg-csupog hosszasan, csendesen, egyformán.~
1760 2 | Aztán csipp-csupp, lassú csepegés hangzott alólról a pincéből.
1761 9 | esőcseppek. A taligáról csepegett a sár.~- De ha megint megvadul
1762 9 | sarkával az édeskének a csepegőjét.~- Addig csak tessen átöltözni.
1763 10 | alatt akarna megtanítani. Csepegős volt az idő aznap, és a
1764 3 | fog belőle hiányozni egy csepp se.~Utolsó esténk volt az:
1765 9 | Szilágyi úr bemutatkozik. Cseppet se zavarja, hogy én nem
1766 4 | galambocskámat!?~S a véremnek minden cseppje kínlódott arra a gondolatra,
1767 4 | Az asszony elszakította a csepűt az orsójától. Hozzám fordult:~-
1768 8 | teremnek az olyan nők? Külön cserépben nevelték-e őket? Vagy egy
1769 6 | közülük Flóra, mint mikor a cserépbögrék közül előtűnik a finom porceláncsésze.~-
1770 11 | illesztettem a lábamat a cserepek közé.~Mikor leugrok a földre,
1771 8 | mondotta. - A szomszéd házat cserepezik. Becsukjam az ablakot?~-
1772 Inc | asztalon. A magas, fehér cserépkályha kellemes meleget áraszt.~
1773 Inc | tanár elgondolkodva nézett a cserépkályhára.~- Voltaképp csak a nő él -
1774 7 | kétségeim is ébredtek.~A cseréprózsát ha megunom, nekiadom a vicénének.
1775 4 | garádú kert. Szilvafák és egy cseresnyefa benne. A hodály mellett
1776 10 | chants si doux?~A vacsora cseresznyeleves volt meg ürü hagymás lében,
1777 4 | királykisasszony. Áll a vén cserfa alatt.~Dehogy megyek el
1778 9 | De gerlebúgás hangzik a cserfalombok közül, csupa epedés, csupa
1779 4 | előttem fáról fára röpdösve cserregett! És milyen rejtelmes finomságú
1780 9 | Az öreg afféle levegőn cserzett bőr, hideget-meleget megszokott
1781 7 | Petróleumforrása van. Micsoda szerencsés nap ez!~- Lehet - bólintott
1782 4 | Egyszer csak gyors és halk csesszegést hallok, mintha lábujjhegyen
1783 4 | gyerek kifut. A bátyám egy csésze kávét iszik még. A dohány
1784 7 | térek vissza - felelte a csészébe pislogva. - Csak kapok itt
1785 7 | Magamnak is adatok egy csészét, hogy a bárónénak jobban
1786 3 | kulcsot a pinceajtóba. A kulcs csetten. Az ajtó halkan ropog.~Viki
1787 9 | testű kínai.~A pap tovább cseveg:~- Az én lapomat kéri el
1788 6 | mókusképű fiatalemberrel jön. Csevegnek. Flóra mosolyog. Flóra könyveit
1789 10 | Azzal ő is bement.~Darabig csevegtünk. Aztán hát persze négy lány
1790 4 | birkák. Harmatos, hamvas fű, csibegombaillat, kakukkfű, andalító kolompszó.~
1791 7 | lábára, és hosszú szárú csibukból szítta a latakiát. Az is
1792 11 | virult. Vidám madárkák csicseregtek a parkban. És mégis volt
1793 9 | csacsogott boldog szemmel, mint a csicsergő madárka.~- Mutassa meg a
1794 2 | siralomházban ülő, aki egy csikóért eljátszotta az életét. No,
1795 3 | hallok az udvaron. S újra csikorgás. Alig ismerem meg, hogy
1796 3 | pillanatban valami szokatlan csikorgást hallok az udvaron. S újra
1797 7 | körül forognak, mint az ég csillagai. A magányos ember mindig
1798 9 | susogtam:~- Érzem, hogy a mi csillagaink egymás mellett állnak az
1799 9 | Tréfál? Vagy sose hallott a csillagászatról?~A szomszéd szobában az
1800 6 | voltam. Díjak, jutalmak csillagesőként hullottak rám a tanévek
1801 10 | Alleluja! Alleluja! És ünnepi csillagfény rezgett a szemem előtt utca
1802 3 | Balaton tükrét is mintha csillaggal szórta volna be valami tündérkéz.
1803 Inc | vöröslött tizenkét vörös csillagként a sötétségben.~- Gyújtót!
1804 9 | karláncocskán.~- Én nem ismerem a csillagokat - felelte tétován. - Igaz-e,
1805 11 | földön, ezen a rendetlen csillagon.~S a két léleknek keresnie
1806 9 | Kiválasztottam egyszer egy csillagot, s azt mondtam, az az enyém.
1807 9 | mosolygással, azzal a kék tüzű csillagszemekkel, hogy remegni éreztem a
1808 7 | érezhető, mint amennyi a csillagvizsgáló toronynak a kupoláján.~-
1809 3 | jönnek-mennek. Karbolszag. Vikit csillapítom. Magam is sírok már, annyira
1810 11 | visszatért.~- Ne bőgj - csillapított enyhült hangon. - Húzódj
1811 9 | Elégedj meg annyival - csillapítottam magamat -, hogy Ilka nem
1812 3 | gyökerén harmadnapra se csillapodtak.~Ej, gondoltam, éppen az
1813 9 | az izgalmak még azután se csillapulnak, mikor a nagy ítéletnapon
1814 1 | zavargását. De fekve se csillapult a nyugtalanságom. Estig
1815 9 | meglepődve láttam, hogy ott csillog az aranylánc a kezében.~
1816 3 | nádkévés pince. A nádszálak csillognak a harmattól a holdfényben.~
1817 9 | csipkekárpitján át ránk csillogót.~Hallgatva ballagtunk a
1818 3 | valami cirkuszi sovány-vén csimpánz, csak épp a kutya hiányzott,
1819 10 | korán kellett kelnem.~Mit csináljak én reggel öt órakor?~Mit
1820 9 | is. Aztán az erdőt is így csináljuk meg: fát, bokrot sűrűn.
1821 9 | mente, mintha csak bádogból csinálnám. Csak a szem!.. az marad
1822 9 | csak magam mulattára fogom csinálni.~- De hát nagy munka az...
1823 10 | selyempapirosban egy hajfürtöt és egy csinált-virág nefelejcset dugott a zsebembe.~
1824 9 | megvigasztalt. Nem tudom, hogyan csinálta, micsoda fűszerekkel. Remek
1825 9 | én olvastam papirosról, s csináltam nagyjából a mozdulatait
1826 8 | feleltem nyugodtan. - Fogsort csináltattak a csecsemőnek, hogy a fogzás
1827 4 | éppen terítenek. Valami csinosan öltözött parasztleány sürgölődik
1828 8 | kerülni.~Apám, anyám az efféle csínyekért másképp bánt el velem, rövidebben
1829 4 | terjegeti. Bal kézzel fölfelé csipeget.~Továbbmentem. Mentem vagy
1830 Inc | fekete haj, és hegyesre csípett, fekete bajusz. Termetre
1831 11 | Margitot - mondja. - Ott nem csípik a legyek.~Térünk a hűsre.~
1832 4 | vagy, mint a vadon virágzó csipkebokor.~- És mondja, de igazán
1833 4 | megfogta egy gilicebokor vagy csipkebokrocska!~S ott már lassabban is
1834 9 | azt az erdei lombok fekete csipkekárpitján át ránk csillogót.~Hallgatva
1835 9 | különös kedvvel választották csipkelődésük tárgyának.~Hiába: fel kell
1836 8 | Van benne valami vonzó. A csipkerózsa is szimpla virág, de ha
1837 8 | habszín muszlin. A fején három csipkerózsával díszített, olcsó matrózkalap.
1838 4 | rajzolta meg előbb benne, aztán csipkézte körül fűrészfogasan.~Amíg
1839 2 | halk zúgás egyforma. Aztán csipp-csupp, lassú csepegés hangzott
1840 9 | egyszerre beszél mind a kettő. Csiripelnek, mint a verebek az Erzsébet
1841 11 | a verebek se mertek ott csiripolni.~Dermedezve vártam, hogy
1842 10 | megcsap az az enyvszag, csirizszag, megállok egy percre. Behunyom
1843 4 | füstölt a kémény; haldokló csirkék és szájuk szélét nyalogató
1844 3 | szobába. Birka helyett ettünk csirkét. A vizet meg átszűrtük asztalkendőn -
1845 5 | egy jóképű, komoly, vén csiszliktől.~Megfordult az eszemben,
1846 3 | lépvessző. Nem vagyok én csíz! Megállítottam a bérkocsit:
1847 9 | egyszerre földerült.~- Hozd be a csizmádat!~A legény egy pár lóbőrcsizmával
1848 9 | zsidó, a kántort a falusi csizmadia, a cigányokat igazi cigányok.~
1849 9 | öltözzön.~Kis időre rá egy csizmadiaféle félúr, félparaszt lépett
1850 9 | a kabátját, a pap meg a csizmáját.~Másfelé iparkodtam terelni
1851 6 | napok és holdak, subickok és csizmák egybekavarodottan vártak
1852 9 | állani, úgy fordulni, hogy a csizmám árnyékban maradjon. De oly
1853 9 | legalább nem látja a csizmámat.~Tehát ezt festette volna
1854 4 | amely valamennyi ijedten csobogott ki a vízből. Mocskos szárnyukat
1855 9 | gégének és nyelvnek mindennemű csodahangját. Minek mondjak el egy névlajstromot,
1856 9 | emberi szemnek azt a kék csodáját akartam én minden erőmmel
1857 7 | megengedtem magamnak, a szőnyegek csodálata volt. Eleinte csak gyári
1858 9 | kalpagot. Csakhogy a kalpag csodálatosképpen újjá változott. Szegények
1859 9 | falu végéig elhallik!~- Csodaleány az, csoda! - tódította a
1860 11 | ő is olvas.~A kastélyban csodálgatnak bennünket.~- Derék gyerek
1861 8 | hajókázás.~Látom Berta szemén a csodálkozást, hogy nem vagyok féltékeny.
1862 7 | Párizsban, mégse szokás rajta csodálkozni.~Ida tovább nézte a képeimet,
1863 6 | hogy hátha éppen kint ül a csodálni való leány. És hiába őrlöm,
1864 8 | talán?~- Sőt, éppen azt csodálom, hogy olyan jól olvas.~Elmosolyodott:~-
1865 11 | lefolyt tizennyolc év alatt!~Csodáltam, hogy soha hírét nem hallom,
1866 10 | felugrálnak, odafutnak a csodára.~Csak Marica marad az asztalnál.
1867 9 | gyönyörködhessek a szemének a csodásságában.~- Délután eljön-e? - kérdezte,
1868 10 | Kiáltozás, emberek futása, csődülése.~Hát az történt, hogy az
1869 4 | házból egy nagy, fekete csöcsörös korsót. Nyújtotta.~Elvettem,
1870 10 | kiküldtük a szobából, s ha netán csökönyösködött, Bandi megfogta, kilódította:~-
1871 9 | megingatni.~- A hang a fő - csökönyösködtem. - Blaháné se dalol szebben,
1872 5 | nincsen.~- De hát nem értem a csökönyösségedet. Ha te ennyire határozottan
1873 2 | ház maradt kissé rideg, a csönd benne, meg a sok szentkép,
1874 9 | Kifeszítem, mivelhogy még csöpögdögél az eső. S kiszállok nagy
1875 9 | nézhet, akinek csak egy csöpp érzéke van a színek iránt.~
1876 9 | valamennyi.~A fák közt növekvő csörtetés hallatszott.~Arra fordultunk:
1877 10 | alatt a piros foltokat, a csókjaim nyomait.~- Mondja, Zsorzset -
1878 4 | asszony.~Mind a ketten rokoni csókkal fogadtak.~- Hát ilyen vékony
1879 10 | Már megszokta: délelőtt csokoládé, délután szegfű.~Nem tudom,
1880 10 | rápillant az ezüstpapirosos csokoládéra:~- Már megint, möszjő Kovaksz?
1881 10 | az ateliébe. A szokásos csokoládétáblát odatettem a Zsorzset asztalára,
1882 10 | délután szegfű.~Nem tudom, a csokoládétól - vagy a szegfűtől, de szembetűnően
1883 9 | boldogságomba! Ölelhetem! Csókolhatom! Mondhatok neki szívbeli
1884 4 | sóhajtoztunk. Ölelhettem már, csókolhattam már - nem tiltakozott az
1885 10 | kiszabásában. Rám azt ítélte: csókoljak kezet térden Maricának,
1886 2 | parasztasszonyok a kezét csókolják. Némelyikkel szóba állt,
1887 7 | Ida. Ezért meg kell, hogy csókoljalak!~Csak akkor, hogy a leveleket
1888 9 | egyszer megcsókoljam, és csókoljam, és egyre közelebb az ajkához,
1889 2 | Belegöngyölte.~- No, hát csókoljon meg szépen.~Áthajolt a pulton,
1890 8 | iskolás pajtásom. Meg is csókoljuk egymást, mikor jön, mikor
1891 10 | szebeni kapu. A lányok kezet csókolnak neki. Én is, hogy bemutatnak.
1892 11 | galamb. Hát: turbékolás, csókolódzás, kerengés a boldogság szárnyain
1893 6 | tudni, hogy a kapu alatt csókolódznak-e. Éreztem, hogy meghalok,
1894 6 | követtem őket.~A kapu alatt nem csókolództak. De a mókus fölment vele
1895 10 | fekete selyemfűző rajta csokorba kötötten.~De lám, megáll
1896 11 | szokásáról is kell szólanom. Igen csókos leányka volt. Mindenkit
1897 6 | éppolyan színűt, mint az ő csokra.~Én hát azon az estén is
1898 7 | szerint átölel, az arcát csókra nyújtja, s a szemembe néz.~-
1899 11 | most mán Gubernáttya van Csolkollak~Ilona nénéd~Százszor elolvastam.
1900 3 | hálistenkedtem, hogy a házasságom csomóját maga a sors oldja meg. Vikit
1901 4 | Városligetben. Beiratkozom a csónakázó-egyesületbe: majd megerősödök a Dunán.~
1902 11 | szívének a hiányosságát, csonkaságát. De ha megtalálja egymást,
1903 9 | szőrű, farkatlan és csupa csont, vén gebe vonszol előttünk
1904 10 | elővette a fiókjából a fehér, csontba foglalt tükröcskéjét: belenézett.~-
1905 10 | Elővonja a fiókját. Fehér, csonthátú tükröcskét kap elő: bepillant
1906 3 | mamának keze-lába, válla csontja eltört. Vért hányt. Nyöszörgött.
1907 11 | Jöttem étlen, szomjan, csontomig fázlódva. Jöttem.~Az út
1908 9 | legalább nemcsak énkörém csoportosulnak. S ha a Szilágyi lányok
1909 9 | Aztán a prédikálószék alatt csoportozó, bambaképű és pántlikás
1910 4 | kolompolt. A birkák ijedten csoportoztak és egymáshoz nyomakodtak,
1911 1 | sok a bajlódás. Az egyik csoroszlya muttere meglazult. A franciakulcsot
1912 4 | kukoricáson át, nehogy a csősszel találkozzak! Aztán a legelőn...
1913 4 | Ő-e, vagy más?~Hátha a csősz? Hátha csak egy kóborgó
1914 9 | bírónak. A baktert a Szilágyi csősze játszotta, a kocsmárost
1915 11 | Parasztleányka volt, a csősznek a lánya. Kimosdatták, felöltöztették:
1916 10 | bőrpapucs a lábán. Lomhán csoszog a papucsban, és zápfogon
1917 2 | nem jön...~A kapu előtt csoszogó lépések. Egy kaftános, vén
1918 4 | bekebelezte, aztán a farkát csóválva kísért az asszonyhoz.~-
1919 1 | leánya volt az. Egy kis csucsori szájú, cukorhab leány! De,
1920 10 | ló sorsa nem érdekli.~Ül csüggedt fejjel, mint a szomorúfűzfa,
1921 11 | az már nekem! - gondoltam csüggedten. - Mit ér nekem, ha arannyal
1922 4 | aminőkre huszonöt krajcárért csúfították rá akkoriban az embert.~-
1923 6 | S megtörtént velem az a csúfság, hogy nekem is osztottak
1924 4 | felelte mosolyogva a néném -, csúfságból.~S kiment.~Azonban én nem
1925 10 | cúgot csinálsz, Mariska! Csukd be már azt az ablakot!~Amire
1926 8 | Becsukjam az ablakot?~- Hát csak csukja, Ilda, ha zavarja magát
1927 3 | behajlítja.~A zár tompán csukkan.~Viki lihegve susog:~- ...
1928 9 | vártam. Míg Ilka a láncot a csuklójára illesztette, megszólaltam
1929 8 | Abban az órában be szokták csukni az ablaktáblát, mert amint
1930 2 | elrökönyödve látom, hogy már be van csukva. Még az ablakán is rajta
1931 7 | báránykám. A hajók olyan csúnyán füstölnek, mint a gyárkémények.~
1932 1 | falusi disznóölés után való csupajó, aminek csak a szagára is
1933 4 | tarlóra, s a lábát óvatosan csúsztatgatva szedegette az elmaradt kalászokat
1934 4 | magamhoz vennem. Titkon csúsztattam a belső zsebembe Jókainak
1935 4 | uram ez nekem, ez a vén csutora. Csak gazdám, tetszik tudni.
1936 10 | csak nyolc napig tart a cúg...~De hát akkor még csak
1937 10 | reggelenkint:~- Micsoda cúgot csinálsz, Mariska! Csukd
1938 10 | negyvennyolc napunk volt a cúgra.~- Nem jár társaságba? -
1939 2 | mondotta nyájas-szomorún.~A cukor csak akkora volt, mint egy
1940 10 | volt sietnem azzal a két cukorbáránnyal! Micsoda butaság! Zsorzsetnek
1941 10 | feltérdelt, és megnyalta a cukorbárányt. A többi aztán utána.~-
1942 2 | telik, s kérdés, hogy a cukorból marad-e akkorra? A mandulára
1943 2 | szörnyűség! - a vékonyka cukorburkolatban egy összetöpörödött, penészes
1944 1 | Egy kis csucsori szájú, cukorhab leány! De, mondom, hogy
1945 10 | pántlikás, gyermekarasznyi cukrászmű. Az már alkalmasabbnak látszott.~-
1946 2 | azt?~Nekem már mindenféle cukrom volt az apám házában, de
1947 2 | kis porszennyes üveg, az a cukros-mandulás!~A Fáni leány az első megjelenésemkor
1948 2 | érdekelt maga a bolt: a köpcös cukrosüvegek, az egyik skatulyában az
1949 2 | reménykedtem, hogy egyszer a cukrosüvegekből is ad valamit.~De arra a
1950 2 | legmagasabb polcán tarkálló cukrosüvegeket: a rózsaszínű és fehér pálcácskákba
1951 9 | maga klavírján tanította Czernyt. Reggeltől estig haladoztak
1952 3 | Micsoda modell lehetne Jeanne d’Arc képéhez!~A beszélgetésbe
1953 8(*)| író nem számozta külön a dadogós báró egymondatos „elbeszélését”,
1954 11 | hogy a jótevőm előtt csak dadogtam:~- A bi-bizonyítvány...
1955 4 | bele, érzem, hogy a fejem dagad, nehezül. A diófa mintha
1956 10 | lükögve dobog. A halántékom dagadoz. Ismét megjelenik a fehér
1957 9 | műértő szemmel. Nekem szinte dagadozik a mellem a büszkeségtől.
1958 9 | vállak és fejek között, s dagadozó szívvel gyönyörködtem figyelő,
1959 10 | arcában is volt valami a dakszliból. Különösen a szeme. Fekete,
1960 10 | dakszli, vidám, becsületes dakszliember.~Ma sem értem, hogy lehetett
1961 10 | közöttük Lüpen úr széles mellű dakszlifigurája. A karján egy kurta inges,
1962 10 | francia - rövid lábú, mint a dakszlikutya, és hosszú hajú, vállig
1963 9 | hogy újra hallom az Iluska dalát, a másik az, hogy a lányok
1964 1 | régi, vadlovat fékező, erős dalia. De a szeme nem az a vidáman
1965 8 | hosszú, citromszínsárga dália.~- Ha talán szereti a virágot... -
1966 8 | Kicserélte a virágot másik dáliával. Aztán az anyám visszavonult.~
1967 9 | érintgettek volna.~- És a dallamok? Marcsa még nem kapta meg
1968 9 | népszínművekben csak kettő dalolhat: a legény meg az egyik nő.
1969 9 | nótája: A Csap utcán.~- Dalolja el! Az Isten áldja meg.~
1970 9 | fagottos.~S mintha valaki dalolna is: rekedtes, nyers férfihang.
1971 9 | fiatal hölgyeket.~Vajon hogy dalolná Ilka?~- Ismeri-e ezt a nótát:
1972 9 | lehetne-e mind a hármunknak dalolnunk? - kérdezte a Malvin leány. -
1973 9 | fordult.~- Micsoda? Nem dalolsz? Márpedig a művész úrnak
1974 9 | megérezte akkor?~- Meg. És mikor daloltam azt a régi nótát: Mindenki
1975 9 | apja toppantott egyet.~- Danolj!~A leány mosolyogva kelletlenkedett:
1976 9 | az árnyékának táncolna.~S danolja az előbbi nótát:~Gyere,
1977 9 | megdőlve nevetett:~- Ilka danolni szeretne! Milyen ravasz!
1978 9 | másnap értettem meg.~- Ma nem danolok - felelte Ilka duzzogva. -
1979 9 | csak képekből ismer. Én danoltam boldogságomban. (Ha jól
1980 9 | valaha, reggeltől estig danoltatnék vele.~A fejét rázta.~- Nem
1981 10 | écoutez! Entendez vous~Lá, dans les airs, des chants si
1982 6 | Délután Vámossynak és Dapsynak van órája. Tanulni késő.
1983 11 | kiáltott. Akkor letértem egy darab útra a sínről, s gázoltam
1984 9 | megvigasztalni egy pecsenyedarabkával.~S egyúttal ez a foglalkozásom
1985 1 | bajod?~Csak sír, mintha darabokban szakadozna a lelke.~- De
1986 10 | Befalt egy nagy egybeállt darabot a rengő aludttejből, és
1987 4 | volna: hol van elásva a Dárius kincse?~Egyszerre megértettem,
1988 11 | Mikori az újság? Nincs rajta dátum. De hát minek is? Nem mindegy-e,
1989 9 | megszólal vélekedésképpen:~- Nem Deák Ferenc?~- Nem - feleltem
1990 9 | mint Kossuth szavára a debreceni országgyűlés.~- Itt a kezem! -
1991 4 | Lefeküdtem a kerevetre. Átkoztam Debrőt. Kábuldoztam.~A katasztrófa
1992 11 | mi történt velem a minap, december 7-én.~Mindig tartok otthon
1993 Inc | Decemberi est. Köd az utcán. Köd a
1994 4 | neki. Bocskorföstéket is.~- Dehogyis - mentegettem a leányt -,
1995 7 | segített neki. Még a vasárnap délelőttjét is ott töltötte az öreg
1996 8 | gyémántom - mondottam egy délelőttön magam is. - Inkább valami
1997 10 | is akad. Behívat olykor délelőttönként a gőzmalmos: én intézem
1998 8 | olvasót találtál. Talán délelőttönkint is eljöhetne.~Másnap a leány
1999 9 | gondolkodtam: mivel töltsem el a délelőttöt? Hátha - gondoltam - megpróbálom
2000 10 | maga okos ember!~S mikor a delet csengették, rámszólt:~-
2001 4 | nyájat vagy nem legeltetik.~Délfelé azonban egy-egy kis rés
2002 9 | egyik se.~Ilka ellebegett délnek. A másik északnak, a templom
|