10-arcke | arcna-belee | belef-boszu | botan-delne | delta-elfor | elfuj-enyel | enyem-felel | felem-fordu | foren-gyong | gyony-helye | helyr-inseg | inspi-kapos | kapoz-kezun | kezze-korul | koszo-latva | latya-lovon | lovun-megje | megjo-mezes | mezok-nezte | nezun-olaja | olajf-pipar | pipas-retre | rette-sutot | sugal-szinl | szinm-tas | taska-trefa | trefo-valta | valth-viszo | vitez-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
2003 1 | volt: szántás-vetés. Csak déltájban kaphattam időt egy-egy kis
2004 7 | napon meg mindenszentek délutánja volt. Tudtam, hogy Idáék
2005 10 | mosdottam a nevezetes nap délutánján, és órák hosszáig vesződtem
2006 4 | mulatságosak a vasárnapi délutánok a mezei urak házánál! A
2007 7 | kalapot. Vessétek le azt a denevérszárnyat.~Én magam is segítettem
2008 9 | fizetés, és még egy nő, aki a Der Bazárt olvassa, és nincs
2009 2 | veszek rajta pipát. Ennél derágább pipája nem lesz a szógabírónak
2010 4 | szára! Nyaka meghajlása! Dereka könnyű mozgása!...~Mennyi
2011 9 | ide-oda mozgathattam közben a derekamat és a karomat.~A lányoknak
2012 9 | mint...~Szúró érintés a derekamon. Mintha budakeszi csalánnal
2013 9 | faggyúszagú szappant. A derekáról leold egy keskeny, zsíros
2014 7 | márványszobor! A haja le van bontva derékig.~- Fölkeltem - rebegi. -
2015 4 | hogyisne! - felelte vonagló derékkal. - Ó, hogyisne!~- Kegyetlen
2016 9 | mint két pulykatojás. A derekukon a míder olyan keményen áll,
2017 Inc | negyvenéves, nyúlánk ember. Deresedni kezdő fekete haj, és hegyesre
2018 11 | se mertek ott csiripolni.~Dermedezve vártam, hogy megragad és
2019 2 | A balek.~Az agglegények derültek ezen a megjegyzésen. Koccintottak,
2020 9 | kérőn a pap.~S a leány is derültre változó szemmel:~- Muzsikát,
2021 Inc | szóló örvendve, hogy a szava derültséget kelt. - Ádámnak nem egy
2022 10 | vous~Lá, dans les airs, des chants si doux?~A vacsora
2023 9 | hogy azon a keresztbe tett deszkácskán fogunk-e ülni.~No, bizony
2024 2 | Ijedten húzódok a falhoz egy deszkaláda mellé.~Jön, jön...~Rémülten
2025 4 | golyót, és lágyan ereszti a deszkára.~- Nem tojás, főtisztelendő!~
2026 9 | is, mintha minden hangja deszkarecsegés között születne, kegyetlen
2027 9 | Csak ez a fene keskeny deszkaülés...~S vártam, hogy indulunk.
2028 10 | Székekre, szakajtókosárra, dézsára, mire ültünk, s megkezdődött
2029 9 | csak kell!~A nyert csata diadalhírét szokták olyan sietve vinni,
2030 10 | Csak lestem. A zenélőóra diadalmas indulót muzsikált.~Zsorzset
2031 4 | hogy én még csak könyves diák vagyok.~Próbálkoztam egyszer-kétszer
2032 8 | úgy dobogott, mint valami diákgyereké.~Az ajtót szokás szerint
2033 8 | hogy valami jól olvasó a diákgyereket kapjunk. Legalább addig
2034 7 | gondolkodásúvá neveli az embert. Diákkori ábrándozásokról szó sincs.
2035 6 | volt az valamikor. De hát diáknak minden jó. A fő az, hogy
2036 8 | Inkább valami szegény diákot fogadjunk. Egy-két órai
2037 9 | Képzeljetek el egy tizenhét éves Diana-arcot, gyöngét és fehéret, mint
2038 7 | ábrázolta. A másik Idát Diana-kosztümben.~Mondhatom: Ida szebben
2039 10 | közepén.~- Van itt rend - dicsekedett Lüpen. - Csak egyet kurjantok,
2040 7 | Micsoda szerencsém van! - dicsekedtem a vacsoránál egy akkoriban
2041 8 | volt különben és nőkkel dicsekvő.~- Ami Liszt Ferenc a zongorán,
2042 8 | kellemes...~Megpillogta a dicséretemet, és szemérmesen elmosolyodott.~-
2043 8 | Látszott az arcán, hogy örül a dicséretemnek.~Aztán tovább olvasott.~
2044 10 | jóakarattal szemlél. És meg is dicsérgetett:~- Derék, szorgalmas fiatalember!
2045 9 | büszkeségtől. Várom is, hogy valami dicsérő szót mond, ő azonban kérdő
2046 2 | hogy jó reggelt, hanem így: Dicsértessék a Jézus Krisztus!~No, az
2047 8 | szerelem?... Odavetni szívet, dicsőséget, világot egy asszonyért.
2048 6 | járt az utcán. Magam is dideregtem, de belől a mellemben meleg
2049 6 | Flóra mosolygott. ~A vers díja aznap délután egy gyászos
2050 6 | Mindig kitűnő tanuló voltam. Díjak, jutalmak csillagesőként
2051 8 | az anyám. - De hát hogyan díjazzuk, Ilda? Mennyit kíván?~-
2052 9 | rokonom. Igaz, hogy jó ideig díjtalan alkalmazott leszek, de azután...~
2053 9 | az egyik minisztériumban díjtalankodott vagy öt évet. Máskülönben
2054 9 | aki a nemes ügyet tekintve díjtalanul vállalkozik.~- Szilágyi
2055 8 | Valami francia. Alighanem Dikkensz.~Máskor szívesen hallgattam
2056 11 | est sötét volt és vizes. A diófáról minden mozdulatomra víz
2057 4 | tanítóval.~S kivonulunk a diófás, árnyékos kertbe.~- No,
2058 10 | almának leghitványabbja, diónak férgese, mogyorónak lyukasa.
2059 9 | nézem-lesem óvatosan az ablak egy diónyi, tiszta foltján át. Már
2060 11 | S remegve bontottam föl. Diós-mákos kalács volt benne, meg birsalmasajt,
2061 1 | Ha megengeded, abból a diósból adj még. Igazán remekeltél
2062 10 | volna, mikor végez, s a két diploma kettős jövedelem.~Valami
2063 10 | mondotta. - Annyi, mintha két diplomája volna, mikor végez, s a
2064 11 | erre a földi világra.~Ne disputáljunk: mossuk ki a homokból az
2065 5 | érzem, most beszéli el a disputánkat... No, az apja most fogja
2066 5 | egyszerre vége szakad a disputánknak. Gyere, megmutatom.~- Nem
2067 9 | a másik szobába, hogy a díszköntöst levesse.~Én persze csak
2068 4 | méltósággal áll, mint a görög diszkoszvető. Helyből dolgozik, és ismeri
2069 9 | tisztába volt öltözve. Új kalap díszlett a fején, és új dolmányba
2070 10 | szegények háza?! Gyalázat! Disznó korhely! És a végrendelet...
2071 1 | vacsora is afféle falusi disznóölés után való csupajó, aminek
2072 9 | közepén álltunk. Az bizony dísztelen veteményeskert volt.~Talán
2073 6 | fehéresszürke posztókalap; a kalapon díszül fehér galambszárny. És a
2074 11 | hever a szoknyás pulyka a díványán.~Megrettenve emeli föl a
2075 11 | a jegyző -, itt az iroda díványára szokták vetni a segédnek
2076 1 | malom.~Már bizonyos, hogy a díványig nem látott, de onnan vissza,
2077 1 | Berohanok. Jolán ott sír a díványon. Hason fekszik. Az arca
2078 9 | vadkacsát, mikor minek a divatja van.~- Hát jár ide vadlúd?~-
2079 9 | Az már az ötvenes évek divatjának lehetett emléke.~S a vén,
2080 2 | velem, hogy egy-egy eleven divatlapfigura megzavarta a józanságomat.
2081 9 | Pompéry novellái, régi divatlapok meg erdészeti lapok és vadászlapok.~
2082 10 | Bajuszosodni kezdő kamasz, divatosan kerített aljú, sárga zekében
2083 6 | mint a hetvenes években divatozott.~Dohánygyári igazgató, de
2084 10 | festettem, mint amilyenek akkor divatoztak a rajztanításban.~De hát
2085 9 | öregúr.~Valamennyi régi divatú, elöltöltő puskát hozott.
2086 4 | megviselte az akkoriban dívó, szajkózó tanulás. Olyan
2087 4 | hegyén lóg a pápaszeme, de dobás előtt feligazítja. Hosszan
2088 4 | aztán messziről lódul a dobásnak. A golyó - akárcsak ágyúból
2089 4 | erre? Hátha valaki elém dobban?~Óvatosan, lassan lépkedtem
2090 10 | hát most már terítsetek! - dobbantott Lüpen. - A kályhát rakjátok
2091 11 | nők, hogy akinek a nyakába dobják, ahhoz simul?~Mintha hideg
2092 6 | flórája. A szívem heves dobogásnak indul. A szemem előtt egyszerre
2093 4 | annál a háznál; a lovak dobognak, a birkák ijedeznek. Miért?
2094 9 | múlva megkezdtük. Az iskola dobogója éppen jó volt színpadnak.
2095 10 | volt, mikor Mariska nekem dobta a kendőt, és édes rejtelmű,
2096 6 | hogy Flóra meg fog ugyan döbbenni, de végre is kezet nyújt.
2097 9 | lovat.~- Nem indul ez a dög, csak ha valaki vezeti néhány
2098 9 | De tegye le, kérem, azt a dögöt. Hiszen láthatja, hogy folyton
2099 11 | csendességet kedvelte, a méhek döngését, madarak szavát.~A parknak
2100 4 | táj csendes. Csak a méhek döngicsélnek körülöttem, csak a legelő
2101 9 | szoktam. A hadvezérek a döntő csata előtt feküdhetnek
2102 11 | sarkon, elvonult, mint a dörgő zivatar.~- Nem hagyom annyiban -
2103 4 | térgyére adtam neki, hogy dörgölje vele, ő meg megitta. Aj,
2104 10 | Kelemen.~- Erre jártam - dörmögi. - Eszembe jutottál... Hát
2105 11 | nyakon ölelt, a képemhez dörzsölte a selymes, finom kis képét.~-
2106 2 | nézegetem elandalodva, boldogan, valahogy az ajkamra kerül
2107 9 | pipáját, s végre a pogány dohányba tűz gyullad.~Ilka kérdően
2108 6 | hetvenes években divatozott.~Dohánygyári igazgató, de inkább papos
2109 10 | vele. Bevezetett egy kis dohányszagú benyíló szobába.~Hálószobája
2110 10 | háza. Szép négyablakos, dohányszínre festett. Csak épp a kis
2111 9 | kedvetlenül.~- Ürgét se lövünk! - dohogta folyton. - A penész egye
2112 9 | azt mondja, hátha valami dohos szagú ágyba kerülsz...~A
2113 7 | szükségesnek, hogy elmondjam a dolgaimat. Igen érdeklődött. Már akkor
2114 3 | akkor se tudtam mire vélni a dolgát.~Egy perc nem telik belé,
2115 7 | hallottam, hogy ott minden dolgos kéz gazdagságot talál! Úr
2116 10 | De lássa, idehozták ezt a dolgot, és éppen elfogyott a papirosom.~
2117 3 | foglalkozásom is számokkal való dolgozás volt, hát biz én gondolkodtam
2118 11 | reggelenkint volt szabad ott dolgoznia. Tíz órakor már kitolták
2119 10 | rajzoló mellett kellett ott dolgoznom. Az volt a munkám, hogy
2120 6 | kis ideig, aztán nyugodtan dolgozok tovább.~S kitekintettem.~
2121 10 | rendezgette a vonalzószereit.~És dolgoztunk, mint szoktunk.~Én olykor
2122 10 | megszólalt volna:~- Élj, dolgozz, ne búsulj. Küzdj az élettel,
2123 7 | megtakarított pénzem: négyszázhét dollár. Gondoltam, majd megtérül...~-
2124 9 | díszlett a fején, és új dolmányba volt ruházva.~A képe is
2125 9 | átvéve.~- Vasárnap.~S a dolmányhoz varrt piros zsebkendőt megvonta
2126 4 | nehezül. A diófa mintha dőlne. A tekepálya mintha emelkedne
2127 11 | szíven lövöm magamat, és úgy dőlök a vízbe. Betettem a revolvert
2128 8 | Én persze kacagtam, hogy dőlöngtem belé.~A néném éppen akkor
2129 9 | szemét.~Megdöbbentem.~Fene dolog is erdőben őrülttel találkozni!
2130 9 | elé, mint a templomi Mater dolorosa.~- Ne aggódjon annyira -
2131 11 | sorsomról beszéljen.~A könny dőlt a szememből.~- Igaz - mondottam
2132 9 | a tanulásnak.~Azaz csak dőltem volna. A szomszédunkba éppen
2133 9 | itt a valóságos! Az iskola dombon áll: hagyják nyitottan a
2134 7 | Mondhatom: Ida szebben domborított.~Délután öt óra tájban léptem
2135 9 | ecsettel a színeket pazarul. Domborodik is az arc, a kalpag, a mente,
2136 10 | mint egy filléres pénz, domború és szőrös lencse.~Kábultan
2137 9 | az esőfelhők tűzzé vált dombsorként ragyogtak. De hát engem
2138 10 | dongott a violákon. Dongott, dongadozott közöttünk, fölöttünk.~Mintha
2139 1 | színész-igazgató kirakta a többi donnáéval együtt egy borbélynak a
2140 1 | Közben persze a színész donnák, pezsgős vacsorák, a drámai
2141 1 | vagy hogy a sok falusi dorbézolásra. Fene víg legény volt! Nagy
2142 2 | boldog a meleg helyen, s dorombolgat:~Az Úr Isten az én világosságom,~
2143 5 | már égjen a lámpás, és doromboljon a kályha. És röppenjen elém
2144 2 | tulipános festésű kulacsok, a dorombos fiók, a puskaporos fiók,
2145 10 | les airs, des chants si doux?~A vacsora cseresznyeleves
2146 7 | gyönyörű volt!~A szőnyeget drágálltam. Bizonyságul hívtam a szép
2147 10 | attól, fiatalember, hogy én drágán tanítom. Fizessen, amit
2148 2 | Talán valami más bolti drágaság...~No, most már nemcsak
2149 10 | és tán egész életében egy drappszín posztóból varrt felsőkabátot.~
2150 9 | Ahogy a mérnökkel megyünk a dresszinán, látom, hogy ott legel a
2151 Inc | A házasság olyan, mint a drótból font egérfogó - mondta Petrovics,
2152 9 | gyereklárma, valami különös dú-dú hangok, mint mikor a zenekarban
2153 2 | huszonhetedik zsoltár. Dünnyögöm, dúdolgatom anélkül, hogy gondolnék
2154 10 | ajtajukon csengettem.~Nagy dübörgés volt rá a válasz belülről,
2155 5 | csókolni. Hm. Tehát alkalmilag dühöngő galamb is! Hm.~Föl és alá
2156 5 | már szinte fuldokolva a dühtől. - Ezt nem vártam volna
2157 2 | Nekirontok nagy játékos dühvel egy magamforma termetű fiúcskának,
2158 2 | a huszonhetedik zsoltár. Dünnyögöm, dúdolgatom anélkül, hogy
2159 4 | nézem, hogy micsoda, csak dugom a zsebembe. Sietek, hogy
2160 3 | föl-fölemelgette az üvegdugót, az plattyogott a vak csöndességben.~
2161 8 | Az ajtó benyillant. Berta dugta be a fejét:~- Aludtál?~-
2162 4 | menjek többé oda?~A Horog dűlőn ott találtam a cselédünket.
2163 4 | papirost, plajbászt: írd fel a dűlőneveket. Mert kétfelé is aratunk.
2164 4 | jutott, hogy a bátyám a Horog dűlőre küldött. Ott vár az uzsonnám
2165 11 | Tudod talán, hogy himlő dúlt nálunk a télen. A kastélyban
2166 3 | Balaton-parti sétát? Vagy már a Duna-partit sétálja?...~A hold emelkedik.
2167 7 | fiákerbe. Végignéztük a Duna-sort. A Rácvárossal szemben találtunk
2168 11 | Olyan könnyen beledobta a Dunába, mintha csak narancshéj
2169 7 | fürdőcske volt az akkor, és a dunántúli koldusok is ott nyüzsgöttek
2170 11 | kertészajtót, s leszöktünk a Dunára, s fürödtünk. Jött a gőzhajó.
2171 4 | mennyország minden fehér dunnáját, el volt borítva felhővel.~
2172 4 | meg az angyalok és szentek dunyhái között, s kitetszett gyönyörűn
2173 9 | mintha sárgászöld színű dunyhákkal volna betakarva.~A malomkő
2174 9 | láncos kutya? Még belém duplázott volna Lipóczy azzal a gondolattal,
2175 Inc | Hungáriában vacsorázunk. És durákozunk! Pezsgőben!~- Jó, veletek
2176 5 | kapok majd válaszul a kis durcástól, és aztán... rohanok hozzá:
2177 2 | sündisznó...~Jön..~Egyszer csak durr: a pinceajtó becsapódik.
2178 10 | város szélére, hogy fejbe durrantom magamat.~De persze tizennyolc
2179 9 | pap gerlére és mókusra is durrantott, de egyiket se találta el.
2180 4 | ballag, és hosszú ostorral durrog.~Elkészült. Átadta. Elvette
2181 4 | világon! Intés volt az a durrogás a lánynak: Látlak!~Másnap
2182 4 | hozzá! És az az ostorral durrogó legény is... Lám, nemcsak
2183 4 | odanéz, és hát talán megint durrogtatna neki valamelyik legény.~
2184 6 | tárgyaknak. Nagy eltökéléssel duruzsolom a délutáni leckét, de az
2185 6 | éretlen még, de már helyenkint duzzadozni kezdő.~Mint a rózsabimbó,
2186 9 | a Botticelli! Pedig az a duzzogó szem is szín és szín, vonal
2187 9 | nem danolok - felelte Ilka duzzogva. - Nincs napom. - S hogy
2188 Inc | szerelem a lélek tokaji bora.~- É-é-édes méreg! - szólt a báró megcsillanó
2189 8 | Mi-mi-minden történetet e-e-el lehetett volna mo-mo-mondani
2190 8 | E-e-egy mmmondatban is e-e-elmondhattad volna.~Rajta lett volna
2191 8 | fakadt rá a szmokingos.~- Az e-e-ember trragédiáját? Azt e-e-egy
2192 Inc | a báró legyintett:~- Az é-é-én történetem e-e-egy mondat:
2193 Inc | elgondolkodva evegette a sajtot.~- É-é-érdekes! - szólalt meg a csupa-szakáll
2194 4 | boldog nyugalmú vagy vígan ebattázó gazdatiszt-faj, s a helyét
2195 11 | szégyellőskén mosolyog.~- Ebbűl baj lesz - vélekedett a
2196 2 | mikor hétköznap is vasárnapi ebédeket eszünk; mikor minden koldusnak
2197 10 | éppen karácsony napján ne ebédeljek?~A hazulról hozott pénz
2198 11 | napján lesz. Itt fogunk ebédelni ennél az asztalnál.~A kővé
2199 9 | ragad el. Egykor itt legyen. Ebédet nem is eszek. De a fiát
2200 2 | prédikációját írta - behúzódtam az ebédlőablak szögletébe, és előbontottam
2201 11 | itt. Különben meghallom ebédnél. Ha arról beszélnek, hogy
2202 7 | tőlük, mint aki pezsgős ebédről megy haza.~De nem hazamentem
2203 9 | kertésznére is, hogy a ruhám ebédutánra akárhogy is, de biztosan
2204 11 | nagyfejű. Csupa fej, mint az ebihal. Most is, hogy eszembe jut,
2205 10 | amit a bíró mondott.~Másnap ébredéskor az ügy mégis ostobának látszott.
2206 2 | és egyéb félelmetességek ébredezése, készülődése a keresésemre,
2207 8 | olyan volt, mintha álomból ébrednék.~Ha Berta olvasott, belekábultam,
2208 10 | én, és ha alszik is, oly ébren alszik, hogy... Azonnal
2209 7 | még apánk tanított:~Vót eccer egy kis váracska,~Abba lakott
2210 1 | lebocsátom a díványra.~- Vizet! Ecetet!~Ma sem értem hogyan, hogyan
2211 10 | fölemelte az ujját.~Tous écoutez! Entendez vous~Lá, dans
2212 9 | pillájának. Szem keletkezik az ecsetem alatt, emberi szem, és szép
2213 9 | némán. Olykor fölemeltem az ecsetemet, s néztem Ilkára hosszasan,
2214 10 | tizennégy.~- Hm.~Untam már. Az ecsetemre néztem. Az öreg fölkelt,
2215 10 | és mártogatta a tusba az ecsetjét.~Az időtől még soványabb
2216 9 | festéket, olajat. Rakom ecsettel a színeket pazarul. Domborodik
2217 1 | földi angyalát! Életemnek eddigi hullámos tengeréből végre
2218 2 | Egyszer csak reccs! - valami edényre léptem. Hideg nedvesség
2219 4 | Már itt akartam hagyni az edényt.~Sült képű parasztleány
2220 9 | Gondolom, bosszankodott is Tóth Edére, hogy csak három leányszerepet
2221 4 | remegve is olykor.~Ég és föld édes-csöndes rejtelmekkel teljes. A csillagok
2222 4 | örvendezve ugrál.~Ő az, ő!~Édes-halk suhogással érkezik meg.~
2223 11 | fehér virágom, az én lelkem édes-jó fele!~- Márta! - kérdeztem,
2224 10 | szorította, és nézett rám édes-szomorún.~És én is szorítottam az
2225 9 | esztendeje! Mer hogy a szegény édesanyámnak még csak egy fényképe sincsen.
2226 4 | akármi.~- Jó lesz, amit édesapám szokott?~- Jó.~- Ő a zsebében
2227 9 | hibáznak.~- De hiszen az édesatyja is... Háromszázszor lőtt
2228 3 | De hátha megszomjazik, édesem!~- Sose szoktam. De hogy
2229 2 | parasztleányka is belépett. Az meg édesgyökeret kért.~Vágyón kandítottam
2230 3 | élni a mama! Meg fogjuk édesíteni az öreg napjait!~Valóban
2231 9 | gyöngyvirág-gondolat álomra édesítette a fantáziámat. Istenem,
2232 9 | hamarol vacsorára.~- Majd az édeske, a Bandika elhozza.~Szeretőn
2233 9 | megtörülte a köténye sarkával az édeskének a csepegőjét.~- Addig csak
2234 3 | beszélgettünk. Beszélgettünk halkan, édesmelegen, ahogy a szerelmesek szoktak
2235 11 | Márta! Márta!~A neved eddig édesség volt nékem, mint a mézcsepp,
2236 8 | nyakam köré fonult.~Az álom édessége még a véremben kerengett,
2237 4 | De én nem szeretem. Semmi édességet nem szeretek.~A szeme elborult.~-
2238 2 | morzsikájának is érezzem az édességét.~A bátyám a tanulószobájában
2239 1 | nézett:~- Hát tik esztek-e efféléket ott a tiszti kaszinóban?~-
2240 5 | de nekem akkor mintha az égből pottyant volna. Ugyanaznap
2241 4 | Itt-ott már arattak is. Az égboltozat is magasabb volt arra, a
2242 4 | szomjasnak!~- De örvendezzetek, egek! - hozza a királykisasszony
2243 10 | utolsó felhőcskét is az egemről.~Elveszem! - gondoltam. -
2244 1 | nyugtalankodjál.~- Mit csinálsz?~- Egeret kergetek.~- Sötétben?~-
2245 Inc | olyan, mint a drótból font egérfogó - mondta Petrovics, a tarkóig
2246 9 | láttam: Miskolcot, Kassát és Egert. Úgy szerettem nézni azt
2247 4 | ahogy ők mondják: szerves egésszé kögítse.~A nap mérges-tüzesen
2248 2 | kilép, egyszerre bekapom az egészet. Azt fogja vélni, hogy uzsonnázok.~
2249 11 | együtt éreztük magunkat egésznek. Lehetetlen, hogy mink megint
2250 4 | végeztem a hetediket.~Az egészségemet igen megviselte az akkoriban
2251 7 | arcán is két piros foltja az egészségnek. Jónevű ügyvéd. Gyakran
2252 10 | idő. A nap júliusi tűzzel égeti a buckós utcaköveket. Legyek
2253 7 | kabátomra nézne, lyukat égetne rajta, mint a napüveg.~Akaratlanul
2254 4 | mászott rajtam, csúnya, nagy, égettcukor színű és tapadós lábú, csupasz
2255 4 | már kétméternyire áll az éghatár alján. A táj bágyadt fénnyel
2256 5 | fáradtan hazatérek, már égjen a lámpás, és doromboljon
2257 4 | az éjjeli csókok emléke égne rajta.~A kolomp oly búsan
2258 10 | válaszolt, hogy az ő szívében is égni fognak a szent lángok, csak
2259 2 | kifényesített réztükrök volnának. Az égre tekintek: tűzhegyek torlódnak
2260 4 | hangzott a hegy aljából. Az égtávol szélén szürkülő világosság
2261 7 | Mert mondanom se kell: úgy égtem érte, mint a tarjáni szén.
2262 9 | fonják-e a hajukat vagy csak egybe? Cipő van-e a lábukon, vagy
2263 10 | kellene.~Befalt egy nagy egybeállt darabot a rengő aludttejből,
2264 5 | Hm!~Tizenkét nap múlva egybeesküszünk. Ha feleségem lesz, és majd
2265 3 | a nyilatkozatom teljesen egybeforrasztotta mind a hármunk szívét. Ami
2266 4 | úri személynek a képe van egybegyűjtve. Megtalálom köztük a maga
2267 11 | vállalkozás arra, hogy az egybeházasodók boldogok legyenek egymással.~
2268 4 | valameddig. Aztán ég és föld egybekavargott a szemem előtt. Tüzes napok
2269 6 | holdak, subickok és csizmák egybekavarodottan vártak a sötétségben az
2270 11 | maga baját szenvedte, az egybekelés után már a másik baját is.
2271 11 | vannak az életben. Tehát az egybekelők azokra a szenvedésekre is
2272 1 | a szerelmes levelekkel egybekeveredetten. Aztán a sokféle apró kacat...
2273 10 | A két szemöldöke mintha egybenőtt volna, az orra mintha megnyúlt
2274 9 | mint este. Akkor a tető egybeolvadt a fák homályával, s a diófa
2275 10 | néz.~S ahogy a nézésünk egybesugárzik, a hátamon mintha pávatollat
2276 4 | Kettőnek fehér a napernyője, egyé meg zöld.~De még akkor is
2277 10 | hiába az ablakban. Ha már egyébért nem, csak azért is arra
2278 6 | beszéltünk mink Jancsival egyébről, csak Flóráról és Vilmáról,
2279 2 | szagoltam. Tűnődtem, hogyan egyem meg, hogy mentül tovább
2280 Inc | helyeselték a javaslatot, bár egyen-kettőn látszott, hogy szintén röviden
2281 9 | simogatással el nem lehet egyengetni.~Közben a kunyhómhoz érkezik
2282 2 | sokára, sokára egyszer valami egyenletes, halk zuborgás-zübörgés
2283 4 | jönnek át!~Az eső csak esett egyenletesen, aprószeműen.~- Hál’istennek -
2284 2 | egy britannikáért. Csak egyért. Egynél többet csak akkor
2285 10 | lehetne a különböző vallásokat egyesíteni? De csakhamar konstatáltam,
2286 9 | az a perc, amely az imént egyesítette az ajkunkat.~Aztán, hogy
2287 11 | De hogy Mártával hogyan egyesülünk mink házasságban? - az oly
2288 9 | kezemet is, és titkon nyomtam egyet-egyet a viszketés helyén. De a
2289 6 | szólani. S indulunk utána.~Az egyetemi templom előtt végre meglököm
2290 6 | társaimat elkísértem az egyetemig. Annyi mondanivalóm volt,
2291 9 | fantáziámat.~Közzétettem hát az Egyetértésben egy kis hirdetést.~Ilyenfélét:~
2292 11 | volt nekem, a régi, szép egyetlenem!~- Hogyan találkozunk, Márta?
2293 8 | Évek óta érzem, hogy nem egyez a gondolkodásunk. Ő olyan...
2294 4 | Melyiknek?~- Akinek a képe egyezik az enyémmel.~S a szeme el
2295 1 | is ismerkedtünk, meg is egyezkedtünk. Csak épp a főhadnagyi kinevezésemet
2296 10 | panaszoltam. - De hátha abba egyezne bele, hogy magát tanítsam.~-
2297 2 | a pecsétje a mi titkos egyezségünknek.~Zúgó fejjel rohantam el.
2298 7 | megér a hallgatás.~Meg is egyeztünk. Háromszáz forintot kértem.
2299 3 | férj kollégám meg, akivel egyfelé laktam, gyakorta ismételte:~-
2300 9 | telepedett. Melléje Ilka egyfelől, a másik felére engem ültettek.~
2301 10 | csak a nyári vékonylevű, egyfrankos ebédeken tengődtem, hétről
2302 9 | gyorsszállítmány. S telegramot küldök egyidejűleg: „Őz megy. Lőttem. Hívjatok
2303 6 | szemlélgetem a könyveket, az egyiken ezt a címet látom: Erdély
2304 9 | mókusra is durrantott, de egyiket se találta el. Szidta Szilágyit.
2305 11 | másztam, hágtam, hol az egyikre, hol a másikra. Leselkedtem
2306 11 | szelídség és jóság, és szomorú egykedvűség. Hiszen beteg lábú asszony.
2307 7 | asztalosnéféle, és mellette három egyképű kis fiúgyermek.~Állnak.
2308 3 | Pedig hát engem nem lehetett egykönnyen. Soklányos családban nőttem
2309 9 | legalább nem ragad el. Egykor itt legyen. Ebédet nem is
2310 3 | Lőwingerné szokott fürödni egymaga. Magam is láttam. Olyan
2311 10 | öreg kivándorló állt köztük egymagában. Attól nem búcsúzott senki.
2312 9 | én nem találtam volna oda egymagamba.~Már nem aggasztott, hogy
2313 2 | ott nézegetem a könyvet egymagamban az ebédlőben, nézegetem
2314 11 | elválni azokat, akik csalódtak egymásban, s ha véletlenül valamelyik
2315 8(*)| számozta külön a dadogós báró egymondatos „elbeszélését”, ezért következik
2316 10 | Hallom, amint bent bondul az egynegyed is. Az öregasszonyságnak
2317 11 | födél alá a leányukat!~Ti egynehányan csak a szerencsétlen házasságokat
2318 11 | addig tart, ameddig a kettő egynek érzi magát. A földi törvények
2319 2 | britannikáért. Csak egyért. Egynél többet csak akkor vetetett
2320 11 | voltatok egyek.~Mi az az egység? - csak én tudom. Gyerekkoromtól
2321 4 | Soha senki se tudott a mi egységünkről semmit.~Az utolsó éjszakát
2322 2 | pincébe. Ha Miteccik meglát, egyszeribe rosszat gyanít, és megkutatja
2323 3 | hallatára váltana a leányával egyszerű és bővített mondatokat,
2324 8 | követni. Neki a szó mind egyszínű volt. Akár azt olvasta,
2325 10 | porcelánból voltak, s nem is egyszínűek: sárga tányérból evett két
2326 7 | És azok a védtelen, kis együgyű teremtések, pláne, ha a
2327 11 | házasság, akkor a két lélek együttélése szent és megnyugtató.~A
2328 3 | Már akkor én is annyira együttéreztem velük, hogy én is örültem.~-
2329 11 | beszélgettünk a régi, testvéri együttérzéssel.~- Kijön este? - kérdeztem
2330 9 | kezdem, hogy az utolsó jogi egzámenem előtt álltam. És épp abban
2331 9 | Ha egyszer túl leszek az egzámenen, majd alhatok puha ágyban.
2332 10 | valami más kökénybokrot. Éhen nem hal a világon senki.
2333 9 | gazdátlan kertész, valami éhenkórász. Odacsal téged, aztán agyonver.~-
2334 7 | bizalommal -, ehetnét.~- Éhesek vagytok? Ó, kis ínségesek!
2335 4 | megmondom az igazat, otthagy. Ehetem a kökényt zölden.~Csak az
2336 9 | volt. Az angol király sem ehetik különbet. Csak utána se
2337 7 | mondja komoly bizalommal -, ehetnét.~- Éhesek vagytok? Ó, kis
2338 7 | eszembe, hogy a gyerekek éheznek. Kávéért és süteményért
2339 9 | van egy kis kívánságom, s ehhez kötöm, hogy kisegítem-e
2340 10 | fölösleges találmány.~Az éhség mégis gyötrött olykor. De
2341 4 | hideg.~- Poharat is kérek.~- Ej-ej, hogy nem gondoltam rá.
2342 9 | könnyes szemmel a vonaton.~~Éjet nappallá kellett tennem,
2343 6 | lépcső hangtalan, szinte éjfélien csendes. Csak az ő halk
2344 3 | cin-cin-cin... Veri az éjfélt.~De most már ideje, hogy
2345 4 | kanász pedig nem volt azon az éjjelen otthon: vásáron járt velem.~-
2346 4 | földi is érkezhetne!~Az éjszaka oly csendes, hogy a vonat
2347 8 | világossága. Kápolnaablakok az éjszakában. Ki láthatja az oltárt?
2348 11 | mellé. Ó, de szép esték és éjszakák voltak azok. Ezer csillag
2349 11 | enyém volt.~Néha, álmatlan éjszakákon eszembe jutott. Szeretném
2350 9 | boldogság nyavalyája.~Egy ilyen éjszakámon eszembe vágódik, hogy az
2351 2 | A másik felét utálattal ejtem ki a számból. Köpöm a keserűt.
2352 9 | hogy a művész úr el fogja ejteni az őzet.~A főnök a fejét
2353 8 | nótázás hallatszott. Palócos ejtéssel danolt valami iparos:~Kiöntött
2354 9 | nézegeti végig: hátha abba ejtődött a lánc?~- Jaj, nem bírok... -
2355 8 | szavakat szinte egyenkint ejtve folytatta:~...Vannak asszonyok,
2356 4 | Náladnál nem szebbek, nem ékesebbek. Azok ékessége bolti ékesség.
2357 10 | gyermekek meséskönyvét ékesítik. Csak épp hogy az arca nem
2358 4 | ékesebbek. Azok ékessége bolti ékesség. A te ékességeid magától
2359 4 | ékessége bolti ékesség. A te ékességeid magától az istentől valók.~
2360 11 | lovak is buzgóbban vonták az ekét, ha ő lovagolt a szántóföld
2361 9 | festenem, és négy kis fehér éket, négy finom fekete vonást,
2362 6 | tenyérbe a fejemet. A tihanyi ekhó csak tizenhatszorosan zengi
2363 9 | kölyök. Mikorra végzett, az ékszereiket is eladták. Csak az a vékony
2364 2 | összetöpörödött, penészes mandulácska éktelenkedik! Penészes! Penészes! Penészes!!!~
2365 7 | magával. Azt se tudtam, él-e vagy meghalt.~Huszonöt éves
2366 2 | tipródtam türelmetlenségemben.~El-elmentem az ablak felé: belesekedtem.
2367 11 | Kijön-e? - kérdezgettem el-elszoruló szívvel. - Ha nem jön ki,
2368 11 | elő.~Nem jött.~A szívem el-elszorult. Egyre fogyóbb reménységgel
2369 4 | hitványka. Nem lehetett eladni. Kijött ma velem.~Elhallgatott.
2370 11 | egy halott is.~Azt hittem, elájulok, mikor alája írtam a levélnek
2371 1 | kapnom. Akkor aztán úgy elájult, hogy föl kellett fognom:
2372 4 | kicsi.~A szívem verése is elakadt. Habozva állok a pincefal
2373 10 | és üvöltött. Aztán sorra elálmosodtak, és a fejkötős holdvilág
2374 9 | benne feküdni.~Vártam, hogy elalszom, de hiába. A békák lármája
2375 1 | asszony... Lehetetlen volt elaludnom.~Éjfélkor fölkeltem. Átosontam
2376 Inc | Aladár!~Ebben a pillanatban elaludtak a villamoslámpások, és a
2377 9 | káplárok.~Hajnalfelé mégis elaludtam valahogy. S aludtam volna
2378 7 | Aranyban?~- Aranyban.~Csak elámultam.~Meg se vártam, hogy hazajussak,
2379 8 | nem figyeltem reá. Édes elandalodással néztem azt a tubarózsa arcát,
2380 7 | nyulacska...~Nekem újra elárasztotta a könny a szememet.~- Szegény
2381 9 | falu rosszába.~S legott elárasztottak mindenféle kérdéssel, hogy
2382 4 | mellemre borult, és a nyakamat elárasztották a könnyei.~- Isten áldja
2383 11 | volna is köztük bizalmasom, elárulna az urának. De különben sem
2384 9 | mintha attól tartana, hogy elárulom a rámbízott titkot. Át is
2385 10 | kapujukig. Lüpen az úton elárulta, hogy újévkor nagy és örvendetes
2386 9 | keserűséget, mint én, aki elásott kincset örököl, s mikor
2387 4 | kérdezte volna: hol van elásva a Dárius kincse?~Egyszerre
2388 6 | haját, a nyakát meg a kezét. Elbájoló volt!~Bennem ismét vers
2389 8 | tartózkodása még inkább elbájolt.~- Nem adná ide a szivartárcámat? -
2390 7 | mintha piros rubin volna.~Elbájoltan néztem, amint álmos testtel
2391 9 | felelte szinte sértődött elbámulással.~- No igen, hiszen tegezi
2392 4 | velem olykor.~Még inkább elbámultam.~- Beszél veled?~- Beszél.
2393 4 | hosszú pillantásommal, és elbandukoltam a szőlő felé.~Hogy nem hallottam
2394 1 | érdekes történetet szeretne elbeszélni, de nem jut eszébe semmi.
2395 7 | teszed őket?~Én még mindig az elbeszélés iszonyata alatt voltam.
2396 8 | a szmokingos, akiből az elbeszélések gondolata kipattant.~~~~
2397 8(*)| dadogós báró egymondatos „elbeszélését”, ezért következik a nyolcadik
2398 8 | ült megint. Pedig minden elbeszélésre a szakállát rázta:~- E-e-egy
2399 11 | Milyen szerencse, hogy elbeszélgettünk.~És akkor, hogy ránéztem,
2400 Inc | kellemesebben az estét, mintha ki-ki elbeszéli: miért maradt agglegény?
2401 11 | agglegények elképedve bámultak az elbeszélőre. Az meg boldog mosolygással,
2402 7 | időzött. Töviről hegyire elbeszélte még azt is, hogy hogyan
2403 8 | legyintett:~- Hi-i-iszen elbeszéltem már: a kooomtessz kkkeveslett
2404 8 | szobában zajt hallottam. Elbocsátottam a kezét.~- Köszönöm.~Többet
2405 10 | Voltam úgy, hogy délig is elbóklásztam. Olykor a malom mellett
2406 9 | nélkül eltávozott. A színész elbolondította őt. Sajnos, a bátyámat is.
2407 11 | Különösen az erdőbe való elbolygásért harsogott ránk a rémítő
2408 4 | rám, de olykor a nyájra is elbolyongott a tekintete. Olykor egy-egy
2409 11 | olyan könnyen, mint az első elbúsulásomban gondoltam. Ki tudja, hogyan
2410 6 | megint szekunda.~Annyira elbúsulódtam, hogy estig kóvályogtam
2411 4 | mintha kedvezni akarna, elbúvik olykor a felhők alá, s a
2412 6 | kék kalpagot is viselt. Elbűvölő volt! Az a kabát és kalpag
2413 11 | kerülő megint arra jár, elbúvunk bokorba.~A sírásom elszűnt.
2414 10 | olykor, kedves öcsém.~S elcammogott.~Délben hazakísértem Zsorzsetet
2415 7 | vagyok falusi!... Hogyan elcsavarnák a fejemet!~És zokogott,
2416 10 | hullámok egyszerre elsimultak, elcsendesedtek. S a felhőkből egy rózsás
2417 10 | ugat alól.~Aztán a macska elcsendesül. A kutyácska meg egy-két
2418 11 | Aztán, hogy a fájdalmunk elcsillapult, ő kezdte meg a beszédet.
2419 Inc | Ámbátor... azt is biztosan elcsípték ma.~Épp indulnának, mikor
2420 9 | éppen az erdőn át. No, szép elcsodálkozás lesz, ha a pap is hallja,
2421 9 | káposztát? - fakadtam ki elcsodálkozásomban.~A leány rám nézett. A következő
2422 7 | jársz te ebbe az utcába?~Elcsodálkozott.~- Senkihez.~- Gondolkozz
2423 9 | Az öregúr? - felelte elcsodálkozva Lipóczy. - Hát Molnos Bandi,
2424 11 | megettem. A húsz krajcárt is elcukroztam, de azért szomorú maradt
2425 4 | néztem rá. Kedvem lett volna eldobni. De hátha megismerik, hogy
2426 4 | feleltem elszontyolodva.~És eldobtam a cigarettámat.~Mert egyszerre
2427 3 | fülel az utca felé. De csak eldöbbenek: nem Náni! Viki.~Beljebb
2428 2 | kellemetlen, keserű íz lep meg. Eldöbbenve nézem az ujjam közt maradt
2429 11 | emeli a kezét. Látom, hogy eldől. Meg kell kapnom.~S ő a
2430 11 | vonszolnák alattam...~Lerogytam. Eldőltem.~Csak annyit hallottam még,
2431 11 | éreztem, mintha elomlott, eldúlt, elégetett, kihalt világ
2432 9 | megnevez: elpirultan léptem elébe, és megmondtam, ki vagyok.
2433 4 | ki az a Laci.~- Kiküldtük eléd. Nem találkoztál vele?~-
2434 9 | gondolkodna? - felelem. - Eledele van bőven. Hálószobája minden
2435 3 | mint egy elhízott, fehér elefánt. Mikor belement a vízbe,
2436 3 | meglátogatom. Messziről elefántcsontból faragott virágnak tetszik
2437 3 | Húsz-huszonnégy éves, gömbölyű leány. Elefántcsontszín, fehér, telt arc, és gyönyörű
2438 6 | kis komoly ember volt az. Elefántcsontvégű pálcával járt, és úgy járt,
2439 6 | Soroksári utca sarkán, a fehér elefántról elnevezett fűszeres bolt
2440 7 | félcipő. Nem omnibuszba illő elegancia. Lehet harmincéves. Ha
2441 7 | Franciául írom. Úgy, tudod: elegánsabb és meghatóbb. Felelni is
2442 8 | So-so-sokat beszéltek! - elégedetlenkedett a báró. - Mi-mi-minden történetet
2443 4 | szemében titkolhatatlan elégedettség ragyogott.~- Miért?~- Csak.
2444 9 | hánykolódtam, forgolódtam.~- Elégedj meg annyival - csillapítottam
2445 9 | hogy az ággyal meg vagyok-e elégedve, és hogy jó lesz-e, ha tojásrántottát
2446 10 | nem is beszélgethettünk eleget.~Szomorúan nézett rám.~-
2447 11 | mintha elomlott, eldúlt, elégetett, kihalt világ volna a lelkem,
2448 11 | bizonyítványomra:~- Jobb is lehetne.~Elegyenlítette, ami tartozásom volt a lakatosnál.
2449 7 | Hivatalos tudakozódás, hogy élek-e, hol lakom, miféle sorban
2450 10 | olykor a távolban a levegő elektromossága.~Az ablakon kell kiszöknöm.
2451 11 | hogyan találtak az erdőn élelmet, szamócát, s hogyan fogadta
2452 9 | Tíz Forint egy Nyárra. Az élelmezés Harminc Forint a nyárra,
2453 2 | rövidnadrágos gyerek voltam, elemi iskolás, kis tömzsi gyerek.~
2454 10 | még, mikor kikerültem az elemiből, és gimnazista lettem!...
2455 10 | emlegetett. A leveleimet Elenánál tartotta, s valahányszor
2456 10 | betegeskedett, megkérte Elenát, hogyha meghal, tegye a
2457 Inc | bal vállú. Csak a szeme élénk.~Szmoking van rajta.~- Tudod,
2458 3 | udvarra áradó tepertőszagban elenyészett minden tündéri illúzióm.~
2459 8 | forgott, hogy a szájával elérje a fülét. Forgott oly sebesen,
2460 10 | hogy a nagybácsi vállát elérjem.~De Lüpen érezte már bennem
2461 4 | Kedvetlenül fordultam az utamra. Elérkeztem az aratókhoz. Tán húszan
2462 9 | szélén koszlott.~A kalpagon elernyedt strucctoll. Az már az ötvenes
2463 8 | elvégeztem a jogot, növésben is elért. Tizenhét éves, volt, de
2464 10 | Átnyújtottam Zsorzsetnek a virágot.~Elérzékenyült:~- Ó, micsoda kedves gondolat,
2465 10 | könnyektől nedves szeme alatt, és elérzékenyülten mondogattam:~- Ne sírjon,
2466 2 | találtam a boltban: lisztet, élesztőt, mazsolát vettek - mint
2467 11 | pénzt, és mikor kilépsz az életbe, nincs semmid. A bizonyítvány
2468 6 | földek, tengerek, folyók, életcsírák, napok és holdak, subickok
2469 7 | is beleszólnak az ember életébe.~- Szólnak a manót! - feleltem
2470 2 | elmondok egy kis epizódot az életemből. Nem éppen szerelmi történet,
2471 1 | így még egyszer átélem az életemet. Hát a januáriusok be is
2472 8 | választani, mert ő adja a férfi életének a harmóniát. Lehet-e harmóniásabb
2473 7 | nő éppoly versenyfél az életküzdelemben, mint a férfi.~Talán jogászkoromban
2474 6 | az elmém olyan, mint az életlen kés. Minduntalan arra gondolok
2475 11 | Pozsonynál. Úszok, ha az életösztön késztet, de végre is elmerülök,
2476 10 | hogy utcát seperjen, az már életrevaló ember. Hát jó. Hol lakol
2477 Inc | És a tétel mindig egy életsors - fűzte tovább a bankigazgató. -
2478 9 | boldogok lehetnek, akik az életüket a fantázia színes világában
2479 9 | rajtam át.~Mintha a mesebeli életvízzel öntöttek volna végig.~Huszonhárom
2480 9 | különben a legyek megesznek elevenen.~Szerencse, hogy nem lát
2481 7 | volt, cinege termetű, csupa elevenség. Gyönyörű, ovális arca gyöngéd
2482 9 | át. Barangoltunk rogyásig elfáradtan. Az erdész lőtt egy menyétet;
2483 8 | időjárásról beszélnénk.~Berta elfehéredett. S hogy aznap be volt púderozva,
2484 8 | Ha hanyatt feküdtem, egy elfeketült, vén almáriumot kellett
2485 8 | hamarabb is?~- El.~- Már megint elfelejt valamit...~És a kezemet
2486 10 | után vettem elő megint: kár elfelejteni, ha már egyszer megtanultam.~
2487 7 | hogy még a bárónénak is elfelejtett írni. Röstelltem, de hát
2488 8 | S nevettek rajtam, hogy elfintorítottam rá az orromat.~Berta aztán
2489 9 | És nem is hiszem, hogy elfogadhatom.~Pompásan mulattam volna
2490 10 | táblácska csokoládét is elfogadna a tej mellé?~Elfogadta.~
2491 11 | ha eddig nem restelltem elfogadni a pénzét stb.~A levél végén
2492 Inc | fej megmozdul. Fölkelnek. Elfogadták.~- Még Kelement is megvárhatnánk -
2493 8 | szülők mindig jót akarnak. Elfogadtam. El is vettem volna, ha
2494 9 | nálam a puskám!~- Kézzel is elfoghatta volna - felelte Ilka egy
2495 7 | Most téged ez az ügy igen elfoglal, hát csak végezd.~Megcsókolta
2496 7 | csakhamar el is lobbant megint. Elfoglalt az élet. Senkim se volt
2497 7 | magával lehetek - feleltem elfogódott hangon.~S az ajkamhoz emeltem
2498 9 | Végre is valami juhász elfogta a lovat, és megállította
2499 10 | A hazulról hozott pénz elfogyadozott már. A negyven frankhoz
2500 9 | volt, s azt is csaknem mind elfogyasztottuk.~A vak asszony mentegetődzött
2501 10 | idehozták ezt a dolgot, és éppen elfogyott a papirosom.~Adtam neki,
2502 10 | Csak azért mondtam, hogy elfordíthassam az arcomat. Restelltem,
2503 10 | sok idő, míg hangtalanul elfordítja. És lassan-lassan fordul-tárul
2504 9 | össze, s még az arcomat is elfordítottam.~A kúriából dühös kutyák
2505 2 | gombot.~Ugrok feléje. Éppen elfordul, eltűnik.~No, bizonyosan
|