10-arcke | arcna-belee | belef-boszu | botan-delne | delta-elfor | elfuj-enyel | enyem-felel | felem-fordu | foren-gyong | gyony-helye | helyr-inseg | inspi-kapos | kapoz-kezun | kezze-korul | koszo-latva | latya-lovon | lovun-megje | megjo-mezes | mezok-nezte | nezun-olaja | olajf-pipar | pipas-retre | rette-sutot | sugal-szinl | szinm-tas | taska-trefa | trefo-valta | valth-viszo | vitez-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
2506 3 | Újra fekszek. Lesrófolom, elfújom a lámpást. Ahogy a fejem
2507 2 | a bolt zárva lesz! Mégis elfutok. A bátyám bizonyára hosszú
2508 4 | Gondolkodva nézett a pipájának elgomolygó füstjére.~- Szegény leány -
2509 11 | meg nem vagyok úri fajta.~Elgondolkodott. Aztán a fejét rázta:~-
2510 8 | olvasását megint nem hallottam.~Elgondolkodtam azon, hogy engem voltaképp
2511 11 | amit mond? Olykor mély elgyönyörödéssel vélekedtem, hogy lehet.
2512 4 | Még az is meglehet, hogy elhagyja a házat: útnak ered, és
2513 4 | is: nem szükséges, hogy elhagyjam.~S jön, jön a piros bocskorában,
2514 9 | vége nem akarja a lábamat elhagyni. Marad, ragad, mintha belenőtt
2515 9 | lenni!~És valóban, alighogy elhagytam az iskolát, a mellemben
2516 4 | láthatná a kocsimat.~És mikor elhagytuk a hegyet, megint csak visszanéztem.~
2517 4 | legelő mellett kell ismét elhaladnom. Ahogy a nyájra pillantok,
2518 6 | koptatnia.~S mikor Flóra elhaladt mellettem, a szemét lesütve,
2519 4 | hallatszik.~Aztán az is elhalkul, elmúlik. Csak egy-egy panaszos
2520 7 | könnycket láttak az arcomon, elhallgattak, elkomolyodtak. A szobában
2521 1 | feleltem, szinte magam is elhalva az ijedelemtől.~És lebocsátom
2522 7 | egy forintot.~És akkor már elhalványodva és aggodalmasan pislogott
2523 7 | A bárónén látom, hogy elhalványul, de azért mosolyog, és bólint
2524 5 | jegyesek voltunk.~Nem szoktam elhamarkodni semmit, de azon másfél hónap
2525 7 | Lásd, lásd - mondotta. - Elhamarkodtuk.~Vállat vontam:~- Ezen könnyű
2526 9 | bármily magas és bármily elhanyagolt, a legkívánatosabb. Stb.~
2527 5 | portéka. Csak mesterséges elhelyezés a bája. Szép, szép, de lélektelen
2528 10 | fiatal makarónit láttam az elhelyezkedésemkor, egy folyton fütyörésző,
2529 10 | keresztapámat különben is elhelyezték már onnan. Csak levélben
2530 7 | éreztem, hogy nélküle nem élhetek tovább. Csak azt nem értettem,
2531 11 | átszálló hollók csupán.~Élhetek-e tovább? Mi célja annak,
2532 9 | fantázia színes világában élhetik!~- A színészeket gondolja?
2533 7 | Mintha magamról látnék egy elhibázott fényképet jogász koromból.~
2534 10 | olyan kedvetlen, annyiszor elhibázta a játékot, hogy a lányok
2535 10 | mentem haza. Sehogy se bírtam elhinni, hogy az a nagy képű, fejkötős
2536 3 | én ebből csak egy szót is elhiszek?~A cigányasszony eközben
2537 4 | Látszott rajtuk, hogy egyszerre elhitték.~- Ugyanúgy-e?~- Igen hasonlítanak
2538 1 | pillanatban nézett a tükörbe.~- Elhívatom a cigányt - szólalt meg
2539 8 | a gyógyító kis kezét!...~Elhőkölt, és a keblére szorította
2540 9 | alkalmasabb.~Mind a ketten elhőköltek. A tanító hátradőlt a széken.
2541 Inc | De már a tányérokat is elhordták, csak szivarozgatva üldögéltek.
2542 7 | Lukács fürdőből fiákeren elhozatott vendéglajstrommal, hogy
2543 10 | rám. Szinte érzem, hogy elhűvösödik köztünk a levegő. Még Maricának
2544 10 | a történetemből eredőleg elidegenedtem a papi mesterségtől.~A keresztapám
2545 11 | halott, ha már egyszer Márta elidegenült irántam.~A magasban egy
2546 11 | a falusi iskolába, mind elidegenültek tőlem lassankint. Vagy hogy
2547 9 | csak bízzák rám. Szívesen eligazítom ezt a nehéz ügyet. Hanem
2548 8 | percre - szólt Ildának.~S eligazította az ablakfedőt.~- Hagyjad
2549 9 | minden táncra, amelyik még elígérve nincsen.~- Nincsen. Mert,
2550 9 | nem lehet. Ha ez egyszer elindul...~És ellegyintett a füle
2551 11 | sétálva hozzánk.~Az öregúr elintette.~- Ne ülj ide, Éva: sétálj
2552 7 | Bizony sajnálom. De majd elintézem levélben. Nyugodt lehetsz:
2553 10 | egy román levelet adjon át elintézésre a tanítónak.~Persze, ahol
2554 9 | olvashattunk volna, már elirrant, elmúlt a kaszáló másik
2555 2 | Látom a szemetekből, hogy elítélitek azt az embert. Én nem ítélem
2556 10 | nefelejcs megszólalt volna:~- Élj, dolgozz, ne búsulj. Küzdj
2557 9 | szerepben. Betanítom magát. Eljárok a próbákra.~- Betanít? De
2558 10 | órakor?~Mit tehettem egyebet, eljártam a város túlsó végére fürödni.~
2559 2 | siralomházban ülő, aki egy csikóért eljátszotta az életét. No, én egy manduláért
2560 8 | propelleren... Az őszön eljegyez..~De nekem csakolyan volt
2561 11 | egymást. És az a csók volt az eljegyezkedésünk.~Hát nem leszek pap. Meg
2562 8 | meggondolták-e a szülőim, mikor eljegyeztek vele, hogy talán a balsorssal
2563 1 | vártuk, hogy ünnepiesen eljegyezzem. Közbeérkezik egy karácsonyünnep.
2564 11 | írok neki előbb! Hiszen az eljegyzésére illő, hogy gratuláljak!
2565 Inc | mondta gúnyosan a báró.~Éljeneztek. Nevettek. Koccintottak.
2566 7 | felelem -, ha akarod, hát eljöhetsz minden délután négykor.
2567 9 | alig bírt rávenni, hogy eljöjjek.~- De hát mi bajod történt? -
2568 9 | Hát hogyne: örömest.~- Eljönnek a lányok is, és kisétálunk
2569 2 | húsvétra: míg ő az ámenig eljut, én is eljuthatok a boltba.~
2570 2 | ő az ámenig eljut, én is eljuthatok a boltba.~Összekaptam a
2571 9 | ennyire átvergődtem, legalább eljutok a kunyhóba. Belefekszem,
2572 9 | püspökökön és háztetőkön át eljutott elvégre oda, amit mondani
2573 11 | ahol a kaktuszok állnak.~Elkámpicsorodtam:~- Nem adnak ennem.~- Viszek
2574 4 | szegényt.~De azért még délelőtt elkanyarodtam a hegy felé. Legalább messziről
2575 7 | fejét rázva.~- De hátha elkaparítja másvalaki? Csupa ígéret
2576 6 | lapba. A címszalagot a szél elkapta, és az udvar felé sodorta.
2577 11 | cselédasszony azóta bizonyára elkárogta a panaszt, és most már csak
2578 8 | vállat vont.~- Kártyaadósság. Elkártyázta volna a Szent István palástját
2579 7 | Egyszer aztán elhallgat. Elkedvetlenül.~- Mondanék valamit báránykám.~-
2580 4 | se, ha fiatal. Ne tessen elkényeztetni, mert mán úgyis igen fenn
2581 2 | mondtál, gazember!?~Én csak elképedek, hogy mi lelte.~- Mit mondtál,
2582 9 | belesápad.~A leányok is elképednek:~- Elveszett?~- Hol volt
2583 7 | hölgy, akivel utazott?~Csak elképedtem.~- A báróné.~- A báróné?~-
2584 11 | Mehetsz.~A hagyaték említése elképtetett. Ilona asszony? Az az örökkön
2585 6 | Ezen válaszoknak csak az elképzelése is rogyasztó valami volt!
2586 9 | arcom, amikor Ilkára néztem, elképzelhetik. A pálinkaivóknak az arca
2587 6 | Leírtam, és betanultam. S elképzeltem, hogy Flóra meg fog ugyan
2588 7 | értem.~Már a második héten elkérdezte, hogy a napnak melyik órájában
2589 9 | egy gólyát láttam, amint elkerengett a háztetők felett.~Egyszer
2590 7 | azt az ismeretlen püspököt elkerítettem.~De hát éreztem, hogy respektálni
2591 9 | többi között. A szolgája elkérte a forintot, hogy majd ő
2592 9 | nem szóltam semmit, csak elkértem ebéd után a bricskáját.
2593 2 | Visszasurranok az ablak alatt, elkerülök az udvar közepe felé. Hát
2594 2 | már várnom? Biztos, hogy elkések a feltámadásról! No, lesz
2595 6 | nem aludtam. Másnap is oly elkeseredett voltam, hogy egyszer se
2596 11 | mondani szeptemberben, hogy elkéstem a jelentkezéssel, tehát
2597 4 | hosszú ostorral durrog.~Elkészült. Átadta. Elvette a napernyőjét,
2598 5 | mindjárt a mézeshetekben elkezdjük, és mindenki bámul majd
2599 9 | galambtekintettel.~- Minden vasárnap elkísérem a húgaimat.~- A húgait?~
2600 6 | szét bennünket.~Egy szerdán elkísért Flóra elé. Annyit hallott
2601 11 | szamárságokat írtál a tanítónak. Elköltenéd azt a kis pénzt, és mikor
2602 10 | Várassam-e, míg az apám elköltözik ebből a földi világból?
2603 10 | mert az a Márta nevű leány elköltözött onnan. Annak az írását utánozva
2604 7 | behörpölte a teáját, és elköszönt. Az anyja megtapogatta a
2605 6 | pisztoly hiányzott. Eközben elkövetkezett a karácsonyi vakáció. Haza
2606 8 | annyira, mint az ő szelíd elkomolyodása.~Sose bántottam többé semmiféle
2607 4 | hallatszik. A leány odapillant, elkomolyodik.~Magam is arra nézek, de
2608 7 | az arcomon, elhallgattak, elkomolyodtak. A szobában mintha gyászárnyékok
2609 4 | Bele volt állítva a vízbe.~Elkomolyodtam.~- Kitől kaptad?~És rászegeztem
2610 4 | hallatára mind a ketten elkomolyodtunk. De kiálltuk a szúrást,
2611 4 | legényt?~Behunyta a szemét. Elkomolyult.~Aztán a szeme megnyílt.
2612 11 | Másnap ebéd után mégis elkóvályogtam a park felé. Felhágtam a
2613 8 | hogy küldje el, nem fogja elküldeni. De csak válaszold, hogy
2614 8 | a kesztyűdet. Vagy hogy elküldje? Ha azt válaszolod, hogy
2615 4 | kezdtek vele. Az arcképemet is elküldték neki. A vége az volt, hogy
2616 4 | hát mért éppen azt?~- Mert elküldtél, és nem tudtam másképp közelíteni
2617 9 | meglegyen.~A kalapomat is elküldtem neki: vasalja meg, ahogy
2618 5 | meg. Ágnesra gondoltam: ellágyultam. Hátha azóta megbánta? Igen,
2619 7 | feleltem elmosolyodva. - Julcsa ellátja őket, és azok is megszokták,
2620 9 | Gondolnom se lehet arra, hogy ellátogassak a faluba.~S még csak nem
2621 10 | család. Én minden csütörtökön ellátogatok hozzájuk. Minden csütörtökön.
2622 7 | magyarázta az anya. - Az apja úgy ellátta...~Ida mosolygott, és oly
2623 6 | meg a lábamat is... S ő ellebben mellettem, csaknem érint
2624 9 | elnyelte volna az a kút, úgy ellebbent.~Az a mese jutott eszembe,
2625 9 | Nem jött be egyik se.~Ilka ellebegett délnek. A másik északnak,
2626 9 | ez egyszer elindul...~És ellegyintett a füle mellett.~Az ügy kezdett
2627 10 | csak mosolyogtam rajta, s ellegyintettem.~Hát, az én történetem abban
2628 3 | egyszer se enyhítette eső, ellenben szél az fújt. A löllei homokot
2629 9 | De hát nem tanácsos. Még ellenem bosszankodik, s a pap is
2630 4 | szülőim... Bizonnyal keményen elleneznék. Ők nem ispánságra neveltek
2631 5 | hogy lásd, mennyire nem ellenkezésképpen beszéltem, hát éppen ezért
2632 9 | foglalkozásom volt a válasz az ellenkezésükre. Láthatják, hogy nekem Hekuba
2633 10 | rajztanításban.~De hát apámmal nem ellenkezhettem.~Kemény ember volt, afféle
2634 9 | feleltem hősi arccal.~- És ha ellenkeznek?~- Megkötöm a kerekemet:
2635 4 | cselédföldeken járok, épp ellenkező irányban, mint kellett volna.~
2636 5 | valamit állítasz, és valaki az ellenkezőjét mondja, miért nem engeded,
2637 11 | A cvikkeres kisasszonyt ellenségemnek éreztem. De Ilona asszony
2638 10 | lesütött bársonyszemét. ~S jön. Ellépeget mellettem.~Milyen csinos
2639 2 | Fánika, mikor már a kocsis ellépett. - Nos? Határozott?~És magasra
2640 6 | kalpagos.~Nézi. A leány jön. Ellépked mellettünk nyugodt-komolyan,
2641 1 | Ki bántott?~Felölelném. Ellök.~- Hagyj magamra! Ilyen
2642 9 | mellett, s hogy mellette elloholtam, fél kézre emelkedett, és
2643 1 | Mármost azon aggódik, hogy ellopják. Add csak ide a kulcsodat,
2644 4 | hogy nézzen meg.~De annyira ellustított a debrői kábultság, hogy
2645 10 | is, hogy az összejövetel elmarad. De ötkor már megjelent
2646 10 | uzsonnáim aznaptól végképpen elmaradtak.~Minek is az? - gondoltam. -
2647 9 | majd a leánytársaságtól elmarasztalnom Ilkát feltűnés nélkül.
2648 9 | Akkor a családnak minden elméje azon a kérdésen dolgozik,
2649 9 | nőismeretem, hogy a leggyengébb elméjű nő is azonnal megért mindent.~
2650 9 | S jó is, hogy nem lehet. Elméjüknek más régiókban való kalandozása
2651 11 | gondolatokból. De aztán megint elmélyedtem. Könnyben lábbogó szemmel
2652 4 | közelíteni hozzád.~Hallgattunk. Elmélyedtünk egymás szemébe. Ő mintha
2653 9 | Finum Rózsit.~És hogy az elmémet eltereljem a vándorló csalántól,
2654 9 | erdő felé, amerre az őz elmenekült.~Aztán nevettek:~- Mennyire
2655 9 | a vasárnapnak a hétfője.~Elmenjek-e a házig?~Talán jobb lenne
2656 9 | várlak!~Hátha csakugyan elmennék?~Ha Ilkát nem is találom
2657 4 | Tudtam, hogy nem tetszik elmenni a szegény mellett szó nélkül.~
2658 11 | Márta sokat Siratott mikor elmentél de most mán Gubernáttya
2659 9 | szeme!...~A vadászok az élményeiket beszélgették: a szerencsekívánást,
2660 4 | félvállról.~A leánynak még inkább elmered a szeme.~- Hogy híjják?~-
2661 2 | látom, hogy ott áll a bátyám elmeredt szemmel a könyvesszobájának
2662 10 | változatlanul megmaradt benne.~Elmerengve néztem. A zenélőórám halk
2663 2 | a kiáltásomat. Egyszerre elmérged:~- Mit mondtál, gazember!?~
2664 10 | dobogását.~S ahogy olyan édes elmerüléssel néz a szemembe, egyszerre
2665 11 | életösztön késztet, de végre is elmerülök, egyet horkantok még, aztán
2666 9 | ugrottak bele, és legott elmerültek.~No, de most már, ha ennyire
2667 6 | Ezt oly tökéletes és elmés valaminek éreztem, hogy
2668 10 | történetkémet, amennyire elmondható.~Az apám luteránus pap volt,
2669 4 | iszen már ütközik a bajszod: elmondhatom. Hát az a leány, szegény,
2670 9 | könnyíthettem magamon, hogy elmondhattam volna valakinek mi nyom,
2671 2 | Hanem megálljatok, mégis elmondok egy kis epizódot az életemből.
2672 4 | Viszontlátásra.~Szemérmes elmosolyodással tette a kezét a kezembe,
2673 9 | az ajtón kipillantva.~S elmosolyodik.~Zajgó gyerekhad sokadozik
2674 8 | csókolni való volt az az elmosolyodó, kedves arc, amint a fejét
2675 7 | Budapesten, akiket ismerek.~Elmosolyodok a kérdésére.~- Ha én azt
2676 4 | Egynéhány pöfeteggombát elmozdított a bocskora orrával. Aztán
2677 6 | rohantam haza! Nem bírtam elmozdulni Flórától! Égetett az érdeklődés,
2678 10 | ígéret.~A halál nekem nem elmúlás. Hiszem és érzem, hogy akik
2679 10 | sürgős.~- Kár egy napot is elmulasztani.~- De ma fáradt a fejem.
2680 6 | szédült belé, olykor a reggeli elmulasztásával, olykor az ebéd abbahagyásával.~
2681 10 | foglalt el...~Aztán az idő elmúldogált. Elvitte lassankint az ifjúságomnak
2682 10 | tizenegyet.~Az utolsó hang elmúlón rezeg el a sötétségben.
2683 10 | pirosabb. A szeme szinte elnedvesül. Látszik rajta, hogy nagy
2684 8 | mondtam, hogy a szemem is elnedvesült belé.~Ilda bíborszín arccal
2685 8 | faleveleket.~Ez az érzés annyira elnehezített, hogy amint a kezem a paplanon
2686 8 | Ilda... azt hiszem, nem élném túl.~Ezt már olyan lelkem
2687 8 | is - a fogsorodat.~Aztán elnevettük az ügyet.~Még az apám volt
2688 6 | sarkán, a fehér elefántról elnevezett fűszeres bolt előtt. De
2689 3 | bátyámnak együtt kellett élnie a mamával is, a pincsivel
2690 11 | Hol vagy, Éva?~Már csak az elnök elbeszélése volt hátra,
2691 Inc | vígan. - Téged választunk elnökünknek. Te fogod summázni a tanulságokat,
2692 9 | alá kaptam a ruhámat, s elnyargaltam a piócámmal együtt hazafelé.~~
2693 3 | le-lebuktam, rémítgettem, hogy elnyelt a Balaton.~Aztán, ha fasor
2694 9 | gémeskút mellett. Mintha csak elnyelte volna az a kút, úgy ellebbent.~
2695 10 | rikolt, ha négy krajcárt elnyer.~Hát annak a papnak a fejében
2696 9 | neki. Még a szájacskáját is elnyitotta, úgy hallgatott. S mikor
2697 10 | elővette a tükröcskét, és elnyomogatta az arcán és a szeme alatt
2698 1 | délben, ahogy a karosszékben elnyújtózkodva keverem a feketekávémat,
2699 7 | néztem, amint álmos testtel elnyújtózva hevert a fotelben, s megmozdította
2700 4 | megelevenül. A benne hosszan elnyúló tekepályának a túlsó végén
2701 9 | Körülöttem az ijedt békák hosszan elnyúlt testtel szökdeltek az útból
2702 9 | vágjanak le egy élő eperfát az előadás előtt való órában, s állítsák
2703 10 | franciául, hogy értse az előadásokat.~- Megtanul. Szeptemberig
2704 11 | tudtam utánozni -, akkor előbátorodott. A kastély fehér fala világított
2705 9 | Leülök az állványomhoz, és előbontom a festékesládikát. Kenem
2706 9 | dobálta.~Leves után csakugyan előbontották a titkot, ahogy vártam.~-
2707 2 | ebédlőablak szögletébe, és előbontottam a rózsaszínű gyönyörűséget.~
2708 3 | Nagy, fényes feje már félig előbújt a rozsdaszín szélű felhőkből.
2709 10 | Olykor meg tussal próbálta elődomborítani a figurákat.~Már vagy öt
2710 6 | gondosan van megfésülve, és elöl-hátul hullámosan fodorítva.~Egy
2711 9 | Valamennyi régi divatú, elöltöltő puskát hozott. Míg a pap
2712 11 | baja? - megrázott. A könny elöntötte a szememet, s végigcsordult
2713 4 | hodály meg az itató. De előfehérlett valamivel távolabb a major
2714 10 | kifelé.~Már akkor az arca is előfehérlik a homályból. Felhágok a
2715 4 | ajkával!... S az a vonalnyira előfehérlő, hónál fehérebb fogsora!...
2716 4 | világosodik meg. A hegyoldalban előfeketéllnek a fák, a bokrok is. Csak
2717 8 | velük.~A beszélgetésben előfordult, hogy Berta másnap délután
2718 11 | ver. De a végén mégiscsak előhívja Mártát.~Benyitok a szobájába.
2719 11 | ennyire tud ragaszkodni egy élőhöz, az olyan ember bizonyára
2720 9 | papnak a hímzett papucsát előhozta a másik szobából, s ide-oda
2721 9 | mikor a kordéról leesett.~Előhúzom, szemlélgetem. Nincs baja.
2722 11 | Márta! Neked nemcsak az élők gratulálnak, hanem egy halott
2723 1 | nyitva hagyja. Én meg azalatt előkapom a kulcsot, s hátra négykézláb
2724 10 | Gattina? Mi az a gattina?~Előkapott a zsebéből egy gyűrött és
2725 11 | a tornácon. Kinéztem az előkertbe, amelyben annyit játszottam
2726 11 | vaskapun. Átmentek a napsütötte előkerten.~Bementek a kastély tornácának
2727 2 | Vágyón kandítottam a fiókból előkerült gyökérre. Fáni nekem is
2728 3 | Mert hiszen a forróság elől behúzódtunk mink az árnyékos
2729 3 | perc nem telik belé, Viki előlebben. Fülel és les. Les ki. Les
2730 10 | nem adhatna egy forint előleget? Nem azért, mintha... De
2731 2 | Semmi baj se történik, ha előlépek, s kérem, hogy eresszen
2732 8 | vicsorgó oroszlán, amint előleppen a sziklák árnyékából. Hát
2733 8 | amely szikla árnyékából előlépve vicsorított felém.~S ha
2734 11 | mézcsepp, mely a nyelven elolvad. Ma keserű, mint az eperszín
2735 5 | Hát... feltépte a levelet. Elolvasta.~- No, és aztán?~- Aztán...
2736 3 | az egyetlen. Azt már mind elolvastuk, amit eddig írt. Ezek bizony
2737 11 | kényszerítettek!~Úgy éreztem, mintha elomlott, eldúlt, elégetett, kihalt
2738 10 | bele, míg a fehér leánykar előnyúlik az ablak négyszögű sötétéből
2739 1 | látom a szemét is, bizonyára előrántom a fényképet. Minduntalan
2740 9 | Piros volt az izgalomtól.~Előrántottam a zsebkendőmet, s diadalmasan
2741 9 | horpadását, a fogatlanság miatt előrenyúlt, csontos állat, a sovány
2742 10 | forró könnyei. A haja, ahogy előreomlik, az arcomra omlik, és ő
2743 9 | imádságokat is hamarosan előrölte a pap, s lement a szöszékről,
2744 9 | beszéltem, az erdész vizslája elősétált a másik szobából. A küszöbön
2745 11 | is az Ákos úr erszényén élősködni, hát arra kérem: menjen
2746 1 | felébredni? A Juli leány söpör... Elősöpri a kulcsot... Mutatja az
2747 4 | Becsukta halkan az ajtót. Elosont, elmúlt.~~Éjjel eső esett.~
2748 11 | amikor nekem tetszett.~S elosontam a parkhoz már kilenc órakor.
2749 7 | pillantással látom, hogy az előszoba szögletében két nagy koffer
2750 10 | pillantgatok rá. Hogyan elosztja a Teremtő mindenfelé a virágot:
2751 9 | az ebéden a pap bizonyára előtárja a nagy titkot...~- És akkor
2752 9 | kérdésük, hogy hogyan lehetne előteremteni a lehető legkevesebb költséggel
2753 9 | A következő pillanatban előtörtet a galagonyabokrok közül
2754 4 | tovább.~Egyszer csak röf-röf, előugrik valahonnan egy kis fehér
2755 6 | egyszer csak megjelenik, előválik közülük Flóra, mint mikor
2756 1 | utazókkal, hogy a két fényképet elővehessem.~- Szép hölgy - mondta az
2757 1 | Gondolj a mesebeli hősre, aki elővesz a tarisznyájából egy kis
2758 5 | Az idő már sötétes volt. Előveszem egy lámpás alatt az órámat.
2759 4 | látom rajta - feleltem, elővéve a cigarettás szelencémet.~-
2760 7 | Különféle gyermekruhák közül elővon egy fényképet.~A lámpához
2761 7 | újságoltam örömmel.~S elővontam a zsebemből az értesítést,
2762 9 | veszi föl! De engem meg se előzhetett volna.~És sétáltunk a fák
2763 8 | jóakaratú szülők meg akarták előzni a természetet.~- Mit csináltak
2764 4 | domborodás a mellén.~A nézésemre elpirul, és pillog.~Az öreg szemüveges
2765 11 | hogy nem szabad idejárnod?~Elpityeredtem. Tehát csakugyan nem szabad!~
2766 10 | mosdanom.~Már a milliós örökség elputtyant, a kripta is kétséges, de
2767 9 | csodálatos szeme, az én elrabolt, kétmilliót érő, két kék
2768 4 | kitüzesült arccal -, aztán elragadt. Alig bírtam hazahozni.~
2769 10 | dolgozott tovább. Magam is elrejteni iparkodtam az arcom hevét.
2770 9 | mint a fösvény a távol elrejtett kincsére. Az én kétmillió
2771 10 | már decemberben. Szinte elrémültem, mikor a boltban a kisebb
2772 10 | frankot tesz az asztalomra.~Elrémülve olvasom:~ Apád beteg. Azonnal
2773 1 | halasztottam, hogy egyszer majd elrendezek mindent. De mikor olyan
2774 9 | Melléje, föléje, hogy elriassza. Nem akarja rontani a kedvüket,
2775 11 | éppen hogy rám pillantott: elrobogott a kavicsos úton az istállók
2776 11 | láttam, hogy egyre-másra elrövidülnek, megszűkülnek a ruháim.
2777 10 | vittem. Tehát két napra kell elrontanom a gyomromat.~És mégis boldog
2778 10 | vacsorát. Talán a gyomromat is elronthatom vele annyira, hogy másnapra
2779 1 | ki a cigánnyal. De hátha elrontja a zárt? Wertheim-zár. És
2780 7 | Szinte sajnálom, hogy elrontottam egy illúzióját. Rá kellett
2781 8 | nekem, hogy úgy egyszerre elroppantottam a régi, szép aranyláncot,
2782 7 | Többnyire levél, mindenféle elsárgult papirosú, régi levél.~-
2783 7 | Ki ez a nő?!~Fölkelek, és elsavanyult arccal fordulok a bárónéhoz:~-
2784 7 | lakásomat csak november elsejére hagyhattam volna ott: gondoltam,
2785 5 | Hozunk a péktől zsemlyét. Elsétálunk mi ketten. Hányat hozzunk?~-
2786 7 | S hidegen bólint Idának. Elsiet.~- Mit tettél, szerencsétlen! -
2787 9 | egyszer pát mondott, és elsietett.~Persze Ilkához csatlakoztam.~
2788 2 | megszid a bátyám, ha kések. Elsiettem.~Aztán még gyakrabban beszélgettünk.
2789 10 | mondta:~- Haragszom rád!~S elsimította a laza hajfürtöt.~De mindent
2790 11 | arcodon. És évek múlva az is elsimul.~- Az orvos is azt mondja -
2791 10 | Arra a hullámok egyszerre elsimultak, elcsendesedtek. S a felhőkből
2792 11 | is én. Nem voltam épp az elsők között, de az utolsók közt
2793 2 | de pogányabb volt a két elsőnél: ma is sajog minden hátulsó
2794 7 | jó családot, vagy valami elsőrendű árvaházat...~- Lehet - feleltem. -
2795 11 | bájolni. Úgy voltunk, mint két elstimmolt húr egymás mellett.~Különben
2796 11 | gondoltam rá. Mint ahogy az elsüllyedt kincsére gondol a hajós.
2797 1 | nézett a szemembe, hogy majd elsüllyedtem.~Aztán egyszerre kiömlött
2798 9 | tartottam pedig, hogy a patronok elsülnek alattam, ha a Csillag még
2799 11 | Vadászatra ment, és a kocsiban elsült a fegyvere: a nyakába ment
2800 9 | már remeg a kezem, mielőtt elsütném a puskámat. A penész egye
2801 8 | ablakfedőt, aztán nevetett.~- Még elsüttetnéd a nappal, szegénykét! Maga
2802 9 | verbunkossal. A láncos kutyát is elszabadították esténkint: ki tudja, éjjel
2803 4 | Valami puhára estem.~A ló elszáguldott.~Csend következett és valami
2804 11 | oltárnál? Hogy bírt tőlem úgy elszakadni? - De sokszor eltűnődtem
2805 4 | meg, úrfi?~- Nem.~- A ló elszaladt. Majd hazatér.~Akkor robogott
2806 9 | Az embernek minden színe elszáll az arcából, csak az orra
2807 4 | leröppentek a szárról, és elszállongtak, elszélengtek, egyre oszlóbban
2808 11 | keresztülütődött a kalapomon. A lepke elszállt.~A kalapomra bámultam, és
2809 7 | ügyvédet nem ismerek.~Hát egy elszegényedett báróné. Erdélyi. A férje
2810 4 | aztán össze-összeugatta az elszéledező juhokat.~A tarisznyájára
2811 9 | legtöbb virágot. A leányok ott elszéledtek. Én Ilka mellett maradtam,
2812 4 | szárról, és elszállongtak, elszélengtek, egyre oszlóbban szanaszét,
2813 8 | vidéken jár, és meg-megáll, elszemlélődik.~...Menj a Rhone partjaihoz,
2814 1 | után bedobnom. Aztán meg az elszenesedett papiroslapokat is szétvertem.
2815 10 | Kovaksz. Egy cigarettát elszíhat addig. Vagy pipát jobban
2816 11 | is fehér arca még inkább elszíntelenül.~És az ő szeme, az ő arca!
2817 9 | nekik. A kezemből eszik.~Elszörnyedtem:~- A vadmalacok?~- Azok.~-
2818 9 | fogunk tán utazni? - kérdem elszörnyedve.~S körülnézek. De nincs
2819 11 | hogy lehet. Olykor meg elszomorodva gondoltam: nem lehet.~Az
2820 9 | bosszankodott. Magam is elszontyolodtam.~Arra gondolni se lehetett,
2821 4 | Köszönöm, elfogadom - feleltem elszontyolodva.~És eldobtam a cigarettámat.~
2822 9 | közt már ott mindenfelé elszórt tükörcserepekként csillogott
2823 1 | De hiszen - mondottam elszoruló mellel - a Tiszába akart
2824 11 | leszek-e szakítva Mártától?~Elszorult mellel követtem őket - félő
2825 3 | rezgések másnap nemhogy elszűntek volna, hanem még erősödtek.~
2826 5 | ide van nyomtatva, ezt eltagadni nem lehet.~- Nem igaz, nem
2827 9 | reméltem, hogy Karó úr is eltágul majd tőlünk valamerre.~Festeni
2828 9 | belapulok a vízbe, a káka eltakar!~Visszaugrottam a vízbe,
2829 9 | homályával, s a diófa is eltakarta. Az ölfarakások körülötte
2830 11 | gyerek! Vajon ki?~Nem tudom eltalálni, hogy ki, de azért gyűlöltem
2831 10 | pillant.~- Talán ez a kis...~- Eltalálta, bátyámuram.~- Hm. Aztán
2832 10 | pillantottam.~- No, hát így eltalálva...~Valamennyien nevettek.~
2833 9 | Megtapintotta a székvállat, s leült. Eltapintott az avassárga billentyűk
2834 9 | kanárimadarat se tudnék még eltartani a keresetemből?~Hát csak
2835 5 | vissza akartam fordítani.~Eltaszított:~- Nem!~- De, Ágneskám...~-
2836 11 | éreztem, hogy valami nagy eltávolodás van köztünk. Mintha köztünk
2837 9 | titkon és engedelem nélkül eltávozott. A színész elbolondította
2838 2 | kálvinista fiúnak, egy napon eltemetni az apját, ugyanaznapon megválni
2839 6 | előbbi évek kitűnőit is eltemette. Olykor-olykor mély lélekfurdalást
2840 9 | Rózsit.~És hogy az elmémet eltereljem a vándorló csalántól, hévvel
2841 7 | alatt, és néztük az alattunk elterülő Pestet. A mama fölkelt,
2842 10 | möszjő Kovaksz? Köszönöm.~S elteszi a csokoládét a tízórai tejecskéhez.~
2843 10 | állni, mert a reggeli levegő éltető erejű.~Megvallom, hogy láttam
2844 10 | felejts, csak ne felejts!~Eltettem a megkopott fityegőt abba
2845 11 | az erdőre szöktünk ki, és eltévedtünk. Hát mikor megtettük az
2846 4 | neveltek engem. Ez a tudat eltiporta minden boldog képzelgésemet.~
2847 6 | nem lehetett az apám előtt eltitkolnom.~Apám feljött értem, és
2848 6 | Mindenféle variációban megvolt az eltökélésem, csak épp a pisztoly hiányzott.
2849 8 | S ez a gondolat boldog eltökéléssé érlelődött bennem.~Szinte
2850 6 | délutáni tárgyaknak. Nagy eltökéléssel duruzsolom a délutáni leckét,
2851 7 | mindig megváltoztatta, amit eltökélt.~De hátha ebben az egyben
2852 3 | az őrlésben és vámolásban eltöltött élet fáradalmait. Persze
2853 8 | lóról, hogy mind a két lábam eltörött. A karomon és a fejem búbján
2854 3 | keze-lába, válla csontja eltört. Vért hányt. Nyöszörgött.
2855 4 | A következő percben már eltolt:~- Tisztességgel... csak
2856 11 | és nem ad, ha megmondom.~Eltoltak onnan. És én töprenkedve
2857 9 | már ne többet - nyögte, eltolva magától -, meglátnak.~S
2858 9 | rajtam.~Marcsa szeméből is eltűntek a könnyek.~- Így mondták? -
2859 11 | nem volt nagyobb, mint az elülső kert, de szebb volt, mert
2860 3 | híren:~- ...egy öregasszonyt elütött az Üllői úton a lóvonatú.
2861 7 | olyan kicsi voltam.~Este elújságoltam Idának mindezeket az apróságokat.
2862 9 | feleségemmel.~Az erdész végre is elunta a piszmogásomat. Bement
2863 10 | csak tíz nap volt hátra az elutazásomtól.~S találkoztunk a Malom
2864 9 | alhatok a békáktól.~- Hát elutazik?~- Nem. Ebben a percben
2865 9 | Jaj, de aggódtunk, hogy elutazott!~- Dehogy utaztam. Ha én
2866 9 | orrára szálló legyet se meri elűzni? Ha megvallom, hogy hazugság
2867 11 | tordai hasadék, s nagy, nagy elválasztó mélységgel!~Fájdalmat éreztem
2868 8 | Császárszakállt visel és középen elválasztott, fekete hajat. Pomádézza
2869 11 | sorsunkat intéző hatalom elválasztotta tőlem, legalább a leánykori
2870 11 | mikor érzéstelen emberek elválasztottak tőle, a felemtől.~De hát
2871 4 | És a két fehér napernyő elválik. A zöld ott marad a juhok
2872 7 | gyulladt arccal. - Más ügyvéd elvállalta volna olvasatlanul, csak
2873 9 | segít a bajon.~- No, ha elváltod, fele a tied.~A szolga vett
2874 7 | Olyankor ijesztő volt az arca elváltozása. De szerencsére ritkán beszélte
2875 9 | Meg a kalap: a nőket úgy elváltoztatja a kalap, meg a más frizura...~
2876 10 | forinttal és egynehány hatossal elvasutaztam Erdélybe.~Kisváros. Hegyes,
2877 9 | rakétákat!~Mindjárt a nyúzásom elvégzése után telegramot bíztam rá.
2878 9 | elhozza magával. Az aztán elvégzi az utolsó simításokat.~-
2879 3 | mosolygó, mámoros arc.~Mikor elvégződött a keringő, a mamájához kísértem,
2880 2 | szép a szeme! Lássa, maga elvehetne engem feleségül.~S hogy
2881 7 | szeretni.~- Ha koldus volnék, elvennél?~- Habozás nélkül.~- Ha
2882 8 | gondolatom, hogy: hátha elvenném feleségül?~Mért ne venném
2883 4 | omladéka fehérlett.~Egy elvénült bükkfa is állt ott. Lehet,
2884 1 | az éjfél utáni kettőt is elverte az óra. És nekem korán kell
2885 7 | hölgy -, ha csak egy is elvész... No, ez az ügy nem jól
2886 9 | nyögte egy székre rogyva - elveszik tőlem!~A szája szélét harapdálta,
2887 10 | méregtől, ha öt krajcárt elveszt. Jókedvűen rikolt, ha négy
2888 9 | Csak a gondolat is, hogy elvesztem a kedves emlékemet... a
2889 Inc | sziget volna, s ők mintha elvesztették volna a révgarast, s innen
2890 8 | a nyár elmúlik, a rózsa elveszti virágait...~- Ilda, édes
2891 9 | szemét.~Engem, mint afféle elvetemült pesti juhot jobban érdekelt
2892 4 | Azt fogom mondani, hogy elvétettem az utat.~S lekanyarodtam
2893 10 | Malom utca... Ha megengedi, elvezetem.~Csak azért mondtam, hogy
2894 7 | Mehemed uram.~A kereskedő elvigyorodik:~- A feleségem és a leányom.~-
2895 2 | vetődött ki a konyhából. Elvilágított a pinceajtóig.~Hová húzódjak,
2896 1 | öcséméi. Éppen azért akartam elvinni és postára adni, mert attól
2897 10 | utcán: annak vitt olykor elviselt fehérneműt. S a megismerkedésünk
2898 11 | kastélyból.~A verést csak elviseltem volna, de hogy kivetnek,
2899 4 | Ott persze kiugrik, majd elviszi a kerékgyártónak a fejét.~-
2900 7 | a kis amerikaiakat. Hát elvittem őket kocsin. Oly kedves
2901 7 | mondom -, te cigarettáztál.~Elvörösült.~- Nem én.~- A macska hiába
2902 9 | régiókban való kalandozása elvonja a figyelmet a nehéz ügyről,
2903 1 | megcsókolja Palinak a homlokát. Elvonul.~Akkor aztán, hogy magunkra
2904 9 | fölfelé-lefelé. Pokoli volt!~- Elvonulok valami csöndes helyre -
2905 11 | bosszúsan fordult sarkon, elvonult, mint a dörgő zivatar.~-
2906 9 | harmata ül a szemében!~S újra elzavarja a szívbeli képeket egy ajtónyitás,
2907 7 | próza: a Jenő kölyök. És elzavarta a tündéri percek mámorát.~-
2908 4 | Egy tétován jövő, barna emberárnyék... Kutya futkároz előtte,
2909 8 | árad belém. Tudja, hogy az emberből mágneserő sugárzik ki?~-
2910 4 | tanító már az energiának az embere. Gyürint egyet a kabátja
2911 9 | jegyző. - A nem idevalósi embereken nem fog az idevaló babona.~
2912 9 | hadat. Szólongatja is az embereket, hogy csapjanak fel! De
2913 11 | pokol levegőjében érlelődnek emberekké.~A házasságnak mindig az
2914 9 | békás helyen.~S látva, hogy emberevő kedvemben vagyok, bocsánatkérésekkel
2915 10 | piros rózsából.~A földi emberfaj gondokkal, bajokkal van
2916 3 | olyan hosszúak, mint más emberfajé.~Másik olajfestmény fehér,
2917 10 | nekem, mintha nem is földi emberfajnak a leánya volna. Mintha az
2918 9 | kámfor.~Aztán a vizsgálatok emberfaló képe nőttön-nő, óriássá
2919 9 | festeni, mért ne tudnék emberfejet is? Szín csak szín, vonal
2920 9 | kicserélték volna valami emberfinomító intézetben.~- Hát mi nap
2921 11 | falusi iskola tanítja az emberiséget.~Egy különös szokásáról
2922 10 | folyton fütyörésző, mozgékony emberkét, aki tőlem távolacskán háttal
2923 6 | egy vén és világot megunt embernél. Abban a nagy házban laktam,
2924 4 | És röstelkedve pislog az emberre.~Az okulárés holló megemelte
2925 10 | gyermeket taníttatott okleveles emberré.~Igaz, hogy új ruhát mindig
2926 9 | vagyok, rabod, te kék szemű embervirág!~Az ő nézése azt mondta
2927 7 | mellém illeszt egy gyönyörű embervirágot: csak meg kell mozdulnom
2928 10 | virágcserepet hangtalanul emel be.~Aztán, ahogy ott állok,
2929 6 | lépcsőjükre. Fölfutottam a második emeletig, s onnan lassan le, hogy
2930 4 | ágyba az urát?~- Az ördög emelgesse, tekintetes ifiuram. Egyszer
2931 9 | végre -, hát ne a színpadot emeljük, hanem a nézőteret. Magas
2932 10 | igazgatóság könyvébe: nagy emelkedés, nagy!~Értettem: ő ajánlott
2933 4 | dőlne. A tekepálya mintha emelkedne a végén, aztán meg lesüllyedne.~-
2934 10 | havi ötszáz frankig kell emelkednem, hogy a nagybácsi vállát
2935 6 | üres volt a lépcsőház, s én emelkedő szívdobogás daráltam magamban:~
2936 1 | elállott.~Végre is rá kellett emelnem a szememet, nyugodtan, pillogás
2937 8 | cselédnek!?~S a fejét büszkén emelve állott a szobám közepén.~
2938 9 | színpadunk lesz, s a színpad emelvény, a nézők fölfelé néznek!
2939 11 | lakatosinasnak adat.~Hát tanultam, eminenter tanultam. Mert ha lakatos
2940 3 | igazgassanak! Hogy nekem emlegessék a katonai vitéz őseiket,
2941 9 | festik.~Ez is színfalakat emleget. Mit akarnak ezek a színfalakkal?~
2942 9 | csakugyan az eget: ha már annyit emlegetem, talán le is tudom festeni.~
2943 4 | szólott komolyan:~- Mért emlegeti mindig azt a Danit? Nekem
2944 9 | cosinus, amit számolás közben emlegettek a mérnök urak?~Meglepődve
2945 9 | játszották, mindenütt azt emlegették, ha színpadról beszéltek.~-
2946 7 | akkor, hogy a leveleket emlegettük, jutott eszembe az amerikai
2947 8 | olyan kesztyűket, amelyekhez emlék fűzte. Rámában, könnyen
2948 11 | hogyan kezdődik.~Az első emlékem az, hogy egy vén cselédasszony
2949 9 | Csak a szeme maradt meg az emlékemben, az a két csodálatos szeme,
2950 9 | hogy elvesztem a kedves emlékemet... a kincsemet...~S leült
2951 4 | hogy csak profanizálnám az emlékét, ha vendéglőben beszélnék
2952 2 | közé, arra nem szívesen emlékezem. Elég annyi, hogy meghalt
2953 9 | lenne visszafordulni? Az emlékezés pohara már itt színig teljes -
2954 4 | Félszázadra terjed már vissza az emlékezetem. Az életnek sok minden hulláma
2955 4 | ketten be akarnánk vésni az emlékezetünkbe egymásnak a vonásait.~Én
2956 9 | Hiszen neked adtam, Malvin, emlékezhetsz rá.~- Emlékszem - felelte
2957 7 | tükörbeli arcomra kezdek emlékezni.~- Tudtok-e magyarul?~-
2958 2 | ezt már hagyjuk meg rossz emléknek.~Csak annyit mondok még,
2959 3 | eligazít.~No, hát engem emlékoszlop illet Siófokon. Én voltam
2960 11 | meresztette a szemét az emlékre.~- Mér hal meg némelyik
2961 1 | valamennyi mosolygó, és némelyik emléksorokkal is terhelt: Szív a szívnek! -
2962 11 | síremléknél megállottam.~- Emlékszel-e Márta?~Hozzám simult:~-
2963 7 | tükör elé álltam.~Vajon emlékszik-e arra a kis versre, amelyre
2964 Inc | csak a füle mellett maradt emlékül valamelyes barna haja, de
2965 11 | asszony nevét hallottam említeni.~- Tudod talán, hogy a télen
2966 9 | agg nő az időnek ezzel az említésével távozásra figyelmeztetett.
2967 10 | mondták: Marica - szóval se említi, hogy találkoztunk már.
2968 4 | a kardot vont férfié.~- Én-e? A lábamhó lapul, mint a
2969 9 | ott, nem mehetek oda.~Az ének zúgott: Jöjj el Szentlélek-isten.
2970 10 | van. Gyerekek! Körbe ide! Énekeljük vacsora előtt a karácsonyi
2971 6 | hirdetik. Milyen szépen énekelnek az apácanövendékek! Mintha
2972 10 | cérnahangú gyerekek vagy lányok énekeltek fenn a kóruson valami kanyargós
2973 9 | ismeritek az Opera meg a Vigadó énekeseit. De ahogy az ő ajkán kijött
2974 9 | Hallottam én azóta nagy énekeseket. Szakállas fülemiléket,
2975 2 | hallom az ezernyi ember énekét:~Feltámadt Krisztus e napon,
2976 9 | hogy Finum Rózsi kívül énekli az első dalt. Hát hol lesz
2977 9 | csupán izomgombóc. Csak az énekük... A kántor is, mintha minden
2978 7 | szoktak lenni. De hát csupa energia a gyermek. Olyan, mint a
2979 4 | főtisztelendő!~A tanító már az energiának az embere. Gyürint egyet
2980 6 | arca fölfelé volt fordulva, énfelém. Az első pillanatban azt
2981 5 | ellenkezőjét mondja, miért nem engeded, hogy bizonyítsa? Hol itt
2982 4 | félek...~- És mondd: anyád engedékeny énirántam?~Megszorította
2983 10 | hogy ha a római pápa nagy engedékenyen le is szállna a trónusáról,
2984 9 | színjáték után titkon és engedelem nélkül eltávozott. A színész
2985 11 | Aki csak a vére hevének engedelmeskedett, kit okozhat, ha a vére
2986 4 | Arra a szőlő felé menjen.~Engedelmeskedtem. Megcsókoltam egy hosszú
2987 7 | meg, hogy a szülőknek való engedelmesség becsületbeli ügy.~Visszaülök
2988 3 | virrasszon. Így hát megkaptuk az engedelmet.~Gyönyörű est volt! A Balaton
2989 10 | megbámul.~Rámnéz, s egy engedetlen hajfürtjét bal kézzel a
2990 9 | változott)... lássa, nem engedik, hogy én legyek a Finum
2991 9 | hogy Finum Rózsiból ne engedjek.~- Én is azt mondom.~- Hát
2992 4 | erőszakoskodik, hogy a kezem szárán engedjem sétálgatni.~A házban magam
2993 11 | értettem, hogy mért nem engednek vissza a kastélyba.~Az iskolai
2994 4 | dolgozni. Még könyvet se engedtek magamhoz vennem. Titkon
2995 7 | levelet írok, hogy meg fog engesztelődni. Franciául írom. Úgy, tudod:
2996 4 | mondd: anyád engedékeny énirántam?~Megszorította a kezemet.
2997 9 | lányok legalább nemcsak énkörém csoportosulnak. S ha a Szilágyi
2998 9 | lenni.~- De én egy kis mézet ennék még! - mondotta szinte rendelkező
2999 4 | cseléd, csak segítő.~Ó, de ennivaló abban a virágos szoknyában!~
3000 10 | Lüpennek -, nem tudtam, hogy ennyien vannak, hát csak két báránykát
3001 6 | mukkanni.~Hallatlan valami énrajtam! Mindig kitűnő tanuló voltam.
3002 10 | az ujját.~Tous écoutez! Entendez vous~Lá, dans les airs,
3003 7 | és tőle kapsz egy hatost, éntőlem meg ötöt. Aztán majd nevetünk
3004 5 | mindjárt konstatáltam, hogy az entomológia iránt jobban érdeklődik,
3005 9 | egymás körül. Látnivaló, hogy enyelegnek, játszanak.~- Nézze: mily
3006 10 | élettel teljes. Két szitakötő enyelgett, játszott előttem a levegőben.
|