10-arcke | arcna-belee | belef-boszu | botan-delne | delta-elfor | elfuj-enyel | enyem-felel | felem-fordu | foren-gyong | gyony-helye | helyr-inseg | inspi-kapos | kapoz-kezun | kezze-korul | koszo-latva | latya-lovon | lovun-megje | megjo-mezes | mezok-nezte | nezun-olaja | olajf-pipar | pipas-retre | rette-sutot | sugal-szinl | szinm-tas | taska-trefa | trefo-valta | valth-viszo | vitez-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
3007 8 | templomában? Ő már oltárkép az enyémben.~Elveszem! A nőt meg kell
3008 1 | Aladár nevét látod, és nem az enyémet.~Persze, nem nézte. Ha nézte
3009 7 | ismeretlenül is úgy tartozik az enyémhez, mint egyik fél alma a másikhoz!~
3010 9 | billentyűk fölött, s a dal halkan enyészett el az alsó akkordokban.~-
3011 2 | volt aznap, verőfényes, enyhe idő. A bátyám mindjárt ebéd
3012 11 | Csupa kitűnő! Derék.~A szava enyhébbre fordult. Szorgalomról, vagy
3013 3 | a három héten egyszer se enyhítette eső, ellenben szél az fújt.
3014 7 | boldog arc látása mennyire enyhítő az élet gondjaiban! A gyermek
3015 9 | hangja igaz hogy erősebb az enyimnél, de úgy, danol... úgy rikítva,
3016 10 | asztalok. A gyárnak förtelmes enyv- és keményítőszaga oda is
3017 2 | asztalos csendült be a boltba. Enyvet kért.~Szerettem volna megvárni,
3018 10 | asztalosműhely előtt megcsap az az enyvszag, csirizszag, megállok egy
3019 9 | Füzesséryhez? Polónyihoz? Eötvös Károlyhoz? Hátba a bírói
3020 5 | Aztán eszmélkedtem, hogy az eolhárfának a hangjára gondolok.~~
3021 9 | cserfalombok közül, csupa epedés, csupa szerelem. Mintha
3022 6 | ablakba könyököltem, és epedezve vártam: kiül-e tanulni?~
3023 10 | kérdezte mosolyogva.~S olyan epedő szemmel nézett rám, mintha
3024 4 | kerülővel.~Várok.~Várok epedve, remegve is olykor.~Ég és
3025 3 | felöltözötten, Viki már az eperfa alatt rendezi a reggelizőasztalt.
3026 11 | elolvad. Ma keserű, mint az eperszín méreg, amelyből egy korty
3027 11 | arra emlékszem, hogy valami epeszínű orvosságot hozattak neki
3028 3 | vasrostély. A molnár azért építette, hogy öregségére abban nyugodja
3029 10 | benne, tehát lakatlan. Drága építmény, tehát ház. Ház, tehát örökség.
3030 2 | mégis elmondok egy kis epizódot az életemből. Nem éppen
3031 10 | nagy képű, fejkötős asszony éppenségesen olyan volt valamikor, mint
3032 7 | ötéves voltam, ő meg hat. És éppígy árvák maradtunk, éppily
3033 7 | éppígy árvák maradtunk, éppily hideg szemek néztek reánk,
3034 7 | zásokról szó sincs. A nő éppoly versenyfél az életküzdelemben,
3035 7 | keresi.~Az emberi szívek éppúgy egymás körül forognak, mint
3036 9 | talnom Ilkát feltűnés nélkül. Epret szedjünk? Az már nincs.
3037 9 | ha Finum Rózsi az iskola épületében kezdi meg a dalt, s ott
3038 9 | csak az, ami akkor. Nem épült ott harminc esztendő alatt
3039 4 | méltó...~- Nem, nem gazság erányába. Csak... belemártott egy
3040 10 | négyet, és utána még mélyebb érchangon olvas tizenegyet.~Az utolsó
3041 9 | pillangókra mélázva. - Az isten erdejében minden boldog.~Aztán rám
3042 8 | lesett, hogy vajon a másiké érdekesebb-e.~Még a báró is ott ült megint.
3043 4 | várathatnék vele valami érdekeset!~Mindjárt ebéd után elnéztem
3044 2 | nem fogjátok hazugságokkal érdekesíteni. Beszélhettek őszintén.
3045 Inc | csupa-szakáll báró.~De hogy mit vél érdekesnek, arról nem szólt.~A szmokingos
3046 9 | bosszankodásom. A mezei képek érdekessége foglalkoztatta a szememet.
3047 9 | Igaz-e, tanító úr?~Karó úr érdeklődése szintén a puskámra fordult.~-
3048 1 | különösen a szoknyák iránt való érdeklődéseimet! Benne van minden - a manó
3049 9 | közé a Finum Rózsit illető érdeklődéseit! Mintha csak Molnos Marcsáért
3050 10 | protestáns ember fitymáló érdeklődésével néztem, hallgattam.~De egyszer
3051 9 | az én érkezésem látható érdeklődést keltett.~Egy szűrös, vén
3052 10 | pillantott.~De hát mért ne érdeklődjek én tovább is a miszticizmus
3053 10 | mintha a színpróbák iránt érdeklődne.~Rámmosolygott:~- Boldog
3054 9 | várak iránt is a festők érdeklődnek leginkább. Gondoltam, így
3055 9 | ki a kérdéseit. Kezdett érdeklődni az új szerep iránt. Hogy
3056 8 | elmondták a történetüket, érdeklődtek a többinek a története iránt. (
3057 6 | egyiken ezt a címet látom: Erdély flórája. A szívem heves
3058 10 | egynehány hatossal elvasutaztam Erdélybe.~Kisváros. Hegyes, völgyes,
3059 9 | prédikációnak az volt a fő érdeme, hogy nem sokáig tartott.
3060 11 | ameddig angyal. Azontúl nem érdemes egy gondolatra sem.~Csak
3061 11 | mondhatnak egyebet?~- A nők nem érdemlik meg, hogy komolyan foglalkozzunk
3062 11 | bi-bizonyítvány... és azon érdemtelen és azon kegyesi jó volta...
3063 9 | röstelkedésére a pap is abbahagyta az erdésszel a beszélgetést. A figyelme
3064 9 | paradicsomkert.~Uzsonnáig az erdészék házánál mulattunk. Királyi
3065 9 | tudhassa, mert föst is: erdészéket is fösti, meg az újságba
3066 9 | kezdődtek, hát én már két órakor erdészéknél ültem, és festettem egy
3067 9 | novellái, régi divatlapok meg erdészeti lapok és vadászlapok.~A
3068 9 | gondolatommal és érzésemmel az erdészlakban.~No, nagy merészség és talán
3069 9 | leányszemekből, de ha az az erdészleány a Hangliba lépett volna,
3070 9 | fülén is.~A rövid szárú erdészpipából rongyszagú füstöt ereget.~-
3071 9 | jutott el a Bükk hegység erdői közé.~Eldúdoltam neki. Még
3072 9 | az idő gyönyörű volt. Az erdőig ugyan forró, mint a pokol
3073 9 | valamerre.~Festeni való, füves erdőrész volt az. Égbe néző fák és
3074 4 | ott. Lehet, hogy még előbb erdős volt az a táj, de kiirtották,
3075 4 | szegény, alighanem úri eredet. Az anyja egy csinos parasztasszony
3076 10 | én éppen a történetemből eredőleg elidegenedtem a papi mesterségtől.~
3077 10 | bátyja, Petru.~Beszédbe eredünk. A fiú most végezte a hetediket
3078 9 | szárú tajtékpipából.~Áll, és eregeti a füstöt, s érdeklődéssel
3079 4 | valamennyien hosszú szárú pipából eregetik a jó szagú füstöt. A két
3080 9 | hogy szép fiatalember, java erejében való. Hiszen azért is olyan
3081 8 | minden részére. Az élet erejét éreztem újra, hogy kering
3082 10 | a reggeli levegő éltető erejű.~Megvallom, hogy láttam
3083 4 | valami ismeretlen levelet. Az ereket rajzolta meg előbb benne,
3084 2 | előlépek, s kérem, hogy eresszen ki. Mondhattam volna, hogy
3085 9 | mondotta. - Vacsorára el ne eresszétek a festő urat!~Persze nem
3086 9 | fölhág a rúdra, s mellém ereszkedik a háromféle szagával együtt.~-
3087 9 | játszva gomolyognak a lefelé ereszkedő nap rézsútos sugársleppjein.~
3088 9 | nyakamig mindenem.~Nagy kedvvel ereszkedtem bele a félméteres, tiszta
3089 4 | lóbálja a golyót, és lágyan ereszti a deszkára.~- Nem tojás,
3090 2 | A leány mulatott az én éretlenségemen, én meg örültem a barátságának,
3091 9 | az aranyat is.~Az idő rám érett, és már csak két hónapom
3092 1 | hogy ha itt állna, hát érette egyszerre megbocsátanátok
3093 10 | volt akkor már, mikor én az érettségin átjutottam, és Erdélyben
3094 11 | elején a tanítómnak, hogy az érettségire fekete ruhát kell vennem,
3095 11 | érdekelte, hogy kitűnően érettségiztem, és hogy az utóbbi évben
3096 7 | nőtt ember örül, ha azt érezheti, hogy van valaki a világon,
3097 7 | rajtam annyi pacsuli sem érezhető, mint amennyi a csillagvizsgáló
3098 4 | borult volt, mintha velünk érezne; s aggódtam, hogy esni fog,
3099 10 | éltünk. Mindig azt kellett éreznünk, hogy sokan vagyunk, sokan!~
3100 11 | azért, mert lelketekben nem éreztetek vele együtt, nem voltatok
3101 2 | A keze súlyát is amiatt éreztette velem először.~Karácsony
3102 11 | kettéesett olló. Csak együtt éreztük magunkat egésznek. Lehetetlen,
3103 10 | szimpla kis história. Csak érezve valami, mint a muzsika.
3104 10 | ő is:~- Möszjő Kovaksz, érezze magát otthonosan.~Vacsora
3105 8 | is titok. Csak ösztönileg érezzük, hogy az ablak világossága
3106 7 | hogysem efféle baleset érhessen. Szivarra gyújtottam hát
3107 3 | Meghalt?!~- Még nem, de nem éri meg a reggelt.~- Péntek
3108 8 | Mintha valami meleg selyem érintené az arcomat, s nyomban reá
3109 9 | Finum Rózsi, mint...~Szúró érintés a derekamon. Mintha budakeszi
3110 9 | Mintha budakeszi csalánnal érintettek volna.~Megrándultam.~- Nem
3111 9 | előtt mind a ketten térddel érintették a követ. S künn, hogy kiléptek
3112 9 | mintha tüzes varrótűcskék érintgettek volna.~- És a dallamok?
3113 9 | minutára, hogy a tanító mellém érjen, s együtt haladjunk tovább.~
3114 10 | gondolat, hogy, a temetésére érkezek haza, kétségbeejtő volt
3115 9 | álltak, nők is. S az én érkezésem látható érdeklődést keltett.~
3116 4 | nélkül a királykisasszony érkezését.~Mindig fehér ing, mindig
3117 10 | újra fölvette a kanalat.~Az érkezettek akkor már előttünk álltak.
3118 4 | királykisasszony; most már a földi is érkezhetne!~Az éjszaka oly csendes,
3119 9 | Mán tegnap hallottam, hogy érkezni tetszik. Lipóczy a nevem,
3120 11 | hogy halott. A felülről érkező halottak ott állomásoznak
3121 2 | gyöngyház olvasót. De egy erkölcsös tartalmú, buta képeskönyvet
3122 11 | nem a pokol levegőjében érlelődnek emberekké.~A házasságnak
3123 8 | gondolat boldog eltökéléssé érlelődött bennem.~Szinte sajnáltam,
3124 4 | hírlapforma valami a zöld ernyősnek a kezében van. Ő mutogatja.~
3125 9 | megpillantott. A szeme fölé ernyőzte a kezét. Nézett.~Én csak
3126 9 | intriga. Molnoséknak az erőlködése, hogy a Mariskát híresítsék.
3127 3 | az igazi, anyácskám, ne erőltess. Ha az igazi nem jelentkezik,
3128 10 | közelről is csak a szemem erőltetésével láthatom. De a csendesség
3129 9 | húgom teafőzőt akart rám erőltetni, de már azt nem engedtem.~
3130 1 | Beléptem.~Nyugodtságot erőltettem magamra.~Jolán nagyböjti
3131 9 | csodáját akartam én minden erőmmel és találékonyságommal megfesteni.~
3132 7 | szempillák alól a szeme fehére erősebben világított elő, mint más
3133 11 | egy érzés vigasztalt és erősített, hogy akármi is történik
3134 9 | Én is sejtek affélét - erősítette a jegyző. - A nem idevalósi
3135 11 | torkába esik.~Egy mondás erősítgette csak bennem a lelket: Ákos
3136 5 | Azt vélte-e, hogy ha igen erősködik, végre is azt fogom gondolni,
3137 9 | ismerik.~A leány azonban erősködött:~- Majd hallja őt, hallja...~
3138 9 | mosolygott.~- De’iszen - erősködtem én -, Zrínyit is vaddisznó
3139 2 | homályba gyengül, aztán megint erősödik. Bizonyosan gyertyát gyújtottak.~
3140 9 | nemhogy szűnt volna, hanem még erősödött. Egyszer csak szúnyog is
3141 3 | elszűntek volna, hanem még erősödtek.~Ebből baj lesz! - gondoltam
3142 4 | aludtam volna, ha egy légy nem erőszakoskodik, hogy a kezem szárán engedjem
3143 8 | nyújtottam:~- Egy kis gyógyító erőt szegény nyomorék Lázárnak...~
3144 11 | már továbbra is az Ákos úr erszényén élősködni, hát arra kérem:
3145 10 | vörös szeme héja alól.~- Érted-e jól a nyelvet, öcsém?~-
3146 10 | hogy érted?~Olvasom. Nem értek belőle semmit.~- Csak fordulj
3147 7 | percentet adunk önnek a birtok értékéből.~- Csak tízet fogadok el.~
3148 7 | tudja becsülni a művészi értékeket. Még a falon függő képekre
3149 6 | fordulóhoz jut, egyszerre értéktelennek, sőt butának érzem ezt a
3150 11 | nyüzsögnek?! Az élet merő értéktelenségek zűrzavara. Bolondok! Csak
3151 8 | Én nem tudom, hogy mi az értelme? Fenomenális ember vagy!~
3152 11 | Rámcsodálkozott.~- Micsoda értelmetlen, zagyva beszéd ez? Talán
3153 10 | mond, ezer más szónak az értelmével van átszőve. S ha elhallgat
3154 8 | olvasott. A szavak oly különös értelműek voltak, ahogy ő ejtette
3155 2 | érti.~- De értem. Én ne érteném, mi az élet?~Erre a büszke
3156 9 | kirakodnom az igazsággal! Nem értenének meg! Meg kell őket hagynom
3157 2 | két verés ostoba meg nem értése volt a gyermeki léleknek,
3158 10 | menyasszony, én viszont arról értesítem, hogy pisztolyt vásároltam.
3159 11 | gyertya: Nem jöhetsz.~Az értesítés másnap nem látszott. Tehát
3160 9 | hírek, hogy sok az ember. Értesítések: „Gyere, bemutatlak Trefortnak.”~
3161 10 | munkásokhoz, és Zsorzsettől értesülést kapjak.~Végre fogta a vedlett
3162 4 | társaságban, s mint később értesültem, azért is jöttek át, hogy
3163 4 | az a kacér, csak annyit értett, hogy valami rosszat mondtam.~
3164 4 | meg, de tisztán, mindig érthetőn.~- És miket mond?~- Többnyire
3165 7 | fölvette a szőnyeget.~- Nők nem értik az effélét - mondotta a
3166 7 | cigarettáért! Ha meg van tiltva, értsd meg, hogy a szülőknek való
3167 10 | kell tudnia franciául, hogy értse az előadásokat.~- Megtanul.
3168 10 | érzett része.~Dolgoztam volna értük, mint magamért.~Így kinek
3169 10 | kedves család az.~A sarokra értünk, megállt:~- Maga nem erdélyi -
3170 9 | nézhet, akinek csak egy csöpp érzéke van a színek iránt.~A többi
3171 1 | kellemetlenségeket, de hiába, az érzékenysége megbecsülni való. Szó se
3172 8 | ideálisabb lelket ennél?~S míg az érzelmeknek ez a virágfergetege kavargott
3173 9 | büszkécskén mosolygott. S még érzelmesebben dalolt. De hogy jött ki
3174 4 | boldog és ünnepi nyugalom érzése. Mikor fölnyitottam a szememet,
3175 9 | megint az agyonvert ember érzéseivel ébredtem.~Eszmélkedek. Kiugrok
3176 9 | érzelmi valami. És a színpad érzéseknek a világa. Mi lehet szebb
3177 11 | világrend felfordult az érzésemben: mintha az Isten trónjára
3178 9 | minden gondolatommal és érzésemmel az erdészlakban.~No, nagy
3179 7 | báróné. Erdélyi. A férje az Erzsébet-kórházban fekszik. Valami gerinctörés
3180 9 | ismeri mindenki a faluban. Erzsinek ott az Erdész Ilka, Finum
3181 8 | Hát nyújtsa ide a kezét - esdekeltem forró lélegzettel -, azt
3182 4 | mint mikor ő, végre a sok esdeklésemre, azt mondta ott a kökényesben:~-
3183 10 | nézett, rám! Milyen fájdalmas esdekléssel kért:~- Jöjjön el!~Az utca
3184 5 | vártam a választ. Vártam esdő szemmel, mert hiszen az
3185 9 | esernyő. A fiam nem jár esernyővel. Talán jó lesz...~Nem fogadtam
3186 9 | se volt kedvem arra, hogy esetleg éjjel találkozzak az erdőn
3187 4 | feje fölé tartva. A malac esetlen galoppozással követte.~Csak
3188 4 | Mulatság őket nézni: milyen esetlenül gurdítják el a tekét.~A
3189 10 | kitartom a kezemet az ablakon. Esik-e már? Még nem esik. Csak
3190 7 | az a kívánsága, hogy az eskessen bennünket.~Idára néztem.
3191 7 | a családban püspök van, eskethet-e más bennünket?~No, hát még
3192 6 | Persze hiába volt a nagy eskü: darabig ha meg is álltam,
3193 7 | fogadalmat esküszik, nem esküdhetik jobban a szíve szavával,
3194 7 | urával, és hogy az miket esküdött neki holdvilágnál a korondi
3195 6 | mindig találtam okot rá, hogy esküszegés nélkül lenézhessek. Ha ajtó
3196 6 | Soha többé rá nem nézek. Esküszöm mindenre, ami legszentebb
3197 10 | dolgozott: szabadságot kért az esküvőjére. Hát végre kedvem szerint
3198 11 | meghívlak benneteket az esküvőmre: Szilveszter napján lesz.
3199 7 | örömmel Ida. - Ó, ha épp az esküvőnkre jönne!... Micsoda ünnep!
3200 9 | fűszálakon még csillogtak az esőcseppek. A taligáról csepegett a
3201 7 | szoknyája szélét, hogy a ráhullt esőcseppeket leverje.~Aztán a kályhához
3202 9 | vonatablak a szemerkélő esőcseppektől. De azért boldogabb utazó
3203 9 | hegyek közé. Az égen az esőfelhők tűzzé vált dombsorként ragyogtak.
3204 10 | szomorúan nézett rám, mint az esőfelhőkön át az őszi nap.~- Szomorú
3205 4 | reggel szokott nyitni. De esőre hajló időben délután is.~
3206 11 | jártam, mikor egyszer, egy esős-hideges júniusi kora reggelen meggyet
3207 10 | apám luteránus pap volt, esperes, Zemplénben. Engem is papnak
3208 7 | hogy a bárónénak jobban essék.~S a kályha vígan pattog.
3209 9 | ló?~- Mer cudar, a tályog essen bele! Nem mozdul ez, míg
3210 7 | Azonban, hogy már harmincéves ésszel tűnődtem az ügyön, kétségeim
3211 3 | azonban - mintha minden estéjét táncban töltötte volna.
3212 7 | Aztán nagy étvággyal estek neki a kávénak.~Az asszony
3213 11 | a fal mellé. Ó, de szép esték és éjszakák voltak azok.
3214 11 | valamennyire a homályos estéken is. És mink odaültünk a
3215 7 | gondolhattam, hogy ilyen esteli órában... És hogy az ügyvéd
3216 3 | hiányozni egy csepp se.~Utolsó esténk volt az: nehéz volt tőle
3217 10 | eszembe: hiszen karácsony estje van. Gyerekek! Körbe ide!
3218 4 | érdekes volt a hegytetőről. Észak felé kéklő hegysor. Dél
3219 11 | szakácsszoba a földszint északi sarkán, a konyha mellett.
3220 3 | jéghegyek indulnak meg az Északi-sark tengerén, és leúsznak mifelénk,
3221 7 | taszigált, hogy rugdosott. Az Északi-sarkon nincs olyan fagyasztó hideg,
3222 9 | ellebegett délnek. A másik északnak, a templom felé.~Kiálltam
3223 10 | Mi bajod? Hol jár az eszed?~És félbe kellett miatta
3224 10 | a beteg unatkozó arccal eszeget belőle.~Csakhamar megkülönböztetem
3225 11 | ahogy a kofa belemérte.~Eszegetem a meggyet, és akaratlanul
3226 9 | itt legyen. Ebédet nem is eszek. De a fiát hozza ide, mikorra
3227 9 | A papunk meg a tanítónk eszelte ki. Az iskola javára. Mert
3228 6 | jutottam közelebb. Az akkori eszemmel elképzelhetetlen volt az
3229 6 | helyett versírásra fordult az eszemnek minden kereke:~Mért ragyog
3230 7 | hínárból. Az igyekvő és eszes ember keresztültör minden
3231 10 | egymástól, mint a pápuák az eszkimótól! Nem foglalkozom többé azzal
3232 9 | ez mégse az én vakom! - eszmélkedem. - Hiszen ez fiatalabb,
3233 8 | fenevad?~És még ennél az eszmélkedésnél is különösebb volt az az
3234 7 | gyönyörködve néztem őket, hogyan esznek.~Egyszer rám fordítja a
3235 2 | belé, míg csak annyira is észre tértem, hogy sírni bírtam.~
3236 1 | elmosolyodott. Rám nézett:~- Hát tik esztek-e efféléket ott a tiszti kaszinóban?~-
3237 9 | is szidtam, hogy micsoda esztelenséget követtem el, amikor csak
3238 9 | gyönyörű őzbak, amelyre esztendők óta hiába lövöldöznek a
3239 Inc | életével. S azok a kurta eszű teremtések...~A szmokingos
3240 2 | hétköznap is vasárnapi ebédeket eszünk; mikor minden koldusnak
3241 10 | elkerekült a szeme.~- No lám! Ez eszünkbe se jutott.~Zsorzsetet is
3242 9 | Látta?~- Láttam.~- Láng Etel volt a Fatinica. Gyönyörű
3243 9 | helyed lesz ott? Itthon a jó ételekben is válogatsz. Pörölsz, ha
3244 2 | etetik? Bizonyosan Fánika eteti...~A világosságnál a szobába
3245 2 | tömik-e azt a ludat? Vagy csak etetik? Bizonyosan Fánika eteti...~
3246 1 | A mi szakácsunk vasúti étkezőkocsiról jött hozzánk. Az csak ramszteket
3247 11 | azért csak jöttem. Jöttem étlen, szomjan, csontomig fázlódva.
3248 3 | mennyei arc, hanem mintha etnográfiai kép volna, egy asszonyember,
3249 9 | sok festék kell oda!~Alig ettek valamit, olyan izgatottak
3250 9 | falusiak!) A malomkő asztalon ettük meg, a vadkomlóval kárpitozott,
3251 7 | nekünk is...~Aztán nagy étvággyal estek neki a kávénak.~Az
3252 10 | hogy másnapra nem lesz étvágyam.~Megvettem a két bárányt.~
3253 9 | szomorúbb cilindert nem látott Európa! Mármost mit cselekedjek?~
3254 7 | merre élek. Nem, ő nem járt Európában soha. Nem is hiszem, hogy
3255 11 | megtalálta volna a maga Éváját is.~~.oOo.~
3256 11 | hiányzott volna Éva, ha Évát elvesztette volna. S Ádám
3257 Inc | agglegény elgondolkodva evegette a sajtot.~- É-é-érdekes! -
3258 11 | terméseket, fagyokat, sovány éveket.~Erről persze nem beszél
3259 10 | fog lakni?~- Nem. Még négy évem van hátra. Tanulnom kell.~
3260 2 | ablakunk alatt: hat-hét évesek. Az egyik piros kendős,
3261 10 | járt. Ötezer frank volt az évi fizetése - nagy pénz ez
3262 1 | fényképet a pokol fenekére expediáljam. Egyszer már csaknem rajta
3263 9 | egész kincstárt találtam ezekben a percekben!~És újra átöleltem,
3264 9 | növök előtte! Mekkorát!~Ezekből a szivárványszínes szép
3265 4 | töltsem-e a nyarat, hogy ezeken a tüzes napokon ide-oda
3266 6 | Az egész januárius hónap ezekkel az izgalmakkal telt el.~
3267 10 | Tévedni méltóztatik. Van ezeknek kriptájuk is.~- Kriptájuk?~-
3268 11 | kastélyban.~De mondom, én ezekre már nem emlékszem, csak
3269 7 | meghagytam, ámbár...~- De ezelőtt öt-hat évvel~- Bizony olyan
3270 11 | est legénybúcsú volt. És ezennel meghívlak benneteket az
3271 9 | asztali lámpáskával... az Ezeregyéjnek egy fehér tündére.~Azaz
3272 7 | az értéke.~- Körülbelül ezerhatszáz forint.~Ida lehetett hatvan
3273 3 | Huszonhat éves voltam - ezerkétszáz forintos bankhivatalnokocska -,
3274 3 | feljebb jutok a bankban, s ezerötszáz forint lesz a fizetésem.
3275 8 | délelőtt?~- Hadnagyom. Az ezredesem küldte, hogy tudja meg:
3276 Inc | katonai múltra vall. Az is: ezredesi címmel kvietált.~S mintha
3277 10 | finom kis festményre, ma ezreket adnék érte.~Álomszínekkel
3278 4 | síkság. A távolban óriás ezüstkígyó: a Tisza. És kék nyárfák.
3279 10 | Az árán egy aranyozott ezüstmedaliont vettem: belezártam a hajfürtöcskét,
3280 10 | megérkezik, és rápillant az ezüstpapirosos csokoládéra:~- Már megint,
3281 6 | fekete. Az iskolapadba egy F betűt faragtam magam elé.~
3282 6 | táplálkozik.~Azokban a napokban F-betűs mandzsettagombot vettem,
3283 4 | Mosolyog. A baltát az aprított fába dobja. Zavarodottan mosolyog.~-
3284 8 | másik. Ez olyan, mint a fácán. Az a másik: mint a galamb.~
3285 4 | padocskán a ruhát. Olykor facsar. Olykor márt. Megint sulykol.~
3286 2 | remegtem. Már a könny is facsargott a szememből.~S egyszer csak
3287 10 | meg az ateliében, könnyek facsarodtak a szemembe, s a zenélőórám
3288 1 | házasságból?~De nem kellett faggatnom, megindult a magyarázata
3289 7 | nőismerősét nevezze meg - faggatott tovább -, azt, akivel leggyakrabban
3290 9 | hát mi bajod történt? - faggatták ijedt szemmel a lányok.~-
3291 9 | beretvát, a másik zsebéből egy faggyúszagú szappant. A derekáról leold
3292 9 | zenekarban a fagottot próbálja a fagottos.~S mintha valaki dalolna
3293 9 | mint mikor a zenekarban a fagottot próbálja a fagottos.~S mintha
3294 7 | Északi-sarkon nincs olyan fagyasztó hideg, mint az emberek szívében!
3295 2 | meredező szemmel, félelemtől fagyladozó szívvel: ilyesmi még nem
3296 10 | az arca is. Én meg hogy a fagyos időben is csak a nyári vékonylevű,
3297 2 | megfagyott ember, aki álltában fagyott meg, s tudj’ az isten, hogy
3298 6 | závára felől.~Decemberben fagyra fordult az idő. Flórácska
3299 10 | csinált az öreg. Mazsolát, fahajat és mandulát is szórt belé.
3300 4 | elbeszélő lapos mellű és fahangú öregúr. Csak bajuszt visel,
3301 8 | szólalt meg végre Berta faharang-hangon. - Rosszul viselkedtem?~-
3302 2 | Bizonyosan gyertyát gyújtottak.~A faház felől lúd gegeg. Vajon tömik-e
3303 10 | legalkalmasabbat kiválasztották, fahengerre faragtatták, és a hengerlőben
3304 10 | egy huszárszázad robog át fahídon.~- Vissza! Vissza! - hangzott
3305 6 | szél fújt. A Múzeum-kert fáiról a Kálvin térre sodorta a
3306 9 | De öt pere múlva elmúlt a fájás. Ilka víg volt. Könnyedként
3307 1 | vagyok - feleltem a lábam fájását szívogatva. - Csak aludj
3308 11 | világon.~- Sajnálni is csak a fájdalmadat sajnálom - mondottam vigasztalón. -
3309 4 | Mert az én történetkém fájdalmas-gyászos valami.~Arról a nőről én
3310 11 | egymás mellett. Aztán, hogy a fájdalmunk elcsillapult, ő kezdte meg
3311 8 | Vagy egy finomabb emberfajnak a közénk szóródott maradványai?~
3312 4 | Tetszik tudni: mán öreg, aztán fájós a térgye. Lefekszik néha...~
3313 4 | Mert az öreg már egyre fájósabb térdű.~- És várton-várják
3314 11 | Bőgök. Márta is sírásra fakad. De nincs könyörület! Ilona
3315 2 | Kacagott hajlongva, könnye fakadtáig. S nekem olyan furcsa volt
3316 10 | ajtóban. Fazék volt nála és fakanál.~Meghökkent, hogy engem
3317 10 | Az is nyakig kötényes, fakanalas. Odaállt az is a glédába.
3318 11 | tavasszal bimbót, virágot fakaszt réten, erdőn. Hideg felhő
3319 9 | napfény megaranyozza a havas fákat. Aranyerdő!...~- Az csakugyan
3320 4 | Mindig fehér ing, mindig az a fakó-szép, rózsaszín szoknyácska,
3321 9 | sugársleppjein.~A közeli fákon az erdei rigók fuvolás bandája
3322 4 | ki - beleütközik a pálya falába.~- Nem biliárd ez, Matyi!~
3323 4 | lépkedtem el az omlott pince falához. Lábam alatt egy reccsenés!
3324 11 | fognak kivetni!) A szobák faláról sisakos és mentés urak néma
3325 4 | volt. Nekivetettem. Egy-két falásra bekebelezte, aztán a farkát
3326 9 | tetejét először, aztán a falát, ahogy átfehérlett a lombokon.
3327 10 | rakta a tányéromra a jó falatokat. A csirke máját, a kakas
3328 5 | nem tudtam volna enni egy falatot se.~Otthon aztán átgondoltam
3329 9 | bőven. Hálószobája minden falevél. Itala minden harmatcsepp.
3330 9 | pocsok idő. Sárba sodort falevelek az Albrecht úton. Gondolnom
3331 1 | tálas szekrény alá, jól be a falig. Az mindig árnyékban van
3332 9 | minisztériumban, novembert mutat a falinaptár. Csúnya lucsok, pocsok idő.
3333 8 | festeni!~S pillantgattam a faliórára.~Olykor behunytam a szememet,
3334 8 | sebesen, hogy nekivágódott a falnak. Aztán a földre tette a
3335 4 | nekem rohant, és fel akart falni.~- Puli - kiáltott a lány -,
3336 10 | Csak épp a kis festetlen falóca ott a lány ablaka alatt,
3337 6 | iskolába. Gondoltam, ott falogatok majd valamit a leckékből
3338 11 | gyönge szél mozgatta meg a falombokat. A lehulló víz záporként
3339 1 | kellett volna raknom rámába a falra. Azt kellett volna mondanom,
3340 10 | cseléd. Valamennyi gyerek úgy falt, mint a menazsériás vadak.
3341 4 | szaglálta, aztán mindjárt fel is falta papirosostól.~És akkor barátságosan
3342 11 | tudtam, kicsoda: a szomszéd falubeli özvegyasszony, a mi asszonyunknak
3343 9 | Balázs Károly úr, a maguk falujába? Van - mondok - egy ilyen
3344 11 | menni, haza. Merre van a falum? - nem tudom. De a vasút
3345 7 | Nem ismertem ugyan, de falumbeli volt, hát vele kellett töltenem
3346 9 | mutatkozik még?~No, bizonyosan a falunak a túlsó végén van.~- Hallja -
3347 9 | is. - Nyugodt lehet: a mi falunkban nem lop senki.~- És hát
3348 9 | megyek. Valami pusztára, vagy falura, vagy valami régi várba,
3349 9 | Jól élnek azok a sajnált falusiak!) A malomkő asztalon ettük
3350 10 | a lány ablaka alatt, az falusias.~Ki szoktak ülni ők is ünnepeken?~
3351 9 | Titok még... Mert a szomszéd falutól tartunk, hogy megelőz...
3352 11 | Búcsú volt, vagy mi. A faluvégen, a kocsmában táncolt a fiatalság.
3353 6 | rám otthon és a szomszéd falvakban, mint valami világítótoronyra.~
3354 9 | fáradságos az. Hiszen egy fán millió levél is van.~Értettem,
3355 9 | jobban érdekelt volna a jó fánál a szép virágbokor. Lestem
3356 11 | bámultam, és tragikus érzések fancsalították újra a számat sírásra.~A
3357 2 | kaftános, vén zsidó lép be. Fánikának az öregapja. Félrehúzódok
3358 2 | Aztán magunk maradtunk Fánikával.~És beszélgettünk. Közben
3359 2 | jövendő házas sorsomat adom Fáninak, ő meg egy penészes, romlott
3360 2 | pipára.~Hát akkor láttam Fánit is nevetni.~Kacagott hajlongva,
3361 1 | a bakakorombeli Kaszír Fánitól a piros fülű bakterlányig,
3362 9 | sem látszottak már olyan fantasztikus fekete várfalaknak. A vadkomlóval
3363 9 | tündérleányról.~Azt a mesét a nép fantáziája bizonyára egy ilyen látványból
3364 7 | szép, akárcsak egy szultán fantáziájában termett volna. Tanult is,
3365 3 | aztán felizgatja vele a fantáziáját.~- Ugyan... Csak nem gondolja,
3366 9 | valaki!~- Bocsánat - mondom fanyalon -, hogy ingben fogadom az
3367 7 | leány! Gyönyörű ígéret!~Fanyaran mosolygott:~- Épp az a baj,
3368 9 | kitesz az egyik zsebéből egy fanyelű beretvát, a másik zsebéből
3369 3 | vámolásban eltöltött élet fáradalmait. Persze hogy bérlője találkozott,
3370 10 | két keze fejét rázta:~- Ne fáradjon...~- Ó, kérem, nem nagy
3371 9 | próbáltam, de irtóztató fáradságos az. Hiszen egy fán millió
3372 2 | bizonyára hosszú prédikációt farag húsvétra: míg ő az ámenig
3373 8 | gipszet a lábamról. Délig faragcsált ott.~S nekem folyton Ildikón
3374 3 | Az asztalosok ma már nem faragnak efféle bútorokat.~Egy kettős
3375 10 | kiválasztották, fahengerre faragtatták, és a hengerlőben hosszú
3376 9 | modellnek. - Az ilyesmi fárasztja az ülőt is, a festőt is.~
3377 11 | beszélni.~Másnap már nem is fárasztottam Mártát a kaktuszokig: eléje
3378 9 | országúton egy kopott szőrű, farkatlan és csupa csont, vén gebe
3379 4 | szarkának is, amint előttem fáról fára röpdösve cserregett!
3380 10 | szemöldökén, mintha valami farsangi tréfaszót mondott volna.~-
3381 7 | Az ő óhajtása volt, hogy fás helyen lakjunk.~Hát a József
3382 2 | fejsze itt hever...~Beviszi a fáskamrába. Én behúzódok a pincébe,
3383 4 | másik lapot rajzolja, a fasorból ostordurrogás hallatszik.
3384 4 | ember!~A mező üres volt. A fasori út kerékvágásában kávészínű
3385 10 | utolsó csütörtökön olyan fásult volt, olyan kedvetlen, annyiszor
3386 10 | a Zsorzset asztalára, és fásultan kevertem a festékeimet.~
3387 9 | Láttam.~- Láng Etel volt a Fatinica. Gyönyörű nő! S hogy dalolt!...
3388 9 | egyszer Egerben. Miskolcon Fatinicát játszották. Látta?~- Láttam.~-
3389 11 | gyászol.~A hölgy fölvetette a fátyolát. Tizennyolc éves, bájos
3390 7 | madárka szólt csak, a homályba fátyolozott lombok mélyén, mintha üvegsípocskát
3391 2 | fogom az ajtót, vagy valami fával kopogok rajta, míg csak
3392 10 | leányjelent meg az ajtóban. Fazék volt nála és fakanál.~Meghökkent,
3393 10 | székelyek, bőrtüszős oláhok, fazekas székelyek, túróárus oláhok,
3394 10 | hozzánk a hosszúkás veres fazekat.~- Aludttejet szoktam ilyenkor
3395 4 | Adok szívesen. Van két fazékkal. Tessen lejönni velem.~-
3396 11 | étlen, szomjan, csontomig fázlódva. Jöttem.~Az út végtelennek
3397 11 | fényes tükörképe is, s a fázó virág arcán harmat ül.~Márta!
3398 6 | Minek aprózzam tovább: február elsején a félévi bizonyítványok
3399 7 | József nádor hátát nézzem? Februárban hagyjuk ott azt a helyet.~-
3400 9 | a taliga, hol balra.~És fecsegett a sár minden kátyúnál, minden
3401 9 | a nadrágomon, hogy három fecskefészek kitellett volna belőle.
3402 9 | szememet. Dimbes-dombos táj. Fecskék játéka a levegőben. A távolban
3403 4 | fölött hintázva szállongó fecskéket.~Az asszony elszakította
3404 4 | egy vastag, kapcsos, bőrfedelű könyvük, a vendégszobában.
3405 3 | udvar. A középen náddal fedett jegespince. Az ablakokon
3406 9 | előre. Nagy szívdobbanással fedeztem fel Ilkát meg az apját,
3407 8 | kooomtessz kkkeveslett engem, fééérjhez ment egy c-c-cigányprímáshoz.~
3408 11 | és a kocsiban elsült a fegyvere: a nyakába ment a töltés.~
3409 2 | tett.~S hogy teljes lelki fegyverzettel lépjek ki az élet nagy útjára,
3410 4 | a legelésző nyáj közt, a fehér-foszlányos felhők alatt, mintha egy
3411 11 | görnyeteg soványságban, fehérbabos, Tegethof-szín ruhájában.~
3412 11 | visszacsókoltam azt a kedves kis fehérbárány virágocskát, és ő mindig
3413 7 | szempillák alól a szeme fehére erősebben világított elő,
3414 5 | kékebb. A hóboglyák még fehérebbek. De szellő kerekedik. A
3415 11 | Feketítik egymást, hogy ők maguk fehérebbeknek látszódjanak. De hát a festők
3416 6 | kékszín ruha, s a fején fehéresszürke posztókalap; a kalapon díszül
3417 9 | Diana-arcot, gyöngét és fehéret, mint a babvirág. Képzeljetek
3418 2 | és már előbb hallottam a fehérke nógatását:~- Bontsd már
3419 10 | koszorúcskában még inkább fehérkedett a friss, harmatos, gyöngécske
3420 9 | több is valaki? A hátul fehérlő üvegajtóra is szorongó várakozással
3421 9 | átkötött könyvcsomó, egy táska fehérnemű, meg a pakolópapirosba kötött
3422 10 | annak vitt olykor elviselt fehérneműt. S a megismerkedésünk első
3423 9 | beszélnivalójuk. Az egyiknek fehérselyem kesztyű van a kezén. A másiknak
3424 9 | jó: hát ha már annyira a fejébe állt annak a leánynak a
3425 11 | a Dunán, hogy kiszórja a fejéből a bánatát.~A hölgy ismét
3426 6 | láthattam, amint a kékcsokros fejecske az ablakhoz hajolt.~Aztán
3427 9 | kellene! Megerőlteted a fejedet, hogy belebetegszel” stb.~
3428 10 | omlik, és ő a fejemet a maga fejéhez fonva csókol és csókol.
3429 9 | Lestem is néha rá a vállak és fejek között, s dagadozó szívvel
3430 9 | oda a csizmát, mert éppen fejelik.~No, ez kedvetlen hír volt!~
3431 6 | átvándorolni a könyvből a fejembe.~- Végre is - vélekedtem -
3432 9 | hogy sehogy meg nem állt a fejemen. Máig sem értem, hogyan
3433 3 | megint hallom: platty...~S a fejemhez közel.~Ez nem lehet más,
3434 11 | kutyácska dühösen csahol. A fejemnél csahol... Nem bánom már
3435 8 | az orvos a karomról meg a fejemről. Talán az okozta, hogy szeretettel
3436 11 | azon a cigányosan barna fejen minden: a homlok, az áll,
3437 5 | Kis, fekete kesztyűs kéz. Fejének kedves oldalt hajlása: mint
3438 11 | nálánál nagyobb emberrel fejet cserélt volna valamikor.
3439 4 | olyan volt, mint valami fejetlen, fehér ló. Annak az árnyékában
3440 11 | ahogy jön a nagy óriás fejével, erős léptű járásával. A
3441 9 | októberben... A képet akkor fejezem be. Hamisítatlan olajfestéket
3442 8 | konyhai lélek, szegény.~Ilda a fejezet végére ért. Hogy így egy
3443 8 | szünetelésre. Pihenjen kissé a fejezetek végén. Hiszen ennyi olvasás
3444 9 | magyar asszony. Az arca nem fejezett ki se örömet, se türelmetlenséget.
3445 9 | zsidók háhogó beszédével fejezi ki az örvendezését, hogy
3446 9 | hogy azt szóval ki se lehet fejezni.~Az arcomra száradt sár
3447 7 | meghalt.~- Igen szerette... - fejezte be a cseléd. - Angol nő
3448 11 | kérdeztem félénken. - Miként fejezzem ki a tiszteletemet?~- Majd
3449 10 | holdnak a képét látnám bodros fejkötőben és asszonyi ruhában.~S az
3450 10 | Sose láttam akkora fehér fejkötőt, akkora női arcot és akkora
3451 4 | azzal a mozdulattal ki is fejlett a karomból.~- Ó! - mondotta
3452 2 | ismertem meg később a lelki fejlődésemre. Az a két verés megtanított
3453 2 | Ott lehajol, s fölveszi a fejszét. Beszól a konyhába:~- A
3454 10 | olyan szemmel és ájtatos fejtartással néztem Zsorzsetre, mint
3455 9 | írás-fejtő tudós, aki meg tudja fejteni: miket mond egymásnak két
3456 4 | barna és pipiskejárású. A fejükön rózsaszínes, galambszárnyas
3457 4 | hogy tovább keresett, a fejünk összeért. Valami édes villamos
3458 7 | Röszkinnek a műértése volna a fejünkben. Végre is Ida azt ajánlotta,
3459 4 | kutyája - borzas, dühös, kis, fekete-fehér puli - nekem rohant, és
3460 1 | elnyújtózkodva keverem a feketekávémat, Jolán az almáriumból egy
3461 9 | a lábán?~A haja is este feketének látszott, holott gesztenyeszínű.
3462 7 | Vagy hogy mégis a szeme feketeségétől.~No, hát az a szem csoda
3463 10 | között, hova temették.~Kis feketésszürke márványobeliszk, s félig
3464 11 | komolyan foglalkozzunk velük.~Feketítik egymást, hogy ők maguk fehérebbeknek
3465 9 | ábrázatra, és ugyancsak fékeznem kellett a nyelvemet, hogy
3466 1 | harcsafej, a régi, vadlovat fékező, erős dalia. De a szeme
3467 4 | hova kapjak. Végre is hasra fekszem, és átkapom a nyakát is.~-
3468 4 | volt olyan.~- Hát mér nem fekteti ágyba az urát?~- Az ördög
3469 9 | hadvezérek a döntő csata előtt feküdhetnek le olyan fejjel, mint én,
3470 4 | tanul pipázni! Eredj be, feküdj le félórára, lovaglóművész!~
3471 9 | az ő szeme csillant elém.~Fel-felugrottam, mint a ketrecbe zárt oroszlán,
3472 9 | meg. Egy kerülőféle ember felaggatja a tarisznyánkat, puskánkat
3473 7 | azok akkor is, mikor már felbajuszosodnak.~És akinek még csak rokona
3474 2 | társaimmal, a kutyával. Felbontotta a levelemet, mikor a postára
3475 7 | azért, hogy a leveleidet felbontsam, nem. Elmegyünk együtt a
3476 7 | mama is olyan volt, mint a felborzolt tollú pulyka. Kerek szemmel
3477 9 | tojástáncot kell járnom, hogy a félcipőm meg ne merüljön.~- Micsoda
3478 9 | hogy az én városi lakk félcipőmben induljak vadászatra.~- Ez
3479 9 | fehér cilinderemet, lakkbőr félcipőmet.~Micsoda szerencse! - gondoltam. -
3480 9 | Bokáig lengő úriszoknya, félcipős leánylábak. Pesten alig
3481 2 | a reménység megint csak felcsillant bennem: hátha a kulcslyukon
3482 7 | nincs anyjuk? - kérdi Ida felcsodálkozva.~A cseléd megint a szeméhez
3483 4 | kocsis ületen fogja, és feldobja a lóra.~Restelltem mondani,
3484 10 | éjfél utánig is. De hátha felébred a nagymama?~- Csendesen
3485 10 | alszik, hogy... Azonnal felébredne, mihelyt az ablakot megnyitnám.~
3486 1 | Hátha reggel későn találok felébredni? A Juli leány söpör... Elősöpri
3487 10 | csók volt... De soha ne feledd:~Neked adtam benne a lelkemet.~
3488 5 | figyelmeztettem, röstellte a feledékenységét: füllentett, füllentett,
3489 11 | neki, hogy nem kell magában féledeznie a fák és bokrok árnyékától.
3490 9 | pesti Bátki Tercsi. Hát Feledi Boriska? Hát Finum Rózsi?
3491 1 | hogy közénk üljön, és hogy feledtesse vele a sorsát, olykor gyöngyöcskémnek
3492 1 | És ahogy négykézlábról felegyenesedek, a fali tükörben Jolánnak
3493 2 | Azonban a gyermeki lélek hamar felejt, hamar alkalmazkodik. Harmadnapra
3494 4 | kellene innen mennem, akkor se felejtenélek soha.~És égő szemmel néztem
3495 5 | aztán én szólalok meg:~- Nem felejtettél el valamit, kedves?~- Nem.
3496 9 | látom, hogy a cilinderem ott felejtődött az asztalon. Fogom, és tisztogatom
3497 1 | terhelt: Szív a szívnek! - Ne felejtsd el a te holtig szerető Marcsókádat! -
3498 6 | Följegyeztem sebten, hogy el ne felejtsem, és hát szemléltem a leányt
3499 9 | kezében.~Diadalmasan malmozott feléjük vele:~- Megtaláltam! Magam
3500 2 | bizony nem tudom, mit felelek.~Visszapillantok, hogy hova
3501 2 | magam elé meredező szemmel, félelemtől fagyladozó szívvel: ilyesmi
3502 9 | amilyenen egy mellbe szúrt ember felelhet -, ez napnyugvás fog lenni.
3503 7 | öregnek tréfásan. - De hát mit feleljek, ha kérdik, hogy hány kilót
3504 7 | megragadjam a kezét, és azt feleljem: - Mért nem jöttél előbb
3505 11 | volt szemüveges, de még félelmesebb. Különösen az a szemölcs
3506 2 | bátyám már nem látszott olyan félelmesnek. Hogy is félhettem annyira
3507 2 | szárnyas kígyók és egyéb félelmetességek ébredezése, készülődése
3508 4 | Tündérországnak a mezejére?~S felelnék:~- Beee! Beee!~Mikorra odaértem,
3509 9 | Tudtam, hogy ezt kell rá felelnie: ~- De azért eljön?~- Hát
3510 9 | tengernyi tanulnivaló! A nagy felelősség a családom iránt! Saját
3511 7 | kis váracska...~- Tudjuk - felelték a gyerekek megélénkülve.~
3512 1 | becsületedre mondod?~Hát mondd, mit feleltél volna? Már akkor benne voltam
|