10-arcke | arcna-belee | belef-boszu | botan-delne | delta-elfor | elfuj-enyel | enyem-felel | felem-fordu | foren-gyong | gyony-helye | helyr-inseg | inspi-kapos | kapoz-kezun | kezze-korul | koszo-latva | latya-lovon | lovun-megje | megjo-mezes | mezok-nezte | nezun-olaja | olajf-pipar | pipas-retre | rette-sutot | sugal-szinl | szinm-tas | taska-trefa | trefo-valta | valth-viszo | vitez-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
3513 7 | nekem délutánra egynehány felem volt az irodámba híva.~-
3514 7 | Délután otthon ülök. Egy papi felemet várom vidékről.~Egyszer
3515 11 | emberek elválasztottak tőle, a felemtől.~De hát elmondom én is,
3516 9 | volt.~Talán kétholdas. És felénél több csupa káposzta és káposzta.
3517 9 | és olyan ártatlanok, oly félénkek...~A kert közepén álltunk.
3518 9 | én csak a bérlője vagyok, feles bérlője. Az alsó kertjét
3519 1 | megmártogatott engem az én feleségecském. Tudod, mi vagyok én? Szakállas
3520 10 | meg kell vennem a kis... feleségemnek!~- Adja olcsóbban.~- Hat
3521 1 | kisbéresnek. - Kérd el a feleségemtől a franciakulcsot.~Amint
3522 3 | tapasztalta már, hogy anyás feleséget venni nem szeretnek a fiatalemberek.~
3523 4 | simult.~- Nemigen... Sokat feleselünk...~S a vállamra hajtotta
3524 10 | is hallom, hogy az óra a felet üti.~Meddig várjak?~Csak
3525 9 | amint elkerengett a háztetők felett.~Egyszer csak két napernyő
3526 11 | találja egymást, s nem a maga felével egyesül, holtáig érzi a
3527 6 | tovább: február elsején a félévi bizonyítványok kiosztása
3528 2 | készülődése a keresésemre, felfalásomra.~Aztán sokára, sokára egyszer
3529 11 | gyöngédtelenség a kaktuszlépcsőre felfárasztanom szegény kis Mártámat. Hát
3530 9 | nemigen.~No, ez lesújtó felfedezés volt. Mármost minek hoztam
3531 10 | eperfás udvarra. Csakhamar felfedeztem, hogy két nagy leánya van
3532 8 | abbahagyta az olvasást. Felfigyelt.~- Propeller - mondottam -,
3533 11 | Kimosdatták, felöltöztették: felfogadták, hogy reggeltől estig játszadozzon
3534 8 | a gyorsforraló egyszerre felforrant a mellében.~- Ma vagy holnap
3535 3 | ábrázol. Az arca olyan, mint a felfújt marhahólyag, amelyre valaki
3536 7 | mosolyodott el:~- Erre jártam; felfutottam hozzád. Csak azért, hogy
3537 2 | ledobtam a kabátomat, és felgyűrintettem az ingem ujját.~Nekirontok
3538 10 | alatt, az asztalnál. A kövér felhág olykor a szederfára, és
3539 7 | Ligetbe. Ülök mindjárt a felhágó mellett.~A Lánchíd végén
3540 10 | előfehérlik a homályból. Felhágok a padra. Édes szegfűillatot
3541 4 | bocsátkozott a szűrön, s felhajtotta a szűrnek a gallérját. Egy
3542 2 | olyan félelmesnek. Hogy is félhettem annyira tőle, mikor hétköznap
3543 10 | teljességgel eloszlatta az utolsó felhőcskét is az egemről.~Elveszem! -
3544 9 | a levegőben. A távolban felhőfátyolos, kék hegyek. Az út mellett
3545 11 | szárnyain a mennyország rózsás felhői között. Vagy beszéljünk
3546 2 | Fáni is ott könyökölt, s felholdazott szemöldökkel hallgatta az
3547 1 | ha az öcsédéi.~A békesség felhőtlennek ígérkezett. Az asszonyka
3548 4 | dunnáját, el volt borítva felhővel.~Aggódtam, hogy délután
3549 3 | előtt, míg ugyanis Náni felhozta a vizet a pincéből. Egy
3550 5 | áll. Elfelejtettem este felhúzni. Az is csak akkor az egyszer
3551 9 | operett.)~Végre megérkezek. Felhúzom a szép vajszínű glaszékesztyűmet,
3552 9 | tesz az ember egy őzért! Felhúztam. Úgy éreztem, mikor jártam
3553 4 | pápaszeme, de dobás előtt feligazítja. Hosszan lóbálja a golyót,
3554 9 | rendesen nem indítják...~S feligazította az ülésdeszkát is.~- No,
3555 4 | hajtotta a fejét.~Aztán feligazodott. Összevonta a vállán a nagykendőjét,
3556 7 | végre, szinte reszketve a felindulástól.~Kérdésemre a gyerekek még
3557 1 | év végén eltökéltem, hogy felírom minden napomnak a történetkéjét,
3558 10 | 10. Hat frankon béreltem.~Felírta.~- Mit tudsz még az utcaseprésen
3559 3 | szintén németül -, aztán felizgatja vele a fantáziáját.~- Ugyan...
3560 2 | jár valaki? De hiszen, ha feljön, meghallom, s különben is
3561 6 | előtt eltitkolnom.~Apám feljött értem, és mikorra hazaértem
3562 10 | bátyám alig ismert rám, mikor feljöttem Pestre.~- Ez aztán a legény! -
3563 10 | kakas taraját. Hanem amint feljutottam a latin iskolába, otthon
3564 7 | manót! - feleltem a fejemet felkapva. - Jenő pajtás, ihol ez
3565 8 | Meg-meglátogatnám, Ildácska mikor felkelek. És ha nem tudnám megnyerni
3566 3 | leült, és én hívtam, legott felkelt, és végigjárta velem a táncot.~
3567 11 | vendégek fogadására sietett. Felkísérte őket a lépcsőn, a szalonba.~-
3568 9 | zsombék bizonyosságát, és felkötött reverendával lódul neki
3569 7 | még egy tanú, és azt is felkutatta a báróné. Azt hozta hírül
3570 9 | anyjára bámult.~Az anyja felleges arccal ült a vak mellett,
3571 7 | iratok kandikáltak elő. Ahogy fellép, a táska megütődik az omnibusz
3572 9 | közöttünk. A tanítót majd fellöki.~A lányok sikítanak.~Magam
3573 4 | gondoltam -, hogy ide felmászkálok ebben a rekkenő melegben.
3574 11 | oszlop tetejére. Nézzük.~- Felmászok érte - mondom.~S próbálok
3575 4 | Hetenkint egyszer nappal is felmehettem a legelőre, de csak olyankor,
3576 11 | A legfelső állvány csak félméternyire volt a kőfal tetejétől.
3577 4 | Csakugyan láttam ott egy félmogyorónyi gömböcskét, és azon lyukat.
3578 4 | megmondom, amit kérdeztél.~Felmozdult. Közelebb lépett. Elnyílt
3579 9 | beszélgetésünkbe.~- Nem félnek itt maguk? Nők, erdőn...~
3580 2 | és üdvösségem,~hát kitől félnék?~Aztán egyre hangosabban,
3581 9 | vadul most mán, ne tessen félni. A Kálmán kivezeti az útra,
3582 1 | tarisznyájából egy kis szelencét, és felnyitja. És a szelencéből olyan
3583 10 | bazári bádogportéka volna.~Felnyitottam.~A hajfürt és a nefelejcs
3584 1 | áldjon meg! Ki bántott?~Felölelném. Ellök.~- Hagyj magamra!
3585 10 | érte, hogy egy-két hétre felöltöm az oláh vallást, s mindjárt
3586 9 | is.~Az öregasszony megint felöltötte a violaszín mentét és a
3587 9 | lehet benne. Nem is fogok felöltözni. Úszónadrágban tanulok a
3588 3 | egy vonat...~Amint kilépek felöltözötten, Viki már az eperfa alatt
3589 11 | csősznek a lánya. Kimosdatták, felöltöztették: felfogadták, hogy reggeltől
3590 7 | két nagy koffer sárgáll. A felöltőmet egy rántással levetem. Lépek
3591 10 | szemmel néztem.~Egyszer felötlik nekem, hogy az órám fityegője
3592 9 | megsimította a haját. Kedvesen féloldalt volt választva a haja, és
3593 8 | tudnám...~- Bizonyos lehet felőle. Maga olyan, Ilda, mint
3594 7 | írnokának, hogy tudakozódjon felőlem.~- Milliomos! - kiáltotta
3595 9 | tűzre vettetik.~Csaknem félóra hosszat terelgette a jámbor
3596 9 | mennyi időbe kerül?~- Hát... félórába se, tekintetes uram. Csak
3597 1 | aminek csak a szagára is félóráig nyalogatja odakünn a kutya
3598 4 | pipázni! Eredj be, feküdj le félórára, lovaglóművész!~Kedvem lett
3599 11 | menjek el a faluból. A pénzt felosztja öt részre, négy évig még
3600 9 | egy csizmadiaféle félúr, félparaszt lépett ki ájtatos járással
3601 5 | Őneki magának?~Lukács felpillant fél szemmel:~- Őneki.~-
3602 4 | nézni: ez a fiam, a Dani.~Felpödrött bajszú, kerek képű, siccer-bojtos
3603 9 | mégis válnak.~Mind a kettő félrebillenti a napernyőjét. Az arcuk
3604 4 | Ahogy a fejét röstelkedve félrehajtotta! Ahogy a korsót elvette;
3605 2 | Fánikának az öregapja. Félrehúzódok a pince felé. Ha nem lógna
3606 2 | futtomban megenni. Majd otthon, félrehúzódva, hogy a legkisebb morzsikájának
3607 6 | ebéd abbahagyásával.~Ahogy félrehúzom egy reggel a kárpitot, s
3608 11 | valahogy egy kaktusznak a félrekonyuló fülére. A kaktusz lefordult:
3609 4 | bokrok közé.~A könyv azonban félremozdult a kezében, és újra kellett
3610 10 | legszebbik szálat.~A tanító félreszólít, von karon fogva a tyúkketrecig.~-
3611 8 | azonban mégiscsak kibújtak, és félretolták a mesterségeseket.~Az apám
3612 9 | lépést ballagott vele, aztán félreugrott. A Csillag megint nekiiramlott
3613 7 | Aztán nevetésre fakadt. Félrevetette a szőnyeget, és szeretettel
3614 9 | Nem. Csak tartózkodó. Félrevonul tőlem, és csak messziről
3615 4 | egy közeli rokona ispán a Felső-Tisza mellékén.~Levelezést kezdtek
3616 5 | hogy a karján hordozza a felsőkabátját.~Csak a szeme erős és józan,
3617 1 | eszembe, angyalom, hogy a felsőkabátomban van.~Kimegy. Az ajtót is
3618 10 | drappszín posztóból varrt felsőkabátot.~A bemutatkozásomkor annyi
3619 10 | kifejezését - rebegtem végre felszabadultan a nyomás alól.~- Köszönöm -
3620 4 | az a táj, de kiirtották, felszántották. A hegyet meghagyták legelőnek.~
3621 4 | könyökölt a sulykán, és nézett.~~Félszázadra terjed már vissza az emlékezetem.
3622 11 | ajtónyikkanás hangzik, Ilona asszony felszökken. Kipillant az ajtón. Hintógördülést
3623 2 | harangok: a beharangszó a feltámadásra! Jaj, a bátyám!...~S csurgott
3624 2 | Biztos, hogy elkések a feltámadásról! No, lesz nekem ezért!~És
3625 2 | az ezernyi ember énekét:~Feltámadt Krisztus e napon, alleluja!~
3626 3 | úgyhogy a foga is vacogott féltében.~Hát nem maradhattunk ki
3627 9 | mondhattam.~A tanítóban így is féltékenység ébred irántam. A képet meg
3628 5 | ő mit csinált?~- Hát... feltépte a levelet. Elolvasta.~-
3629 10 | nyüzsögtek. Valamelyikük feltérdelt, és megnyalta a cukorbárányt.
3630 9 | leánytársaságtól elmarasztalnom Ilkát feltűnés nélkül. Epret szedjünk?
3631 11 | eljársz... Ámbár ne járj: feltűnne, hogy eljársz. Tudod-e,
3632 4 | öregúr. Csak bajuszt visel, feltűnően sárga bajuszt. Mindig cigarettázik,
3633 9 | tanító a papra nézett.~- Felülfizetések...~A pap az asztalra csapott.~-
3634 11 | nem tudtuk, hogy halott. A felülről érkező halottak ott állomásoznak
3635 9 | tehettem egyebet, megint csak felültem.~A juhász kivezette a lovat
3636 9 | szereplő, akitől leginkább félünk, hogy zátonyra viszi a vállalkozásunkat.~
3637 10 | is beesett.~A lányok is felugrálnak, odafutnak a csodára.~Csak
3638 9 | lehettünk volna rajta?~A pap is felugrott:~- Micsoda bivalyok vagyunk,
3639 9 | időre rá egy csizmadiaféle félúr, félparaszt lépett ki ájtatos
3640 9 | uram ruháját tetszene addig felvenni? Van neki egy új nyári ruhája.
3641 10 | kalapácsot leteszi. A tojáspipát felveszi. Kénes gyufát halász elő
3642 10 | Mire jó? Hát például, hogy felvidámítsa a lelket. Kivált esténkint...~
3643 11 | délután felviszem.~- Felviszed? No, derék fiú vagy.~Így
3644 11 | Amelyik kaktusz virágzott, felvitték a szobájába, a papagájkalitka
3645 9 | pattantak elő.~- A második felvonás kocsmáját - mondotta a tanító -
3646 10 | papucsa sarkára kettőt üt még. Felvonja a lábára. A kalapácsot leteszi.
3647 9 | lehetett, mikor a legyek felzavartak. Az első gondolatom persze:
3648 3 | négykrajcárost, és küldöm a fenébe.~Azonban Viki az ő mindenre
3649 9 | majd kirúgott engem is a fenékdeszkákkal együtt.~No, még a két szemem
3650 9 | Csillag még egyszer megrúgja a fenékdeszkát. No, azt hittem, sose szakad
3651 9 | hátulsó két patkója a taliga fenekéhez, s majd kirúgott engem is
3652 6 | beszédet: Szokatlan... Micsoda feneketlen szamárságot eszeltem én
3653 9 | Szidtam magamat, hogy mi a fenének indultam én ilyen ismeretlen
3654 8 | lélekben is lappang ilyen fenevad?~És még ennél az eszmélkedésnél
3655 4 | tartotta felém, s olykor fenyegetgetett is, anélkül azonban, hogy
3656 11 | szemölcs a szája mellett, igen fenyegető volt az a szemölcs!~Mikor
3657 7 | családi ünnepnek igen emeli a fényét a püspök. Ma se tudom ugyan,
3658 1 | a kezében volt az egész fényképcsomó. Egy mozdulattal legyezővé
3659 4 | kettészakított fénykép is, az én fényképem.~Az ispán bátyámat szintén
3660 4 | elváltunk.~~Délután kiloptam a fényképemet az albumból, és kivittem
3661 4 | kihallgatták: Tudna-e valamit? A fényképemre azt mondta, hogy az ő albumából
3662 1 | fráter -, lehet, hogy a fényképész... és azért látszik olyannak.~
3663 2 | öngyilkosságokat, vagy mikor egy-egy fényképész-kirakatban a menyasszony-vőlegény fotográ
3664 9 | vonal, talán-talán színes fényképezéssel lehetne...~- No, hát egy
3665 1 | Katica külön erre a célra fényképeztette le magát. Oldalt is, szembe
3666 1 | kínos komédia, amit az első fényképpel produkáltál.~Hitetlenül
3667 1 | nyeregben.~- Nézd meg a fényképre írt sorokat: mindenütt az
3668 4 | arcán. Hallgatott. A szeme fénylett.~Aztán egyszerre összerezzent.
3669 8 | emberi szem! Világosság fénylik át rajta, s mégse láthatunk
3670 11 | álltak benne: platánok, fenyőfák, hársfák, magas, vén tuják
3671 9 | régi acélmetszetű képek, fenyőtobozzal díszített rámákban: a Vadász
3672 9 | bádog...~S nézett avval a fénytelen bádogszemével. Nézett közénk.
3673 10 | Olykor az erdőre mentem ki, a fenyvesbe. Olykor a katonai gyakorlatokat
3674 9 | szemérmesen -, a pesti urak Liszt Ferencet is ismerik.~A leány azonban
3675 11 | jobban kerestem, mint a férfiakét. Pedig hogy gyűlöltem őket!
3676 9 | kis hetyke kabátban, a férfias, fehér inggallérral, s katángvirágszínű,
3677 10 | megindulással áll mellettünk.~- Csak férfiasan, barátom - mondja vigasztalón. -
3678 7 | lakást. De az is lehet, hogy férfiatlan valaminek éreztem a hamarkodást.~
3679 4 | találkoztam, de valamennyinek férfiember volt a pásztora.~- Itt asszony
3680 8 | valahonnan a magasból, férfihangú nótázás hallatszott. Palócos
3681 10 | S időnkint egy harsogó férfikiáltás:~- Szilansz!~Arra a hullámok
3682 1 | hogy a mucus alá csakugyan férfinév van-e írva? Olvashatatlan
3683 11 | meg amolyan veszedelem a férfira. A nő, vagy talán inkább
3684 11 | valaminthogy a nő is, mikor a férfit szolgája a maga életével,
3685 11 | rándult. Abban a pillanatban férfivá lettem. Romulust ha fölnevelte
3686 9 | magát a testembe! Átkozott férge az istennek! De hiszen ha
3687 10 | leghitványabbja, diónak férgese, mogyorónak lyukasa. Respektálnom
3688 4 | tücsköt, bogarat, halat, férget, de arra még egy tudós se
3689 4 | micsoda viharban, micsoda fergetegben. És hogy a gyilkosát mért
3690 11 | Mindenkit csókolt, ha az arcához férhetett. S mivel hogy én voltam
3691 8 | pólyás baba.~- Csókold meg, Ferike, a menyasszonyodat! - biztatott
3692 11 | régóta ismered: ő lesz a férjed.~S elmondta, hogy ő egy
3693 3 | szállítja majd, szállítja a férjéhez.~Túl voltam már azon a koron,
3694 11 | szerencsétlen-e?~Én ismerek igen vidám férjeket. És ismerek pocakos családapákat,
3695 7 | boltjába.~- Szerzek egy jó férjet az Idának - mondottam az
3696 11 | asszony. Tegnap temették a férjét, és azért is utaztatja a
3697 8 | összeveszés... Az anya bizonyára a férjével marad, s tovább festi Zsolnaynak
3698 10 | úgyis többet fuvoláznak a férjük fülébe, mint kellene.~Befalt
3699 9 | Képzeljetek egy durva, nagy ferslógot; két sáros kereket alatta;
3700 4 | ajka, és eleven, mint a ma feslett rózsabimbó.~A leány a nyájra
3701 8 | is találkoztunk egy szép, fess, barna leánnyal. Húgod talán?~-
3702 8 | Az, szegény. Virágokat fest - ahogy hallom -, porcelántányérra,
3703 9 | megint lecsorgott.~Már a festékben a hiba! - tűnődtem bosszankodva. -
3704 10 | és fásultan kevertem a festékeimet.~Nagy havazás volt az elmúlt
3705 10 | azt kilenc tapétagyárnak a festékeivel se lehetne lefesteni.~-
3706 10 | óra múlva is remegett a festékesecset. Enyém ő! - gondoltam diadalmasan. -
3707 9 | lefestetni.~- Lehet abban is: a festékesládának mindegy, akármelyik színt
3708 9 | állványomhoz, és előbontom a festékesládikát. Kenem a kobaltot meg a
3709 9 | festők a kék szemet nem kék festékkel festik, hanem szürkével.
3710 9 | megfesteni.~Próbáltam a festéktartómnak minden kék színét: berlinit,
3711 9 | feleltem kitérően.~- És hogyan festenek le egy egész falut, például
3712 9 | nézni a gólyákat. De hátha festenék is olykor pihenésül? Kezdő
3713 9 | csizma? Ki kell-e az arcukat festeniük? Vagy maradhatnak a maguk
3714 9 | valljam meg, hogy nekem a festés nem mesterségem? Hogy a
3715 9 | pályáján? Meg lehet élni a festésből is?~Ez az ártatlan kérdése
3716 9 | mert azt mondja, kíváncsi a festésemre, nem látott még efféle mesterséget.~
3717 9 | hogy az idő nem alkalmas a festésre.~Ilka fölugrott, és a képhez
3718 2 | szögein függő tulipános festésű kulacsok, a dorombos fiók,
3719 9 | is térek vissza, mert a festészet mellett a jogi pálya is
3720 10 | festett. Csak épp a kis festetlen falóca ott a lány ablaka
3721 9 | akivel apuka le akarta festetni.~- Bocsánatot kérek - rebegtem -,
3722 10 | Látott-e valaha ennél szebbet? Festett-e valaha ennél szebb angyalt
3723 6 | gondoltam -, ha Flóra arcát festették volna meg az angyal arcának.~
3724 9 | Annál különb fát Lehmann se festhet.~A tanító a homlokára csapott:~-
3725 11 | ördögöt...~- Az ördögöt te se festheted fehérnek! - nevetett a bankigazgató.~-
3726 8 | férjével marad, s tovább festi Zsolnaynak a szegfűket,
3727 9 | ménták illatával teljes. A festmények benne azzal a művészettel
3728 10 | rágondolok arra a finom kis festményre, ma ezreket adnék érte.~
3729 9 | két motyómat, puskámat, festőállványomat és cilinderemet; a hóna
3730 9 | éppen egy hordozható kis festőállványt vettem, meg egy rend olajfestéket
3731 6 | nincsenek a világ legjobb festőinek a palettáján se.~S következett
3732 9 | csak később tudtam meg a festőismerőseimtől -, hogy több olajjal kevertem
3733 9 | Ha tudták volna, hogy a festőjük minden művészete nem ér
3734 9 | kéket, ami csak megvolt a festőládámban, de az ő szemének a kékje
3735 9 | a pakolópapirosba kötött festőszerek és összehajtogatható kis
3736 9 | fárasztja az ülőt is, a festőt is.~Ilka a képhez röppent.~
3737 9 | Tessék leülni. Ma nem festünk. Nem bírnék nyugodtan maradni.
3738 5 | simít egyet a halántékára fésült, ősz fürtjén.~- Hát... Nemigen
3739 3 | ma nem vagyok férj és egy fészek gyereknek a papája, mindez
3740 4 | szememet.~Fölhúzom a vödröt. Fészek-szemetes víz. Soha életemben nem
3741 8 | Ők ketten a kis csöndes fészekben egy magasztos regény harmatával
3742 2 | anyjától, testvéreitől, családi fészektől, szülővárostól, játszópajtásoktól.
3743 11 | Raccsolt és hajlongott, és feszengett.~Márta azon az estén mégis
3744 11 | történetét; hányódtam, mint a fészkéből kiesett verébfi, amely ide-oda
3745 9 | én is elfeledtem a nagy feszültségben a bajomat.~- Én tudok róla -
3746 7 | a fejemet!~És zokogott, fetrengett a széken.~Egy óra hosszába
3747 7 | ember. A boltjában piros fezt viselt. Szürke szakálla
3748 Inc | És aki u-u-unalmas lesz, fi-fi-fizeti a pe-pe-pezsgőt! - mondta
3749 Inc | szoktam mondani.~- A festő fiad...~- Az se, csak hasonlít
3750 10 | Bandi pajtásomhoz, a pap fiához. Ugyan nemigen tetszett,
3751 11 | örömmel szerkesztik össze a fiaik házasságát. De a leányos
3752 9 | Milyen nyugtalanul röfög a fiainak, de azok nem hallgatnak
3753 2 | menyasszony-vőlegény fotográfiákat szemlélem. Micsoda bamba
3754 7 | báránykám.~Beültünk újra a fiákerbe. Végignéztük a Duna-sort.
3755 7 | mondotta Ida, mikor már a fiákerben ültünk. - Menjünk inkább
3756 6 | Csúnya havas eső esett. A fiákeresek is összeguborodva ültek
3757 4 | vödörből. Úgy igyak-e, mint a fiákeros lovak?~Kedvetlenül nézek
3758 7 | mentünk át Kuglerhez. A fiákerünk lépésben kísért. Ida boldog.
3759 9 | lesz? Azt mondták, hogy fiatalkoromban szép voltam.~Ilka megölelte:~-
3760 11 | faluvégen, a kocsmában táncolt a fiatalság. A kocsma mellett meg a
3761 9 | állógallért visel. Megszokta még fiatalságában, amikor az egyik minisztériumban
3762 Inc | öngyilkosságokat, vagy csak a magunk fiatalságát, hogy mi bolondokat csele
3763 9 | Egy-két aranymorzsát a fiatalságomból!~A barátomnak nem szóltam
3764 2 | alkalmazkodik. Harmadnapra már vígan ficánkoltam én az új iskolás pajtásaim
3765 9 | volt az. Talán a Bétóven Fideliójából való vagy más régi szerzemény -
3766 9 | az egy... Hiszen már a figurája... - hebegett a pap. - Hiszen
3767 4 | cvikkeres és tengerészsapkás figurák foglalják el, akik a boglya
3768 10 | próbálta elődomborítani a figurákat.~Már vagy öt napja vagyok
3769 10 | táncoltak belé.~Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a tányérok olcsófajta
3770 8 | sebesen, hogy alig bírtam a figyelmemmel követni. Neki a szó mind
3771 2 | fogadtam.~Akkor néztem rá figyelmesen először.~- Köszönöm.~És
3772 5 | mellettünk, az zavarta meg a figyelmét.~- Fogja meg! - kiáltotta. -
3773 7 | volt nekem, hogy annyira figyelmez reám.~Nem sokkal rá egy
3774 4 | értelmük, s ő érdeklődéssel figyelmezett. - Hát ez az...~Aztán hogy
3775 9 | csakúgy, mint mink. Sőt ő figyelmeztet, ha a tűzre fa kell, vagy
3776 5 | ő hibát követ el, és én figyelmeztetem... Vajon akkor is sír-e,
3777 5 | az órára. Aztán hogy künn figyelmeztettem, röstellte a feledékenységét:
3778 9 | többiekre is kellett olykor figyelnem. Azok olyasmiről társalogtak,
3779 11 | hallottam.~Csak akkor kezdtem figyelni rá, mikor már a sírás megkönnyebbített.~-
3780 9 | dagadozó szívvel gyönyörködtem figyelő, üde arcában, áhítatos halványságában,
3781 9 | Abba a szerepbe nincsen egy fikarcnyi nóta se.~- Éppen azért.
3782 10 | akkora lencse, mint egy filléres pénz, domború és szőrös
3783 10 | hazai vagyonkámnak az utolsó fillérét.~Továbbhaladtam.~Aztán megint
3784 10 | apám akarata volt, hogy filológiát tanuljak Svájcban. A plébánosunk
3785 10 | voltam a rajzolásban. Nem is filológus akartam én lenni, hanem
3786 3 | kettő mindig új kalapos, finnyogó orrú. Útközben gondoltam
3787 8 | nevelték-e őket? Vagy egy finomabb emberfajnak a közénk szóródott
3788 4 | Rámmosolyodik, szomorún, finomkán.~- Hogy kerülsz ide?~Már
3789 1 | illatában nevelkednek. Kissé finomkás, kissé méltóságoskodó, inkább
3790 11 | arcának az a rózsalevél finomsága bizony olyanná vált mégis,
3791 4 | cserregett! És milyen rejtelmes finomságú hamvas felhők úsztak a nyugati
3792 8 | Szívesen tettem. Már akkor nem fintorgattam rá az orromat.~Apámnak az
3793 10 | egy új pipaszárat. Várjon: fiókba tettem, mert a gyerekek
3794 10 | temetőben.~S elővette a fiókjából a fehér, csontba foglalt
3795 1 | íróasztalom kulcsát:~- Itt a fiókjaim kulcsa is. Zárnom kell azt
3796 1 | rendetlenségben hevertek a fiókjaimban a gazdasági levelek, a szerelmes
3797 10 | selyemkesztyűjét, és leül. Elővonja a fiókját. Fehér, csonthátú tükröcskét
3798 1 | sietve kotortam bele a fiókokba és halásztam elő minden
3799 1 | ki-kirántottam egy-egy fiókot, és gyorsan összetéptem
3800 5 | firkálni.~No, hát én nem is firkáltam több levelet. Fogtam a fényképét,
3801 1 | van-e írva? Olvashatatlan firkantás volt, de mikor megmondtam,
3802 1 | tollat, és boros fejjel alája firkantotta a képnek: Csókollak, mucus!~
3803 1 | derekú Juhász Boriskától a fitos orrú cukrász Ninuskáig.
3804 10 | felötlik nekem, hogy az órám fityegője megkopott. Lekopott róla
3805 9 | csak az alsó része. Felül fityegős marad, mint a szerbek bugyogója.~
3806 10 | felejts!~Eltettem a megkopott fityegőt abba a skatulyába, amelyikben
3807 10 | hangja.~A protestáns ember fitymáló érdeklődésével néztem, hallgattam.~
3808 2 | olvastam.~- Mit?~- Robinsont.~Fitymálón legyintett:~- Abban nincs
3809 9 | csepegő orrú, mezítlábas fiúcska.~Az asszony jobban megértett.
3810 2 | dühvel egy magamforma termetű fiúcskának, és víg-hősen kurjantom:~-
3811 7 | mellette három egyképű kis fiúgyermek.~Állnak. Nagy szélű kalap
3812 7 | történeteket. Hát még a fiúinternátusokban? És azok a védtelen, kis
3813 9 | volt, ráment a Lacira, a fiukra. Gyakorló erdész most már,
3814 7 | Csókollak:~ Ida~Ránézek a fiúra. Látom, hogy a szája széle
3815 11 | módos leányokról szólok.~A fiús apák szinte örömmel szerkesztik
3816 11 | szoknyácskában. A fejét fiúsan nyírták. És én csak a szemére
3817 6 | Búza Jancsinak hívták a fiút. Érdeklődéssel hallgatott,
3818 11 | Bécsben aztán megismerkedtem a fiúval is. Kedves, jámbor gyerek.~
3819 10 | hogy én drágán tanítom. Fizessen, amit tud: mondjuk, például,
3820 9 | ilyet... Háromszáz forint fizetés, és még egy nő, aki a Der
3821 10 | uzsonna. Negyven frank havi fizetésből még virágot is venni...~
3822 10 | szolgabíró. És hát abból a kis fizetéséből hat gyermeket taníttatott
3823 10 | költötte volna azt a nagy fizetését?~De vajon hazavihetem-e
3824 10 | veregette, és hamarosan fizetésjavítással biztatott.~Üvegtetős, vasgerendás
3825 8 | fiatalon lehetett akkor jó fizetésre kapni. De még el se foglalhattam
3826 10 | franciát is értő tanárokat jól fizetik - mondotta. - Annyi, mintha
3827 10 | neheztelte.~- Már ezt tik fizetitek meg, gyerekek! - mondogatta. -
3828 11 | Mit ér nekem, ha arannyal fizetnek, mikor a gyémántom elveszett!~
3829 10 | szegfűért húsz szantimot kellett fizetnem. S nem hagyhattam abba.
3830 2 | Kiválasztotta nagy nehezen. Meg is fizette az utolsó garasával. Aztán
3831 11 | áttettek a csőszhöz. Bizonyosan fizettek értem.~Sírtam, ordítottam.
3832 6 | üdvözöltem, mint Arkhimédész a fizikai találmányait. Szinte futni
3833 8 | nézett:~- Csinos. Tán a flastromot ezzel rakatod fel?~A hadnagynak
3834 6 | minden mozdulatát. Ó, boldog flaszterkövek! Ó, boldog kék csokrocska!
3835 6 | topánkát. Csak ennyi látszott Flórából, de micsoda édes szenzáció
3836 6 | mellbe. S így fogok szólni Flórához:~- Ezt magáért tettem.~S
3837 6 | ezt a címet látom: Erdély flórája. A szívem heves dobogásnak
3838 6 | érdeklődés, hogy kije-mije Flórának az a fiatalember. Szinte
3839 6 | szemmel megfogadtam, hogy Flórára nem gondolok többé. ~Meg
3840 6 | Jancsival egyébről, csak Flóráról és Vilmáról, és annyi volt
3841 6 | haza! Nem bírtam elmozdulni Flórától! Égetett az érdeklődés,
3842 9 | halványságában, s a mandulavirágos, florentin szalmakalapban, amely ugyancsak
3843 9 | tündér abban a mandulavirágos florentinkalapban! S mennyi szeretet sugárzik
3844 10 | hát ki az ördög lövi magát főbe ebéd után? Csak ültem, mint
3845 7 | Munkácsy képe, amely a Kálvária főcsoportját ábrázolta.~Úgy beszéltünk
3846 6 | és elöl-hátul hullámosan fodorítva.~Egy reggel aztán csodálkozva
3847 5 | hát, izé... elém vetette a fődre.~Röstelkedve pislogott rám.
3848 9 | az embernek a szeme közé föcsög a sár.~De hol a tó? Hogyan
3849 11 | szívvel bocsátják azok más födél alá a leányukat!~Ti egynehányan
3850 11 | ő meg fölkepeszkedett, föIhágott a lépcsős kaktuszállványra.
3851 9 | ezt mink ki nem találtuk!~Föl-alá járt a szobában. Aztán egyszerre
3852 3 | szobában táguldozott, és föl-fölemelgette az üvegdugót, az plattyogott
3853 9 | kifordítja a kalapjából. Fölcsapja a kalapot a fejére.~Vígan
3854 9 | szinte visszahúzódott a földbe szégyelletében.~- A maga
3855 11 | meghalni, meghalni! Feküdni a földben, még ott is hátat fordítva
3856 10 | alkotta volna, s nem is földből, hanem rózsaszirmokból:
3857 6 | teremtése előtt, mikor hegyek, földek, tengerek, folyók, életcsírák,
3858 9 | gyerekeskedtek?! Elszántja a földemet az a gazember! Elszántja
3859 3 | szobámat hátul rendezték be. Földes szoba volt. Az ajtaja olyan
3860 9 | Karlsbadba készülök, egy borsodi földesúr barátommal találkozom a
3861 9 | iskola javára. Mert nincs földgömb, és sok szegény, gyerek
3862 2 | térdemet minisztrálás közben a földig; hiába kiáltottam legharsányabban
3863 4 | helyen kender is. Nézem a földképet, amit rajzoltam: akkor látom,
3864 9 | rengő aranytányér. Majd földobta, megkapta. El is ejtette
3865 11 | csak üres szakácsszoba a földszint északi sarkán, a konyha
3866 11 | hált a kisasszonyával a földszinti harmadik ablakú szobában.
3867 7 | eresztenek az angyalok a földtekére!~És még valami volt, ami
3868 2 | rózsafüzéres vénasszony - a gyanú fölébredt benne, hogy színeskedő vagyok.
3869 1 | csak akkor látott meg, hogy fölegyenesültem?~Mármost mindegy: játsszuk
3870 9 | háromszázszor.~- Melléje, föléje, hogy elriassza. Nem akarja
3871 9 | gyermekujjnyi kis gumidarab volna.~Fölemelem a lábamat, hát egy fekete
3872 4 | holló végre megmozdul, hogy fölemeljen. De én fölkeltem magamtól.~
3873 9 | paphó - mondotta a fejét fölemelve.~- Hát ki beretválja a papot?~-
3874 9 | a skálák lefelé-fölfelé, fölfelé-lefelé. Pokoli volt!~- Elvonulok
3875 6 | végén, siettem lépcsőjükre. Fölfutottam a második emeletig, s onnan
3876 9 | egyszer meginduljunk.~Azzal fölhág a rúdra, s mellém ereszkedik
3877 4 | majd kiverik a szememet.~Fölhúzom a vödröt. Fészek-szemetes
3878 4 | hebegtem. - Én bizony csak fölhúztam a vödröt, ahogyan volt.~
3879 10 | Jó, majd én megírom.~S följegyezte a papnak a címét is.~Mentem
3880 1 | fölkel, a pipatartómhoz lép. Fölkap onnan egy fényképet, és
3881 9 | Alászolgája - feleli a fejét fölkapva.~És sunyorogva szemlél,
3882 4 | belé, már éreztem is, hogy fölkelhetek.~Vagy öt percet fekszek
3883 3 | mikor már annyira volt, hogy fölkelhetett, s az én karom volt a támasza,
3884 4 | Harcoljak a legyekkel? Fölkeljek reggelenkint öt órakor?
3885 10 | egymást. Ő korán szokott fölkelni, és szeret az ablakban állni,
3886 3 | ugyan még később volt a fölkelő órája, de a csillagok annyira
3887 9 | kell mennem - mondottam fölkelve. - Az ajtómat, úgy rémlik,
3888 11 | kőfalra könyököltem, ő meg fölkepeszkedett, föIhágott a lépcsős kaktuszállványra.
3889 3 | Ha már frakk van rajtam, fölmegyek, megnézem a virágkiállítást.~
3890 7 | Mindjárt jön a papa is. Fölmegyünk eléje az állomásra.~És két
3891 11 | öltözzünk. Te pedig fuss, mihánt fölmennek. És többet ide ne gyere!
3892 7 | Addig ki tudom járni, hogy fölmentsenek a kihirdetés alól. Nem kell
3893 4 | Csak éppen hogy a fiamat fölnevelhettem a háznál. Ötéves vót, mikor
3894 11 | férfivá lettem. Romulust ha fölnevelte is a farkas, abban a percben,
3895 7 | térdemre teszi a tenyerét, és fölnéz rám.~- Tálmán bátyi - mondja
3896 7 | marad?~Az utcámba értem. Fölnéztem a lakásom ablakára. Hát
3897 4 | ünnepi nyugalom érzése. Mikor fölnyitottam a szememet, egy okulárés,
3898 4 | napok forogtak alattam, fölöttem, körülöttem. Mi lesz ennek
3899 9 | volt tovább szenvednem.~Fölpattantam a székről, s a zsebemre
3900 8 | nézett: - Várt?~S az órára is fölpillantott.~- Nem azért, Ilda, hogy
3901 1 | a parketten.~A feleségem fölriadt:~- Ki az? Jézus!... Pali!~-
3902 7 | a keze árnyékával mulat.~Fölsiettem, beléptem.~A gyerekek örömlármával
3903 4 | afféle fővárosi ember, a fölső részét emeltem a számhoz.
3904 9 | a következő évre várta a fölszentelését. Kedves, eleven fiú, s az
3905 9 | pap kalapját nem lehetett föltennem. Mikor a faluból kiértünk,
3906 1 | nálam. De hová tegyem?~S föltettem hirtelen az almárium tetejére.~
3907 9 | még sárosabb volt, mint fölül, hát letörülte a kezével;
3908 9 | kincset örököl, s mikor fölvenné, azt látja, hogy másvalaki
3909 9 | letépett virág mellett, fölvenném.~De nem találtam.~Aztán
3910 11 | Palinak. Ő is gyászol.~A hölgy fölvetette a fátyolát. Tizennyolc éves,
3911 5 | egy emeletes ház előtt, és fölvetettem a kérdést. Ha most megszólalna
3912 4 | Örzsikém...~Hallgatott. Fölvett egy olyan golyóba magzott
3913 11 | nyitva marad. Egyszer, hogy fönn az emeleten ajtónyikkanás
3914 4 | egy-két percre kijövök. Fönt várjon a hegyen, az omlott
3915 10 | terebélyes asztalok. A gyárnak förtelmes enyv- és keményítőszaga
3916 Inc | jobbra-balra, és nem szól semmit.~- Förtelmesen unalmas hely ez ma! - mordul
3917 9 | jobban nem tudhassa, mert föst is: erdészéket is fösti,
3918 9 | mert föst is: erdészéket is fösti, meg az újságba is ki vót
3919 2 | olyan furcsa volt pirosan, foga-fehérkedőn, mintha egy más lánnyá változott
3920 2 | Piroska gondos-kimérten a fogacskái közé illesztette a rózsaszínűt,
3921 11 | kérdezni, hogy az uraság fogad-e.~Az inas ezt rendjénvalónak
3922 11 | nézett. Aztán a vendégek fogadására sietett. Felkísérte őket
3923 6 | megesküdtem nagy szent fogadással a Soroksári utca sarkán,
3924 4 | zsebéből, s büszke kegyességgel fogadják el a gyújtómat.~Mellékesen
3925 8 | Inkább valami szegény diákot fogadjunk. Egy-két órai olvasás elég
3926 7 | maga is szokott vendégeket fogadni?~- Hogy szoktam volna? Nőtlen
3927 9 | kezét nyújtotta, el kellett fogadnom.~- No, furcsa tanyát tetszett
3928 4 | a ketten rokoni csókkal fogadtak.~- Hát ilyen vékony fa terem
3929 8 | legyen vele intézve. Az igazi fogak azonban mégiscsak kibújtak,
3930 2 | hogy az embernek nincs fogalma a végtelenségről. No, hát
3931 9 | eresztenek a házba!~Szívtam a fogamat, és a pokol vörös-tüzes
3932 9 | jó. Csak a zsemlye... Két fogas oroszlán kellene, hogy széttépje.~-
3933 3 | Vikit nem vesztem el. Jó fogás voltam nekik, minden tekintetben.
3934 9 | beszélgetést.~- Mindennek megvan a fogása - feleltem kitérően.~- És
3935 7 | vörhenyes sugarai rezegtek. A fogaskerekű halk morajlással süllyedt
3936 9 | tarisznyánkat, puskánkat a fogasra. Közben halk cimbalomzengést
3937 10 | Az elbeszélő hatvanéves, fogatlan öregúr. Szürke parókát visel.
3938 9 | árokba futó horpadását, a fogatlanság miatt előrenyúlt, csontos
3939 9 | asztalra csapott, s harminckét fogával nevetett. Látták rajtam,
3940 9 | egyszerre mind a négynek fogfájása érkezett volna.~A jegyző
3941 2 | volt soha, amiért tiloson foghatott volna, mégis szüntelen gyanakvó
3942 2 | történet van a begyetekben, nem fogjátok hazugságokkal érdekesíteni.
3943 9 | tisztogatom róla a sarat fogkefével.~No, csúnya sárga foltok
3944 8 | fizetésre kapni. De még el se foglalhattam a helyemet, egy hadgyakorlat
3945 4 | tengerészsapkás figurák foglalják el, akik a boglya árnyékában
3946 11 | átadom a tanítódnak. Nem foglalkozok többet veled! Hálátlan cudar,
3947 10 | pápuák az eszkimótól! Nem foglalkozom többé azzal a leánnyal!~
3948 10 | Zsül már akkor a terítéssel foglalkozott. Hosszú fehér abroszt bontott
3949 11 | érdemlik meg, hogy komolyan foglalkozzunk velük.~Feketítik egymást,
3950 10 | hogy az olasznak a virágait foglalta különféle ornamentális keretekbe
3951 3 | Vikiék az utcai szobát foglalták el. Az én szobámat hátul
3952 9 | faluból kocsin a kukoricásba, foglyokra.~Ahogy leszállunk, az országúton
3953 9 | taliga elé ugyan kár ilyet fogni.~S a pej legott megragadja
3954 1 | elájult, hogy föl kellett fognom: be kellett vinnem a házba.~
3955 8 | édes Ildácska: ha fölkelek, fogom-e magát látni? Mert ha azt
3956 7 | beszélt, gyönyörű, fehér fogsor tűnt elő pirosló ajkai közül.~
3957 4 | előfehérlő, hónál fehérebb fogsora!... Mintha ma került volna
3958 8 | Majd megtalálod te is - a fogsorodat.~Aztán elnevettük az ügyet.~
3959 1 | vidéki szalonokban sárga fogú bárkazongora mellett és
3960 9 | keresztbe tett deszkácskán fogunk-e ülni.~No, bizony azon. De
3961 9 | útnak. Még a lélegzetem is fogyatkozni éreztem, mikorra beértem
3962 11 | szívem el-elszorult. Egyre fogyóbb reménységgel füleltem a
3963 11 | Márta... és K. Antal főhadnagy cs. kir. kamarás...~No,
3964 1 | egyezkedtünk. Csak épp a főhadnagyi kinevezésemet vártuk, hogy
3965 9 | pillanatra néznének máshová - fohászkodtam -, hogy legalább csak egyszer
3966 1 | odaköltözött, nyugalmazott főispánnak a leánya. Nem is akarták
3967 8 | a szemét, és sértődött, fojtott hangon felelt:~- Kiadod
3968 3 | akkorra határoztuk mikor egy fokkal feljebb jutok a bankban,
3969 9 | ketten maradtunk a fehér főkötős múmiával.~No ez alatt az
3970 9 | nézőteret. Magas padokat, fokozatosan, mint a görög színházakban.~-
3971 10 | megismerkedjek. A vágy annyira fokozódott csütörtökig, hogy szinte
3972 1 | szalmára, hogy talán a járás fokozza a lelkem zavargását. De
3973 7 | orrú. Az arcán is két piros foltja az egészségnek. Jónevű ügyvéd.
3974 9 | ablak egy diónyi, tiszta foltján át. Már megvan az is, hogy
3975 9 | fogkefével.~No, csúnya sárga foltok maradnak a sárfröccsök nyomában!
3976 10 | és a szeme alatt a piros foltokat, a csókjaim nyomait.~- Mondja,
3977 9 | vén, ráncos arcon piros foltokban égett az izgalom.~- A láncot
3978 10 | nini, mintha valami fehér foltot látnék az ablak mögött...~
3979 11 | Leül mellénk. Harisnyát foltoz.~Azonban az ajtó nyitva
3980 10 | hogy ne lássék a nadrágon a foltozás.~Haj, de keserített engem
3981 9 | arról a tenyérnyi fehér foltról a nyakán. Mondom a mérnöknek:
3982 8 | rá, hogy ne boldogságok folyamatának ismerjem az életet...~-
3983 8 | miért olvas oly színesen és folyékonyan.~A leány mintha látná a
3984 9 | ugrás? Valami híd van ott és folyó. Vízbe kell ugrani?~- Hát
3985 6 | hegyek, földek, tengerek, folyók, életcsírák, napok és holdak,
3986 11 | vendégek már nyitották a folyosóajtót.~- Este! - mondottam könyörgő
3987 10 | bácsinak, hogy Svájcban folytassam a tanulást!~Munka végeztével
3988 3 | karomból, s elváltunk.~- Folytatása Pesten - szóltam utána búcsút
3989 6 | regénynek. Aztán keresi a folytatást egész életén át, de se a
3990 9 | Gondoltam, megpihenünk, s folytatjuk az utunkat.~Hát belépünk.
3991 6 | írtam magam. Azután meg folytonos rettegésben éltem, hogy
3992 1 | bűvös-boglyas és ártatlan fonatos. De valamennyi mosolygó,
3993 9 | svábos kék szem, vastag fonatú, szőke haj. Még az arca
3994 9 | Hát Finum Rózsi? Két ágba fonják-e a hajukat vagy csak egybe?
3995 10 | Bolondság ismeretséget fonnom azzal a bársonyszemű Máriával.
3996 9 | fogja ejteni az őzet.~A főnök a fejét rázta.~- Én is sejtek
3997 9 | Tündérországba, s mégis nyugtalan. Fonógyárban nem forog annyi kerék, mint
3998 9 | mindenre vállalkozok: gyékényt fonok belőle, meg méhkast.~A tornácon
3999 9 | kerék, mint amennyin én fontam: hogy hogy és mint vihetem
4000 2 | szíjban, dobogó szívvel fontolgattam a súlyos kérdést. Ha azt
4001 9 | azt is megmondja ma, azt a fontos-bizalmas valamit, amit az este említett -
4002 2 | élet?~- Az élet? - felelte fontoskodó arccal. - Az élet... az
4003 10 | egyszerre a nyakam köré fonul két meleg, puha kar, s az
4004 8 | megmozdult, és a nyakam köré fonult.~Az álom édessége még a
4005 5 | vontam; vissza akartam fordítani.~Eltaszított:~- Nem!~- De,
4006 8 | gyönyörködtem az arcában, a fordításra váró, fehér kezében és a
4007 7 | hogyan esznek.~Egyszer rám fordítja a szemét a legkisebbik:~-
4008 8 | hallatszott. Egy percre a fordítón maradt a keze, mintha tűnődne,
4009 10 | mintha valami láthatatlan kéz fordított volna meg, és vonszolt volna
4010 10 | elfordítja. És lassan-lassan fordul-tárul az ablakszárny kifelé.~Már
4011 8 | De az ember sorsát a nagy fordulatokon égi kezek intézik. Higgye
4012 10 | értek belőle semmit.~- Csak fordulj haza, öcsém - mondja egykedvűen. -
4013 10 | azt ajánlottam neki: ne forduljon szembe az apjával, mert
4014 7 | alatt meg lehetett volna fordulnunk. Addig a mama beszélgethetett
4015 6 | mikor már Flóra az első fordulóhoz jut, egyszerre értéktelennek,
4016 7 | hogy az életemnek nagy fordulójához jutottam, s az üdvösség
4017 10 | szokott sétálni, s minden fordulónál a tükörbe néz.~Jogász. A
4018 10 | principálisomé.~Lüpen háttal fordultan dolgozott felénk. A principális
|