10-arcke | arcna-belee | belef-boszu | botan-delne | delta-elfor | elfuj-enyel | enyem-felel | felem-fordu | foren-gyong | gyony-helye | helyr-inseg | inspi-kapos | kapoz-kezun | kezze-korul | koszo-latva | latya-lovon | lovun-megje | megjo-mezes | mezok-nezte | nezun-olaja | olajf-pipar | pipas-retre | rette-sutot | sugal-szinl | szinm-tas | taska-trefa | trefo-valta | valth-viszo | vitez-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
4529 9 | közben-közben rám-rám nézett, hogy gyönyörködhessek a szemének a csodásságában.~-
4530 4 | csakhogy egymás látásában gyönyörködhessünk. S míg az asszony varrt
4531 7 | nem várta senki oly előre gyönyörködőn a lucskos-szeles novembert,
4532 7 | vette. Én is odaültem, és gyönyörködve néztem őket, hogyan esznek.~
4533 9 | akkoriban volt a színpadok gyönyörűsége. Nem éppen új már, de még
4534 9 | Ilka? Hol vagy, kék szemű gyönyörűségem?~És megálltam a boglya mellett.
4535 2 | van a papirosban. Hát két gyönyörűséges cukros mandula: az egyik
4536 9 | próbákra való sétálások gyönyörűségével kellett egyelőre megelégednem,
4537 3 | hogy ráültessük.~De nagy gyönyörűségünk volt a fürdés. Volt úgy,
4538 9 | egyetlen táskámat. Letettem a gyöpre. Ráültem, hogy pihenjek.~
4539 6 | volt a leánynak.~A kiállott gyötrelmek után végre azon kezdtem
4540 11 | kivetnek, gondolatnak is gyötrő volt. Hova menjek, ha kivetnek?
4541 6 | Szinte belebetegedtem a gyötrődésbe.~Azokban a napokban persze
4542 9 | persze nem sejtettek az én gyötrődésemből semmit. Mind a háromnak
4543 9 | selyempapirost, és hogy gyötrődtem miatta!~Csak a szeme maradt
4544 8 | Krisztus is kézfeltevéssel gyógyított.~Azonban kopogó lépések
4545 9 | fején is az a régies, vasalt gyolcs fejkötő. Ilkán is csak az
4546 10 | kötényem - mondta a bíró.~Fehér gyolcskötény volt aznap is rajta. Leoldta.
4547 4 | magyarázta el, hogy vásznat, gyolcsot, mit szokott kihozni a két
4548 9 | legunalmasabb fürdője a világnak. A gyomorbajos ember mind rosszkedvű.~Egyet
4549 2 | responzóriumokat; hiába gyóntam, áldoztam olyan áhítattal,
4550 8 | szememet, hogy talán azalatt gyorsabban halad a svájci mutató. Lehetetlen,
4551 8 | láttam a szemén, hogy a gyorsforraló egyszerre felforrant a mellében.~-
4552 8 | szinte lobogó vérű, mintha gyorsforralót hordozna a mellében. A szemét
4553 9 | fogom küldeni. Expressz gyorsszállítmány. S telegramot küldök egyidejűleg: „
4554 3 | hetet is ott időznek. A gyorsvonat járása akkor még nem alkalmazkodott
4555 7 | végre is nem muszáj énnekem gyorsvonaton rohannom a Paradicsomba!~
4556 4 | cifrálkodik ez. A szent se győzné szappannal, hanem a zsidó
4557 1 | segíts te is.~Gondoltam, hadd győződjön meg, hogy nincs nálam.~Jolán
4558 2 | ember. Csak szentül meg volt győződve, hogy aki nem katolikus,
4559 9 | de aztán láttam, hogy nem győzöm, hát csak az arcomról törülgettem.~
4560 9 | isten segíts! Gyű, Csillag! Gyühű!~S rá is csap a lóra az
4561 9 | ül rajta. Veri a gebét:~- Gyühü, te! A cudar irgalmát!~Rá
4562 8 | mintha valami városligeti gyülekezetnek olvasna, és oly sebesen,
4563 7 | a három. Annak a fának a gyümölcsei, amelyiknek én, csak a gally
4564 9 | belől szőlőt, zöldséget, gyümölcsfákat lehetett látni.~- Ez a kertem -
4565 9 | prédikált.~Hogy a jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa meg kivágatik
4566 4 | találkoztál vele?~- Ahon gyün a! - mondotta csillogó szemmel
4567 4 | az energiának az embere. Gyürint egyet a kabátja ujján, aztán
4568 7 | ablakdeszkán. Ahányszor lámpát gyújtanak, mindig a keze árnyékával
4569 7 | jóval öt előtt meg kell gyújtanom.~Az inasom három levelet
4570 1 | volna mondanom, hogy a te gyűjteményed.~A lámpás már égett, mikor
4571 8 | nyában, mert női kesztyűket gyűjtött, balkezeseket. Persze olyan
4572 4 | kegyességgel fogadják el a gyújtómat.~Mellékesen szólva, igen
4573 2 | erősödik. Bizonyosan gyertyát gyújtottak.~A faház felől lúd gegeg.
4574 9 | semmiféle gyerekeket ne gyűjts magad köré. És mondd anyádnak,
4575 9 | király megbízottja, hogy gyűjtsön hadat. Szólongatja is az
4576 10 | boldogan. - És mind egészséges. Gyújtson rá, kedves Kovaksz. Egy
4577 9 | mondotta a pap pipára gyújtva. - Mennyibe fog az kerülni?
4578 9 | végre a pogány dohányba tűz gyullad.~Ilka kérdően csillantotta
4579 9 | visszatartsa a könnyeit. És gyűlölettel nézett Ilkára.~- Lehetetlen! -
4580 8 | propellerek!... Ma is úgy gyűlölöm a propellert, hogy inkább
4581 9 | dolgozik: krumplit hámoz, gyúr, metél...~- Lehetetlen!~-
4582 10 | A tanító mellényzsebre gyűri a papirosforintost. Otthagy
4583 10 | Előkapott a zsebéből egy gyűrött és piszkos könyvecskét.
4584 9 | Pali a spanyol szerenádból gyúrt rezgő nyárfa levelével mámorította
4585 9 | nevetésbe vidulva -, meg Gyuszié, aki Göndör Sándort fogja
4586 9 | hogy ha a sokat emlegetett Gyuszit nem bocsátanák haza a katonaságtól,
4587 1 | begurult valami a szekrény alá: gyűszű vagy pamut?~Micsoda ostoba
4588 Inc | Leültek az asztal köré.~- Há-há-hányan vagyunk? - kérdezte a báró.~-
4589 4 | kerékvágásában kávészínű habarék folydogált. És én csak mentem
4590 6 | és így Búza Jancsit nem háborgatta a szépséges megjelenéseivel.~
4591 10 | olyan volt a fejem, mintha a háborgó Balaton volna benne. Zavaros
4592 3 | tudom, hogy a török-orosz háború-e, vagy a politikában volt
4593 2 | hát megegyezhetünk. Mért haboz? Mi tartja vissza a nyilatkozástól?
4594 3 | rám a kék sugarakat. Kissé habozott.~- A magáé.~S kitörölte
4595 1 | én is!~De tudj’ az Isten: haboztam. Lehet, hogy a vasúti kritikának
4596 8 | fehérebb kezű. A ruhája zöldes habszín muszlin. A fején három csipkerózsával
4597 10 | akkora női arcot és akkora habverő szerszámot, amekkorát tartott
4598 7 | akkoriban nősült, közös hadseregbeli kapitány barátomnak. -
4599 9 | megbízottja, hogy gyűjtsön hadat. Szólongatja is az embereket,
4600 8 | foglalhattam a helyemet, egy hadgyakorlat az ágyba vetett.~Huszárönkéntes
4601 8 | úton oda és vissza: az a hadnagyod... Fenomenális ember. Sokat
4602 8 | volt az a tiszt délelőtt?~- Hadnagyom. Az ezredesem küldte, hogy
4603 8 | hogy bemutassam magának a hadnagyomat...~A két huszár legott közrevette
4604 8 | szerencsédnek véled, hogy a hadsereg egy tisztje érdeklődik irántad,
4605 9 | aludtam, mint szoktam. A hadvezérek a döntő csata előtt feküdhetnek
4606 9 | jer elő tornásztudomány: hágjunk a kerékagyra, onnan a kerék
4607 9 | Csak a zsombékra tessen hágni.~No, ha ezt a testvéreim
4608 9 | mán jó lesz.~Nézem, hol a hágóvas? Nem látok semmi affélét.~
4609 11 | nagykorú lész. Mehetsz.~A hagyaték említése elképtetett. Ilona
4610 3 | szekrény könyv. Vajon az is hagyaték-e, vagy olvassák is?~A falon
4611 11 | nevelve! Az Ilonka asszony hagyatékát holnap átadom a tanítódnak.
4612 7 | végrendelet körül forgott. A hagyatkozó megírta, de csak úgy impurumban
4613 7 | társaság mindig üdítő, ha akkor hagyhatjuk ott, amikor nekünk tetszik.~
4614 9 | De ilyen hirtelen itt se hagyhatom az utóbb jötteket.~Pláne,
4615 10 | arca rozsdaszín szeplőit hagyhatta volna a skatulyában.~Azután
4616 1 | bántott?~Felölelném. Ellök.~- Hagyj magamra! Ilyen csalódás!
4617 8 | eligazította az ablakfedőt.~- Hagyjad csak kissé - mondottam. -
4618 9 | valóságos! Az iskola dombon áll: hagyják nyitottan a színpad hátulját:
4619 9 | egész világ.~És éppen most hagyjam itt a falut! Ilkát? Ilkát!~
4620 10 | tanító a keze fejét rázta.~- Hagyjon békén! Nincs énnekem kedvem
4621 3 | nyomorék asszonyt magára hagyjunk.~Ez a nyilatkozatom teljesen
4622 10 | cseresznyeleves volt meg ürü hagymás lében, s végül szuflé. A
4623 11 | kacagott. Anyámnak ott kellett hagynia aznapra. Másnap reggel már
4624 8 | nyár elmúlik... Ugye, itt hagytuk el? Ha a nyár elmúlik, a
4625 9 | Alászolgája, urak! - háhogta. - Vadászni? Sok szerencsét
4626 9 | vadászlapok.~A társaim nagy hahotával nevettek valamit. A pap
4627 5 | nélkül mennyi lehet egy hajadonnak az értéke.~Csakhamar konstatáltam,
4628 11 | szállítja a műveltséget a hajadonoknak.~Márta már akkor nyugodtabban
4629 4 | Olykor kibomlik egy fürt a hajamból és meghajlik. Olyankor tudom,
4630 8 | nézett, és egyet simított a haján.~- Mennyire vártam! - szólaltam
4631 6 | a könyvére hajolt, és a hajának egy fürtöcskéje előre lengett.~
4632 10 | arra a bodros, szép, szőke hajára! És a hajában, a halántéka
4633 3 | Nándor hentesmester mérte a hájat.~Az udvarra áradó tepertőszagban
4634 3 | amelyikben Lőwné áztatta a háját, máját délutánonkint. A
4635 8 | halántékára simuló, ősz, fényes hajával, minden gyermekarcot megsimogató,
4636 9 | körül. Az oldalán rozsdás hajdúkard. Idős már. Lehet ötvenéves.
4637 4 | ajkával. Koszorúba tekert hajfonatában egy csokor búzavirág.
4638 4 | iszalagkoszorút illesztett aznap a hajfonatára.~Micsoda gyönyörű volt azzal
4639 10 | amikor majd nemcsak az az egy hajfürtje lesz az enyém, és a kék
4640 10 | ezüstmedaliont vettem: belezártam a hajfürtöcskét, és az órám láncára akasztottam.~
4641 5 | alatt lágy hullámú, szőke hajfürtök. Áhítatos, fekete szem.
4642 9 | is agyon lehetett volna hajítani.~- Nekem nagy spúriuszom
4643 1 | küldött ötstrófás butaság, hajjajjaj, micsoda minden cifra kutyaságok!~
4644 9 | akkor szorgos figyelemmel hajladoztak, nézgelődtek a fűben. A
4645 8 | abban, hogy ne a szívem hajlamai szerint válasszak.~- De
4646 5 | kéz. Fejének kedves oldalt hajlása: mint az imádkozó angyaloké
4647 7 | vidám estét töltöttem a hajlékukban.~Másnap elmentünk lakást
4648 9 | volt, hogy Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele.~
4649 8 | fáradt.~És a fejét oldalt hajlítva, hálásan nézett reám.~-
4650 7 | otthagyja a két hölgyet, s nekem hajlong.~- Végezzen csak előbb a
4651 11 | lett belőle. Raccsolt és hajlongott, és feszengett.~Márta azon
4652 2 | Fánit is nevetni.~Kacagott hajlongva, könnye fakadtáig. S nekem
4653 11 | nekem, mint az Ilona asszony hajmeresztő rikoltozásai.~Sírtam, zokogtam
4654 9 | kaszárnyabeli káplárok.~Hajnalfelé mégis elaludtam valahogy.
4655 4 | szundítunk egyet - mint afféle hajnali emberek -, azazhogy csak
4656 4 | bátyám. Aludtam a kupéban hajnalig.~- No, hát akkor gyere ki
4657 9 | lehet!~No, lovagolok olykor. Hajnalonkint, mint Lord Bájron.~Azonban
4658 9 | szép, ahol maga jár.~Gyönge hajnalszín futott át az arcán, s hogy
4659 4 | csapott volna Kolumbusznak a hajójába - mondogattam én -, hogy
4660 7 | kellett volna. Ott látni a hajókat, a Gellérthegyet, a királyi
4661 8 | legalább nem lesz unalmas a hajókázás.~Látom Berta szemén a csodálkozást,
4662 9 | Karó úr iskolás gyerekként hajol meg. Huszonhat éves forma,
4663 6 | alattam. A falak mintha hajolnának...~Kipp-kipp... egyre közelebb...~
4664 4 | másnap megint csak közel hajoltam, és egyszer csak megint
4665 8 | lehettem én is.~Éreztem, hogy a hajóm kerekén nagy kanyarodót
4666 11 | elsüllyedt kincsére gondol a hajós. Leszámoltam vele, s mégis
4667 8 | És ő méltó ember... Már hajóskapitány... A propelleren... Az őszön
4668 10 | a lehetőségnek csak egy hajszálnyi sugara is mutatkozik, az
4669 4 | telelt krumplinak a tavaszi hajtása. Egy professzorom már májusban
4670 7 | állomásról egyenest hozzá hajtattam.~Csak elhőköltem, olyan
4671 9 | ahogy az anyja keblére hajtja a fejét, szinte önkéntelenül
4672 9 | Szilágyi lány letérdelve hajtogatott félre egy páfránybokrot,
4673 9 | hosszú ostorral ballag a hajtója. Aki férfi, mind csizmás
4674 9 | hajtóvadászatokon is áttöri a hajtók sorát. Csak jön, mint a
4675 9 | Táncolva közeledett, s egy hajtókára kiitta.~- Csapj fel, öcsém! -
4676 9 | sajnálok minden állatot. Mikor hajtóvadászat van, és leterítik az udvarunkon
4677 9 | Igaz-e, tanító úr?) A hajtóvadászatokon is áttöri a hajtók sorát.
4678 8 | amint a fejét kissé oldalt hajtva, a szemét félig behunyva
4679 9 | Rózsi? Két ágba fonják-e a hajukat vagy csak egybe? Cipő van-e
4680 6 | boldog árnyék, mely vele haladhat!~Persze ebből megint vers
4681 9 | tanító mellém érjen, s együtt haladjunk tovább.~S megszólaltam,
4682 6 | meg az utcán, leánylábon haladó orgonabokor, s a hét vezér
4683 9 | Czernyt. Reggeltől estig haladoztak és botladoztak a skálák
4684 9 | mikor a patakocska mellett haladtam, úgy futólagos gondolattal
4685 4 | papirossal.~Sík vidéken haladtunk, poros akácfák közt. A mutatott
4686 10 | a maga keresetén lesz, a hálaérzésére bízom a pótlást. Én azt
4687 1 | tükörben, mint az üvegszemű halak a múzeumban. Nekem a hajam
4688 3 | a szerencsétlenség.~És a hálakönnyeken át rám tekintett:~- Ebben
4689 4 | talán én voltam az oka a halálának.~Talán...~Mert ma se tudom,
4690 2 | kígyók, sarkantyús békák, halálfejű kísértetek... S egyik szörnyűség
4691 9 | mondtam neki:~- Ezt nem hálálhatom meg másképp, csak azzal,
4692 11 | Fölösleges. Nem szeretem a hálálkodást. Mutasd a bizonyítványodat.
4693 3 | ujjú Madonnája elé, és úgy hálálkodott az Istennek.~Már akkor én
4694 7 | Csak tízet fogadok el.~Hálálkodva és örömtől csillogó szemmel
4695 3 | Náni keresztet vet.~- Jaj, halálmadár...~- Meghal holnap, Náni -
4696 11 | félve nézett rám, mint a halálos ítéletét váró rab a bíróra.~
4697 2 | kellett mondanom benne: halálunk óráján.~Csendes voltam aznap
4698 3 | bálban ért, mint a legtöbb halandót.~A Józsefvárosban laktam
4699 10 | hajára! És a hajában, a halántéka fölött ott fehérlett három
4700 11 | szemmel. - Hát élsz?~S a halántékához emeli a kezét. Látom, hogy
4701 5 | pislogott rám. Simogatta a halántékfürtjét.~Én megkövültem.~- És semmit
4702 10 | szívem lükögve dobog. A halántékom dagadoz. Ismét megjelenik
4703 9 | minduntalan szorítanom a halántékomat, hogy Ilkára ne gondoljak.~
4704 9 | hogy festett -, de már a halántékon ritkul. Kacsafarkban művészkedi
4705 9 | kilométernyi hosszú, zöld halastálat, amelyre már körös-körül
4706 10 | tojáspipát felveszi. Kénes gyufát halász elő a mellénye zsebéből.~-
4707 1 | kotortam bele a fiókokba és halásztam elő minden fényképet, ami
4708 4 | tudósok, tücsköt, bogarat, halat, férget, de arra még egy
4709 3 | mindent eligazít - rebegte. - Hálát érzek iránta, hogy ért az
4710 4 | mindent. Tudom. Lássa, mikor haldoklik valaki, a kutyák nyugtalanok
4711 3 | öregasszonyt, sőt titokban hálistenkedtem, hogy a házasságom csomóját
4712 10 | előttem a levegőben. Csak én haljak meg?~Elővettem a hajfürtöt
4713 10 | és azt fogja felelni: - Haljon meg.~Mindezt megírtam Mariskának
4714 10 | dobogása, csak a szobai óra halk-nyugodt ketyegése.~De sokszor eszembe
4715 3 | Les felém. A pince ajtaját halkan-lassan behajlítja.~A zár tompán
4716 9 | pillantott. És szinte susogásig halkította a hangját:~- Játszik A falu
4717 9 | Fürkészőn nézett a szemembe. S halkult hangon, fontoskodva beszélt
4718 9 | vagyok!~De az se lát, se hall. Verbunkos kedvében buzgón
4719 6 | mint amennyit nekem kellett hallanom négy-öt nap alatt.~Flórát
4720 9 | amilyet két fiatal dobogó szív hallat, mikor egymás mellett sétál.~
4721 6 | Meg se tudok mukkanni.~Hallatlan valami énrajtam! Mindig
4722 9 | zenész, aki olyan zenét tud hallatni, amilyet két fiatal dobogó
4723 9 | öltözködésemben is segít?~Amilyen hallgatag volt este, olyan beszédessé
4724 1 | nekem, mintha a feleségem hallgatagabb volna, mint szokott lenni.
4725 7 | Egynehány száz forintot megér a hallgatás.~Meg is egyeztünk. Háromszáz
4726 9 | két fiatal szerelmesnek a hallgatása?~Hangosan persze csak a
4727 8 | volna el rajtunk abban a hallgatásban.~Egyszer aztán hallom, hogy
4728 9 | felejtettem - rezzent fel a hallgatásból. - Kettőt is mondanék. De
4729 9 | vannak magának!~S boldog hallgatással sétálunk tovább a füves
4730 3 | katonai vitéz őseiket, s a hallgatásukban érezzem, hogy az én apám
4731 7 | hogy nem tud mit felelni. Hallgatásunkban a csendesség még mélyebbnek
4732 7 | Elmondtam.~Ida figyelemmel hallgatja.~- És maga is szokott vendégeket
4733 10 | mondja egykedvűen. - Hiába hallgatnád a tanításokat.~Csak néztem
4734 9 | mondottam. - Ha este a békák hallgatnának, azt gondolnám néha: kipusztult
4735 8 | neki a megkülönbözésünket hallgatnia.~- Mi lelt ma? - szólalt
4736 10 | ki. Az arca visszafordul. Hallgatódzik.~Két virágcserepet hangtalanul
4737 3 | törülközőkendő mellé.~Semmi.~Hallgatódzok.~Semmi.~Újra fekszek. Lesrófolom,
4738 4 | Meg is álltam olykor, és hallgatództam.~Semmi nesz, csak a monoton
4739 4 | Hallgattunk. Mintha arra hallgatództunk volna, hogy halljuk egymásnak
4740 10 | sötétségben. De már én nem hallgatok reá. A szívem hevesen dobog.
4741 5 | lebzseltem. Estefelé kisétáltunk. Hallgattuk olykor a bástyán a katonazenét.
4742 8 | Aggodalmasan nézett reám, és alig hallhatóan susogta:~- Már nem vagyok
4743 2 | megvárni, míg elmegy, hogy halljak valamit a grófokról. De
4744 2 | rajta, míg csak meg nem hallják. De addig hiába, míg a harangok
4745 4 | mindegy.~- Mégis hát, hogy halljam egyszer tőled. És mikor
4746 10 | Nem tudjuk. Tíz éve nem hallottuk hírét.~Lüpen belépett.~Zsorzset
4747 9 | legyintett vígan a pap. - Hallottunk mink már sok mindent a művész
4748 11 | mentem. Nála is kellett hálnom.~Másnap elvitt a városba.
4749 3 | És ha végtére meg kell halnunk, bárcsak együtt mehetnénk
4750 5 | lett volna, hogy tovább halogassam.~- No, de hát most már mikor
4751 3 | soká, ugye, soká? És én halok meg hamarabb?~A cigányasszony
4752 11 | kenyeret se kapok? Hol hálok? És hát örökre el leszek-e
4753 10 | möszjő Kovaksz: a kripta a halotté.~S bosszúsan rázta a haját,
4754 11 | fekete sötétség - hideg halotti csend...~Egy utazó telepedett
4755 7 | feleli a cseléd. - Ott háltak a kicsinyek a kosarak között.~
4756 11 | Nyarankint én az iskolában háltam, kiléphettem, visszatérhettem,
4757 9 | amilyen a Sacre coeur-beli halványkák hangja szokott lenni. De
4758 6 | galambszárny. És a harisnyája halványkék.~S mily kedves-könnyedkén
4759 2 | vagy a bolti levegő színe halványodott rajta? - nem tudom. De egyszer
4760 3 | zsibárusnál?~S ránéztem Vikinek halványpirosra hevült arcára, álmodozó
4761 4 | lélegzetvétel alatt holtszín halványra vált.~Nézett rám büszkén,
4762 2 | olyan a színe. Talán épp a halványsága okozta, hogy a szeme meg
4763 9 | figyelő, üde arcában, áhítatos halványságában, s a mandulavirágos, florentin
4764 7 | kályha mellé. Még teát is hamarintok neki. Egy másik asztalkát
4765 1 | Igazán... nem is tudom így hamarjában. Nem értem rá, vagy mi.~-
4766 7 | férfiatlan valaminek éreztem a hamarkodást.~Június végén a Svábhegyre
4767 7 | megkérem.~- No, csak ne hamarkodj vele - felelte a fejét rázva.~-
4768 9 | lesz-e, ha tojásrántottát hamarol vacsorára.~- Majd az édeske,
4769 9 | képet akkor fejezem be. Hamisítatlan olajfestéket hozok, s azzal
4770 9 | fejét csóválta:~- Már ezt is hamisítják!~- Vagy lehet, hogy a vászon
4771 9 | hogy a pap, aki mindent hamisnak gyanít, éppen bennem találjon
4772 9 | vállalkozik a megberetválásomra.~S Hamlet szemével néztem a levegőbe.
4773 10 | uzsonnázni? - ez volt a hamleti kérdés.~Végre is azt mondtam:~-
4774 9 | konyhán is dolgozik: krumplit hámoz, gyúr, metél...~- Lehetetlen!~-
4775 9 | sétálva az erdei zöldből. Hamuszín ruha van rajta, és lebcses
4776 10 | Áll a két fukszia és két hamvaszöld bokrú piros szegfű fölött.
4777 4 | a vonásait.~Én egy füves hancsokon ültem. Ő a szűrén hevert,
4778 7 | kiáltok rájuk káplári hangerővel.~- Jesz - feleli készségesen
4779 9 | szép a hangja?~- Nem a hangjában van az ereje: a mozgásában,
4780 8 | lágysága van a hangjának. Mások hangjához képest olyan, mint a trombitához
4781 9 | mondják, a szívnek is vannak hangjai. No, hát az én szívemnek
4782 8 | Valami különös lágysága van a hangjának. Mások hangjához képest
4783 9 | mellett áll, amelyet én a hangjáról cimbalomnak véltem. Hiszen
4784 9 | szégyelletében.~- A maga hangjával bizonyára nem versenyezhet.~
4785 6 | mennyből szállana alá a hangjuk! Szép vallás, gyönyörű vallás
4786 9 | de ha az az erdészleány a Hangliba lépett volna, minden más
4787 9 | állatkával, egyszerre női hangokat hallok a közelben.~Tyű!
4788 9 | játék előtt, a hangszereket hangolják. Napnyugta után megkezdődött
4789 5 | bosszús voltam, de azért a hangom nyugodt maradt. Valami öt
4790 3 | fogadott. Az öregasszony hangos sápogással, Viki néma kézszorítással.
4791 2 | kitől félnék?~Aztán egyre hangosabban, mint ahogy a gyerek szokott,
4792 10 | szabadkozott. De most már Petru is hangoztatta, hogy a bíró szava szent.~-
4793 3 | Duna-parton - felelte boldog hangrezgéssel az ajtóból.~És eltűnt.~A
4794 8 | szenvedéstől.~Hm, milyen hangsúllyal mondta ezt: semmi szenvedéstől.
4795 9 | S a cimbalomhangú, régi hangszerből olyan zengzetek szállottak
4796 9 | operában, a játék előtt, a hangszereket hangolják. Napnyugta után
4797 10 | Értettem valamennyire azt a hangszert, és igen szerettem. Később
4798 6 | az imádságomat: a lépcső hangtalan, szinte éjfélien csendes.
4799 9 | is.~S újra... mintha száz hangya mászkálna bennem!...~Lehetetlen
4800 6 | az ő halk cipőkoppanásai hangzanak: kipp-kipp, egyre-másra,
4801 10 | román nyelv. Gyönyörű a hangzása.~- Hát, az gyönyörű, az
4802 2 | nem?~Nagycsizmás lépések hangzottak az ablak alatt. A boltba
4803 11 | fő. Taníttatlak, ameddig hanyagnak nem látlak.~Az asszony is
4804 5 | zsemlyét. Elsétálunk mi ketten. Hányat hozzunk?~- Kettőt, Ágicám.~
4805 4 | elpirosodott. A földre nézett.~Hánykódó szívvel bandalogtam a kukoricán
4806 11 | összeszorította a fogát, hánykolódott, rúgott - nem bírtak vele.
4807 9 | megért mindent.~Hát csak hánykolódtam, forgolódtam.~- Elégedj
4808 11 | az ifjúságom történetét; hányódtam, mint a fészkéből kiesett
4809 7 | sárgarépa-szagotok van nektek!? Hol hányódtatok?~- Zöldséges hajón jöttünk
4810 2 | minden mozdulatomat.~Hiába hánytam én buzgón a keresztet; hiába
4811 9 | nyoszolyájukra.~Egész éjjel hánytam-vetettem a gondolatokat: hogyan lehet
4812 5 | ajkon vonaglott tegnap a harag?.... Hm. Én azt hittem:
4813 11 | térjek, mert a kastélynak a haragja nagy.~Átadott valami ötszáz
4814 11 | Nem. A bátyám betett haragjában az apácákhoz. Egy évre.
4815 5 | visszaforduljunk. Egyre hevesebben, haragosabban ismételte, hogy nincs
4816 11 | képével ékes, ott ül a második haragos pulyka, a fekete ruhás tekintetes
4817 11 | mindent megvallott - kezdte haragosan. - Rútul visszaéltél a mi
4818 7 | mondanék valamit... De ne haragudj meg.~- Nem haragszom, csak
4819 10 | csak azt nem, amiért igazán haragudott - a sorsra.~Zálogok gyűltek.
4820 1 | kaptam hazulról. De nem is haragudtam érte: boldog embernek száraz
4821 4 | szemű asszony volt. Még tán haragudva is szerelmesen nézett. A
4822 4 | panaszos beee... meg a náthás harang kolompszava. Mellettem,
4823 4 | alulról, mintha valami náthás harangocska volna.~Másnap még javában
4824 2 | hallottam, mikor elszűnt a harangozás, csak olykor egy halk zördülést,
4825 8 | a mutató! Kilenckor nagy harangozást hallok. Nini, hiszen vasárnap
4826 2 | mintha a föld mélyében harangoznának. S kis időre rá hallom az
4827 10 | utca végéig. Hallom, hogy harangozzák a másodikat. Ha most visszafordulok,
4828 4 | mutatkozik még, ő.~Aztán harangszót is hallok a távolból, a
4829 9 | És rám pillant.~Egy-két harangvirágocskát szakítok neki. Ahogy átadom,
4830 4 | vadvirágot pillantottam meg: harangvirágot, fehér zsályát, középen
4831 2 | tovább tartson. Aprókat harapva? Szopogatva? Vagy két részre
4832 9 | patakocska folydogált a haraszt között a falu felé. Megálltam
4833 9 | sétáltunk a fák között, a harasztban, a gyepen, a tisztásokon.~
4834 4 | napokon ide-oda barangoljak? Harcoljak a legyekkel? Fölkeljek reggelenkint
4835 1 | udvaron. A szokott fekete harcsafej, a régi, vadlovat fékező,
4836 5 | lelkének a zenéje. Az a hárfa gyári portéka. Csak mesterséges
4837 5 | galambja volna. Szelíd galamb, hárfazengzetű lélek, házi galambocska.~
4838 4 | kézimunkáját. Fehér kötés: harisnya. Néhány szemet öltött rajta.~
4839 6 | színű ruhában, lilaszín harisnyában. A szívem repesett. Csodálkoztam,
4840 4 | mélyedt. Az egyik kezét hárítón tartotta felém, s olykor
4841 4 | vállán át.~Gyors mozdulattal hárította el a karomat. Kiegyenesült.
4842 9 | menyétet; a tanító rálőtt egy harkályra - amiért az erdész bosszúsan
4843 6 | kelletlenül beszéltem vele. Harmadnap már egyáltalán nem beszéltem
4844 7 | megcsókolom. A másikat is, a harmadikat is.~- Az vagyok, „Kálmán
4845 11 | is, s a fázó virág arcán harmat ül.~Márta! Márta!~A neved
4846 9 | Vár és vár, és könnyek harmata ül a szemében!~S újra elzavarja
4847 8 | fészekben egy magasztos regény harmatával öntözik a lelküket. Vérükké
4848 9 | minden falevél. Itala minden harmatcsepp. De hol a párja?~- Az igaz -
4849 4 | bokrok. Kakukkfűillat a harmatpárás levegőben.~A hegytetőn aztán
4850 3 | A nádszálak csillognak a harmattól a holdfényben.~A csöndességben
4851 10 | Rengeteg pénzbe kerülhetett!~- Harminchatezer frankba, möszjő Kovaksz.
4852 9 | pap az asztalra csapott, s harminckét fogával nevetett. Látták
4853 9 | az a bibliai ember, aki harmincnyolc esztendeig feküdt a Bethezda
4854 10 | számúakat próbáltam, s a harmincnyolcast ítélte a boltos megfelelőnek.~
4855 11 | minden muzsikánál szebb harmóniája.~Ti ketten-hárman nem azt
4856 8 | életének a harmóniát. Lehet-e harmóniásabb életem mással?~S ez a gondolat
4857 8 | adja a férfi életének a harmóniát. Lehet-e harmóniásabb életem
4858 8 | trombitához képest az a kis harmonika, amit a gyermekek lehelettel
4859 10 | Minden öt percben egy lágy harmóniumakkord. De persze csak én hallottam.
4860 3 | egybeforrasztotta mind a hármunk szívét. Ami szabad időm
4861 9 | Nem lehetne-e mind a hármunknak dalolnunk? - kérdezte a
4862 10 | végén egy nyálas szájú, hároméves leányka. A sor túlsó végén
4863 5 | rohanok hozzá: újságolom a háromezer forintot, újságolom a kinevezésemet...
4864 9 | nyakán egy fehér folt...~S háromig se olvashattunk volna, már
4865 11 | üvegház állt, és mellette egy háromlépcsős, hosszú állvány. Csupa kaktusz
4866 7 | Egyszer délelőtt, egy ilyen háromnapi időköz után; a sajóládi
4867 6 | eszmélkedek én is, hogy már háromnegyed elmúlt.. Délután Vámossynak
4868 7 | harmincéves koromban már háromszobás, pompás lakásom volt, és
4869 4 | tanítóval a ház előtt, a hársfa alatt. Könyv van előttük.~-
4870 Inc | Meghalt a világ? Vagy mi? - harsog az ott ülőkre.~Szintén öregúr.
4871 10 | nyüzsgés. S időnkint egy harsogó férfikiáltás:~- Szilansz!~
4872 7 | lakásuk pompája és kellemes hársvirágillata meglepett. Gyönyörű szőnyegek.
4873 11 | nyílt volna meg a tordai hasadék, s nagy, nagy elválasztó
4874 4 | a legelőre.~A leány ott hasalt a szűrön, a lapulevél-ernyő
4875 7 | A térdére csapkodott, a hasát fogta, a kezét rezgette
4876 9 | közöttünk, nem mertem mondani a hasonlításokat az ő szeméről meg a színpadi
4877 7 | az. Sovány korában sashoz hasonlíthatott az orrával, azonban hogy
4878 7 | anyjára nézett:~- No, de ez a hasonlóság csodálatos!~- Csodálatos -
4879 4 | tudom, hova kapjak. Végre is hasra fekszem, és átkapom a nyakát
4880 9 | parasztfiú is. Köztük egy emelt hasú kisleány, aki csecsemőt
4881 9 | Indítják? Hát indítsa!~- Hászen én indítanám, a holló egye
4882 1 | éppolyan ok nélkül való, haszontalan vízvesztegetés, mint az
4883 2 | állott meg az ablakunk alatt: hat-hét évesek. Az egyik piros kendős,
4884 8 | el, hogy nevetnek érte a hátad mögött.~Még megbosszankodott
4885 9 | hozzátörülte a deszkát a pejnek a hátához is.!~- No, most mán jó lesz.~
4886 11 | hogyha már a sorsunkat intéző hatalom elválasztotta tőlem, legalább
4887 10 | már mégse megyek el többé. Hatan is tudják, hogy luteránus
4888 9 | amint hozta a vállán, a hátán, karjain a másik két motyómat,
4889 7 | fiatalember utazott velük a határig, és valamiképpen szívességükre
4890 7 | hallgatva vártuk, miképp határoznak a sorsunkon.~- Gyertek ide
4891 3 | esküvőnk napját akkorra határoztuk mikor egy fokkal feljebb
4892 9 | iránt. Hogy van-e annak hatása a közönségre, és hogy mely
4893 5 | a kettőnek egymásra való hatásait.~Az apja ásítozott mellettem,
4894 9 | nem akarja. De gondoljon a hatásra: mikor a víz szétloccsan!~
4895 9 | a tekintete olyan bűvös hatású rám.~Képzeljetek el egy
4896 2 | és mégis végzetesen jó hatásúnak ismertem meg később a lelki
4897 11 | Feküdni a földben, még ott is hátat fordítva a világnak, és
4898 7 | én mindig a József nádor hátát nézzem? Februárban hagyjuk
4899 9 | Polónyihoz? Eötvös Károlyhoz? Hátba a bírói pálya még jobb?
4900 7 | valami nagy érzés volt, mikor hátitáskát vettem neki és palatáblát,
4901 8 | és pillant azzal a szívig ható, alázatos, álmatag és mégis
4902 6 | A HATODIK AGGLEGÉNY ELBESZÉLÉSE~Kék
4903 10 | sorsomat, hogy én születtem hatodiknak.~Hát még, mikor kikerültem
4904 4 | jutott egy aranygalléros hatodmagával. De a béresházakba is. Egy
4905 9 | szamár vagyok én, micsoda hatökör, hogy olyan lobogva rohanok
4906 7 | sápadtnak először, s mondhatom, soha életemben nem láttam
4907 10 | rendelkezhetik a család, csak hatósági jóváhagyás kell. A harmadik
4908 10 | sovány forinttal és egynehány hatossal elvasutaztam Erdélybe.~Kisváros.
4909 10 | alezredes keresztapám említése hatott-e rá, vagy hogy már a papleány
4910 9 | ketten elhőköltek. A tanító hátradőlt a széken. A bundáska visított.~-
4911 2 | vagyis Miteccik.~Rettenve hátrálok. Csaknem behanyatlok a pincébe.
4912 1 | hogy mikor megláttam, csak hátratenyereltem a székemen.~Nyeregbe, huszár! -
4913 9 | tanulni: a lokomotív is pihen, hatszor is pihen egy nap. Az agynak
4914 4 | mintha egynehány marok hattyúpelyhet szórt volna valaki az ég
4915 9 | hagyják nyitottan a színpad hátulját: a nézők látják a valóságos
4916 9 | anyám se ismert volna rám hátulról. A nadrág bő volt, a kabát
4917 4 | két első lábán, aztán a hátulsón, és ásított. Alulról sűrűbben
4918 7 | ezerhatszáz forint.~Ida lehetett hatvan kiló. Én valami hatvannyolc.
4919 3 | válaszolt:~- A Práter utcán. Hatvannégy a házszám.~És a szemembe
4920 7 | lehetett hatvan kiló. Én valami hatvannyolc. Ha egy kis hizlaló kúrát
4921 1 | forma, ha egyszer túl van a hatvanon. De hát a sógorasszonyka
4922 9 | pajtás, a huszárok sorába,~Ne haugassál az asszonyi riásra.~Mer
4923 11 | gázoltam az árok térdig érő havát. Cipő volt rajtam, hát a
4924 10 | kevertem a festékeimet.~Nagy havazás volt az elmúlt két ünnepnapon,
4925 3 | nagy kelletlenül mindig hazaandalogtunk. Zörgettünk, beszóltunk
4926 10 | tanítom meg.~És a pap a maga házába vett arra a két hónapra.
4927 7 | hogy örülnek, ahányszor hazaérkezem! És milyen csekélységek
4928 6 | feljött értem, és mikorra hazaértem az iskolából, a ládám be
4929 9 | bandukoltunk a homályzó erdőben hazafele. Az erdő egy tisztásán házikó
4930 1 | Közbeérkezik egy karácsonyünnep. Hazagondolok.~Már egy esztendeje nem
4931 11 | ünnepi vakációig. Valamennyi hazagondolt.~És én is haza gondoltam,
4932 11 | ríj - mondotta -, délben hazagyühetsz. De ha rísz, nem gyühetsz
4933 4 | aztán elragadt. Alig bírtam hazahozni.~Fia volt a bátyámnak, egyetlen
4934 7 | beszélték el, hogy mikor Idát hazahozta az anyja Párizsból, egy
4935 7 | feküdt: szívbajos volt. Ahogy hazahozták a feleségét, vérben, holtan,
4936 10 | előtte való nap adtam ki a hazai vagyonkámnak az utolsó fillérét.~
4937 6 | képedezve.~Kíséri, kíséri, hazáig kíséri. Még a kapun is befordul
4938 9 | hogy a Molnos fiú biztosan hazajön-e augusztusban.~Fürkészőn
4939 7 | elámultam.~Meg se vártam, hogy hazajussak, betértem a legközelebbi
4940 4 | kárpitján!~Hát még aztán, hogy hazajuthattam: micsoda érdeklődéssel kerestem
4941 9 | ceruza.~S látom a nádtetős házakat is. Itt a falu, amelyben
4942 10 | oda jutok, vagy mikorra hazakerülök.~Tízkor kitartom a kezemet
4943 1 | lámpás már égett, mikor hazakerültem. Beleselkedtem az ablakon.
4944 4 | előtt áll. Dél van, mikorra hazakerülünk.~A verandán éppen terítenek.
4945 10 | a templom környékén álló házakon. Melyik a tanítóé?~Tehát
4946 7 | úgy átalakult miattuk a házam. Már nem a vendéglőbe jártam.
4947 9 | legyenek?...~- Én mégis hazamegyek - mondom szorongva.~- Már
4948 10 | olyan érzéssel, mintha csak hazamennék.~Zsorzset mellettem fog
4949 9 | alján. Augusztusban magam is hazanézek, és átlátogatok hozzád.~
4950 11 | cipő lehetne a címere a házaséletének?~Ám azt is elfogadom, hogy
4951 7 | És még valami volt, ami a házaséletre ösztökélt: az, hogy olyan
4952 7 | gondoltam -, így lesz ez a házaséletünkben is: szép nő, szép mosolygás,
4953 3 | vőlegénység kora. Én ezt házasembertől hallottam.~Mikor hazatérünk,
4954 Inc | szerelmet, mert józanon nem házasodna meg senki.~A tanár fölemelte
4955 10 | Imrus.~- Hát te mért nem házasodtál meg, Kovács Imrus?~~Magam
4956 4 | Csak úgy hit nélkül voltak házasok, hát egy karácsonyon cseréltek.
4957 5 | szemmel néztem a fiatal házasokat, akiknek a gondolkodása
4958 3 | beszéltünk, hogy olyan boldog házaspár nem lesz a fővárosban, mint
4959 11 | életét szolgálja.~Az ilyen házaspárnak a szívében mindig zeng az
4960 11 | legtöbb férfi maga az oka a házassága rosszaságának.~A meggondolatlan
4961 11 | szerkesztik össze a fiaik házasságát. De a leányos apák - azokat
4962 3 | a fiatalok belerohanni a házasságba; meg a foglalkozásom is
4963 11 | Mártával hogyan egyesülünk mink házasságban? - az oly messze zenéje
4964 1 | azt mind ki kell-e zárni a házasságból?~De nem kellett faggatnom,
4965 1 | Mi köze a hegyes orrnak a házassággal? Annyi hegyes orrú ember
4966 11 | egynehányan csak a szerencsétlen házasságokat látjátok. De hát minden
4967 Inc | rózsaszínekben vélekednek a házasságról, mintha az valami virágos
4968 7 | várjunk november 7-ig a házasságunkkal. Hiszen egy vasárnapra csak
4969 4 | A ló elszaladt. Majd hazatér.~Akkor robogott oda a bátyám
4970 10 | Bécsben. Ott meggazdagodott, hazatért. Most háza és szőleje van
4971 3 | ameddig meleg! - ismételte hazatértünkben a kollégám.~Gondoltam: még
4972 3 | házasembertől hallottam.~Mikor hazatérünk, Náni szokása szerint viszi
4973 4 | meg?~- Este.~- Este?~- A házatok mögött.~Nézett. Elmosolyodott.~-
4974 10 | érzések! Szent érzések! A hazától távol egy szeretett család
4975 10 | nagy fizetését?~De vajon hazavihetem-e Zsorzsetet, az én eleven
4976 9 | Egy tehenet se visz az a házhoz. Ámbár tehenet azt mégis
4977 9 | hazafele. Az erdő egy tisztásán házikó fehérlik ki a homályból,
4978 7 | eléje tártam:~- Van egy házikóm a Nagy János utcában, készpénzecském
4979 9 | Hogy vert a szívem, mikor a házikót megpillantottam! Csak a
4980 9 | fenekére kívántam minden házikutyát.~S Marcsa eközben egyre
4981 9 | tetszett az anyámnak is. A háziorvosunk is javallotta:~- Három hónapot
4982 2 | fekete sipka. A fia is házisipkát tett fel kalap helyett.
4983 7 | Úgy történt.~De mikor a házmester visszaolvasta a bankóimat,
4984 8 | lehetett. Afféle árnyékon nőtt házmesterleány-típus, amilyen százával jár az
4985 7 | foglalót is visszakapjuk. A házmesternek adok tíz forintot, s megvan.~
4986 3 | Práter utcán. Hatvannégy a házszám.~És a szemembe pillantott.~
4987 9 | láttam, amint elkerengett a háztetők felett.~Egyszer csak két
4988 9 | Ámbátor...~A püspökökön és háztetőkön át eljutott elvégre oda,
4989 9 | Virtussá tette, hogy ő nem hazudik, inkább törjön a feje! Emiatt
4990 4 | neki az igazat.~Ha tovább hazudok, megzavarodik annak a leánynak
4991 11 | A férfiak csapodárok, hazugok, gonoszak. Azért maradtam
4992 9 | elűzni? Ha megvallom, hogy hazugság a festő mivoltom, bízhatnak-e
4993 5 | csökönyös abban az ártatlan hazugságban? Azt vélte-e, hogy ha igen
4994 2 | begyetekben, nem fogjátok hazugságokkal érdekesíteni. Beszélhettek
4995 7 | három gyerek rajcsúrozzon a házunkban?~Aztán eszembe villant a
4996 9 | hogy el van foglalva a házzal, konyhával. Délután meg
4997 2 | Az ötvenedik zsoltár - hebegem.~- Ötvenedik zsoltár?~A
4998 9 | csak délutánra lesz meg - hebegi. - El tetszik-e utazni?~-
4999 Inc | hogy a szerelem csak szép hegedűszóra írt uvertűrje annak az unalmas
5000 9 | nem ébreszt fel. Az orrom hegyébe mintha varrótűt mélyesztene
5001 9 | A nő szeme olyan, mint a hegyekben a tengerszem: tükrözi az
5002 4 | távolban. Nekem legalább, budai hegyekhez szokott szemű embernek,
5003 10 | mindenfelé a virágot: mezőkre, hegyekre, völgyekre, pópák ablakába!
5004 4 | A papnak mindig az orra hegyén lóg a pápaszeme, de dobás
5005 1 | rajta, az volt, hogy még hegyesebb az orra, mint az én Katicámnak.
5006 4 | kosárka a karjukon.~Igen hegyesen sétáltak el mellettem, és
5007 Inc | Deresedni kezdő fekete haj, és hegyesre csípett, fekete bajusz.
5008 4 | pajkoskodott az asszony az ujja hegyét megnyálazva -, az én korsómból
5009 5 | ügyet töviről hegyire és hegyiről tövire. Ágnes a nagy beszélgetésben
5010 9 | Még nem jutott el a Bükk hegység erdői közé.~Eldúdoltam neki.
5011 4 | hegytetőről. Észak felé kéklő hegysor. Dél felé síkság. A távolban
5012 4 | omlott pinceház állt ott a hegytető horpadásában.~Csak az egyik
5013 4 | harmatpárás levegőben.~A hegytetőn aztán új aggodalmak: hátha
5014 4 | A fénye megvilágította a hegytetőnek a két vállát is.~Az ég olyan
5015 4 | táj azonban érdekes volt a hegytetőről. Észak felé kéklő hegysor.
5016 10 | No, mindegy.~És vastag héjú, álmos szemével a leányra
5017 9 | ellenkezésükre. Láthatják, hogy nekem Hekuba a Finum Rózsijuk.~- Hiszen
5018 10 | rózsaszín levelet kaptam. Helyben. Vajon ki ír nekem? A pecsét
5019 9 | mikor azt kiáltják nekik: Helybenjárás!~Szinte gyönyörűséggel néztem
5020 4 | mint a görög diszkoszvető. Helyből dolgozik, és ismeri a pályát.~-
5021 10 | asztalomnál van neki is a helye! Szemben velem! Hogy fogom
5022 11 | láttuk egymást.~- Igen rossz helyem volt - panaszoltam. - Egy
5023 8 | még el se foglalhattam a helyemet, egy hadgyakorlat az ágyba
5024 6 | ugyan éretlen még, de már helyenkint duzzadozni kezdő.~Mint a
5025 9 | első, amelyik elmozdult helyéről, én meg hanyatt be a taliga
5026 Inc | Az agglegények vidáman helyeselték a javaslatot, bár egyen-kettőn
5027 8 | kapjunk. Legalább addig helyettesítsen, míg fürödni vagyok.~Berta
5028 9 | a padból, s megkínált a helyével.~- Köszönöm - susogtam a
5029 8 | ablak világossága a belénk helyezett égi örökmécsnek a világossága.
5030 9 | a fűben.~Illő távolságba helyezkedtem. S kiáltani akartam a Szilágyikának
5031 10 | gondoltam, hogy struccokba helyezni vagyont nem okosság. Hátha
5032 6 | udvari, külön szobácskában helyeztek el a harmadik emeleten.
5033 Inc | pattantyús fiamat Krakkóba helyezték át épp most. A kis művész
|