10-arcke | arcna-belee | belef-boszu | botan-delne | delta-elfor | elfuj-enyel | enyem-felel | felem-fordu | foren-gyong | gyony-helye | helyr-inseg | inspi-kapos | kapoz-kezun | kezze-korul | koszo-latva | latya-lovon | lovun-megje | megjo-mezes | mezok-nezte | nezun-olaja | olajf-pipar | pipas-retre | rette-sutot | sugal-szinl | szinm-tas | taska-trefa | trefo-valta | valth-viszo | vitez-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
5034 Inc | maradtak a parton. Az ilyeneket helyreigazítjuk, megerősítjük az agglegényi
5035 11 | paprikás tea volt. Az a tea úgy helyreigazított, hogy délután már meg is
5036 7 | Aztán átköltözködünk: lesz helyük.~S a cselédhez fordultam:~-
5037 4 | nem volt valami kellemes helyünk. Meg is zavartak olykor
5038 8 | hadd melegedjen bele a helyzetébe, aztán majd mást olvastatok
5039 10 | s vele együtt átment a hengerlőbe.~Zsorzset nem is várta a
5040 10 | fahengerre faragtatták, és a hengerlőben hosszú papirosokra nyomtatták.~
5041 10 | Lüpen kiment az olasszal a hengerlőterembe, Zsorzset legott fölkelt,
5042 3 | utcai oldalán Omelka Nándor hentesmester mérte a hájat.~Az udvarra
5043 3 | töpörtőszag és Omelka Nándor hentesüzlete, a Práter utcát a világ
5044 7 | ülök a teánál.~A mama is hercegasszonyi volt a bidres-bodros sáfrányszín
5045 9 | sose szakad vége az őrült hercehurcának!~Végre is valami juhász
5046 2 | petróleumtól a bársonyig és a heringtől a levélpapirosig mindent
5047 1 | hítták? Várjatok csak... Hermin, vagy Janka, de mégis inkább
5048 4 | és tapadós lábú, csupasz hernyók. Még ő is segített letisztogatni.~
5049 9 | képtelenség, szamárság! No, Heródes nem érezte úgy inogni a
5050 4 | érdeklődéssel szemléltem: hogyan herseg a kasza, hogy dől a gabona,
5051 8 | amint a vasajtóhoz sodorja a hervadt faleveleket.~Ez az érzés
5052 9 | mosolyogva pislogott, és hervadtlevél-szín arcán két piros folt jelent
5053 7 | megismerem őket.~November hetedikére volt kitűzve az esküvőnk.
5054 1 | csóválta -, kutya meleg heteim voltak énnekem, vagyis inkább
5055 11 | az érettségi előtt volt hetekben többet gondoltam Mártára,
5056 11 | beszedte az orvosságot.~Hétéves koromban elvitt Ilona asszony
5057 10 | egyáltalán a román tanüggyel?~Hétfő volt aznap. És én csütörtökig
5058 9 | volna annak a vasárnapnak a hétfője.~Elmenjek-e a házig?~Talán
5059 2 | félhettem annyira tőle, mikor hétköznap is vasárnapi ebédeket eszünk;
5060 8 | Olyan, mint az ünnep a hétköznapok között!~Mikor még latin
5061 10 | egyfrankos ebédeken tengődtem, hétről hétre összébb varrtam a
5062 10 | milyen édesen! A pávatoll hétszer vonult végig rajtam a sarkamig
5063 5 | esküvő előtt valami két héttel történik egy napon: vacsorára
5064 6 | köti a nyakkendőjét, mint a hetvenes években divatozott.~Dohánygyári
5065 9 | Tegethof-szegélyes, kis hetyke kabátban, a férfias, fehér
5066 4 | lovaglóművész!~Kedvem lett volna hetykélkedni, hogy nincs bajom, de már
5067 6 | egy formát, amelyet olyan heurékával üdvözöltem, mint Arkhimédész
5068 4 | Éjjel utaztam, hogy a nap heve ne bágyasszon.~Így történt,
5069 11 | szívének? Aki csak a vére hevének engedelmeskedett, kit okozhat,
5070 1 | az erdőre. Egyszer le is heveredtem a hodályban a szalmára,
5071 9 | pesti szemétdombon különbek hevernek.~- Hát én nem bánom - felelte
5072 8 | mintha valami kriptában hevernék, holtak között, gyászosan
5073 9 | madárhangokat.~Talán félórát is hevertem már ottan, mikor egyszerre
5074 5 | visszaforduljunk. Egyre hevesebben, haragosabban ismételte,
5075 10 | elrejteni iparkodtam az arcom hevét. S buzgón dolgoztam. Közben
5076 7 | el. Gondoltam, megnézem Hévizet is. Ismerősöm is van ott:
5077 3 | ránéztem Vikinek halványpirosra hevült arcára, álmodozó szemére.
5078 11 | kőfalról. Volt itt-ott akkora hézag a kaktuszcserepek között,
5079 8 | De ő csak legyintett:~- Hi-i-iszen elbeszéltem már: a kooomtessz
5080 11 | zagyva beszéd ez? Talán hiányos volt a táplálkozásod? Vagy
5081 11 | a tévedését, szívének a hiányosságát, csonkaságát. De ha megtalálja
5082 11 | abban a kertben. Mintha hiányozna belőle két boldog kisgyermek.~
5083 3 | reggelre nem fog belőle hiányozni egy csepp se.~Utolsó esténk
5084 10 | lajhár.~- Egy még hiányzik!~A hiányzó már akkor futott. Leány
5085 1 | néztem az arcát, de ezt a hibácskát nem láttam rajta.~Otthon
5086 Inc | minden nőnek, hogy nem a hibáit mutogatja.~S legyintett.~-
5087 1 | hiba nélkül való.~- És mi a hibája?~A vállát vonogatta:~- Sokat
5088 4 | Igaz - feleltem -, az én hibámból késett. Igen megszomjaztam
5089 9 | a szerencsekívánást, a hibázásokat. Az őzet is bizonyára Szilágyi
5090 9 | Hacsak véletlenül rá nem hibáznak.~- De hiszen az édesatyja
5091 4 | Mindjárt eszmélkedtem, hogy hibáztam: a nyakán az a kék üvegkláris,
5092 11 | történt ott.~És lám, én még hibáztattam szegényt. Odavetettem neki
5093 4 | láttam. Fák és házak, utak és hidak táncoló képekként kísértek
5094 8 | inkább villamoson járok át a hidakon.~Azon az éjszakán Ilda forgott
5095 5 | elvesztett? Ej: nyissuk meg a hidat a megtérő bűnös előtt.~S
5096 8 | tudod, mit jelent az a szó. Hidd el, hogy nevetnek érte a
5097 9 | afféle levegőn cserzett bőr, hideget-meleget megszokott ember. Ilkát
5098 8 | hát el lehet távolítani. Hidegség, ügyes összeveszés... Az
5099 11 | a víz visz tovább némán, hidegülten. És visz a víz, és visz,
5100 9 | fűz-sövénykerítés, oldalt dűlő hídkarfa, libák, kacsák a híd alatt
5101 9 | Vízbe kell ugrani?~- Hát hídnak valóságos híd lesz. Víznek...
5102 9 | Izsák -, lekanyarodunk itt a hídnál.~S kanyarodtunk.~A magas
5103 10 | Boldogan kísértem őket a hídon át, az utcákon át, a kapujukig.~
5104 10 | még októberben. Csak a hídról láttam őket, s nem volt
5105 11 | megbízhatatlan volt, hogyan higgyek olyannak, akit annyira soha
5106 1 | baromfiudvarról. A könnyű, kiskockás Himalája-kendő van a vállán. Befelé siet
5107 4 | pillantottam.~- Talán azt is maga hímezte?~- Csak próbaképpen. Nincs
5108 11 | mintha benne látnám Mártát, himlősen, éktelenül. Aztán a könny
5109 10 | Mennyei orgonák üdvözítő himnuszzsongása töltötte el a szívemet,
5110 9 | eléje került. A papnak a hímzett papucsát előhozta a másik
5111 7 | a sors: kimásztam minden hínárból. Az igyekvő és eszes ember
5112 11 | gondoltam. Csak addig lehet hinni nekik, míg a kezük a kezemben
5113 4 | és nézte a juhok fölött hintázva szállongó fecskéket.~Az
5114 11 | megtudná, hogy néznének rám?~Hintógördülés hallatszott. Kinéztünk.~-
5115 11 | felszökken. Kipillant az ajtón. Hintógördülést hallunk.~- Vendég - mondja
5116 1 | percet várok óvatosan, aztán hipp-hopp, be a kulcsért könyékig
5117 9 | Így látta a művész úrnak a hirdetését is. Micsoda: már készül
5118 9 | az Egyetértésben egy kis hirdetést.~Ilyenfélét:~ELHAGYOTT VÁR~
5119 6 | alacsony valami, mint a tanárok hirdetik. Milyen szépen énekelnek
5120 10 | alatt a bajusz közeledését hirdette. Tussal iparkodtam valamelyest
5121 10 | rajzolni, festeni tud. Most is hirdették. Kapsz havonkint negyven
5122 9 | kilincselések. Nyugtalanító hírek, hogy sok az ember. Értesítések: „
5123 10 | Ilyen hol derült, hol borult hírekkel lépett be reggelenkint Lüpen,
5124 11 | szemem rátéved az eljegyzési hírekre:~...Márta... és K. Antal
5125 3 | csak megmered a szemem egy híren:~- ...egy öregasszonyt elütött
5126 9 | erőlködése, hogy a Mariskát híresítsék. Ismeri őket?~- Nem.~- Egy
5127 9 | tetszik engem ismerni?~- A híribül, vén pogány! Benne volt
5128 4 | hírlapot néznének. Az a hírlapforma valami a zöld ernyősnek
5129 11 | viharoznak, s olyankor a nevük a hírlapokba kerül. Majd az én nevem
5130 Inc | világtörténelmet, csak a hírlapoknak a napihíreit, a sikkasztásokat,
5131 11 | a lapokban az eljegyzési hírt.~- Szegény Mártám! És hát
5132 1 | négykézláb a díványhoz: be hirtelen-hamar a dívány alá!~És ahogy négykézlábról
5133 7 | felkutatta a báróné. Azt hozta hírül olyan nagy örömmel. Neki
5134 3 | nevette:~- Már igazán... Igen hiszékenyeknek vél bennünket! No, de ilyet,
5135 1 | nézd meg azokat is, ha nem hiszel.~No, hát ezzel a vakmerő
5136 7 | Hogy komédiáznak!... Azt hiszik, hogy én ostoba vagyok!...
5137 4 | Maga nem hisz. Az urak nem hisznek sok mindent. Tudom. Lássa,
5138 4 | Mert cseréltek. Csak úgy hit nélkül voltak házasok, hát
5139 9 | hagynom egyelőre abban a hitben, hogy festő vagyok, s akkor
5140 9 | Így mondták? - rebegte hitetlenkedve.~- Így. Azt mondták, hogy
5141 10 | technikán. Csak Mikes Kelemennek hítta. A negyvenkilencediki országos
5142 7 | következő napra meg a Svábhegyre híttak, hogy nyaralót nézzünk,
5143 2 | mosolygással. - Maga azt hitte, Gabi, hogy tanulókönyv
5144 7 | és hogy az mennyire kész hittel bizonyítani a törvényszék
5145 11 | kastélyból, hogy az uraság hívat.~Mit hazudjak, teremtő istenem?
5146 3 | hogy nem él éjfélig se. A hivatalomba nem mentem be. A bérkocsissal
5147 3 | egyúttal a szakácsunk is.~A hivatalomban három hétre szabadságoltak.
5148 8 | óhajtására a postán vállaltam hivatalt. Jogi képzettséggel fiatalon
5149 8 | ember leszek, nagykorú és jó hivatalú. A szülőim nem fognak akadályozni
5150 9 | úri vendégekre való nyomós hivatkozás hatott még legjobban.~A
5151 11 | tekintetes urat? - kérdi. - Hívatott.~Leállítja a hosszú szárú
5152 10 | csengetnek az oltárnál. A hívek letérdelnek. Én beülök a
5153 9 | egyidejűleg: „Őz megy. Lőttem. Hívjatok ebédre rokonságot.” Micsoda
5154 9 | Bemegyek az állomásra: hívok valakit, aki indítson. Tessen,
5155 11 | hajú kis bábu. Margitnak hívta a bábuját.~A légy rászáll
5156 9 | meg mindjárt másnap? Ezért hívtak ebédre, vadászásra?~Megígérem
5157 6 | titkomat. Búza Jancsinak hívták a fiút. Érdeklődéssel hallgatott,
5158 7 | hatvannyolc. Ha egy kis hizlaló kúrát is belevonok a számvetésembe...~
5159 11 | piros, mint a kopasz angol hízóé az Ákos úr majorjában. A
5160 6 | szólt hozzám. De otthon... Hock Jancsi nem mondott annyi
5161 1 | Egyszer le is heveredtem a hodályban a szalmára, hogy talán a
5162 9 | fekete szalmakalapos, koros hölggyel, akit a templomban láttam.
5163 9 | mámorította akkoriban a fiatal hölgyeket.~Vajon hogy dalolná Ilka?~-
5164 7 | Párizsban nevelődött: illatos hölgyekhez szokott. Pesten is azok
5165 7 | Végezzen csak előbb a hölgyekkel, Mehemed uram.~A kereskedő
5166 7 | árnyék, mint az igen barna hölgyeknél szokott lenni. De neki illett.
5167 11 | nézett rám. Bemutatott a hölgynek:~- Kelemen barátom, gyermekkori
5168 9 | kerek szemüvegével! Az agg hölgyön az a lila színű ruha volt,
5169 8 | a holdfényben, a lágyan hömpölygő hullámokon. Úszva kísértem.
5170 9 | idefutnak!~- Német vagyok - hörgöm dühösen. - Német vagyok!~
5171 1 | kissé hegyes.~- Mit mond? - hörkenék rá sértődötten.~- Semmit,
5172 1 | magától.~- Tehát ez az! - hörögte vérfagyasztó keserűséggel. -
5173 10 | sokáig, möszjő Kovaksz.~- Hogyhogy?~- Míg a nagybátyám él...
5174 7 | embernek éreztem magamat, hogysem efféle baleset érhessen.
5175 9 | újságban, hogy az ilyen lovak hóhérját meg kell büntetni állatkínzásért!~
5176 7 | hidegen villant rá, mint a hóhérpallos fénye. Aztán rám: hogy megzavarodok-e.~
5177 6 | folyók, életcsírák, napok és holdak, subickok és csizmák egybekavarodottan
5178 9 | meredező szemmel, mint a holdkóros a hold felé.~S odaérkezek.~
5179 4 | belőle még valami másfél holdra való. És fenn egy pinceépületnek
5180 8 | átfinomult a Karthauzinak holdsugarakból szőtt történeteiben.~S hogy
5181 11 | esős időben vagy felhős holdújuláskor, akkor nem találkozhattunk.
5182 6 | volt a pillantása, mint a holdvilágé a tavaszi felhők között.
5183 7 | szemmel nézett reám, mintha holdvilágos tájkép volnék.~- Nincs magának
5184 11 | gondolataim némán átszálló hollók csupán.~Élhetek-e tovább?
5185 10 | figyelmet megérdemel tőlem. Holnaptól kezdve aztán már se az ablak
5186 8 | megmozdítottam: valóban holt vagyok-e?~Ilda is hallgatott.
5187 8 | valami kriptában hevernék, holtak között, gyászosan gomolygó
5188 7 | hazahozták a feleségét, vérben, holtan, fölugrott az ágyból, és
5189 1 | szívnek! - Ne felejtsd el a te holtig szerető Marcsókádat! - A
5190 4 | egy lélegzetvétel alatt holtszín halványra vált.~Nézett rám
5191 2 | mögött.~Tizenkétéves-forma, holtszínű leány. Beteges volt-e, vagy
5192 11 | a kanyarodóhoz, ahova a holttesteket szokta sodorni. Csakhamar
5193 10 | válaszolom: csak az én vérző holttestemen át!...~Már akkor nem is
5194 11 | víz, és visz, ringatja a holttestemet: és odateszi majd szépen
5195 7 | és ráborult az asszony holttestére, és az is meghalt.~- Igen
5196 10 | kívánja, hogy hozassam el a holttestét. Én hozassam el? Én, szegény,
5197 3 | fővárosban, mint mi ketten.~- Holtunkig - gügyögte Viki. - És ha
5198 9 | a tető egybeolvadt a fák homályával, s a diófa is eltakarta.
5199 9 | vallott. (Várfalaknak néztem a homályban.) A társaim csak ballagnak
5200 9 | homályos szemet láttam, homályosat, mint az elfakult, fehér
5201 9 | itt aludni!~A kunyhó mégis homályosnak tetszett a külső világossághoz
5202 3 | beleütöttem a fejemet. Bizonyára hombárnak szánta a molnár. De Vikiék
5203 5 | latinba bele is egyezett. Homérosz nyelve iránt azonban - nem
5204 11 | cigányosan barna fejen minden: a homlok, az áll, a száj, az orr,
5205 11 | Behunyta. A tenyerét a homlokához emelte.~A mondása annyira
5206 11 | bizonyítsa az igazát, s a homlokán verejték gyöngyözött.~Azonban
5207 1 | asszony megcsókolja Palinak a homlokát. Elvonul.~Akkor aztán, hogy
5208 10 | szememet, az arcomat, a homlokomat.~És fájdalmas pihegéssel
5209 11 | disputáljunk: mossuk ki a homokból az aranyat.~Konstatálom,
5210 10 | az árvalányhajjal benőtt homokdomb.~Karmester volt Németországban,
5211 3 | Így mulattak a szelek a homokkal.~Mégis azt mondhatom, hogy
5212 3 | ellenben szél az fújt. A löllei homokot mind átfújta Siófokra. A
5213 9 | szegény múmia, aki már egy hónapja üldögél a képnek, s oly
5214 1 | voltak énnekem, vagyis inkább hónapjaim. Nem kellett énnekem színházba
5215 1 | rendesen, de már a többi hónapokból csak imitt-amott egy nap,
5216 10 | odautazásra meg az első hónapokra elég lesz a fiúnak. Később
5217 9 | rám érett, és már csak két hónapom volt hátra. Megfogadtam,
5218 11 | írjam fel én is, aztán három hónaponkint küldjem el neki.~Kinéztem
5219 9 | városrészbe: bérelj egy kis hónapos szobát, és tanulj, tanulj,
5220 10 | előtt.~- Kiáltsátok: Vive la Hongrie!~ S a gyerekek kiáltottak.~
5221 9 | is kiugrottam a vízből. Hónom alá kaptam a ruhámat, s
5222 9 | csillogott a szeme, mint a Hóp-féle, híres kék gyémánt.~A nap
5223 6 | történt, olykor a szállongó hópelyheken át, hogy a fejem szédült
5224 11 | Kinéztem az ablakon: sűrű hópelyhezés. Meg se látják, hogy az
5225 4 | hanem a zsidó kisasszonyok hordanak neki. Bocskorföstéket is.~-
5226 5 | már óra a péknél?~Nem is hordártól küldtem, hanem az iskolaszolgánktól,
5227 9 | ülhetek. A kertész ezen hordja a zöldségeit valahova a
5228 4 | csurog már a csatornán a hordóba.~- Mennyit szenvedek én
5229 4 | Ütünk csapra egy penészes hordót. Megtöltünk húsz palackot.
5230 Inc | nekünk. Nagy tapasztalatokat hordoz mindenikünk a fejében. Mink
5231 10 | Megírtam, hogy szívem alatt hordozom a hajfürtjét és a kis nefelejcset,
5232 8 | besütő napsugáré. Vidámságot hordozott magával és boldogító szót.~
5233 9 | Engem?~- Magát. Azért hordozzák vadászatra is. Hogy aszongya
5234 11 | végre is elmerülök, egyet horkantok még, aztán csak a víz visz
5235 4 | pinceház állt ott a hegytető horpadásában.~Csak az egyik fala állt
5236 9 | befonnyadt arcnak árokba futó horpadását, a fogatlanság miatt előrenyúlt,
5237 4 | kocsi, míg odajutottunk.~Horpadt tetejű, sárgafoltos hegy
5238 7 | is?~- Vadgalambszín ruha, hortenziavirágos kalap...~- Tudom már, tudom:
5239 7 | állok én, mint a kútágas a Hortobágyon. De hát megszoktam: gyermekkorom
5240 9 | kellett áthaladnunk. Afrikai hőséget éreztem. Ilka így szólt:~-
5241 9 | Amennyire csak lehet - feleltem hősi arccal.~- És ha ellenkeznek?~-
5242 1 | nap... Gondolj a mesebeli hősre, aki elővesz a tarisznyájából
5243 7 | fetrengett a széken.~Egy óra hosszába került, míg meggyőzhettem
5244 3 | karikára tágult. Néz még hosszabban, mint ahogy az utcára nézett.~
5245 10 | meghalt szegény. Valami hosszadalmas betegség vitte sírba, valami
5246 10 | nap délutánján, és órák hosszáig vesződtem azzal a kis szőke,
5247 10 | benn a papék órája, s utána hosszan-hangosan a toronyóra. Marica nem
5248 5 | nyolcszor-tízszer is megsétálom a ház hosszát, az én Ágicám még mindig
5249 3 | amelyiknek az ujjai kétszer olyan hosszúak, mint más emberfajé.~Másik
5250 Inc | megcsillanó szemmel.~- Azok a hosszúhajúak...~- Minden nő veszedelem!~-
5251 4 | én korsómból nem ivott.~S hosszút perdített az orsóján.~A
5252 9 | tudtam meg, mert meg kellett hozatnunk a könyvet. A papunk meg
5253 11 | valami epeszínű orvosságot hozattak neki a patikából, és Márta
5254 11 | asszony. - Mártának nem hozatunk még guvernántot.~És a kis
5255 9 | maradt ott. Tudakolta, hogy hozhatja-e a reggelit.~- Hozhatod.
5256 9 | hozhatja-e a reggelit.~- Hozhatod. De ide semmiféle gyerekeket
5257 1 | arra gondoltam: hátha almát hoznak le a padlásról, és épp oda
5258 9 | ha a Szilágyi lányok is hoznának valami gavallért...~Bizony
5259 9 | gavallért...~Bizony nem hoztak azok. Csak a tanító jött
5260 9 | volna friss!~- De. Tennap hozták a városbul.~Egy óra múlva
5261 9 | hogy széttépje.~- Mér nem hoztál friss zsemlyét?~A gyerek
5262 5 | kenyerünk.~- Nem lesz elég? Hozunk a péktől zsemlyét. Elsétálunk
5263 4 | percre a mellemre omlott, és hozzádörzsölte azt a kakukkfűillatos, bársonyos-meleg
5264 5 | fölött. Nagy, kerek óra. Hozzáigazítom az órámat: 8 óra és 27 perc.~
5265 4 | a vizet.~Akácfasor vitt hozzája, s én andalogva mentem az
5266 9 | dimbes-dombos legelőn. Olykor hozzákoppant a hátulsó két patkója a
5267 4 | jegyes mátkám. Ha akarom, hozzámegyek; ha akarom, nem megyek.
5268 11 | eszembe.~Csak álltam, mintha hozzáragadt volna a lábam a padlóhoz.~-
5269 9 | Ami virágot megpillantott, hozzáröppent és letépte, s közben-közben
5270 10 | Zsorzsetke - mondottam hozzásietve -, ne sírjon, édeském. Én
5271 4 | ügyelt rám. Aztán az arcom is hozzásimult az övéhez, úgy néztük a
5272 4 | Betakartam papirosba, és hozzátakartam azt az új tízforintost is,
5273 9 | sáros.~Szétnyitottam, és hozzátámasztottam az ajtóhoz, hogy száradjon.~
5274 7 | világon, aki valamiképpen hozzátartozónak mutatkozik.~Éjfélkor tértem
5275 9 | hát nem tehessünk róla.~S hozzátörülte a deszkát a pejnek a hátához
5276 7 | inas a kávét. A gyerekek hozzáülnek. Az asszony a nyakukba köti
5277 5 | Elsétálunk mi ketten. Hányat hozzunk?~- Kettőt, Ágicám.~Ágnes
5278 6 | Láttál-e valaha ilyet? - kérdi Huba.~Feleli Tas vezér: - Ilyet
5279 4 | felvonta a szemöldökét, hümmentett.~- Nagy történet az. Ámbátor
5280 7 | nézett, mosolygott, égetett.~Hümmögtem, forgolódtam.~Mi a manó,
5281 10 | tetszett, hogy egy kis éretlen húga is volt, egy kese hajú,
5282 9 | Minden vasárnap elkísérem a húgaimat.~- A húgait?~S egyszerre
5283 9 | volt olyan leányos, mint a húgaimé: valamivel nagyobb, erősebb
5284 10 | megjelent a pénztáros fiú a húgával. Aztán Marica a violavirágos
5285 8 | szép, fess, barna leánnyal. Húgod talán?~- Nem. Csak ismerős...~-
5286 9 | nyugtalan életnek egy-egy új hullámcsapása.~Mikorra asztalt kapok a
5287 8 | holdfényben, a lágyan hömpölygő hullámokon. Úszva kísértem. A víz kellemes
5288 6 | megfésülve, és elöl-hátul hullámosan fodorítva.~Egy reggel aztán
5289 11 | fürödtünk. Jött a gőzhajó. Hullámot vert. A vízből egy barna
5290 5 | A gyászfátyol alatt lágy hullámú, szőke hajfürtök. Áhítatos,
5291 9 | Szilágyi leányt. Csak a keble hullámzásáról láttam, hogy neki is ünnepi
5292 1 | hamarosan, hogy a szélben hullámzó gabonára gondol-e, vagy
5293 8 | miközben a keble láthatóan hullámzott.~- Édes Ilda! - folytattam. -
5294 10 | csókok beszélnek s arcomra hulló, forró könnyei. A haja,
5295 11 | frizurában, nem úgy vállra hullón, mint azelőtt, s nem is
5296 10 | almafának a fehér virágesője hullongott volna ránk a magasból.~Azt
5297 2 | olyan bánatos krajcár nem is hullott a szegények pörsölyébe soha.~
5298 6 | jutalmak csillagesőként hullottak rám a tanévek végén. Az
5299 9 | Molnos Bandi, a fösvény huncut.~- A Sárgának az apja -
5300 Inc | akkor nyolc felé járt.~A Hungária tornácában egy papos arcú
5301 Inc | Telefonozzon, János, a Hungáriába: tíz vagy tizenegy személyre
5302 9 | öregasszony. Ugye, művész úr!~Hunyintott, hogy bizonyítsak, s megcsókolta
5303 9 | napnyugovást, ha szabad kérdenem?~S hunyorgat, mint a szabó, mikor cérnát
5304 10 | nézett rám azzal a melegen hunyorgó macskaszemével.~A zenélőóra
5305 11 | férfiak! - vágott vissza vidám hunyorítással Kelemen. - Mért nem alkotta
5306 6 | vak. Mert a szeme be volt hunyva. Az ajka mozgott, mint aki
5307 2 | Hallom, ahogy a fejsze huppan. No, csak bemenjen Miteccik,
5308 10 | nagy zsivajgás kerekedett, huppanás közben, és bőgés. De a bőgés
5309 11 | voltunk, mint két elstimmolt húr egymás mellett.~Különben
5310 11 | Mártának nevezett leánykát: hurcolja a kastélyba.~Mert az volt
5311 10 | Krajcárba.~Ma is előttem annak a hurka termetű, kis plébánosnak
5312 8 | nemesebbnek...~Ez a mondás mély húrokat rezdített meg bennem.~Csakugyan
5313 9 | parancsolok. Csak éppen húsban nem lehet válogatni, mert
5314 5 | Milyen kedves! Milyen igaz, hűséges-meleg szemmel néz rám! Meg fogom
5315 9 | azok a fák állanának benne, hűsen, lombosan.~A madarak is
5316 11 | jámbor gyerek.~Apró szemű és húsos fülű az is, mint a skót
5317 11 | Megölelt néha, és tízszer, hússzor, százszor is megcsókolt.~
5318 2 | jönnie! A macska a konyhán a húst kerülgeti. Ki kell jönnie!~
5319 10 | mondja György úrfi. - Húsvétkor láttam, hogy a magyar templomból
5320 2 | hosszú prédikációt farag húsvétra: míg ő az ámenig eljut,
5321 4 | magukat. Azonban ők már a huszadik évet meghaladták, s az első
5322 4 | Elérkeztem az aratókhoz. Tán húszan arattak egy nagy táblán.
5323 9 | boltosnak. - Gyöngyélet a huszárélet!~- Német vagyok! - felelte
5324 8 | hadgyakorlat az ágyba vetett.~Huszárönkéntes voltam még akkor. Egy augusztusi
5325 9 | hogy alkalmasnak ítélt a huszárságra, velem először történt az
5326 10 | belülről, mint mikor egy huszárszázad robog át fahídon.~- Vissza!
5327 8 | volt, de olyan sudár, hogy húszévesnek látszott. A családi ebédeken
5328 2 | egy percet, addig, míg húszig olvasok.~- Egy, kettő, három,
5329 11 | levélből először is egy ezüst húszkrajcáros pottyant ki. Azt persze
5330 10 | Vőlegény. Már túl van a húszon, tehát nősülhet.~- Nálunk
5331 2 | valahogy az ajkamra kerül a huszonhetedik zsoltár. Dünnyögöm, dúdolgatom
5332 10 | rájuk se nézett.~- Mondjunk, huszonötöt. Az már csak potomság!~-
5333 6 | dőltek azokban a napokban a hűtlen kedveshez, persze fekete
5334 9 | vendégeltek meg, s utána jégbe hűtött kajszibarackkal. (Jól élnek
5335 9 | Vagy menjünk be. Odabent hűvösebb van. Milyen áldott ember
5336 9 | nemigen, mióta a Soma árkot húzatott. Azóta nemigen.~No, ez lesújtó
5337 9 | üti a bokáját:~- Hej, haj! Húzd rá, cigány!~Járja a verbunkost.
5338 9 | a vízből. Fogom, húzom, húzgálom a piócát. Kisiklik a kezemből...
5339 4 | itt az úrfi!... Harisnyát húzna ez még a bocskorába is.
5340 9 | annyira lompos.~Hát a nadrág húzódik is feljebb, de csak az alsó
5341 11 | csillapított enyhült hangon. - Húzódj meg itt, te vakarcs. Talán
5342 2 | Elvilágított a pinceajtóig.~Hová húzódjak, hogy meg ne lássanak? Meg
5343 7 | Kérdésemre a gyerekek még összébb húzódnak. Még aggodalmasabban meresztik
5344 4 | megzavart bennünket. Le kellett húzódnom a bokrok közé. Ő meg elfutott,
5345 2 | egyenest felém. Ijedten húzódok a falhoz egy deszkaláda
5346 11 | fák is mintha alázatosan húzódtak volna össze, amerre ő járt.
5347 2 | zsidóék is. S ismét feljebb húzódtam. Leültem a lépcsőfokra:
5348 4 | Hogy osontam a köpönyegembe húzódva, ki a majorból! Hogy siettem,
5349 1 | semmi. Szinte bosszankodva húzogatja a szakállszéllel toldott,
5350 3 | úgy megjavult, hogy nem húzogatta többé.~A fürdőkeresés gondja
5351 9 | kelek ki a vízből. Fogom, húzom, húzgálom a piócát. Kisiklik
5352 7 | öltözött, török papucsot húzott a lábára, és hosszú szárú
5353 3 | kissé.~Viki még összébb húzza a nyakát, és sápadt arca
5354 9 | kijött az a minden... két i-vel és lágyan, melegen, altató
5355 4 | másfél araszos kis tarisznya, ibolyahímzés körül rajta, s a közepén
5356 10 | A gyönyörű sárga öves, ibolyaszín ruha! A violavirágos szép
5357 4 | kezében, s az oldalán az az ibolyavarratos tarisznya, éppenséggel remeke
5358 7 | tanulta maga mindezeket, Idácska? - kérdeztem ámuldozva.~
5359 7 | állapota:~- De hát mégis, Idácskám, hát...~- Eh - legyintett -,
5360 7 | délutánja volt. Tudtam, hogy Idáék a temetőbe mennek. Megint
5361 7 | árt.~Este hétkor odanézek Idáékhoz. Hát csakugyan három vendég
5362 7 | át.~Másnap nem mentem el Idához. Tudj’ az isten, mi tartott
5363 7 | teljesen boldog lenni. Te, Idám, én csak most tudom, hogy
5364 7 | szőnyegesboltot, és hát Idával meglakhatunk az Egyetem
5365 10 | keletkezett az a bolond idea, hogy engem Svájcba küldjenek.~-
5366 10 | Mégis elveszem. Mihelyt ideadják, elveszem!~Abban az órában
5367 8 | Találhatok-e kedvesebb, ideálisabb lelket ennél?~S míg az érzelmeknek
5368 9 | Ilyenfélét:~ELHAGYOTT VÁR~Egy idegbajos festő valami elhagyott várat
5369 5 | azonban - nem tudom, miért - idegenkedéssel viselkedett.~- Elég a latin -
5370 8 | leánynak az állát.~- Ne idegenkedjen, no. Jó család ez.~- Remélem -
5371 3 | megvallom, hogy nem a pénztől idegenkedtem, hanem az öregasszonytól.~
5372 10 | ahogy a kisvárosi nép minden idegent megbámul.~Rámnéz, s egy
5373 7 | visszaolvasta a bankóimat, Ida idegesen forgatta a jegygyűrűjét.~-
5374 7 | megcsókoljalak.~Kezdett már idegesíteni.~Máig is emlékszem annak
5375 9 | belemártotta a szappant.~- Tessen idehajtani a fejét a combomra.~No,
5376 10 | azért, mintha... De lássa, idehozták ezt a dolgot, és éppen elfogyott
5377 4 | háznál. Ötéves vót, mikor idehoztam. Iszen, ha az itthon vóna...
5378 9 | veszteglő Göndör Sándor szerepét ideiglenesen én olvastam papirosról,
5379 11 | mondták, hogy nem szabad idejárnod?~Elpityeredtem. Tehát csakugyan
5380 Inc | mindenikünk a fejében. Mink idejekorán megismertük, hogy a szerelem
5381 11 | nem vagyok annyira rab. Idejöhetsz minden ebéd után, mikor
5382 11 | Hogy megijeszt! Hogy mertél idejönni? Te gézengúz! Te vadkörte?
5383 4 | felé. Át a kukoricán.~- Idejössz-e holnap is?~Mosolyogva rázta
5384 10 | bolond is vagyok én, hogy idejövök, itt álldogálok. Hiszen
5385 9 | És bent, vagy kint?...~- Idekint festek. Ebben a virágoskertben
5386 5 | nyugalmazott professzor.~Az idén nyugalmazták.~S még csak
5387 9 | erősítette a jegyző. - A nem idevalósi embereken nem fog az idevaló
5388 11 | mindig boldog.~Abból az időből még csak egy szó maradt
5389 10 | antikváriusnál s minden szabad idődet arra fordítsd, hogy ezeket
5390 9 | persze nem is sejtettem. Az időjárásra vélekedtem, hogy az az oka.
5391 8 | félvállról mondtam, mintha az időjárásról beszélnénk.~Berta elfehéredett.
5392 9 | törődtem is én akkor az időjárással!~A vak leoldotta a mentéről
5393 2 | józanságomból. Talán hogy sanyarú idők jártak rám, mikor abban
5394 7 | délelőtt, egy ilyen háromnapi időköz után; a sajóládi jegyző
5395 9 | arra, hogy az agg nő az időnek ezzel az említésével távozásra
5396 5 | megismerhetett engem. Én is őt. Időpazarlás lett volna, hogy tovább
5397 7 | mindenféle játékot. A legidősebbiket iskolába adtam. Az is
5398 1 | a sógorasszonyka szintén idősebbnek látszott vagy tíz évvel.
5399 3 | Egyáltalán, csak egy boldog időszak van az ember életében: a
5400 10 | a tusba az ecsetjét.~Az időtől még soványabb kenyéren tengődtem.
5401 3 | hogy tíznél tovább nem időzhettünk künn. Az öregmama korán
5402 3 | Vikiék még három hetet is ott időznek. A gyorsvonat járása akkor
5403 7 | Látja, hogy mindig tovább időzök itt, mint amennyit előre
5404 11 | ismer a kertész:~- Nini, ifiúr... Hát mit keres itt?~Csak
5405 4 | tetszett-e vele találkozni az ifiúrnak?~Nem akartam rontani a kedvét,
5406 9 | tőlünk, az egyik blúz: az ifjabbik Szilágyi leány. Mélyen lehajolva,
5407 6 | benne mondva, hogy egy bús ifjúnak a szíve lángol a Föld és
5408 7 | Szmirnáról beszélt, ahol ifjúságában tartózkodott, meg a pénzről,
5409 11 | Márta~Nem mondom el az ifjúságom történetét; hányódtam, mint
5410 11 | egy angyalkát adott, az ifjúságomat is megédesítette egy hónál
5411 10 | elmúldogált. Elvitte lassankint az ifjúságomnak minden virágát, elvitte
5412 7 | hogy ne várjunk november 7-ig a házasságunkkal. Hiszen
5413 7 | emberek már kicsi korában igába fogták? Talán írni-olvasni
5414 11 | jött értem, az urunknak egy igáskocsija. A kocsi tele volt szalmával.
5415 11 | az övé.~De a szeme, az ő igaz-szép szeme a régi bizalmassággal
5416 2 | megláttak zsidóék, és a mesék igazak... A húsvéti páska... A
5417 3 | folyton bölcs mondásokkal igazgassanak! Hogy nekem emlegessék a
5418 4 | cseléddel éppen az abroszt igazgatja az asztalra.~De hogy kiöltözött!
5419 6 | divatozott.~Dohánygyári igazgató, de inkább papos a nézése
5420 3 | küldtem az értesítést az igazgatómnak, hogy családi gyász miatt
5421 10 | vár rám; bepillantott az igazgatóság könyvébe: nagy emelkedés,
5422 10 | Értettem: ő ajánlott az igazgatóságnak, hogy becsüljenek meg.~Zsorzset
5423 9 | Hiába, már a püspökök sem igaziak.~- Hamisított püspökök.~-
5424 7 | Minden férfinak van... Az igazinak csak a zacc jut!... A zacc!...
5425 10 | kézzel a bal füle mellé igazítja.~Egy délután, ahogy arra
5426 7 | Egy másik asztalkát is igazítok közénk, s rá a lámpást meg
5427 8 | hátam mögött, a párnán is igazított. Aztán leült maga is az
5428 10 | De hát mindjárt rendbe is igazítottam az eszemet: minek nekem
5429 9 | Kedves, eleven fiú, s az igazmondásnak a bolondja. Virtussá tette,
5430 9 | lehetetlen kirakodnom az igazsággal! Nem értenének meg! Meg
5431 5 | magamnak és neked, és az igazságnak. Gyere vissza, no... Gyere
5432 1 | hittem, Jolán, hogy ennyire igazságtalan gondolkodású vagy.~A zokogás
5433 10 | pihegéssel susogja a fülembe:~- Ígérje meg, hogy visszatér, a jövő
5434 1 | jutott eszembe, hogy nem mára ígérkeztek, hanem holnapra.~Az ügy
5435 Inc | De csak vacsora utánra ígérkeztem. Hát egy tarokkot...~Senki
5436 3 | Megnéztük a naptárt: tíz órára ígérte a holdat. Könyörögtünk
5437 4 | délután, és nem tudtam, hol igyak, hát lekerültem juhászékhoz.
5438 4 | nem ittam vödörből. Úgy igyak-e, mint a fiákeros lovak?~
5439 10 | a világon senki. A fő az igyekezet.~Csak ámuldoztunk.~- De
5440 2 | keresztet; hiába tanultam lármás igyekezettel az esztergomi katekizmust;
5441 9 | utat. Mert biz én befelé igyekeztem, hogy Iluskát láthassam.
5442 9 | szalmakalapos és bőrkamáslis úrféle igyekszik buzgón a kunyhóm felé: sáfrányszínbe
5443 7 | kimásztam minden hínárból. Az igyekvő és eszes ember keresztültör
5444 10 | emberek. Ha egy pohár sört ihatott tíz órakor, látszott rajta,
5445 7 | felkapva. - Jenő pajtás, ihol ez a tízes: adja oda a kocsisnak.
5446 6 | Janovics Flóra kisasszonynak a II. emeleten.~...Ez se lesz
5447 4 | piros bocskorában, piros, íj metszetű, gyönyörű ajkával.
5448 4 | Halvány volt. Csak az a szép, íj-metszetű ajka volt piros, mintha
5449 4 | a régiek szépen faragott íjának a vonala, olyan volt a felső
5450 4 | rántottam:~- Én ugyan meg nem ijedek tőle, ha nyolc hónapot ült
5451 1 | szinte magam is elhalva az ijedelemtől.~És lebocsátom a díványra.~-
5452 4 | lovak dobognak, a birkák ijedeznek. Miért? Mert az állatok
5453 2 | nevetett:~- No, nem most, ne ijedjen meg: majd ha megnől. Köztünk
5454 4 | Véletlenül..~Aztán egyszerre ijedtre vált a szeme. Körülnézett.~-
5455 3 | Meghal holnap, Náni - ijesztem tréfásan. - Biztos, hogy
5456 7 | anekdotát mondott el. Olyankor ijesztő volt az arca elváltozása.
5457 5 | hogy a rendes tanári sorba iktattak.~Meghívtam ebédre, a Szarvasba.
5458 8 | lebegett akkor, hogy szólok Ildáról, de mégse szóltam.~Csak
5459 8 | bólintás bántott, ahogy Ildát üdvözölte? Illett volna -
5460 8 | faragcsált ott.~S nekem folyton Ildikón járt az eszem. Itt volt-e?
5461 8 | délután már kezet nyújtottam Ildikónak:~- Isten hozta, kis Ilda.
5462 9 | minden csak az volt, ami az Ilkáé, csupán a két kék gyémánt
5463 9 | meg nekik, hogy én csak Ilkáért fogtam a festésbe? Mit szól
5464 10 | elém állította. Micsoda illat! S micsoda gyönge, szép,
5465 11 | az égen, és ezer liliom illata a parkban.~Csak ha teljesen
5466 1 | őrzött, penészes befőttek illatában nevelkednek. Kissé finomkás,
5467 9 | kellemesen hűvös, ménták illatával teljes. A festmények benne
5468 7 | vígan pattog. A tea párája illatozik. A báróné beszéli örömarccal
5469 11 | gyönyörűn. Az olajfák is illatoztak még. Miénk volt a park,
5470 8 | néztem rá. Mért köszön olyan illedelmes-komolyan? Hiszen alig egy órája a
5471 11 | megmozdult: forgásnak indult. Illegette a lábát, ringatta a derekát.~
5472 10 | mindig a zsebében van az illemtan.~A leány szintén Kolozsvárott,
5473 9 | hogy a ruhája nem fog rám illeni.~- Csak nadrág kell - mondottam -,
5474 9 | a reggelit. Várom, mint Illés a hollót a Kárit patak mellett.~
5475 3 | hogy te vagy az igazi. Illesz Vikihez. Ő már kicsikorában
5476 7 | íme, a sors most mellém illeszt egy gyönyörű embervirágot:
5477 2 | felét...~Nagy ünnepélyesen illesztem a fogam közé. Kettéroppantom.~
5478 11 | és én lassan, óvatosan illesztettem a lábamat a cserepek közé.~
5479 2 | s megáll ott. Ingadozik. Illeszti a pipába a szárat. Nézünk
5480 3 | No, hát engem emlékoszlop illet Siófokon. Én voltam ott
5481 9 | Éreztem, hogy az a csók engem illetett. S még így is jólesett.~-
5482 10 | És ami a reggeli levegőt illeti, bátorkodtam megjegyezni,
5483 9 | kérdések közé a Finum Rózsit illető érdeklődéseit! Mintha csak
5484 6 | Valami okosat, szépet, illőt!...~S a gondolataim úgy
5485 7 | sajnálom, hogy elrontottam egy illúzióját. Rá kellett volna hagynom,
5486 11 | nem neked van nevelve! Az Ilonka asszony hagyatékát holnap
5487 9 | megfessem a szemét is, az Iluskáé formájára lehet.~Ez a buta
5488 9 | forró csókot nyomtam reá.~- Iluskám! Édes feleségem!~Rámnézett
5489 4 | szokás ebből inni? Sose ittam ilyenből.~- Ott a fogóján tessék.~-
5490 9 | betekintve. - De hát a művészek ilyenek, tudom.~Ötvenéves-forma,
5491 9 | Egyetértésben egy kis hirdetést.~Ilyenfélét:~ELHAGYOTT VÁR~Egy idegbajos
5492 4 | legelsőben is az Imre-dűlőre. Ilyenkorra gondolta? Nagy kedvetlenül
5493 11 | Kelen, gondolj rám. Én imádkozni fogok érted, minden este.~
5494 6 | arca színe! Tetszett az az imádkozóforma komolysága is. Aztán az
5495 6 | közepén állok. Lesek lefelé. S imádkozom:~- Csak most az egyszer
5496 2 | zsinagógában. Bizonyára helyette is imádkoztak.~Néhány asszonyt találtam
5497 9 | mosolyogva:~- Szeret engem?~- Imádom.~- Tudtam én ezt...~- Látta
5498 9 | hogy nem sokáig tartott. Az imádságokat is hamarosan előrölte a
5499 6 | mintha meghallgatta volna az imádságomat: a lépcső hangtalan, szinte
5500 10 | lekapja rólam a szemét, és az imádságoskönyvébe mélyeszti.~Unatkoztam, hát
5501 1 | a többi hónapokból csak imitt-amott egy nap, mint az olvasóban
5502 4 | fogadták.~No, megálljatok, majd imponálok én nektek mindjárt!~Szólok
5503 7 | hagyatkozó megírta, de csak úgy impurumban maradt, aláiratlanul. Arra
5504 4 | előttük.~- Merre is van az az Imre-dűlő?~A gyerek mutatja. Sietek.~
5505 4 | reggel legelsőben is az Imre-dűlőre. Ilyenkorra gondolta? Nagy
5506 6 | Micsoda éktelen vakmerőség! Az inamat rogyadozni érzem. Ahogy
5507 4 | nektek mindjárt!~Szólok az inaskodó legénynek:~- Fuss be, Bandi,
5508 7 | és süteményért küldtem az inasomat.~- Hát, gyerekek - mondottam
5509 7 | haza.~- Pali - mondottam az inasomnak - ha Amerikából jön valaki,
5510 11 | évben nem rohantam olyan indiánkiáltozással Mártához. Igaz, hogy aznap
5511 11 | teremtés volt. Matrózgalléros, indigószínű ruhácskában járt, s térdig
5512 9 | Hát indítsa!~- Hászen én indítanám, a holló egye meg!~- Hát
5513 7 | Egy rokonuknak a birtokára indítanának pört.~Nézem az iratokat:
5514 9 | az ügyet.~- Indítják? Hát indítsa!~- Hászen én indítanám,
5515 9 | állomásra: hívok valakit, aki indítson. Tessen, a gyeplő.~S leszáll.~
5516 3 | eredj ki az állomásra, és indulj akármerre - mondotta az
5517 3 | április vége táján jéghegyek indulnak meg az Északi-sark tengerén,
5518 Inc | biztosan elcsípték ma.~Épp indulnának, mikor az ajtó megnyílik,
5519 10 | lestem. A zenélőóra diadalmas indulót muzsikált.~Zsorzset az asztalhoz
5520 6 | kesztyűsen, napernyősen. Indultak valahova. A leányon az előbbi
5521 2 | az ajtón, s megáll ott. Ingadozik. Illeszti a pipába a szárat.
5522 9 | öregasszony is szomorúan ingatta a fejét.~- Mennyi munkája
5523 4 | hogy annyira tiszta az inge, szoknyája? Ma vette fel
5524 2 | kabátomat, és felgyűrintettem az ingem ujját.~Nekirontok nagy játékos
5525 9 | Csodálkozva láttam, hogy az ingemben semmit se látok.~Lehet,
5526 7 | fölött, amely máskor annyira ingerlőn emelte a szépségét, olyanná
5527 5 | csekélységekben ennyire ingerült és csökönyös volt, mi lesz,
5528 9 | kabátban, a férfias, fehér inggallérral, s katángvirágszínű, fehér
5529 7 | ezek angolul is.~- Szpik ju inglis? - kiáltok rájuk káplári
5530 6 | a szobájuk ablakában egy ingre vetkezetten, s beretválkozik.
5531 9 | Szilágyit, Lipóczyt és az ingyent. S a pap azon szavára, hogy
5532 10 | kilódította:~- Ki, kese! Ki innét! Fiúk közt nincs helyed!~
5533 7 | azért tudakozódik, mert ínségbe jutott? Hátha egy jajkiáltás
5534 7 | Éhesek vagytok? Ó, kis ínségesek! Mit adjak?~- Tejesz távét -
|